Észak-Magyarország, 1957. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1957-01-27 / 22. szám

2 ES ZAKMAG YAKORSZ AG Vasárnap, 1957. Január 97. Sajtótájékoztató a Belügyminisztériumban (Folytatás as t oldalról.) parancsnokához lettem küldve. Mun­kánk biztonságosabb végzése céljából hamis újságírói igazolványokkal vol­tunk ellátva, amelyek a müncheni újságjkiadóvállalat nevére szóltak. Az események kezdetétől 1956 de­cember 9-ig én majdnem megszakí­tás nélkül az osztrák-magyar hatá­ron tartózkodtam és ott gépkocsin mozogva tevékenykedtem. En saját szememmel láttam, hogy az osztrák-magyar határ minden szakaszán Szentgotthárd­iéi Hegyeshalomig a Gehlen-féle nyugat-német hírszerzőszerv ál­tal több felfegyverzett csoport lépte át a határt Magyarország felé, hogy ott harcoljanak és erőszakosan megdöntsék a Ma­gyar Népköztársaságot. 1956 október 27-én este a bécsi magyar klubban volt egy összejöve­tel Ezt megelőzően a Bécsiben élő magyar menekültek tüntettek, ezzel kifejezve együttérzésüket a magyar- országi eseményeket illetően. Az október 27-i összejövetelen résztvett a Salzburgból Farkas Fe­renc vezetése alatt érkezett ötven fő, fiatalokból álló magyar menekült csoport is. Ezek ott a klubban kije­lentették, hogy a magyarországi fel­kelőket hajlandók fegyverrel támo­gatni. Én október 29-én találkoztam Farkassal az osztrák határon és be­szélgetés közben elmondta nekem, hogy október 28-ról 29-re virradóan a fentemlített ötven fő Hegyeshalom­nál az ő közreműködésével fegyve­resen átlépte a határt Magyaror­szágra, hogy Budapesten a felkelő csoportok harcát irányítsa. Én az ellenforradalom után döb­bentem csak rá igazán, hogy müven súlyosan vétettem a magyar néppel szemben. Ez késztetett arra, hogy mindent őszintén feltárjak úgy a magam, mint mások tevékenységét illetően. Bízom abban, hogy a ma­gyar hatóságok őszinte megbánáso­mat és igyekezetemet kellően értér kelik és lehetőségét adnak arra is, hogy elkövetett hibáimat jóváte- gyem. Visnyey Sándor ezután az újság­írók kérdéseire elmondotta, hogy október 28 óta, amikor *z osztrák határra küldték, több­ször látott a szürkületben há­rom-öt tagú nyugatnémet gyárts mányi* fegyverekkel felszerelt csoportokat átjönni a határon. Ez azért volt lehetséges, mert az osztrák állam nem rendelkezik kü­lön határőrséggel, csak csendőrség­gel és vámőrséggel. Ezeket ugyan megerősítették, de az utak közötti részeket, erdőket nem tudták megfe­lelően ellenőrizni. A magyarországi általános hely­zetről a menekültektől szerzett tájé­kozódást. A menekültek rendszerint nagyítva mondták el a magyaror­szági helyzetet. (MTI) Eqv kérdés: Vietnam szilárdan támogatja a magyar népet Hanoi (MTI) Az Uj Kína hírügynökség Hanoi­ból keltezett távirata hírül adja, hogy a vietnami nemzetgyűlés pén­teken . szilárd támogatásáról biztosí­totta a magyar népet az ellenforra­dalmi összeesküvés szétzúzásában. A vietnami nemzetgyűlés kifeje­zésre juttatta azt a reményét, hogy a magyar nép minden nehézséget legyőz, begyógyítja sebeit, befejezi A'fián miniszterelnök a Szovjetunióba utazik Helsinki (MTI) Mint a DP A jelenti, Fagerholm fitm miniszterelnök január 29-tol február 6-ig hivatalos látogatást tesz a Szovjetunióban. A finn külügymi­nisztérium közölte, hogy Fagerhol- mot Kauno Kleemola kereskedelem ég iparügyi miniszter, továbbá a finn külügyminisztérium számos beosz­tottja kíséri el útjára. ügyes patkány kerestetik1 nemzeti fejlesztési programját, erő­síti kapcsolatait a testvéri országok­kal, amelyeknek élén a Szovjetunió áll és hozzájárul a világbéke meg­szilárdításához. A vietnami nemzetgyűlés foglalko­zott az egyiptomi és algériai kér­déssel is és követelte ezen országok szuverénitásának tiszteletbentartá- sát. (MTI) Hárommillió forint az ózdi koiászat vágánvháiózatluk korszerűsítésére Az ózdi kohászatban mintegy 120 kilométer hosszúságú vágány hálóza­ton bonyolítják le a gyár forgalmát A régi, a rendesnél kisebbméretű és földalapra fektetett vágányokon a fokozódó forgalom nehézkesen bo­nyolítható le, ezért a forgalmasabb szakaszokon, mintegy 25 kilométeres hosszúságban a vágányhálózat ki­cserélését már az előző években Mi kerül többe: egy új híd, vagy a régi foldossása, toldozása Türelmetlenül várják a választ a Bodrog melletti sárospataki lakosok A sárospataki Bodroghíd az már nem is híd, hanem amolyan vízre fektetett lucaszéke. Illetve olyan nadrághoz hasonlít, amelyiket tol­dozzák, toldozzák, mégsem iesz soha használható. A menekülő nácik rob­bantották fel annakidején. Aztán szükséghídra átalakították. Aki rá mert menni, ráment, aki nem, az nagyot kerülhetett, mert hét határon alig akad a Bodrogon valamire való híd, vagy akár hidacs'ka. 1953-ban aztán bekövetkezett a fordulat éve •a híd történetében. Nagyon balfcr- ‘dulat volt, dehát ki tudta ezt ak­kor?! Mérnökök jöttek és másféle hivatalos emberek. A mérnökök mértek, a többiek számoltak, raj­zoltak. Közben szállt a hír jzájról- szájra: lesz új hidunk! Mondá a közvélemény. És mit mondának az illetékesek? Szép rajzot csináltak, de olyat, hogy gyönyörködött a szív. Aztán a hivatalos emberek —- hamarosan jö­vünk — jelszóval szépen elmentek. Azóta se látta őket senki. így aztán maradt minden a régi­ben. A híd nagyokat nyög már a gyalogos alatt is, ha pedig a szeke­rek mennek által rajta, igen furcsán egyengeti ócska derekát. Miért is nem fejezték be a hidat? — Nincs pénz! — így mondták, csupán arra futotta, hogy ázünteler nül javítsák a hidat. Most is kijavítják. És amikor egy-egy sárospataki eiő-. vette a ceruzát és papírt és kiszámh- gatta a hídra fordított összeget, ugyancsak elképedt. Kiderült, hogy máris drágább az ócska híd, mint az újra, korszerűre tervezett «•álom­bélit híd. Hol itt a józan ész! A Bodrog felett nagy a forgalom, a híd jóformán a Felvidék és az Alföld összekötője, a Bodrog-köz kapocsa, Sárospatak egyik vénája. Uj kellene, de a büro­krácia óh! nem engedi. Állítólag a bürokrácia ma már «-felszámolás alatt« van. Illene tehát arra a Bod­rogra egy hidat csinálni ,a jelenlegi megrokkantságának tizennéhányadik évfordulóján.;» Pályázati felhívás A Művelődésügyi Minisztérium és a magyar képző- és iparművészek szövetsége a Derkovits Gyula ösz­töndíj megüresedett helyeire pályá­zatot hirdet. A pályázatok elbírálá­sánál a jelentkezők eddigi munkás­ságát, művészi, emberi magatartásu­kat és az ösztöndíj időtartamára szóló művészi terveiket veszik ala­púk Az ösztöndíj összege havi 3.000 fo­rint. Korhatár 35. életév. A pályázati kérelmeket 1957 feb­ruár 15-ig kell benyújtani a magyar képző- és iparművészek szövetségé­nek. A műveket ugyaneddig az idő­pontig a műcsarnokba kell beadni. (MTI) Meghalt Sigemicu Mámora Sigemicu volt japán kül­ügyminiszter szombaton hajnalban szívroham következtében meghalt — jelenti az AP. Sigemicu 69 éves volt. (MTI) Az Egyesült Államokban egy dolgozni szándékozó patkányt ke­res Louis Saloman wocdbridge-i (New Yersey állam) villanyszerelő, akit azzal bíztak meg, hogy a fő közlekedési útvonal alatt tűzjelző kábelt vezessen át egy 250 méter­nyire álló új épületig. Az útburko­latot nem szabad feltörni. Az út alatt van ugyan csővezeték, de en­nek oly szűk az átmérője, hogy sem ember nem fér át rajta, sem egyéb használatos módszerrel nem lehet a kábelt átjuttatni. Saloman utolsó reményként a patkányokhoz folyamodott. Eddig három patkányt indított útnak a farkára kötött ká­bellel. Az első mindjárt az út ele­jén elrágta a madzagot, amellyel a kábel a farkára volt erősítve. A második megtette az út felét, de hirtelen megzavarodott és vissza­iramodott. A harmadikat áramlöké­sekkel buzdította hátulról. Ez ke­resztül is jutott, de a futás hevé­ben röviddel a cél előtt lerándult a madzag a farkáról. megkezdték. Az idén tovább folytat­ják a vágányhálózat korszerűsítését és erre a célra kétmilliónyolcszáz­ezer forintot irányoztak elő. A honvédelmi minhzlérium töziemiiiye A honvédelmi minisztérium értesíti azokat a tartalékos tiszteket és had­köteleseket, akik hivatásos állomány­ba vissza, illetve felvételüket kérték, vagy kérni szándékoznak, hogy ké­relmük jelenleg nem teljesíthető. Amennyiben a hadsereg újjászer­vezése egyes tartalékos tisztek felvé­telét mégis indokolttá tenné, úgy a honvédelmi minisztérium a katonai kiegészítő parancsnokságok útján fordul felhívással a tartalékos tisz­tekhez. (MTI) Nyugat-Európa nyomozói aMonlesi-per eltűnt emlékiratai után kutatnak Tegnap volt az utolsó tárgyalási nap e héten a Montesi-perben. A ki­sebb vádlottak kihallgatása folyik, így a Capocotta-birtok őreié. De még ezek a tárgyalási órák is annyira bő­velkednek az érdekes részletekben, hogy a hetven újságíró kivétel nél­kül «-végig kitart« a kihallgatások során. Az újságíróknak különben nincs könnyű dolguk, mert az olasz tör­vényszéki tárgyalótermekben fotó­riporterek nem készíthetnek felvé­teleket. Ezért a sajtó ügyes munka­társai gyufásdoboz nagyságú, mi­niatűr fényképezőgépekkel felsze­relve látogatják az üléstermet, s °gy-egy alig észrevehető mozdulat­tal készítik el a felvételeket a per érdekesebb mozzanatairól. Ennek tu­IGEN VAGY NEM? TUDTA, MINDJÁRT reá kerül a sor és válaszolnia kell: igen, vagy nem?! Riadtan nézett körül a többi gondterhelt arcokon, segélytkérően kutatott a szemekben. — Csak most segítsetek, barátok, elvtársak! Mentsetek fel minden kételytől, rázzatok meg amúgy istenigazában, hogy a kábultság el­múljon rólam. Csak most segítse­tek, hogy válaszolni tudjak: igen, vagy nem. Ezt dobogta szíve. A mellette ülő éppen felállt. Köz­vetlen munkatársa, a kenyerét eszével keresi, vagy, ahogy mon­dani szokták, mestersége: értelmi­ségi dolgozó. — Talán az ő szavából sikerül erőt meríteni. Világosfejű ember­nek ismerté, aki mindig el tudott igazodni az élet bonyolult útjain. Talán ö már tisztán lát és csillapult indulatának tengere. Ebben re­ménykedett. Feszülten figyelte, hogy mit fog mondani. Pattanásig volt minden idegével. Kész volt felinni minden bátorító szavát. S amikor a barát, a közvetlen munkatárs megszólalt, szertefoszlott a reménye és oly egyedül érezte magát, mint még soha. Dadogott, habozott, mint valami iskolásgyermek, aki nem készült el a leckéjével. Várta a súgást, majd lesütötte a szemét és csak ennyit rebegett: T- Nem, nem lépek be a pártba. Csalódtam, rútul rászedtek. Nem, mosd még nem lépek be. — Ezzel leült. Nem nézett semerre, arcát kezeibe temette és sírt, némán, könny nélkül, mint egy lelkileg összeomlott ember. Úristen! De hiszen, most nekem kell válaszolni, én következem. Mindenki rámtekint, igen, én jö­vök most. Csak egy kicsit várjatok emberek, elvtársak, hadd szedjem rendbe gondolataimat. Hogy mosd erre nincs idő, rám vártok? Igen. -. * igen máris felelek. FELÁLLT S CSAK ÁLLT, állt szótlanul, mint aki megnémult. Torka kiszáradt, szemét valami csípni kezdte s egyszerre hirtelen olyan fáradtnak érezte magát, azt hitte, hogy menten összeroskad. Szé­dülni kezdett. Forgott vele az egész szoba. Aztán, mint egy villám, úgy cikázott benne végig minden, az eltelt tizenkét esztendő minden örö­me, keserve. — Hát miért lépjek én be az MSZMP-be? Még nem feledtem el hogy mit írtak rólam a titkos papí­rok. Csipkelődő, cinikus, megbízha­tatlan. Hát tudjátok ti, pártszerve­zők, hogy hányszor vágták a fejem­hez, hányszor éreztették velem, hogy csak megtűrnek az MDP-ben? Vagy ahogy akkor mondták; szük­ségünk van a tudására. Felhasznál­juk, aztán, majd ... Azzal is vádol­tak, hogy azért léphettem be a pártba, mert be akarok furakodni a munkásosztály közé. A másik kádervélemény... node, hagyjuk! Nagyon keserűek azok az órák, amikor ezekre a vélemények­re gondolok. Hát így ismertek meg engem? Mondjátok meg emberek, hogy lehetett ennyire belegázolni ezer és ezer ember becsületébe? Hogy magyarázzam meg, azt a ki­mondhatatlan érzést, amikor állan­dóan gyanakvó szemek között kel­lett dolgoznoih. Ha beléptem a pártirodára, a beszélők elhallgattak. Kurtán elintéztek s csak az ujjúkat nyújtották a kézfogásnál, nehogy .. -. Mily keserű napok voltak ezek! Mindig azt vártam, mikor állítanak félre és a hátamra ragasztják a bilétát: ki van használva, félre van állítva. Ügy éreztem magam, mint a légy a pók hálóidban. A bizal­matlanság hálója bárhogy vergőd­tem, nem engedett, még jobban szorított. ■— Én lépjek be a pártba? Hát van itt a földön ixLlaki, aki meg­értene most engem? Az egyik olda­lon, mint vörös kommunistát köny­veltek el a kollegák. Gúnyos meg­jegyzéseik közepette vívtam a har­cot az életért. A másik oldalon, ahová tartozni szerettem volna, on­nét állandóan kifelé tessékeltek, mint megbízhatatlant. Igen. Kap­tam én kitüntetést, jártam a parla­mentben, megittam egy pohár bort és Dobi is kezet szorított velem. Akkor egy percre elfeledtem min­den keserűséget, de amikor a má­mor elmúlt és munkához kezdtem, mindig eszembe juttatták, hogy ki vagyok, hogy megbízhatatlan va- gyok. i EZ AZ ŐRJÍTŐ bizalmatlanság, a gyanúsítgatásnák idegeket felőriő légköre, ez pusztította a lelkeket. Ez fojtogatott bennünket. Hiába ki­áltottuk: egy kis levegőt, egy kis bizalmat adjatok és elmozdítjuk a hegyeket a helyérőlI Mint óriások kínlódtunk erőnkkel, melyet a bi­zalmatlanság bilincsbe vert. Ti szavak! Ti mondatok! Te em­beri beszéd! írd le, kiáltsd ország­világgá, elég volt a bizalmatlanság légköréből, a gyanúsítjatásból, ne fojtogassa azt, aki bizalmat érde­mel. Nos, te szerencsétlen megtűrt, te megbízhatatlan, adj hát választ! Igen, vagy nem?! Ha mégegyszer születhetnék, úgy intézném sorsomat, hogy soha nem kelljen ilyen kérdés előtt állanom. Vállalnám a sors minden csapását, az élet minden keménységét, csak ilyen válaszútra ne dobjanak soha. Igen, vagy nem?! Bensőm tiltakozik. Azt sikoltja: hát mégif, be akarsz lépni a párt-* ba? Ismét élőiről akarod kezdeni az egészét? Hát nem volt ebből elég?! Azt akarod, hogy újra szemedre vessék: érdekből vagy párttag? Fél­ted állásodat; szereted a kényelmet, a nagyobb fizetést! Hát értsd meg ember, ezt mondogatták tizenkét éven át. Mit akarsz hát? Már el­feledted volna a keserűséget? Örült, emlékezz, októberben minden ösz- szeomlott benned. Csak családod tartotta benned az életet, mert ha egyedül vagy, önkezeddel írod le életed utolsó lapjára: ebből elég volt. S MIKÖZBEN ott állt, mint egy magános jegenye a szemek pergő­tüzében, úgy tetszett, mintha hiába tépte volna vihar lombjait. Szilár­dan állt, mert ennek a fának a gyö­kere nagyon mélyen, biztos talajba kapaszkodott. Az ilyen fát rázhatja a vad vihar, érheti bármily idő, nem tudja Htépni az anyaföldből, az ilyen fát lehetetlen eltüntetni a föld színéről, amíg csak egy darab csonkja lesz, akkor is azt fogja hir­detni: erős vagyok, mert a gyökerek mélyen, biztos talajba kapaszkod­nak. Már kínos volt a csend. Percek tettek el. Körülnézett. A szemek­ben ugyanolyan kétségbeesett se­gélykiáltást vélt felfedezni, mint az övében volt, mielőtt felállt Ügy néztek rá és lesték szavát, mintha most olyat fog majd mondani, hogy a szívekről leszakadnak a fájdalom kövei, hogy kinyílik a lélek és a bizalom virága tölti ki a termet, a kétségbeesett, az önmagukkal ví­vódó, tusakodó kebleket. Aztán erőt vett rajta a józan megfontoltság, az ész. És válaszolt: összegezte magában mindazt, ami történt, aztán lezárta a fájdalmas szakaszt. Lepecsételte s kilépett az árnyékból, a napfényre, a jövőre, és ezt mondta: — Igen! BELÉPEK A PÁRTBA, mert az emberekben lehet csalódni, de az eszmében soha. S azután leült, a ráncok kisimulták homlokán, a szíve már nem dobogott olyan he­vesen. megvvuaodott. Nagyon erős­nek érezte magát, mert megtanult újra hinni, bízni. S az ilyen, embe­rek roppant erősek, mint a mély gyökeret eresztett sudár jegenyék. lajdonítható, hogy a tilalom ellenére is, az olasz lapok első oldalain gyak­ran szerepelnek a tárgyalótermi fényképek. A jövő héten megkezdődik a ta­nuk felvonulása. A lista elég hosszú, a hírek szerint négyszázan szerepel­nek rajta. Megidézik tanúként Cte- leazzo-Lisi professzort, XII. Pfus pápa orvosát, a Vatikán egyik jólis­mer" személyiségét is. Újságíró körökben néhány órája arról beszélnek, hogy hamarosan szenzációs fordulat várható a Mon- tesi-ügyben. Ezt látszik megerősíteni Bellavista ügyvéd nyilatkozata is Az újságírók értesülései szerint egy bizonyos titkos emlékirat foglalko­zott a Pierro Piccioni ellen emelt vádak eredetével. Ez az emlékirat azonban állítólag eltűnt és most Nyugat-Európa legjobb nemzetközi nyomozói kutatnak az okmány után. Előkerülése nyilván sokban befolyá­solhatja a Montesi-per kimenetelét: HÍREK érdekes könyve denségokrél Hanzelka és Zikmund, a nagy si­kert aratott afrikai könyv szerzői kocsi jukkal Dél-Ameri ka több orszá­gát látogatták meg. Űtjuknak ered­ménye »A folyón túl -van Argentina« című most megjelent könyvük, amelyben rengeteg fényképpel illuszt­rálják a látottakat. Hősek világhírű regénye, a »Svejk« most jelent meg új kiadásban a szkn vákial szépirodalmi könyvkiadórtál- A világirodalom egyik legnépszerűbb figurájáról szóló könyv a könyves­boltokban már ismét kapható! Rosny: »A tűz meghódítása« című könyvét jelentette meg a Kossuth kiadó. Az izgalmas regény az ókór 'dején játszódik le, s arról szól, hogy hogyan kutatták fel őseink az életet telén tő tüzet. Karel Capek kitűnő csehszlovák író izgalmas és szatirikus bűnügyi történeteit tartalmazó kötete most jelent meg a Bibliotéka kiadónál »Betörők, bírák, bűvészek és társaik« BŐD \ ISTVÁN címen.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents