Észak-Magyarország, 1957. február (13. évfolyam, 26-49. szám)

1957-02-19 / 41. szám

Kedd, 1957. február 19. RSZAKMAGYARORSZAG 5 WWWWnAAArtWUWUVWVWVUVVVVVVXnnAIVXAAWVVWUVVVXAIVVUVVVVVVVVVXAAAAlVVW 7&a^! C^uüa[! 7.Hüdá! — folytatása: börtön A MISKOLCI SZÍNHÁZPÁRTOLÓ KÖZÖNSÉGRŐL A MISKOLCI utcákon mintha már íavaszodna. Az emberek óvato­sai kerülgetik a megduzzadt tócsá­kat és belehunyorítanak az első, bátortalan napsugarakba. És nézik a város újdonságait, egy-egy érde­kesebb kirakatot, meg ha úgy tet­szik — a divatot. Igaz, akad más látnivaló is. A Déryné-utca sarkán például a temérdek törmelék, a ha­lomba rakott építöállvány, a fris­sen égetett téglahegyek, tarkítják a szűk utcát. A járókelők itt is megállnak néha és aggódó pillantásokkal ku­tatják, miként serénykednek kőmű­veseink az öreg színház sok vihart és történelmet látott épületének megfiatalításán. Kerítés határolja a vén falakat. Belépek a korhadt gerendák és kö­vek közé. Lám, a díszletraktárt már lebontották. Tiszteletteljesen kutatom a színpad deszkáit... Nin­csenek sehol. Ahogy az utcára pil­lantok, látom a rideg, dísztelen falak közé benyilazó tekinteteket. A pillantások kérdeznek: mikor gördül fel a bársonyfüggöny, mikor harsan fel Bánk fájdalmas mono­lógja és Tiborc elomló panasza? * Miskolc nagymultú színházi vá­ros. A miskolciak művészetpártoló figyelme ma már történelmi mo­mentummá nőtt. Ha visszalapozzuk a. színháztörténet megsárgult lap­jait, a történelmi sorok is erről be­szélnek. Már 1801-től játszottak színészek Miskolcon. És 1815-ben már mint rendszeresen játszó »színházi vá­ros« lépett be a magyar színművé­szet történetébe. Magyarországon — 1823. augusztusában — Miskol­con nyitották meg az ország első állandó színházát. Alig akadt még egy színházi város — Kolozsvár ki­vételével —, ahová annyi színész jött szívesen és ahol annyi színész talált volna véglegesen szűkebb hazát. Itt szolgálták sokan évtize­dekig a műveltséget — még a szí­nészvándorlások idején is — és po­raikat a miskolci, borsodi föld őrzi magában ma is. A SZÍNÉSZEK sem voltak hálát­lanok a művészetpártoló Miskolccal szemben. Olyan nagytehetségű, je­les művészek tették még híresebbé a város nevét, mint Déryné, a La- tabárok, Szerdahelyi Kálmán, Rát- kay Márton stb. S a miskolci szín­padról indultak el a siker és a taps melegfényű színes világába a mai színésztársadalom olyan egyénisé­gei, mint Honthy Hanna, Makai Margit, Ladányi Ferenc, Bessenyei Ferenc, Rajz János és Pálos Imre. Miskolc melegszívű közönsége sohasem volt hqládatlan és igazta­lan színészeinkkel. Az ő művésze­tük a legfáradságosabb, a legnehe­zebb. Ök a jelen, a siker és siker­telenség gyermekei. Művészetük elemi erővel ható művészet, a máé, az óráé és a percé. A siker múlé- kony — a közönség hamar felejt. A költőt századok múlva olvashat­ják, Mozart szimfóniái, Verdi ope­rái, ma is szívborzolóan szépek. — Műveik hangjegyekben él tovább. A festő képeit restaurátorok féltő hatalma védi az idő porlasztó és enyésztő kezétől, a szobrász szobrai időtlen időre halhatatlan emléket állítanak mesterük tehetségének. De a színművészet homérosai, mo- zartjai, rembrandtjai, eltűnnek a hirtelen kirobbanó és megszűnő tapssal, mely a siker perceiben káprázatos rivaldafényben szület­tek. A tapsokat aztán elnyelik a hétköznapok, a mindennapi élet gondjai. Kötelességünk és csakis a ma van hivatva arra, hogy észrevegye, értékelje és támogassa tehetséges színészeinket. A jövő visszaemléke­zései helyett minden szeretet és ra­gaszkodás övezze a jelent. Igaz, ezt talán nem is kelleti volna rögzíteni, mert Miskolc népe érzi, hogy a ne­mes művészetért érdemtelen a há- ládatlanság. Ezért művészetpártoló figyelme, aggódása ma még hatvá- nyozottabb, emberibb és igazabb. Tömött, zsúfolt villamosokon és autóbuszokon zarándokolnak a miskolciak a vasgyári Művelődés Házába, és sietnek a vasgyáriak a Déryné Színházba. Eshet az eső, vihar tépázhatja a fákat, a színház széksorai mindig tömöttek. A FÉLIG hontalanná vált, nehéz körülmények közt színpadra lépő művészek köszönik azt a meleg szereteted, kedves bizalmat, amely- lyel a miskolciak körülveszik őket. És továbbra is elvárják a . miskol­ciak támogatását. ’— P — Vargai Andor 37 éves és Kormos Dezső 35 éves miskolci betörőkre a legteljesebb mértékben ráillik egyné­hány barátságos kifejező mondás, mint például: szeszlestvér, sorstárs, bűntárs, és a többi... Igen, szesz­testvérek voltak. 1956. június 8-án a két többszörösen büntetett kebelba­rát összetalálkozott. Kormosnak volt bőven „daíkója”, ugyanis családjától 900 forintot elemeit. A 900 forint ép­pen elegendő volt ahhoz, hogy két napig és két éjszakáig tartó hatalmas dáridót csapjanak. A pénz elfogyott, a pokol 'égett. A borokozta szomjúsá­got oltani kellett. Június 9-én, mint mindenki em­lékszik, hatalmas zápor zúdult vé­gig a városon. Pénze már nem volt a két jómadárnak, így hát vendéglőbe már nem mehettek az eső elől. Behú­zódtak a Zöldfa-u. 3. számú ház lép­csőházába. Az eső elállt, s az eső elől bemenekült sorstársak szétszéledtek. Ketten maradtak csupán, Kormos és Vargai. Haditervet dolgoztak ki, mégpedig: belátogatnak az egyik la­kásba, amelynek tulajdonosa éppen Csehszlovákiában tartózkodott. Var­gai „figyelőszolgálatot” teljesített, Kormos pedig látogatásának eredmé­nyeként 1200 forint értékű ruhane­műt „szajrézott”. A jó fogás sikerére inni is kellett egyet. A Sztálin út egyik vendéglőjében egy nap és égy éjszaka mulattak. Utána az Ady Endre utca 14. szám alá látogattak el. A WC-ablakot betörték, bemász­tak s a ruhaszekrényből 9000 foriní értékű ruhaneműt loptak. Tudták, hogy a holmit Miskolcon értékesíte­ni veszélyes, ezért leutaztak Gyön­EMBERFOGTA GALAMB, KVTYAFOGTA TOLVAJ Felleg borult a miskolci betörők és tolvajok egére. A rendőrkapitányság ugyanis nemrégiben új nyomozó ku­tyákat kapott, melyek ügyességre, szimatra, erőre és tegyük hozzá: szépségre. is páratlanok. Megérkezé­sük után az első napon egy kutyát mindjárt ki is próbáltak. Bevetésre vitték. Február 13-án reggel Kiss László Martintelep, Franklm-utcai lakos bejelentette, hogy az éjszaka folyamán 10 darab nagy értékű pos- „tagalambját ismeretlen . tettes elra­bolta. A rendőrség nyomozói rövid idővel a jelentés vétele után a helyszínre szálltaik, magukhoz véve az egyik myOimozókutyát is. A helyszínelés pá­ratlan. rövid ideig tartott. Ugyanis a galambház környékén, még friss láb­nyomokat és tollakat találtak. A láb­nyomok és a tollak szimata nyomán a kutyus egyenesen a Dózsa-telep 33 alá vezette a nyomozókat. A padláson gyerekek éppen a szer­zett galamboknak ácsoltak galamb­dúcot. Azonnal elmondották, hogy a galambokat bátyjuk, Bán Gyula\ 21 éves büntetett előéletű hozta vala­honnan. A galambokat a helyszínen meg is találták, s azok hamarabb hazaértek, mint gazdájuk. Úgy látszik a kutyát ismerte már a bűnöző, azaz Bán Gyula, — mert a rendőrök helyszínre érkezése előtt kereket oldott. A nyomozó kutya lát­hatóan nagyon sajnálta, hogy nem mutatkozhatott be a galamibtolvaj- nak, dehát megnyugtatták, majd erre is alkalom nyílik, ugyanis a galambtolvaj ellen országos körözést adott ki a rendőrkapitányság. EPOSZ-szervezet alakult Sajóecsegen Vasárnap este kis ünnepség helye volt a sajóecsegi kultúrotthon. Ek­kor tartotta alakuló gyűlését a he­lyi EPOSZ. Az alakuló gyűlést tea­esttel és bállal kötötték egybe. Az újonnan alakult szervezetnek jelenleg 60 tagja van. Érdemes itt megemlíteni, hogy a községi DISZ- szervezetnek azelőtt csak 30 tagja volt. Az alakuló gyűlésen sok szó esett az új szervezet jövendő feladatáról, terveiről. Az egyik legfontosabb terve a szervezetnek, hogy teljesen Teljes ütemben dolgozik az újhelyi dohánygyár Naponta 11 millió cigaretta Már teljes ütemben és rendben fo­lyik a termelés a sátoraljaújhelyi do­hánygyárban. A gyár is kiheverte az elmúlt idők eseményeinek következ­ményeit, s most már ott tart, hogy a januári tervének túlteljesítése után februári tei*vét is túl akarja ■ teljesí­teni. A gyár jelenleg 11 millió cigarettát gyárt. A gyár januári tervét 10 millió cigaretta gyártásával túl­teljesítette, s mint azt illetékes szer­vek közölték, ebben a hónapban már felemelt tervvel kell dolgoznia. Eh­hez a lehetőség megvan, hisz dohány, cigarettapapír elegendő mennyiség­ben áll rendelkezésére. A folyamatos termelés eredmé­nyeként remélhető,. hogy rövidesen megjavul a helyzet a cigaretta fron­ton. átveszi a község kultúrotthonát, fel­szerelését, könyvtárát. Megbeszélést folytat a MQKÉP vezetőségével a községi mozi átvételére is. A szer­vezet sajátkezelésű mozit akar fenn­tartani, természetesen együttműköd­ve a MOKÉP-pel. Ezenkívül meg­alakítják az úgynevezett leány koszo­rút, valamint különböző szakköröket létesítenek. Elsősorban szőlészeti és mezőgazdasági szakkör működését tervezik. Az ülésen megválasztották a szer­vezet elnökét, Dedics István szemé­lyében és helyettesét, Kelemen Györgyöt. A barátságos1 hangulatú alakuló gyűlés után hajnalig tartó táncmu­latságon vettek részt a fiatalok. Borult idő Várható időjárás kedden estig: túlnyo­mórészt borult idő, sokfelé eső, helyen­ként zivatar. Mérsékelt déli, délnyugati, holnap a Dunántúlon északnyugati szél. Enyhe marad az idő. Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel 2—5, legmagasabb nappali hő­mérséklet kedden 8—11 fok között. gyösre, ahol ó. J. orgazdánál értéke­sítették a lopott dolgokat. Újabb három nap s három éjjel huzatták a cigánnyal, volt nagy dínom-dánom. De megint elfogyott a pénz. Mit csináljanak? — Csehszlovákiába utazunk! — öt- lötte ki valamelyik. Útjukat azonban megszakították. Sajószentpéteren le­szálltak, ahol egy „leszállást” hajtot­tak végre az egyik borpincébe. 40 li­ter bor esett áldozatul. Sajóecsegen mint bortermelő gazdák a lopott ne­dűt értékesítették. A pénzre azonban vigyáztak. Csak annyit ittak, hogy éppenhogy haza tudtak jönni a meg­maradt összegből. Miskolcon megegyeztek abban, hogy abbahagyják tevékenységüket. Ám Vargai kiváltotta az önengedó- lvezetí maszek betörőipart. Ezután egyedül folytatta bűnös tevékenysé­gét. Ellátogatott a Tatár utca 71. szám alá, egyik közeli nőismerősé­hez. Két darab zálogcédulát és 2500 forint értékű békekölcsönkötvényt felejtett magánál a látogató. Ezeket a Béke téren értékesítette. Világjáró körútra indult ezután Vargai Andor. Ludas községbe utazott L. E.-néhez. Az asszony befogadta. Természetes, hiszen Vargai arról beszélt, hogy most utazik Csehszlovákiába kikül­detésbe s az asszonynak mindenféle szépet és jót ígért. Nem ért el most sem Csehszlovákiába, Mezőkövesden megszakította útjá\ Nagv soortba- rát lévén, ablakbetörés útján beláto­gatott a mezőkövesdi Szpartakusz sportkör szertárába. 12.000 forint ér­tékű felszerelést lopott magával. In­nen rokonaihoz utazott, ahol éppen pesti vendégek voltak látogatóban. Ebédelés közben 10.000 forint értékű holmit szedett össze a rokonoktól és azok ismerőseitől. Nem feledkezett meg ludasi ismerőséről, őhozzá uta­zott. A nőismerős és orgazda a „szaj- rét” értékesítette. Vargai ezután Gyöngyösre utazott, ahol egy 3500 forint értékű betörést végzett még el s a pályaudvaron futás közben befe­jeződött pályafutása, mert rendőr­kézre került. Most már várja, hogy mennyi büntetést fos kaoni. Felhívjuk a lakosság és közülelek figyelmét, hogy a márta-bányai TLÍZÉP telepről kiváltott szén- utalványokra a szenet haladéktalanul el kell szállítani, mert egyébként a szénulalványok érvénytelenek c EGYSZERŰ. IGAZ BESZED EGY PÁRTMUNKÁS ÍRJA 1956. november 1-én es­te úgy 7 óra körül állig fel­fegyverzett egyének jöttek a lakásomra, összesen kilencen. Kettő közülük gépkocsivezető volt, kettő a „Diákparlament” tagja, kettő valószínű Erdőbé- nyére való. Névszer^t a követ­kezőket ismerem: Kiss István, sírkőfaragó foglalkozású, abaújszá^itói lakos, Király N. volt erdőbényei munkástanács elnök (állítólag Kissnek a sógora) és Kéri N. abaújszántói lakos. Lakásomra először a magukat diákparlamentereknek nevező egyének jöttek be azzal, hogy engem, mint járási párttitkárt keresnek. Közöltem velük, hogy már körülbelül másfél éve nem dolgozom a pártapparátusban, de ők ettől függetlenül szerettek volna velem „elbeszélgetni”. Amíg ez a rövid beszélgetés lezajlott köztünk, megjelent lakásomon Kiss István is és így fenyegetődzött: „... ez az a betyár kom­munista, most elintézem!” Kijelentette, hogy már jóideje nem alszik és nagyon bálija, hogy ki nem jött már hozzám valamelyik este és el nem intéz«*' • A magukat diákparlamentereknek nevező két egyén­nek elmondottam a Kiss és én köztem korábban történt dol­gokat, amelynek a lényege a következő: 1954. őszén mint ta­nú résztvettem Kiss István tárgyalásán, aki népi demokrá­ciaellenes izgatásért és a munkásosztály pártja gyalázása miatt állt a miskolci, megyei bíróság előtt. Rajtam kívül még három dolgozó kisember tanúskodott Kiss ellen. Ezen a tár­gyaláson Kiss, ha jól emlékszem, egy évi börtönbüntetést kapott, de úgy tudom, hogy már közönséges bűnözésért is állt bíróság előtt. Ezután a két fiatalember lakásomat elhagyta, de meg­fenyegettek, ha lőfegyvert találnak, agyonlőnek. Kiss és Ki­rály követelésére mégis behívtak a községi tanácsházára, ahol újabb „vallatás” alá vettek, de most már Kiss és társai. Minden áron el akartak vinni, mondván azt, hogy ha itthon hagynak, megszököm. A tanácsházban való beszélgetés alkal­mával Király a „lelkemre” akart beszélni: „Kár, hogy ilyen fiatal ember és kommunista” — mondotta — majd felelős­ségre vont, hogy miért nem hallgattam annak idején a „Sza­bad Európa” adásait, akkor tudnám, hogy minden kommu­nistának elérkezik a leszámolás ideje. Kiss azt is mondotta, hogy el kell engemet intézni, mert ha megfordul a helyzet, akkor adnak őnekik a kommunisták. Amikor látta hnr>v « feleségem sír, olyan kijelentést tett, hogy „dögöljön meg”, nem kár értünk. A községi tanácson történtek alatt ott volt a volt köz­ségi munkástanács elnöke és néhány tagja is, akik rendesen viselkedtek és sikerült annyit elérniük, hogy nem hurcoltak el. Végül a munkástanács elnökének felelősségére házi őri­zetben hagytak. Szerencsére nem Kissen és becstelen tár­sain múlott, hogy ma élek. November negyediké elzárta a halál útját, véget vetett annak, hogy az ellenforradalmárok ártatlan emberek legyilkolásával szilárdítsák meg a fasiszta uralmat. • Amikor a géppisztolyokkal, puskákkal, pisztolyokkal felszerelt „hazafiak”, „honfitársak” távozóban voltak, egy nálam legalább 10 évvel fiatalabb „oolgártárs” kioktatott, hogy ezután legyek jó magyar ember. Én akkor nem vitatkoz­tam azon, vajon melyikünk a jobb magyar ember, de hogy én eddig is az voltam, bizonyítja eddigi tevékenységem, munkám. Olyan suhanc oktatott engemet ki, aki néhány perccel az­előtt azzal dicsekedett, hogy az ő „faterja” népi demokrácia ellenes összeesküvésért börtönben ült. Ezek a ,..ió maavarok” ott folytatták, ahol apjuk abbahagyta, vagy ahba kénysze­rültek hagyni. De én is folytatni fogom ott, ahol abba kény­szerültem hagyni. Rákosiék ideién azzM vádoltak munkatársaim, hoßv megalkuvó vagyok. Mindig bátran kiálltam a munkásosztály pártja és a népi demokrácia mellett. Bárhol vitába mertem szállni a nép ellenségeivel. Igen, folj'tatní rlo táv«'-1 ' ne «"-'V r>o*-ri -’'M T»^ TT'-l-i---­f ogjuk az igazi munkásérdekekért harcoló pártot, a Magyar Szocialista Munkáspártot, védelmezni fogjuk az önkénytől mentes szocializmust építő hazánkat olyanokkal szemben, akik nyíltan vagy burkoltan, ilyen vagy olyan formában a dolgozó nép hatalma ellen törnek. • 1947* tavaszán léptem be a Magyar Kommunista Pál’lha. Akknr ■rnéií rliálr voltam ooóo'/on fiatal rle» mái« o!ára­gé érett ahhoz, hogy tudjam, mit cselekszem, milyen pártba lépek, s milyen kívánalmakat támaszt ez a társadalom egyik tagjával, jelen esetben velem szemben. Az igazság megteste­sítőjét láttam a kommunista oártban és itt megtaláltam he­lyemet, mert már azt megelőzően is, azaz 1945-től „baloldali’*' környezetben nevelkedtem. Nem sikerült senkinek lebeszél­ni, letéríteni arról az útról, amelyre önszántamból, minden külső beavatkozás nélkül léptem. Az élet győzött meg im­már másodszor arról a lenini igazságról, amelynek a lényege az, hogy erős marxista párt nélkül sehol a viiágon nem ér­vényesülhet a munkásosztály, a dolgozó parasztság. Minden­ki láthatja, hogy a kommunista- és munkáspártok azok az egyedüli pártok, amelyeket nem az öncélúság vezet, hanem az igazi proletárérdekek és célok. Sajnos, a hibás, a lelketlen vezetés és bürokratikus in­tézkedési módszerek aláásták a párt tekintélyét, amelyet a felszabadulást követő években a fasiszták által amíjgyis mérgezett környezetben kellett kivívni. Éppen ezért szerin­tem nemcsak hibások, hanem bűnösök is azok a volt vezetők, akik úgy vezették, úgy irányították a pártot, hogy pontosan akkor vált cselekvőképtelenné, amikor a cselekvésre éppen a legnagyobb szükség lett volna. Mi is történt az utóbbi években? Túlzott bizalmatlanság a pártfunkcionáriusokkal szemben, egy-egy esetben féktelen üldözése azoknak, akik bátran bírálták a. vezetés hibáit, a népgazdaság építésében elkövetett hibákat. így történhetett meg az, hogy számtalan esetben pontosan olyanok estek a hivatalos rágalmazók áldozatául, akik a legnehezebb idők­ben is kitartottak a párt mellett, akik kommunisták voltak a szó legigazabb értelmében. így maradhattak a pártban olyanok, akik úgy emelkedtek a ranglistán, hogy másokat letiportak. • 1 adom. hogy a párt sokat tanult a múltban elkövetett hibákból, sokat tanultak a kommunisták. Tanultam én iSj tanult belőlük más is. Egyeseket bátrabbá, erősebbé tettek az október 23-át követő események, mások megijedtek és még azt is szerették volna letagadni, hogy a nagybátyja fe­lesége testvérének a legkisebb fia tagja volt a pártnak. Én úgy hiszem, ezekre még akkor sem lesz szüksége a pártnak, ■ha a hibák felszámolásának útján, a szilárd nő-p» hatalom megerősödése mindenki előtt letagadhatatlan tény lesz* «rmrytrira r/r\r vám

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents