Észak-Magyarország, 1956. november (12. évfolyam, 258-282. szám)
1956-11-30 / 282. szám
PSnfalk, 1956. november 30. CSZAKMAGYAROltSZAC. 3 Véget kell vetni a bizonytalanságnak, induljon el minden területen a pártmunka Országos aktívaértekezlet az MSZIWP-központhan Kiss Károly referátuma Referátumának bevezető részében elemezte az elmúlt hetek eseményeit s azokat az okokat, amelyek a mai helyzet kialakulására vezettek. Az MSZMP szervezése már megindult, de lassan, nem kellő határozottsággal halad. A kommunista aktíva még gyengén dolgozik. A tapasztalatok azt mutatják, hogy vidéken jobb a helyzet, mint Pesten. Az üzemi szervezési munka azért halad lassabban, mert sok helyütt nem tudnak világosan és határozottan választ adni arra a kérdésre, hogy keil-e pártszervezet az üzemekben. Ez a kérdés a kommunisták számára nem lehet vitás. Az illegalitás legsötétebb éveiben is volt a nagyüzemekben a pártnak szervezete, kivételt csak azok az esetek képeztek, amikor a lebukások következtében szétzúzták a pártszervezeteket, de ilyen esetben is újra meg újra kiépítették a párt helyi szerveit. Az a kérdés, hogy kell-e párt- szervezet, elsősorban olyan helyekről merül fel, ahol a munkástanácsokban nem a munkások igazi vezetői foglalnak helyet. Nyilvánvaló, hogy azok, akik nem akarnak ellenőrzést, akik csákyszalmájaként kezelik a nép vagyonát, nem szívesen számolnak azzal a kilátással, hogy az MSZMP szervezetei megalakulnak és dolgozni kezdenek. Gátolja a munkát az is, hogy elvtársaink sok helyen bizonytalanok. Ezt meg lehet érteni. De a helyzetbe semmiképpen sem lehet belenyugodni. Világosan kell látnunk, hogy a szocialista országok részéről nagy nemzetközi segítséget kapunk. Jelentős segítséget adnak és adtak az ellenforradalmi erők felszámolásához, A gazdasági bajokon átsegítenek, s e támogatás alapján talán sikerül az inflációt elkerülnünk. De a belső problémák megoldásához^ az üzemek beindításához az egészséges párt alapjainak lerakása a mi feladatunk. Ezt helyettünk senki más el nem végzi. A megváltozott viszonyok között más munkastílusra van szükség, mint ami a múltban volt. Nem lehet mindent a pártban eldönteni. Több önállósággal kell, hogy dolgozzanak. Az alsóbb pártszervek éppúgy, mint az állami hivatalok. Jóval kevesebb lesz a függetlenített apparátusban dolgozók száma is s jórészt a közvetlen termelő munkában dolgozóknak kell a szervezetek vezetését pártmunkában vállalniok. Ez feltétlenül a pártmunka tekintélyének növekedését fogja eredményezni. A jelenlegi viszonyok között két területre kell irányítanunk: a munkásosztály megnyerésére, a zavaros gondolatok, a még erőteljesen jelentkező nacionalizmus leküzdésére, másrészt a fegyveres erők megerősítésére. Több megyéből jelezték, hogy várják a párt programját. Gondosan kidolgozott program elkészítésére a pártnak érthető okokból eddig nem volt ideje. De van a kormánynak nyilvánosságra hozott programja, a munka elindításához ez elegendő, s ennek a plattformnak az alapján kell dolgozni. Megkönnyíti a helyzetet, a vidéki munkát, hogy a parasztság nyugodt. Egyetlen intézkedéssel, a beadási kötelezettség eltörlésével több mint 4 és félmilliárd forintot kapott. Ma tehát a pártszervezési munka nincs összekötve beadási, meg tsz-: szervezési agitációval és ez nagyon megkönnyíti falusi pártszervezeteink dolgát. Ma legfőbb feladatunk az, hogy a bányavidékek és Budapest pártszervezeteit kiépítsük. A bányákban eddig még keveset tettünk. Tegnap mintegy 15 ezer bányász szállt le az aknákba, de bizony meglehetősen kevés szenet termeltek. A bányászpártszervezeteknek tehát nagy feladataik vannak. Zavarja a párt szervezésének munkáját, hogy sok pártszervezetben arról vitatkoznak, ki mit tett az elmúlt esztendőkben. A Rákosir-Gerő- féle vezetés bűneiért és hibáiért megbélyegezni tíz- és tízezer becsületes elvtársat, akik az elmúlt esztendőkben funkciót viseltek, nagy hiba volna. Természetesen, ez nem jelenti azt, mintha tagadnánk, hogy voltak merevek, voltak bürokraták, voltak, akik visszaéltek a hatalmukkal, de nem szabad a vezetés és egyeseik hibáiért valamennyi volt funkcionáriust felelőssé tenni. Minden nap kiesése százmilliós károkat jelent Kiss elvtárs ezután kitért a gazdasági helyzet ismertetésére. Elmondotta, véleménye szerint átmenetileg lesz munkanélküliség is. A termelésben bekövetkezett négyhetes kiesés óriási károkat okozott, s a széntermelés akkor sem éri el a régi szintet, ha visz- szafcér a régi munkatempó, mert nagymértékű munkaerfíhiány- nyal kell számolnunk. A széntermelésben bekövetkezett kiesés áramhiánnyal jár, ez ugvancsak nehezíti, hogy az üzemek teljes kapacitással dolgozhassanak. Hozzávetőleges számítás szerint az 1956-os évben a nemzeti jövedelem mintegy 10 miiliárddal lesz kevesebb, tehát több mint 10 százalékkal lesz kisebb annál, amit a terv előirányoz. Körülbelül 6 miiliárddal csökken az iparnak a nemzeti jövedelemhez való hozzájárulása. Ezzel szemben a napi felvásárlás 50 százalékkal emelkedett az október 23-a előtti forgalomhoz képest. Tehát milliárdos termelési kiesés az iparban, a dolgozó parasztság kevesebbel járul hozzá a nemzeti jövedelemhez, külkereskedelmünk elakadt, nemzetközi fizetési kötelezettségeinknek nem tudunk eleget tenni — elképzelhető, hogy mindez milyen komoly nehézségeket okoz. S az ellenforradalom, mivel fegyverrel nem tudott sikert elérni, most a termelés dezorgani- zálásával akar nehézségeket okozni. A józan emberek belátják, ez az út a tönk szélére juttat bennünket. .4 meggyőző emberi szóé az elsőség Hogyan lehet pártunk az ország vezető ereje? — tette fel a kérdést Kiss elvtárs. — Ügy, hogy az országos célok legkeményebb harcosai a kommunisták lesznek. így volt ez 1945-ben is, amikor megkezdtük az ország újjáépítését, azután később, amikor megállítottuk az inflációt. Most is jó, kommunista harcosokra, jó sajtóra, jó rádióra van szükség. A meggyőző emberi szóé az elsőség. Olyan elvtársakat kell kiválasztani, akikbet'i van meggyőző erő, akikben bíznak az emberek, akik tudnak hatni a munkásokra. Ha így dolgozunk, ha ilyen elvtársak beszélnek a párt nevében, akkor vezető párt leszünk — egyébként nem. Pedig a mi pártunknak kell vezetnie a dolgozó népet, mert rajtunk kívül a munkásosztálynak nincs más pártja. Sokat, nagyon sokat kell még tennünk, hogy idáig elérjünk. Meg kell nyernünk a passzív rétegeket, elsősorban a dolgozókat, fel kell sorakoztatni őket a párt mögé, úgy, mint 1945-ben. Ha ezt elérjük akkor az értelmiségnek az a része is csatlakozik hozzánk, amely ma még bizalmatlan velünk szemben, sőt, helyenként még ellenséges befolyás alatt áll. Kiss Károly elviére ezután kitért a munkástanácsok és forradalmi bizottságok szerepének értékelésére. A munkástanácsokra a megjelent rendelet na érv jogokat és kötelessége két ró. Ha az üzemekben jól dolgozó pártszervezeteink lesznek, akkor minden bizonnyal nem állhat elő az a helyzet, hogy egyes munkástanácsokba volt gyárosok, volt horthysta katonatisztek, lecsukott nyilasok kerülnek. Ahol ilyen elemek vannak a munkástanácsokban, ott jelentkezik az a hangulat, hosv a volt funkcionáriusokat nem akarják felvenni az üzemekbe. Ez ellen a hangulat ellen fel kell lépni. Beszéde befelező részében hangsúlyozta: a munkásság megérti, hogy nem lehet játszani az ország sorsával. Megérti ezt a dolgozó parasztság is. — Nem a hosszú előadások ideiét éljük — hangsúlyozta befejezésül.— Nyilvánvaló, hogy lesznek kérdések és ellenvélemények is és ebből kialakul: hogyan fogjunk hozzá a munkához. Kádár János felszólalása Kiss Károly elvtárs referátuma után Kádár János elvtárs, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnöke emelkedett szólásra. Beszédének bevezető részében hangsúlyozta, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom teljesen egyértelműen támogatja az MSZMP és a kormány erőfeszítéseit az ellenforradalom szétzúzásáért s egyértelműen helyesli a Szovjetunió fellépését. Kínában, Jugoszláviában, a népi demokratikus országokban éppúgy, mint a nyugati kommunista pártokban egyöntetű álláspont alakult ki ezekben, a magyar helyzet szempontjából legalapvetőbb kérdések értékelésében. Az ENSZ-ben azonban az imperialisták erős nyomást gyakorolnak a magyar delegációra és mindazokra, akik hazánk ügyét támogatják. Ismeretes, hogy az ENSZ már a felkelés idejében olyan döntést hozott, hogy nemzetközi megfigyelőket kell Magyarországra küldeni. Mi ellenezzük az ENSZ megfigyelők kiküldését, mert a megvizsgálandó kérdés jogilag is, érdemileg is tisztán magyar belügy. A szovjet csapatok sokoldalúan és az ország- gyűlés által jóváhagyott szerződés alapján léptek akcióba a törvényes kormány kérésére. Ez a dolog jogi oldala. Érdemileg a Magyar Népköztársaság létéről vagy az ellenforradalom győzelméről volt szó. De ennél többről is. A Szovjetunió közbelépése megakadályozta, hogy egy veszedelmes háborús tűzfészek keletkezzék. Magyarország minden oldalról olyan országokkal van körülvéve, amelyeknek területéből a velünk határos részek hosszabb vagy rövidebb ideig magyar fennhatóság alá tartoztak. Ha győzött volna az ellenforradalom, a maga irredenta álláspontjával háborús provokációkat, tűzfészkeket hozott volna létre. S ne csak a magyar ellenforradalmi erőket vegyük számba, hanem a nyugaton tartózkodó volt csendőrökből, katonatisztekből álló 15 ezer főnyi kiképzett hadsereget is, amelyek készen állották már magyarországi bevetésre. Ezután Kádár elvtárs néhány belpolitikai kérdéssel foglalkozott. — Ezeket az időket jogosan nevezzük forradalmi időknek — mondotta —, forradalmi eszközökre, módszerekre van szükség. Bátran merem állítani — mondotta —, hogy az írásos és szóbeli agitáció fontosabb, mint a hadsereg, a rendőrség. A tömegeket agitációval kell megnyerni a legalapvetőbb kérdésekről. Melyek ezek a kérdések? Az első azi hogy objektív az ellenforradalmat támogatja, aki ma a szovjet csapatok azonnali kivonását állítja a követelések közt az első helyre. Mi ezt az utat kipróbáltuk és a magunk bőrén tapasztaltuk, hogy hova vezet ez; ártatlan emberek legyilkoláeához és a régi úri világ képviselőinek feléledéséhez. De ez csak a kezdet volt. Lett volna folytatás is. A semlegesség felcserélése az atlanti szövetségbe való belépéssel, amerikai támaszpontok és amerikai csapatok Magyarország területén s végiül a függetlenség teljes megsemmisítése. Mi úgy gondoltuk, hogy meg kell fordítani a sorrendet. Először megverni fegyveresen és politikailag az ellenforradalmat, megszilárdítani a népi hatalmat, s amikor mindez megvalósult, a magyar és szovjet kormány tárgyalásokat kezd a szovjet csapatok kivonásáról. Ez az igazi forradalmi út, ez a magyar függetlenség útja. Kádár elvtárs másodikként a kormány kibővítésének problémájával foglalkozott. Az álláspontunk ebben a kérdésben, világos. Mihelyt a rend megszilárdul, szívesen tárgyalunk mindazokkal, akik a népi demokrácia, a szocializmus alapján Őszintén együtt akarnak működni velünk. Ezután Kádár elvtárs a munkás- tanácsok kérdéséről beszélt. A munkástanácsok alapjában véve pozitív töltenek be. A munkás- tanácsokban levő becsületes tagok segítségével — s ezek vannak többségben — egyre inkább sikerül a valódi feladatai, az üzemek gazdasági kérdései felé irányítani tevékenységüket. A pártnak foglalkoznia kell a munkástanácsokban dolgozókkal, jó irányba kell fejleszteni munkájukat. Kádár elvtárs ezután az úgynevezett Nagy Imre ügyről beszélt. Leszögezte: A jelenlegi helyzetben helytelen lenne a vezetésbe ingadozást, alkudozást belevinni. — Minden oldalról követelik a munkások és sokhelyütt a munkás- tanácsok is, hogy a párt menjen aktívabban a gyárakba, hogy a kommunisták magyarázzák meg nékik a helyzetet, s ha kell vitatkozzanak velük. Az ilyen viták rendszerint azzal végződnek, hogy a munkások egyetértenek a párt álláspontjával. A párt fellépésére olyan szükség van most, mint az éhes embernek egy darab kenyérre. Véget kell vetni a bizonytalanságnak és teljes erővel meg kell indítani minden területen a párt- munkát — mondotta befejezésül Kádár János elvtársi. A v 11 a Ezután Moharos József elvtárs (MÁVAG) szólalt fel. Beszámolt az üzemben folyó szervezés tapasztalatairól. Elmondotta, hogy hétfő délig többszáz kommunista állt újra csatasorba. Felléptek az olyan hangulatok ellen, amelyek elvi engedmények tételét is megengedhetőnek tartották a népszierűség kedvéért. S ennek hatása meg is mutatkozott. Helyeselte, hogy a függetlenített apparátus létszámát csökkentik, de helytelenítette azt, hogy olyan nagy üzemben, mint a MÁVAG, ma egyetlen függetlenített pártmunkás sincs. A következő hozzászóló Kossá István elvtárs, pénzügyminiszter. Aláhúzta, hogy a pártszervezetek megalakításának a hivatalokban ugyanolyan jelentősége van, mint az üzemekben. Majd Sándor Pál elvtárs (V. kerület) beszámolt a kerület hangulatáról. Hangsúlyozta a pontos és gyors tájékoztatás jelentőségét, majd a hivatalokban levő forradalmi bizottságok tevékenységét bírálta. Hibaként állapította meg, hogy egyes minisztériumokban a vezetők a bizottságoknak kommunisták ellen hozott szabálytalan intézkedéseit szentesíti. Várnai Ferenc elvtárs (Budapest) a fiatalok között végzendő munka jelentőségét méltatta. A fiatalok sorában még igen sok helyen van párt-, szovjet- és kormányellenes hangulat. A régi ifjúsági politika nem vezetett eredményre, a DISZ-nek nincsenek tömegei, vissz» kell térni ahhoz a helyes gyakorlathoz, amelyet 1950-ben erőszakosan megszüntettek, ifjúsági rétegszervezeteket kell létrehozni. öt ilyen rétegszervezet működik mór többé-kevésbé. A Magyar Forradalmi Ifjúmunkás Szövetség az üzemi fiatalokat tömöríti soraiba, támaszkodik a szakszervezetek munkájára, bár a szakszervezettől független szervezet. A vidéken sok helyen létrejött már az EPOSZ. Négy megye képviselői már találkoztak Budapesten s halad a központi szerv kialakítása is. A Magyar Diákok Szövetsége a középiskolásokat fogja tömöríteni magába, a munkát azok végzik, akiket még október 23-a előtt a diákparlamentben megválasztottak. A Magyar őrszem Csapatok Szövetsége el fogja határolni magát az úttörőmozgalom bürokratizmusától és agyonpolitizáltságától, de hasznosítani fogja a mozgalom helyes elképzeléseit és gyakorlatát éppúgy, mint hasznosítani kívánja a cserkészmozgalom pozitív tapasztalatait. A szervezés itt is folyik. Nem ilyen tiszta a helyzet az egyetemi ifjúság, a MEFESZ szervezésével, igen sok irányzat létezik, s minden bizonnyal ezen a területen kell majd a legnagyobb erőfeszítéseket megtenni. Az ifjúsági mozgalomban semmiképpen sem szabad elkövetni a pártnak azokat a hibákat, amelyek a DISZ pártirányítását Jellemezték Attól sem szabad félni, hogy az egyes szervezetekben részlétkérdésekben a párt és kormány álláspontjával ellentétes nézetek is kifejezésre jutnak Ezeket a nézeteiket hiba lenne elfojtani, vitatkozni kell velük. Lombos Ferenc (Budapest) elvtárs hangsúlyozta, hogy — bár most háttérbe kell szorítani a pártapparátue egykori munkatársainak elhelyezkedési kérdéseit, mégis ezeknek az elv- társaknak a helyzetét minél előbb rendezni kell. Lombos elvtárs ismertette Győr megyében szerzett tapasztalatait és rámutatott arra, hogy agi- tációnk igen kezdetleges állapotban van, bár nagy lehetőségek állnak előtte és nagy feladatok várnak rá. A következő felszólaló Horváth András elvtárs (IX. kerület) volt. A többi között hangsúlyozta: tudomásul kell vennünk, hogy 1949 után a párton belül a káderek kiválogatásában kontraszelekció volt. A becsületes, kipróbált elvtársak .közül sokat eltávolítottak funkcióikból, sőt lecsukták, üldözték őket. Ily módon különböző posztokra kerülhettek olyanok is. akik —- bár becsületesek, de nem képesek feladatuk ellátására. Helyes, ha ezek az elvtársak egy ideig régi szakmájukban dolgoznak, de őket a pártból kitenni hiba volna. Elvtársaink, jelentős része még nem mer kiállni s ezt a vezető elvtársaknak tudnáok kell. Országos kérdések körül folyik a liarc, az emberek nagyon figyelnek a vezetők szavára. Ha elhangzik egy-egy keményebb szó, az r* v4ú.rsak többsége bátrabb lesz. Putnoiki elvtárs (Heves megye) el* mondta, hogy a megyei intéző bizottság elsősorban a falvakban*, bányákban igyekezett megszervezni a pártszervezeteket. Ebben a munkában már elértek bizonyos sikereket. Az egeresek i bányásakolóniá- ban rövid másfélnapos munkával százhúsz, százharminc párttagot szervezték meg. Jól halad a pártszervező munka Petőfibányán is. Itt maga a munkástanács kérte, hogy hozzák létre a pártszervezetet; A pártba számos olyan egyénileg dolgozó paraszt is belép, aki az MDF- nek nem volt tagja. így például Sarudon 14 pártonkívüli egyéni gazda csatlakozott az MSZMP-hez; Földes László elvtárs (Budapest) rámutatott arra, hogy kezd már eloszlani az a zavar, amely eddig az elvtársak fejében uralkodott. Tisztánlátásukat elősegíti egyrészt- az, hogy a párt kielégíti a munkásság jogos követeléseit és kijavítja a régi hibákat, másrészt pedig az, hogy a nemzetközi kommunista mozgalom támogat bennünket és egyetért velünk. Tisztáznunk kell azonban még azt, hogy milyen erőkre támaszkodjunk a pár {munkánkban. Különbséget kell tennünk a vezetők és a vezetettek közt, mert nem egyformán terheli őket a felelősség a múlt hibáiért. Természetes, hogy nem maradhatnak továbbra is vezetők azok, akik elvesztették a dolgozók bizalmát, de az emberekei nemcsak aszerint kell megítélni, hogy az elmúlt években mit tettek. Azü; is figyelembe kétl vennünk, hogy mennyire látják ma régebbi hibáikat és milyen erős bennük az az elhatározás, hogy nem ismétlik ezeket. Komócsin Zoltán elvtárs (Hajdú megye) rámutatott arra, hogy a tagszervezés egyik legnagyobb akadálya ma az, hogy sok lelkes kommunista bátran helytállóit ugyan a legnehezebb időkben, de most nehéz munkára bírni őket, mert politikailag demoralizálva vannak.- Szükség van arra, hogy a párt ég a pártsajtó a nyilvánosság előtt is adjon több biztatást a kommunistáknak. A káderpolitikáról szólva elmondta, az átcsoportosítással jóvá kell termi a régi káderpolitika hibáit, a többi közt azt is, hogy csak igen kevesen voltak funkcióban azon a területen, ahonnan származtak. Kifejtette, hogy a kormányprogramon és a párt elvi nyilatkozatán kívül egyre inkább szükség lesz egy valamivel átfogóbb elvi platformra is, amelyben elhatároljuk magunkat a régi hibáktól, tisztázzuk a felkelés jellegét, s ami a legfontosabb, konkrétabb. messzemenőbb és lélkesí- több célokat is tűzünk ki a munkásság elé. Hangsúlyozta Komócsin elv- társ, hogy a pártnak ezernyi gondja köze* pette is nagy fivvelmet kell fordítania a* értelmiségre, amelynek körében még nagyobb a zavar és a pesszimizmus, piínt egyéb rétegekben. Végül arról beszélt, hogy foglalkoani leéli a volt óvódások ügyével is, mert tel jesen igazság- 'cíuan dolog volna az, ha egyformán (.Felyíatós « 4. oldaton.) A Magyar Szocialista Munkáspárt I ideiglenes intézői jttsága novem- bér 27-re országos aktivaértókez-1 letre hívta össze a párt és allami j élet vezető posztjain dolgozó kommunistákat. Az értekezleten Kiss károly elvtárs, az MSZMP ideigle- les intézőbizottságának tagja tartott beszámolót a pártszervezés helyzetéről és feladatairól.
