Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-07 / 31. szám
AZ ÜZEMI MUNKÁSOK ÍRTÁK Az újítómozgalomró!, a bizalomról, a póriról, az ifjúság problémájáról, a munkafegyelemről, egyéb gondokról és sok másról BÍZUNK A PÁRTBAN A munkástanács elnöke is tagja az MSZMP-nek Beszéljünk róla Mit rárank az ifjúsági szövetségtől Még a múlt év novemberében kezdtük meg a párt szervezését* üzemünkben. Ez a pártszervezet az október 23. előtti időkben igen- komoly taglétszámmal rendelkezett. Sokan voltunk a Magyar Dolgozók Pártjának tagjai. Abban az időben — már a novemberi időkre gondolok — nagyon nehéz volt hozzáfogni a szervező munkához, mert még a jóhiszemű emberek is ellenségként tekintettek arra,, aki akkor a pártot emlegette, — nem is beszélve a szervezésről. Mi, helyesebben én és Kovács József elvtárs, úgy véltük, hogy pártra szükségünk van és szükség van arra is, hogy az üzemünkben pártszervezet legyen. El Határoztuk, hogy mi ketten megpróbáljuk megteremteni az alap zervet. Közös munkánkat Kovács olvtárs kiválása miatt sokáig nem folytathattuk. Akadt azonban új társam. Hallottam, hogy az alapanyaggyár- részlegnél Csörgő Gábor elvtárs elbeszélget munkatársaival. Öt is hasonló szándék vezette. Megkerestem őt és most már így, vele együtt kezdtünk hozzá a szervező munkához. Ez a munka eleinte nehezen ment, sokan gáncsoskodtak. másrészt pedig sok ember önmagában meghasönlott, nem tudta mitévő legyen. Meg kell mondanom, ezek a huzódozók nem a gerincesebb volt párttagok közül kerültek ki, ezek inkább csak érdekből voltak a párt tagjai. Hosszú, türelmes munkánk azonban meghozta az eredményt. Látszott az embereken, hogy ók is elítélik azokat, akik gátolni igyekeznek a pártszervezést, s ha ezekbŐJ nem is lesz mindből párttag, de so- .can rokonszenveznek azonban mái a párttal. Egyidőben a munkásta nács is betiltotta a párt szervezését az üzemben, ma azonban már a munkástanács is másféle vélemé nyen van. Példa erre az, hogy a munkástanács elnöke is belépett a pártba. Jelenleg a már megalakult olapszervezetnek 25 tagja van. Jellemző a taglétszám fejlődésére o.z a tény, hogy a nemrégen megtartott alapszerv alakuló taggyűlésen még csak 15 tag volt jelen, s azóta eltelt rövid idő alatt újabb 10 dolgozó kérte felvételét. Nyugodtan állíthatom, hogy üzemünk dolgozóinak nagyrésze már bízik a pártban, a párt visszaszerezte elveszített tekintélyét előttük. Ez abban is megmutatkozik, hogy egyre nagyobb az érdeklődés, egyre többen kérik felvételüket. A szervező bizottság megvizsgálja a felvételi kérelmeket, úgy vélekednek, hogy nagyon megvizsgáljuk azokat, akiket felvesznek tagjaik sorába. Olyan erős pár talapszervezetet akarunk létrehozni, amelyre a legnehezebb időkben is bizton támaszkodhatunk, akik nem azért léptek közénk, mert ettől valami előnyt vélnek remélni. Már megalakult alapszervezetünk öttagú vezetősége is és megkezdte munkáját. Egy feladattervet dolgoztunk ki, amelynek alapján végezzük majd munkánkat. A vezetőség havonta kétszer tart megbeszélést. Reméljük, munkánk eredményeként a közeljövőben még több új párttaggal számolhatunk majd be, amire biztosíték az egy^e nagyobbá váló érdeklődés. Berényi Géza, a Lenin Kohászati Müvek alapanyag gyárrészlegének dolgozója. Már ast hittük, felsxámvliák JNe feledkezzünk meg az űjítómozgalomról! Az elmúlt hónapok alatt kevés Szó esett az űjítómozgaiomróL Pedig kiír volna, megfeledkezni róia, hiszen hasznos volt, hasznos ma is cs á jövőben is az lesz. S hogy az újító-mozgalom újra eleven, életerős legyen, feltétlenül szükséges a régi bürokratikus vonásoktól megfosztani, amely október előtt csaknem gúzsba kötötte. Az. újító-mozgalom a DIM A VÁG Gépgyárban is szép eredményt tud felmutatni. Nagyban növeltük segítségével a termelést. Elősegítette az anyagtakarékosságot, könnyebbé tette a dolgozók nehéz, fizikai munkáját. Sajnos azonban, az utóbbi hónapok alatt az újítási iroda nem hallat magáról semmit, már azt hittük: felszámolták. Én mint régi újító azt javasolom minden újító társamnak, továbbra is gondolkodjon ésszerű újításokon, mert ezzel a módszerrel lényegesen emelni tudjuk termelésünket. Végezetül annyit, az illetékesek válaszoljanak nekünk, mi lesz azoknak az újításoknak sorsa, amit október 23 előtt beadtunk cs nem díjaztak. Gjí tóbrigád dimAvag A magunk erejéből kell gazdasági helyzetünket rendbehozni A nópvagyon nem elherdálható közkincs — takarékoskodjunk • Sokat beszéltünk azelőtt róla és valóban fontos téma volt az anyag- takarékosság kérdése. Szóba került a munka minden területén, sokat beszélt róla a sajtó, sokat a rádió. Talán azt is mondhatnám, hoyy kissé már elcsépelt téma lett, mert mindennap hallott róla az ember és nem is tekintette másnak, mint szükséges rossznak. És valljuk be őszintén, magával a takarékossággal sem sokat törődtünk. Jöttek a zűrzavaros napok, a gyárak hosszabb ideig álltak, a népgazdaság már-már válságos helyzetbe került. Hogy nem jutottunk végérvényesen válságba, azt elsősorban a baráti államok segítségének köszönhetjük. Korántsemi lehet azonban azt mondani, hág$ most már jól áll a szénánk ezen a téren. Az események következményeképpen az oly sokat emlegetett takarékosság új és még fontosabb fogalommá vált, mint eddig bármikor. Nem támaszkodhatunk ugyanis mások segítségére, a magunk erejéből kell gazdasági helyzetünket rendezni, ezt elsősorban nekünk, munkásoknak kell megvalósítana A mi üzemünkben is elhanyagolt kérdés volt eddig a takarékosság. Sok anyag hevert néha evekig is használatlanul, amit pedig tervszerű munkával értékesíteni tudtunk volna. Legfontosabb az, ami eddig nem nagyon történt• meg, hogy a dolgozók, így a mi üzemünk munkásai i3 most már végre valóban magukénak érezzék a gyárat és no legyen a népvagyon egy olyan elherdálható közkincs, amiért senkisem felelős. Nem akarok itt konkrétumokat felsorolni, hisz volna sok, csupán arra szeretnék kérni minden dolgozó társamat, hogy próbáljon meg egy kicsit gondolkozni, mit tehetne ezen a téren? Nem kell :tt természeteseit r.agy dolgokra gondolni, egyszerű, kis ésszerű megrdrLsnk is sokai sa.m.1 :>pl vak TV/7gyon jó példa volt. erre egyik dolgozónk, Kovács Gábor esete, aki az anyag megmunkálásánál egy egész kisjelentőségü ésszerűsítést végzett és a hozzávetőleges számítások szerint hosszabb időt véve alapul többezer forint megtakarítást ért el. Ha sok ilyen Kovács Gábor, sok ilyen kis ésszerűsítést hajt végre, akkor ezek az ezer forintok megsokszorozódnak, cs ezzel is segíthetünk népgazdaságunk jelenlegi nehéz helyzetén. JAKABFFY KÁROLY Lenin Kohászati Művek dolgozója A hídépítők nem panaszkodnak Köszönetükct és megelégedésüket fejezik ki a vállalat vezetőinek Ha csak azt mondanánk, hogy a Közlekedésépítő Vállalat egyik munkabrigádja vagyunk, akkor nem tudnának rólunk semmit. De ha azt mondom, hogy a Béke filmszínház mellett építjük a hidat, amely mái* szinte a környék szégyenévé vált, kiálló deszkadarabjaival veszélyeztette a közlekedők épségét, akkor már az emberek nagyrésze ismer minket. Heten vagyunk. a brigádban és mind a heten szeretünk itt dolgozni. Tudjuk, hogy az egész város lakosságának •érdekében, dolgozunk. Hiszen ezen a hídon sokezer ember i'og átmenni. Meg vagyunk elégedve helyünkkel és általában azzal, ahogyan velünk a vállalat vezetősége foglalkozik. Az utóbbi időben órabérünk is emelkedett, most 6 forint SMJ-et kapunk, de amint hallottuk, márciustól még magasabb órabért fogunk kapni. Ezelőtt lei sem fogytunk a panaszból, nem törődtek velünk, s bizony gyakran nem volt megfelelő munkaruhánk. Most megkapunk mindent, a meleg italt és ételt is. Köszönetét mondunk ezért a vállalat v ezetőinek. Most igazán érezzük, hogy végre foglalkoznak velünk. Munkánk után megfelelő fizetést kapunk és meghallgatják a panaszainkat. MACSKÁS JÓZSEF hídépítő brigád vezető Az október 23-1 események az ifjúság sorait is megtépázták. Most, hogy túl vagyunk rajta, gyakran gondolok arra, hogyan kellene az ifjúsági szervezetnek dolgozni, szervezkedni. Vannak, akik úgy vélekednek, hogy az üzemben nincs szükség ifjúsági szervezetre. Én azt mondom, hogy szükség van. Milyen legyen az új ifjúsági szervezet, hogyan dolgozzon, hogy ne kövesse el a régi hibákat amit a DISZ elkövetett, hogy csak beszedte a tagdíjat és regisztrálta a tagságot. A Forradalmi Ifjúsági Szövetség megyei intézőbizottságának megalakulásáról az újságban olvastam. Sajnos azonban a DIMÁVAG fiataljait az alakuló ülésen senki sem képviselte. Mi. a DIMÁVAG Gépgyár fiataljai megszeretnék ismerni a Forradalmi Ifjúsági Szövetség programját, mit akar tenni, hogyan kíván az ifjúsági szervezet dolgozni. Várjuk, hogy megválaszolják, mi a jogos, mi a jó az ifjúság követeléseiből. Sok egyéb problémánk is van, és külön-külön mindenkinek is akad ügyes-bajos dolga, amiben nagy segítségünkre lehetne az ifjú-• sági szövetség. Van-e értelme például tanulni? Érdemes-e az esti óráinkat a technikumban eltölteni, milyen jövő vár reánk? Ezekre a kérdésekre mind választ várnánk. Én a harmadik technikumba járok, s bizony meginogtam, hogy folytassam-e tovább az iskolát. Ügy döntöttem, hogy igen. Sajnos azonban a Gépipari Technikum I., II. osztályú hallgatói közül sokan kimaradtak. Helyes lenne, ha az ifjú- sági szövetség figyelemmel kísérné ezt a fontos problémát.. Magyarázza meg az ifjúsági szövetség a fiataloknak, hogy a tudás az hatalom* Aki többet tud, nagyobb hasznúi veszi, jobban érvényesül. Örömmel tapasztalom, hogy nts utóbi hetekben a fiatalok munka- kedve javult. Rendeződtek a munkakörülmények, az új fizetési besorolások jó hatással vannak a termelésre. Egyre kevesebb a kimaia- dozó. Hadd mondjam még el azt is, hogy a fiatalok között sok szó esik az elmúlt 12 évről. Nekünk a demokrácia mesterséget, szakmát adott, csak jót mondhatunk az elmúlt évekről. Általában az ifjúmunkások elismerik az elmúlt évek eredményeit, de látják a hibát is* Például sokszor költekezett az állam feleslegesen. Gondolok itt a ta-. none okra. Olyan kevés volt a tanoncidő, hogy a fiatalok 50 százaléka csak részben tudta elsajátítani a szakmát. Mint segéd keveset keresett, a normát nem tudta teljesíteni, igyekezett más munkaterületen elhelyezkedni. Így amit az állam rájuk áldozott, az majdnem kárba- v eszet t. Ezek a gondolatok merültek fel bennem, s úgy vélem, beszélni kell róluk, hogy eloszoljanak a kételyek. tisztuljanak az értelmek, nőj- jön a bizalom és az egymás iránti megértés. JENE! BÉLA esztergályos, DIMÁVAG Ne feledkezzenek meg rólunk Jobb háztartási gépet A dolgozó édesanyáknak régi, sokéves fájdalma, hogy a háztartási, főleg a mosógépek ára nagyon drága s ha valaki nagynehezen ősz- sze is kuporgatjo, ezt az ezerötszáz, vagy kettőezerötszáz forintot, ném tud venni mosógépet, mert ritkán van az üzletekben. Azt hiszem, nem kell külön bizonygatni, hogy a dolgozó édesanyák számára milyen megterhelést jelent az esti, vagy a kora hajnali mosás. Különösen ott, ahol több gyerek van. Tudom azt, hogy a szükségletekhez képest sokkat kevesebb háztar-1 tási kisgépeket gyártanak és éppen ezért szólok sok dolgozó nő nevében, hogy a jövőben ne feledkezzem nek meg rólunk és ezzel is igyekez■» zenek gondjainkat enyhíteni. Azt kérjük, több háztartási gépet készítsenek, s ha lehet, részletre árusítsák. Ez. azt hiszem, nem le-, keletien s ha nem is ina, de holű nap, vagy a közeljövőben egy kis jóakarattal meg lehet valósítani KISS ISTVÁN NÉ Lenin Kohászati Művek Xöbbszázau kérik... Valahogyan orvosolni kellene a felsővárosi villa mosott járók kérelmét A Szent Anna templomtól munkába járó felsővárosi dolgozók minden reggel megkérdezik, hogy a miskolci villamosközlekedés igazgatósága miért nem rendszeresít a gyárban dolgozók részére állandó villamosjáratot? A gyakori késés, a zsúfolt villamosok és autóbuszok miatt kárt szenved a népgazdaság, károsodik a dolgozó. Szóvátettük már ezt a villamosközlekedés két ellenőrének,, akik A Borsodvidéki Gépgyárban eddig 41 dolgozó lépett be az MSZMP-be Szomorú• hogy egyetlen párttag sincs a munkástanácsban Gyárunkban az új pártszervezet még sok nehéz probléma előtt áll. Ezek között a legfontosabb az új párt erősítése, a pártszervezet és a munkástanács kapcsolatának megjavítása, a munkafegyelem erősítése. Ézekröl szeretnék Írni az Északmagyarországnak. A Borsodvidéki Gépgyárban eddig 41 dolgozó lépett be az MSZMP- be, köztük 3 olyan elvtárs, aki korábban nem volt tagja az MDP- nek. Sajnos, több elvtársunkban csalódtunk, sokan a régi, aktív párttagok közül passzív szemlélői lettek az eseményeknek. Az új pártba elsősorban a munkásmozgalom. régi, kipróbált harcosai leptek be. De kétségtelen, vannak Olyanok is, akik nem meggyőződésből, hanem csat: állás féltésből kériek belévési nyilatkozatot. Egy műszaki dolgozó például belépési nyilatkozatot kért tőlünk, utána meg egy munkás előtt kijelentette, hogy: — Mit gondolsz, belépek én ilyen pártba? — Ilyen kétszinüeknek, karrieristáknak semmi keresnivalójuk nincs az új pártban. Pártszervezési munkánkhoz az eddiginél sokkal több támogatást várunk az üzem vezetőitől és a munkástanácstól. Szomorú, hogy a munkástanácsban egyetlen párttag sincs és még mindig olyanok vannak köztük, akik annakidején kijelentették, hogy nem dolgoznak az új kormánynak. A dolgozók azt sem helyeslik, hogy olyan ember a munkástanács elnökhelyettese, aki egy évnél kevesebb időt töltött a gyárban. Olyan ember is tagja a munkástanácsnak, mint Kilián István. aki azzal dicsekedett, hoa-u az ő bátyja húsz ÁVO-st nyírt ki Festen és fenyegetőzött, hogy ha valami baja történik a bátyjának, ő az összes kommunistákat kinyírja. A munkafegyelemmel is baj van nálunk. Egyes vezetők nem állnak hivatásuk magaslatán, nem elég erélyesek. Tóth igazgató elvtársnak a napokban is több dolgozót kellett figyelmeztetni, mert munkaidő alatt fuseráítak. Sok gondunk, bajunk van még Tudjuk, hogy nehéz küzdelmet kell megvívnunk, de mi gépgyári párttagok erre a küzdelemre vállalkoztunk, mikor beléptünk a pártba, s munkánkban számítunk az Eszak- magyarország segítségére is. Elvtársi üdvözlettel: F. S., az MSZMP borsodvidéki gépgyári szervezetének titkár a. azt felelték, hogy nincsen elég kocsi. Még gyakrabban előfordul az, hogy a kocsi vezetők vagy a kalauz* nők elkésnek, s így idejében nem tudnak indítani. Jó idő eltelik azzal, amikor a Tiszai pályaudvar felől várjuk a villamost. Háromnegyed öttől, háromnegyed halig a méreg kenyerét esszük. Azután lóghatunk a lépcsőkön és az ütközőkön, a zsúfolt kocsikon. Megtörtént néhányszor, hogy részünkre a Szent Annától indították kocsit, de sajnos ezt nem rendszeresítették. Ezért most, ezúton kérjük mi, felsővárosi dolgozók, hogy állandósítsák ezt a járatot, hiszen nem egy-két emberről, hanem többszáz dolgozóról van szó. Sokan azt mondhatnák, hogy miért nem széliünk fel a Tatárdombra menő járatra, azon nincsenek sokan és a vasgyári piacnál tér cl a Tatár- domb felé. Megtörtént már, ha köu zülünk valaki fel akart szállni, leza- várták, sőt táskával a fejére ütöttek. s egyáltalán nem engedték meg, hogy azon utazzunk. Az ilyen eseteknek mindig tanúja volt a vezető is, h kalauz is. mégsem szóltak egy szót sem. nem utasították rendre a hangoskodókat. ‘ Többszázan kérjük a sürgős intézkedést. A villamossal járó felsővárosi dolgozók nevében: KECSKEMÉTI LÁSZLÓ vasgyári munkái- >
