Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)
1957-02-06 / 30. szám
A kormány elvárja, hegy a különböző vallásfelekezetek egyházainak vezetői, lelkészei a jelen helyzetben az állam alketmányának és törvényeinek telles, tiszleletbentartása mellett töltik be hivatalukat ää, II ■■■■II ■■■—mrnmmmmm ■ mi mmmmmmmmmmmmmmm—rn——^—■—————mmmm—■» / Fel akartak akasztani két gyereket Sátoraljaújhelyen, mert nem jártak hittanra Kit terhel a súlyos felelősség? Fa zlatkönyvből Tenkács Tibor: Márciusi alkony (linó). Yan-e helye sztrájknak szocializmust építő országban? Szakszervezeti aktívaüies a Borsodi Vegyikomhinátban Megdöbbentő esemény játszódott le a* elmúlt hét péntek délelőttjén a sátoraljaújhelyi Petőfi utcai vegyes- iskola V. osztályában. Kuzma Mihály tanár tartott órát éppen. 10 órás szünetre csengettek. Ö jóformán el sem hagyta a termet, máris felhangzott a szünetekben jólismert gyermekzsivaj. A lármából Sánta Kázmér szava csapódott ki. —- Hallottátok? A rádió bemondta, hogy két gyermeket felakasztottak, mert nem jártak hittanra. Többen odafigyeltek és valami furcsa láng villant meg a gyermekek szemében.-r- Ki nem jár itt hittanra? — csattan a szó. — Matisz Gyuri — süvít Rácz Jóska szava. Matisz György — szerény, csendes fiú — ott ácsorgott a tábla előtt* Hogy miért nem jár hittanra, már régen maceráiják érte a gyerekek. Ha hittanóra következett, mindig kibújt azzal, hogy ő más vallású. Most nincs kibúvó. Vígvári Ferenc gyorsan lekapja Kecskeméti István salját, s hátulról Matisz nyakába dobja. Mások is odaugranak. — Hurcoljuk körül az osztályban ps akasszuk föl a fogasra kiáltja egy gyerek. Matisz nyakán egyre szorosabbra húzódik a sál. Szívében szörnyű rémület lesz úrrá, arca vérvörös, a szorítástól hörögni kezd. A tehetetlenül rugkapálódzó gyereket a nyakánál fogva vonszolják a fogas felé. Szerencsére a gyilkossági vágy nem kapott még el minden gyereket, s így egyik-másik megrémült a tettől, s Matisz segítségére siet. Megmentik. A gyerek lehuppan a földre. Vigvári most Urbán János felé ugrik, hogy akasszák fel őt. — Dobjuk ki az ablakon — így a másik. Urbán János j ólmegtermett gyerek. A hozzá közeledő Vigvárit úgy megüti, hogy az letesz minden további támadásról. Az eset folytatásának a csengetés és . Kottász Sándorné osztályfőnök megérkezése vet véget.' Ennyi a történet, ahogy az V. osztály kollektívája és a pedagógusok előadják. Megdöbbentő. Ide jutottunk tehát, két gyereket azért akartak felakasztani, mert nem akart hittant tanulni! Mintha nem is 1957-et írnánk, hanem a középkorban élnénk, a nagy vallásháborúk, a vallási őrjöngések idején. Dehát miért van ez? — Üldöztek-e, megcsúfoltak-e valakit itt közületek, aki hittant tanult? — kérdezzük a gyermekeket — Nem — hangzik az egyhangú válasz, s csodálkozva néznek, hogy lehet ilyet kérdezni is. — Hát akkor ti miért akartátok felakasztani azokat, akik nem akarnak hittant tanulni? Egymásra merednek. Nem tudnak Választ adni. Nem tud választ adni Kuzma Mihály tanár, Kottász Sándorné osztályfőnök, de még az iskola igazgatója sem. —* Felfújják a dolgot, közönséges gyerekcsiny, közönséges fegyelmi ügy — mondják szinte egyhangúan. Megértjük, kellemetlen a tanárnak, az osztályfőnöknek, az iskolaigazgatónak, de ha nem nézünk a dolgok mélyére, akkor holnap a másik, harmadik, tizedik iskolában kísérlik meg a gyilkosságot, mert az illető gyermek nem akar hittant tanulni. Sátoraljaújhelyen is több szülő, köztük egy pedagógus kijelentette, hogy fél gyermekét iskolába küldeni, mivel neki az a meggyőződése, hogy gyermeke ne tanuljon hittant. Érdekes, a kapitalista Franciaországban és Angliában és más államban, ha valaki nem akarja hittanra taníttatni gyermekét, nem taníttatja. És a szocialista Magyarországon a gyermekek ki vannak téve a legkülönfélébb támadásoknak! Felmerül a kérdés, milyen folyamatok játszódhattak le a gyermekekben, hogy gyilkossági kísérletet tegyenek, s utána úgy beszéljenek róla, mintha csak játék lenne. Kik a sugalmazói, s kik felelősek a történtekért? Hivatkoznak az elmúlt idők nevelési hibáira. Kétségtelen iskolapolitikánk túlzásai mind visszahatnak. De Visszatükröződnek a gyermeki lélekben, a gyermekek cselekedetében a társadalmi életben lezajló folyamatok is. Mit láttak, hallottak a gyermekek az iskolában, az utcán, az otthonban? Sok szülő, de még egyikmásik pedagógus is fejest ugrott az anarchiába és az ellenforradalmárok között találta magát. Fegyveres ellenforradalom lett úrrá Sátoraljaújhelyben. Megkezdődött a kommunisták üldözése, fegyveres banditák kommunistákat hurcoltak a hegyekbe, mint a középkori rablóbandák tették. Minden történelmet tanuló és ismerő ember meg tudja határozni, hogy a forradalom az fegyveres felkelést jelent a fennálló rend ellen és azt is megállapíthatta, hogy nálunk bármilyen jószándék is vezetett embereket, a végeredmény ellenforradalom lett. A gyerekek azt várták volna, hogy a szülők és pedagógusok megmagyarázzák ezt nekik. Sem az otthon, sem az iskola nem adott reális magyarázatot. Akadt tanár, tanárnő, aki ebben az osztályban is példaképnek állította a fegyveres banda vezérét, Kümmert, s helyeselték a fegyvertfogó gyermekek tetteit. Megjelent az egyház képviselője is az iskolában és beszélgetett a hittanra nem járó gyermekekkel. Hogy mit mondott nekik, nem tudni, de tény, hogy ebben az osztályban három gyermek kivételével újból hittanórára kezdett járni mind és gyűlölettel néztek arra, aki nem jár. És a gyermekek, mint ahogy nemrégiben látták a felnőttektől a kommunisták üldözését; most ők kezdték el a kommunista gyermekek bántalmazását. Vajon ebben nincs benne az ellenforradalom keze? De igen! — Hányán jártok hittanra? — kérdezzük a gyerekeket. Egy kislány feláll és elmondja, hogy több gyerek azért nem járt, mert a szülei attól félnek, ha beíratják, akkor kidobják őket állásukból. Hát ez nagyon furcsa. A legnagyobb ostobaság lenne a szülőket arra kényszeríteni, hogy gyermekeiket ne járassák hittanra. De hát milyen szülő az, aki nem meggyőződésből tartja távol a hittanról gyermekét, hanem érdekből, látszatból. Nem gondol felelősségére és arra, hogy a gyermeke előtt saját maga és a pedagógusok tekintélyét is lejáratja. KJemirégiben a »Népszabadság« c. 1 ' napilap egyik száma fényképes riportban számolt be azokról a gyermekekről, akik szüleiket otthagyva Nyugatra akartak menekülni, hogy szebb, gondtalanabb életet keressenek maguknak. Jól emlékszünk a 14 éves Kiss Irónikére. Szőke haj tincsei szemébe lógtak s riadit tekintettel nézett a fényképezőgép lencséje elé, És most itt ül előttünk a gyermek, akiit megtört a szörnyű sors, a lélek-, télén apa. Mindössze 14 esztendős. Évekkel ezelőtt édesapját elvesztette. Édesanyjával maradt. Édesanya, csak azért, hogy gyermekének mindig ott legyen reggel a párolgó kávé, lemondott a villamoson való utazásról, óráikhosszat gyalogolt munkahelyére és munkahelyéről. Hiába. A 20 forintra is szükség volt, mert az elveszített édesapa szeretetét legalább a nélkülözések elűzésével kellett pótolni a melegszívű édesanyának. S akkor kettőjük szerény életébe belépett egy harmadik, a Laci bácsi. Édesanya 32 esztendős, Laci bácsi pedig 26. Az asszony, amikor megismerkedett a férfivel s az első Ha a szülő nem őszinte ^ társadalomhoz, nem lehet őszinte a gyermeke sem. Ezt még tetézi akkor, ha úgy értékeli a társadalom jelenségeit, hogy hamis képet kapjon róla az. — Hány gyermek jár hittanra? — kérdezzük Kottászné tanárnőt. Kimutatást vesz elő, papiron mutalja, igazolja, 45 gyermekből 31 nem jár hittanra. A papír szerint. De, hogy mi van a valóságban, arról hallgat. Csodálatosképpen az osztályban történtekről is csak napok múlva tudott Kuzma Mihály tanár és Kottász Sándorné. Legalább is ezt mondották. A valóságban Kottász Sándor- nénak például az eset utáni órákban beszámoltak a gyerekek a történtekről. Nagyon átlátszó kibúvó ez a felelősség alól. Ha a vegyesiskola V. osztályának tanárai lelkiismeretesen felülvizsgálják hogyan és mit tanítottak a gyermekekkel, akkor önmaguk is rájönnek arra, hogyan jutott , ide az osztály egyik-másik tanulója. De ajánlatos elgondolkozni ezen otthon a szülőknek is. Vigvári Ferencné otthonában valóságos kis oltár van, legalább két szűzmáriával és három kereszttel. Nyilvánvalóan mutatja, hogy nagyon vallásos asszony. Hát hogyan nevelte gyermekét, ha az majdnem hóhér lett? A pedagógusok zöme meg tudott állni az októberi események viharában az emberiesség határán, s nem csúszott oda, hogy szégyellenie kellene valamit tanítványai előtt, vagy olyat tanítana, ami rossz és káros a társadalomra. Nagyon-nagyon vigyázzunk ezekre a nemes csemetékre, az ellenforradalom most — mint e példa is igazolja —- nem bír a megerősödött vetéssel, most a jövőévi termést szeretné előre megmérgezni. Minden gyermek, s minden felnőtt szívében örök hálával gondol azokra a pedagógusokra, akik megtanítják a betűvetésre, akik éveken keresztül, mint második apa neveli a szépre és jóra. Sok, nagyon sok az ilyen pedagógus száma. Vigyázzanak ezek a becsületes és jóérzésű emberek, ne hinthessen valaki is köztük nemes mag helyett gyommagot a nagyon, de nagyon érzékeny gyermeki szívekbe. Csorba Barna házassági ajánlatot kapta, serdülő gyermekére gondolt. Bízott benne, hogy édesapa helyett édesapát kap a kis Irénke. És nagyon megszerette a férfit. Halálosan szerette és szereti ma is. Mert egy alkalommal, amikor a férj könnyelműen házasságtöréssel és hűtlenséggel vádolta az asszonyt, az anya öngyilkos akart lenini. Mikor ott fetrengett a betegágyon a hitves- táns, a Laci bácsi, Irénke mostohaapja, megfeledkezve emberi mivoltáról, felkiáltott: — Pusztulj el, majd feleségül ve^ szem a lányodat! Az orvosok azonban megmentették az anyát. De az apa leikéből nem tudták kiirtani az erőszakosságot, a gyermek gyűlöletet. Erőszakos volt, mert többször megkísérelte, hogy a zsenge, alig 14 éves leány szeretője legyen. Gyűlöli a gyermeket, ez biztos. Mert ha nem gyűlölné, nem vetemedett volna arra az aljas cselekedetre, amit a leánnyal tenni akart. Talán egy földöntúli erő akadályozta meg cselekedete végrehajtásában. S azóta a gyermeknek nincs otthon maradása, mert az apa üldözi, átkos (Tudósítónktól.) Az elmúlt napokban a vegyiművek szakszervezeti aktívái gyűlést tartottak. Megvitatták az Országos Szakszervezeti Tanács legutóbbi határozatait, megbeszélték az üzemi szakszervezet feladatait. Kovács István, a helyi szakszervezeti bizottság elnöke értékelte a szakszervezet eddigi munkáját és elmondotta, hogy az előző üzemi bizottságot nagyrészt az irodaház dolgozói képviselték. Ez a bizottság nem élvezte' az. üzemi munkások bizalmát. Ezért vált szükségessé, hogy új intézőbizottságot válasszanak. Olyant szakszervezeti bizottságra van szükség — mondotta —, amely valóban képviseli a dolgozók érdekeit. Újjá kell szervezni a bizalmi hálózatot és mindennél fontosabb, hogy ne legyen olyan sok függetlenített funkcionárius, mint azelőtt. A pártszervezet és a szakszervezet együttműködésiéről kijelentette, hogy erre szükség lasz a jövőben is. A megbeszélésen részivel t Gál László elvtárs, a vegyiipari szakszervezet országos elnöke is. — Új alapokra kell helyezni a szakszervezeti munkát — mondotta Gál elv társ. — Azt akarjuk, hogy a szakszervezet valóban a dolgozók' érdekvédelmi szerve legyen, legyen önálló. De ez az önállóság — mint ahogyan sokan rosszul értelmezik — nem jelenthet politikai függetlenséget. Kell, hogy a párt segítse és irányítsa a szakszervezeti mozgalmat. Az októberi megmozdulás idején igen sok dolgozó sztrájkjogot követelt és sokan még most is arról beszélnek, hogy a kormány tegye lejtővé ezt a kérést. Ez helytelen követelés. A szakszervezetnek támogatni kell a munkástanácsokat, segíteniük kell a termelést, a gazdaságos munkát, de ' a szocializmusban nincs és nem is lehet szükség a sztrájkra. A megbeszélésem több hozzászólás, elhangzott. Mészáros Imre is arról beszélt, hogy a sztrájk a szocialista társadalomban is helyes. Javasolta, hogy módosítsák a muokatörvény- könyvet. Zsebi Géza elmondotta, hogy a szocializmusban nem helyes és nine9 szükség sztrájkjogra. Ki ellen sztrájkolnánk? Több felszólaló helytelen nézeteket képviselt, amikor sztrájkjogot kért az üzemi munkásoknak. A szak- szervezeti mozgalom éppen azért tevékenykedik, hogy harcoljon, a munkások jogos követeléseiért, az emberséges bérért és a jogokért. Ezért is helytelen, hogy egyesek még mindig a sztrájkjogról beszélnek. Népi demokráciánkban a sztrájk nemcsak az államnak, minden dolgozónak kárára van. Ezt bizonyítják az októberi események, amikor a sztrájk következtében naponta 300 millió forint kárt szenvedett a népgazdaság. Ezt a ráfizetést most valainennyien érezzük. A munkás-paraszt forradalmi kormány minden erejével felszámolja a káros gazdaságpolitika maradványait, azon fáradozik, hogy a dolgozók a megfelelő munkáért megfelelő bért és juttatásokat kapjanak. A ka-- pitaiista társad alomban az állam- gépezet, termelőeszközök, gyárak, üzemek a tőkések, a kizsákmányolok ’ulajdonában vannak. .Abban a társadalmi rendszerben helyes a sztrájk, mert nincs olyan szakszervezet, amely képes eredményesen küzdeni a kizsákmányolás ellen. 9 lengyel kormány ui hosszú- és rüv diejáratú hitelekkel támogatja a mezőgazdaság fejlesztését Varsó (MTI) Mint á varsói rádió jelenti, a lengyel kormány meghatározta a termelőszövetkezetek és egyéni gazdaságok részére történő hitelnyújtás elveit. E rendelkezések értelmében, mintegy 25.000 zloty összegű hosszú-, vagy rövidlejáratú hitelt nyújtanak majd az egyes egyéni gazdaságoknak. A hitelnyújtás kizárólag a mezőgazdaság továbbfejlesztésének ösztönzésére szolgál. (MTI)-ALBUM «NiiiiiHititinttiiiiHiiiiiiiiitfiiiuiiiiiiimiiitiiiiiiimiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiii IRÉNKE APUKAT ÉS ANYUKÁT KERES kedvtelését, kéjelgéei haj lámát mindenáron a gyermekkel akarja betölteni. I rénke útrakélt, disszidálni akart. ■ ötször hozták már vissza a határról. Most isimét megszökött. Itt ül a rendőrség szobájában. Vele szemben az édesanya. Irénke sir, zokog, anyja úgyszintén. *A gyermek őszintén megmondja, nem megy haza. Az anya válaszol: — Én pedig nem tudók elválni a férjemtől. C most egy ártatlan 14 éves gyer- ** mek itt áfl a forgandó élet kellős közepén. Nincs, aki gondját viselje, aki reggel egy pohárka kávét adjon neki, délután megnézze, hogy elvégezte-e a házi feladatot. Szülők helyett, szülőket keresünk Irénjének. Idősebb házaspárok a szívük melegét meg tudják osztani e szerencsétlen gyermekkel, vállalni tudják nevelését, jelentkezzenek itt az Északmagyarország szerkesztőségében, hogy holnap már megírhassuk: meleg otthonra és még melegebb szívű emberekre talált Miskol- cnv' " * 1 * pfjUn^ne TC’«® Irénke. (pásztorii) Sajnos, sok becsületes dolgozó megfeledkezik erről a vegyikombinátban is. Nem arra van szükség, hogy a szakszervezeti gyűléseken a sztrájkjogról vitatkozzunk, hanem arra, hogy becsülettel termeljünk, segítsük a szakszervezetei, kormányunkat és pártunkat. Ne feledkezzenek meg erről a BVK dolgozói, akik már nem egyszer bebizonyították, hogy készek a jó munkára. HALMÁGYI B. „Referáló-ülések* a vidéki állatorvosok továbbképzésére Debretu. az állaíeré zségügyi intézet önálló kezdeményezéssel segíti a területéhez tartozó vidéki állatorvosok szakmai továbbképzését, bizonyos időközökben úgynevezett ,referáló-üléseket” tart. Ezeken a tudományos jellegű üléseken az intézet munkatársai a külföldi szakfolyóiratok és könyvek fordításait ismertetik. amelyeket élénk vita szokott követni. A népszerű, igen kedvelt ülésekre az intézet rharminc- negyven vidéki állatorvost hív meg nemcsak Hajdú, hanem Szabolcs és Szolnok megyéből is. (MTT‘
