Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-16 / 12. szám

Saerds, 192?. »I %«A!m4a?AK0BS£AG ,M 3s»íi«eís»®we< i * is»« »a »® oe«e®«®t« ss DIÓSGYŐRI KÉPEK A havas hegyoldal irányából, innen a szerpentin I tetejéről gyönyörű téli panoráma tárul az idegen sze­mei elé. Ha módja és tehetsége van hozzá: Tapolca felől jövet innen közelíti meg Miskolcot, útba ejtvén a vasgyárat, s látja, mintha repülőgépen ülne, felülről tekinti be a tájat. Am,onnan távol a Rácz Ádám utcai sárga bérházak, itt alant a kolónia munkáslakásai, kö­zépütt pedig a hatalmas vasgyár. Az idegennek talán nein tűnik fel, sőt! Lehet, hogy neki úgy szép, ha nem füstöl minden kémény, s a változatosság kedvéért nem szürke minden műhelytető. Az idegen így látja. De mi, akik itt éljük dolgos napjainkat, itt esszük kenyerünket, mi másként látjuk. Nekünk fáj látni, ha nem füstöl minden kémény, mert ez azt jelenti, hogy J még mindig kevés a szén, kévés az energia, evégett nem tudnak dolgozni az emberek, nem működnek a gépek, hideg van a csarnokokban, mínusz fok van a műhelyekben, s tetejükről nem tyd leolvadni a hó, melyet rozsdavörösre fest lassa.n a nagykohó szálló pora. És ma, 1957 január 15-én sok havas műhelytetőt láttunk. De Diósgyőr azért nem pihen. Él és dolgozik. Menj csak le a hegyoldalról, nézz be csak a műhelyekbe, vagy a munkáslakásokba, látni fogod, hogy zajlik az élet. Erről számolnak be az alábbi tudósításaink, ri­portjaink. Szén, energia és pák áruhiány gátolja a Lenin Kohászati Művek termelését A nagymúltú gyár az elmúlt hó- napok, eseményei után lassan vissza­nyeri vérkeringését. A hétfői napon a két 'kis kohóból 370 tonna nyers­vasat csapoltak. Dolgozik már a martin és elektró is, melyek ha csökkentett üzemmel is, de már termelésük eléri a napi 500—600 tonnát. A hengerdékíben is kígyóz­nak már a tüzes vasak, jelezvén az induló üzem életfgg. A karban­tartó üzemeli dolgozol sem tétlen­kednék. Egyik részük a Ill-as szá­mú kohó nagyjavításán, míg a má­sik részük az új középhengersor­nál dolgozik. A tervek szerint, ha megfelelő energia rendelkezésre áll, úgy rövidesen beindít,jók a fi­nomsort, valamint az új középsort is. A gyár termelésének zöme hazai megrendelésekre készül, míg ugyan­akkor már exportra is készült na­gyobb mennyiségű 'hengereltára. A gyár termelése jelenleg az október 23 előtti termelésnek kb. mintegy 40 százalékát teszi ki, a további termelésnövekedést akadályozza a szén-, az energia- és a pakura­hiány.. A gyár műszaki vezetői, valamint a munkástanács tagjai most azon fáradoznak, hogy bizto­sítsák a normális termelésihez a megfelelő nyersanyagkészletet, sze­net, energiát és pakurát! AVAGY 9 , Mit 114©ÍRJ ILES^ VMYjMtNlA&C Három esztendővel ezelőtt kezdő­dött a tulajdonképpeni vita, akkor, araikor megkezdték a legfurcsább el­nevezéssel báró épület tervezését és alapjainak lerakását. „Ételgyárnak” keresztelték el. A tervek is erre ké­szültek, mert mint mondották: Diós­győrben nines egyetlen korszerű üze­mi étkezde sem. Meghalt az ételgyár Később azonban rájöttek, hogy ez felesleges, csupán pénzpocséklást jelent, mert a nagy vendéglő bősé­gesen el tudja látni a diósgyőri dol­gozókat meleg étellel, s itallal. Nem­sokára azonban változott a terv, úgy gondolták, hogy helyesebb lesz, ha az épület rendeltetése kultúrház lesz. A diósgyőri kultúrmunkások már poharaikat is ürítették az új kultúr» házra, gondolták, új otthonra talál­nak a művészeti csoportok. Az egész azonban csak álmodozás volt, mert a későbbiekben mégis csak úgy gon­dolták, hogy helyesebb lesz, ha étel­gyár lesz majd az épület. Újabb variáció, tervezés, s meg­születik a vitázók által „végleges­nek” mondott döntés, mégis csak kultúrház lesz az épület,. Nem ért vé­get a vita, sőt újból elkezdődött. A Lenin Kohászati Müvek vezetői ar­ról tárgyaltak, hogy az épület a Sze­rencsi Cukorka- és Csokoládégyár fióktelepe legyen. Ebbe már bele­szóltak az építőik és a tervezők is. A vita tovább folyik, eddig rengeteg munkaóra, pénz veszett kárba. S hogy meddig folyik a vita? — azt ta­lán még a mindentudó kalendárium sem tudja eldönteni, mert úgy ké­szül az épület, mint a !uesszéiké. Alom, álom édes álom Remélem senki nem vitázik ve­lem, szépet, jót álmodni a legkelle­mesebb dolog. Tavaly nyáron a diós­győri teniszezők is hozzákezdtek ál­modni egy új otthonról, öltözőről, fürdőről, s magas lelátóról. Az álomhoz volt némi alapjuk, mert a legnagyobb hőségben a legnagyobb dérrel-dúrral hozzákezdtek lebonta­ni a teniszpálya öltöző viskóit, s he­lyette megkezdték az új épület alap­jainak lerakását. Amikor valaki elment az épület mellett, rögvest megjegyezte, itt biz­tos mindenki sztahanovista. A nagy munkalendület azonban alábbha­gyott és kora ősszel az építkezés is megállt. Most várják a diósgyőriek, hogy vajon tavasszal elkezdődik-e majd az építkezés. Reméljük, hogy a téli medveálom után jön majd egy tavaszi ébredés, s a diósgyőri teni­szezőik nemcsak álmukban fogják ünnepelni az új teniszstadiont, ha­nem valóságban is. — Az Északmagyarurszági Vegyi művek 850 forintot és az Építőanyag- ipari Dolgozók Szakszervezete 500 forintot juttatott a Fodor család ré­szére. LAKÓTELEPI GONDOK ANNYI, MEG ANNYI átkot, szi­dalmat senkire sem szórnak ma­napság, mint a lakótelepi gondnok­ságra. Mert valóban, nem hiába gondnokság, van is ott gond bő­ven. Egyik lakónak ilyen, a másik lakónak olyan problémája van. Mind sürgős. Mindenki azoamai követeli a baj orvoslását. Nos, néz­zük csak, milyen gondok terhelik a vasgyári lakótelepi gondnoksá­got? Mint alkit dróton rángatnak — olyan ez a gondnokság. Naponta százan, de még ettől is többen ke­resik fel különböző igényekkel; — Tűrhetetlen! Csináljanak va­lamit azzal a kéménnyel, mert a füst mindenünnen, még a konnek­torból is áramlik, csak éppen a kéményből nem — így az egyik. — Hogy gondolják azt, mért fi­zetünk mi lakbért, még azt a nya­valyás villanykörtét sem tudják beszerelni abba a pincébe — tere­geti ki a másik. — Vízben úszik a bútorom, az ágyneműm, az egész lakásom. Mi­kor szándékoznak végre kijönni és megcsinálni azt az istenverte víz­vezetéket? — tör ki magából a har­madik. Vég nélkül sorolhatnánlk ilyen bejelentéseket. Nem is csoda, hi­szen ott, ahoí több mint 3000 csa­lád helyezkedik el, akadnak ilyen gondok. Törődik és foglalkozik is a lakótelepi gondnokság, ahogy csak a lehetőségek megengedik, ezekkel a problémákkal. De bár­mennyire is iparkodnak, nem tud­nák mindenhol eleget tenni. — Nem lenne annyi gondunk, annyi problémánk mondja Ko­vács Sándor, a lakótelepi gondnok­ság vezetője — ha a lakók körüí- tekintöbbek, figyelmesebbek lenné­nek. Számtalanszor megmondtuk: éjszakára mindenütt csukják be a? ajtókat, hogy megszűnjenek a szen­es a falopások. Nem teszik. Felhív­Jíi die miq, cl imjwa'tdih úluíd ? A VASGYÁRI NAGYVENDÉGLŐ ÉLETÉBŐL A % ÉsKakmagyaror- ■ szág üzemélelme­zési Vállalatának 39. sz. leiepe, azaz ahogy a gyáriak nevezik: a vas­gyári nagyvendég'Iő életében a tegnapi nap folyamán »nagy ese­mény-« történi. A. za­vargások és a szén­hiány ellenére október 23-tól a százezredik ebédet főzték. A száz­ezredik ebódét a gyár egyik fiatal dolgozója, Gut tmaran. József fo­gyasztotta el jó étvágy- gyai, aki örömmel be­szélt aa*ról, hogy a vál­tozatosság mellett jó- minőségű ételt kapnak. C ki főzte a száz- ^ ezredik ebédet? Azt is elárulj uik kedves olvasóink. Juhász Er­zsébet, aki közmegbe­csülésnek és. szeretet­nek örvend a diósgyőri dolgozók részéről, ízle­tes, jó f őzt jóért. De meg is érdemli, hiszen Matyi József statiszti- kustól azit is megtud­tuk, hogy e déréit fő- szakácsnő 1956^ban kö­zel 330.000 ebédet fő­zött, melyért minden alkalommal csak. elis­merésit kapott. S hogy miből állt a százezre­dik ebéd? Azt is elárul­juk. A választék ez al­kalommal is bő volt. Lehetett választani húsleves mellett a va­das manhasült, illetve a paradicsommártás, burgonya és főtthús között. Mindehhez ter­mészetesen még hozzá leéli számítanunk a cukrászüzem által el­készített ízletes linzer kockát is. A vasgyán nagy* vendéglőről még érdemes volna megem­líteni azt is, hogyan reagál a dolgozók pa­naszéira <'■" ' avaslatajra, — mondotta Racz Jó­zsef -helyettes vezető. Az elmúlt évben a dol­gozók kérték, hogy ál­lítsuk fel a diétás konyhát. E kérésnek vállalatunk eleget tett, s ma már büszkén be­szélhetünk arról, hogy a napi 170 diétás ét­kező meg van. elégedve úgy az étkezéssel, mint a kiszolgálással. A vállalat életéhez tartozik mint ér­dekesség az is, hogy az elmúlt évben közel 10 millió forintot forgal­mazott, melyért dicsé­ret illeti a Vasas Ott­honiban, a műszaki klubban és a moziban Lévő büffóket is. E vállialatról még csak annyit, hogy va­lamennyi dolgozója példamutató jó munkát végez, s megérdemlik a dicséretet! tűik a lakók figyelmét, hogy éjsza­ka a lépcsőházakban feleslegesen ne égessék a villanyt és hogy vi­gyázzanak a falak tisztaságára, —- megfeledkeznek róla. A kerítése' két egyik nap megcsináljuk, de a másik nap már ismét mehetünk, mert kitördelik. Lócákat nem ia teszünk le, azonnal nyoma vesz a deszkának. Égőket pedig nem győ­zünk vételezni. PANASZ . •.. PANASZ , .. pa­nasz ... így van ez napról-napra De ha kétfelé tudna szakadni a karbantartó részlegnek minden- szakmunkása, akkor is kevés len- ne ahhoz, hogy mindenkinek ele­get tegyen. Hiába, kevés a szak­munkás. Nem is beszélve arról, hogy anyaghiánnyal küzdenek. Padlót például deszkáhiány miatt már évek óta nem tudnak javítani. Ezek — mint mondják — csak az úgynevezett apróbb, kisébip ügyek, kis gondok. De vannak et­től sokkal nagyobbak és súlyosab­bak. — Ezerfoa romszazö tven — jól je­gyezze meg — ezerháromszázötver lakásigénylőnk van — kapcsoló« dott a beszélgetésbe Horváth La»- jós, a munkásét.látási osztály veze­tője. Nem mondom, ez valóban gort' dolkcdóba ejti az emberi. — Aztán, hogy akarják ezt az- igényt kielégíteni? •— Nehéz, nehéz — sóhajtott fel az osztályvezető. — Mi mindent elkövetünk, amit csak lehet, de máról-holnapra nem tudjuk meg- , oldani, kielégíteni ezt az igényt. A Varga- és a Drenika-hegyen lévő szálláshelyet megszereztük. A Bé­ke-szállót áttelepítjük ide és azt akásoknak alakítjuk át. Ezzel leg­alább 10 igénylőt elégítünk ki. Rö­videsen felülvizsgáljuk az önké­nyes honfoglalókat is, akiknek nem jogos a lakás, azt szigorúan kipa­kol tatjuk. Ugyanakkor kivizsgál­juk azt is, ahol kevesen laknak, oda beköltöztetünk újabb családokat; Ebben az évben —- miután sikerült* megszerezni a repülőtér közelében, még a háború alatt megkezdett, de be nem fejezett épületekből kettőt — újjáépítjük és ezzel is mintegy 90 családot elégítünk ki. A K om­lós-tetőn a dolgozók segítségével 50 lakás építését vettük tervbe az idén. AKÁRKI IS MIT MOND és szi­dalmazza a lakótelepi gondnoksá­got, meg kell mondani, hogy nem egy leányálom ilyen gondokkal küzdeni. Mert valóban Igazuk van. a lakótelepi gondnokság dolgozói­nak, könnyű azoknak, akik csak a maguk bajával törődnek, de akik­nek a maguké mellett még több- ezer üggyel, kell vesződniük, az bi­zony egy kicsit nehéz. De az is­igaz, bogy a hiba, a rossz, kémény, megkeseríti a család életét! Segí­teni kell a munkásgondokon, a ba­jokon. Az oldalt összeállította éts írta: Dragos Gyula. Gulyás Mi­hály, Ónodvári Miklós, Pász­tori Alajos és Török Alfréd. AZ IGAZSÁG ÉRDEKEBEN E‘>y mérnökemberről írok, Gácsi Miklósról, Diósgyőr ország­gyűlési képviselőjéről, akit az ok­tóberi események után „elmozdí­tottak” állásából. Felvetődik a kér­dés: Miért? Legyünk tárgyilago­sak. A nagyolvasztónál gyárrészleg­vezető volt. 18 éve dolgozik a Le­nin Kohászati Művekben. Vasesz­tergályosként kezdte. Elvégezte a technikumot, majd az egyetemet. „Föjvitte az i$ten a dolgát” — mondják az emberek, de arra nem gondolnak, hogy a maga erejéből jutott el idáig. 1956. október 26-án a nagykohó dolgozóinak forradalmi hangulata gyűlése leváltását kérte. A jégyző- köpyv indokolása emberi magatar­tását teszi kritika tárgyává, szak­tudását, műszaki hozzáértését meg se epilíti. „Anyagi jómódja döntően hozzá­segítette az amúgyís beképzelt em­bert, hogy teljesen elszakadjon a tömegektől” -r- mondja a jegyző­könyv, de hogy miíyén módon nyilvánult meg ez a viselkedése, a jegyzőkönyv hallgat róla. Gácsi nem nyilat osoll, november 30-án leváltásáért fo­lyamodott az illetékesekhez, kel­het szabadságra ment, s várta a döntést. A döntés megtörtént és Grácpi Miklóst beruházási előadó­nak nevezték ki. Most sem tiltako­zott, bár nem szaktudásának meg­felelő helyre tették. — Jó szakem­ber, megállná a helyét a tüzelés- technika területén, vétek nem szak- képzettségének megfelelő területen alkalmazni. Az egész népgazdaság kárát látja ennek, de különösen a gyár. Most különösen nagy szük­ség van arra, hogy mindenki kép­zettségének megfelelő helyen dol­gozzon. Ott tudja igazán gyümöi- csöztetni szaktudását, tehetsége ki­bontakozhat és bajbajutott nem­zetgazdaságunk így hamarabb lá- bolhat ki a mélypontból. ő sem tagadja, hogy követett el hibákat. Magatartásában sok kivet­ni valót talál, előfordult, hogy nem megfelelő hangon beszélt munka­társaival. Talán egy kicsit elbiza- kodottá tette a feléje áradó, hiva­talos elismerés. Fiatal kora ellené­re országgyűlési képviselő lett. Szaporodtak a babérok és ő már- m$r megfeledkezett azokról, akik közül kiemelkedett, a munkások­ról. IMem első eset a nao alatt. A nagy tanulságok korát éljük. Aki elszakad a néptől, attól elfordul a nép s nem nyújtja feléje segítő kezét. Gácsi Miklós megméretett, de nem találtatott könnyűnek. Hi­bái ellenére is elismerik kiváló szaktudását, melyre továbbra is szüksége van a diósgyőri munká­soknak, országunknak Mint országgyűlési képviselő hasznos munkát végzett. Kb. 1500 ügyét intézett el érdemlegesen, lakás, állás, családi problémák tömkelegét zúdították rá a fogadó­órák, de ő nem tágított, járt, kilin­cselt, hogy igazságot, szerezzen az elesetteknek. Igaz, képviselőségéért is megszólták a „forradalom” alatt. „Fejbólogató Jánosnak” nevezték. De mit tehetett! Ha nem bólogat és nem veri össze tenyerét a földi istenek nyikkanásár^, feje lecsa- patik. Ha ilyen nagy áldozatot kí­ván az igazság kimondása, jól gon­dolja meg az ember, kinyitja-e a száját. Gácsi Miklós dolgozni ak^r, job­ban, lelkesebben, mint a múltban. A munkástanács nem is zárkózik el előle, nagy szüksége van az üzemr nek tüzeléstechnikai szakemberek­re. De sokan még mjndig bizalmat­lanok vele szemben, a „kampromitr táltság” bélyegét sütötték homlo­kára, pedig sohasem ártott senki­nek. Az igazság érdekében tettük szóvá Gácsi Miklóp ügyét. Ahhoz, hogy egy embert megítél­jünk, nem elég „viselkedéséből Ítél­kezni”, valódi értékeit kell alapul venni. Nagyon szegény ez a mi ors?á* gunk manapság, pe hagyjuk vesz-r ni meglévő' értékeinket Figyelem ! Figyelem ‘ ismét elő tehet fizetni az Eszakmagyarurszagra A pobi-a január 16-tói ismét házhoz kézbesíti az olvasók kívánságára az újságot. Előfizetni a no&ta kézbesítőknél. ' agy posiah i v a f al ban lehet. Olvasóink az alábbi megrendelő- lapon is kérhetik az » Északmagyar- orsza?-*- házhoz kézbesítését. Megrendelő lan 195 ; évi ho t.-to3 megrendedfnri az­Észak mag yarország című lapot. A havi előfizetési diját; 11.— Ft-őt a nyugtával jelentkező postakézbesítő- nek fizetem ki. A megrendelő pontos címe. a lap kézbesítését kéri: ahová 1 Név: 195 s * évi «sí»»#«? dó r • ■“& Város; Köziéi. kefület.-atca az előfizető almása házszám, emelet ajtó. Postahivatal tölti ki Beindítva: 1957 . . s hirlapfelelós

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents