Észak-Magyarország, 1956. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1956-12-20 / 299. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT MEGYEI INTÉZŐBIZOTTSÁGA LAPJA * XII. évfolyam 299. szám Ara 50 fillér 1956 december 20. csütörtök Mi ú|ság Tokajban Orvosolják a gyógyszerészek több régi jogos panaszát II munkástanács nem újkeletű vívmánya a munkásdemokráciának k.____________________________J Még kél napig futnak a mozdonyok, aztán szénhiány miatt leáll a forgalom As ünnepre mehet gyalog; hasa a bányász is Naponta 800 tonna szén kellene Meglépett az az őszinte kedvesség, mellyel a MÁV Igazgatóságon fo­g-adtaik. S az még inkább, hogy az irodák ott is Hitetlenek, nincs sze­nük. A vasúti tisztek már a beszél­getés első pillanataiban elmondották: örülnék, hogy végre őket is felkeresi az újságíró, mert nekik is sok a pro­blémájuk, gondjuk, bajuk. Milyen nehézségekkel küzdenek? Czerődy Imre mérnök, az igazgató­ság energetikusa először csak ezt mondja: — Nincs szén, veszélyben van a to­vábbi forgalom. Majd bővebben elmagyarázza: na­ponta BOG tonna szénre lenne szüksé­gük, hogy normálisan közlekedjenek a vonatok a gyors, a sebes, a mente­sítő és valamennyi tehervonat. De sajnos ez csak álom, jelenleg semmilyen -zénkészlettel nem rendelkeznek. Meg két napig futnak mozdonyaink, aztán teljesen leáll a forgalom. A he­lyi munkásvonatok még közlekednek, de. most már csak az segítene, ha a borsodi bányák teljes erővel meg­kezdenék a termelést. — Mennyi szenet várnak a borsodi bányászoktól? — Naponta legalább 400 tonnát. kaptunk, október 23 előtt is- . Á normális forgalomhoz azonban ez1 is kevés, a másik 400 tonnát az or- «zÉg különböző /bányái küldték, most s6mm.it. sem kapunk. Eddig a Szov­jetunióból érkezett donyeci szén fű­tötte mozdonyainkat, de ez is elfo­gyott. Nemrégen a bereuteá szénosz­tályozó küldött. 380 tonnát, azóta semmit. Ha így megy tovább, bekö­vetkezik a súlyos tragédia, leáll a vasút, megáll az ország vérkeringé­se, s leállnak az erőmüvek; — Az egész országban? — Igen, ha sürgősen nem jön széli; akkor az egész ország területén. Deb recenben, Budapesten és valameny nyi fővonalon ez a helyzet' Igaz, na­ponta kapuink 1—”2 vagon szenet, de ez csak csepp a tengerben, s ez is rendszertelenül érkezik. Mi vas-uti vezetők mindent elkövetünk, Buda­pesttel is állandóan keressük a kap­csolatot, de sajnos hasztalan. Se Du­nántúlról. se máshonnét nem érke­zik szén Borsodba. Ezt a szomorú felvilágosítást kap­tuk. s most már szembe kell néz­nünk a valósággal: ha két napon be­lül nem kap szenet a vasút, leállnak a mozdonyok. A nagyszerű vasuta­sok, akik nem vettek részt a sztrájk­ban, nem tehetnek erről. Ki lesz a felelős? A bányászokra tekint az ország: meddig várnak még? S hogyan akar­nak ők is hazautazni az ünnepekre? Az a kérdés is felvetődik, hogy va­jon nyugodt lelki-ismeret tel ünnepel­nek-e majd bányászaink? A családi otthonokból hiányozni fog a meleg, dideregni fognak gyermekeink, sok­helyen még a bányászok gyermekei is. . Igazat adunk Czerődy Imre mér­nöknek: a vasutas dolgozott, dolgozik és dolgozni akar. de arról már nem tehet, ha két nap múlva kihűlnék a mozdonyok kazánjai, leállnak amun- kásszerelvények és' megszűnik a sze­mélyszállítás. • Sokminden-ről beszélgettünk, arról is, hogy érthetetlen a bányászok ma­gatartása. hiszen államunk eddig is megbecsülte őket és a mostani szép fizetésrendezés is bizonyítja, hogy ezentúl méginkább így lesz. Majd a! vasutasok problémáiról esett szó- Az elmúlt 12 év alatt nem sokat törőd- j tek a vasutasokkal, a fizetésrende-í 12 évi börtönbüntetés tegyverrejtegetésért Polgári bírósági eljárás szándékos emberölé* kísérletéért zésnél még vannak fájó pontok. A vasutasok is azt szeretnék, ha jobban megbecsülnék őket és fizetésüket felemelnék az üzemek, vagy válla iá­tok szintjére. Azt szeretnék, ha pél­dául egy vasúti lakatos is annyi fi­zetést kapna. mint. egy üzemi laka­tos. Ezt kérik a MÁV mérnökei is. És ezek a kérések jogosak. Igaz. a fi­zetés mellé ruhát is kapnak a vasút dolgozói, de ezzel még nem lehet vá­sárolni. Azt is tudják, hogy máról- holnapra nem könnyű m indent orvo­solni. ezért bíznak a kormány továb­bi intézkedéseiben. Közeleg a 'karácsony ünnepe. So­kan hazautaznak ilyen1 v családjuk­hoz, rokonaikhoz, szí ékhez. Bé­kére, meleg családi otthonokra vágy­nak az emberek. Ünnepelni szeret­nének, hogy kipihenjék az elmúlt szörnyű napok fáradalmait. Sok ezer dolgozó utazni akar, ünnepelni akar. hogy aztán ujult erővel' kezdjen mimikához az ú jesztendőben. Száz és száz kilométerek választ­ják el egymástól az embereket. S mi lesz, ha nem lesz szén? Gyalogosan tesszük meg ezt az utat? Ugy-e nem kőszívű emberek a mi bányászaink? Úgy hisszük nem. Adjanak erre választ, hogy tényleg szép legyen az élet, az ünnep, s úgy beszélhessünk róluk, mint valamikor, mint hősök­ről • f t — szegedi — KoiTgiaiiiánv miatt átmenetileg korlátozták a munkaidőt a gépiparban Bnergiahiány miatt átmenetileg korlátozták a munkaidőt a gépipar­ban. A rendelkezésről a következő tájékoztatást adta ki a Magyar Távirati Iroda munkatársának Cser­gő János, a Kohó- és ©épipari Mi­ll iszitériu m vezetöj e: — Egyelőre december 1? és 23 között általában három napot dol­goznak gépipari üzemeink. Az energia-elosztást úgy szerveztük meg, hogy ezen a három napon za­vartalanul dolgozhassanak gyáraink. Felhívtuk a nagy energiaszükségie- tü vállalatokat, hogy lehetőleg éj­szaka. műszakban dolgozzanak, mert akikor jobb az energiaellátás. — Azokban a kisebb üzemekben, ahol a villamosenergia szükséglet viszonylag kevés, vagy áramfejlesz­tő agrégáttal rendelkeznek, olyan mértékben kell korlátozni a munka­időt, hogy megmaradó szénkészle- tük legalább három heti fagykár el­hárítására elegendő legyen. — A bányákból érkező hírek ar­ra mutatnak, hogy a széntermelés fokozatosan emelkedik. Lehetséges tehát, hogy egyes iparágaknak, üze­meknek hamarosan, több energiát juttathatunk a jelenleginél. Ezért a Kohó- és Gépipari Minisztérium ügyeletet szervez az országos villa- mosenergia felügyeletnél, s mihelyt az energia helyzet javul, több villa- mosáramot juttatunk üzemeinknek. — Azok a dolgozók, akik az áram­korlátozások miatt részben, vagy egyáltalán nem dolgoznak, munka­bérüket a december 14-én közzétett kormányrendelet szerint kapják. (MTI) Rendelet a decembervégi munkaszüneti napok áthelyezéséről A kormány a december 25—26-i munkaszüneti napokat megelőző szombatot, december 22-ét rendes munkanappá, a vasárnapot, decem­ber 23-át munkanappá, a szokásos szombati munkaidővel, december 24-ét, hétfőt pedig heti pihenőnap­pá nyilvánítja. Az újév előtti szombatot, december 29-ét rendes munkanappá, vasárna­pot. december 30-ál a szokásos szom­bati munkanappá és december 31-ét, hétfőt heti pihenőnappá nyilvánítja* Amennyiben gazdaságossági szem­pontok a fentiektől eltérő szabályo­zást tesznek kívánatossá, a szakmi­niszter külön intézkedik. Azokban az üzemekben, ahol a mi­nisztérium irányításával megbízott vezető december 27 és december 30 között niunkasziinetet rendel el. ott fizetett szabadságra kell küldeni azo­kat a dolgozókat, akik ez évi szabad­ságukat még nem vették igénybe. Az ilyen üzemek többi dolgozójának át­lagkeresetük ötven százalékát kell a szakminiszter által elrendelt munka­szüneti napokon folyósítani. ..A nyiltarusításii üzletek nyitvatar- tásának szabályozásáról a belkeres­kedelmi minisztérium vezetője gon­doskodik. Jószívíí tanács dolgozó parasztságunknak Jb Álljanak össze a jó gazdák és gazdálkodjanak közösen Tavaszra, amikor kivirul az élet a földeken, független magyar hazában, önkéntes, szabad mezőgazdasági társulásokkal induljunk el a modern gazdálkodás útján A budapesti helyőrségi katonai bíróság mint rögtönítélő bíróság mintegy 8 órán át tárgyalta Huszár András 55 éves diósgyőri bányász kettős bűnügyét. A katonai ügyész kettős vádat terjesztett be Huszár András ellen. Vádolta iegyverrejte- gctéssel és szándékos emberölés kí­sérletével. Kellő bizonyítékok alap­ján a bíróság mindkét vádat el­fogadta. A vádlott 1956 november elején egy 48 mintájú karabély lőfegyvert kapott a diósgyőri bányák fölött tar­tózkodó katonai alakulat egyik tag­jától. Mint vallomásában elmondotta, vadászat céljára rejtette el a fegy­vert. Huszár András beismerése szé ­riáit is tudott a fegyverek és lőszerek átadásának kötelezettségéről. A fegy­vert ' és a hozzátartozó lőszereket azonban nem adta át a hivatalos kar­hatalmi szerveknek, hogy miért, arra ő sem tudott pontos választ adni a tárgyaláson; A rejtegetett fegyver és az ital sodorta Huszár Andrást a tárgyalóterembe December 15-én a koradélutáni órákban,, munka végeztével betért j Diósgyőr határában Krotos József pincéjébe. Itt több bányász társával találkozott, poharazgattak. borozgat- tak b egy óra múlva együtt távoztak. A tanuk vallomásai szerint Huszár András az ital hatására nem vesz­tette el ítélőképességét, de a tárgya­láson jelenlévő orvosszakértők mégis pillanatnyi korlátozott gondolkodó képességét állapítottak meg. Lesnyik László és Németh Béla ügyeletes villanyszerelők a diósgyőri Márta-bányáról Erenyőre igyekeztek a hegy egyik ösvényén, amikor meg­látták Huszár Andrást. Szólni akartak neki, azonban még­em tették. Huszár András néhány pillanat múlva beszaladt az egyik szőlőbe. A két villanyszerelő nem tudta mire vélni a szaladás okát. így beszélgetve haladtak az úton. Nem­sokára azonban zárdugattyú kattaná­sát hallották és meglátták Huszár Andrást — a bűnjelként lefoglalt — lőfegyverrel a kezében. A fegyver azonnal el is dördült. Lesnyik László és Németh Béla erre hasravágta magát és hangosan kiabált Huszár­nak. Ezután még két lövés hangzott, azonban a golyó egyiküket sem érte. Ez tehát a szándékos emberölés kí­sérletének vádja. Az ügyész és a védelem nem tartotta szükségesnek a legsúlyosabb büntetés alkalmazását A védelem beszédében hivatkozva Huszár András erős ittasságára s arra, hogy a tanuk egyike sem látta, hog}' a vádlott feléjük célzott-e — a szándékos emberölés kísérlete vádjá­nak elejtését kérte, valamint az egész ügy polgári bíróság elé való utalását. Huszár András maga is beismerte bűnösségét a íegyverrejt égetésben, ezért az ügy továbbra is a statáriális bíróság előtt maradt. A statáriális bírósági tárgyaláson mind a bírák, az ügyész és a védelem a legmesszebbmenőkig figyelembe­vették a tanúként beidézett bányá­szok egyöntetű kérését, amelyben eny­he ítéletet, kértek. Ugyanis Huszár András büntetlen előéletűnek számit, annak ellenére, hogy 1952-ben már gondatlan emberölésért bíróság előtt volt. A- hosszantartó bírósági tanácsko­zás. után. megszületett az ítélet, mely­ben a vádlott belenyugodott. 12 évi börtönbüntetést kapott, fegyverrejte- getésért, mellékbüntetésként. 10 éne eltiltották állampolgári jogainak gya- ■ korlásától. A bíróság a védelem, ké- I résének eleget téve a szándékos em- I betelés kísérletének vádját a rendes bíróság elé utalta. 1943. év őszén, a koalíciós pártok vezetői összeültek a termelőszövetke­zeti mozgalom beindításának megbe­szélésére. A Kisgazdapárt és a Pa­raszt párt közös javaslatot dolgozott ki és javasolta, hogy a földműves szövetkezeti mozgalom legyen a ter­melőszövetkezeti szervezés elöisko- lája, ott tanulják meg a parasztok a társasélet erejét, előnyeit, s azután majd maguktól ráférnek a nagyüze­mi mezőgazdálkodás útjára. Rákosi Mátyás a javaslatot mosolyogva hall­gatta és. azt felelte, hogy nem száz év múlva akarják a szocialista mező- gazdaság megvalósítását elérni, ha­nem a legsürgősebben. A javaslatot elvetették és elindították a termelő- szövetkezetek szervezését, a koalíciós pártok nélkül. A parasztságot adminisztratív eszközökkel kényszerítették a belépésre A termelőszövetkezeteket felülről irányították, a termelőszövetkezeti demokrácia csupán papíron létezett, mindenki dirigált, csak a tagság nem. Hathónapos pártiskolákon kiképzett városi dolgotokat, mint pá rt kádere­ket küldtek le a falvakba tsz- Elnö­köknek. így képzelték el Rákosiék az önkéntességen és szabadelhatározá- son alapult termelőszövetkezeti moz­galmat. Október 23-a után. sok termelő- szövetkezet feloszlott. Feloszlottak olyan tsz-ek is. amelyek tagsága együtt akart maradni, de külső pro­vokatív elemek erőszíakrs beavatko­zására, megfélemlítésére szét mentek. Feloszlottak olyan tsz-ek is, amelyek a nagyüzemi gazdálkodás el ónjáéit jól kihasználva, jó eredményeket értek el, de a tagság önállóságra törekvése — a Rákosi idők erőszakos tsz politi- •kája miatt — erősebb -volt. mint a szövetkezeti gazdálkodással elért anyagi eredmények ereje. Az elmúlt vasárnap meglátogattam a megyei tanácsi választó kerületem egyikét, Bocs községet. A tanácshá­zán beszélgettünk a fennálló problé­mákról. közben megkérdeztem, mi van a tsz-ekkel. Feloszlottak — volt a válasz. A Haladásért kár volt, vá­laszoltam. És nem gondolnak valami társulási formára — hisz zöldség­termelés, fejlett állattenyésztés folyt a Haladás tsz-ben, épületeik, gépeik, tehergépkocsijuk van. kár volna ki­használatlanul hagyni. ..Próbáljon csak beszélni termelőszövetkezetről a nép előtt, majd megkapná á ma­gáét,” volt a válasz. Én egyelőre magával beszélgetek — mondottam j —• és el kell mondanom, hogy na-; gyón aggaszt mezőgazdaságunk jö­vője. Belterjes gazdálkodást kell folytatni. Az állattenyésztés, a zöld­ség- és gyümölcstermelésünk fej­lesztése mellett az aprómag termelé­sünkre kell nagy gondot fordítani. Aprómaigvaimk iránt az egész világon igen nagy az érdeklődés- Sehol a vi­lágon nem tudnak termelni olyan magas csiraképességű és acélos ap­rómagvakat, mint hazánkban. Ha mindenki azt fog termelni, ami ép­pen eszébe jut akkor esetleg abból lesz sok a piacon, amire nem lesz szükség s amire szükség volna*azzal hiijjával leszünk. De ha külföldre exportálhatnánk pl. aprómagvat vagv gyümölcsöt, olyan árut. nem tudnánk szállítani, ami községenként 50—60 vagy 100 gazda termeléséből szárma­zik, mert exportra minőséget és faj­ta azonosságot kell biztosítani. Te­hát Össze kell állni a jó gazdáknak és a maguk által kidolgozott szabályzat szerint gazdálkodni, kihasználva a nagyüzemi gazdálkodás előnyeit.. Senki a világon nem avatkozik bele a társulások munkájába, az állam azonban minden segítséget megad mind a termelés, mind az értékesítés I terén. Erről beszélgettünk, majd ha- I zaj öttünk. Másnap reggel küldöttség keresett fel a megyeházán és a küldöttség között ott volt az a honfitársam is, akivel beszélgettünk a társasgazdálkodásróL Meglepőd­tem, amikor arra, kért, hogy beszél­jünk csak, hogy is lehetne nyélbe üt­ni a szövetkezést, mert megbeszélte gazdatársaival, hogy mégis csak ké­ne valamit csinálni, ott van a Hala­dás tsz. teherautója, berendezkedné­nek zöldség termesztésre, aprómag- termesztésre. Megbeszéltük a tennivalókat, a magam részéről is megígértem min­den támogatást a meg alaki tandó tár­sas gazdálkodáshoz. Érdemes erről elgondolkodni és gondolkodjanak a honfitársaim a hosszú téli estéken arról, mit is kéne csinálni a szétoszlott termelő- szövetkezetek épületeivel, gépeivel és nem volna-e célravezető a jó gazdák­nak összeállni és száz-százötven, hol­don mintagazdálkodást folytatná a nagyüzemi gazdálkodás minden elő­nyével az allam segítségévek Mind nyugaton, mind keleten a kisparcellás gazdálkodás már a múl­té. Vers eny képes ter melést ki spar- cellákon sem minőségben sem ár­ban sem a nyugattal sem a kelettel nem tudunk folytatni. El kell tehát gondolkodnunk és tennünk kell va­lamit, hogy a tavaszra, amikor kivi­rul az élet a földeken, ne visszafelé tekintsünk, hanem előre a független, magyar hazában a tényleg önkéntes, szabad mezőgazda«áei társulásokkal induljunk el a modern gazdálkodás útján a szebb, a boldogabb magyar jövendő felé­NÉMETH IMRE megyei tanács vb elnökhelyettese,

Next

/
Thumbnails
Contents