Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-19 / 41. szám

2 északmag yarorszAg Kedd, 1957. február 19. FO A BIZALOM! Alig ©gy negyedéve történt a Ko­márom megyei Nagyigmámdon... Az egyik mesterember, aki szorgalma­san növelte takarékbetétjét, egyszer csak elment a postára és mind az öt könyvecskéjéből kivette a pénzt. Ügy vélte — mint akkortájt sokan — he­lyesebb, ha »befekteti-« valamibe, akármibe, ami éppen kapható a szö­vetkezeti boltban. Betétkönyvei köziül négyben 1200— 1200 forint volt. Az ötödikben 1000. A postán a nagy sietségben ezt az utóbbi számot 100 forintnak nézték és annyit is fizettek ki rá. Senki se vette észre. Közben telt múlt az idő... A mi emberünk később se jött rá a tévedésre, a postán viszont 900 fo­rint többlet mutatkozott, ami éppen olyan, baj, mintha ugyanolyan hiány lenne. Az ellenőrzés hamarosan ki­derítette, hogy ki a pénz jogos tulaj­donosa. Felkeresték hát a régi beté­test és átadták neki a 900 forintot. ■£— Micsoda pénz ez? — kérdezte csodálkozva a »károsult«. — Én most sehonnan nem várok semmit. Amikor a postás elmondta mi tör­tént, a mester elismeréssel veregette meg vállát. — Ahol ilyen becsületes emberek vannak — szólt hálásan — ott én nyugodt szívvel bennhagyhatom a pénzemet..; És másnapig sem várt, összeszedte vásárlásokból megmaradt pénzét, s a 900 forinttal együtt azonnal vissza­vitte a postára. Kína, Vietnam, Korea, Mongólia segítsége a magyar népnek A távol-keleti országok nagy segít­séget nyújtanak nehéz gazdasági helyzetünkben. Kína 30 millió rubelt utalt át számunkra egy angol bank­ba; ez a 2.700.000 fontot jelentő de­viza nagy segítséget nyújtott az év elején, mert akkor még kevés fizeté­si eszköz állt rendelkezésünkre. Megérkezett a Vietnami Népköz- társaság küldeménye is. Értéke há­rommillió rubel. Hogy gyorsabban ide érjen, a távoli ország Romániá­ban vásárolta meg a nekünk szánt fűrészárut, épületfát, tűzifát, kát­ránypapírt, sót, lignitet és cementet. A küldemény már ideérkezett. A segítség annál értékesebb, mert Viet­nam maga is gazdasági gondokkal küzd, s ennek ellenére segítségünkre sietett. Koreából 10.000 tonna cementet és 100.000 négyzetméter üveget már megkaptunk Bulgárián keresztül. Tíz tonna cigaretta úton van, s hamaro­san ideérkezik. Mongóliával még soha nem volt áruforgalmunk. A most érkezett két­ezer tonna gabona, 15 ezer tonna kol­bászárú és százezer tonna hús az el­ső szállítmány, amit ebből a távoli országból Magyarországra küldtek. Msae-" //í NEM ÉRZI ]ÓL MAGÁT a többszörös betörő ANGLIÁBAN Nemrégiben érdekes, külföldről jött levelet kézbesített a posta a mis­kolci rendőrkapitányságra. A levél feladójánaik helyén a következő szö­veg állt: »Lakatos József, England, New Castle, Staffs Knutton Miners Hos­ier.