Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-16 / 12. szám
Saerds, 192?. »I %«A!m4a?AK0BS£AG ,M 3s»íi«eís»®we< i * is»« »a »® oe«e®«®t« ss DIÓSGYŐRI KÉPEK A havas hegyoldal irányából, innen a szerpentin I tetejéről gyönyörű téli panoráma tárul az idegen szemei elé. Ha módja és tehetsége van hozzá: Tapolca felől jövet innen közelíti meg Miskolcot, útba ejtvén a vasgyárat, s látja, mintha repülőgépen ülne, felülről tekinti be a tájat. Am,onnan távol a Rácz Ádám utcai sárga bérházak, itt alant a kolónia munkáslakásai, középütt pedig a hatalmas vasgyár. Az idegennek talán nein tűnik fel, sőt! Lehet, hogy neki úgy szép, ha nem füstöl minden kémény, s a változatosság kedvéért nem szürke minden műhelytető. Az idegen így látja. De mi, akik itt éljük dolgos napjainkat, itt esszük kenyerünket, mi másként látjuk. Nekünk fáj látni, ha nem füstöl minden kémény, mert ez azt jelenti, hogy J még mindig kevés a szén, kévés az energia, evégett nem tudnak dolgozni az emberek, nem működnek a gépek, hideg van a csarnokokban, mínusz fok van a műhelyekben, s tetejükről nem tyd leolvadni a hó, melyet rozsdavörösre fest lassa.n a nagykohó szálló pora. És ma, 1957 január 15-én sok havas műhelytetőt láttunk. De Diósgyőr azért nem pihen. Él és dolgozik. Menj csak le a hegyoldalról, nézz be csak a műhelyekbe, vagy a munkáslakásokba, látni fogod, hogy zajlik az élet. Erről számolnak be az alábbi tudósításaink, riportjaink. Szén, energia és pák áruhiány gátolja a Lenin Kohászati Művek termelését A nagymúltú gyár az elmúlt hó- napok, eseményei után lassan visszanyeri vérkeringését. A hétfői napon a két 'kis kohóból 370 tonna nyersvasat csapoltak. Dolgozik már a martin és elektró is, melyek ha csökkentett üzemmel is, de már termelésük eléri a napi 500—600 tonnát. A hengerdékíben is kígyóznak már a tüzes vasak, jelezvén az induló üzem életfgg. A karbantartó üzemeli dolgozol sem tétlenkednék. Egyik részük a Ill-as számú kohó nagyjavításán, míg a másik részük az új középhengersornál dolgozik. A tervek szerint, ha megfelelő energia rendelkezésre áll, úgy rövidesen beindít,jók a finomsort, valamint az új középsort is. A gyár termelésének zöme hazai megrendelésekre készül, míg ugyanakkor már exportra is készült nagyobb mennyiségű 'hengereltára. A gyár termelése jelenleg az október 23 előtti termelésnek kb. mintegy 40 százalékát teszi ki, a további termelésnövekedést akadályozza a szén-, az energia- és a pakurahiány.. A gyár műszaki vezetői, valamint a munkástanács tagjai most azon fáradoznak, hogy biztosítsák a normális termelésihez a megfelelő nyersanyagkészletet, szenet, energiát és pakurát! AVAGY 9 , Mit 114©ÍRJ ILES^ VMYjMtNlA&C Három esztendővel ezelőtt kezdődött a tulajdonképpeni vita, akkor, araikor megkezdték a legfurcsább elnevezéssel báró épület tervezését és alapjainak lerakását. „Ételgyárnak” keresztelték el. A tervek is erre készültek, mert mint mondották: Diósgyőrben nines egyetlen korszerű üzemi étkezde sem. Meghalt az ételgyár Később azonban rájöttek, hogy ez felesleges, csupán pénzpocséklást jelent, mert a nagy vendéglő bőségesen el tudja látni a diósgyőri dolgozókat meleg étellel, s itallal. Nemsokára azonban változott a terv, úgy gondolták, hogy helyesebb lesz, ha az épület rendeltetése kultúrház lesz. A diósgyőri kultúrmunkások már poharaikat is ürítették az új kultúr» házra, gondolták, új otthonra találnak a művészeti csoportok. Az egész azonban csak álmodozás volt, mert a későbbiekben mégis csak úgy gondolták, hogy helyesebb lesz, ha ételgyár lesz majd az épület. Újabb variáció, tervezés, s megszületik a vitázók által „véglegesnek” mondott döntés, mégis csak kultúrház lesz az épület,. Nem ért véget a vita, sőt újból elkezdődött. A Lenin Kohászati Müvek vezetői arról tárgyaltak, hogy az épület a Szerencsi Cukorka- és Csokoládégyár fióktelepe legyen. Ebbe már beleszóltak az építőik és a tervezők is. A vita tovább folyik, eddig rengeteg munkaóra, pénz veszett kárba. S hogy meddig folyik a vita? — azt talán még a mindentudó kalendárium sem tudja eldönteni, mert úgy készül az épület, mint a !uesszéiké. Alom, álom édes álom Remélem senki nem vitázik velem, szépet, jót álmodni a legkellemesebb dolog. Tavaly nyáron a diósgyőri teniszezők is hozzákezdtek álmodni egy új otthonról, öltözőről, fürdőről, s magas lelátóról. Az álomhoz volt némi alapjuk, mert a legnagyobb hőségben a legnagyobb dérrel-dúrral hozzákezdtek lebontani a teniszpálya öltöző viskóit, s helyette megkezdték az új épület alapjainak lerakását. Amikor valaki elment az épület mellett, rögvest megjegyezte, itt biztos mindenki sztahanovista. A nagy munkalendület azonban alábbhagyott és kora ősszel az építkezés is megállt. Most várják a diósgyőriek, hogy vajon tavasszal elkezdődik-e majd az építkezés. Reméljük, hogy a téli medveálom után jön majd egy tavaszi ébredés, s a diósgyőri teniszezőik nemcsak álmukban fogják ünnepelni az új teniszstadiont, hanem valóságban is. — Az Északmagyarurszági Vegyi művek 850 forintot és az Építőanyag- ipari Dolgozók Szakszervezete 500 forintot juttatott a Fodor család részére. LAKÓTELEPI GONDOK ANNYI, MEG ANNYI átkot, szidalmat senkire sem szórnak manapság, mint a lakótelepi gondnokságra. Mert valóban, nem hiába gondnokság, van is ott gond bőven. Egyik lakónak ilyen, a másik lakónak olyan problémája van. Mind sürgős. Mindenki azoamai követeli a baj orvoslását. Nos, nézzük csak, milyen gondok terhelik a vasgyári lakótelepi gondnokságot? Mint alkit dróton rángatnak — olyan ez a gondnokság. Naponta százan, de még ettől is többen keresik fel különböző igényekkel; — Tűrhetetlen! Csináljanak valamit azzal a kéménnyel, mert a füst mindenünnen, még a konnektorból is áramlik, csak éppen a kéményből nem — így az egyik. — Hogy gondolják azt, mért fizetünk mi lakbért, még azt a nyavalyás villanykörtét sem tudják beszerelni abba a pincébe — teregeti ki a másik. — Vízben úszik a bútorom, az ágyneműm, az egész lakásom. Mikor szándékoznak végre kijönni és megcsinálni azt az istenverte vízvezetéket? — tör ki magából a harmadik. Vég nélkül sorolhatnánlk ilyen bejelentéseket. Nem is csoda, hiszen ott, ahoí több mint 3000 család helyezkedik el, akadnak ilyen gondok. Törődik és foglalkozik is a lakótelepi gondnokság, ahogy csak a lehetőségek megengedik, ezekkel a problémákkal. De bármennyire is iparkodnak, nem tudnák mindenhol eleget tenni. — Nem lenne annyi gondunk, annyi problémánk mondja Kovács Sándor, a lakótelepi gondnokság vezetője — ha a lakók körüí- tekintöbbek, figyelmesebbek lennének. Számtalanszor megmondtuk: éjszakára mindenütt csukják be a? ajtókat, hogy megszűnjenek a szenes a falopások. Nem teszik. FelhívJíi die miq, cl imjwa'tdih úluíd ? A VASGYÁRI NAGYVENDÉGLŐ ÉLETÉBŐL A % ÉsKakmagyaror- ■ szág üzemélelmezési Vállalatának 39. sz. leiepe, azaz ahogy a gyáriak nevezik: a vasgyári nagyvendég'Iő életében a tegnapi nap folyamán »nagy esemény-« történi. A. zavargások és a szénhiány ellenére október 23-tól a százezredik ebédet főzték. A százezredik ebódét a gyár egyik fiatal dolgozója, Gut tmaran. József fogyasztotta el jó étvágy- gyai, aki örömmel beszélt aa*ról, hogy a változatosság mellett jó- minőségű ételt kapnak. C ki főzte a száz- ^ ezredik ebédet? Azt is elárulj uik kedves olvasóink. Juhász Erzsébet, aki közmegbecsülésnek és. szeretetnek örvend a diósgyőri dolgozók részéről, ízletes, jó f őzt jóért. De meg is érdemli, hiszen Matyi József statiszti- kustól azit is megtudtuk, hogy e déréit fő- szakácsnő 1956^ban közel 330.000 ebédet főzött, melyért minden alkalommal csak. elismerésit kapott. S hogy miből állt a százezredik ebéd? Azt is eláruljuk. A választék ez alkalommal is bő volt. Lehetett választani húsleves mellett a vadas manhasült, illetve a paradicsommártás, burgonya és főtthús között. Mindehhez természetesen még hozzá leéli számítanunk a cukrászüzem által elkészített ízletes linzer kockát is. A vasgyán nagy* vendéglőről még érdemes volna megemlíteni azt is, hogyan reagál a dolgozók panaszéira <'■" ' avaslatajra, — mondotta Racz József -helyettes vezető. Az elmúlt évben a dolgozók kérték, hogy állítsuk fel a diétás konyhát. E kérésnek vállalatunk eleget tett, s ma már büszkén beszélhetünk arról, hogy a napi 170 diétás étkező meg van. elégedve úgy az étkezéssel, mint a kiszolgálással. A vállalat életéhez tartozik mint érdekesség az is, hogy az elmúlt évben közel 10 millió forintot forgalmazott, melyért dicséret illeti a Vasas Otthoniban, a műszaki klubban és a moziban Lévő büffóket is. E vállialatról még csak annyit, hogy valamennyi dolgozója példamutató jó munkát végez, s megérdemlik a dicséretet! tűik a lakók figyelmét, hogy éjszaka a lépcsőházakban feleslegesen ne égessék a villanyt és hogy vigyázzanak a falak tisztaságára, —- megfeledkeznek róla. A kerítése' két egyik nap megcsináljuk, de a másik nap már ismét mehetünk, mert kitördelik. Lócákat nem ia teszünk le, azonnal nyoma vesz a deszkának. Égőket pedig nem győzünk vételezni. PANASZ . •.. PANASZ , .. panasz ... így van ez napról-napra De ha kétfelé tudna szakadni a karbantartó részlegnek minden- szakmunkása, akkor is kevés len- ne ahhoz, hogy mindenkinek eleget tegyen. Hiába, kevés a szakmunkás. Nem is beszélve arról, hogy anyaghiánnyal küzdenek. Padlót például deszkáhiány miatt már évek óta nem tudnak javítani. Ezek — mint mondják — csak az úgynevezett apróbb, kisébip ügyek, kis gondok. De vannak ettől sokkal nagyobbak és súlyosabbak. — Ezerfoa romszazö tven — jól jegyezze meg — ezerháromszázötver lakásigénylőnk van — kapcsoló« dott a beszélgetésbe Horváth La»- jós, a munkásét.látási osztály vezetője. Nem mondom, ez valóban gort' dolkcdóba ejti az emberi. — Aztán, hogy akarják ezt az- igényt kielégíteni? •— Nehéz, nehéz — sóhajtott fel az osztályvezető. — Mi mindent elkövetünk, amit csak lehet, de máról-holnapra nem tudjuk meg- , oldani, kielégíteni ezt az igényt. A Varga- és a Drenika-hegyen lévő szálláshelyet megszereztük. A Béke-szállót áttelepítjük ide és azt akásoknak alakítjuk át. Ezzel legalább 10 igénylőt elégítünk ki. Rövidesen felülvizsgáljuk az önkényes honfoglalókat is, akiknek nem jogos a lakás, azt szigorúan kipakol tatjuk. Ugyanakkor kivizsgáljuk azt is, ahol kevesen laknak, oda beköltöztetünk újabb családokat; Ebben az évben —- miután sikerült* megszerezni a repülőtér közelében, még a háború alatt megkezdett, de be nem fejezett épületekből kettőt — újjáépítjük és ezzel is mintegy 90 családot elégítünk ki. A K omlós-tetőn a dolgozók segítségével 50 lakás építését vettük tervbe az idén. AKÁRKI IS MIT MOND és szidalmazza a lakótelepi gondnokságot, meg kell mondani, hogy nem egy leányálom ilyen gondokkal küzdeni. Mert valóban Igazuk van. a lakótelepi gondnokság dolgozóinak, könnyű azoknak, akik csak a maguk bajával törődnek, de akiknek a maguké mellett még több- ezer üggyel, kell vesződniük, az bizony egy kicsit nehéz. De az isigaz, bogy a hiba, a rossz, kémény, megkeseríti a család életét! Segíteni kell a munkásgondokon, a bajokon. Az oldalt összeállította éts írta: Dragos Gyula. Gulyás Mihály, Ónodvári Miklós, Pásztori Alajos és Török Alfréd. AZ IGAZSÁG ÉRDEKEBEN E‘>y mérnökemberről írok, Gácsi Miklósról, Diósgyőr országgyűlési képviselőjéről, akit az októberi események után „elmozdítottak” állásából. Felvetődik a kérdés: Miért? Legyünk tárgyilagosak. A nagyolvasztónál gyárrészlegvezető volt. 18 éve dolgozik a Lenin Kohászati Művekben. Vasesztergályosként kezdte. Elvégezte a technikumot, majd az egyetemet. „Föjvitte az i$ten a dolgát” — mondják az emberek, de arra nem gondolnak, hogy a maga erejéből jutott el idáig. 1956. október 26-án a nagykohó dolgozóinak forradalmi hangulata gyűlése leváltását kérte. A jégyző- köpyv indokolása emberi magatartását teszi kritika tárgyává, szaktudását, műszaki hozzáértését meg se epilíti. „Anyagi jómódja döntően hozzásegítette az amúgyís beképzelt embert, hogy teljesen elszakadjon a tömegektől” -r- mondja a jegyzőkönyv, de hogy miíyén módon nyilvánult meg ez a viselkedése, a jegyzőkönyv hallgat róla. Gácsi nem nyilat osoll, november 30-án leváltásáért folyamodott az illetékesekhez, kelhet szabadságra ment, s várta a döntést. A döntés megtörtént és Grácpi Miklóst beruházási előadónak nevezték ki. Most sem tiltakozott, bár nem szaktudásának megfelelő helyre tették. — Jó szakember, megállná a helyét a tüzelés- technika területén, vétek nem szak- képzettségének megfelelő területen alkalmazni. Az egész népgazdaság kárát látja ennek, de különösen a gyár. Most különösen nagy szükség van arra, hogy mindenki képzettségének megfelelő helyen dolgozzon. Ott tudja igazán gyümöi- csöztetni szaktudását, tehetsége kibontakozhat és bajbajutott nemzetgazdaságunk így hamarabb lá- bolhat ki a mélypontból. ő sem tagadja, hogy követett el hibákat. Magatartásában sok kivetni valót talál, előfordult, hogy nem megfelelő hangon beszélt munkatársaival. Talán egy kicsit elbiza- kodottá tette a feléje áradó, hivatalos elismerés. Fiatal kora ellenére országgyűlési képviselő lett. Szaporodtak a babérok és ő már- m$r megfeledkezett azokról, akik közül kiemelkedett, a munkásokról. IMem első eset a nao alatt. A nagy tanulságok korát éljük. Aki elszakad a néptől, attól elfordul a nép s nem nyújtja feléje segítő kezét. Gácsi Miklós megméretett, de nem találtatott könnyűnek. Hibái ellenére is elismerik kiváló szaktudását, melyre továbbra is szüksége van a diósgyőri munkásoknak, országunknak Mint országgyűlési képviselő hasznos munkát végzett. Kb. 1500 ügyét intézett el érdemlegesen, lakás, állás, családi problémák tömkelegét zúdították rá a fogadóórák, de ő nem tágított, járt, kilincselt, hogy igazságot, szerezzen az elesetteknek. Igaz, képviselőségéért is megszólták a „forradalom” alatt. „Fejbólogató Jánosnak” nevezték. De mit tehetett! Ha nem bólogat és nem veri össze tenyerét a földi istenek nyikkanásár^, feje lecsa- patik. Ha ilyen nagy áldozatot kíván az igazság kimondása, jól gondolja meg az ember, kinyitja-e a száját. Gácsi Miklós dolgozni ak^r, jobban, lelkesebben, mint a múltban. A munkástanács nem is zárkózik el előle, nagy szüksége van az üzemr nek tüzeléstechnikai szakemberekre. De sokan még mjndig bizalmatlanok vele szemben, a „kampromitr táltság” bélyegét sütötték homlokára, pedig sohasem ártott senkinek. Az igazság érdekében tettük szóvá Gácsi Miklóp ügyét. Ahhoz, hogy egy embert megítéljünk, nem elég „viselkedéséből Ítélkezni”, valódi értékeit kell alapul venni. Nagyon szegény ez a mi ors?á* gunk manapság, pe hagyjuk vesz-r ni meglévő' értékeinket Figyelem ! Figyelem ‘ ismét elő tehet fizetni az Eszakmagyarurszagra A pobi-a január 16-tói ismét házhoz kézbesíti az olvasók kívánságára az újságot. Előfizetni a no&ta kézbesítőknél. ' agy posiah i v a f al ban lehet. Olvasóink az alábbi megrendelő- lapon is kérhetik az » Északmagyar- orsza?-*- házhoz kézbesítését. Megrendelő lan 195 ; évi ho t.-to3 megrendedfnri azÉszak mag yarország című lapot. A havi előfizetési diját; 11.— Ft-őt a nyugtával jelentkező postakézbesítő- nek fizetem ki. A megrendelő pontos címe. a lap kézbesítését kéri: ahová 1 Név: 195 s * évi «sí»»#«? dó r • ■“& Város; Köziéi. kefület.-atca az előfizető almása házszám, emelet ajtó. Postahivatal tölti ki Beindítva: 1957 . . s hirlapfelelós