Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-18 / 14. szám
2 &SZA&MAG FAftOMsZAG ^Jiíe3t, i#T7. Csou En-laj és Kádár János elvtársak felszólalásai a Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti aktívaülésén A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti ideiglenes intézőbizottsága szerdán délután aktivaülést rendezett az építők Rózsa Ferenc művelődési házának kongresszusi termében. Az ülésen részt vettek kommunisták, pártonkívüliek a fővárosból és az ország minden részéből. Az ülés részvevői nagy tapssal üdvözölték a Kínai Népköztársaság kormányküldöttségének tagjait, a párt és a kormány vezetőit. Az ülést Biszku Béla, az MSZMP budapesti ideiglenes intézőbizottságának elnöke nyitotta meg. — A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes intézőbizottsága nevében üdvözlöm az aktíva mindem részvevőjét — mondotta, majd így folytatta: Önöket elvtársak, ' akik sok százezer dolgozóval együtt nehéz megpróbáltatások ideje alatt hűségesek a szocializmus ügyéihez és az első sorokban harcoltak és harcolnak az ellenforradalom ellen. Üdvözlöm szeretett vendégeinket, a testvéri Kínai Népköztársaság kormánydelegációját, (fcaps) akik a nemzetközi mutn- késszolidarítás jegyében jöttek hazánkba. Üdvözlöm Csou En-laj elvtársat (taps), a Kínai Népköztársaság államtanácsának elnökét, a kormányküldöttség vezetőjét. Üdvözlöm Ho Lung. Vang Csia-sziang, Hao Devin elvtársakat, (taps) a kormány* ' delegáció tagjait. Az igazi barátot a bajban ismeri meg az ember. Az Önök látogatását úgy tekintjük, mint a magyar forradalom ügyének nyújtott nagy nemzetközi támogatást. Üdvözlöm a Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának és a forradalmi munkás-paraszt kormánynak tagjait. (Taps.) Elvtársak! Mindnyájan súlyos időket éltünk át az elmúlt hónapokban. Á nemzetközi imperializmus — felhasználva a szocializmus építése során elkövetett hibákat — az ellen- forradalom erőit mozgósítva, megpróbálta megdöntemi hazánkban a dolgozó nép hatalmát. A Szovjetunió a proletárnemzetíköziség alapján segítséget nyújtott nekünk és segítségével szétzúztuk az imperializmus e gálád támadását. (Taps.) Az ellen- forradalom november 4~e utáni új kísérletei — a sztrájkok és a szabotázsok szítása — súlyos károkat okozott orszáigunlcnak. A forradalmi munkás-paraszt kormány a rend megteremtésével hozzákezdett a károk helyreállításához. Folytatjuk hazánkban a szocializmus építését, s ebben az egész szocialista tábor messzemenő támogatósát érezzük. E segítségnyújtásnak és támogatásnak egyik jele, hogy most körünkben üdvözölhetjük a kínai kormánydele gációt. Elvtársak! Első ízben hívtuk ös2- sze a budapesti aktívát. Javaslom hogy néma felállással adózzunk az ellenforradalom elleni harcokban elesett mártírjainknak, olyan mindnyájunk által nagyrebecsült és szeretett kommunista harcosok nak, mint Mező Imre elvtársnak, a Központi Vezetőség tagjának, a budapesti pártbizottság titkárának, Sziklai Sándor elvtől sunknak, a munkásmozgalom kipróbált veteránjának, Asztalos Jánosnak, Kalmár Józsefnek és a többi neves és névtelen hősnek, akik életüket áldozták a magyar munkás mozgalom ügyéért. (Mindenki feláll.) Mélységes tisztelettel adózunk a szovjet katonák és tisztek emlékének, a magyar katonák emlékének, akik a proletárszolidaritás alapján a népi demokratikus rendszer, a béke védelmében drága életüket ad ták. Ezzel az aktivaülést megnyitom. Ezíxtán Major Tamás Kossuth-dí- jas kiváló művész József Attila Munkások című versét mondta el. Kádár János elvtárs, a kormány elnöke lépett ezután a szónoki emelvényre. Az aktivaülés részvevői lelkes tapssal és ütemes „éljen párt” felkiáltásokkal fogadták a kormány elnökét, aki a következő két mondotta: Kádár János elvtárs besséde Kedves elvtársak, elvtársnők, tisztelt hallgatóim! 1956 november 4 óta első ízben jöttek össze ebben a teremben Bu dapest kommunistáinak és legjobb pártonkívüli dolgozóinak képviselői aktivaülésre. Bár az ellenforradalmi harcnak egy igen nehéz, de ugyanakkor dicsőséges szakasza már mögöttünk van, úgy gondolom, ez a gyűlés mégis jelentős eseménye fő városunknak, az országnak, pártunknak és dolgozó népünknek egyaránt. Budapest kommunistái, munkásai, dolgozói a fő osztagát képezik a magyar kommunista mozgalomnak és a magyar népi demokráciának, az ellenség minden olyan törekvése ellenére, hogy zavart vigyen ezen forradalmi osztag soraiba. Mai budapesti aktivagyűlésünk- nek — mint erről már szó volt — különösen nagy Jelentőséget kölcsönöz az a tény, hogy részt vesz rajta a vidéki meghívott aktivistákon kívül a Kínai Nép- köztársaság hazánkba látogatásra érkezett kormányküldöttsége, Csou En-laj miniszterelnök elvtárs vezetésével. (nagy taps). így összetalálkozott és egybeolvadt ma itt mozgalmunk és népünk életének két külön-külön is nagyjelentőségű eseménye, Engedjék meg kedves elvtársaim és barátaim, hogy a magam részéről is üdvözöljem szívből messziről • i kezeit kedves vendégeinket, Csou En-laj elvtársat és a többi jelenlévő kínai elvtársat, valamint az aktíva minden egyes magyar résztvevőjét (Taps.) Hiszen ha nem is találkozunk os beszélünk egymással naponta együtt harcolunk minden órában, közös örömünk is, keserűségünk is 03 a közös erőfeszítés eredményeként születtek ügyünk győzelmei is. Uj és nagyobb erőt merítünk mindnyájan abból, ha egy-egy ilyen gyűlésen ta lálkozunk. — Kínai elvtársaink jelenléte külön nagy erőt ad nekünk. Lenin, a győzelmes októberi forradalom lánglelkű vezetője a jövőbe tekintve a szocialista forradalomról szólva egy cikkében a következőket írta: „...o harc kimenetelét végeredményben az határozza meg, hogy Oroszország, Kína, stb. keleti országok, a világ lakosságának óriási többségét alkotja. S az utóbbi évek folyamán éppen a föld lakosságának ez a többsége sodródik bele rendkívül gyorsasággal a felszabadulásért folyó harcba, úgy. hogy ebben az értelemben a kételynek még csak az árnyéka sem férhet ahhoz, hogy mi %}esz a világot átfogó harc végső tmgoldása. A szocializmus végleges tojőzelme tökéletesen és feltétlenül Jbiztosítva van.” (Taps.) — E sorokat Lenin 1923-ban írta. ö már nem láthatta meg, de mi megéltük azt napot, amikor Kína Kommunista Pártja által vezetett né- P' összezúzva az imperializmus igáját,, a szabadság útjára lépett és szocialista világhatalommá vált az imperializmus vesztére és a nemzetközi munkásosztály, valamint a szabadságukért küzdő népek örömére. — A Kínai Népköztársaságot a k győzelme» harc évei eredményeként 1949 október 1-én kiáltották ki. Már két nap múlva, október 3-én megállapodás jött létre a Kínai és a Magyar Népköztársaság kormányai között követek kölcsönös küldésére és sokoldalú kapcsolatok kiépítésének megkezdéséire. Ezen a napon valóban mély baráti és kölcsönösein előnyös kapcsolat született meg a 600 milliós Kínai Népköztár saiság és a 9 és félmilliós Magyar Népköztársaság között. Kulturális, kereskedelmi, postai, tudományos együttműködési és számos más egyezmény jött létre és fejlődött államaink között. A barátság a bajban állja ki az igazi próbát Attól a naptól kezdve, amikor a magyar munkásosztály forradalmi erői elszánt harcba fogtak az előretörő ellenforradalom visszaverésére és megsemmisítésére, minden vonalon mellénk állt hatalmas és igaz barátként a népi Kína. Kezdve az olyan felbecsülhetetlen értékű eszmei és politikai segítségtől, mint a Zsenminzsipao »Még egyszer a pro- letárdíktatúra történelmi tapasztalatairól« című cikke, egészen a szabad valutában nyújtott hosszúlejáratú kölcsön és visszatérítésnélküli anyagi segítségig, nagy támogatást adott és erőt nyújtott nekünk. Ilyen előzmények, a bajtársiasság és barátság jegyében jött létre közöttünk, kínai és magyar kommur nisták és hazafiak között ez a mai —- számunkra, magyar kommunisták számára ünnepi — találkozás^ Személyesen nekem abban a szerencsében volt részem, hogy ebben az évben többször volt alkalmam találkozni Pekingben, Moszkvában és most itt Budapesten vezető kínai párt- és állami funkcionáriusokkal éppen úgy, mint a gyáraikban bennünket, magyarokat nagy barátsággal fogadó kínai munkásokkal, vagy a házacskájában teával kínáló egyszerű, idős kínai parasztnénivel. Nem tudom szavakkal kifejezni azt a figyelmet és együttérző érdeklődést, amellyel a nagy kínai nép minden fia részéről — akár a leghatalmasabb vezető, akár a legegyszerűbb dolgozó is volt — tapasztaltam a Magyar Népköztársaság és a magyar nép ügyei iránt — Ezért kínai vendégeink türelmét is igénybevéve szeretnék belső kérdéseink közül néhányat- szóvár tenni, itt, a budapesti kommunisták és. pártonkívüli dolgozók aktívaülé- sén. — Kedves elvtársak! — A szocialista forradalom vívmányainak megőrzéséért és továbbfejlesztéséért folytatott harcunk jellege egy idő óta már túlnyomóan politikai és előtérbe kerültek a gazdasági és kulturális feladatok megoldásának kérdései is. / Ez a helyzet nem zárja ki, hanem ellenkezőleg, megkívánja a rendfenntartó szervek m&gasfoikú éberségét, hogy a még mindig lehetséges provokációkat vaskézzel letörjél?:. Hasonlóan szükséges a forradalom' fegyveres erőit, ideértve az új szervezésű honvédséget is, fejleszteni, Meg keli büntetnünk bűnük arányában a Magyar Népköztársaság ellen eUenforradalmi fegyveres támadás szervezőit és szítódt. (Nagy taps.) Ezt a feladatot nem itt kell részletezni, itt inkább egy-két ideológiai és politikai harci kérdést szeretnék szóvá- temii. Mindenekelőtt szükséges az eszmei hare javítása és fokozása Erre két alapos okunk is van.. Az első az, hogy rendszerünk fő támaszát a dolgozó tömegek, elsősorban a munkásosztály tömegeinek aktív, tényleges támogatása képezi. A tömegek mozgósítása pedig a marxiz- mus-leninizmus eszméinek, a társadalmi élet, az osztályharc állandóan felmerülő új kérdéseire adott világos, marxista—leninista válasz terjesztése nélkül nem lehetséges. Az eszmei harc fokozása másodszor különösein fontos azért, mert az elmúlt eseményekben az ellenforradalom egyik törekvése az volt, hogy eszmei zavart vigyen be a dolgozók, a munkásosztály soraiba. Meg kell mondani, nem is minden siker nélkül. Az ellenforradalom »demokráciának«, »forradalomnak« nevezte a forradalmárok és kommunisták meggyilkolásának, a népi demokratikus rendszer aláásásának sötét napjait, az imperialisták és kapitalisták restauráció» törekvéseit. »Nemzeti forradalom« címkéje alatt törtek a magyar nemzeti függetlenség ellen és akarták a magyar népet a nyugati Imperializmus gyarmatává tenni Hasonló célokra használták fel az imperialisták a »sztalintalanítás« és a »rákosizmus elleni harc« torz jelszavait is. — E hamis célokra felihasznált jel- . szava/k lelepleződése után ugyan már a »Szabad Európa« elnevezésű uszító imperialista rádió mind kevesebbet beszél »sztalintalanításról« és a »kommunizmus liberalizálásáról«, annál többet a kommunizmus elleni félre nem ismerhető reakciós jelszavairól, mégis van nálunk még elég zavar, * becsületes emberek egy részének fejében is. A marxizmus-leninizmus eszmei fegyvereivel állhatatosan és türelmesen fel kell világosítóm a tisztán nem látókat és ingadozókat, ugyanakkor le kell leplezni a munkásosztály álcázott ellenségeit. Időszerű kérdéseink kellő megvilágításához használják fel elvtánsaink pártunk decemberi központi bizottsági ülésének határozatát, a forradalmi munkás-paraszt kormány január 5-i elvi nyilatkozatait. Továbbá az Öt kommunista- és munkáspárt január 1-i budapesti találkozójáról, a kínai—magyar—szovjet vezetők január 10-i moszkvai találkozójáról kiadott nyilatkozatokat. Különleges tanulmányozást és kellő propagandát érdemel meg a legutóbbi időben kelt külföldi marxista irodalomból a Zsenminzsipao című kínai lap »Még egyszer a proletárdiktatúra történelmi tapasztalatairól« című nagy- értékű és a magyar kérdéssel behatóan foglalkozó cikke. — Kedves eívtársald Anélkül, hogy tagadnánk a magyar sajtó és rádió munkájának az utóbbi hetekben észlelhető bizonyosfokú javulását, meg kell mondani, hogy a tömegek között végzett ideológiai munka (és egyben az ellenforradalom elleni eszmei és politikai harc) központi kérdése ma a sajtó és a rádió területén folyó propagandamunka gyökeres megjavítása. (Ügy van! Taps!) Hogy csak pártunk központi lapjánál, a Népszabadságnál maradjunk, helyesnek lehet nevezni azt a törekvést, hogy a régi, teljesen száraz hivatalos közlönyszerű újságtípust megváltoztatva, a lapot élénkebbé. olvasmányosabbá tegyék és így a lap Lpkább néplap jellegű legyen. De méltatlan a párt központi lapjához, hogy amíg pártunk és kormányunk fontos megnyilatkozásait, a nemzetközi munkásmozgalom fontos közleményeit az újság különböző oldalaira úgy széttördelik, hogy ember legyen a talpán, aki a folytatást megtalálja (taps), addig a címoldalon gyilkos- sági híreket közölnek ökölnyi betűkkel, belül pedig az elvi jelentőségű cikket félmeztelen táncosnő képével »élénkítik«. (Ügy van!) Ilyenfajta törekvés nem pártlap, még csak nem is napilap, hanem a legrosszabb burzsoá lap felé visz/ illetve vinne — de ebbe nem lehet beleegyezni. (Taps.) Némely újságíró elvtársnál úgy látszik szokássá vált, hogy valamiféle »objektívizmus« cégére alatt a »Nagyvilág hírei« gyakran teljesen. vagy legalább is túlnyomóan a nyugati kap:ta!ista országok híreiből áll, mintha szocialista országok népi s lennének a »nagyvilág«-arx. — Az ideológiai munkát és ezen belül ma a sajtó- és rád’óprcnagan- dát olyan n^gyfontosságú kérdésnek kell tekinteni, ami megfelel annak a helyzetnek, melyre jellemző, hegy az ellenforradalommal szembeni harcban a fegyveres harcot -fel*’ váltotta a szavak és a betűk csatája és a szocialista formád »lom erőinek ebben is győzniük kell. (Nagy taps.) Néhány szót a proletariátus diktatúrájáról Kétségtelen, hogy a legutóbbi években reformista nézetek, hatoltak be a mag3,,ar kommunisták egyes köreibe, leginkább a kommunista értelmiség bizonyos csoportjaiba. Egyes körökben elfeledkeznek a marxizmus azon alapvető tételűről, hogy az államformák lehetnek igen különbözők, de amikor a fő ellentmondás a burzsoázia és a proletariátus kibékíthetetlen érdekellentétben „van, az állam vagy a burzsoázia, vágy a proletariátus diktatúráját valósítja meg. Következésképpen a demokrácia népköztársaságunkban sem lehet osztályhatalom nélkül, hanem ellenkezőleg, a proletariátus diktatúráját kell, hogy megvalósítsa és ugyanakkor a burzsoázia kirekesztését a hatalomból. — Ezért ítéljük el a »demokrácia*" hangoztatását osztályhatalom megjelölése nélkül és valósítjuk meg a szocialista demokráciát, amely demokrácia a legszélesebben dolgozó tömegeik számára, ugyanakkor diktatúra a kizsákmányolok — vagy kisajátított volt kizsákmányolók ősz- tályuralimí törekvései ellen- Mi valljuk a szocialista demokrácia kiszélesítésének és elmélyítésének szükségességét a dolgozó tömegek számára, ugyanakkor elítéljük a szocialista demokrácia felcserélését a »demokrácia« általános hangoztatásával — és ebben az álláspontunkban nincs semmiféle ellentmondás. A burzsoá diktatúra államában a »demokrácia*« általános követelése minden közelebbi megjelölés nélkül is haladó követelés, mert az elnyomott osztály, a proletariátus számára követeli a jog ki terjesztését. A proletárdiktatúra államában a »demokrácia« általános követelése minden, közelebbi megjelölés nélkül, csak reakciós követelés lehet, mert ugyancsak az elnyomott osztály, a jelen esetben. azonban a burzsoázia számára követeli a jogok kiterjesztését. Viszonyaink között a demokrácia általános hangoztatása és az e szó leörül csapott lárma helyett a proletárdiktatúra hatékony megvalósítása a dolgozó nép érdekeinek egyetlen igazi védelme. Mégpedig a proletárdiktatúra hatékony megvalósítása mindkét vonatkozásiban, azaz a dolgozó tömegei? jogainak szilárdítása és kibővítése, az osatályelienség jósra inak szűkítése és korlátozása irányában. A proletárdiktatúra hatékony megvalósítása ma különösen megkívánja mind a párt, mind az állami élet területén a demokratikus centralizmus lenini elvének következetes megvalósítását. A párttagok, illetve az államéletbem a dolgozó tömegek lehető legszélesebb bevonását a döntések meghozásába, ugyanakkor a meghozott döntések végrehajtásában a cselekvés feltétlen egvsését. másszóval nagymértékben meg kell szi- árdítani a nárt- és állami fegyelme: Nem szabad megfeledkeznünk arról hogy az ellenforradalom végleges megsemmisítése nem képzelhető e1 kemény forradalmi fegyelem rneg- e~prv>+é«e ■nélkül. (Ta^s.' Belső kérdéseink közül utolsóként pár szót kell még szólnom átmeneti gazdasás:! nehézségeinkről. Kötelességünk a nép előtt nehézsé geinkről nyíltan beszélni. Nem követhetjük a múlt káros gvakorlatá* abban sem, hogy rózsaszínűnek mutassuk, vagy mondjuk a feketét K De az ellenkezőjét sem tehetjük. Ma. ha sajtónkat olvasna valaki, az infláció és 5 munkanélküliség siót olvassa a leggyakrabban. Meg kellett mondanunk nyíltan? Feltétlenül. De hozzá tartozik a kérdéshez az is, hogy saját népgazdaságunk ereje, a magyar munkások, parasztok és értelmiségiek tudására, eltökéltségére, munkakészségére támaszkodva, a testvéri szocialista országok gazdasági támogatása eredményeképpen saját kezünkben van minden reális lehetősége annak, hogy az infláció lehetséges veszélyét látva, azt leküzd j ük, feltéve, ha az egyedül lehetséges utat, a termelés növelésének útját járjuk. Van nálunk most bizonyos korlátok között mozgó munkanélküliség? Van. Kellett erről nyijtáp beszélni? Kellett. De nincs meg a lehetőségünk arra, hogy ez a munkanélküliség időben és méreteiben is valóban korlátozott legyen és rövid idő alatt leküzdjük? Meg van ehhez is minden lehetősé Tünk. De ehhez nem elegendő az ördög szakadatlan falrave- íífcése és a baj cltúlzása, hanem feltétlenül szükséges a dolgozó tömegek mozgósítása a megoldandó feladatok elyég"étórc>. Mutassuk, meg a pozitív Jelenségeket és példákat is. Mindenki, tudja nálunk, hogy ha pénzromlás veszélyének tényleges elűzéséhez a termelés növelése szükséges. Azt is tudja mindenki, hogy a termelés növeléséhez ma elsősorban több energia, még pontosabban: több szén szükséges. Ha több energia és szén lesz, az átmeneti munkanélküliséget is felszámoltuk. Elindultunk ezen az úton? Feltétlenül elindultunk. A sajtó szűkszavú tudósításaiból is láthatja mindenki, hogy a megfelelő kormányintézkedések, a .szón ügyét kézbevevő kormánymegbízottak lelkes és céltudatos munkája, mindenekelőtt azonban a magyar bányászok osztály öntudatos és hazafias, kötelesség- tudó munkája eredményeképpen a napi 12.000---14.000 tonná» széntermelést körülbelül egy hónap alatt sikerült napi 45.000— 47.000 tonnás termelésre felvinni. (Taps.) És ha a fejlődés ütemét ezen a téren tovább tudjuk vinni, akkor a fő gazdasági nehézségeink megoldást nyernek. Kedves elvtársak! Manapság az emberek egyrésze szenzációkat keres. Hát nem elég nagy szenzáció az, amit bányászaink általában véghez- vittek? Vagy ezen belül az, hogy a nógrádi szénmedence bányászai kisebb létszámmal máris megtermelik az október 23. előtti szénrr ennyiség több mint 80 százalékát? Vagy. nem elég szenzáció az, hogy a nógrádi medencében, a mizserfai bányászok egyik nap az október 23. előtti termelés 98 százalékát érték el. (Taps.) Hogy úgy mondjam én is: nagy „szenzációk” ezek, nagy eseményei hazánk életének. Mind erőteljesebben kirajzolódnak azok a jelek, amelyek a magára találó magyar nép életerejéről, alkotó -répességéről beszélnek és végső fokon az ellenforradalmi támadás következtében előállott súlyos, de átmeneti gazdasági nehézségeink, felett aratott győzelem gyümölcseit érlelik. Kedves elvtársak!. Aktívánkon vidéki elvtársak k jelen vannak. Gondolom a budapesti aktíva nyugodtan megüzenheti általuk paraszt testvéreinknek, hogy ha a rendet maeuk a tömegek óvják a falun, ha most serényen felkó* szelnek a tavasad mu-’ilrtra ahhoz jókor, az ősszel mutators (Folytatás a 3. oldalon.)