« A cím ismeretlen volt a nyomozók előtt, de a feladó neve annál ismerő­sebb. Lakatos József a miskolci al­világ egyik hírhedt alakja volt. Hála néki, az októberi események folytán ittihagyta Magyarországot, Angliába »menekült«. Levelében őszinte saj­nálkozását fejzi ki azért, hogy eltá­vozott, mert hát úgy látszik, nem jó világ járja betörőékre odaát a »sza­bad földön«. Panaszkodik is »»sze­gény«. Nem kap munkát, segédmun­kás, keveset keres, elkapta a hon­vágy. Aziránt érdeklődik levéléiben, hogy emlékeznek-e még rá? Hogyne, ter­mészetes. Nem olyan feledékenyek a miskolci rendőrök. Éppen ezért arra kérték szerkesztőségünket, hogy to­vábbítsuk néki az üzenetet, itt. a lap hasábjain: hazatérése nem kívána­tos. Magyarul: maradjon ott, ahol van, egye meg a kását, amit főzött magá­nak és ossza meg az fingotokkal, akik öt nagyskeblűen szabadsághar­cosnak kinevezték. Karneváli IMIMIMIMMI ••iaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaa««aaa*aaa«vaaaa laaaaaaiaiaaaaaa«•■•••••••••■•••••«•! A közelmúltban azon vitatkoz- tam egyik barátommal, hogy vajon a karnevál haladó ha­gyományaink közé sorolható-e? Ellenfelem határozottan nemmel felelt. A karnevál a vidéki arisz­tokrácia farsangi heje-hujázása volt, egy télvíz ideji alkalom arra, hogy a jobbágyokból kisajtolt pro­fitnak nyakát szegjék, továbbá tör­vényesített leányvásár, amikor a házasulandó nemes. ifjak az össze- sereglett úrleányok színe-javában válogathattak. Ha ilyen szigorú tudományosság­gal méretik a karnevália hagyo­mány jellege, könnyűnek találtatik és elvettetik. Mi ne legyünk eny- nyire szigorúak, fogadjuk el, le­gyünk tekintettel arra, hogy a jó­kedv örök emberi tulajdonság, melynek „kiéléséhez” a karnevália kiváló alkalmat szolgáltat. A vi­dámság, ma is vidámság, az anyák ma is anyák, gyönyörű­ségüket lelik leányaikban, fiaik­ban, akik talán éppen a mai estén találják meg szívük válasz­tottját. No meg a karnevál feudális külsőségeit sem kell komolyan 'venni. Erre int a hercegi címer is, mely a trón homlokzatán büszkél­kedik: sárga mezőben Miskolc vá­ros négy hírességét láthatjuk: a kocsonyát benne a békával, az ava- si kilátótornyot régi szépségében, továbbá a sötétkaput és a diósgyő­ri várromot. A trónsátor két olda­lán egy-egy kép illusztrálja a kar­nevál „eszmei mondanivalóját”, az egyiken egy jóltáplált férfi főttkol­bászt majszol, míg a másikon egy sovány iszákos nyakalja a vörös­bort, mely savanyú lőre lehet, mert ugyancsak savanyú képet vág hozzá. L' hosszúra nyúlt bevezető ^ után térjünk a tárgyra, a karneválra. Ötre tervezték, kitol­ták hatra az időt, s mire bevonult a hercegi pár, hogy megáldja kar­ODA A SÁRRÓL <Prózában) Nem is tudom, írtak-e már ódát a sárról. Én legalábbis eddig még nem hallottam, de nem is olvastam, Tudom, az évszakokról, a tavaszról, nyárról, őszről, sőt a zord télről is sok-sok költőnk faragott szebbnél szebb rímeket, de a miskolci és fő­képp a vasgyári sárról nem igen gyönyörködtettek meg bennünket. Pedig... Szóval ez egy külön fogalom. Ilyen sár nincs sehol a világon. Ilyen sarat, ilyen minőségi sarat még exportálhatnánk is. De belföl­dön is igen nagy szükséget szenved­nek a többi városaink is. Például Győr, Dunapentele, vagy... de nem is sorolom tovább. Biztos vagyok benne, hogy ezekben a városokban nincs ilyen minőségi sár. Mert ké­rem a miskolci, vagy már mint az előbb közelebbről megjelöltem, a vasgyári sár, az valami különös. Nem húzza le az ember lábáról a csizmát (a félcipőt annál hama­rabb), de sokszor a csizma szárán is befolyik, mert a mélysége az alig 30r-—40 cm, (egyesek mesélik ugyan, hogy 60—70 centiméteressel is ta­lálkoztak, de én még nem láttam). Végeredményben megint eltér­tem a minőségtől, mert arról akar­tam írni... Szóval csak azt csodálom, hogy nem akadt még, aki felismerte vol­na ennek a minőségi sárnak a nagyszerűségét és hatalmas értékét. Én nem is tudom, hogy történt ez meg... Mert esküszöm, hogy ilyen minőségi sarat én csak itt láttam, és remélem, ha minden jól megy ... nem sokáig !... Ugye remélhetek? (uj) cA bekéért és a barátságért MOSZKVA A FESZTIVÁLRA KÉSZÜL neválja vidám népét, a szomszéd templom toronyórája elverte a he­tet, — sebaj! — mondom ér\ és mondták a vendégek, — a gazdag műsor kárpótolt mindenért. Karnevália hercege felolvassa egy éjszakára szóló rendeletét, tör­vényerőre emeli a feneketlen vi­dámságot, a rendelet megszegőivel szemben büntetést helyez kilátásba, majd párjával, D eme gpuszilnám hercegnővel elfoglalja trónját, hogy leereszkedő nyájassággal gyö­nyörködje végig udvari népe vi­dám műsorát. A Bors-együttes lép a mikrofon elé: Fehér Tibor, Papp István és Simor Ottó, hogy „szemléltető agi- tációval” mutassák be a láncfor­mák történetét. A siker leírhatat­lan, amikor a középkor puritán táncszemléletét olvassák fel. Per­cekig tartó vastaps rázza fel a diós­győri tanulóváros álomba szende- rült csendjét. S következnek a ré­gi, régi táncok. Majd hirtelen sö­tétség borul a színpadra, csak egy árva lámpa szórja sápadt fényét, a képzeletbeli Szajnapart mellékut­cájára, ahol megjelenik az apacs­lány, ijedten mereszti szemét a sö­tétbe, ahonnan párját, a nagyvárosi vagányt, az apacslegényt várja. S az apacslegény színre lép, a lány néma ujjongással vetné magát imá­dottja karjai közé, de a fiú dur•* ván ellöki, földretaszítja. — A né-* zőkben elhül a vér. Megdöbben-* tőén reális a kép, egy hivatásos színésznek is dicséretére válna a remek produkció. A két fiatal vé- gül összemelegszik, a legényről le-* hámlik az alvilági gorombaság, a nagyvárosi utszéliségen győzedel- meskedik a mindent megbocsájtó szerelem, s szenvedélyes „szerelmi” táncba kezdenek, — ez a valstep—* az apacslegény tehetséges szinrevi- vöje Horváth János kőművessegéd. Egymást váltogatják a táncok, korszerű jelmezekben ropják a klasszikus táncokat, például szol­gálnak a közönségnek. S a példa hat, az utolsó táncbemutatót, a csárdást már a közönség is „ma­gáévá” teszi. A Borsodi Bors, szo­kásától eltérően, most nem csipeget­te a hibákat, vidámságra buzdított. A vendégek megszívlelték a herceg törvényerejű rendeletét, hogy „nagy a feje, búsuljon a ló”, s a ki­váló zenekar talpalávalóján fel­buzdulva nekimelegedve járták a szebbnél szebb táncokat. /gyönyörű volt az est, s hogy 'Jr kiknél szövődött egy életre szóló barátság, majd megtudja az anyakönyvvezető, de ez már nem ránk tartozik ... Gulyás Mihály CSORBA BARNA: KÖPÖNYEGFORGATO Ládájában úgy hever az eszme, mint másnál a szennyes. Ki-kinéz az ablakon látja mi a divatos, s már ölti. Tükör elé áll kipróbál néhány szónoki fintort, érvet, s rohan el ne késsé a koncot. Viszi az érdek. Száját gyomráig tátja, szava memnydörög, fröccsen a nyála. Én — mondja s rikácsol. Nyelve pörög kopácsol mások agyéin, szívén. A szó körülfon, hurkot vet nem ismer ellenérvet. Szent, igaz az eszme. Ki van ellene!? Ki másként lát, nép ellen van, rongy ember Gazember. Nem érdemel mást. bitófát! Ügy beszél, ki nem ismeri, elhiszi. hiszi is mit mond a nagy szó: ok. Rendszerek, s eszmék : Önnek, nemiek, így változtat zmt: íold, íethér, piros. Az vessen rá követ ki most nősként tesz.) 0 mindent szeret, mindent üsz íozzon pokolt, enyhítsen kínt. Ha érdeke úgy kívánja barátja. szerelme, hazája eszköz neki. Lám, hogy lármáz, törtet, megjátsza most a bölcset. De hamis az eszme. 1 Lehes a ló s lefoszlik róla, mindé szó, álruha és olt áll, óh, meztelen, leköpve a szemtelen, undok k ö oön y egfor ga t ó. Az ifjúság ünnepe még egy kissé távolinak tűnik, de már sokaikban megérlelődött a kérdés: milyen lesz Moszkva ünnepi köntöse? Erre a kérdésre M. Ladur, az is­mert, kiváló művész válaszol, aki a VI. Világifjúsági Találkozó szovjet előkészítő bizottságának művészeti részlegét vezeti. — Képzelje el, hogy repülőgépen érkezik Moszkvába — mondja M. Ladur. — A gép a vnukovói repülő­téren saél.l. le. Amikor kinyílik az ajtó, a zöld repülőtéren egy élővirá- gokból álló ötszirmú rozetla tárul szeme elé. Ez a fesztivál emblémája, amely az öt világrész ifjúságának békéjét és barátságát szimbolizálja. A városba vezető úton színes fest­mények és különböző nyelvű üdvözlő feliratok fogadják a vendégeket. Az úton szobrot helyezünk el, amely egy virágfüzéres kislányt ábrázol, aki Moszkva felé mutat. Szálljunk be az autóbuszba és hagyjuk el az aranyo­zott boltívet; Az utcáik, terek díszítésén számos moszkvai művész dolgozik. A fővá­ros főútvonalét, a Gorkij-utcát, a VIT-en részvevő nemzeti küldöttsé­gek zászlajával és címereivel díszí­tik. Számos kirakatban, soha nem lá­tott sokoldalú iparművészeti kiállí­tást rendezünk, amelyek a szovjet jnuvészek alkotásain kívül, kínai, in c diai, afrikai és sok más nép iparmű­vészeti remekeit is tartalmazzák. A fesztivál részvevőit Moszkva történelmével is megismertetjük. A Puskin-teret például csodálatos orosz mesevárossá változtatjuk. A látogatók a sétányokon a világiro­dalom kiemelkedő szereplőivel talál­kozhatnak. A Moszkva-folyó kikötő­jénél például a fiatalok a Don Qui- jote-ot és hű szolgáját megelevenítő színészeket láthatják. Az ifjú sarkkutatók számára is sok látnivaló akad. Az egyik sétányon szivárványt és északi fényt »»építünk« fel. Az »Udarnyik« filmszínházzal szemben levő teret pedig a fiknked- vclők veszik majd birtokukba. Itt a világ filmművészetének kiemelkedő alkotásait mutatjuk be. A tudomány és a technika eredmé­nyeivel a vendégeik a Lenin-hegyi Moszkvai Egyetem épülete előtt és a Politechnikai Múzeum újonnan épült terén ismerkednek meg. A főváros díszítői külön alkotáso­kat szentelnek a világ leányainak. Az elgondolások szerint egyik téren egy hatalmas, sokszínű kamillát »nö­vesztenek«, amelynek levelei az orszá­gok zászlóiból állnak. A virág köze­pén fehér szirmokból kialakítják a különböző nemzetiségű leányok ösz- szefogását jelző csokrot. Számos festménnyel és szoborral díszítik az Ö&szszövetségi Mezőgaz- asági Kiállítástól a V. I. Lenin köz-je ponti stadionig vezető útvonalat. A központi stadionban rendezik meg a VIT ünnepélyes megnyitását. Az út­vonal díszítésének elemei a békét; a munkát, a barátságot, a szeretetet és a boldogságot jelképezik. Még korai lenne azonban pontosan meghatározni a díszítések jellegét és elhelyezését, hiszen a művészek még számos javaslattal járulnak hozzá az általános kép kialakításához. A Pirogovszkaja-uteában a prágai budaoesiti, berlini, bukaresti és var­sói VIT emlékeit helyezik el. A Manyezsnaja-téren, amely Mosz­kva egyik legnagyobb köztere, külö­nös díszítéseket állítanak fel. A dí­szítések alaptémája: „A népek barátsága napfénybe borítja a világot”. A téren mesterséges napot »szerkesz­tenek «, amely éjjel-nappal megvilá­gítja a hatalmas föld gömböt. A föld­gömböt színes szalagként fonja kör­be a fesztivál jelszava: »A békéért és a barátságért!« A fényszórók rúdjait nyírfák alkotják, körülöttük pedig 24 nagyméretű festmény a világ kü­lönböző részeinek tájait mutatja be. E rövid kőrútunk során csupán a művészek alapgondolatával ismer­kedtünk meg — mondotta befejezé­sül M. Ladur. — Terveinket valószí­nűleg még számtalanszor fogjuk vál­toztatni, mert sok új, érdekes javas-1 lat érkezik hozzánk. De ez várhatói is. hiszen a fesztiválra az egész szov-j : főváros készül. I 6. K. Zsákon visszaérkezett Moszkvába Moszkva (MTI) A TASZSZ közli: Február 17-én Taskenten keresztül Delhiből vissza­érkezett Moszkvába G. K. Zsukov, a Szovjetunió marsall ja és kísérete. Tűz pusztított Kagosimában Tizenhárom személy, köztük há­rom gyermek pusztult el a tűzben,* amely vasárnap éjszaka ütött ki a Kiusziu szigeten lévő Kagosima vá­ros főpiacán — jelenti az AFP. Eisenhower újahh felhívást intézett Izraelhez Eisenhower elnök újból felhívta Izraelt, hogy vonja vissza csapatait Egyiptomból, jelenti az AFP. A fel- J hívás röviddel azután hangzott el. hogy Hagerty, az elnök sajtótitkára bejelentette: az izraeli nagykövet új­ból elvetette az izraeli erőknek a vitatott területről történő kivonására javasolt amerikai tervet. Hagerty a nyilatkozatot a Duljes és Abba Eban izraeli nagykövet kö­zött lefolyt újabb megbeszélés után tette. A nagykövet válasza Hagerty szrint »negativ« volt. Székely Mihály ismét itthon Székely Mihály Kossuth-dijas ki­váló művész hosszabb külföldi ven­dégszereplés után vasárnap reggel az Arlberg-expresszel megérkezett Budapestre. (MTI) — A miskolci II. Rákóczi Ferenc megyei könyvtár nyilvános olvasó­terme újból a nagyközönség rendel­kezésére áll. Szolgálat mindm hét­köznap — szombaton is — délután 3 órától este 8 óráig Az olvasóterem látogatói az összes hazai hírlapok, folyóiratok és szakmai lapokon kí­vül közel száz külföldi lapot olvas­hatnak. Kibővített kézikönyvtár és az újonnan kiadott szakkönyvek vár­ják az érdeklődőket. A Sajóvá mos i ltom. Kát. Egyház­község árajánlatokat kér a templom szélvész által ledöntött keresztjének visszatéf elére, valamint a torony és szentély bádogtetejének festésére. Az árajánlatokat: Rom. Kát. Plébá­nia. Sajóvámos címre kérjük kül­deni. ÁSÓI1 KUTAK ftését, feluiítását javítását tisztítását községek, vállalatok, e«?yéb közül etek és magánosok részére vállalja a MEGYEI VÍZMŰ Miskolc. Vörösmarty «I. 12. SZérn

Next

/
Thumbnails
Contents