Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-27 / 48. szám

Saerda, 1-957. február 27. É&ZAJRMAGYAItOBSZÁG Az emberről való gondoskodás Fehér kis füzet jelent meg a Köz- gazdasági és Jogi Könyvkiadó kiadá­sában. Címe: »Elbocsátás, nyugdíja­zás, elhelyezkedés.-« Érdekelt, meg­vettem. Átböngésztem. Minél jobban elmélyedek benne, annál inkább rádöbbenek: valami új, eddig szokatlan dolog ez a kis kiad­vány. Hány és hány ezer embert ér­dekel! Nem úgy, mint valami érde­kes olvasmány, hanem mint életbe­vágó tudnivaló, kimerítő tájékoztató azok számára, akiket a közelmúlt eseményei folytán szükségessé vált racionalizálás személy szerint érint. .Miért új és miért szokatlan ez a kiadvány? Azért, mert régebben is sokat beszéltünk arról, hogy nálunk legfőbb érték az ember, de bürokratikus szerveink ren­deletéi, kiadványai ritkán érzé­keltették az emberekkel való tö­rődést annyira, mint ez a fehér füzet, annak humánus szelleme és lelkiismeretes, közérthető tá­jékoztatásai. A kis fehér füzet pontos felvilágo­sítást ad, kikre terjednek ki a ked­vezőbb felmondási szabályok, kikre nem. Kiknek nem lehet felmondani. Részletesen megtudja a dolgozó, hogy felmondás esetén milyen ked­vezményekben részesülhet, vitás ese­tekben kihez kell fordulnia igényé­nek elbírálása végett. A racionalizálás, a termelés éssze­rűsítése megkönnyítését szolgálja a nyugdíjazásokkal kapcsolatos rendel­kezés, amely sok ezer öreg dolgozó problémáját oldja meg, egyrészt az öregségi nyugdíj korhatárának le­szállításával, másrészt a régebbi nyugdíjrendeletek alapján nyugdíja­zottak hátrányos helyzetének megol­dásával. ök azok, akiknek ügyét a legsürgősebben kell megoldani, hi­szen a fiatalok előtt még sok lehető­ség áll és egy-két év alatt sikerül népünk összefogásával, a szocializ­mus továbbépítésével teljesen leküz- denünk a munkanélküliséget. Az öregek sorsán a munkás­paraszt kormány rendelkezései, intézkedései az állam teherbírá­sához képest óriásit javítanak. A füzet errevonatkozó tájékozta­tásából kitűnik, hogy a nyugdíj- jogosult öregeknek minden le­hető könnyítést megadnak jogaik érvényesítésére. Arra is gondolnak, hogy a tehetetlen öregeknek ne kelljen ezért kálváriát járniok, a bürokratikus útvesztőben eltévedniük. A füzet világosan meg­magyarázza, kinek mennyi szolgála­tért, milyen szolgálatért mennyi nyugdíj jár, példákkal segíti abban, hogy ki-ki magának kiszámíthassa, mennyi nyugdíjra tarthat igényt. — Hogyan kell a nyugdíjt igényelni. Az igényt élő szóval, vagy írásban ter­jeszthetik elő. Mit tegyen a nyugdíj- jogosult, ha korábbi vállalata meg­szűnt és onnan megfelelő igazolást ■'■m tud beszerezni. Még azt a köny- ítést is megadják neki, hogy végső e. ötben a dolgozó volt munkatársai ab?' ág előtt tett tanúvallomásuk­kal igazolják a vitás munkaviszonyt. Ha a szolgáltatott adatok elégsége­sek és a nyugdíjjogosultságot meg­állapítják, a dolgozó — ha az ország bármelyik részében lakik is — az Országos Nyugdíjintézettől kapja meg nyugdíját. Olvassák csak, tanulmányozzák az érdekelt dolgozók ezt a kis fehér füzetet, amelynek minden mondatából a megújhodott szo­cialista szellem, az emberről való gondoskodás szelleme világlik ki. Akaratlanul' is arra gondolunk, mennyivel bőkezűbb lehetne ez a gondoskodás, ha az ellenforradalmi barbárság nem zilálja szét anyagi erőinket. H. B. 0 megírta, illetékes szerv válaszol — Az Állat forgalmi Vállalat érte­sítette szerkesztőségünket, hogy Dobszai József taktaharkányi lakos prémiumát f. hó 19-én kifizették. 1956 december 4—5 napra történő el számolást teljesíteni nem lehet, m r a gazdaság nem igazolta a munka­időt. esőkor •MNHIMUHINMIHItNHNIMNOMlMlMH* NEM VOLT szándékomban írni a szombati ünnepségről, amelyet a szovjet hadsereg fennállásának harminckilencedik évfordulója alkal­mából rendeztek Miskolcon, a tények mégis megkövetelik tőlem, hogy tollat fogjak, mert az események papírra kívánkoznak. Szombaton reggel oly csendesen és oly szerény keretek között készültek az üzemek és hivatalok dolgozói a megemlékezésre, de a késő délelőtti órákban már az egész városban ünnepi lett a hangulat. Egy ünnep hangulatában sok gondolat cikázik bégig az emberek agyában, sokan elérzékenyülnek, sokan bátorságot nyernek, de akad olyan egyén is, aki zaklatni szeretné az emberek lelki világát. Kezdjük talán az utóbbinál, de sorrendben, ahogy az események a valóságban történtek. A póruljárt lovag ÜNNEP lévén, piros- és nemze­tiszínű zászlókat lobogtatott az enyhe februárvégi szellő az üzle­titek, hivatalok és lakások homlok­zatán. A Tanácsház-téri húsüzlet előtt — nők és férfiak — szép számban várakoztak a friss húsra. Mint ilyenkor szokás, az asszonyok legtöbbet a háztartás gondjairól, de különösen a vasáriiapi ebédről be­szélgettek. Egy-egy férfi elszige­telve állt az asszonyok között, s legtöbben újságot olvastak. Volt a sorbanállók között egy vadászka- iapos, erdész öltözetű, ötven év kö­rüli férfi is, aki mindenképpen tár­salogni akart a körülötte álló asz- szonyokkal. Hogy akart, az nem hi­ba, de miről? . Szebbnél szebb koszorúkat hord­tak mellettünk az ünnepségre ké­szülő munkások és tisztviselők. Ez nem tetszett lovagunknak, nyíltan meg is jegyezte: — Van elég gondunk, még erre is költünk. — Ez nem a maga gondja és nem is költött rá — szólt rá türelméből kifogyva egy asszony. — Mi, mun­kások adtuk a rávalót, forinton­ként gyűjtöttük össze az árát. Néhány percnyi feszült csend után a munkásosztály zászlaját hozta szóba, melyet a közeli szál­loda homlokzatán lengetett a szél. ]\/I i tehát azt mondjuk, hogy a súlyos hiibák elkerülésére, a nehéz helyzetünkből való kijutásra, a dolgozó népünk minden téren való felemelkedésére megvannak a biztosítékok. Mégpedig a követ­kezőik: 1. Az elmúlt hónapok tragédiájá­nak a mérhetetlen anyagi és er­kölcsi káron kívül volt hasznos oldala is. Mégpedig az, hogy dol­gozó népünk a saját bőrén tapasz­talhatta, hogy mit akartak az ellen­forradalmárok, s ezeket nem a sza­vaik, hanem a tetteik alapján kell megítélni. 2. Pártunk megszabadult a kar­rieristáktól, a talpnyalóktól, a marxizmusnak csak utitársat je­lentő kispolgári nézeteket valló személyektől. 3. Az elmúlt hónapok eseményei nagy forradalmi tapasztalatokkal gazdagították a becsületes, szocia­lizmushoz és néphez hű kommunis­tákat, különösen a kevés tapaszta­lattal rendelkező fiatalabbakat. 4. Megtanította a kommunistákat arra a lenini intelemre is, hogy úgy vigyázzanak pártunk egységére, mint a szemünk fényére, hogy soha ne szakadjunk el a dolgozó néptől, mert a párt ereje a tömegek támo­gatásában rejlik és azok támoga­tása nélkül beteggé válik. Melyek tehát a legfőbb biztosí­tékok? Az első és legfontosabb biztosíték az újjá szerveződő — karrieristák­tól, a kispolgári utitársaktól meg­tisztult — szocializmus építésében irányító szerepet betöltő MSZMP. E pártba tömörülő becsületes, ön­tudatos nép és a szocializmus ügyé­hez hű kommunisták, akik vállal­ták az áldozatokat a múltban is, és vállalják az áldozatokat ma is a jobb jövőért, a szocializmus felépí­téséért. Ezért kötelessége ma min­den becsületes dolgozónak a salát és egész népünk érdekében e pártot, támogatni, e pártot erősíteni. Min­den öntudatos párttag és párt ön­ki vüli dolgozó kötelessége az &gesz dolgozó nép felvilágosítása, hogy pártunk az egész dolgozó nép bizal­mát visszanyerje, hogy egész dolgozó népünk aktív védelmezője és építője legyen a szocializmusnak. Biztosíték továbbá az a magyar dolgozó nép, amely a munkástaná­csok és egyéb szervek révén köz­vetlenül és fokozatosan bekapcsoló­dik az állam, a gazdaság, a társa dalom ügyének intézésébe. Ezért minden öntudatos párttag és pár tonkívüli kötelessége őrködni a dol­gozók ezen jogai felett. Biztosíték a proletárdiktatúra mindkét oldalának szószerinti meg­valósítása: diktatúrát a volt kizsák mányoló osztályok maradványai és azok szálláscsinálói — a kapitaliz mus visszaállítását akaró ellenfor­radalmárok — ellen, a dolgozó nép érdekében és szocialista demokrá­ciát a dolgozók részére. Minden kommunista és öntudatos dolgozó kötelessége a proletárdiktatúra e kettős feladatának következetes érvényesítése. Biztosíték — kormányunk — a forradalmi munkás-paraszt kor­mány, amely a dolgozó népünk legjobb képviselőiből áll, akiknek jelentős része a múltban börtönt, nélkülözést, mellőzöttséget szenve­dett, éppen a dolgozók ügyeinek képviselése miatt. Minden bekét, szocializmust akaró igaz hazafinak kötelessége a kormányt támogatni. Végül biztosíték a szocializmus teljes felépítése, amellyel együtt fokozatosait megszűnnék azok a viszonyok, amelyek ma még sok hibának a forrást képezik. • jp zek azok a biztosítékok, ame- lyeket a kommunisták aján­lanak’ (amelyért harcolnak is) a súlyos hibák elkerülésére s melyek­nek megvalósításéra harcba hívnak minden békét és szocializmust aka­ró személyt, minden igaz hazafit. KORAUSZ JÓZSEF MIKE JÁNOS Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem tanársegédei — Mondhatnak nekem akármit, orosz zászló az, — próbálta meg­győzni az asszonyokat. — Szégyelje magát, még a zász­lókat sem ismeri és minket akar tanítani! Azonnal hagyja abba, vagy menjen innen, mert szólunk egy rendőrnek, — tött ki magából egy negyven év körüli asszony, akiről később megtudtuk, hogy ta­nítónő. — Ügy van, ne lázit son alap nél­kül, — szóltak rá többen is. Lovagunk kénytelen volt hall­gatni, ezúttal pórul járt. A kiszolgálás gyorsan haladt, s ennek ellenére nem várt esemény történt. A becsületes asszonysze­mek szigorú tekintete nem hagyta nyugton pórul járt lovagunkat. Ki­állt a sorból. — Most nem veszek húst, később is ráérek, — dünnyögte félhango­san és elment. Megjegyzés csak ennyi volt utá­na: — Nem is húsért állt sorba. Könnycseppek az arcokon TÍZ ÓRA előtt néhány perccel mintegy ezer ember gyűlt egybe a posta előtti emlékműnél. Az októ­beri események óta nem volt ha­sonló ünnepség hazánkban, s bi­zony kíváncsian várták az érdek­lődők, hogy milyen ünnepségnek lesznek szemtanúi. Sokan figyel­ték feszülten az emlékmű talapza­tán díszőrséget álló magyar és szovjet alakulatok harcosait. A né­ma tekintetek, az elgondolkodott arcok sok emberben felébresztet­ték az októberi események igazi oldatát. Igen, itt nemcsak néztek, hanem gondolkodtak is az emberek. Külö­nösen akkor, amikor felvonultak az egységek az emlékmű elé és a szovjet harcosok néma tekintettel hozták a gyászszalagos koszorúkat. — Talán a testvérének, vagy az édesapjának hozta, ki tudja... — sóhajtottak többen is körülöttem. — Hej emberek, miért civakod­tok, miért nem szeretitek egymást, — hangzott a mélyből jövő sóhaj­tás egy idős értelmiségi dolgozó ajkáról. S amikor a magyar és szovjet himnusz szívbe ható dallamai fel­hangzottak, az emberek levették kalapjukat és némán, feszesen áll­tak. Akarva, nem akarva könny­cseppek jelentek meg az arcokon, fiatalokén, idősekén, férfiakén és nőkén egyaránt. A fúvószenekar indulóinak dal­lama az egész teret betöltötte s a koszorúk egymás után szaporod­tak az emlékmű talapzatán. Az em­berek agyában néhány szó mara­dandó lett, amit Reményi honvéd- ezredes mondott ünnepi beszédé­ben: — „Ezután jobban vigyázunk a magyar nép szabadságára”. Egy csokor hóvirág AMIKOR vége lett az ünnepség­nek, a magyar és a szovjet egysé­gek felsorakoztak és díszmenetben vonultak el az emlékmű előtt. Az egybegyűlt tömeg érdeklődve fi­gyelte őket. — Mint az acélkatonák, — való­ságos kis hadigépezet — mondották itt is, ott is. Es a katonák verték a díszlépést, csak úgy dübörgött lá­baik alatt a föld. Az ünneplő tö­meg nagy tapssal jutalmazta az egységeket. A Kazinczy utca mindkét oldala tömve volt nézőkkel. A katonák a dí$zlépést abbahagyták, a taps még nem szűnt meg. A villanyren­dőrnél, az Avast cukrászda előtt megállt az első egység. A nap me­legen sütött, sok kisgyermek volt szüleivel a tömeg között. Egyszer arra lettünk figyelme­sek, hogy egy ötév körüli kisfiú otthagyja fnamáját, az úttestre szalad és egy csokor hóvirágot nyújt át az egységet vezető szov­jet hadnagynak. Az emberek mosolyogtak. A szovjet tiszt nem tudom mit gon­dolt, könnycseppek jelentek meg arcán, bizonyára jól esett neki a kedvesség. Megcsókolta és magas­ra emelte a kis magyart. Szarvas Miklós — A miskolci járási tanács mező- gazdasági osztálya úgy tájékoztat, hogy Sajóhábony község részére a tavaszi vetőmagszükséglet felméré­sekor 10 .mázsa t. búzát, 40 mázsa t. árpát, 5 mázsa zabot, műtrágyá­ból pedig 75 mázsát és 30 mázsa szu­perfoszfátot igényeltek. Mivel a ke­retet nem kapták meg, ezért min­denből csak 50 százalékos mennyisé­get tudnak biztosítani. A külföldről érkező műtrágyát folyamatosan osztják ki, pétisóból az igényeket ki tudják elégíteni. * — Gottlibet Dezső panaszára a községi tanács végrehajtóbizottsága Rudabányáról közölte, hogy őt több esetben meghallgatták, de a fennálló rendelkezések értelmében szén és gázpótlékot nem kaphat, ez csak ak­kor járt, amikor a fürdőt még a vál­lalat kezelte. Az ügyet továbbra is jóindulattal kezelik és igyekeznek segítséget nyújtani, csökkenteni a bérfeszültséget. * — Az Északmagyarországi Üzem-* élelmezési Vállalat, valamint a mun­kástanács elnöke és az étkeztetési bizottság vezetője válaszolt Alexa Ferenc „Több szénért jobb élelme* zést kérünk” című cikkére. Lapunk tudósítója ezen esetben nem állt fel­adata magaslatán, mint ahogy azt a vizsgálat igazolja, személyes sérel­mét úgy állította be, hogy az a kol­lektíva panasza. — Szervestrágyagyüjtő Vállalat igazgatója közölte szerkesztőségünk­kel. hogy Sonkoly Istvánné ingatlan kisajátításának ügyében a miskolci járásbíróság február 25-re kitűzte a tárgyalást, végleges rendezés végett* — Mályi Téglagyár úgy értesített, hogy Csotó Géza besorolása igazsá­gos, hiszen 4.35 forint volt a régeb­bi besorolása és a mostani pedig 6 forint és 3 éve. hogy szakmunkás. * — Az Északmagyarországi Áram­szolgáltató Vállalat úgy tájékoztatta szerkesztőségünket, hogy ifj. Dvorsz- ki András hernádnémeti lakos ké­rése nem helytálló, mert a vállalat a község villamosításakor semmi elő­leget nem vett fel, a panaszos bizo­nyara a berendezéseket végző válla­lattal téveszti össze üzemüket. Az októberi események miatt sok aka­dályba ütközik a falu villamcsítása, de amennyiben a megyei tanács ki­jelölése között szerepel a község, úgy ezt a munkát is el fogják vé­gezni. Jelentés a tavaszi munkáról Mit mond a mezőgazdasági igazgatóság vezetője? Űjra kisütött a nap. a napokban leesett hó eltűnt a földekről, — a friss tavaszi szél szárítja, szik­kasztja a földet, ami jó jel arra, hogy rövidesen az egész megyében Megkezdődhet a tavaszi munka. Ezzel kapcsolatban felhívtuk a me­zőgazdasági igazgatóság vezetőjét, Busznyák András elvtársat, aki a következő információt adta: — A múlt héten kialakult ked­vező időjárás .arra biztatott, hogy ezen a héten már teljes erővel hoz­zákezdhetünk a tavaszi szántáshoz, vetéshez. De a közben leesett hó keresztülhúzta elképzelésünket, sőt sok helyütt még a trágyahordást is kénytelen voltak abbahagyni. Az igaz, hogy a sátoraljaújhelyi és sá­rospataki járásban egy-két helyén már vetettek, de ez is abbamaradt. Véleményünk szerint, ha ilyen na­pos idő lesz továbbra is, egy héten belül meg lehet kezdeni a munkát. Jelenleg a vetőmagtisztítással és a szerszámok, munkaeszközök elő­készítésével vannak elfoglalva a termelőszövetkezetek, állami gaz­daságok és az egyénileg dolgozó parasztok is. Ezek a munkák na­gyon jól haladnak a mezőcsáti és mezőkövesdi járásban, viszont igen gyenge eredményekről számolha­tunk be a miskolci és a szerencsi já- rá-hól. Roméljük, hogy a jó, napos idő tovább tart és nem fogunk el­késni egyetlen percet sem a tava­szi munkák megkezdésével. Frissítik a vidéki taxiátlományt A vidéki taxiközlekedés megjaví­tására 25 Wartburg típusú gépkocsit kapott néhány város. Az új taxikkal az autóközlekedési vállalatok frissí­tik kocsiparkjukat, kicserélik a régi Opel-kocsdk egy részét. (MTI) ILLETÉKES SZERVEK liauelan i Borsodi Hőerőmű Vezetősége, Kazincbarcika. Lengyel Barna sajókazad lakos több társa nevében panasszal fordult szerkesztőségünk­höz: »Vannak problémák, amik megoldhatatlannak látszanak, pe­dig megoldhatók, ha az illetékesek is úgy akarják.« Lényegében a le­vél kezdő sorai tükrözi annak tar­talmát, mely többek között arról szól, hogy két éve húzódó problé­májuk n tincs megoldva. Csupán egy kis jóindulat, emberiesség szüksé­ges és ha már az ;gazgató elvtái’s szóban ígéretet tett, most már váltsa is azt be. Ha már melegedőt nem építettek, vagy várótermet, akkor menjen be Kazára a gép­kocsi a tizenöt emberért, ne kelljen azoknak télvíz idején gyalogolni és ácsarogni. * Borsodi Szénbányászati Tröszt. Tanyi Bertalan nagybarcai lakes a bánfalvi bányaüzem több bányá­sza nevében kéri a trösztöt, intézze el az illetékes községi tanácsokkal, juuvuwtf>n/vuvUt hogy a lakhatási engedélyért ne zaklassák a bányászokat. Egyben járjon el, hogy a községi tanács az adókedvezményt is biztosítsa, hi­szen ezt a törvény írja elő, ne zak­lassák a bányászokat emiatt. * Eszakmagyarországi Áramszolgál­tató Vállalat. Árvái Bálint, az asza­lói lakosok nevében kéri a vállala­tot. hogy válaszoljon kérelmükre, tudják-e tovább folytatni a köz- világítási munkálatokat, illetve a hiányzó közvilágítási lámpák mi­kor lesznek felszerelve. * Dudás Péter, Selyemrét AH. IVi fszt 3. szám alatti fogyasztó sérel­mesnek találja, hogy a vállalat hi­bájából adódott túlfogyasztás+ tőle követelik. A fogyasztó időben be­jelentette, hogy elromlott a villany­óra, a vállalat csak 7—8 nap múlva intézkedett. Azaz csak kimentek a szerelők, de a hibát nem küszöböl­ték k‘

Next

/
Thumbnails
Contents