Észak-Magyarország, 1956. december (12. évfolyam, 283-306. szám)

1956-12-07 / 288. szám

2

CSZAfvMAGYARORSZAG

reme«, jlodü. uecenuwr *,

Sérelmek, melyek orvoslásra várnak

(Válaaz. tcptf. (mHz

Beszélgetés a keleti erőmű dolgozóival

Az ekrailt 'héten a Lenin Kohászati Művek Keleti Erőművének hat dolgozója kereste fel szerkesztőségünket. Arra kértek bennünket, menjünk. ki az üzembe, beszéljünk az ottani munkásokkal, vezetőkkel és a nyilvánosság erejével segítsünk régi. sérelmeik orvoslásában.

A kérésnek örömmel lettünk eleget.

Az erőmű dolgozói úgy érzik, hogy sem a régebbi években, sem az utóbbi hetekben nem becsülték őket az üzem fontosságának és szorgalmas, odaadó munkájuknak megfelelően.

Valóban az erőmű dolgozói az utóbbi hetekben. bebizonyították, ■hogy minden elismerésre méltóak. Ezekben a napokban, úgy emlegették az erőmüvet, mint a gyár szivét. Az erőmű dolgozói és vezetői a legnehezebb időben is bejártak munkahelyükre.

Voltak munkások, akik 15—16 órákat dolgoztak, s voltak vidékiek, akik naponta 10—15 kilométert is gyalogoltak, hogy biztosítsák az áramellátást. Kerekes Dániel, a munkástanács tagja elmondja:

— Mi energiatermelő üzem vagyunk. Mégis, ha az erőművek dolgozói kaptak, béremelési, vagy valamilyen juttatást, akkor mi kohászok voltunk, ha a kohászok kaptak valamit, akkor mi az erőim űvekhez tartoztunk. De ha baj volt valahol, akkor mindig megtaláltak.

— Már jó egy. éve harcolunk ügyünk igazáért, — szól közibe Tóth János — Munkatársaim engem bíztak meg, hogy járjak el mindnyájunk ügyében. Mi lett az eredménye? Bérd»magárnak neveztek bennünket, engem meg lázi tónak. A mi kérésünk: szeretnénk végre megfelelő

forinttal csökkent volna, a dolgozók keresete.

Ejtő már elég lett volna egy miniszter aláírása.

A beszélgetések alapján így tömö- ríthetnénk kérésüket: adják meg a keleti erőmű dolgozóinak a többi erőműben is bevezetett béremelést, s ehhez számítsák hozzá a .kormány által megadott 8—15 százalékos béremelést,

— De még ezzel nem fejeztük be — mondotta, az öreg Tieff Géza bácsi. — Mi kérjük, hogy a régi juttatásokat is állítsák vissza. Azelőtt egy évben. 60 mázsa szenet kaptunk önköltségi áron.. Volt: vasúti kedvezményünk.' Az áramot önköltségi áron kaptuk. Régebben meg volt a vételezési lehetőség, meg az is. hogy ha az ember a baltáját meg akarta élezni, akkor nem lopva kellett, behozni.

Egyik fiatal munkás közbeszól:

— Hagyjon már nekünk is szót Géza bácsi. — De az öreg az asztalra csapott: dühösen. — Sokáig hallgattam,- most kibeszélem magamat... Itt van a lakások ügye.' Elsősorban olyan dolgozóknak kellene adni a gyári lakásokat, akik fontos beosztásban dolgoznak, olyanoknak, akit műszakon kívül is be kell hívni az üzembe. Ilyenek vagyunk mi, erő- művi dolgozók is..

— Nem voltunk megelégedve az orvosi ellátással sem.

Ha az ember beteg lett, mindjárt

azt vágták a fejéhez, hogy szimulál és küldözték ilyen hivatalba, meg olyan vizsgálatra.

Az. helyes, hogy a szimulánsokat felelősségre vonják, de aki beteg azt kezeljék becsületesen. Persze meg volt kötve az ő kezük Is, tudjuk mi

azt jól Most itt az ideje, hogy ennek is végetvessenek.

— Azt is kérjük — szól újra Kerekes —, hogy a táppénzeseknek ne kelljen fizetni az orvosságért és adjanak a betegnek drága orvosságot is. Sokszor tapasztaltuk, hogy van ugyan a patikában olyan gyóvvszer amilyen kellene, de nem adják ki. mert ilyen nem jár a táppénzeseknek.

— Jó lenne — veti közbe Tieff bácííi —% hog>’ ■ munkás-szövetkezetei hoznának létre a gyárban.

hogy az ember Önköltségi áron

beszerezhetné télire az élelmiszert és a ruházatot.

Alig tudjuk véeét szakítani a bőszé’ fősnek. A ré<d sérelmek, mint a sziklák között előVwj«*cv«nó fonás tör utat magának. Ideje lenne, hogv az akadáIvókat, — a bürokratikus hu z.a-von át. a m^'Msip^herék ülővel való nemtörődömséget, — féhe- tolnák az egészséges forrás útjából-^»Csorba — Nagy — ----• A XVT. Sz. Autójavító VáP*l*t !ca*- gató«iága és munkástanácsa f*»iMvía f> ,ráll«Int. összes, főként vidéki n - k

fí.cvRimét. tinev f. hó 1f*-én rewS“l 8 óré’*» munkahelv-íílcet foPl^Uák el.. Atnom-iviben n jelwtt jUönontig m«nvára n®m lelent- kev.nnk, úerv m*inkahelyüket új szakmunkasokkal töltjük be.

Időjárás

Kuröpa időjáráséban nines léirveges változás. Keleti felében még tartanak a faervok. naRvkitc^edésű havazással, nyugati felében tovább folytatódik az évszakhoz kéjest envhe idő.

Várható időíárás: kevesebb felhő, többfelé eső. havaseső. a. hegyekben havazás. iHönk-int élénk északnyugati szél.

HHaoúhh Irfn.

Jönnek, egyre jönnek a levelek, hordják az- élet híreit. Az egyik halkhangú sirámként búslakodik szomorú állapotaink fölött, a másik megejtő tárgyilagossággal foglalkozik népünk sorsdöntő kérdéseivel, sorait átfűti a haza, a nép végtelen szeretető. TeiTnészetesen olyan is akad, amelyik indulatosan, pöffeszkedő gőggel ostoroz, fenyegetőd zik, szavaiból a boszorkány égé tő középkor vértlihegő fanatizmusa árad.

Egyik ilyen levél névtelen szerzője birtokát követeli vissza: »Ha nem adják szép szóval — úgymond — elveszi erővel.« Hogy honnan van hozzá ereje, azt senki sem tudja, de hiszen a fonyegetődzéshez nem kellenek hadseregek, csak egy darab papír, mely elbírja a bántott lelkek szalonképtelen düh kitöréseit. Istenkáromló átokkal sújtja volt cselédeit, akik bátorságra kapván, »elrabolták« tőle örökölt jussát, szétmarcangolták birtokait, mint vadállatok az elhullt bannet. »De üt rnajd a bosszú órája!« Eljön még az ő ideje is. amikor az úr ellen lázadt parasztok karóba huzatnak, miként az 1514-ben történt.

Elgondolkoztató a névtelen szerző itt-ott lényegre tapintó érvelése, nagy hozzáértéssel elemzi az elmúlt tizenegy évet, a fegyveres fölkelést, majd azt a meglepő következtetést vonja le jelen állapotainkból, hogy »a. magyar nép ,,megelégelvén” a szocializmus .,áldásait”, vissza óhajt térni a szentkorona, egyedül igazságos társadalmához, amikoris az ezeréves jogrend köztiszteletnek örvendő, törzsökös magyar, úri családok, becsületes kezébe tettetett le.«

A forradalomban kibontakozott: nagy nemzeti egységhez is van. egykét telibetaláló szava. »Ez a szövetség — állítja a szerző — magába foglalja az egész magyarságot, a mén létező és már térendalmilag nem szárP'uta disszidál fii akart...

kategóriába kerülni,

— Ez évben már rendezték a vegyipari és energiaipari munkások bérét — világosít fel bennünket Rákosi Jenő. — Az energiaipari minisztériumhoz tartozó üzemekben be is vezették az uj bérezést még júliusban.

De nem. vezettek be a kohó- és gépipari minisztériumhoz tartozó erőművekben, ózdon, Diósgyőrben és Dunapentelén. Csepelen mér beve itták, mert ott az erőművet kerítés választja el a gyártól és ezért önálló vállalatnak , tekintik. Mi fűhöz-fához szaladoz- v tunk. Elmentünk a Vasas Szakszervezethez. Onnan a SZOT-hoz utasítottak, az a minisztériumba küldött bennünket. A minisztérium szerint a Minisztertanácsnak kellett volna döntenie. A Minisztv '.anács döntése azonban elmaradt. A végén elhatározták, mégis segítenek rajtunk, de hogyan?

A minisztérium engedélyezte, hogy emeljük a bérkeretet 12.000 forinttal, de ugyanakkor olyan bér- és normarendszert akartak ránkerőszakolni, amellyel 40.000

T Pista alig tizennégy esztendős.

Rajta kívül a családban még hat éhe.3 gyermekszáj kér minden órában kenyeret. Édesapjuk a MÁV- nál dolgozik, s a család havi összjövedelme mindössze 1500 forint körül mozog. Nem tagadható tehát, hogy I. Pista szülei és testvérei nj'omorban éltek. A bőség asztala fagyom mesz- sze állt tőlük, valahol Budapesten Rákosi, Gerő és cinkostársaik: szobájában. A 9 tagú családnak csak a morzsa jutott. Mindössze 14 éves a Pista ■ gyerek, mégis összeszorította fogait, elhallgattáltá korgó gyomrát, hogy kisebb testvéreinek nagyobb darab kenyér jusson.

ÍV/I int minden fiatal gyerek és 1 felnőtt, ő is szeretett volna többet, jobbat. Szerette volna, ha több hús kerül az asztalra, ha lyukas nadrágját télire egy meleggel válthatta volna fel.

A vajúdások, a kívánságok közepette összebeszélt három társával S. Istvánnal, T. Zoltánnal és A. Ferenccel, hogy otthagyják szüleiket, testvéreiket, s elmennek nyugatra. Gondolták, hogy ott szebb lesz számukra az élet, talán kolbászból fonják a sövényt. 60 forinttal zsebükben útnak indult a négy gyermek. Minden köszönés nélkül kiskabátban, vékony nadrágban , távoztak el. Pista, hogy valamennyire védje magát á hidegtől, an ja vasutas bundasapkáját is elvitte. Magához vette arcképes vasutiigazoiványát s egy iköny- nyet ejtve kiindult a kapun.

Üstére már Budapesten voltak.

Mit csináljanak, hova induljanak. Az édesanyja egyik húga Pest-környékén lakik. Villamos, autóbusz közlekedés már nem volt, így gyalog vágtak neki a hosszú útnak. A’ rokonnál azt mondották, hogy csak Pestre jöttek szétnézni.

Másnap reggel elindultak Hegyeshalom felé. Ausztriába akartak menni. Levél községnél egy vasutas figyelmeztette a disszidálóka t, hogy szálljanak le a vonatról, mert Hegyeshalomnál igazoltatnak. Éjszakára egy istállóban szálltak meg. Hajnaltájban heves puskatűz hallatszott,.

p istának és az egyik társának

A inába szállt a bátorsága, no úne!g eszükbé jutott az otthon. Elhatározták, hogy visszatérnek.

A vonaton megismerkedtek néhány olyan fiatalemberrel, akik ..már kint voltak Ausztriában. Már szervezték őket munkatáborokba, cukorrépát kellett volna kapálniok, mások korra, nemre és hivatásra való tekintet nélkül bányába mentek volna. Pista még jobban elszörnyülködött. Hát ezért akartam én útnak indulni, itibagyni szüléimét? Kapálná sohsem szerettem. Vasárnap reggel hazaérkezett I. Pista.

A SZEMERKÉLŐ esőben megtett hosszú autóút után az ózdi Rákóczi ‘Termelőszövetkezet irodájában — abban az épületben, amelv valaha az egri káptalan tulajdona volt — néhány tsz-tag körében sokmindenről szó esett. Csakhamar parázs vita alakult ki, amely átme- legítette nemcsak a vitázó emberek szívét, de még a gyéren fűtött kis szobát is.

— Én nem. lépek ,ki a csoportból, a végsőkig kitartok. Itt voltam a születésénél, alapító tag vagyok. Nem mondom, olyan a szövetkezetünk most, mint egy nagy beteg, — de közös erővel meggyógyíthatjuk.

A többiek hallgatnak, mind ráfi- gyeinek, de a szót vivő Sike János bácsi szavába hirtelen belevág Mészáros (nagykata) József. Igaz, csöndes szóval, mintegy magának normolva a szavakat, beszél, de unit mond, meg kell hallgatni.

— Én pedig kilépek, egyéni gazda akarok lenni. Nem tagadom, jobban szeretek a magam uraként élni,

A csönd, amely szavait kíséri, várakozásteljes. Érezni az emberek pillantáséból a villanásnyi megdöbbenést és a halvány kétkedést.

— Nem igaz —* gondolják sokan, — nem lehet az.

DE IGAZ. Az öreg máj' régen eldöntötte magában, hogy kilép. Annakidején 16 holdat ragasztott a csoport földjéhez, no meg beadta a közösbe a szerszámokat, a felszereléseket is. Négy esztendőt munkálkodott a többiekkel, s most végszóként azt jelenti ki:

— Jobban tudok én egyénileg termelni.

Ezzel veszi a kucsmáját s indul a szalmával megrakott szekérhez, hogy folytassa munkáját.

Az öreg Sike, aki a szekrénynek iámafczkociva állj ingerülten szól:

;— Itt nálunk, velünk miért nem :ar jól gazdálkodni ?!

Az utolsó szót hirtelen elharapja, a többiek rosszalló pillantása közben. Nincs helye most — ez érződik — a civakodásnak, a vádaskodásnak, ő tudja, miért lép ki, miért akar egyedül gazdálkodni. Az igazság kedvéért el kell mondani, hogy Mészáros (nagykata) azt is kijelentette ;

— Ez persze nem jelenti, hogy amíg élek egyénileg fogok dolgozni. Csakhát most jobbnak látom így.

S mint a hegyipatak, olyan tisztán csobbannak, csörgedeznek a szavak, a vallomások, vélemények, hogy azután hömpölygő folyammá alakuljanak. Ami jellemzője ennek a beszélgetésnek: a nyílt, őszinte megnyilatkozás.

Nem mindenki teszi szóvá, de mindannyiuk szeméből kiolvasható a kérdés:

— Mi lesz most, ezután?

MI LESZ, hiszen nemcsak Mészáros (nagykata), hanem ~Barta Nagy József is kijelentette kertelés nélkül, hogy kilép. Pedig jó munkaerő, tekintélyes ember volt a csoportban. Ö így vélekedik:

— Ha háromszor annyi jövedelme lesz is a csoportnak, mint eddig volt, akkor is kilépek, akkor sem maradok;

A parasztember ősi igazságérzete csendül ki a szavakból, amikor folytatja:

— A tsz földjét tagosították, de

jogtalanul. Ezt a szót különös hangsúllyal ejti ki, mint aki ezzel is alá akarja húzni azt, amit kijelent, A

tagosítás — beszéli — nem volt törvényerejű, hiszen a betagosított földelőnek telekkönyvi leg nem vagyunk tulajdonosai. A kívülállók pedig ne nézzenek rám emiatt görbe szemmel.

íme, itt az első sérelem, törvénytelenség. amely bántja a csoport tagjainak igazságérzetét is.

A csoport többi tagja még nem döntött. Bennük is fon* azonban a „bennmaradok“ — ■ „kilépek“ szó nyomán támadó szövevényes gondolatsor. Persze, már nem mindenkiben. Sokan vannak, akik in ár túljutottak a krízisen és elhatározták, hogy maradnak.

Az asszonyok, akik eddig csodálatosképpen hallgattak, most nyilatkoznak. Özv. Mészáros Pálné így beszél:

— Jól élvem magam a tsz-ben, szeretek dolgozni, hiszen ha dolgozom, magamért teszem. Aki elhanyagolja a munkát, az persze kevesebbet is kap a jövedelemből. Nem panaszkodhatok, a megélhetésem megvolt.

MÁSOK IS közbeszólnak, de Ő gyorsan folytatja:

— öt éve vagyok tagja a cső-» portnak. Ha kilépnék, úgy erezném magam, mint egy messzire szakadt, családtag. Mert mit csinálnék a behozott hat holdammal, özvegy vagyok, az emberem rég elvesztettem, nem tudnék boldogulni a* földdel

Az egyszuszra elmondott szavak után még csak annyit, mond*

— Jobb így!

S kipirult arccal néz körül' A

többiek hallgatása, egyik-másik néma fejből in tása egyetértést, beleegyezést jelent.

Dagad, árad a szó. amikor nyílik az ajtó és belép az öreg Sike fia, Sike József, a sajómémeti tsz elnöke. Első szava:

— Mi újság?

Amikor nem kap választ, de talán nem is várt még. megkérdezi:

•— Együtt maradtok?

— Hat ti? — szólnak a kérdésre kérdéssel.

— Azt még nem tudom — mondja. Már az első pillanatban feléje fordul a figyelem, hisz a fiatal elnök olyan temperamentumosán beszél, mozog, hogy bárki megirigyelhetné.

— Megoszlanak a vélemények nálunk — mondja. A csoport egyik része maradni akar. a másik része menni. Hogy mire visszük, majd eldől. a közgyűlésen. De ha felösz- lünk, szívesen beállók hozzátok tagnak. Befogadtok-e?

— Nagyobb szükség van ott rád, maradjatok együtt — biztatja valaki.

— Nemcsak rajtam múlik — zárja le a vitát a fiatal elnök, majd gyorsan afelől érdeklődik, mit várnak a zárszámadástól.

— 4U—50 forintot egy munkaegységre, — adja meg most a választ a könyvelő.

— Szép.

Ezzel int feleségének és indulnak haza.

MINDEN problémát meaími. papi rra vetni nem lehet ebből a beszélgetésből. Egy viszont világos- az ózdi csoport tagjai mé* nem döntöttek, még érik bennük az eThr tározás.' Reméljük, ez olyan gyű mölcsöt hoz. amely azt fogja biz^ nyítani: jól határoztak, továbbra együtt dolgoznak.

ifi)

mottevő volt uralkodó osztályokat is, A volt.' urak, akiket annyira gyaláz- tak eddig, szent szövetségbe tömörültek volt szolgáikkal, hogy egységesen lépjenek fel a közös ellenség, a kommunizmus ellen, mely egyaránt sújtott urat és szegényt.«... Ebből az a tanulság — vonja le a konzekvenciát szerzőnk —, hogy a magyar nép nem kíván kommunizmust.

A magyar paraszt, becsületérzéke annyira kifinomult a balsorstól terhes századok alatt, hogy saját elhatározásából sohasem nyúlt volna birtokainkhoz. A magyar nép eleve úr- tisztelő. a lelke mélyén vallásos elragadtatás él volt uraival szemben, akik mindig szívükön viselték a haza sorsát. Ha egy paraszt urával találkozott. nem kényszerből hajtotta mélyre becsületes fejét, hanem az ezeréves egymásrautaltság szeretettből. Hogy mégis elvette a földet, az azéi't volt, mert a nyakunkra jött »vörösök.« feib:ztatták őket, felszínre kényszerítették a bennük is meglévő nemtelen indulatokat. A leiéi író ennek okáért' egy teljes fordulat esetén kilátásba helyez némi büntetést, hogy egyszer s mindenkorra elvegye a paraszt kedvét a - törvény te len« föld kisajátítástól.

Utóiratként elmondja azt is, hogy mi késztette őt a tolifogásra. A gyűlölet. A nagy nemzeti összefogás felbomlóban van, bizonyos idő múlva ki peregnek belőle azok az elemek, akik ugyan szintén magyarok, de semmi közük a szocializmushoz, s :sak két osztály marad lényegében benne, a munkásság és parasztság. Bevallja, hogy ő is szereti ezen osztálybelieket. de csak úgy, ha ő dirigálhat nekik, ha ő a munkaadó és nem fordítva, mert ez a viszony ioppant megszégyenítő egy törzsökös úri emberre nézve;

S végül elárulja, hogy Őszintesége mögött ne keressen senki elhallgatott érdeket, ő nem akart mást. mint »heccelodni«) mert nagyon jól tudja, hogy ilyen levelekkel a kommunistákat mérgesíteni lehet. Az ő úri érdekeinek gyümölcsöz tetősét már nem állíthatja meg senki ember fia, egy nép indulatos lelkében érik a rnuit- baíordulás vágya, s ha egy nép óhaja a történelmi visszalépés, nem állhat ja útját senki. »Lesz még ünnep a mi utcánkban!« fejezte be levelét a modem »Anonimus<*. Má pedig mit mondjunk erre a nagy őszinteségre? Legyünk ünneprontók? Igen, azok leszünk, majd mi elhúzzuk az ők ünnepi nótáját . •;» « ■

Kézbesítik a külföldi csomagokat

A postahivatalokban, a raktárakban az elmúlt hetekben rengeteg csomag maradt, amelyeket járművek hiányában nem tudtak kézbesíteni. Most már a posta gépkocsijainak mintegj’' nyolcvan százaléka dolgozik, így hamarosan valamennyi csomagot kézbesíthetik.

Ugyancsak az elmúlt hetekben külföldről érkezett sok csomag rekedt a szomszédos országokban. A posta most megkezdte ezek beszállítását és vámkezelését Ezeknél a csomagoknál már érvényes a vám- mentesítésre vonatkozó rendelkezés.

A csomagok nagy száma miatt még egyelőre torlódás van, a vámkezelés és a ké-besítós nehezen megy. N aprói-napra emelkedik azonban a címzetteknek továbbított külföldi :somagok száma.

.. .— —.o -------»

M

ár lopásra is vetemedett a feketéző szélhámos

Már két esetben beszámoltunk arról, hogy Miskolcon Farkas Kálmánná különböző szélhámosságokat követ eL Kedden este az Arany Csillag étteremben vacsorázott és borpz- gatott. Közben beszédbe elegyedett a szomszédos asztaltársasággal, akik a későbbiek folyamán néhány pillanatra elhagyták a helyiséget.

Farkasaié ezt az időt használta ki arra. hogy az egyik vendég: Tprok István sajószentpéteri .lakos télikabátját elemelie. Farkasnét azonnaj. bekísérték a rendőrségre, azonban a szakértői vélemények szerint a nevezett személy bíróság elé nem állítható, mivel erősen csökkent szellemi képességű.

Farkasnó ellen a rendőrség a kitoloncolás! eljárást foganatosította.

Azonnali hatállyal eltávolították

Miskolc területéről.

Lapzárta után érkezett jelentések szériát Farkas 7 1 mamié nem korlátolt gondolkodású, hanem megrögzött szélhámos. Az Országos Rendőrkapitányság ugyanis a megyei

rendőrséggel, hoey Farkasnó tizenötszörösen büntetett előéletű.

Farkas Kálmánnét a rendőrség most tovább körözi, kérjük, hogy aki hollétéről tud valamit, jelentse a í miskolci rendőr kapitányságon.

DILEMMA...