Észak-Magyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-16 / 244. szám

mmmmmmm IZ MBP BORSOQ-kBflál-ZEMPLÉI MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS h MEGYEI IAIRCS LIPJíl XII. évfolyami 244. szám Ára 50 fillér 195b október 16, kedd Szükség van minden igaz szóra, okos fejre, dolgos kézre Beszámoló a Függetlenségi Népfront volt pártjainak vasárnapi miskolci találkozójáról Nevezetes dátum 1956. október 14. a megye életében. Ezen a na­pon, vasárnap reggel 9 órakor jöttek össze hét év után baráti talál­kozóra a Függetlenségi Népfront volt pártjai. A Hazafias Népfront Borsod-Abauj-ZempUén megyei bizottságá­nak kezdeményezésére történt meg az oly rég várt baráti találkozó Megjelentek ezen a. Magyar Dolgozók Pártja képviselői, a Kisgazda Párt, a Nemzeti Paraszt Párt egykori < vezetőségi tagjai, tisztségviselői és a Szociáldemokrata Párt 'vélt helyi vezetői. Több mint százan gyűltek össze, hogy kötetlen, baráti beszélgetésen emlékezzenek a harcos múltra, megbeszéljék a jobb, a boldogabb életért folytatandó munka közös fel­adataik Hét ‘hosszú év után fehér asztal meUett ismét összeültei* a Függet­lenségi Népfront volt pártjai. Ez a hét év a kivívott eredmények elle­nére sok keserűséget, panaszt, fáj­dalmat is okozott a magyar nép­nek. Érthető, hogy könnyek csil­logtak a szemekben — könnyek, amelyeket a régvárt találkozás fel­emelő, magasztos pillanata csali ki. A kezek hét év után újra ősz- szesímultak, az ujjak acélkapcsok­ként ölelték át egymást. szinte megpecsételve a közös elhatározást; soha többé nem akarjuk megismé­telni, ami megtörtént, sóim többé ne engedjük el egymás kezét. Sok­sok ősz fej borult össze vasárnap, sok-sok régi, ismert arc tűnt elő a feledés homályából. Ezeken az arcokon a ráncok megsűrűsödtek, a fiatal vonások megkeményedtek, de most a hét év utáni első talál­kozón újra mosolyogták, mert a szebb, boldogabb, jövő hite ébredt fel a szívekben; felkeltette a párt júliusi határozata, amely megköny- nyebbülc&t; a felszabadulás, a biza­kodás, a jövőbe vetett hit tiszta érzését jelenti mindannyiunkmk. Nincs szó kifejezni, mit jelent megújhodó életünknek ez a vasár­napi, igaz baráti találkozás a Füg­getlenségi Népfront volt pártjaival. Szívek találkozása volt ez. — szí­veké, amelyek a gyógyító levegőjű júliusi szél simogatására rr\egújhod- nak s kinyílnak mint a rózsa, hogy szeretetük elárassza a me­gyét, az országot. A bizakodás no, izmosodik, a vasárnapi nappal is erősebb lett. Megerősítette a baráti találkozás. Ősz van, — de csak a naptár sze­rint. mert a magyar nép tavasza most fakasztja a hazaszeretet, az emberség, a becsület, a félelem- nélküli élet. az igaz barátság rü­gyeit. Ez az időjárás egyáltalán nem kedvez a képmutatásnak, a szó Igalel hűségnek, a talpnyalásnak, a rágalmazásnak, a minden emberi érzést lábbal taposó, karrierizmus­nak. Nem kedvez, sőt elsorvasztja ezeket, még az ír magját is kiirtja nekik, A szocialista humanizmus virá­gát bontogatja ez a tavasz. Köte­lesség, becsület, emberi méltóság, lelkiismeret, boldogság, hazaszere­tet, egymás-segítése, — ezek a mi kertünk illatozó, pompázó virágai. Becsülettel, kötelességteljesítéssel, a nép szolgálatában szerzett érde­mekkel akarjuk kivívni a bizal­mai, ezek hozzák meg számunkra a. társadalmi elismerést. Munka­szeretetre, igazságosságra, fegye­lemre, szerénységre, őszinteségre, bátorságra, állhatatosságra-, türe­lemre és erős akaratra van szük­ség, hogy meg tudjuk fékezni az önkényt, hogy soha többé ne le­gyen személyi kultusz, mártír­halál és gyász. * ~ Az elmúlt kilenc év alatt ez az első nap, amikor igazán örülök és a boldogság érzésének melege árasztja él a szívemet .-,-. — Fog­junk össze honfitársak, dolgozzunk újm együtt, mint hét évvel ezelőtt, hogy újra szép legyen az élet..« — Bízok a Magyar Dolgozók Párt­jában, mert jó utat mutat a vilá­gosság feléi-.-. — Életem legszebb ideje volt, aráikor együttműköd­tünk, s életem legszebb napja van ma, amikor ismét együtt akarunk harcolni a nép boldog jövőjéért.. -, — Ne hamut hintsünk a fejünkre és ne jajveszékeljünk az elkövetett hibák miatt, mert ez méltatlan hozzánk, hanem minden erővel se­gítsük a párt harcát, a tisztulásért, a lenini normák, a szocialista de­mokratizmus végleges győzelméért. Nagy szülcség van erre, mert egy- ben-m-ásban még akadozunk, egy­helyben topogunk..-. — Gyógyít­suk meg a beteg országot, orvosol­juk a sérelmeket, együtt haladjunk előre a szocializmus, a demokra­tizmus •megszilárdításáért, a törvé­nyességért, közéletünk tisztaságá­ért, a szabadságért, mindazokért a jogokért, amelyekért embernek lenni érdemes . ? a Íme egy kis csokor azokból az eemlkedett hangú felszólalásokból, amelyeket elmondták a vasárnapi baráti találkozón. Egy kis csokor — igaz, de az ország egyik nagy és fontos megyéje népének akara­tát fejezi ki, s a költővel arra int: Hazádnak rendületlenül légy híve óh magyar! 1*r Az emberi szív a■ szenvedélyes lelkesedés csúcsai felé haladtában olykor pihenőt tart, de ritkán áll meg, amikor gyűlölködő érzések lejtőin zuhan. Vasárnap a találko­zón az emberi szívek megálltak ezen a lejtőn, sőt visszafordulták és elindultak a szenvedélyes von­zalom csúcsai felé. Igaz, még so­kan megkérdezték, hogy miféle sav marta ki az emberekből a meg­értést, a segítő szándékot, az egy­mással való törődést? De aztán hozzátették: teszünk róla, hogy ez mégegyszer meg ne történjen, a veszedelmes anyag mégegyszer senkit meg ne mérgezzen. Sok megbántott ember jött össze vasárnap. A megbeszélés végén mindannyian újra bízni, remény­kedni kezdtek a jövőben. A csüg­gedt lelkek vidámak, tettre készek lettek, építeni, teremteni akarnak. Vasárnap reggel, amikor hét év után először ültek le fehér asztál mellé a Függetlenségi Népfront volt pártjainak megyei vezetői, tisztségviselői, aktivistái, arcukra még a tartózkodás, a bizalmatlan­ság nyomta rá bélyegét. De aho­gyan áz árak teltek, a kételyt bi­zakodás úáltijtia fel. Figyelemre­méltó volt a nemes érzelmek ha­talmas áradása. Sokféle ember volt ott, ‘munkás, értelmiségi és dolgozó paraszt, de mindannyian ugyanazt aláírták: emelkedjünk fel, fogjunk össze! Ne törődjünk bele a bajok­ba! Ezt a nagyszerű erőt, ezt a sok tetirekész dolgos kezet, taszították el a Magyar Dolgozók Pártjától az önkény, az embergyálázó személyi kultusz hívei. Mély, fájó sebet okoztak vele a nép testén, de az egységbe forrt nemzet szembe for­dult velük s hozzáfogott a gyógyí­táshoz. S e gyógyítók közé álltak be vasárnap a Magyar Dolgozók Pártja vezetésével az egykori kis­gazdapárt, szociáldemokratapárt, parasztpárt volt megyei vezetői, tisztségviselői, aktivistái, becsüle­tes tagjai. Hívta őket a népfront, hívta őket a kommunisták pártja, s ők jöttek, mert érezték, hogy nagy szüksége van rájuk a hazá­nak. Nagy Imre elvíárs levele az MDP Központi Vezetőségéhez MAGYAR DOLGOZÓK PÁRTJA KÖZPONTI VEZETŐSÉGIEK B a d-aipes t Tisztelt Elv társak? Kommunista meggyőződésem és a párthoz való ragaszkodásom pa­rancsszavát követem, amikor egyéni érdeket, presrtizcszempontokat vagy sértődöttséget félretéve, ismét a párthoz fordulok. E levelem megírására mindenekelőtt a párt egységének féltése és az a kívánság késztetett, hogy miinél előbb a párt soraiban, annak tagságával vállvetve munkálkodhas­sak a szocializmus építése, az ország felvirágoztatása, dölgoizó népünk boldog, békés élete nagy és nehéz feladatainak megoldásán, amihez a ■párt minden erejének megfeszítésére, minden tagjának szilárd, elvhű helytállására van szükség. Ugyanakkor, amikor az 1956. júliusi központi vezetőségi határozat nyomán felmerülő új és nagy kérdések, de nem utolsósorban, népköztár­saságunk ellenségei számításainak meghiúsítása elengedhetetlenül meg­követeli a párt sorainak, elvi, politikád és szervezeti egységét, valamint ennek alapján a legszélesebb demokratikus erők nemzeti összefogását —1 pártügyem tisztázatlansága és a körülötte egyre növekvő bizonytalanság megnehezíti a párt egységes cselekvését, megosztja a párt és a demok­rácia erőit, éppen akkor, amikor súlyos gazdasági és politikai feladato­kat kell a párt irányításával megoldani. Ebben a helyzetben mindenek- felett álló döntő kérdés a pártegység ügye. Le kívánom szögezni, hogy én a marxizmus—ieninizmus tanításai és a párton belüli demokrácia él­vei alapján nyugvó pártegysóget a párt sikerei alapvető feltételének te­kintem. Éppen ezért károsnak tartanám, ha az úgynevezett Nagy Inm*e- ügy körül a harc a pártban tovább éleződne, ami a párt-egység megszi­lárdításának, a párt határozott, egységes poétikájának akadályává vál­hatnék, amit pártügyem rendezésével el lehet és el kell hárítani i Nyomatékosán hangsúlyozni kívánom, hogy pártiigyem rendezése érdekében minden tőlem telhetőt megteszek, ami a 'marxista—-lenánista meggyőződésemmel, elveimmel, valamint kommunista és emberi becsü­letemmel összeegyeztethető. Mint már több beadványomban kifejtettem, most újból szükségesnek tartom leszögezni, hogy a) egyetértek a párt politikai fővonalával — iparunknak, mezőgaz­daságunknak, egész népgazdaságunknak a marxizmus^—lenánizmus szel­lemében, a sajátos magyar viszonyoknak megfelelőéin a szocializmus alapjaira való helyezésével — amelyet az 1953 júniusi központi vezető­ségi határozat és a III. kongresszus határozatai szabnák meg; b) egyetértek a demokratikus centralizmus lenini, elvével, amely­nek alapján magamra kötelezőnek tartom a párt határozatait, még ak­kor is, ha azokkal részben vagy egészben nem értek egyet; c) egyetértek az 1956 júliusi központi vezetőségi határozat azon elvi célkitűzéseivel, amelyek a XX. kongresszus szellemében ‘vezetik a pártot a szocialista demokratizmus útján. Bár a határozat számos kér­désében más véleményen vagyok, a határozatot magamra kötelezőnek tartom és küzdők megvalósításáért. Feltétlenül szükségesnek tartom, hogy politikai és ideológiai tevé­kenységemmel kapcsolatban az elmúlt időszakiban elhangzott vádakat megfelelően vezető pártfórum nyilvánossága előtt megvitassuk, s ameny- nyibén az eszmei tisztázás eredményeként szükségesnek mutatkozik, a» alaptalannak . bizonyult váda'k helyreigazításává 1 egyidejűleg a magam részéről kész vagyok a ténylegesen fennálló hibák elismerésére,­Meggyőződésem, hogy ügyemet mind a pártegység, mind a politi­kai és gazdasági feladatok sikere érdekében rendezni kell; Annál in­kább hangsúlyoznom kell ezt, mert a pártból való kizárásom a párton belüli demokrácia, a pánt szervezeti szabályzata megisértésével történt és pártszerűtlen volt. Ez a meggyőződésem vezetett, amikor vezető párt- szervekhez több beadványt intéztem, s ez indított arra is, hogy legutóbb régi alapszervezetem pártbizottságához forduljak. Mindezek alapján úgy érzem, hogy a .pártban a helyem, amelyben közel 40 esztendőt töltöttem, s amelynek soraiban a nép, a haza, a szo­cializmus ügyéért hol fegyverrel a kézben, hol munkával, szóval, vagy tollal legjobb képességeim szerint küzdöttem. Kérem tehát a Központi Vezetőséget, hogy pártügyemet tegye újabb vizsgálat tárgyává és annak eredményeiképpen állítson vissza párttagsági jogaimba, hogy ily módon pártügyem lezárásával ds segítse elő a párt és az ország előtt álló fel­adatok minél eredményesebb megoldásét. Budapest, 1956. október 4-én. Kcmimunista üdvözlettei: NAGY IMRE s.fe Az MDP Központi Vezetősége Politikai Bizottságának határozata A Politikai Bizottság megtárgyalta Nagy Imre. elvtársi október 4-1 levelét, melyben párttagságának visszaállítását kért»;. Á Politikai Bizottság elhatározta: 1: Hatálytalanítja az 1955 novemberi határozatot, amely Nagy lm- re elvtársat kizárta a párt soraiból, mert jóllehet követett el politikai hibákat, ezek nem tették indokolttá a pártból való kizárását. A kizárási határozat létrejöttéiben jelentős szerepet játszott Rákosi Mátyás elvtársi személyi elfogultsága. Mindezeket figyelembe véve, a Politikai Bizottság Nagy Imre elvtársat visszahelyezi párttagsági jogaiba; 2. Javasolja a Központi Vezetőségnek, hogy az ügynek még nyitott kérdéseit á közeljövőben vitassa meg, tisztázza a Nagy Imre elvtárs ál­tal ténylegesen elkövetett hibákat, valamint azt. hogy a korábbi párt­határozatokban mennyiben voltak túlzások vagy helytelen megállapítások^ Ezen intézkedések lehetővé teszik, hogy a Központi Vezetőség aa ügyet elvi alapon véglegesen tisztázza és lezárja. Budapest, 1956. október 13. A népi-nemzeti összefogásban óriási erő rejlik S hogyan, (kezdődött a vasárnapi baráti találkozó? Bizonyára erdenk az olvasót. Nem volt hivatalos pro­gram, csupán baráti beszélgetés, spontán felszólalásokkal, szívből jö­vő beszédekkel. Tok Miklós elvtárs. a Hazafias Népfront Borsod megyei bizottságá­nak elnöke üdvözölte a megjelente­ket s azt kívánta, hogy a magyar nép életében most kibontakozó ta­vaszt nyár kövesse. Kellemes. ^ jó szórakozást kívánt a találkozó min­den részvevőjének. Kis szünet, koc­cintások után emelkedett szólásra ez öszhaju harcos, Gyárfás János élv- társ. a megyei pártbizottság titká­ra. Szavai szívből jötték, ajkán köz­ben meg-megremegett a szó. Érezni lehetett őszinte megindultságát az ün­nepélyes pillanatban, amikor azokhoz beszélt, azokról szólt, akikkel együtt dolgozott hét évvel ezelőtt, akikkel felszabadulásunk után. együtt éb- treszfcgeiték ájultságáfoól a magyar népet. — Drága barátaim! kedves elvtár­siak! — kezdte mondanivalóját. — Engedjétek meg, hogy mint régi har­costárs és barát, a Maigyar Dolgo­zók Pártja Borsod-Abauj-Zemplén megyei bizottsága neveiben őszinte szívvél, szeretettel üdvözöljelek és íköszöntselek benneteket, mai baráti összejövetelünkön, találkozónk al­kalmából. Ma azok jöttek itt össze, kommu­nisták, volt SZDP, volt parasztpárti, volt kisgazdapárti vezetők,, funkcio­náriusok és aktivák, akik már a múltban összefogtak a fasizmus ellen, a békéért, a füg­getlenségért és a szabadságért. A jelenlévők közül soikan emlé­keznék még rá. sőt vannak, akik ré­szesei is voltaik az 1943-ban Diós­győrben lezajlott béketüntetésinek. Ezt a tüntetést egy-két nappal utána követte egy másik, a mai Avas szál­lóban megtartott békenagygyülés. Itt a nagy haladó, gondolkodó poli­tikus, a nagy demokrata. Bajcsy Zsilinszky Endre mondott beszédet. Követelte a háborúiból való kilépést, a békét. Tudjuk, hogy ez a béké­si gygy ülés, a diósgyőri béketünte- tés és megannyi más ellenállás a demokratikus pártok összefogása, közös akciója során jött létre. A demokratikusan érző vezetők, politikusok, kommunisták és nem kommunisták tudták és tudják, hogy a népi, nemzeti összefogásban, az egységben, óriási erő rejlik. 1944—45-ben a szovjet hatalom fiai, a hős szovjet katonák, vérük hullatása árán. elhozták a békét, a szabadságot a magyar népnek. Lé­nyegében megvalósult ekkor, amiért a diósgyőri kommunisták, Bajcsy- Zsilinszky Endre, Rajk László, Ság- vári Endre és társaik harcoltak. Meghajtjuk emlékük előtt őszinte tiszteletünk, megbecsülésünk zászla­ját. Tudjuk, az ország helyzete a felszabadulás első napjaiban igen súlyos volt. Nem működött a köz­igazgaxas, n.em von jvozieiveaes. az élelmiszerüzleteket, áruházakat a németek és a nyilasok kifosztották. Nehéz volt az élet, A felszabadulást követő időben a demokratikus pár­tok most mái' legálisan — mert a német megszállók idejében erre nem volt mód, hiszen valamennyit betil­tották, — azonnal összefogtak. Emlékszünk a nemzeti bizottsá­gokra, mint a kormányzat helyi szerveire, amelyben megtestesült a demokratikus pártok összefogása. Munkájuk során megindult az új élet városban és falun egyaránt. Megszerveztük itt a megyében, is a politikai -és gazdasági élétet, a lakos­ság élelmezését, romokban heverő szép hazánk újjáépítését. A Függetlenségi Frontban tömö­rült pártok koalíciója, a nemzetépí­tő közös akarat, a viták során ki­alakult egyetértés volt a legfőbb biztosítéka az újjáépítés, ragyogó forradalmi vívmányaink, a föld­reform és a bankok államosítása megvalósításának, a népi közigaz­gatás megteremtésének. A Nemzeti Bizottság mellett je­lentős szerepet játszottak a párt­közi tárgyalások, a pártok vezetői­nek egymás közötti tárgyalásai, kö­zös gyűlései. Ezeken a fórumokon a nyílt, őszinte viták lehetősége teremtette meg a vélemény- cserét, vitte előbbre az ügyet, mert a legjobbakat a nép életé­nek, sorsának jobbá tétele fű­tötte. Vagy gondoljunk csak az 1947-es választásokra. A Függetlenségi Frontba tömörült demokratikus pár­tok a hároméves terv irányelveivel indultak harcba. Tudjuk, hogy éle­dezett a reakció. A fő tüzet Baran- kovics és Pffeifer pártjában lévő népellenes erők kezdték irányítani. A választás után a reakció elszige­telődött, a demokrácia erői megerő­södtek. Az eredmény az lett, hogy a hároméves tervet nem három, hanem két év és öt hónap alatt végrehajtottuk. 1949-ben a demok­ratikus pártok a Függetlenségi Nép­frontba tömörültek. A Függetlensé­gi Népfront zászlaja alatt zajlott le a választás, amelyen az MDP helyes politikája, vezetése alapján győzel­met aratott dolgozó népünk. így volt ez megyénkben is. A győzelem kivívásához nagy segítséget adtak a volt Nemzeti Paraszt Párt és a Kis­gazda Párt megyei és járási vezetői, névszerint Németh Imre, Hegyi Imre. (Éljen! Éljen! Nagy taps) és a jelenlévők. (Zúgó taps.) 1949 után az együttműködésben súlyos hibák kezdtek mutatkozni. A szektánsság, a személyi kultusz, a törvénytelenségek, az elbizakodott­ság elsorvasztották a Függetlenségi Népfrontot. Beszéltünk ugyan a pár- tonkívüliekről, de a gyakorlatban nem támaszkodtunk a volt demok­ratikus pártok vezetőire, nem kér­tük javaslataikat, nem tanácskoz­tunk, nem vitatkoztunk veletek. Az előbb említett hibák szívünket, ke­zünket, eszünket egyre hidegebbé, fagyosabbá tette irányotokban. Kü­lönösen sokat ártott megyénkben — főképpen a falun dolgozó értelmid ségiek, a kisemberek és az egjtóni parasztok között — az osztályharc állandó éleződéséről szóló helytelen elmélet, és az ebből fakadó gyanak-. vás, bizonytalanság. Sokat ártott a termelőszövetkezetek erőszakos fej* lesztése (helyeslés, taps) és a szo­cialista demokrácia béklyóbaszorí- tása. A XX. kongresszus s a Központi Vezetőség júliusi határozata új légkört teremtett. Kinyitotta szívünket, ismét me­leggé teszi baráti kezünket. amelyet felétek nyújtunk. A történteket mélységesen elítél­jük, fájlaljuk, sajnáljuk az elköve­tett hibákat, s eltökélt szándékunk* hogy véglegesen elhatáraljuík ma­gunkat ezektől a hibáktól; (Viharos taps.) Eltökélt szándékunk, tettek­kel bebizonyítani, hogy a Hazafias Népfronton belül szükség van tanácsotokra, szükség van egészséges, okos ja­vaslatotokra, szükség van a vi­tákra és bírálatotokra. Szükség van pártunk irányításával a Hazafias Népfronton belül a közös munkára, a nemzeti egy­ség megteremtése érdekében. Már több intézkedést tettünk, de el vagyunk szánva arra, hogy az ír- magját is kiirtjuk a gyászos, tragi­kus hibáknak. (Éljen! Éljen! Zúgó taps.) A jövő nagy munkájához kérjük segítségtek'et, hiszen szükség van a haza felvirágoztatása érdeké­(Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents