Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-17 / 40. szám

6

ESZ&fqMAQYiUtOBSZAc.

Vasárnap. 13o^ február lt.

/ASSZONYOKNAK /gyermekeknek

nyok, gyermekek, általában a család életével, pro- * blémMml, gondjaikkal, örömeivel. Kérjük olvasó- • inkát, írják n\eg, mit szeretnének olvasni az új ro- I vauinkban, milyen elképzeléseik, javaslataik van- : uak. Leveleiket, írásukat szeretettel várjuk. :

AZ ELESETT GYERMEKEK OTTHONÁBAN

Az olvasók kérésére az Eszakmagyarország szerkesztősége a. vasárnapi számban rendszeresíti az Asszorajuknak — Gyermekeknek című rovatot. Szerelnénk, ha ez lehetővé tenné, hogy lapunk még alaposabban, többet foglalkozzék az asszo„XjEGDRÁGÁBB kincsünk a gyermek!’’ Hányszor hangzott ez el nagy ■páihosszíil szónokok ajakán, s hány cifra dekoráció hirdette rikító betűkkel, mégis mennyit hagytunk veszni kincseinkből. Ezek a gondolatok fog- lalkQztatíah, amikor beléptem a miskolci állami gyermekvédő intézet kapuján. A friss tavaszias szél pelenkákat himbáit a kerítésen, s hangos ílyzrmeksírást röpített felém.

Gyönyörű, tiszta, világos szobák, fehér ágyacskák, csinos kis ruhák, rend, tisztaság mindenütt, hanem a gyerekek!...

Horváth Lacika már elmúlt egy éves, de még ülni sem tud- A mellette lévő ágyacskában fekvő Szász Józsikká már másfél éves, s minden tudománya gnnyi, hogy féloldalra fordulva gyönyörködik az ablakon beröppenő napsugárban, (néhány hete kerültek ide). A gyerekek súlya nem haladja meg a 7 kilót. Szobáról-szo? bár a járva elszorul az ember szive, annyi kis tehetetlen, fejletlen, esene- Vész gyermek láttán. Másféléves gyermeknek normális körülmények között már szaladnia kell, súlyuk legalább 12—M kiló, de ezek apró kezecskéikkel még a játékot sem tudják megfogni. Egész nap az ágyban fekszenek, szemükben van valami végtelen bágyadt sugár, olyanok, mintha fáradtak, öregek lennének.

Az óvodásoknál már valamivel jobb a helyzet. Járni tudnak ugyan, de beszélni nem. A beszédet megértik, de piciny ajkukon egyetlen szó sem jön ki. Játszanak, vidámak, mégis olyan szomorú az ember, ha nézi őket. Ezek a gyerekek nem ismerik az anyai szív szeretetét, a családi fészek melegét, az álombaringató esti mesék varázsát, az anya csókját, ölelését, mindazt, amit egy szülő adhat gyermekének: a szeretetet.

Hogyan kerülnek ide ezek a gyermekek? Nehéz erre röviden válaszolni. Több olyan kisgyermek van itt, akiknek szüleik betegek, kórházban, vagy szanatóriumban vannak, s mivel rokonoknál elhelyezni nem tudják, idehozzák őket. Aztán bizonyos idő múltán el is viszik. De a gyerekek túlnyomó többségét a szülő eldobta magától, mert nem akarja felnevelni. A múltkor egy apa behozott két kisgyermeket, mert az anya utánavitte a munkásszállásra és otthagyta őket. A gyermekek bűzlöttek a piszoktól, ki tudja, mikor mosdatták őket, tetvesek, rühesek voltak. Rosszultáplált, csontig soványodott csöppségek kerülnek ide, akiket hosz- szú hetekig, hónapokig gyógyítanak a különböző bőrbetegségekből, s bizony elkelik néhány hónap, amíg megszokják a rendszeres étkezést.

Szüleik főleg leányanyák, akiknek nem kell a gyerek, nem bajlódnak

vele. Másik részük pedig züllött, erkölcstelen életű ember, akinek Icgzel- ségében nem is ajánlatos kisgyermeket hagyni. A gyermekek felvételi lapjain ilyen bejegyzéseket látni: „Apa, anya letartóztatva ■■. életfogytiglan elítélve ... öt évi börtönbüntetését tölti.. ” stb.

Mi lesz a gyermekek sorsa? Az állam évente súlyos milliókat áldoz nevelésükre. Iskoláztatja, szépen öltözteti őlcet, s hogy a szeretet, a családi élet se hiányozzék az életükből, kiadják a gyermekeket nevelőszülőkhöz. Az állam havonta 250 forintot fizet a ryermek gondozójának és a gyermek ruházatáról is gondoskodik.

AMIKOR már nagyobbacska lesz, s megszerette nevelőszüleit, akkor megjelenik a börtönből frissen szabadult szülő és viszi a gyermeket, mert már lat palami hasznot belőle. $ a szegény kisgyermek, aki nem tud Védekezni ekkora galádság ellen, zokogva öleli át a nevelőanya nyakát- Hiszen aki érte jött, az neki idegen. £ mi lesz a szerencsétlen gyermek sorsa, akit kiszakítanak a nyugodt családi életből? Az esetek többségében a fiatalkorúak bíróságához, majd. a börtönbe vezet az útja. Mert a romlott, iszákos szülőtől • el,csavarog, rossz társaságba kerül s a minden iránt fogékony gyermekietek a rosszra éppúgy hajlik, mint a jóra. Hány gyermek átkozza, szüleit a börtön mélyén, mert felelőtlenségükkel, gonoszságukkal tönkretették az éleiét.

Hány család van, ahol nincs gyermekáldás, ahol valóban kincset érne a gyermekkacaj, s szívesen osztanák meg a családi fészket, szívük melegét egy kisgyermekkel. Az állami gyermekuédőintézetjiez naponta levelek tucatjai érkeznek, amelyben gyermektelen házaspárok írják: örök befogadnának gyermeket, mindegy, hogy milyen idős, mindegy, kisfiú vagy kislány, csak gyerek legyen, akinek esténként mesélni lehet, aki kedves csicsergésével betölti s, házat.

Van-e joga ahhoz a szülőnek, hogy tönkretegye gyermeke életét? Hogy megfossza a gyermekévek szépségeitől, az esti meséktől, a gondtalan játéktól és a szeretettől? A gyermek a legkényesebb virág, amely csak a családi élet szeretetteljes légkörében tud igazán kifejlődni. Aki ezt megvonja gyermekétől, az nem szereli, az nem ragaszkodik hozzá, s igy nem is érdemli meg.

TAIaÁLKOZTAM egy kislánnyal, most lesz négy esztendős. Szőkehajú, kékszemű, olyan igazi alvóba,ba-tí- pus, piros szájacskával és sűrű szempillával. Szülei Tarcalon laknak. Apja 75 százalékos rokkant, anyja, nem normális, csavarog, iszik, s természetesen hurcolja magával a gyermeket

is. Férfiakkal kötött ismeretségek révén, már többször előfordult, hogy a gyermeket otthagyta. Hol villamoson, hol a pályaudvari váróteremben, hol meg éppen az utcán feledkezett el róla. A kislányt ilyenlwr visszahozták az intézetbe. Legutóbb megjelent az anya és megsértődve, goromba szavakkal követelte vissza a kislányt. Az intézet igazgatója ölébe vette az ártatlan, reszkető gyermeket, s nem adta vissza anyjának. De vajon anyja életének példája hová süllyesztené ezt a kislányt?

Egy másik, 15 éves kislány szülei Alsózsolcán laknak. Mostohaanyja elüldözte otthonról. A kislányt ezelőtt két hónappal hozták vissza a határról, nyugatra, akart szökni. A szülőket értesítették, hogy jöjjenek érte, de nem jöttek. Most itt áll egyedül a nagyvilágban. Mi minden történt volna vele, ha nem, kerül ide?

Azért ragadtam tollat, hogy vitára bocsássam ezeknek a gyermekeknek a sorsát, mert nemcsak a szülők, a társadalom is felelős. S ha felelős, hallassa szavát! Döntsük el, mi legyen további sorsa, ha a szülő eldobja magától? Mentsük meg az elkallódó gyermekeket! Óvjuk meg a gyermeki lelket attól a borzalomtól, csalódástól, kiábrándulástól, amit a lelketlen szülők rájuk zúdíthatnak.

ÉN ÍGY GONDOLOM: Ezeket a gyermekeket az intézetekből adják ki családokhoz örökbe. A lehetőségét is zárják ki annak, hogy a züllött életű, erkölcstelen szülő megkör- nyélzezhesse a gyermeket. Mert a gyermeket nemcsak megszülni kell, hanem fel is kell nevelni. Ez óriási felelősséget jelent.

Vitázzunk erről józanul s döntsünk emberségesen. Szóljanak hozzá pedagógusok, édesanyák, szülők, mondják el véleményüket az élet, a szeretet, a gyermekekért érzett aggódás jegyében, hogy ne csak szavakban valljuk legdrágább kincsünknek a jövő nemzedéket, hanem valóban az is legyen!

KECSKÉS RÓZSA

ERDEI TEMETÉS

Vad vihar tombolt a határon, mikor mentek a magyarok. Valahogy eltévedt apjától szegény kisgyermek s megfagyott. A megdermedt kicsiny tetemre jégkristálykönnyek hullanak és egy közeli jegenyéről gyászdalát fújja a varjú had.

POLÁNYI LAJOS

Kíváncsi asszonyoknak, lányoknak nyilatkozik Szabó Sándorné;

Milyen lesz a tavaszi divat?

0 salóka, tavaszias

^ az idő, noha a naptár még csak február közepét mutatja.

M egkö nnyebbülten gondolunk arra, hogy már csak egy hónap van hátra és hivatalosan is megérkezik a tavasz. Lekerülnek a meleg téli holmik, a nyakunkat nem csavarjuk körül sállal, a kendők helyeit elővesszük a kis sapkákat, divatos kalapokat s a tavaszi kabátok, ballonok is előkerülnek a szekrények, mélyéről, nem beszélve a kosztümökről.

Tudjuk, hogy az októberi események folytán a ruhaipar termelése is hosszú ideig szünetelt. Sok raktárt kifosztottak s a vásárlási láz is hozzájárult az árukészlet megcsappanásához. A miskolci Állami Áruház női konfekció részlegénél azonban semmi külső jele sincs áruhiány* nak. Gyönyörű világos tavaszi kabátok, taft- béléses ballonok, düftin kulik, tropikál ruhák, pongyolák, kosztümök halmaza közt válogathat, a vásárló,

zabó Sándorné, a női konfekciórészleg vezetője az idén jubilál. Pontosan 30 esztendeje, hogy a kereskedelemben dolgozik és sok gyakorlattal, kifinomult ízlésével, sok hasznos tanáccsal szolgál a vásárlók legnagyobb örömére. Megkértük,

mondja el Borsod asz- szonyainak, lányainak, milyen lesz a tavaszi divat, milyen újdonságok várják a vásárlókat az Állami Áruházban.

— Most már egyre több árut kapunk a zalaegerszegi és a budapesti Május 1. Ruhagyárból A napokban érkeztek gyönyörű tavaszi kabátok, világos, mogyorószín gyapjú- szövetből és szürká velúrból A szabásuk is .a legújabb, úgynevezett fiús fezov, s fi legkényesebb vásárlók igényét is kielégíti. A fiúa vonalú, világos színű

kabátok mellett vállon zalLanul divat a bélelő ballon, az élénkszínű düftin és tweed kulit a kockás és sima sző-* vetböl készült rakott* szoknya. A mustársziut a bordó, a halványzöld és az ezüstszürke az uralkodó divatszín az idén. A lcészruhák fő* leg ebből készülnek. A kosztümszín az idén ezüstszürke, ellentétben a sokéves sötét színű-* ekkel.

gyermekeket it megörvendeztették a divattervezők. Most tavasszal kerülnek elő* szőr forgalomba min-* tás bársonyruhácskáki Tweed- és börberi kábái tok, olcsó és szép fáz*)* nú kis kötények, újoo* nalú szövetruhák közt válogathatnak a ma* mák. Vjabb ámszállít* mányi kapunk március elején, hí4zen az igazi tavaszt szezón is akkor kezdődik. Remélfüki minden igényt kielég*.* tünk a legújabb ta-4 veszi divatcikkekből

c/l kis kritikus

a JCatj mindeat vizsgálva né# meg

5 mindenre van biztos ítélete.

G-yors és határozott: ... Neki a# élet Két részre oszlik: »csecse, nem csecseW

Minap könyvem közé szabadult az édes, Pici kezével csendben matatott. Feszülten néztem, mint emeli szeméhez Sorban: Madáchot, Krudyt, Balzacot.

Végül Petőfit emelte csepp Ö&éJaej Forgatta buzgón parányi keze.

Mintha csodás kis erdei tündérke Aranyszikiákat hengeritene.

De belefáradt... Petőfit is lecsapta. Vártam... jaj, mi lesz bölcs ítélete?

S a bájos véletlen éppen úgy akarta, Szinte vég nélkül gügyögte rózsás ajka? »Csecse ... csecse ... csecse .. .«

— PATAKY DEZSŐ )

GYEREKEKNEK MESE HELYETT

*

.....................................••.............................................

Ö

t kis fi ti o iíág.cj(i nmit

Manapság gyakran haLlani hasonló eseteket zokogó édesanyáktól, szülőktől, akik gyermeküket keresik. Csak azt nem tudják, merre induljanak, a világ melyik tájára sodródott gyermekük, álmaik vitorláját merre vitték a zúgó szelek. A gyermeki képzelet színes és gazdag. Lerövidíti a távolságokat, közelhozza bármelyik kis borsod: faluhoz a nagy tengerek háborgó vizét. Robinson magányos szigetét, s a forró Afrika izgató őserdeit. Mert ugye, ha az ember tigrisvadász is lehet és gyönyörű hajón utazhatja be a világot, úgy minek legyen asztajostanuló Amót községben. Ez már csak érthető:sí így okoskodott az az öt arnóti kislegényke, akik sok szóbeszédtől és saját álmaiktól megszédültén néhány nappal ezelőtt útrakeltek, hogy meghódítsák a nagyvilágot, s messze földön próbáljanak szerencsét, miként az egyszeri szegény- legények, akik hamub.asül.1 pogácsával szegődtek az országút vándoraivá, s a szerencse ölükbe hullott.

ök persze nem ragaszkodtak szegénylegényeknél jól beválii módszerekhez, a könnyes búcsúzáé* hoz, még csak nem is közölték szándékukat szüleikkel. Hátukon táskával az egyik reggel _ eredtek útnak annak rendje és módja szerint, be is ültek a podba, azaz csak a táskákat tették be. Ök maguk, külön-külön eltűntek. Mire a csengő hangja csendre intette a zajongő nebulókat, az öt ifjú vándor, a tíz« tizenkét esztendős világjárókhoz illő komoly arccal taposta a híg sarat az arnóti kertek alján. Kilop*** kodtak a faluból feltűnés nélküli Ám eltűnésüket mégis észrevette a tanító, s gyanútlanul azt hitte, hogy hazamentek, talán otthonjjelejtetí könyvekért. Elszalasztott a szülők« höz. A hírnökök azt közölték, hogy a fiúk. iskolába jöttek. Hej, melege lett az igazgatónak. Rögtön motorra pattant és Miskolcra robogott;

Ez alatt pedig hőseink caplattak

^ÓKA i^2udi kalandjai

Mackó Muki képet festett, így egy hosfsü téli esteti kíváncsiság futott véetg Rók* Rudi égés# t esténBelépett hát halk titokban a Mackó úr műtermébe festékes tubusba lépett, s piros lett ? festő képeHej, csapott is a vén piktor p tettéért szörnyű 1 áruját és Kjcjobott Budi után mindeneitől egy képrámát.

Mackó koma bosszúsan szólt: — Elég volt a festés mára! — ée a kis tubusra lépve,

ráesett 9 palettára,'

karját húzta, +érdét verte 9í utána dobott ráma.

Mackó meg fehér vászonnal tükörhöz állt. s belenezett s az arcáról indulattal

lekente a sok festéket.

Es a színes lenvászonra többé már ügyet sem vetve, kidobta. De Róka Rudi csak ezt az alkalmat leste,

Ezt a. tarkán mocskos vásznai felszögezte a rámára.

Most eladom és az ára elég lesz tán vacsorárai

Egy műgyűjtő e szavakkal

adott bilencszézat érte:

— Ennek fele előleg egy másik ilyen absztrakt képre.

a latyakban, de akármennyit mena tek, nem tud tab belőle kilábalni* Az idő pedig gyorsan haladt. így érkeztek el Bőcsre, ahol a községi tanács elnöke figyelmes lett a fura kis brigádra, s akár rössznéve» vették, akár nem, megkérdezte, hová tartanak.

— Kesznyétenbe megyünk, munkát keresünk, — mondta az egyik*

Mivel azonban külsejük elütött az általában felbukkanó munkát keresőktől és semmiféle papír, igazolvány nem volt náluk, a gyerekeket ottmarasztalták a tanács*» házán. Hogy volt, mint -volt, ne réeziftezzük, egy-két telefonálás Árnyra a községi tanácsba?, s másnap reggel az öt világjáró né- bűló kissé lógó orral, csalódottan, hazafelé indűJh

ügyelőre tehát elhalasztották a ■nagy utazást, mert kiderült, hogy a napokig tartó gyaloglás nem is olym Jó dolog. $ & tigrJ#vgdto>3p* nak sem arany 3? életük- Ami PP« dig füpbineon a? még

$&* községbe? is nagyon messze vm ■ ■.

ÁSÓIT KUTAK

* -Hevítését, felújítását, javítását tisztítását községek, vállalatok, egyéb közületek és magánosok részére vállalja a

MEGYEI VÍZMŰ Miskolc, Vörösmarty u. 13. szám.