Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-15 / 38. szám

S* WM«* fm. ■ mm—— V f*' t ? C* *■ •■-■■­üafea ggAPrAOTAHoatrAC (T^udabányai képek f ,X SZEMERKÉLŐ, ESŐS REGGE­LEN fáradtan baktatnak az emberek hazafelé az éjszakai műszakból. A bányában indul a reggeli váltás. A népboltokban az asszonyok sebe­sen pergő nyelvvel beszélgetnek, vásárolnak, a gyerekek sietnek az iskola felé. Mintha semmi nem tör­tént volna. Még az utca képe is vál­tozatlan. A tavaszi sár felcsapódik az ember hátaközepére, beleragad mintegy figyelmeztetőül a láb, hogy vegyék észre. Hát igen. Észrevenni észrevették, de népi tettek ellene semmit. De nem ez most az oka annak, hogy tollat fogtam. Rudabányáról akarok írni, ahonnan annyi ellenté­tes hír száll a város felé. Régen készülök már, hogy megtudjam az igazságot. Sok emberrel beszéltem s ameny- nyire lehetőség van rá, igyekeztem egy objektív képet összeállítani. O MIVEL IS KEZDJEM? Az októ­ber 23-át követő napokban, mikor az egész ország területén átsöpört a vjhar, Rudabányán nyugodtan dol­goztak az emberek. A vihar első szele 27-én ért el ide, és ekkor hagy­ták abba először a munkát. Azért először, mert még kétízben történt meg ugyanez, két hónap leforgása alatt. Ekkor jelentek meg az első ,,idegenek” a községben. Sztrájkot szervezni, munkástanácsot alakíta­ni „tanították” a dolgozókat. Nem volt sikerük. A megalakult munkás- tanács ugyanis olyan emberekből tevődött össze, akik cselekedeteikkel népi demokráciánk mellett állnak. Áz akkor még területi párttitkár, Székely László és Veres Béla, a megalakult munkástanács ideigle­nes elnöke, együtt dolgoztak. A köz­ség és az üzemi dolgozók nagyrésze higgadtan gondolkozott. A bánya­fenntartási munkákat a zavaros hónapok alatt egyetlen percre sem hagyták abba. Nagy szó ez, ha íi- gyelembevesszük, hogy megyénk egyetlen vasércbányaüzeméről van szó, ahol ma a termelés majdnem elérte az október előttit. így az első termelési nappal szemben januárban, amikor 282 tonna ércet hoztak fel­színre, már meghaladták az 1000-et. Egyöntetűen még jobban fokozni akarják a napi teljesítményt, vi­gyázva arra, hogy ez ne vezessen rablógazdálkodáshoz. Tudják, hogy a külföldi érc hiányos bejövetele nagy károkat okozhat a népgazda­ságnak. így akarnak segíteni, ameny- asyire tudnak, kohászati üzemeinken. © SZÓVAL AZ ELSŐ „IDEGENEK” Siker nélkül távoztak. De egyre töb­ben tűntek fel. A rendbontók célja kettős volt. Az első cél ellentétet szítani és főleg kiélezni ezt az ellen­tétet a pártonkívüli tömegek és a kommunisták között. A másik cél a bányász- és paraszttömegek szembe­állítása. Egyik sem sikerült nekik. Az első azért nem, mert a kommu­nisták itt közmegbecsülésben álló emberek, akik ma is dolgoznak a bányában, a másik azért nem, mert gyökerükkel szorosan össze vannak kapcsolva a dolgozó parasztokkal. Más eszközökhöz folyamodtak te­hát a provokátorok. Kazlakat gyúj­togattak, csűrök égtek el, összesen 12 ember szenvedett kárt.. A bá- nyászság a munkástanáccsal az élü­kön kiutasította a községből ezeket áz elemeket. De akkorra már meg­jelentek a fegyverek is. Az edelé- nyi járási katonai kirendeltség egyik főhadnagya partizáncsapatok szer­vezését akarta megindítani 15—16 éves edelényi fiatalok közreműkö­désével. Őket küldte el Rudabányá- ra, teherautón szállítva a fegyvert. De a községi tanács és a munkásta­nács résen volt. Annak rendje és módja szerint leltárba vették a kül­deményt, visszaparancsolták a fiata­lokat, s elzárták a fegyvereket. Nem is került az onnan elő csak novem­ber 4. után, amikor átadták az első szovjet alakulatnak. A VEZETŐK* TISZTÁNLÁTÁSA és az emberek józansága aztán tör­vényszerűen megakadályozta az at­rocitásokat Rudabányán. A pártbi­zottság teljes egészében lemondott és a funkcionáriusok visszamentek dolgozni az üzembe. Egyik sem saj­nálja ezt, sőt örülnek neki, hiszen az elmúlt évek akarva, akaratlanul irodistává tették az addig tömegek között élő, harcoló kommunistákat. Most, az új párt megerősödésén dolgoznak valamennyien. Az embe­rek becsülik őket. © A KÖZSÉGI TANÁCS majdnem egészében ugyanazokból az embe­rekből áll, mint október előtt. A nép ítélete csak egyetlen embert távolított el, Juhász F. Bálintot, a volt tanácselnököt. Súlyos hibái kö­zé tartozott, hogy visszaélve hiva­talával, nyers modorával sok sérel­met és keserű órákat szerzett a köz­ség dolgozóinak. A választásokon Barta Gyulát, a helyi tanítót kérte, kívánta Rudabánya lakossága veze­tőjének. Izzig-vérig pedagógus, okos­sága, emberszeretete, az emberekkel való bánásmódja mind arra vall, hogy a dolgozók jól választottak. Mióta ezt a tisztséget gyakorolja, még jobban megnőtt a népszerűsége. Sokat foglalkozik, többek között a bányászok problémáival is. A kor­mány rendeletben határozta meg, hogy a szénbányászati és ércbányá­szati dolgozók bérezése ezentúl egyenlő lesz. Régi kérelme volt ez már az ércbányászati dolgozóknak. Ugyanakkor az ellátás szempontjá­ból mélyen alatta vannak bármelyik szénbányászati község ellátásának. Közszükségleti cikkeket vagy egyál­talán nem, vagy nagyon ritkán kap­nak, szinte üresen áll a vasbolt, nincs textilnemű sem. öt kilométer­re a községtől pedig motorkerékpár­tól kezdve, meleg alsónemüig min­dent adnak. Hiszen ott szénbányá­szok laknak — mondják keserűen. Ezen szeretnének most segíteni, hi­szen, ahogy Barta Gyula mondja, semmivel nem lebecsülendőbb az ércbányászok munkája a szénbá­nyászokénál. © A VEZETÉS TEHÁT JÓ KEZEK­BEN van Rudabányán. Nem feled­keznek meg azokról sem, akiket a kalandvágyó, forrófejű emberek nyugatra disszidálva itthonhagytak. Négy ilyen ember feleségét helyez­ték már el az üzemben, lehetőséget adva arra, hogy éljenek. Hiszen Bk minden és mindenki nélkül marad­tak itt ezek az asszonyok gyerme­keikkel. Pedig Rudabányán is van­nak gondok a racionalizálással kap­csolatban. Eddig 90 fizikai dolgozót bocsátottak el, akik közül 49 volt nyugdíjigényes. A többi elbocsátás­nál figyelembe vették, hogy főleg azokat küldjék el, akik távolról járnak be és különben is megvan a megélhetési lehetőségük. Az admi­nisztratív dolgozóknak eddig 25 százalékát, elsősorban férjes asszo­nyokat bocsátottak el. Kilátásban van még újabb 21 százaléknak el­bocsátása. Mindent megtesznek an­nak érdekében, hogy a lehető leg­igazságosabban intézzék el az ilyen kényes, de annál hasznosabb dolgo­kat is. Szinte egész Rudabányának prob­lémája már, hogy mi lesz az épülő­félben lévő vaséredusító művel. Egyre-másra tologatják a határidőt és talán az újonnan kitűzött határ­időre sem készül el. Kevés a hitel­keret, pedig ez a mű óriási jelentő­ségű lenne a nemzetgazdaság szá­mára. így ugyanis a pátércet nem tudják feldolgozni. Hogyan lehetne ezen segíteni? © AZ ÜZEMI MUNKÁSTANÁCS, a községi tanács s az egyre erősödő pártszervezet legteljesebb mérték­ben együtt dolgoznak. Veres Béla. az üzemi munkástanács titkára, aki maga is párttag, ezt így fejezi ki: — Közös a célunk, mindannyian azt akarjuk, hogy ne forduljanak elő a múlt hibái és mindenki meg­elégedett legyen. * Ez a helyzet Rudabányán. Az élet itt is megy tovább ... URBÁN NAGY ROZÁLIA Vá zla tkonyvb öl »••VW Vati József: Ülő nő Szünet nélkül dogozik a „Chinoin“-gyár A Lenin Kohászati Művek mellett húzódik meg szerényen a Szinvapar- ton a Chinoin vegyiművek miskolci A bodrogolaszi tsz gondjai A bodrogolaszi termelőszövet­^ kezeti tagok úgy szeretik csoportjukat, mint anya a gyerme­két. Féltik, babusgatják és mindent megtesznek azért, hogy nőjjön, nö­vekedjen, erőteljes legyen. Az el­lenforradalom vihara az ő soraikat is megtépázta, de szétcibálni már nem tudta. A vihar után 22 család továbbra is együtt maradt s elha­tározta, hogy közösen műveli a föl­det, közösen keresi a boldogulást. Mi tagadás, ez a csoport nem tar­tozott a legjobbak közé. Tele vol­tak és még ma is tele vannak adós­sággal. de a munka, amit annyira szeretnek, biztosítja, hogy minden kötelezettségüknek eleget tesznek. Én most. elsősorban nem a tsz ed­digi működéséről, munkájáról aka­rok írni, hanem problémákat sze­retnék felvetni, amelyek megoldás­ra várnak. A csoport elnöke szókimondó, fiatal, energikus ember. Nem ker­tel, nem írja körül a mondanivaló­ját, de amit mond, az telibetalál. Az egyik legnagyobb probléma, hogy a csoportból kilépett négy taggal hogyan számoljanak el. A helyzet ugyanis az, hogy ezek együttesen 20 holdat vittek ki a csoportból. Ez a 20 hold viszont be van vetve és a kilépők azt kérik, hogy saját földjüket, a belépéskor bevitt földjüket kapják vissza. Az elnök maga sem tudja, hogyan jár­jon el. Mi az eljárás ilyenkor? Van ren­delkezés arra, hogy a kilépő tagok­kal hogyan számoljanak el. Termé­szetesen ez a kérdés bonyolult. De a rendelkezés világos választ ad mindenre. Kimondja: a kilépő ta­gokkal becsületesen el kell számol­ni. A bevetett területből is a bevitt föld arányában kell kiadni a jus- sot. Tehát: ebben az esetben a négy tag összesen 20 holdat vitt ki. Meg kell nézni, hogy egy-egy tagra hány hold jut és egy-egy tagnál a bevetett terület milyen arányban szerepel. Tehát arányosan kell el­osztani az ’gényeknek megfelelően a kiadandó földterületet. A csoport tagjai olyan kijelen­^ tést tettek, hogy: — Mivel bevetettük, mi aratjuk le és majd azután megkaphatják a földjüket, d' előbb nem és ha kell, ásóval és kapával is megvédj ük. Helyes és szép dolog a közös va­gyont ilyen tűzzel, ennyi szívvel védelmezni, de a törvény — törvény és az a bodrogola^ ' termelőszövet­kezetre is vonatkozik. Nem tudunk mást ajánlani, mint azt, hogy ta­nulmányozzák át mégegyszer a kormány idevonatkozó rendeletét és aszerint járjanak el. Az elnök tanul ni vágyó, lelkes, szorgalmas ember. Érzi, hogy sok mindent még nem tud. ami pedig egy ilyen csoport vezetéséhez fel­tétlenül szükséges. Éppen ezért ja­vasolja, hogy indítsanak megyei szinten iskolát a termelőszövetke­zetek elnökei részére. Figyelemreméltó a -következő ja­vaslat is, amit a bodrogolasziak tet­tek. Az a kérésük, hogy vizsgálják felül az eladósodott termelőszövet­kezeteket és kérik, hogy a tartozá­sokat most ne követelje az állam, csak akkor, ha maid összeszedtek magukat, amikor már könnyen ele­get tehetnek kötelezettségüknek, mert — véleményük szerint — ez egyik feltétele annak, hogy tovább tudjanak működni. Erre elmond egy példát is. Bevetettek 40 holdon kukoricát, amit kiöntött a víz. En­nek ellenére négyzetesen bekaoál- ták, azt remélve, hogy ezzel elejét veszik az elemi kárnak. De nem így történt, az történt, hogy ezért a munkáért 30.000 forint talajmun- ka árát kellett ki fizetniük, viszont a betakarításkor a haszon nem volt meg. Helyes és jó kezdeményezés ennél a csoportnál, hogy szoros kapcsolatot tartanak az egyénileg dolgozó parasz­tokkal. A múlt esztendőben hor­dáskor nem volt fogatjuk, amivel a szántóföldekről elhordják a ter­ményt. Segítségül hívták az egyé­nieket, akik szívesen rendelkezésre is álltak. Ennek fejében a termelő- csoport az egyénieknek kölcsönadta a vetőgépet, amit azok örömmel vettek. így tehát kölcsönösen segí­tették ki egymást. Van még' egy igen fám pontja a bodrogolaszi lermelőcsoportnak. Az erdőgazdaság mindenkinek adott utalványt fakivágásra, csak éppen a tsz-nek nem. Azt kérik, adjanak jogot a csoport tagjainak is, hogy 'hozzájuthassanak tüzelőhöz. S végül még egy kérés: tegyék lehe­tővé egy Zetor-traktor vásárlását, mert arra a csoportnak igen nagy szüksége lenne. IVl int' bevezetőben jeleztem is, 1 nem riportot akartam írni a bodrogolaszi termelőcsoportról, csu­pán problémáikat szerettem volna elmondani. Most már az illetékesek dolga, hogy intézkedjenek és ér­demleges választ adjanak a bodrog­olaszi termelőcsoportnak. (tóth) telepe. Hosszú évek során eddig sole különféle vegyianyagot gyártott. Az üzem jelenleg a papaverin ne­vű gyógyszer fontos alapanyagát, a piropatachin-t készíti. Átlagosan havonta mintegy 22 tonna mennyisé­get gyártanak, amelyet azután az újpesti Chinoin dolgoz fel. Az üzem vezetője, Kőműves elv­társ elmondotta, az elmúlt hónapban is — bár egy deka szenet sem kaptak — folyamatosan termeltek. Szerencsé­jükre megfelelő mennyiségű tartalék- készlettel rendelkeztek, így az üzemnek egy percre sem kellett le- állnia. Jelenleg a piropatachin gyár­tásához február hónapra 35 tonna szénre van szükségük. Remélik, hogy a borsodi bányászok meghall­gatják kérésüket, s a szénhiány miatt nem lesz fennakadás az üzem munkájában. D Nemzetközi Vöröskereszt bizottság elnöke Budapesten Szerdán néhány napos látogatásra hazánkba érkezett Leopold Boissier genfi egyetemi tanár, az ismert nem­zetközi jogász, a Nemzetközi Vörös- kereszt bizottság elnöke. Leopold Boissier elnök a helyszínen kiválj tapasztalatokat szerezni a magyar- országi segélyakció munkájáról. (MTI* Illetékes hely nyilatkozata: Rendezik a mérnökök, technikusok és művezetők fizetését Az üzemek műszaki dolgozói, mű­vezetők, technikusok cs mérnökök az utóbbi időben gyakorta szóváte- szik: ismerik a népgazdaság jelen­legi nehézségeit, mégis az a vélemé­nyük, hogy illetékes szerveknek fog- lalkozniok kellene a műszakiak bérének rendezésé­vel. A kormány által engedélyezett bér­emelés nyomán ugyanis jó néhány helyen olyan helyzet alakult ki. hogy a művezető vagy a technikus ke­vesebbet keres, mint a szakmun­kások egyes csoportjai. Arról is hallottak, hogy megváltoz­tatják az eddig érvényben volt pré­miumrendszert. ez szintén előtérbe állítja keresetük rendezését. Illetékes helyen felvilágosítást kér­tünk: foglalkoznak-e a műszaki dol­gozók fizetésének rendezésével? — A kormán.yzat igen nagyra ér­tékeli a műszaki értelmiség, a mű­szaki dolgozók tudását és munkáját — hangzott a tájékoztatás. — A nép­gazdaság mostani kérdéseinek meg­oldásában nagy szerep jut a műszaki dol­gozóknak. Igen sokat tehetnek, hogy emelked­jék a termelés műszaki színvonala, helyreálljon a termelés és a bérek egyensúlya, gazdaságos legyen a tér melés. nyereséggel dolgozzanak az üzemek. Gondoskodni kívánunk ar­ról, hogy az erkölcsi megbecsülésen túl — a mai körülmények megszab­ta lehetőségekhez képest — anyagiakban is kifejezésre jut­tassa a műszakiak munkájának elismerését. A bérrendezésre vo­natkozó részletes tervezeten már dolgoznak, ez a munka befejezé­séhez közeledik. A javaslat a kormány ülése elé ke« rül, s hamarosan nyilvánosságra hoz­zák a kedvező döntést. & Vegyen 3'30 ért szelvényt í ÁRI]SÍT ÁS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents