Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-13 / 10. szám

Vasárnap, 1957 január 13. 3 ÜZAKNAOTAIOKSZAO A nyár közepén 50 megawatt villamosenergiát termel a tiszapalkonyai hőerőmű iß 9 Épül a második 120 méteres kémény — Órán kint 40 ezer köbméter vizet szűrnek meg Mi lesz Kazincbarcika sorsa? Sűrű, nehéz köd telepedik Tiszapal- konyára, az erőmű építőit azonban ez mitsem zavarja. A 110 méter hosszú, 40 méter magas féligkész csarnok tövé­ben serény munkáskezek szorgalmas­kodnak, a toronydaru vígan repíti az •előregyártott elemeket a magasba, kész 120 méteres kémény szomszédsá­gában a kőművesek az ikertestvért se­gítik egyre magasabbra. Megszokott, békés kép ez Tiszapalko- nyán. Csupán az emberek szíve dobog még mindig kissé arritmikusan, mert az elmúlt hónapok eseményei felettük sem múlt el nyomtalanul. A csehszlovák turbinaszerelők megkezdték munkájukat Az új erőmű Borsod megyében, Tiszapalkonya község határában, szőke Tisza partján épül. A 200 mé­ter hosszú és csaknem 40 méter ma gas épületet előregyártott elemekből szerelik össze. Az épület 110 méter hosszúságban már elkészült. A téli munkák biztosítására egyik végét ideiglenesen nádpallóval zárták el, a másik végén pedig jelenleg a vég­leges falrészt szerelik a dolgozók Ezt a munkát a hónap végére be­fejezik és februártól mintegy 200 ezer légköbméternyi zárt területet már meleg levegővel fűtenek. Erre a célra ideiglenes kazánépületet létesítenek. Az itt elhelyezett öt mozdony és két mozdonykazán óránként majd 15 tonna gőzt termel és a meleg levegőt termo-ventiláto- rokkal fújják az épületekbe. A hatalmas üzemépületben a dol­gozók, dacolva a hideg idővel, kemény munkát végeznek, hogy a gépi be­rendezések szerelése egy percig se szüneteljen. A kazánházban a cseh­szlovák vezetőszerelők irányításával, az Április 4 Gépgyár brigádjai négy kazán építését végzik. Egy-egy ka­zán 225 tonna súlyú tartószerkeze­tébe több mint 40 kilométer hosszú, különböző méretű csővezetéket sze­relnek össze. Ezek lesznek az ország legnagyobb kazánjai, amelyekben naponta annyi gőzt termelnek, amennyivel 70 ezer kétszobás, össz­komfortos lakást lehetne fűteni. A dölgozók rhost az első turbina indí­tásához szükséges hármas és négyes számú kazán falazását végzik. A ket­tes számú kazánon a túlhevítők he­gesztése folyik. Az egyes számú ka­zánon pedig a csőhálózatot szere­lik. Megérkeztek a csehszlovák tur­binaszerelők és segítségükkel a Láng-gépgyáriak tovább folytatják a kettes számú turbina szerelését. A turbó végleges lezárása már meg­történt és most a szabályozáshoz, szükséges csővezetéket helyezik el. Az erőmű közelében a kazánok ki­szolgálására 120 méter magas ké­ményeket építenek. Az első kémény, amelynek építése során csaknem 640 ezer darab, keményszilárdságú tég­lát használtak fel — már elkészült. A 30-as kéményépítő vállalat dolgo­zói most a második kémény felépí­tésén fáradoznak. Péntek reggelre már elérték az öt méter magasságot. Tárolóberendezés napi 500 vagon szén fogadására A négy gépegységgel dolgozó erő­mű üzemeltetéséhez naponta majd 500 vagon szén szükséges, s ezt a ha­talmas mennyiséget a borsodi és nógrádi szénmedencékből biztosít­ják. A szén fogadására korszerű tá­roló- és szállítóberendezés épül. így — többek között — már elkészült a vagonbuktató alépítménye és gépi berendezésének szerelése, amely 3 percenként két normál vasúti kocsit ű:.ít ki. Jelenleg a buktató felépít­ményének zsaluzása és a vezénylő­fülke építése folyik. Innen a szén majd szalaghidakon keresztül jut az egyes és kettes átadó állomásra, ahonnan a tárolóba, vagy az erőmű bunkersorába továbbítják. A kettes számú átadó állomáson most a cseh­szlovák és magyar VERTESZ, va­lamint az April’«? 4 Gépgyár szerelői a különböző elektromos berendezé­seket és az egyenirányító motorokat helyezik el. A villamosenergia előállításához azonban még nagymennyiségű víz is szükséges. Ezt a Tiszából nyerik. A folyam partján már elkészült a víz- kivételi mű épülete. A hatalmás mű 13 méter mélységbe süllyesztett vas­beton szekrényében most hat magyar gyártmányú CSV—1200 tipusu Ganz szivattyút helyeznek el. Egy-egy szivattyút, amely másodpercenként több mint 2000 liter vizet szív ki a Tiszából, 380 lóerős motorral hajta­nak meg. A szívócsövek szerelése már befejeződött és rövidesen sor kerül a szivattyúk és motorok be­építésére is. Ezt a munkát a Ganz- vagongyáriak végzik. A vízkivételi műből a víz az üle­pítő medencén keresztül a szűrőház­ba jut. Itt öt dobszűrő segítségével, óránként 40 ezer köbméter vizet tisztítanak meg a szennyeződéstől. A szűrőház építészeti része már elké­szült és befejezték a nyomásfokozó állomás szerelését is. A megszűrt vi­zet a vízlágyítóba továbbítják, ahol a víz keménységét okozó anyagokat vegyi úton lecsapolják. Ezt, a szinte már desztillált vizet használják fel a kazánokban. A lágyító gépegysé­geinek szerelését rövidesen befeje­zik és megkezdik üzemi próbáját. Ingyen termelik az erőmű világításához szükséges energiát Az erőműben az elhasznált vizet, mielőtt a folyamba visszaengednék, újra munkába fogják. A rekuperá- ciós mű ugyanis a Tisza alacsony vízállásánál mint turbina, a magas vízállásnál pedig mint szivattyú működik. Az érdekes létesítmény csaknem 3 millió kilogramm súlyú vasbeton szekrényét 16 méter mély­ségben süllyesztették a folyamba. A szekrénybe két Káplán-rendszerű turbinát szerelnek, amelyek a víz­állástól függően vagy energiát ter­melnek, vagy az elhasznált vizet visszanyomják a folyamba. Ilyen sokrétű munka folyik 1957 január első felében a tiszapalkonyai erőmű építkezésein. Ennek ellenére a vezetők és a dolgozók bíznak ab­ban, hogy az első gépegység (két ka­zán, egy turbó generátor) már nyár közepén 50 megawatt villamosener­giát termel. Ez év végére pedig úgy tervezik, hogy még egy gépegység beindul, s így Tiszapalkonya majd 1000 megawatt villamosenergiával segíti a népgazdaság fejlesztését. A falakkal együtt nőnek az emberek is A tiszapalkonyai hőerőmű derék épí­tőinek azonban nemcsak az a gond­juk, hogy nőjjenek a falak, emel­kedjenek a kémények, hanem az élet, az ország gondjaihoz is hozzá­szólnak. A munka megkezdésével egyidejűleg megkezdték az új párt, az MSZMP szervezését, is. Eddig mintegy 50 dolgozó kérte felvételét az új pártba. Az építkezésen a bu­dapesti MÁVAG-tól 14-en dolgoz­nak, ebből 9-en léptek be az új pártba. A kilenc belépőből 7 dolgo­zó még semmiféle pártnak nem volt tagja. Az erőmű vállalattól 15-en je­lentették be belépésüket. Különösen nagy az érdeklődés az új párt iránt a 31/2. Építőipari Vál­lalat dolgozói között. Szemes János ötszörös sztahanoyísta brigádvezető, aki eddig nem volt egy pártnak sem tagja, bejelentette: tagja kíván lenni az MSZMP-nek. 31/2-es Építőipari Vállalattól heten már me^ is kapták az ideiglenes tagsági könyvet, 20 új belépőnek pedig most állítják ki az okmányokat. Tiszapalkonyán, hogy az új párt nak már 50 tagja van, elsősorban annak köszönhető, hogy az MSZMP szervezőbizottsága kemény munkát végez. István György elvtárs, az MSZMP ideiglenes szervezője há­rom megbeszélést tartott a párt­tagoknak és olyanoknak, akik ren­des, becsületes dolgozók, s várható, hogy belépnek az új pártba. A meg­hívottaknak mintegy 70 százaléka jelent meg a megbeszélésen, s már sokan ott a helyszínen kijelentették, tagjai kívánnak lenni az új pártnak. A fizikai dolgozók mellett érdeklő­dést tanúsítanak az új párt iránt a műszakiak is. A dolgozók .»érésére — jobb áruellátást A hatalmas építkezésen a dolgozók ellátása ma még nincs teljesen biz­tosítva. Ez sok bosszi :igot okoz és gátolja bizonyos mértékben a folya­matos termelőmunkát. A lakótelep egyetlen népboltja sem rendelkezik megfelelő árukészlettel, az üzlet dél­után 3 órakor bezár. Igen sokan pa­naszkodnak a kenyér minőségére, az üzemi konyhára, ahol a gyenge mi­nőség mellett mennyiségileg is ke­vés ételt szolgálnak fel. A dolgozók sürgősen kérik a Borsod megyei ta­nácsot: intézkedjék az üzlet áru­készletének feltöltéséről és arról, hogy a bolt este hét óráig tartson nyitva. Szeretnék azt is, ha az étel minősége és mennyisége az elkövet­kezendő napokban rohamosan ja­vulnaEhhez az Építőipari Vállalat vezetőségének és szakszervezeti bi­zottságának segítségét kérik. Az életet jelentő munka Tiszapalko­nyán is megindult. Megindult, mert az erőmű becsületes dolgozói tudják, hogy a szénhiányon kivül komoly gon­dot okoz a villamosenergia biztosítása. A könnyű- és nehézipari üzemek egy­re több áramot kérnek, hogy újra meg­induljon minden szövőgép és acélt for­gácsoljanak az esztergák. A villamos- energia ma az életet jelenti. Tudják ezt az ország legnagyobb hőerőművének építői is. Ezért jelentek meg szinte va­lamennyien munkahelyükön, s ezért végzik fáradhatatlanul munkájukat, hogy az új mű mielőbb elkészüljön. KARMAN JANOS—FODOR LÁSZLÓ — Mi a helyzet Kazincbarci­kán? — erre a kérdésünkre Sze- pesvári Ivántól, a nehézvegyipari igazgatóság iparági mérnökétől kértünk választ. — Két adattal kezdeném, ame­lyek ékesein bizonyítják Kazincbar­cika szükségességét — mondja be­vezetőül Szepesvári Iván. — Cseh­szlovákiában például négyszögölen­ként 23 kilogramm műtrágyát hasz­nál fel a mezőgazdaság. Magyar- országon ugyanekkora területre mindössze két-három kilogramm jut. Ezt az elmaradást sürgősen be kell hoznunk, mert különben me­zőgazdaságunk látja a kárát. A ka­zincbarcikai kombinát a tervek szerint 130 000 tonna műtrágyát termelne évenként. Bár ezzel a mennyiséggel még nem hozzuk be Csehszlovákiát, mindenesetre lé­nyegesen javulna mezőgazdaságunk helyzete. — Báróikén jelenleg a legna­gyobb gondot a kompresszorod megoldatlansága okozza. A három hazai gyártású kompresszor, ame­lyeket az elmúlt évek során építet­tünk, nem biztosítja a tervek meg­valósítását. Ezért több népi demok­ratikus és kapitalista áEammái kezdünk tárgyalást a kompresszo­rok felépítésére. Ha sikerül, egy éven belül megépítjük a két új be­rendezést A kompresszorok meg­vásárlásához szükséges devizát a kormány már kiutalta részünkre; — Az egy év alatt megáll Bar­cikán az élet? — kérdezzük. — Nem! Sok műhely, így a kar­bantartó és mészikőőrlő bérmunkát vállal. Ezzel biztosítani tudják a szükséges fenntartási költséget és a béralapot. Az elbocsátások veszé­lye Kazincbarcikán is fenyeget. A feleslegessé váló munkaerőket erre az időre az építkezésekhez irányít­juk. Kazincbarcikának van jövője; Úszta Gyula elvtárs Tokajban Háromórás beszélgetés a gyűlés résztvevőivel Néhány nappal ezelőtt egy hír szá­guldott végig Tokajon. Jön Úszta Gyula, a parasztszármazású vezér­őrnagy Tokajba. A hír igaz volt, mert valóban megérkezett a hajdani Zemplén megyei főispán, Úszta Gyula elvtárs. Jövetelét nagy vára­kozás előzte meg, gondolatok kava­rogtak a tokaji emberek fejében, la­tolgatták, vajon miről fog beszélni, érdemes lesz-e meghallgatni, nem olyan unalmas beszédet mond-e, mint sokan mondtak október 23 előtt. A moziterem zsúfolásig megtelt hallgatósággal, ahogy mondani szo­kás, ott volt a falu apraja-nagyja. Sok helyről eljött az egész család. Még Bodrogkereszturból is jöttek hallgatók. Egyesek csalódtak. Csaló­dás, keserű csalódás érte azokat, akik abban reménykedtek, hogy esetleg politikai zavart kelthetnek a nép körében. Nem sikerült nekik. A hallgatóság zöme azzal tért nyu­govóra a szabad pártnapról, hogy érdekes, nyílt politikai beszédet hallott, ahol a hallgatóság is elmondhatta véleményét, aggályait. A terem díszítetlenül is impozáns volt, meleg, bensőséges légkört árasztott, hiszen ott ékeskedett Kos­suth címerünk, nemzetiszínű lobo­gónk. A teremben olyan 4—500 dol­gozó ember (pártonkívüli és kom­munista) szíve dobogott, akik békét, szeretetet, nyugodt életet akarnak az országban. Az előadó nem szó­nokolt, inkább beszélgetett hallgató­Az Ózdi Kohászati Üzemek munkástanácsa és az üzemi MSZMP kapcsolatáról Elmondja i Antalliö% József, a Kohászati üzemek munkástanácsa és a% üzemi MSAMP Intézőbizottság elnöke Igen fedelősségteljes munkát vál­laltak magukra a forradalmi mun­kástanácsok. Vállalták, hogy az ok­tóberi események után elnémult munkagépeket ismét lendületbe hoz­zák, vállalták, hogy megindítják a békés termelő munkát és megszaba­dítják gazdasági vezetésünket az eddigi bürokratikus fékektől. Ezt a célt tűzte maga elé az Ózdi Kohászati Üzemek munkástanácsa is. Kezdetben a tanácson belül is igen megoszlottak a vélemények kü­lönböző határozatokat illetően, ké­sőbb azonban egyre inkább a józan, higgadt gondolkodás jellemezte a munkástanács-üléseinek hangulatát. Sokan nem látták — és egyesek még ma sem látják — eléggé tisztán az októberi eseményeket és ez befolyá­solta a munkástanács egészének munkáját. Ennek ellenére sok olyan pozití­vum volt, amely előre segített ben­nünket a kibontakozás útján, sok olyan jó intézkedést hoztunk, mely- lyel meg tudtuk őrizni Ózd rendjét és nyugalmát. Nem kevésbé a mun­kástanácsnak köszönhető az is, hogy a szovjet csapatok Ózdon való tar­tózkodása alatt a legnagyobb rend és nyugalom, valamint a szovjet elvtár­sak iránt tanúsított fegyelmezettség volt tapasztalható. Az októberi események után a párt sorai igen meggyengültek, mert a kommunisták jó-része is úgy véle­kedett, hogy csalódott a »pártban«. Az országos és helyi sajtó, az »Ózd és Vidéke« több cikkében helyesen magyarázta meg a dolgozóknak, hogy má, kommunisták, nem a párt­ban, nem a marxizmus-len in izmus eszméjében csalódtunk, hanem a párt egyes diktatórikus, kiski-rál yoskodó vezetőiben. E kettő között pedig alap­vető különbség van. Négy héttel ez | előtt magam is írtam egy cikket az Ózd és Vidéké-be »A munkásosztály­nak szüksége van pártra« címmel. Ezt az álláspontomat azelőtt is és ez­után is fenntartom. Sokan ma is tu­datosan, vagy tudatlanul úgy véle­kednek, hogy a kommunisták azok. akik gátolják a kibontakozást. Ezt a káros nézetet a leghatározottabban vissza kell utasítani. Az igaz hogy a kommunisták gátolják, sőt elfojtják az ellenforradalom kibonta­kozását, ezt az akciójukat azonban azt hiszem, minden hazáját, a népi demokráciát, a szocializmust magáé­nak valló becsületes dolgozó osztatlan helyesléssel fogadja. Az MSZMP már megalakulásakor élesen elhatárolta magát a Rákosi— Gerő-klikktől és annak káros veze­tési módszerétől. Az MSZMP — épp úgy, mint a többi országok kommu­nista pártjai — továbbra is a marx­izmus-len,inizmus talaján áll és min­den erejével harcol a szsocializmus megvalósításáért. Ilyen célkitűzések mellett magam is örömmel léptem az MSZMP-be és a nagyüzemben megalakult MSZMP intézőbizottságába — minthogy rám­esett a választás — elvállaltam az elnöki teendőket. Mi. igyekszünk megmagyarázni a dolgozóiknak, hogy az MSZMP a dolgozók széles töme­geinek akaratát kívánja megvalósí­tani, mint ilyen, a munkástanács közvetlen segítségére van. Ezt ma már egyre többen megértik s ezért nem csoda, hogy a munkás- tanácson belül és magában az elnök­ségben is egvre többen kérik felvéte­lüket a pártba. Mi ezt a törekvést ;gen helyeseljük és támogatjuk, de természetesen ugyanolyan bizalmat szavazunk a munkástanács párton­kívüli dolgozóinad «s* akik keményen kiveszik részüket a kibontakozás feltételeinek megteremtéséből. Bátran elmondhatjuk, hogy az Ózdi Kohászati Üzemeknél ma már egyre javul a munkástanács és az MSZMP kapcsolata. A munkástanácson belül lévő tanácstagok már eddig is igen sok jó javaslatot vetettek fel, amit meg is valósítottunk. Itt meg kell mondanom azt is, hogy nehéz gaz dasági helyzetünk ellenére sem lesz ózdon munkanélküliség. Lesznek ugyan olyan vidéki dolgozók, akik nek odahaza földjükön biztosítva van a megélhetésük, ezeket addig is, míg otthoni megélhetésük nem rendező­dik, 50 százalékos kereset mellett hazaengedjük. A gyáron belül azon­ban mindent elkövet a munkástanács, hogy munkanélküliség ne legyen. Az eddig beérkezett jó javaslatok és ter­vek szerint ezt minden valószínűség szerint meg is fogjuk oldani. Üzemünkön belül már 8 alapszer­vezet működik, és az abban dolgozó kommunisták komoly segítséget nyújtanak az üzem fokozatos felfej­lődéséhez. De természetesen számos jó javaslat érkezik a pártonkívüli becsületes dolgozók köréből is. Az a munkástanács, amelyik tá­maszkodik a becsületes kommunis­tákra, merem állítani, hogy sok segít­séget. kap tőlük felelősségteljes mun­kájának elvégzéséhez. Az Ózdi Kohá­szati Üzemekben ezen az úton aka­runk haladni olyan kommunistákkal karöltve, akiket az egyszerűség, a szerénység, a munkában való példa mutatás és helytállás jellemez Bízom benne, hogy ha az ózdi munkássár? kommunistáknak ilyen típusai4 tátja maga mellett a munkahelyeken, készek velük együtt dolgozni az élőt-1 tünk álló hatalmas feladatok közös I erővel való megoldása ércekében; ságával. A több mint három órás be­szélgetésen majd mindenről szó esett. Vitatták az októberi esemé-* nyékét, beszélgettek az azóta elteli időről, a kormány nyilatkozata alap* ján a jövőről. Mindenki szíve szerint; beszélhetett (több mint; húszán szól­tak hozzá), de beszéltek is. Sok mon­danivalója volt a tokaji népnek éa sok újságot akart hallani. Nem cso­da, hiszen a maguk választotta kép­viselőiket éppen úgy nem láttáik! évek óta, mint a Horthy-korszalk képviselőit. Az egyik idős bácsi azt mondta: miféle népi képviselő az, amelyik elszakad a néptől, olyan szo­kásokat vesz fel, mint a régi úri­világ képviselői, noha tudjuk, hogy a mostani képviselők a mi osztá- yunkiból valók. Azt a sok mondanivalót, ami gyűlésen elhangzott, nem tudom le­írni, hiszen erre hely sincs. De hiba lenne nem leírni, hogy fájó pontja egyes szőlőtermelők­nek, akik október 23 előtt beadták a kö­telező bormennyiséget és keveseb­bet kaptak érte, mint azok, akik a begyűjtési törvény eltörlése után az állami felvásárlóknak eladták. Még több helyi sérelmet, egyéni panaszt mondott el az a harminc ember, aki a gyűlés után beszélgetett Úszta elvtárssal. Ö ígéretet tett, hogy meg­vizsgálják a problémákat és segít­séget nyújtanak. Késő este volt, mire Tokaj végleg elcsendesedett. A sötét, sáros utcá­kon hazafelé ballagó emberek fejé- ben újabb gondolatok kavarogtak# Zajon mi lesz, vajon az előadó se­gít-e elintézni a tokaji dolgozók ké­réseit, vagy csak meghallgatta és minden marad a régiben. Egyesek úgy morfondíroztak: én bízom ben­ne, hogy segít erejéhez mérten orvosolni a sérelmeket, hiszen ő is parasztszülők gyermeke. Mások emígy: az elmúlt években sok csalódás érte a népet, nem egy népből származó vezető elszakadt a néptől, fittyet hányt a nép jogos kö­veteléseire, a fellegek'ben járt. Vajon nem lesz-e ezután is így? Az idő majd eldönti, kinek lesz igaza. Bi­zonyára Úszta Gyula elvtárs is ta­nult az elmúlt évek hibáiból és hű­séggel szolgálja sokat szenvedett népünket a felemelkedés útján. Bi­zalom, bizalom és újra bizalom! Igen, bizalmat kell adnunk veze­tőinknek ahhoz, hogy ki tudják ve­zetni az országot e súlyos katasztró­fából. (majoros) A jövő héttől átvehetők a tejutalványok Értesíti az I. kér. tanács a lakos­ságot, hogy az 1957. egész évi tej­utalványok megérkeztek és az arra jogosultaik részére január 15-től át­vehetők az I. kei*, tanács Vörösmarty u. 18. sz. alatt I. em. 25. számú he­lyiségben, az alábbi utca ábc sor­rendben: Január 15-én A—Á, 16-án B, 17-én B. 18-án C—D. 19-én E—F. 21-én G —H. 22-én I—J. 23-án K, 24-én L-* M, 25-én M—P. 26-án R—S, 28-án Sz, 29-én T, 30-án V—Z. Személyi igazolványát mindenki vigye magával, ha megbízásból viszi el a tej utal vényt, akkor az arra jo­gosult gyermek szüleinek szeméi yi- gazolványát köteles felmutatni. E/en igazolvány nélkül teiu^vány nem adható ki. Terhesanvák terhes-égi könyvecskével igazolják jogosultsá­gukat. Kiadás ideje 8—12-ig és 9— fél 5 óráig.

Next

/
Thumbnails
Contents