Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-24 / 46. szám

6 Eszakmagyarórszag Vasárnap, 1987^ február /Asszonyoknak <3^ gyermekeknek ^ ................................................. =—■ ■ " O SSZUK MEG DUDÁSNÉ GONDJAIT Pocogó. így nevezik a vasgyári te­mető szomszédságában húzódó lakó­telepet, ahol barakházak és apró családiházak váltakoznak egymás­sal. A hegynek felfutó utakon ilyen­kor, olvadás idején, frissen fakadt csermelyek futnak, s még szerencse, hogy csak bokáig ér a sár. A Batthyány-sor 20. szám alatt egy kétszobás lakásban laknak Dudásék. Az ajtóval szomszédos dombon vi­dám gyermeksereg ugrándozik, örül a tavaszi napfénynek. A gyerekse­regből hat gyerek a Dudáséké. A hetedik is itt ugrálna, dehát mind­össze három hónapos. Hét gyerek sok gond, tengernyi vesződség, még ott is, ahol családfő van, hát még, ahol nincs. A 33 esztendős Dudás Sándorné egyedül neveli a hét gyer­meket. A férje itthagyta. Miért? Nehéz lenne részletezni. Szomorú az ő családi életük s ehhez hasonló bi­zony nem is eg^ akad. Ezelőtt négy évvel került ide Diós­győrbe Dudásné. A Lenin Kohászati Művekben kapott munkát, s a népes családra való tekintettel napokon belül kapott lakást is. Hat gyerek, egy fizetés, bizony nem éltek belőle fényesen. Előfordult, hogy a boltból hozott kétkilós kenyérnek egyik felét el­dugta másnapra, hogy akkor is tud­jon a gyerekeknek valamit adni. S az is előfordult — nagyon sokszor, hogy naponta egyszer evett, hogy a gyerekeknek legyen. A fizetése nem érte el az 1000 forintot, de Dudásné ennek is nagyon örült, mert a gyer­mekek után járó családi pótlékkal mégis fedezte a megélhetésüket. Jutott ennivalóra, meg néha egy- egy pár cipőre, kis ruhácskára, mert ha egyszerűen is, de a Dudás-gyere­kek mindig szépen jártak. Ha meg­nézné valaki Dudásék szekrényét, bizony nem sok ruhát találna benne. Egyetlen rendes kabát van a család­ban, az a 15 esztendős Marikáé, ezt szokta felvenni Dudásné is, ha megy valahová, meg a 14 esztendős kiseb­bik lány is, Ilonka. Pedig a két na­gyobbik lány már szeretne szépen járni és sokszor keseregnek emiatt. S az apa? Dudás Sándor lakatos a legna­gyobb szélhámosokon is túltett az elmúlt 10 egynéhány év alatt. 1941- ben kötöttek házasságot, s 43-ban már két gyerekük volt. Ekkor kike­rült a frontra, s ott megismerkedett egy lánnyal, akit el is vett felesé­gül. Mire rájöttek a házasságszé­delgésre, hogy Dudásnak egyszerre két törvényes felesége van, már két gyerek volt a második házasságból is. A második házasságot végül is hatálytalanították, s az asszony a gyerekekre való tekintettel, hosszas könyörgés után visszafogadta férjét. S amikor már hat gyerek gondja szakadt az asszonyra, 1952-ben rá­jött, hogy férje ismét házasságot kötött egy pestkörnyéki nővel. Ezt már nem tudta elviselni az asszonyi büszkeség. Elvált a férjétől és vál­lalta a hat gyerek felnevelését egye­dül. Azért jött el Pestről, hogy soha többé az életben ne találkozzék vele, és a gyerekek se tudják meg, milyen csirkefogó volt az apjuk. Ám az apa nem volt ilyen önér­zetes. Két évvel ezelőtt megjelent Diósgyőrben, és bűnbánó arccal kér­lelte az asszonyt, bocsásson meg ne­ki, hiszen <o a gyermekeit szereti .. < És a szerencsétlen, megalázott asz- szony ismét megbocsátott. S most, hogy megszületett a hetedik gyerek, Dudás Sándor megint továbbállt. November óta nem tudnak róla. Dudásné nem is bánja férje eltű­nését, hiszen, ha eddig nem tartott ki mellette, mi mást is várhatott volna tőle? S most már a gyerekek nőnek. Itt van a 15 esztendős Mari­ka, erős, fejlett, nagy lány. Jóné- hányszor már felkerekedett munkát keresni, azonban hiába járta a vá­rost, sehol sem vették fel. Pedig ha ő dolgozna, mindjárt kevesebb lenne Dudáséknál a gond, jobban élne a hét Dudás-gyerek, több jutna ruhá­ra, cipőre, s a leszelt kenyér is na­gyobb lenne. Dudásné nem érzi magát egyedül. A Lenin Kohászati Művek minden tőle telhetőt megtett azért, hogy eny­hítse a sokgyermekes édesanya gondjait. Legutóbb is 500 forintos szociális segélyt kapott. S Dudásné rendületlenül hiszi, hogy Marikát is rövidesen elhelyezik és akkor már nem kell vacsora nélkül lefeküdnie. K R — I év vagy 3, 84 nap vagy 96 ? Tavaly ősszel hangzott el az az ígéret, hogy a dolgozó édesanyák gondjainak megkönnyítésére meg­hosszabbítják a szülési szabadság idejét 84 napról 96-ra és kisgyerme­ke betegsége idején nem egy, hanem három éves korig kap táppénzt az édesanya. Ennek már lassan féléve lesz s a szülési szabadság még mindig 84 nap, s egy éven felüli beteg kisgyer­meke mellett otthommaradó édesanya nem kap táppénzt. Több olvasónk ezzel kapcsolatos kérdésére felvilágosításért fordul­tunk a városi tanács egészségügyi osztályához. Onnan azt a választ kaptuk, hogy az új rendelkezésen most dolgoznak, s míg nem lesz tör­vényerejű, addig a régi rendelkezé­sek érvényesek, s ennek megfelelően jár a szülési szabadság és a gyermek betegsége idején táppénz. Remélhetőleg azonban most már rövidesen elkészül és napvilágot lát az új törvény a dolgozó édesanyák örömére. Harminc anya és száz ellátatlan gyermek sor sár óhszólunk Az Északmagyar- ország február 17-i számában olvastuk az apátián, anyátlan, álla­mi gondozott gyerme­kek sorsáról írott cik­ket. A befejező sorok­ban megható kérelem hangzott, el. Hassunk oda, hogy a sivár gyer­mekkorra ítélt, eldo­bott gyermek felcsepe­redve maradhasson a családi meleget vissza­varázsolni igyekvő ne­velőszülőknél akkor is, ha a szülő ismét jelent­kezne a most már ke­nyeret kereső nagyobb gyermekéért. Marad­hasson ott, visszavon­hatatlanul és örökre és ha fizet, hálával és szeretettel a nevelő­szülőnek viszonozza rá­pazarolt gondosságát, áldozatát, ne pedig a számára teljesen ide­genné vált anyának, vagy apának, aki a pici gyermeket felelőt­lenül kidobta az élet­be, magára hagyta* Harminc család sok gyermekével szaporod­na máról-holnapra a gyermekotthonok szá­ma és nőnének meg a velük kapcsolatos gyer­mekotthoni és egyéb gondok. Harminc csa­lád árva gyermekeiről szólunk, akiket felelőt­lenül itthagyott apjuk, nem tartotta itt ő'ket sem a haza, sem a csa­lád szeretete. Nyugat­ra szöktek és itthagy­ták támasz nélkül élet­társukat és pici gyer­mekeiket. Ittmaradtak az asszonyok, gyerekek minden támasz és ke­reső nélkül. Sokukat már csak a szomszé­dok és ismerősök ir­galmassága tart fenn. Ha idejében összefo­gunk, még megment­hetjük a hidegülő csa­ládi fészket számukra. Ezek az édesanyák ragaszkodnak gyerme­keikhez, ők akarnak gondoskodni a család­ról. De hiába járják a munkaerőgazdálkodási hivatalt, elhelyezkedni nem tudnak. A Bor­sod megyei Nőtanács gyermekvédő bizottsá­ga segítségért fordul a Borsod megyei üzemek­hez, vállalatokhoz. Tudjuk, hogy keve­sebb a munkalehető­ség, tudjuk, hogy a családfenntartó férfiak HÁZTARTÁS kapnak először mun<i kát, de itt is család-» fenntartásra kénysze-» rült asszonyokról van szó. 30 miskolci édes­anyáról, . akik nem akarják, non tudják elszakítani anyai szí-» vüktől gyermekeiket, nem akarják bizonyta­lan sorsnak kitenni őket. Kapnak-e meleg otthont a régi helyébe, ettől függ a jövőjük, vagy részvétlen idege­nek között nőnek ri- degszívű felnőttekké. 30 család, közel száz kisgyermek életének legtragikusabb napjait éli. Rajtunk múlik, ki­nyújtjuk-e feléjük se­gítő kezünket, átsegít­jük-e őket ezen a na­gyon nehéz szakaszon?, A Borsod megyei Nő- tanács gyermekvédelmi bizottsága bízik abban, hogy a kérés nem ma­rad pusztába kiáltott] szó, s rövidesen életet] adó munkát biztosíta­nak a harminc édes-* anya számára* A Borsod megyei Nőtanács ' Gyermekvédelmi Bizottsága* ___- V T ÖLTÖTT CSIRKE A fiatal csirke mellecsontját telje­sen kiszedjük. Húslében rizst főzünk, tegyünk bele apró kockára vágott gombát és a csirkét ezzel a töltelék­kel töltsük meg, varrjuk össze, sóz­zuk meg, s egy magas edényben, Hozzászólás az eltaszitott kisgyermekek ügyéhez Az »Északmagyarország« múlt va­sárnapi számában olvastam »Az el­esett gyermekek otthonában-« című cikket. Egy mondat késztetett arra, hogy bekapcsolódjam a vitába. A cikkíró — szinte hallani vélem — hangosan felkiált, hogy mindenki, az egész társadalom hallja: »Mentsük meg az elkallódó gyermekeket!« A cikk gondolatban elvezet a gyermek­védő intézetbe, bepillantást enged azon gyermekek életébe, akiket úgy jellemezhetnénk: élő halottak. Vannak, akik már óvodáskorukig eljutottak, de beszélni még nem tud­nak. Hiányzik nekik az édesanya gü­gyögése, aki beszélni tanítaná őket, aki megismertetné őket az élet szép­ségeivel. Nem tudják örömüket, bá­natukat, vagy fájdalmukat a beszéd segítségével elmondani. Szerintem, bármilyen ellátásban részesülnek ezek a gyermekek, semmi sem tudja pótolni számukra az édesanya szere- tetét. Sajnos, vannak önző, kegyet­len, szívtelen anyák, akik eltaszítják maguktól gyermekeiket azért, hogy önmaguk életét könnyebbé tegyék. Minek az ilyennek gyerek? Úgyis csak nyomasztó tehernek, nyűgnek érzi és igyekszik mielőbb túladni rajta. Az ártatlan kisgyermek nem tudja megitéLni anyja cselekedeteit, nem tud felkiáltani, könyörögni: anyám, miért hoztál a világra, ha eldobsz magadtól?! Igen, míg kicsi, addig nyűg, ha megnő, eszébe jut a szülőnek, hiszen már nagy, már keres, s megint kiüt­közik az önzés: jöjjön és keressen nekem, az anyjának! S ha a gyer­mek nem akar visszamenni, megbot- ránkozik rajta. Ismertem én is egy kisfiút, akit pó- lyás korától nevelőszülők neveltek, s kiket igen szeretett. A fiú 12 éves volt, mikor írt az anyja, hogy jön a fiáért. Sokszor kérdeztem tőle: — Laci, visszamész édesanyádhoz? A gyerek mindig azt felelte: — Ha eddig nem kellettem neki, most se kelljek! — Mégis csak az anyád! — pró­báltam érvelni. — Eddig miért nem volt anyám? Erre már nem tudtam felelni. Mégis elvitte a gyereket, azt sem engedte meg, hogy egy levelet írjon nevelőiszüleinek. Különösen a kis­lányoknak rettenetes az anyanélküli­ség, hisz azok gyengébb, érzéke­nyebb lelkületűek, mint a fiúk. S így hány élet megy tönkre és juttatja romlásba a szülő a saját szülöttét. Én is azt vallom, nincs joga a szü­lőnek ahhoz, hogy tönkretegye a gyermeke életét. Helyeslem a cikkíró javaslatát, hogy ezeket az eldobott, kitaszított gyermekeket ki kell adni családokhoz örökbe. De ... És itt jön a de ... Vélemé­nyem szerint nem mindegy az, hogy hová. Van, akinek csak azért kell a gyerek, hogy reggeltől estig dolgoz­tassa, ezért csak enni ad neki. Ez nem nevelés. Ilyen helyeken eldur­vul, elromlik a gyerek, mert ha nem tudja elvégezni munkáját, ütik-verik, szidják, tanulásra sem marad ideje. Nagyon meg kell válogatni, hová, milyen környezetbe kerül az ilyen kisgyerek, megkapja-e azt a nevelést, azt a szeretetet, amelyre szüksége van? S ha idők folyamán a szülő igényt tart rá, ne legyen joga visszaköve­telni, ne kapja vissza azt, akit ki­csiny, gyámoltalan korában eltaszí­tott magától. AUERSWALD GERTRUD tanítónő. melybe zsírt teszünk, félóráiig sűtjüö és többször öntözgetjük. Ha megsült* az edényből kivesszük, feleresztjük levessel, aztán leszűrjük és félreteszi szűk. A csirkét kettévágjuk, tevével leöntve, salátával tálaljuk; FRANCIA SARGABÉLtJ HŐS ; Félkiló darált marhahúst, félkild darált sertéshúst jól eldolgozunk és csak sót teszünk bele, semmi más fűszert- A darálthús felét beletesz-* szűk egy zománcozott tepsibe és 3 hús másik felét félretesszük, míg a ■következő keveréket elkészítjük: 2 darab tejben áztatott és szitán áttört zsemlyét összekeverünk 3 to-* jás sárgájával, egy szép szál tisztí­tott és reszelt sárgarépával, finomra! vágott petrezselyemmel és a tojás felvert habjával. Megborsozzuk és kissé meg is sózzuk. A jól elkevert] tölteléket rákenjük a tepsiben levői húsra, rátesszük a hús másik feléti Forró zsírral leforrázva szép pirosra! sütjük. Ha megsült, deszkára teszJ szűk és óvatosan felvágjuk. Burgo­nyapürét és savanyúságot^ adunk] mellé. Hat személynek bőségesei! elegendő ebédre, vagy vacsorára; CSÖRÖGEFANK 3 deci lisztet 2 tojás sárgájával, ß egész tojással, csipetnyi sóval, 1 evő-« kanál tejföllel tésztává gyúrunk^ ^ aí deszkán. Késfok-vastagságra kinyújt-* juk, négyszögletes darabokat vágunk! belőle és derelyemetszővel 3—4 he­lyen bevágjuk. Forró zsírban sütjük ki, vaniliás, vagy fahéjas cukorral meghintve, forrón tálaljuk. fnillllllllllllllll||)|)||lll|||||||llllllllllll|||||||||||||li||||||||li||||lllliuilll!lllllllillllllllllllll!irilllllllllllllllllllllllllillllllllllllll!lll!llllllllllll!llllllllllll!!llll lllllllllllllllll!l!lllllllllllllllllllll!llllllllllllll]llllil!lllllllllllllllllltllUIIIIIIIIHilll!ltlllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIII!11III!llllllll1!llltllllllllUllllttll!IIIIIIIIIinilllllllll nilIlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllimilllllllllllimilllHHIlll (QÓ K A éQ,UDI KALANDJAI L Rókáéknál kormozás volt. Rudi közben igen morgott, hiszen a csőtisztításhoz nem eszelt ki ravasz dolgot. 2. Gondolkozott a cső mellett, végre jött egy mentő eszme és ötletét rövidesen határozott tett követte. Felrohant egy hosszú létrán s lesbe állt le a padláson, nyakoncsipett egy egeret: Gyere vélem, kis pajtásom. És a csőbe küldte nyomban. Bezzeg, látta ezt a kandúr, szaladt is az egér után, mint zsiványért a jó pandúr. 5. Persze, Buksi sem nézhette ezt a látványt tétlen, s bután uccu neki iramodott, a csőbe bújt cica után. m Íí | • ; 7 Túl a palánk másik felén vsak úgy füstölt a csőkráter* kiabál+ak a szomszédok* légy velünk, Herkópáter* Szerencsére arra haladt a tűzőrség akkor éppen, füstöt látva, lougráltak as autóról tettrekészen* Rászegezték a fecskendőt a füstölgő kormos csőre, a vízsugár bőven Ömlött és elázott Rudi bőre* 9. így próbálta vigasztalni a csínytevőt egy giliszta: — Sebaj, Rudi, te eláztál, viszont a cső nagyon tiszta« 10. De az öreg róka sem rest, figyeljünk most jól a rajzr«, Rudi ravasz ötletének ez lett végül a jatalma,

Next

/
Thumbnails
Contents