Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1957-01-16 / 12. szám
2 r: S J5A KM AGYA ROBS J5Í.G SterOá. tm. Urnáit 1«. Miért nem működik a vasgyári új fürdő ? Marosán György beszéde az újpesti kommunisták aktíváján A Magyar Szocialista Munkáspárt hétfőn délután aktivaértekezletet hivott egybe a IV. kerületi kommunisták részvételével az Egyesült Izzó kul tűr termében. Marosán György ál- Jamminiszter, az MSZMP ideiglenes intézőbizottságának tagja tájékoztatást adott az október 23 óta eltelt időszak eseményeiről. Beszédéiben többek között leszögezte: nem lesz újra szociáldemokrata párt Magyarországon a munkás- osztály egységét a párt soha nem engedi megbontani, A legutóbbi hét eseményeiről szó’- va beszélt a munkástanács: król is. Kiemelte: nem lehet véletlen, hogy a kőbányai és a csepeli megmozdulások éppen abban az időben történtek, amikor az ENSZ-ben ismét napirendre került a magyar kérdés. Egyes munkástanácsok pr'vokat’v lemondja nem viszi előre a mun- J kásosztály ügyét. A mun^ás'auá-1 csóknak helyt kell állmok akkor is, amikor kevésbé népszerű feladatok várnák rájuk: a gondjuikra bízott üzemek helyes vezetése, g a létszámcsökkentés. — A megmozdulásöldkal kapcsolatban le kívánom szögezni — hangsúlyozta —, hogy következetesek és kíméletlenek leszünk az ellenség elleni harcban. A továbbiakban Marosán György beszélt arról, hogy a kormány kiszélesítésére természetesen sor fog kerülni, de csak akkor, ha fegyverrel és munkával biztosították a törvényes rendet. Akikor majd kibővítésének feltételeit az erősödő párt. a munkás-paraszt hatalom fogja megszabni akkor, amikor erre az időt elérkezettnek látja. Marosán György a továbbiakban foglalkozott az értelmiség kérdéseivel, élesen bírálva azokat és íróka*, újságíróikat, művészeket, pedagógusokat, akik ilyen, vagy olyan formában szemben állnak a kormány- nyaL A külpolitikai kérdésekről szólva aláhúzta annak az óriási segítségnek a jelentőségét, amelyet a szocialista tábor országaitól mind erkölcsileg, mind anyagiakban kaptunk és kapuink. Bejelentette, hogy a legutóbbi moszkvai tárgyalásokon a kínai küldöttség éjibb nagy segítséget ajánlott fel hazánknak: 100 millió rubelt szabad devizában bocsátanak rendelkezésünkre és 100 millió rubel értékű árut szállítanak. Marosán György arra hív+a fel az újpesti kommunistákat hogy hallassák felvilágosító szavukat dolgozó társaik körében, törekedjenek arra hogy mind többen sorakozzanak fel tettekkel is a munkás-paraszt hatalom, a párt mögé. A végén válaszolt a jel^nT&^őik több kérdésére. (MTI) Sokan azt felelnék e kérdésre, hogy szénhiány miatt. Az igazat megvallva, nekik lenne igazuk, de Tamás Istvánnak, a fürdő vezetőjének azonban más a véleménye. Ha a miskolci fürdőket tudják üzemeltetni, úgy a vasgyári fürdőt miért nem lehet? — teszi fel joggal a kérdést az üzemvezető az illetékesek felé. S valóban egyet kell értenünk vele, hiszen mindössze 40—50 tonna szén elegendő lenn» a fürdő csökkentett üzemeltetéséhez. Ugylátszik azonban erről egyesek nem akarnak tudomást szerezni, de arról sem, hogy a diósgyőri lakosoknak éppen ügy szüksége van a tisztálkodásra, mint a mis-' kolciaknak. Vagy talán nem? Helyes volna, ha erre az igen szócska helyett, a fürdő üzemeltetésével válaszolnának az illetékesek! Előbb cselekszünk, mint gondolkodunk ? Ez a történet három évvel ezelőtt kezdődött. Akkor kiáltották világgá az újságok, hogy Diósgyőr- vasgyárban 600 fős táncos szórakozóhelyet létesítenek. Az építkezés megkezdődött, s annak rendje és módja szerint, haladt is. A legújabb építészeti stílushoz azonban hozzátartozik a vita is. Már amikor elkészítünk valamit, akkor gondolkodunk, mi is legyen a célja. A 600 fős táncos szórakozóhellyel kapcsolatban csak most kezdődik a tulajdonképpeni vita* Miután csak az utolsó simítások vannak hátra az épületen, el kell dönteni, hogy rendelőintézet, vágy tényleg szői*akozóhely légyen. Mindenesetre előbb is eldönthették: volna. Szintetikus benzin A jövőben iá fenntartják a növényvédő állomások hálózatát Az állami növényvédő állomások az elmúlt években sikerrel vették fel a harcot az állati és a növényi kártevők ellen. A tervek szerint a 19 növényvédő állomásból álló hálózatot a jövőben is fenntartják, de az eddiginél szűkebb feladatkörrel. Fő feladatuk az lesz, hogy a nem zetközi növényvédelmi egyezményekben az állam részéről kötelezően vállalt védekezéseket végrehajtsák. Szabad gépkapacitásukkal azonban továbbra is segítik a terme löket, s a tervek szerint gépállományuknak mintegy felét készpénzfizetés ellenében átadják a mezőgazdasági üzemeknek: állami, kísérleti, cél- és tangazdaságoknak, valamint termelőszövetkezeteknek és egyéb társulásoknak. A növényvédelem felső irányítását ellátó két szerv, a növényvédelmi igazgatóságot és a nö vényvédelmi szolgálatot egyesíti, ami jelentős létszám-megtakarítás’ tenne lehetővé. (MTI) Bő virágzás, jó gyümölcstermés várható A tavalyi szigorú tél okozta fagykárokat a gyümölcsfák általában minden vidéken kiheverték. A szakemberek becslése szerint — mivel a fákon sok a virágrügy, az ősz hosz- szú volt, a tél pedig enyhének ígérkezik — az idén bő virágzás és jó gyümölcstermés várható, az időjárásadta kedvező lehetőségeket azonban most feltétlenül ki kell használni. Már most meg lehet kezdeni a tisztogatási, a metszést, a kaparást, továbbá a szükséges téli permetezést is, amihez országszerte elegendő, jóminőségű permetezőanyag áll a gazdaságok és az egyéni termelők rendelkezésére. (MTI) A Vízügyi igazgatóság dolgozóinak kérésére A Népszabadság szerkesztősége a lap 1956 november 22-i számában „B.rsud- ban mozdul az élet” címen cikket közöl, amelyben többek között szó vo.t a miskolci Vízügyi Igazgatóságnál folyó párt- szervező munkáról is. Idézzük a cikk idevonatkozó részét: „... Érdekes dolog történt viszont a Borsod-Heves megyei Vízügyi Igazgatóságon, ahol 10 ember megalakította az MSZMP szervere ét, de egy kommunista sem csatlakozott horzá- juk, mert ez a tíz ember soha sem volt híve a demokráciának. Most így a párt mögé bújva akarnak érvénye ülni, Uetve akaratukat érvényre juttatni a pártbnn. Az igazgatósás kommunistái kijelentették, hogy ezekkel az emberekkel nem hajlandók egy pártszervezetben dolgozni.” A Vízügyi Igazgatóság dolgozói nagy visszatetszéssel fogadták az említett cikk rájuk vonatkozó részét. Az MSZMP szervezőbizottsága és a Szocialista Munkáspárt valamennyi tagja, — akik között ~>ok volt MDP tag is van, — keményen és határozottan elítélte a cikk fentebb említett részét, mert szerintük ez rágalom azokra nézve, akik már akkor beléptek az új pártba. A Vízügyi Igazgatóságnál dolgozó MSZMP tagok felelősségük teljes tudatában kijelentik, hogy az újságcikk egy személy véleménye alap- < ján íródott és nem felel meg a valóságnak. ' Öngyilkos lett egy magyar menekült Sándor István 48 éves magyar menekült, sorsa feletti elkeseredő- j seben, szombaton a salzburgi 1 Möndhbergről. a mélységbe vetette J magát és szörnyethalt. Az AFP szerint William Harthill sheffieldi mérnök azt állítja, hogy szintetikus benzint talált fel. Közölte, hogy az üzemanyag- és energiaellátási minisztérium engedélyt adott a szintetikus benzin termelésének megindítására és forgalomba- hozataiára. a készítményre nem vonatkozik a jegyrentíszer. Mihelyt írásban megkapja az engedélyt — mondotta a mérnök — heti 135.000 literes mennyiségben megkezdi a termelést. Elmondotta még, hogy az általa feltalált szintetikus, benzin három olyan folyadékból készül, amelyek bőségesen állnak rendelkezésre, és megfelel a 85 aktán fokú benzinnek. Hasonlít a rendes benzinhez, s a szaga is ugyanolyan. A tudomány műhelyéből Feltámadnak a halottak Nemrégiben még, ha a szívverés elállt, bekövetkezett a halál, —- a visszavonhatatlan elmúlás. Most azonban hála a modern sebészetnek, már egyre több azoknak a száma, akik a szó szoros értelmében visszatértek a halálból. íme, néhány példa: dr. Albert Rainsone clevelandi sebészorvos szívrohi|rn következtében meghalt. Szerencsére az eset egy kórházban történt és a kórház orvosai között ott volt dr. Claude Beck szívspecialista is, aki gyors műtétet hajtott végre kartársán. Felnyitotta dr. Ransone mellkasát és a hatvanhat esztendős orvos röviddel ezután visszatért az élők sorába. Hasonló »csoda” történt egy csikágói gépkocsivezetővel, egy szovjet vasúti kalauznővel, egy amerikai divatter- ^ vezővel és másokkal is. A koronán a trombózis (szivkoszorúér-rögosödés) csupán Angliában évente ötvenezer embert öl meg, és nagy számban szedi áldozatait a világ más országaiban is. A jövőben — talán nem is olyan nagyon sokára — a halálesetek jórésze átmeneti lesz csupán, és mindazok, vagy legalábbis azok, akiknek szíve működésre alkalmas állapotban van, újra visszatérnek majd az életbe. A Szovjetunióban, a Vitébszik közelében- l^vő Koscsekino falu tábori kórházában, 1944 május 3-án a műtőasztalon meghalt Valentin Cserepanov, a harmincnegyedik gárdaezred katonája, srapnellgolyó okozta vérveszteség következtében. Az egyik sebész már utasította az egyik nővért, hogy jegyezze fel a halálesetet, amikor dr. Nyegovsizkij közbelépett. Azonnal alkalmazta a magákészítette mesterséges tüdőt, és oxigént, valamint adrenalint szivattyúzott a gárdista vérébe a szívbe vezető ütőéren át. Egy perc múlva a szív ismét dobogni kezdett. Három perc elteltével a katona már lélegzett és alig egy óra múlva felemelte a fejét. Visszatért halottaiból. Nem csoda tehát, hogy feltámadásának évfordulóján telefonon köszönte meg életét megmentjének. A háború alatt Nye- govszkij szovjet orvpstanár ötvenkét ízíben kísérelte meg az újjáélesztést a maga-készítette mesterséges tüdő segítségével és tizenöt esetben kísérlete teljés sikerűét járt. Tizenkét halottat támasztott fel. Az angoloknak szintén sikerült szép eredményt elérniük e téren, egy továbbfejlesztett gépezet segítségévek ők a szivet és a tüdőt egyaránt kikapcsolják és munkáját mesterséges szívvel és tüdovid helyettesítik. így a beteg szívet olyan műtétnek is alávethetik, amelyet a mesterséges szív és tftdo igénybevétele nélkül aligha végezhetnének el. Ma már a legsúlyosabb műtét sem riasztja el az Qtp-> goi sebészorvosokat, mert a szív és a tüdő szerepét egy igen tökélétes gép veszi át. Nyegovszkij. szovjet orvostaaiár, mesterséges tüdeje ma minden nagyobb kórházban megtalálható, és az angolok által készített gépet is egyre többször veszi igénybe a korszerű szív-sebészet. Ezeknek a segédeszközöknek köszönhető, hogy az ember, az emberi tudomány, az orvostudomány hadat üzent a ha-* Iáinak. Úgy fürdőit a népszerűségben, mint nyáron a veréb a porban. Hirtelen hozta a sors a hírnevet, a megbecsülést. Nem számított rá. De ha már megvolt, nem utasította vissza, élt vele. Hogy is lett neves író. Lássuk csak! Ügy kezdődött, hogy egyszer nagyon el volt keseredve és amúgy istenigazában megmondta a magáét egy vezetőnek. Az írást városszerte olvasták, melegen szorongatták kezét, gratuláltak neki. Igaza volt az írónak. A népért emelte fel szavát, értük ragadott tollat, é*-tük vette fel a kemény harcot az elpuhult népvezérekkel szemben. Jogtalan kiváltságokról rántotta le a leplet. Tükröt tartott a hatalomtól megrészegült vezető felé. Egyszóval bírált, bírált,1 kíméletlenül megmondta az igazságot a nép érdekében. Egymás után jelentek meg cikkei a sajtóban. Lassan veszélyessé vált ténykedése és írásai miatt fenyegetni kezdték. Megfélemlítették. Hagyja abba .sürgősen, vagy ne írja meg az igazságot olyan pucéran, gyalázatosán, ahogy az életben létezik. Kérték, adjon ruhát mondanivalójára, vegye é$zre a jót is, ne mindig csak hibát lásson. Elvégre a 600 forintos keresetű nagycsaládos ember gyermekei után segélyt kap, munka után új fürdőben tisztálkodhat meg, elmehet kedvezményesen üdülni és az épülő bérházakból egyszer neki is jut lakás, ha protekcióra tesz szert Csak megvaditották az írót, a kerülgetések és még keményebb lett. Szenvedélyesen kutatta a hibákat, a nagyot és a kicsit egyaránt. S közben népszerűsége nőtt, egyre csak Mt A séj-elinet szénaz Író védők hozzámentzk orvoslásért, segítségért. Az ö közbenjárását kérte sok ember, hiszen elég volt egy telefon, bemondta a nevét, s máris intézkedtek. Ki is mert volna ujjat húzni a népszerű íróval, hogy nevét a nyilvánosság előtt meg- hurcoltassa. Gyorsan elintéztek neki mindent. A népszerű író magányos perceiben gyakran elgondolkozott azon, honnét van mindehhez ereje, tehetsége. Mi szállta meg. Maga sem tudta. Csak később eszmélt rá, a dolgozók igazságáért való küzdelem, a bennük való hit, az értük való aggódás fűtötte, acélozta erejét, kovácsolta ki tehetségét. Sokszor úgy érezte már, hogy összeroppan a felelősség súlya. alatt. Ezer és ezer ember figyelt rá, ezren és ezren reménykedtek benne. Senki, semminek nem választotta meg, nem volt rangja, címe, csak író volt. Mégis nagyon sokan vezetőjüknek tartották. Aztán jött október 23. Nemzetiszínű zászlók alatt vonult fel azokkal együtt, akiknek a bajairól írt, akiknek írta, akikért csatázott. Szíve csordultig tele volt örömmel, megelégedéssel. Hát mégis érdemes volt küzdeni, vállalni annyi veszélyt, ujjat húzni a hatalmasokkal, vitázni éjszakákon át velük, s közben rettegni, mikor unják meg a macska-egér harcot. A felvonulók megölelték, sok ts- meretlen arc mosolygott rá, akik írásaiból ismerték meg a népszerű írót. Éljenezték. Nevét felkapta az októberi szel és végighullámzott a tömegen. Meg-megremegett egész testében. Az öröm izgalma meggyorsította szíve dobogását. Ez volt a jutalom. S ezt a jutalmat nem tudja helyettesíteni a pénz, rang, kitüntetés. A nép elismerése a legnagyobb kitüntetés a világon. Aznap odahaza csak ült, merengve, terveket szőve, álmokat kergetve szótlanul. Étel nem kellett, hiszen jól volt lakva. Ivett, evett a felvonuláson, a nép itatta örömmel teli pohárból. Érdemes volt élni, most már jöhet a halál. Ki ezt megéri, annak qz élet már nem tud újat mutatni színpadán. Napok, hetek teltek el, emberek haltak meg, s a népszerű író megborzadt. Mi történt! Ismeretlen, vad arcok hivatkoztak rá: te buzdítottál — mondták —, hogy öljünk és akasszunk. Nem, nem kiáltotta, s éjélente kínos verítékben forgott, ő ilyenre soha nem buzdított senkit. Most kiforgatják írásainak lényegét, de egyébként is kik ezek az alakok. akik ráhivatkoznak. Nem ismerte Őket. Kétségbeesetten gondolt ar-r ra, hogy mégis ő Hívta volna életre őket? Nem, ez nem igaz! A toll nem fegyver, azzal ölni nem lehet. Jaj, dehogynem — hasított fájdalmasan az agyába az igazság, hányat tett erkölcsi halottá tollával. Gyilkos fegyver a toll, lövedéke a betű, gyorsabb minden villámgéppuskánál. A mondatsorozatok elől nincs kitérés, elfürészeli az embert derékba, s utána összeomlik, mint a kártyavár, megsemmisül. Valahogy rend lett, s a nép ott állt pusztán megtépázva, magányosan, hitetlenül. A néptől elidegenült vezetők megszöktek, de akik helyükre akartak törni, gonoszabbak voltak az elmentektől. Kinek higyjünk, — jajdult fel a nép, hitünket adjátok vissza, mert hit nélkül élni borzasztó dolog. A hitevesztett ember olyan, mint a kiszáradt patak medre. Szenvtelen, rideg, hideg, érzéketlen géppé válik a hitetlen ember, nem érez fájdalmat, nem ismer örömet, csak él, mert élnie kell! Nincs vágya, életcélja. Szürkék a napok, egyhangúak az órák. Nem tüzesíti szeretet a szívét, nem csal forró köny- nyet szeméből a bánat, a hirtelen öröm. Rettenetes dolog hitetlennek lenni, úgy nézni egymásra, mint hazugság-gépekre, átnézni egymáson, mint a levegőn. Segítsetek, — kiáltotta a «ép. s mint vak koldus, szánalomkél- tően nyújtotta előre remegő kezét, hátha megragadja, valaki megrázza és felébreszti, beszél vele, s visszaadja hitét, életcélját. Hogy újra tudjön örülni, szeretni, sírni, nevetni, bánkódni, félni, félteni, becsülni, bízni, hinni, hinni. A névszerű írónak szólni kellett volna. Megfognia a vak koldus kezét és bátorítani. Hinyj hát te nép! Elmúlt, megszűnt az a rossz, amiért csatáztam érted, amiért vér hullott, s életet adtatok. Nem jön vissza soha többé, mert nincs a föl-, dön sem isten, sem ember, ki még- egyszer vissza m,ern*. vissza tudná hozni a zsarnokság korát. Kiáltani kellett volna a népszerű Írónak hangosan, hogy mindenki meghallja: bízzatok hát azokban, akik most ki akarnak vezetni a sírból, bízzatok bennük, mert maguk is sírból jöttek, volt erejük hozzá, hogy életre keljenek és lesz erejük ahhoz, hogy életet adjanak másoknak is. A népszerű író nem szólt, hálU gatott. Kicsinyes emberré vált, jéU teni kezdte népszerűségét. Mi lesz, ha szólok, mit szólnak majd hozzá azok, akikhez szólok. S mit mondjak, azt, hogy bízzatok? S hátha nem hisznek nekem? Hiszen én vettem el a hitüket. Nem, nem mondok semmit, várók, hallgatok. Majd akkor szólok, ha kevesebb lesz a zűrzavqr, ha tisztább lesz az ég és láthatóbbakká válnak a csillagok. Addig várok, s hu mégis szólnom kell, majd mondok valamit. írni fogok a pacsirtáról, hogy milyen szépen énekel. Megfestem az alma pirosságát, a zöld oldaláról már nem szólok, hátha nem fog tetszeni valakinek. Vagy írni fogok az édesanyáról, amint szoptatja gyermekét. Ez meghatja az embereket, ez nagyon s#ép. Mindenről fogok írni, csak egyet ne kérjenek, hogy állástfoglaljak. Jó ez a hallgatás, ez a titokzatos hallgatás. Nem kezdi ki az író népszerűségét, nem szidja senki. A. némaság azonban tiltakozás, s vajon gqndol-e az író arra, hogy kinek van haszna abból, hogy hallgat S a nép, ott áll megtépve, vére-* sen, hitetlenül, s kezét mint vqk koldus, előrenyújtja, segítségért kiált. Segítsetek emberek, írók, ti is segítsetek! Az író hallgat, félti népszerűségét. Sötéten hallgat. Kqrbafgnt kézzel ül, s tolfát lelakatolja. l&-> tette a fegyvert, elárulta a népet. SODA ISTVÁN.
