Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-17 / 13. szám

c T A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI INTÉZgRIZOTTSAGA LAPJA --------------------------------------------------­---------------------------------------------------------------­M egy az akta vándorútra A máin téglagyár élni akar Ötvenkét család tervezi a jövőt XtlI. évfolyam 13. szám Ara 50 fillér íC:'' ^lX^^057 i \ * o;: január 17, csütörtök Hóvihar M&rs&dhan Kisebb páncélosok és homárok küzdelme a budapesti műút me>tisztításáért — Négyezer vasúti munkás áll készeulétben az újabb akadályok eltávolítására — A zavartalan forgalom érdekében a megye minden tanácsának és lakójának segí­tenie keli az u ak tisztításában Az ország legészakibb fekvésű vi­dékén, megyénkben az elmúlt heti havazást szélviharok váltották fel. Kedden délután a szél ereje fokozó­dott ég estére Dél-Borsodiban «rankint elérte a 40—50 kilomé­teres sebességet. Hótorlaszok, hófúvások jelentek meg az utakon. A közúti kirendeltség va­lamennyi gépét a budapesti műútra irányította. Nagyteljesítményű hó- márók indultaik rohamra az Ernőd és Bükkáforány közötti másfélméte­res hótorlasz áttörésére. Méterről- méterre haladtak előre, meg is tisz­tították az utat, de egy-két óra múl­va a szél ismét vastag hótakaróval borította el az útszakaszt. A szerdára virradó éjszaka már komoly szélvi­har tombolt. A 36 órája dolgozó hómaró sze­mélyzete segítséget kért, hogy a reggeli munkásautóbuszoknak biztosítsa a szabad utat. Két ki­sebb páncélos érkezett a veszé­lyeztetett területre. Munkájuk azonban nem sok ered­ménnyel járt a hatalmas viharban. A gépkocsikra szerelt hóekék köz­ben a mellékutakat tisztították. A hajnali órákban a budapesti útsza­kaszon is siker koronázta a küzdel­met. mert sikerült szabaddá tenni a közlekedést. Bár súlyos, de valamivel könnyebb volt a helyzet megyénk északi részé­ben is, ahol a hóeltakarító munká­sok és a gépek sikerrel dolgoztak, s így a muwkásautóbuszok csaknem mind megtudtak érkezni. (Folytatás a Z. oldalon.) Megérkezett Budapestre a Kínai Hépkiztársasag ksrmánykiildötlsége Halálosvégű bányaomlás Ormosbányán v, . ___________________J A gre&ssió avagy ,,önvédelem44 Az angol és a francia csapatoknak Egyiptomból történő kivonása ked­vező lehetőséget teremtett a fe­szültség enyhítésére Közel- és Kö­zép-Keleten. Az arab államok ki­fejezik eltökélt szándékukat, hogy hozzájárulnak a helyzet stabilizá­lásához az említett térségben, de csak azzal a feltétellel, ha tiszte­letben tartják az arab országok szuverénitását, nemzeti független­ségét. Azonban, mint az utóbbi napok eseményei mutatják, a nyugati gyarmatosítók egyáltalán nem lel­kesednek a Közel- és Közép-Kele­ten végbemenő békés fejlődés táv­lataiért. Még mindig az erőszak politikáját alkalmazzák, s abban reménykednek, hogy megzavarják az arab országokat és így kénysze­rítik őket, hogy lemondjanak a független politika követeléséről, Anglia új háborús kalandra szán ta rá magát Jemen déli határain. Miért pont Jement választották az új fegyveres intervenció célpont­jául? Mindenki előtt ismeretes, hogy ez a kicsi, de szabadságszerető ál­lam éberen őrzi függetlenségét, s elszántan tartja magát a békepoli­tikához. Ez az ország kereken meg­tagadta a bagdadi paktumba való belépést, de baráti viszonyt tart fenn a testvéri arab országokkal. Ez fő indítóokul szolgált arra, hogy Anglia támadást intézzen Jemen ellen. Jemen felett a felhők már akkor tornyosultak, amikor az angolok és a franciák megkezdték a támadást Egyiptom ellen. Aden ben egyre szaporodtak az új katonai alakula­tok, tankok, páncélautók, lökhajíá- sos repülőgépek. Az angol hatósá­gok terror alatt tartották a Jemen­nel határos protektorátus arab la­kosságát. A határ mentén mind gyakrabbá váltak a provokációk, melyek előkészítették a katonai in­tervenciót. December 25-re virradó éjjel an­gol fegyveres erők meglepetésszerű támadással behatoltak Jemen terü­letére. A határmenti Katab várost tüzérségi fegyverekkel és aknave­tőkkel lövették. A békés emberek házaira gyujtóbombák hullottak. Nyolc órán át a város lángokban állt. A halottak és a sebesültek között igen sok polgári lakos — köztük gyerekek, nők, öregek — volt. Szerdán délelőtt rövid látogatásra Budapestre érkezett a Kínai Nép- köztársaság kormányküldöttsége. A küldöttség vezetője Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság államtaná­csának elnöke és külügyminisztere, tagjai Hp Lung marsall, az államta­nács elnökhelyettese, Vang Csia- hsziang, külügyminiszterhelyettes és Hao De-cin, a Kínai Népköztársaság magyarországi rendkívüli és megha­talmazott nagykövete, aki Budapes­ten csatlakozott a küldöttséghez. A kínai vendégek fogadására a katonai repülőtéren nagy szám­ban jelentek meg a politikai élet vezetői. Ott Volt Dobi István, a Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke, Ká­dár János, a magyar forradalmi munkás-paras z t kormány elnöke. Marosán György államminiszter, Münnich Ferenc, a fegyveres erők minisztere, Kossá István pénzügy- miniszter, Dögéi Imre földművelés- ügyi miniszter, Hónai Sándor keres­kedelemügyi miniszter, Kristóf Ist­ván, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának titkára. Sebes István, kül­ügyminiszterhelyettes, Pongrácz Kálmán Budapest főváros tanács végréhajtóbizottságának elnöke, to­vábbá az MSZMP ideiglenes intéző- bizottságának számos tagja, a kül­ügyminisztérium vezető tisztviselői és sokan mások. Megjelentek a küldöttség fogadá­sára a Kínai Népköztársaság ma­gyarországi nagykövetségének tag­jai, ott voltak a budapesti diplomá­ciai képviseletek vezetői, nagy szám­ban jöttek el a magyar, s a külföldi sajtó tudósítói. Érdekes színfoltja volt a vára­kozásnak, hogy a külföldi sajtó képviselői a repülőtéren nyilat­kozatot kértek és kaptak Kádár János miniszterelnöktől és Ma­rosán György államminisztertől. Fél 12 után néhány perccel érke­zett meg a kínai és a magyar zász­lókkal és feliratokkal feldíszített re­pülőtérre a kinai küldöttséget hozó TU—104 típusú lökihajtásos repülő­gép, amely egy órán beiül érkezett Varsóból Budapestre. A repülőgép ajtajából kilépő Csou En-laj minisz­terelnököt és a küldöttség tagjait el­sőnek Dobi István, Kádár János, Ma­rosán György és Münnich Ferenc üd­vözölte. A kínai küldöttség vezetője üd­vözölte a honvédség Kossufch-cí- meres zászlóval kivonult dísz­őrségét. A Kínai Népköztársaság és a Ma­gyar Népköztársaság himnuszának elhangzása után a vendégeket Kádár János, a forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke köszöntötte, amire Csou En-laj válaszolt. 200 fővárosi gyerek — 1000 ÖNKÉNTES „SZÜLŐ« MISKOLCON Budapesten az október, novem­beri harcok során sok gyermek vált otthontalanná, árvává. Mis­kolcon mozgalom indult megsegí­tésükre. A Vöröskereszt miskolci szervezete és az üzemek munkás- tanácsai felhívással fordultak a Havonta 100 új lakás Mi lesz a miskolci színház építésével ? A Borsodi Építőipari Vállalat munkáiárói A BQrsodmegyei Építőipari Válla­lat dolgozói az elmúlt esztendőben hivatalosan 533 új lakást adtak át tulajdonosaiknak. Az októberi és novemberi ese­mények során pedig 341 félig- kész, nagyobbrészt még vako­latlan lakást foglaltak el a rá­szorultak. Ezeknek a lakásoknak többségét az építők januárig rendbehozták és így 1956-ban a megyében 874 új la­kást építettek. Az újesztendőben is komoly feladatok várnak a dolgozókra, Miskolcon 555, Ózdon pedig 302 új lakást kell felépíteniük. Ezen kívül a borsodi bányászok ré­szére 3.000 lakást létesítenek. Mis­kolcon a Kilián gimnázium melletti lakótelepen, a Malinovszkij úton és a Selyemréten az új lakótömbök építését már megkezdték. A vállalat munkástanácsa és a dolgozók úgy döntöttek, hogy májustól folyamato­san minden hónapban 100 új lakást adnak át beköltözésre. A vállalat dolgozói az elmúlt év végén — hetekig tartó vita után — hozzáláttak a miskolci Nemzeti Szín­ház átépítéséhez. A munkák gyors ütemben foly­nak, az öltözők és díszletraktá­rak egy részét már lebontották. A szerkesztőség most arról értesült, hogy a Borsodmegyei Építőipari Vál­lalat 1957. évi beruházásai között nem szerepel a színház továbbépí­tése. dolgozókhoz és az eredmény vára­kozáson felülinek bizonyult. Na­ponta érkeznek ruha- és élelmiszer­adományok, továbbá sokan vállal­ják, hogy magukhoz fogadnak gye­rekeket. Máris több, mint ezer csa­lád közölte, hogy otthont nyújt a rászorulóknak. Az összegyűlt adományokat fi- gyelembevéve, a Vöröskereszt vá­rosi szervezete felajánlotta, hogy kétszáz fővárosi gyermekről gon­doskodik. A gyerekek csoportosan érkeznek: január 15-ig ötvenen máris megérkeztek. A Lenin Ko­hászati Művek Miskolc-tapolcaí éjjeli szanatóriumában helyezték el őket. Az összegyűlt adományok­ból teljes egészében felruházták a gyerekeket. Itt tíz napot töltenek, majd családokhoz kerülnek, ahol meleg otthon is várja őket mind­addig, míg szüleik tovább gondos­kodhatnak róluk. Önkéntes „szü­leik” vállalták iskoláztatásukat is. Sok miskolci család elhatározta, hogy az árván maradottak közül örökbefogad egy-egy gyereket. 80 autó és 100 feíeség tulajdonosa 1954-et írtak, amikor újságírók és államférfiak csoportjában Haj- derabadba érkeztem, hogy részt vegyek az ázsiai szocialisták érte­kezletén. Hajderabad csodálatos város. Lakosainak száma több mint 1 millió, a hasonló nevű or­szágban pedig 20 millió ember él. Az állam vezetője őfelsége Navab Ser M.r Osman Ali Kan,. CC. Si, GBE, a VII. Nizám, Hajderabad és Beráse ura. Rövidítve: Hajderabad VII. nizám ja. Az újságírók szerettek volna be­szélgetni a nizámmal. Egyesek ar­ái szerettek volna érdeklődni, igaz-e, hogy 80 autója van, de ma­gára mindössze 2 rúpiát költ na­ponta? Igaz-e, hogy háremében több mint száz hölgy van és a leg­fiatalabb, aki alig 10 éves, leg­utóbb fiúgyermekkel ajándékozta meg? (A nizám ekkor valamivel több volt 75 évesnél.) A nizám szürke falakkal övezett hatalmas palotájának szolgálattevő tisztje nem engedett bennünket a nizám elé, mindössze a vendég­könyvet tette elénk. »Uraim =■ mondotta az ügyeletes tiszt — őfelsége nem kedveli az újságíró­kat.« Nem vettünk magunknak annyi bátorságot, hogy megkér­dezzük, hogy vajon szereti-e a szo­cialistákat. Beírtuk nevünket a vendégkönyvbe és eltávoztunk. Hatszáz ilyen hercege volt még a második világháborúban is In­diának, 1947-ben már csak hat ma­radt. És most, 1956. november el­sejével megszűnt e hat hercegnek is minden előjoga. A nizám hosszú neve és címeinek tömkelegé he­lyett egyszerű polgári nevet vesz majd fel. Időről-időre fogadja majd az újságírókat és visszaemlé­kezik a régmúlt időkre. Sok palo­tájában már mások laknak, de azért továbbra is megmarad a vi­lág egyik leggazdagabb emberének, háremében megmarad a 100 asz- szony és tálán továbbra is csak napi két rúpiát költ majd magára. Egy szakszervezet kívánságai: Ä családi, iregséBi és egyéb pótlekok leieoieisse szabad orvosválasztás napidíjak egységesítése és 0100 SOk fflÉS Beszélgetés a P. K. D. SZ, titkárával Kíváncsiak voltunk, hogy vajon a Pénzügyi és Kereskedelmi Dolgozók Szakszervezete mit tett eddig a dol­gozók érdekében. Erről a munkáról Gelb Miklós adott tájékoztatást. — Ismét bevezettük a szombati vikkend és a vasárnapi teljes szabadnapot. Az élelmiszerrel foglalkozó vállala­tok e kedvezménnyel egyelőre még nem élhetnek, — mert a lakosság ellátása miatt szükség van az egész napos üzemeltetésre. Kiharcóltuk a 10—15 százalékos béremelést, ezt ma már a Miniszter- tanács határozata biztosítja január 1-től. A legközelebbi bérfizetésnél minden dolgozó megkapja a külön­bözeted Felszámoltuk azt az igazság­talan rendelkezést is, amely II. bér- csoportban csökkentett bérezést írt elő. Ma már a megyében munkáért egyforma bért minden dolgozó. Megváltoztattuk a munkaruha használati idejére vonatkozó rendel­kezést. Ma már a vállalat és a szak- szervezet feladata a munkaruha el­osztása, használati idejének megál­lapítása. Beleszáll a szakszervezet a átszervezésével kap­csolatos munkaügyi kérdésekbe is. Ellenőrzi, hogy az intézkedések igazságosak legyenek és az előfor­duló hibákat és sérelmeket azonnal orvosolják. A szakszervezet követeléseiről az alábbi felvilágosítást kaptuk: — Követeltük, hogy a legala­csonyabb fizetést 800 forintban állapítsák meg. Nyugdíjat kívánunk biztosítani azok részére is, akiknek szolgálati ideje a tíz évet még nem haladta meg, de életkora a nyugdíjra feljo­gosítja. Követeljük a családi pótlék, az öregségi és egyéb pótlékok feleme­lését is. Nagy harcot folytatunk an­nak érdekében, hogy a kórházban fekvő betegek teljes táppénzt kapják meg, mert igaztalannak tartjuk azt az intézkedést, hogy a családosok 80, a nőtlenek pedig 50 százalékos táp­pénzt kapjanak kórházi ápolásuk idejére. Kértük a szabad orvosválasztást, amely lehetőséget ad a beteg dolgozóknak a^ra. hogv ahhoz az orvoshoz forduljon, akihez na­gyobb a bizalma. Javasoltuk, hogy az étkezési hoz­zájárulást «ecsaik a vállalat üzemi konyháin étkezp dolgozók, hanem valamennyien kapják meg. Kértük, hogy egységesítsék a kiküldetési di­jakat. Ne legyen 12 forintos és 37 forintos napidíj, ez a megkülönböz­tetés megcsúfolása volt az emberi egyenlőség elvének. Az üdültetés centralizálásának megszüntetésére vonatkozó kö­veteléseinkkel a kereskedelmi és pénzügyi dolgozók részére nagyobb létszámú és jobb üdülési lehetőséget kívánunk biztosítani. Jelentős a fi­zikai dolgozók érdekeit szolgáló kö­telesünk is, azt akarjuk, hogy az 50 kilo­gramm feletti súlyt mozgató dol­gozók 10 százalékos bérpótlékot kapjanak. Ugyanezen dolgozók részére túlórá­ban végzett munkáért 50 százalékos bérpótlék kifizetését kértük. Azon dolgozók részére pedig, akik a nép­gazdaság átszervezése következtében munkaköri változásra kényszerülnek, követeltük a szakmai munkaközvetí­tés biztosítását fejezte be nyilatkoza­tát Gelb Miklós, a Pénzügyi és Ke­reskedelmi Dolgozók Szakszervezeté» nek titkára. — vékony •** (Ifehéqe. a nizám lumfumiiiiiiiiiiiiimMiiiiiiiimiimiiiiiiiimiiiiiiiiiiniiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiii»

Next

/
Thumbnails
Contents