Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-13 / 36. szám
s fiSZAKMAGTARORSZAG Szerda, 1057. február 13 A leszerelésről, az atomfegyverekről, az európai biztonsági rendszerről és a szovjet-nyugatnémet viszonyról szól ÍV. A'm Bulganyin üzenete Konrad Adenauerhez Moszkva (MTI): A. A. Szmirnov, a Szovjetunió rendkívüli és meghatalmazott bonni nagykövete február 8-án felkereste K. Adenauer szövetségi kancellárt és átnyújtotta neki N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének üzenetét. A TASZSZ jelentése szerint az üzenet szövege a következő: Moszkva, Kreml. Tisztelt Szövetségi Kancellár Űri Nagykövetünk visszatér Bonnba és megbízom, hogy adja át önnek ezt az üzenetet, amely néhány elgondolást tartalmaz a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyának további fejlődéséről. Több, mint egy év telt el azóta, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság kormányküldöttségei között Moszkvában széleskörű és őszinte tárgyalások folytak, amelyeknek eredményeként országaink diplomáciai kapcsolatot létesítettek. Országaink küldöttségei egyetértettek abban, hogy ezzel a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyának új szakaszát alapozzuk meg az európai béke és biztonság érdekében. Abból indultunk ki, hogy a normális diplomáciai kapcsolatok megteremtése országaink kölcsönös megértésének és együttműködésének fejlődését fogja szolgálni és hozzájárul a Szovjetuniót és a Német Szövetségi Köztársaságot, valamint más államokat érdeklő rendezetlen, háború utáni kérdések megoldásához. Ugyanazzal az őszinteséggel, amely moszkvai megbeszéléseinket jellemezte, szeretném megmondani önnek, szövetségi kancellár Űr, hogy kollégáim és magam sem vagyunk megelégedve azzal, ahogyan országaink kapcsolatai a diplomáciai viszony létrehozása és a nagykövetségek létesítése után fejlődtek. Ügy tűnik nekünk, hogy a kölcsönös megértés és az együttműködés fejlesztésének sok kedvező lehetősége felhasználatlan maradt. Nem titkolom azt sem, hogy nem minden aggodalom nélkül figyeljük, hogyan aktivizálódnak a Német Szövetségi Köztársaságban külső támogatással azok az erők, amelyek akadályozni igyekszenek országaink viszonyának javulását és a háborús kalandok veszélyes útjára próbálják taszítani a szövetségi köztársaságot. Annak alapján ítélve, amit az NSZK küldöttsége a moszkvai tárgyalások idején mondott, ön kijelentheti, hogy Nyugat-Németország- ban nincsenek olyan erők és olyan politikusok, akik agresszív háborút akarnak. Látjuk azonban, milyen szerepet szánnak az északatlanti szövetség kezdeményezői a Német Szövetségi Köztársaságnak és fegyveres erőinek. A német nép érdekeitől idegen, k agresszív háborúban akarják felhasználni az NSZK-t. Nem osztjuk azt az egyes nyugatnémet körökben elterjedt megítélést sem, hogy a nagy fegyveres evő létrehozása és annak atomfegyverrel való felszerelése megerősíti a Német Szövetségi Köztársaság külpolitikai helyzetét. Véleményünk szerint a dolog éppen fordítva van. A fegyverzetre kiadott minden új milliárd, minden új hadosztály csak bonyolultabbá fogja tenni a Szövetségi Köztársaság külpolitikai helyzetét, fokozni fogja más államoknak, különösen szomszédainak bizalmatlanságát és gyanúját. Mindez el fogja távolítani a Német Szövetségi Köztársaságot a német nép fő általános nemzeti problémájának, a demokratikus német állam egysége helyreállításának megoldásától. Nem azért írok önnek erről teljesen nyíltan, mintha országunk félne a Német Szövetségi Köztársaságban újból szervezés alatt álló hadseregtől, hanem azért, mert az európai béke sorsáért érzett aggodalom és felelősség késztet bennünket erre. Amiikor Önök Moszkvában azí mondották nekünk, hogy a német nép borzadva gondol a háborúra és annak pusztító következményeire, hogy számára a legfőbb jó a béke, má megértettük ezt, mert jól tudtuk, mennyit szenvedett és milyen áldozatokat hozott a német nép a két világháborúban. Megértjük a háború iránti gyűlöletét, békés életre törekvését. A német nép is jól tudja, milyen mérhetetlen szenvedések és áldozatok jutottak a szovjet nép osztályrészéül az első, de különösen a második világháború idején. Az elmúlt háborúban a szovjet és a német nép hozta a legnagyobb áldozatot. Országaink népeinek és más népeknek legjobb fiaik és leányaik millióinak és millKű- naik pusztulásával, az elpusztított falvak cs városok tízezreivel, óriási anyagi és kulturális értékek megsemmisülésével kellett fizetniük. El lehet-e mindezt felejteni? Ügy gondoljuk, hogy a történelem e tanulságának élfeledése bűn volna. Ezért szilárd meggyőződésünk szerint ahhoz, hogy ez soha többé ne ismétlődhessék meg, hogy biztosítsuk az európai békét9 meg kell teremteni a szovjet és a német nép szoros baráti kapcsolatait és békés együttműködését. Hogy Európában béke lesz, vagy háború, mindenekelőtt attól függ, hogyan alakul népeink viszonya. Ezért kell mind a két kormányt áthatnia az ország népeinek sorsáért, valamint az európai béke sorsáért érzett felelősségtudatnak. Ennek pedig, elmondhatjuk, döntő jelentősége van az egész világ békéjének megóvása szempontjából. A kialakult helyzet gondos értékelése alapján kollegáim és magam arra a következtetésre' jutottunk, hogy mind a szovjet, mind pedig a német nép gyökeres érdekei megkövetelik, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyában döntő fordulat történjék a kölcsönös bizalmatlanságtól, sőt a bizonyosfokú ellenséges érzülettől a bizalom és a barátság felé és hogy ennek megvannak a megfelelő lehetőségei. Méghozzá ezek a lehetőségek távolról sem kiaiknázottak. Csakis az országaink viszonyában beállott ilyen fordulat biztosíthatja, hogy a két nagy nép — a szovjet és a német nép — soha többé nem lesz kénytelen arra pazarolni erejét és kincseit, hogy egymás vérét ontsa. Tudjuk, hogy vannak olyan erők, amelyek minden módon akadályozzák a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság rendes kapcsolatainak fejlődését. Ezek az erők szűk, önös érdekeiket követve uszítanak és a Szovjetunió elleni ellenséges érzület útjára, a vele és más szocialista országokkal való háborús konfliktus felé taszítják a Szövetségi Köztársaságot. Elég meggyőzően bizonyítják ezt azok a Német Szövetségi köztársaság felé állandóan elhangzó követelések, amelyek nagy fegyveres erő megteremtését erőszakolják, a fegyverkezési kiadások és a külföldi csapatok eltartását szolgáló kiadások növelését kívánják. Evégett kellett évtizedekre előre megszabni, hogy külföldi csapatok maradnak a Szövetségi Köztársaság területén. Mi több, az utóbbi időben közvetlen előkészületek folynak arra, hogy Nyugat-Németország területét atomháború» felvonulási területnek használják fel. Mindezt úgy próbálják leplezni, hogy a Szovjetunió agresszivitását emlegetik. De ez csak kibúvó. A Német Szövetségi Köztársaságot agresszió felé, olyan végzetes útra taszítják, amelynek semmi köze sincs a német nép igazi nemzeti érdekeihez. Ezek az érdekek elválaszthatatlanok az európai béke és biztonság érdekeitől. Nem nehéz megérteni, hogy azok, akik a háború útjára akarják irányítani a Német Szövetségi Köztársaságot, legkevésbé törődnek Né1932-ben, közvetlenül az újév után fiatal pár látogatott el Aggtelekre a cseppkőbarlangba. Amolyan „vezetőnélküli” kirándulás volt. A kalandos séta azonban majdnem rosszul végződött. Hontay István és Bodgál Irén három nap és három éjszaka bolyongtak az akkor még eléggé feltáratlan barlangban, mire végül a szabadba kerül teli. Az eltévedt pár a barlangban elhatározta, hogy házasságukat a barlangban tartják meg. Elhatározásukat tett követte. Néhányheti érdeklődés után megtudták, hogy Lillafüred közelében lévő Istvám-barlang- ban vagy egy csepkőképződmény. melyet a nép „oltárának hív. Sikerült „meggyőzni” egy református lelkészt, hogy ott, a barlangban adja össze őket. így 1932 február 12-én megtartották az esküvőt az István- barlangban. Huszonöt év tel-t el azóta. A szülők nem tudtak elmenni az esküvő színhelyére a huszonöt éves fordulóra. lányuk, illetve lányuk férje 1 azonban megemlékeztek róla. Tóth metország sorsával, a német nép érdekeivel. Nyilvánvalóan arra számítanak, hogy elhárítják magukról az atomvisszacsapást és azt a Német Szövetségi Köztársaságra irányítják, remélve, hogy sikerül másokkal ki- kapartatniok a gesztenyét és földrajzi helyzetüket felhasználva, büntetlenül meghúzódniok a földkerekség távoli zugaiban. De elfelejtik, hogy a technika fejlődésének mostani korszakában nincsenek ilyen elérhetetlen zugok. Reméljük azonban, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban felülkerekednek azok a hazafias nemzeti erők, amelyek nem engedik országukat háborús kalandokba taszítani. A német népnek semmikép sem le hét érdeke, hogy újból a Szovjetunióval való ellenségeskedés útján, olyan úton járjon, amelyen Németország csak mindent elveszíthet, de semmit sem nyerhet. Nem véletlen az, hogy Németország legélesebben látó állam- férfiai a múltban is nagy jelentőséget tulajdonítottak a német—orosz barátság erősítésének és határozottan elítélték a Németország és Oroszország összeveszítésáre irányuló kísérleteket. A Szövetségi Köztársaság kormánya tudja, hogy a szovjet kormány politikájának alapja a béke és az együttműködés minden állammal függetlenül azok belső politikai rendszerétől. Szilárd meggyőződésünk, hogy minden nemzetközi probléma, vita cs nézeteltérés megoldható az érdekelt szervek közötti tárgyalásokkal békés úton, s nem háború útján. A Szovjetunió az NSZK-val éppúgy, mint más országokkal való viszonyában rendületlenül ezeket az elveket követi. Meggyőződésünk, hogy Németország nagysága és a német nép alkotó szellemének teljes klvirágzása csak békés fejlődés útján érhető el. Nem túlzás ha azt mondjuk, hogy hatalmas lehetőségek vannak a Szovjetunió és a Néme^ Szövetségi Köztársaság mindenre kiterjedő gazdasági kapcsolatainak széleskörű kifejlesztésére, mindkét ország kölcsönös előnyeire. A Szövetségi Köztársaságnak minden tekintetben fejlett ipara van és nagy és előnyös megrendelésre számíthat a Szovjetuniótól. A Szovjetuniónak is széleskörű lehetőségei vannak arra, hogy olyan árukat adjon el az NSZK-nak, amelyek az NSZK ipara és mezőgazdasági érdekeinek megfelelnek. Azért is felvethetjük a Szövetségi Köztársasággal való kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésének kérdését, mert a Szovjetunió az ilyen kapcsolatok fejlesztését aZ államok közötti politikai viszony megjavítása alapjának is tekinti. Szeretném hangsúlyozni, hogy országaink közötti jóviszony megteremtésének szükségszerűségéről és hasznáról szólva változatlanul abból indulunk ki, hogy az ilyen viszony fejlődése nem okozhat és nem is szabad, hogy bárminő kárt okozzon a Szovjetunió vagy a Szövetségi Köztársaság más államokhoz fűződő kapcsolatainak. Ellenkezőleg, a Szovjetunió és az NSZK kölcsönös baráti viszonya — ez meggyőződésünk — csak elősegítheti a Jcét ország nemzetközi kapcsolatainak további József miskolci tanár és felesége február I2-én reggel ellátogattak a barlangba és az egykor „oltárnak” nevezett cseppkőképződményekre virágcsokrot helyeztek el a kalandos és talán egyedülálló magyarországi ezüstlakodalom alkalmával, Veszélyes meghívás Az újguineai Port Moresbybcn érdekes tárgyalás kezdődött a napokban. A vádlottak: a Sepik folyó mentén lakó és fejvadászairól híres törzs 14 tagja. A vád szerint még augusztusban meghívták az egyik szomszédos törzs 32 tagját egy rituális ünnepséggel egybekötött baráti látoga tágra. Az ünnepség során — a régi jó sepik-menti szokásokhoz híven — késekkel, lándzsákkal és a vallási előírásoknak megfelelő kőbaltákkal estek neki a szívesen látott vendégeknek. A meghívottak közül csak hárman maradtak életben. Ujguincá- ban tehát nem árt némi óvatosság, ha vendégségbe hívják az embert! EzüsHakodalmi évforduló az István-barlangban kiterjesztését a béke megszilárdítása egyetemes érdekeinek megfelelően. Az országaink közötti bizalom megerősítése és a baráti együttműködés megteremtése kétségkívül hozzásegítene a német nép fő nemzeti feladatának — Németország egyesítésének megoldásához is. A szovjet emberek jól tudják, hogy a németeket Keleten és Nyugaton mélységesen foglalkoztatja országuk nemzeti egysége helyreállításának kérdése, őszinte együttérzéssel viseltetünk ezen igazságos törekvések iránt és készek vagyunk arra, hogy mint azelőtt is, minden módon közreműködjünk a német népnek e fő általános nemzeti feladata megoldásában. Németország egyesítésének ügye azonban nem halad előre, amíg folytatódnak a kísérletek a két német állam létezési tényének semmi- bevételére. Az élet mind világosabban bizonyítja, hogy csakis az NDK és az NSZK közeledésének útján található meg a német probléma megoldása. Épp olyan nyilvánvaló az is, hogy a német egyesítés ügyének nem segít a Nyugat-Németország remilitarize lá- sa, lakossága demokratikus jogainak korlátozása és a Németországgal szomszédos békeszerető államok iránti barátságtalan politika irányába mutató tendencia Ahhoz, hogy Németország egyesülésének napja közelebb kerüljön, nem kevés nehézséget kell legyűrni. Arra van szükség, hogy e célból valamennyi érdekelt állam egyesítse erőfeszítéseit. A szovjet kormány a maga részéről kész közreműködni mindkét német állam kormányánál a német egyesítés feladatának megoldásában. Engedje meg, hogy kifejezzem azt a meggyőződésemet, hogy országaink viszonyának javulása e tekintetben is igen hasznos lenne. Szeretném felhívni figyelmüket a szovjet kormánynak a fegyverzet csökkentese és a nemzetközi feszültség enyhítése kérdéséről szóló 1956 november 17-i javaslataira, amelyeket annak idején megküldött a Szövetségi Köztársaság kormányának. E javaslatok — mint ismeretes — több intézkedést irányoznak elő, köztük Németországra vonatkozókat is. Ezen intézkedések megvalósítása a szovjet kormány véleménye szerint döntő jelentőségű volna az európai helyzet egészségessététele szempontjából. Feltételezzük, hogy most elérkezett annak az ideje, hogy országaink kormányai az 1955. évi moszkvai tárgyalásokon született közös határozatoknak teljesen megfelelően konkrét lépéseket tegyenek a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság viszonyának komoly megjavítására támaszkodva, ennek során arra, az igaz, igen csekély, de mégis hasznos kapcsolatfejlesztési tapasztalatra, amely eddig felgyülemlett. Megvizsgálhatnánk például olyan megérett kérdéseket, mint a két ország áruforgalmának jelentős növelése és kereskedelmi szerződés kötése; kulturális, valamint tudományos és műszaki együttműködési egyezmény, továbbá olyan Ivnzuli egyezmény kötése, amely meghatározná a felek jogait, állampolgáraik érdekvédelmében és megkönnyítené az állampolgárok hazatelepítésével kapcsolatos kérdések megoldását. Ennek során hangsúlyozni szeretném, hogy természetesen nem tartjuk helyesnek, ha kapcsolatainkat csupán gazdasági, kulturális és tudományos, valamint műszaki együtt* működés kérdéseire szűkítenénk le. Fontos jelentőséget tulajdonítunk a német nép hangjának a fő nemzetközi problémák megvitatásában. A Német Demokratikus Köztársaság kormányával már megvitattunk olyan döntő fontosságú kérdéseket,- mint a leszerelés, az európai biztonság szavatolása és más problémák* És kölcsönös megértésre jutottunk e kérdésekben, amelynek megoldása érdeke mind a szovjet, mind pedig a német népnek. Feltételezzük, hogy a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság álláspontjának közeledése e kérdésekben igen hasznos volna. Reméljük, hogy a fenti kifejtett elgondolásokat a szövetségi kormány a barátságos és építő együttműködés szellemében vizsgálja meg. Magától értetődik, hogy én és kollegáim - a szovjet kormány tagjai — örülni fogunk, Kancellár Ur, ha figyelmesen tanulmányozhatjuk azokat a javaslatokat, amelyeket ön majd lehetségesnek tart kifejteni avégett, hogy e kapcsolataink mindkét ország népei létérdekeinek meg* felelően erősödjenek. Tisztelettel; N. BULGANYIN KONRAD ADENAUER őnagyméltóságának a Német Szövetségi Köztársaság szövetségi kancellárjának. BONN. Meglepetést okozott Bonnban a Bulganyin levél moszkvai nyilvánosságrahozatala Bonni vezető körökben nagy meglepetést okozott, hogy a rádió útján Moszkvában hétfőn nyilvánosságra hozták Bulganyin levelének teljes szövegét. A bonni kormány szóvivője ugyanis éppen abban az időpontban, amikor a moszkvai rádióban elhangzott a levél szövege, kijelentette a sajtó képviselői előtt, hogy a szöveg nyílvánosságrahozatalá-1 nak időpontja a bonni külügyminisz- | térium és az illetékes kormányhato- ságok vizsgálatától és elemzésétől függ. A moszkvai nyilvánosságrahozatal után egy tórával Bonn is közölte a levél teljes szövegét. Hivatalos bonni állásfoglalás a levéllel kapcsolatban még nem áll rendelkezésre. A keddi nyugatnémet és nyugatberlini lapok kommentár nélkül közük a levél szövegét. (MTI) A parasztival elvtársak kezdeményezése — A község vezetői törődnek a pedagógusokkal — Mostanában gyakran hallani helytelen véleményeket, meggondolatlan kijelentéseket a pedagógusokról, azok munkájáról. A pa- rasznyai községi MSZMP-szervezet vezetősége és a helyi tanács végrehajtóbizottsága helyteleníti ezt a módszert, mert nem segíti elő a pedagógusokkal való jó kapcsolat megteremtését, ök más módszerekkel akarják megnyerni a pedagógusokat. A napokban megbeszélésre hívták össze őket a községi tanácsra, ahol arra kérték őket, nyilatkozzanak, milyen panaszaik, megoldásra váró problémáik vannak, hogyan tudnák őket segíteni ebben a község vezetői. A megbeszélés során néhány pedagógus lakáskérdésenek és háztáji földterületének megoldásához kérte a községi tanács segítségét. A tanács vezetői megígéi- ték, hogy támogatják őket. Máris biztosították a háztáji földterületet azoknak, akik ezt kérték. Elmondották még a pedagógusok, hogy bíznak a kormányban, de elvárják, hogy az ország gazdasági helyzetének javulásával párhuzamosan a kormány is gondoskodjék a pedagógusok fokozottabb anyagi megbecsüléséről. A pedagógusokkal folytatott eszmecsere az őszinteség és a mindkét részről tanúsított jóindulat és segítőkészség jegyében folyt le. Ez biztató kezdetet jelent a további együttműködésre. A parasznyaj elvtársak kezdeményezését szép és követendő példának tartjuk. Fogadónap A Szabad Szakszervezetek Megyei Szövetsége elnökségének tagjai az alábbi napokon tartanak fogadónapot: 13-án Krajcsi János* 14-én Jakó András, 15-én Papp József, 18-án Frigyik Lajos, 19-én Gelb Miklós, 20-án Varga Ferenc, 21-én Vichnalek Lajos. 22-én Papp József* 25-én Nagy Margit, 28-án Gál irrsrs# 27-én Krajcsi János, 28-án Geto Miklós.