Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-17 / 13. szám

1957. Január 17. RBZAK11AOTAIOB8ZAO 3 IT. OSZTÁLY BÜRQKRÁC|AÓH, ésntána22másiRosztály w Megy a a akta vándorútra X múlt év áprilisában 93 aláírás- Bal a sátoraljaújhelyi fűtőház dolgo­zói borítékba zárták kérelmüket és elküldték Miskolcra, az igazgatóság­hoz. Amikor ott kézhez vették, már akta lett belőle. Rá is nyomták az írás felső jobb sarkára a számot: 10.352. Ezzel kezdődött, roíkrácia útvesztőiben, az igazgató­ság csaknem valamennyi osztályát és vezetőjét megjárta, addig ők kaput vágtak a drótkerítésen. De még mindig félniök kell, hogy bezárják, mert határozott intézkedést senki nem mer kiadni. Nem csodálkoz­nánk, ha azt kellett volna eldönteni, hogy lebontsák-e a sátoraljaújhelyi állomást, vagy nem alkkor némileg még érthető lenne a sol?: htiza-vona. De egy kapu miatt és jogos kérés elintézésében ily hosszú ideig tolo­gatni az aktát, enyhén szólva: tehe­tetlenség! A MÁV igazgatóságom is helyes megszívlelni: egyszer’■» ügyvitelt, gyorsabb, körültekintőbb munkát! Mint lapunkban már hírül adtuk: teljesül Muhi község dolgozóinak ré­gi vágya. Villamosítják a községet. A munkát még a múlt év őszén kezdték el, de ezt egyidöre megzavarták az októberi események, s így a villany a korábban tervbevett határidőre néni gyulladhatott ki. Újév után azonban Ismét hozzá« láttak a villanyszerelők a munkához és legújabb értesülésünk szerint úgy tudjuk, hogy holnap, pénteken meg­történik a műszaki átadás és kigyul­lad a várvavárt villanyfény. A sajtófőnök „kijavítja“ a bonni kancellárt a folytatás regénybeillo. Műről is van szó? A fütőház dolgozóinak többsége közel lakik munkahelyéhez. Munká­ba és hazafelómenet a patakparti gyalogút volt a legrövidebb út. Ezt az' utat viszont lezárták, olyan drót­hálót húztak ki itt. amit harapó­fogóval nem is igen lehetne szét- vagdalni. A patak partján a mun­kába igyekvőknek alig 250 lépést kellett menniük a munkahelyig. De miután ezt lezárták, meg kellett kerülniük az állomást, ami három­szoros távolságot jelent, ugyanakkor a vágányok között kell botorkálniuk. Az volt a kérelem, hogy újra szaba­dítsák fel ezt a gyalogjárót. Az ügy mint a legilletékesebbhez, az igazgatóság IV. osztályához ke­rült. Innen átteszik a II. osztályhoz. A következő állomásuk: I. osztály, szakszervezet, újra I. osztály, II. osz­tály, III. osztály, I. osztály, IV. osz­tály, I. oeztál-", II. osztály, IV. osz­tály, igazgatóhelyettes, IV. osztály, IÍ. osztály, igazgatóhelyettes, II. osz­tály, igazgatóhelyettes, II. osztály, III. osztály, IV. osztály, igazgató s Végül e hó 12-re igazgatóhelyettes. Tengeri kígyó lett tehát az ügyből. Kezemben az akta — egész halom vélemény, javaslat, amiből az^ derül ki, hogy a dolgozók kérését érdem­ben egyedül a szakszervezet támo­gatta. Valakinek a javaslatára ki­mentek a helyszínre és dolgavége- zetien tértek haza. Sőt! Ez aztán a bürokrácia netovábbja! Nem sokkal később telefonon leszól­tak Sátoraljaújhelyre és kérték a részletes vázlatát a patakparti gya­logúinak. A fűtőháziak késedelem nélkül, augusztus 19-én el is küld­ték a naizot. Remélték, hogy ezzel az ügy le­zárul, eltávolítják a kerítést s sza­bad lesz a gyalogút. De nem. Azóta csaknem egy esztendő telt el. Egy nap alatt el lehetett volna intézni a panaszt, ha szívügynek tekintik. De miért intézzék el az i "azgatóságon gyorsan, ha van idő rá, akár egy év iá'. Ezek után azt hihetné az ember, hogy végül is most már rendeződik a dolog. Viszont olvassuk csak: az utolsó vélemény e hó 12-én kelt: — Nevezett helyen a vita közben kapu’, készítettek. A kapu egyelőre nyitott állapotban van. Ha zárásra lesz szükség, az illetékes dolgozók véleményének kikérése után lehet intézkedni.-A fűtőház dolgozói tehát segítet­tek magukon. Amíg kérelmük 'a bü­O BUDAPESTEN jártam, megnéz­tem a romos utcákat, tereket, sorban álltam az üzletek előtt, egy kicsit belekóstoltam a pesti életbe. Nem könnyű most a pesti embereknek. Nehéz röviden leírni, mi mindent láttam pár nap alatt. Én is azt mon­dom, látni kell, hogy milyen most a város, a forgalom, a kereskedelem és a szívet szorongató pesti házak, üzle­tek és az üszkös, súlyosan megron­gálódott Üllői út. Megpróbálok tehát egy kis ízelí­tői adni a pesti életről. © A KELETI PÁLYAUDVAR kör­nyékén már eltüntették a bciövése- ket a pesti kőművesek, de a gyors műtét még elárulja az elmúlt szo­morú események nyomait. A háza­kon friss téglarakások, mindenfelé főijük a munka. A Rákóczi úton, a járdákon még nagy a sárhabarcs. A téglacsomók, az állványok leszorítják a járdáról az embereket. Az üzletek előtt hosszú sorok, komoly arcok, de a hangulat már nyugodt, az emberek beszéde és ezer apró jel ezt mutat ja. Az utcákon szirénázó rendőrautók, gyakori a verekedés, sorbanállás a mozijegyekért és sokszor udvariat­lan, durva közlekedés, ez jellemzi még a pesti utcákat. Mégis látni és érezni, hogy megindult a békés élet, Past újra él, új élet sarjad a romo­kon. © A BAROSS TÉREN egy régi isme­rőssel, Börcsök Ferenc kőművessel Uúálkoztam. Nemrégen még Kazinc­Sorozatos pálinkarazziák Miskolcon Óvakodjunk a Az utóbbi időben számtalan beje­lentés érkezett a miskolci rendőrka­pitánysághoz, hogy lelketlen pálinka- üzérek a város különböző pontjain, de különösképpen a gyárak kapuiban méregdrágán pálinkát hoznak for­galomba. A városban már főbb alkohol­mérgezés is történt. A város lakói sokszor kérdezték már, miért nem vet véget a rendőr­ség a tiltott pálinkaárusításoknak. A miskolci rendőrkapitányság helyt adva a város kérésének, erélyesen fellép azokkal szemben, akik iparen­gedély nélkül pálinkát hoznak for­„zsebkocsmáktól” Lellik Árpád. Bódi Pál kisgyőri lako­sok, Venkó Lajos kerecsendi lakos, Pozsonyi János jászboldogházai la­kos ellen. A rendőrség a pálinkaüzérék le­leplezésével elejét kívánja venni a baleseteknek. A becsületes emberek bizonyára tá­mogatni fogják e nemes törekvést! Amerikai hivatalos körökben meglepetést keltett Adenauernek múlt heti sajtóértekezletén tett nyilatkozata, de különösen annak az atomfegyverek betiltására és a demilitarizált övezet létrehozására vonatkozó kitétele. Hogy az amerikaiak megdöbbe­nését némileg csökkentse és az Egyesült Államok vezető köreit ki­engesztelje, Eckart sajtófőnök hét­főn «“kijavította^ pontosabban: megmagyarázta Adenauer szavait. Eckart szerint a kancellár nem egészen az atomfegyverek betiltá­sáról beszélt, hanem »egészen ter­mészetesen egyetért a leszerelés ellenőrzésére vonatkozó amerikai elgondolásokkal és nem gondolt az atomfegyverek ellenőrzés nélküli betiltására.-« Ami pedig a demili­tarizált övezet létrehozásába való beleegyezést illeti, »a kancellár csupán figyelmeztetni akarta a német népet, hogy egy ilyen öve­zet létrehozatala nem jelenti egy­úttal a. német egység visszaállítá­sát is« — mondotta a sajtófőnöd Adenauer mocsdatásával kapcso­latban szociáldemokrata körökben leszögezik: „nyilvánvalóan teljes a zűrzavar a bonni kormánykörökben — ismét állítólagos félreértéseket kell korrigálni, hogy csökkentsék Adenauer sajtónyilatkozatának az amerikaiakra gyakorolt hatását; —— o — —­A román rádió magyarnyelvű adásának ideje Börtönben a bicskás ember Elfogták a József Attila-úti késest galomba. A Lenin Kohászati Művek ka­puinál nemrégiben pálinka raz­ziát tartottak, s ennek nyomán bűnvádi eljárást in­dítottak Prókai István, Orosz Lajcs- né miskolci lakosok, Lellik Gyula, Január 12-én az esti órákban a József Attila utón heves verekedés­re lettek figyelmesek a járókelők. Danko Ferenc 32 éves, kékesei lakos többszörösen büntetett előéletű meg­támadta Bak István 26 éves miskol­ci fuvarost. Dankó nyolc késszurást ejtett Bak Istvánon. A két has- és a A román rádió magyar nyelvű mű* meliszurás különösen súlyos; Bak sort a 397-es és a £61-es hullámhosz- Istvánt a kórházba szállították, Dán- szon sugároz az alábbi időpontok- kó Ferenc pedig rövidesen a bíró- ba”j0_5.)t0i 15.45_18.j5j ság előtt felel szándékos emberölés 18.30—19.00, 21.30—22.00. Vasárnap: kísérlete miatt; 8.45—9.05. A mályi téglagyár élni akar... Javaslafok az adó- és illetékügyek egyszerűsítésére A megyei tanács pénzügyi osztá­lyától kapott értesülésünk szerint a napokban több fontos határozatot hoznak az állami és hivatali munka egyszerűsítésére. Lényeges ezek kö­zött például, hogy az illeték kisza­bást ezentúl nem a megyénél, hanem a járásoknál végzik. Ezek szerint ha valaki Tiszaszederkényben eladja házát, az illeték megállapítása vé­gett nem kell Miskolcra beutaznia, hanem azt Mezőcsáton. a járási ta­nácson is elintézheti. Több javasla­tot tett már a pénzügyi osztály az adóügyek egyszerűsítésére is. Kétszáz embert akasztóit A napokban ünnepélyesen elte­mették a 62 éves Stephan Wadc-t, aki 15 éven keresztül Anglia segéd­hóhéra volt. Szolgálata alatt mintegy 290 hivatalos ítéletet hajtott végre. Angliában a fcóhéri »tisztség« soha­sem számított hivatalos foglalkozás­nak, így Wade is régebben egy don- casteri kávéház tulajdonosa volt, majd később gépkocsi adás-vétellel foglalkozott. barcikán dolgozott, most ő is részt vesz az újjáépítésben. Röviden fel­világosít: »Nem .igaz, hogy évek kel­lenek a megrongált házak helyreállí­tásához. Gyorsan haladunk a mun­kával. Már több mint 12 ezer kő­műves dolgozik.« Igaza van, hiszen csak az Üllői úton, a Rákóczi úton, a Körút egyes részein és még egy-kót helyen kell befoldozni a pesti házak sebeit. Ve­szélyes munka ez, sok helyen még bizonytalanul állnak a falak, de az ember akarata és alkotó munkája nyomán nemsokára ismét olyan lesz a város, mint azélőtt. »VILLAMOST a Körútra!« »Villa­most a Rákóczi útra!« »Elég volt a gyaloglásból!« — követelik a felira­tok és a plakátok. Ezek a kérések részben már teljesültek és mégis, a villamoson már azt tapasztaljuk, hogy különösen a fiatalok, megszök­nek a kalauz elől, r.em váltanak je­gyet, s emiatt még gyakori a vesze­kedés. Akárhogyan is vesszük ezt, mégiscsak az élet jele, rzert a villa­mosba is visszatért aa optimizmus, — Közép-Európa legmodernebb téglagyára. De egye fene a modern­ségét, ha csapnivalóan rossz az áru­ja... — Alig egy éve még így be­széltek az emberek a mályi tégla­gyárról: — és sajnos, joggal. Téglá­ja porrá omlott a kőműveskalapács alatt, üreges áruját szemétre lehe­tett vetni — s a gyár többmilliós deficittel zárt minden évben. Az il­letékesek száj'big'gyesztve beszéltek Mályiról, az iparosítási hajsza torz- szüTötfjenékTílűlSTíSk. 96 millió fo­rintot öltek bele — kidobták az ab­lakon! Nem csoda tehát, ha a ma­gas minisztérium pálcát tört a má­lyi téglagyár felett, kimondta rá a halálos szentenciát: — Mályi bezárja kapuit, szélnek ereszti 330 dolgozóját, nem hajlan­dók a népgazdaság terűiére működ­tetni ..; Az emberekben meghűlt a vér. Hát. ilyen könnyen el lehet bánni egy ilyen gyárral, mely külföld előtt is tiszteletreméltó felszereléssel ren­delkezik? Hol a hiba? Mi az oka an­nak, hogy Mályi terhére volt a népgazdaságnak? Nem automatizált berendezése, nem az okozta Mályi csődjét, hanem a rossz tervezés és az agyaghiány; még akkor is, ha nincs hasznára a Fővárosi Villamosva sutáknak, © SOK MOST a spekuláns Budapes­ten. Nem ritka eset, amikor az utca­sarkokon titkos üzleteket kötnek egymással az emberek. Van, aki bőr­kabátot, vagy rádiót árusít jó borsos áron. Az egyik helyen 2 forintért, másik helyen 6 forintért adják a Kossuth-címert. Az üzletben egy do­boz külföldi keksz például 20 forint, a maszek spekuláns az utcán már 30 forintért adja. Persze, legkönnyeb­ben a vidékieket lehet becsapni, s ezek a raffinált árusítók könnyen felismerik a vidéki magyart. © A KÖRÚTON vígan csilingel a hires 6-os villamos. A Nemzeti élőt már jár az óra, a szerelmesek itt ad­nak találkát egymásnak. Az üzletek árusítanak, itt nagyobb a választék, mint a Rákóczi úton. Érdekes, hogy a Körúton sorbanállás nélkül is be­jut az ember az üzletekbe. Hiába, a pesti ember olyan, hogy ahol hosszú sort lát, oda igyekszik. A házak itt is megrongálódtak, de ahogy haladunk a Nyugati felé, egyre jobban a régi Pesten érezzük magunkat. A Nyuga­Miután a gyár felépült, kezdtek csak agyag után kutatni. Az egy­szerű gazda esete jut eszembe: az is lovat vásárolt, de takarmányt nem vett nein, így hát a szegény jószág felfordult éhen. De Mályi szerencsésebb helyzetben volt,^ telt az államkasszából a meg nem érde­melt abrakra is. Téglát gyártottak, de nagyon költ­ségesen. Tudniillik Mályi műszárí­tós gyár: gőzzel és száraz levegő­vel szárítja a téglát, így a tégla ön­költségi ára messze meghaladta az eladási árat. Ráadásul rossz volt az agyag is. Rengeteg selejt került a szemétdombra. Majd üreges árura fogták őket. Hiába mentek a jelen­tések, hogy nincs megfelelő agyaguk — a parancs az parancs, a felsőbb szervekkel nem lehet kukoricázni. — És Mályi önhibáján kívül elját­szotta becsületét, 1956. december 23-án a gyár igaz­gatója és munkástanács elnöke Pest­re utazott. Kész tények elé állítot­ták őket: Mályit leállítják. Megölik a magyar téglaipar büszkeségét, szétihordják felszerelését — és a munkások szedhetik sátorfájukat. Paróczay Béla igazgató és Koltai Illés, a munkástanács elnöke tilta­titól a Margit-hídig aztán csak egy­két helyen látunk belövéseket. Erre még a kirakatok üvegei is megma­radtak. © BESZÉLGETTEM egy pesti fiatal­emberrel. Amikor megtudta, hogy miskolci vagyok, ezt kérdezte: — Igaz, hogy ott is nagy harcok folytak? — Nem, nem igaz, csupán egy-kát kirakatüveg... — Hm, — mosolygott, — aztán tudja-e, hogy mit beszélnek Pesten? — Hallottam egy-két rémhírt... — Szamárság. — mondta. — Ha valaki még mindig a »második fel­vonásról« beszél, az megkapja a ma­gáét. BEOMLOTT FALAK, kettéhajlí­tott hatalmas vasgerendák, törmelé­kek, állványok, hatalmas téglaraká­sok és kíváncsiskodó járókelők. Ez az Üllői út egy része. Amikor szem­betűnik, mindjárt arra gondol az em­ber, hogy vajon mikor lesz itt újra élet? Mikor épül fel újra ez az utca­rész? A választ a kőművesek megadják: szorgalmasan dolgoznak, szinte két­szeres erővel. De még mindig kevés a munkaerő. Sok kőművesre és se­gédmunkásra van szükség, hogy az Üllői út felépüljön. Felépül, tudjuk, bízunk benne, hi­szen máris több mint 22 ezer kőmű­veskanál szórja a habarcsot, hogy eltüntesse a bűnös, embertelen poli­tika szégyenfoltjait. így lesz, a pesti ember is bízik ebben ... SZEGEDI — koztak, de amikor látták, hogy a ha« tóság hajthatatlan, javaslattal áll­tak elő: Mályit bízzák a mályiaikera, Adjanak lehetőséget, hogy megmu­tassák: deficitmentesen is tudnak termelni. Visszatértek és munkához láttak* Létszámcsökkentést hajtottak végre, csökkentették az improduktív ki­adásokat. A munkások elé vitték a gyár ügyét: Emberek, mentsük meg a gyárat, ez a mi kenyéradónk! Fogjunk ősz- sze, dolgozzunk úgy, ahogy csak le­het ..; És a munkások összefog­tak ..; A most feltárt hetedik bá­nyában kiváló minőségű kék agyag­ra bukkantak: zsugorodása igen ki­csiny, képlékeny, alkalmas bármi­lyen tégla előállítására. A becslések szerint legalább 100 évre elegendő az agyagbánya készlete. Jelenleg a gyár napi terve 32 000 darab tégla^ Január 12-én 43 300 darabot gyár­tottak. 120 százalékra teljesítették tervüket. A minőségre sem lehet panaszkodni. Ezen a napon 98,4 szá­zalékban elsőosztályú volt a .minő­ség, de volt már rá eset, hogy el­érte a 100 százalékot is. Amikor kinnjártunk a gyárban, a munkás- anács elnöke minőségj próbát tar­tott. Régi kőműves, *ért a tégla »nyelvén«. Kiemelt a téglahalomból két darabot és összekoccantotta; Szép csengése volt, mintha üveg­tálakat .ütöttek völna össze. — S még azt mondják, hogy rossz a téglánk! — mondta mosolyogva, majd így folytatta: — Azt hajtogatták Pesten, hogy éljünk meg a magunk becsületéből; Az állam nem fejőstehén. Termél­! jünk úgy, hogy haszon is legyen. Mi megígértük, reméljük, nem fogjuk megbánni. Olyan ez a gyár, hogy öröm néz­ni. Fenn beomlik az agyag, meg a hozzávaló, s lent már jön is ki a kész tégla, alig nyúl hozzá emberi kéz. Vétek lenne leállítani, csak en­gedjék meg, hogy a magunk eszével irányítsuk. Azt fogunk gyártani, ami számunkra a leggazdaságosabb, ter­mészetesen az országos érdekekről sem feledkezünk meg. A mályi téglagyár dolgozói ígére­tet tettek, ígéretük betartása nem­csak országos érdek, mindennapi kenyerük, megélhetésük függ tőle. A gondjaikra bízott gyár csak any- nyit fog adni, amennyit ők adnak neki. Ha jól dolgoznak, nem fognak szűkölködni. Ha nem — a gyár kapui bezárulnak és 330 ember utcára kerül. A mé­ly iák most már valóban elmondhat­ják: tiéd a gyár — magadnak dol­gozol. S ha magának dolgozik az ember, megfogja a munka végét, iparkodik. A mályi téglagyár élni, dolgozni akar. a és az ország hasznára. G. M, ESTI ifiMWUVWWI WUUwWWWUVUV W/WWWWüW Féléves munka eredményeként Holnap kigyullad a villanyfény Muhin

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents