Észak-Magyarország, 1956. december (12. évfolyam, 283-306. szám)
1956-12-12 / 292. szám
1998, decetrifcer 1-í. északmagyarorszAg 3 Búcsúzunk Tőled Oprendek elvtárs Megölték az ellenforradalmárok Vajúdik Miskolc, vajúdik a megye. Vélemények csatáznak egymással, eközben viszont az ellenforradalmárok minden lehetőséget megragadnak, hogy eredményeket érjenek el. Ezzel szemben viszont a jőzangöndolkodásu, magyarérzésű és önérzetes emberek véleményt nyilvánítanak. Azt mondják: Nyugalomra, rendre, békére van szükségünk. Mi történt mégis a minap ? Ellenforradalmi elemek megtámadták a Tizeshonvéd-utcai laktanyát. A laktanya tisztjei és legénysége nem akart tűzharcot. A támadás visszaverése során senkit nem sebesítettek meg. A védők a legkisebb vérontás nélkül igyekeztek kiszorítani a tárna- díkat — de a támadók orgyilkos módjára, fegyvert használva Oprendek Sándor elvtársat meggyilkolták. Már a laktanya falain kívül voltak, amikor Oprendek elvtárs a halálos golyókat kapta. Nem tűrhetjük ezt. Fájó szívvel búcsúzunk Tőled, Oprendek elvtárs. Harcos, hűséges tagja voltál a Pártnak, a népnek. A Lenin Kohászati Művekben dolgoztál. Nem tudom, munkatársaid mit szólnak halálodhoz. Nem tudom, mi a véleményük arról, hogy életedet kellett adnod azért, hogy a nyugalom és a rend helyreálljon. Te is olyan munkása voltál a gyárnak, az üzemnek, mint bárki más. A gyilkos golyó más munkást is érhetett volna. A gyilkos ellenforradalom nem kímél senkit. Nem kímél asszonyt, nőt, gyermeket, aggastyánt, nem kímél családot. Munkásokat, értelmiségieket és mindenkit válogatás nélkül legyilkolnának, ha lenne rá lehetőségük. Kedves dolgozók! Szükség van-e arra, hogy apákat, anyákat legyilkoljanak, mint haogy legyilkolták Oprendek elvtársat, aki után most 3 gyermek maradt árván. Szükség van-e arra, hogy félelemben, rettegésben éljünk. Emeljük fel szavunkat, hogy ne legyen vérontás, ne legyen gyilkolás. Oprendek elvtárs az új karhatalom egyik tagjaként teljesített szolgálatot. Az ellenforradalmároKnak részben sikerűit behatolnlok abba a laktanyába, ahol ö is szolgálatot teljesített. A támadásra ők csak riasztólövéssel válaszoltak. Akik megtámadták őket, azok viszont éles golyót használtak — és Oprendek elvtárs életét egyszerre két golyó oltotta ki. Hát nem forr-e fel a józan, becsületes emberekben a felháborodás. amikor ilyenről hall, hogy a néphez hű, családjukat szerető embereket ádázul, vadul, vandál módon meggyilkolnak olyanok, akiknek egyetlen céljuk, hogy visszaállítsák a kapitalizmust. Ügy gondolom, ezzel egyetlen őszinte, becsületes magyar ember nem érthet egyet és felemeli szavát minden próbálkozásukkal szemben. Az Oprendek elvtárs ellen felhasznált fegyver végeredményben a munkásosztály, a munkáshatalom ellen nyitott tüzet. Olyanok gyilkolnak, akiknek nem szent a haza, az élet, a nép ügye. Oprendek elvtárs ravatala előtt min-' denki, aki őszinte, becsületes ember, meghajtja fejét és fogadalmat tesz: aki a néphatalom ellen támad, azt eltiporjuk. Mert a népnek jobb életre, jövőre, boldogságra, szabadságra van szüksége. Búcsúzunk Tőled, Oprendek elvtárs. Hű voltál hazádhoz, népedhez, családodhoz. Nyugodj békében. Örökké emlékezni fogunk Rád. ígérjük, hogy akik meggyilkoltak, azoktól elégtételt fogunk követelni. (-tk) Az édesanyák nevében TAKÄCS FERENCNÉ négy szép gyermeket hozott már a világra. Az ötödikéi most Várandós. Családjával picike kis lakásban szükösködik, a Csabai kapu 2. szám alatt. Benéztünk hozzá, mert kíváncsiak voltunk, mi az ó véleménye egynéhány kérdésről. — A kis szoba — ha lehet egyáltalán annak nevezni, — falai között füstös a levegő. Kopottruhája, sápadtarcú gyermekek fognak körül, s azt lesik, mit mondok. Nem szóltak egy szót sem, de szinte olvasni lehetett az arcukról, hogy szeretnének szép ruhába járni, békésen játszadozni, egészséges, tiszta szobában lakni. Biztatnám, vigasztalnám őket, de inkább édesanyjukat kérdem: — Milyen a megélhetés Takács néni? A TELI GONDOKKAL, nehézségekkel küzdő anya elkeseredetten válaszol: — Az elmúlt napokban már kezdtem megnyugodni. Az üzletekben bőven lehetett kapni kenyeret, zsírt, húst, s amire szükség van a családiházban. Igazán mondom örültem, hogy végre kibontakozunk valahogy ebből a nehéz helyzetből. Sajnos ... Itt elcsuklott Takácsné hangja, zokogni kezdett és sírva folytatta: — Nem tudok adni a gyermek kezébe egy darab kenyeret sem, nincs. Ha van is az üzletben, a négy gyerekkel nem tudok sorbaállni érte. Magukra nem hagyhatom őket, mert még picinyek. KÄnuhZNEM nem kellett tovabo Takácsnét, megeredt a nyelve mint az erdei patak vize és szinte végnélkül mondotta el, amit gondolt, ami szívét terhelte. — Még békében is nehéz volt megélni abból a 800 forintos keresetből, amit az ember hozott a családnak, nem még most. De nem bánnám már, hacsak egy hajaskrumpli jutna naponta, mert még az is jobban esik az embernek békében, nyugalomban, mint rettegésben, félelemben a legjobb eledel. Nem tagadom nagyon félek és nyugtalan vagyok gyermekeim miatt. De kérdem, melyik anya lenne nyugodt most ezekben a napokban. Hiszen mi tudjuk legjobban anyák, hogy mit jelent a gyermeknevelés. Mennyit kell küszködni, szenvedni, mig szárnyukra bocsátjuk őket. S ha már egyszer életet adtunk nekik, s ha már úgylátjuk, hogy rövidesen hasznát vesszük nemcsak a családban, hanem a társadalomban is, akkor nem szabad engednünk, könnyelműségük, forrófejüségtik miatt áldozatai legyenek rosszindulatú, provokátor elemeknek. IGAZA VAN Takács néninek, reméljük és tudjuk, hogy nemcsak Takács néninek, hanem valamennyi anyának ez a véleménye. T. A. Mi lesz a megyei Munkástanáccsal? Napjainkban sokan kérdezik mi lesz a megyei Munkástanáccsal á kormánynak a területi munkástanácsokat feloszlató rendelete után? E kérdésben az az aggodalom csendül, hogy a megyei Munkástanács derék, becsületes tagjai már nem tevékenykedhetnek a borsodiak jogos követeléseinek teljesítése érdekében, a Megyei Munkástanács egészséges célkitűzései semmivé válnak. Az illetékes vezetőkkel való beszélgetés alapján e kérdésekre az alábbiakat válaszolhatjuk. Apró Antal a kormány nevében jelentette ki legutóbb Miskolcon Földvári Rudolfnak, Kiss Józsefnek és másoknak, hogy a kormány pozitívnak tartja a megyei Munkástanács eddigi tevékenységét, különösen a törvényes rend és nyugalom megteremtésében a termelő munka elindításában, az élet normalizásában. A kormány helyesli azt az elgondolást, hogy a Megyei Munkástanácsnak a munkás paraszt hatalomhoz hű híveit az arra tetteik alapján is megfelelőket beválaszák a megyei tanácsba, annak végrehajtőbizottságába és közülük többet vezető közigazgatási munkával bízzanak meg. így lehetővé válik, hogy a megyei államhatalmi és végrehajtó szervekben végezzék munkájukat a Megyei Munkástanács tagjai és ezzel új erőt új szellemet vigyenek e szervek munkájába, Ez is egyik újabb biztosítékát jelenti annak, nogy a borsodiak jogos kérései, javaslatai, követelései lépésről lépésre ki lesznek elégítve. A borsodi üzemek tovább dolgoznak és elitélik a sztrájkot Az elmúlt napokban komoly, hosszú vita folyt a Lenin Kohászati Müvekben arról, hogy legyen-e sztrájk, vagy sem a megyében. Mintegy 100 üzemi munkástanácstag jelent meg, akik a Borsod megyei üzemeket bányákat képviselték. A vitában résztvevők egységesen, csupán egy ellenszavazat ellenében ál- lástfoglaltak a további sztrájk ellen a munka folytatása mellett, mert a sztrájk gazdasági anarchiához, inflációhoz és nyomorhoz vezetne, kikezdené, s megingatná a munkás paraszt hatalmunk gazdasági alapját. A résztvevők állást foglaltak amellett is, hogy megszakítják kapcsolataikat a magát Budapesti munkástanácsnak nevezett csoporttal, mert ezen csoport tagjait és szándékait, tetteit tekintve nem képviseli és nem képviselheti a munkások érdekeit. Igaz ügy harcosai között... Beszélgetés az új karhatalom tagjaival A Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének felhívása Az utolsó napokban számos helyről kaptunk már értesítést, hogy felelőtlen elemek sztrájkra, rendzavarásra izgatnak. Nem egyszer úgy. hogy a szakszervezetek nevét is felhasználják céljaik eléréséhez. Más ellenforradalmi elemek romboló tevékenységükhöz segítséget kapnak egyes nyugati rádióadók zavartkeltő híradásaiban is. A Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetségének titkársága szükségesnek tartja felhívni az ország valamennyi dolgozójának figyelmét arra, hogy a sztrájk ma csak az ellenforradalmat segítené és megakadályozná, hogy jogos követeléseik teljesítésének alapfeltétele, a rend és a nyugalom megszilárduljon. Vájjon érdeke-e ma a munkásosztálynak, hagy az amúgy is meglévő nehézségek, amelyek a termelést akadályozzák. újabb sztrájkok következtében növekedjenek? Erre minden becsületes hazáját szerető és féltő munkás csak azzal válaszolhat, hogy nem! A sztrájkjog a munkásosztály elidegeníthetetlen joga, de ma nem sztrájkra, hanem fokozott erőfeszítésre, munkára van szüksége, hogy minden nehézséget leküzdve biztosítsuk az ország téli ellátását, az üzemek zavartalan munkáját, a rendet és a nyugalmat. A szakszervezetek és üzemi munkástanácsok harcoljanak válvetvi minden provokáció és zuvartkelu. kísérletek ellen. A sztrájk a munkásosztály erős fegyvere. Ne enged jék, hogy ezt a fegyvert az ellenség a munkásosztály létérdekei ellen használja fel. Magyar Szabad Szakszervezetek Országos Szövetsége. Az új karhatalom toborzó irodájában vagyunk, körülöttünk fiatalok, idősebbek, munkások, parasztok, kommunisták és pártonkívü- liek, de egyaránt lelkes bátor emberek, igaz hazafiak. Kérdésünkre majdnem mindegyik ugyanazt válaszolja: békét, rendet, nyugalmat akar a magyar nép, — mi is ezt akarjuk, s ezért jöttünk az első hívó szóra. Idősebb keménykötésű, határozotthangú elvtársat szólítunk meg: „Miért jelentkezett a karhatalomba ?“ — Én már 1919-ben mint vöröskatona harcoltam a néphatalomért, az ellenforradalom ellen, s ezért a Horthy rendszer kiüldözött az országból, majd visszatértem után börtönbe csukatott. Hosszú ideje a diósgyőri martinacélmü gépészeténél dolgoztam, de most úgy látom, ismét itt a helyem, a munkáshatalom védelmezői között. Nem akarok fasizmust, nem kívánom vissza a tőkések és földesurak uralmát — rendet, nyugalmat akarok én is, hogy MIRŐL BESZÉLT A KÉT ÖREG? VELETI.EN találkozás volt. Igen, véletlen, hisz nem is gondoltam volna arra, hogy hosszú idők után ismét találkozzunk két kedves ismerőssel. Az egyiket Ignácz Jánosnak hívják, 56 éves, a Lenin Kohászati Művek dolgozója. A másik elvtársat Csege Andrásnak hívják, aki immár 61-ik életévét tapossa. Erről annyit, hogy hét gyermeknek az édesapja, hét gyermeket nevelt fel a haza számára. TALÁLKOZÁSUNK pillanatában örömmel üdvözöltük egymást, s érdeklődtünk a család a munka, s az élet eseményei iránt. Beszélgettünk a ma problémáiról is Ilyen találkozás többször előfordul az ember életében, nemcsak velem, hanem másokkal is. Mégis úgy éreztem, hogy tanulságos, ha e beszélgetésnek néhány részletet az újság hasábjain tudatjuk. IGNACZ B ÁCSI arról beszélt, hogy a múltban, az átkos Horthy rezsiben hogyan harcóltak, hogyan szervezték i munkások sorait Bizony nehéz volt ekkor az élet Nagy volt a munkánál Uiség, .\z éhínség ö maya 1919-tól i észt vesz a munl ósmoz" lomban, résztvesz a dolgozók jogos követeléseiért vívott harcban mint komu- nista. S most is hasonlóan cselekszik. Mindenütt ott van, ahol a dolgozók problémájáról, ügyeiről van szó. Minden lépését a józan ész diktálja. Arra kért meg bennünket például, hogy közöljük az újságban szavait, melyet a fiatalokhoz intéz. Nos, mi ennek eleget teszünk. Közöljük véleményét, had ismerje meg a megye, a város, minden lakója, lapunk miden olvasója egy 19-es kommunista gondolkodásai. KEDVES FIATAL BARÁTAIM! Hozzátok szólok, hazánk derék fiaihoz. Hozzátok szólok, akik egyemberként vettetek részt népünk jogos követeléseiért folytatott harcban, az októberi tüntetésekben. Ne engdejétek beszennyezni harcunkat. Ne enged je tek, hoy provokátorok megakadályoz zák a rend, a nyugalom, a béke meg teremtését Ne feledjétek, hogy köve teléseinket a kormány csak nyugodt békés élet között tudja megvalósítani Ne legyetek forrófejüek, mert az meggondolatlansághoz vezet, súlyos nnyagi és erkölcsi károkat okoz drága hazánknak.“ l’gyéncsak a haza féltése és szere- tele csendül ki Csege bácsi szavaiból tak. Ők is a rádió felhívására határozták el magukat a fegyveres szolgálatra. Molnár Ferenc kissé indulatosan beszél. Elegünk volt mór egyes mi n kástanácstagok önkényeskedéséből, fenyegetéseiből, a felelőtlen emberek terrorcselekményeiből! Hozzánk is jöttek ellenforradalmi elemek Budapestről és további sztrájkra, fegyveres akciókra akartak rávenni minket. Mindjárt láttam, hogy ezek nem a mi embereink. Ezek itt Miskolcon is azt szeretnék, hogy ártatlan emberek százai pusztuljanak el hiába. Azt akarják, hogy itt is sok-sok család váljék hajléktalanná. A tegnap esti provokáció csak igazolta előttem ezeket a terveket. Én nem lövöldözést akarok, hanem rendet, nem sztrájkolni akarok, hanem dolgozni. Azért is jöttem ide, hogy minél előbb rendet csináljunk és mehessek vissza dolgozni a gyárba. Igaza van. Mi is és sok-sok becsületes magyar ezt akarja. Ezért jöttek be az első hívó szóra a megye legkülönbözőbb területeiről a legjobb kommunisták és párton- kívüliek, mint például Bercsényi is. ő már 1917-tö! mint kommunista Mik,6s Göncről, Bajzáth Alajos Szomolyáról, Ignát János Vilma-tanyá- ról és máshonnan. Tudják, hogy nem könnyű feladat vár rájuk, de ég bennük a nép iránti szeretet lángja, fűti őket az igazi hazaszeretet és készek szolgálatukkal, ha kell életükkel is harcolni az ellen- forradalmi terroristák ellen a néphatalomért. — mes — nyugodtan dolgozhassunk az . . üzemben. Az „öreg“ harcos végül hívja i fiatalokat, hogy ők is kövessék példáját és jelentkezzenek fegyverbe a néphatalom oldalán. De mintha csak a hívást hallották volna, éppen akkor lépett be két fiatalabb korosztálybeli az ajtón. Honnan jött az elvtárs? — kérdezzük az egyiket, — később megtudjuk, Nagy Sándornak hívják. — Én a bodrogolaszi Győzelem tsz-ben dolgoztam. - Tegnap este és ma reggel hallottuk a rádióban a felhívást. Illés János barátommal együtt azonnal vonatra ültünk és most itt izgulunk, hogy a felvételi bizottság megfelelőnek tart-e bennünket, — mondja Nagy Sándor. Felesleges volt az izgalom, a bizottság mindkettőjüket felvette — mivel a feltételeknek megfeleltek, s azóta bizonyára már mint az új karhatalmi alakulat tagjai örködnek a város és a megye békéjén. Molnár Ferenc és Koreczki Lajos a diósgyőri nagyolvasztónál dolgozrésztvesz a munkásmozgalomban. Sokat üldözték ezért a múltban, sőt 1919-ben ki is akarták végezni. Ö azonban sem akkor, sem a későbbi években nem tört meg. Tudta, hogy a munkások ügye győzedelmeskedni fog. S mintahogy régen, ugyanúgy most is bizakodva beszél a munkáson harcáról. Bízik a pártban, a kormányban, azok Ígéreteinek valóraváltásá- ban. Csupán egy megjegyzése volt még. Ahhoz azonban, hogy valóra- váltsák egész népünk összefogása, termelőmunkája, rend, nyugalom és békesség szükséges. Helyes volna, ha az emberek nagy többsége nem hallgatna a provokatörökre, s inkább azon fáradozna, hogy hogyan lehetne meg- ! aremteni a nép Jogos követeléseinek löfeltételét: a rendet, a nyugalmat, . békességet! IGEN, REND, nyugalom, a béke ./ükséges mindenhez, elsősorban az élethez. Mi pedig élni akarunk. Élni, szabadon é boldogan S aki ezt akarja, tartson hink D ij-.zzon, őrködjön népünk rendje, nyugalma és békéje felett. Bicskával combon szúrta, mert nem akart tüntetni December 10-én délelőtt 11 órakor a Mályi téglagyár villamos áramhiánya miatt 3 órára leállt. A kényszerpihenőben Görömbölyi Sándor 19 éves segédmunkás mályi lakos és még több társa arra buzdítottak, hogy a munkások jöjjenek be Miskolcra tüntetni. Lukacs József 15 éves segédmunkás nyékládházai lakos nem akart csatlakozni, mire Görömbölyi’Sándor Lukács Józsefet bicskával combon szúrta, sérülése nyolc napon belül gyógyuló.
