Észak-Magyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-14 / 243. szám

inuitözAG Vasárnap, 1956 október 14 r A Kassai Állami Színház vendégjátéka Miskolcon Az a meleg baráti viszony, amely a nyár folyamán szövődött a miskolci Déryné Színház és a Kassai Állami Színház művészeti dolgozói között, pénteken új virágot hajtott. A kassai társulat látogatott el most Miskolcra, hogy viszonozza a mis­kolci színház kassai látogatását. Még élénken emlékszünk arra az igaz ba­ráti vendégszeretetre, amellyel a kas­sai kollégák és Kassa egész népe a magyar' társulat tagjait fogadta s re­méljük, hogy kassai vendégeink ugyanolyan jól érzik magukat ná­lunk, ahogy a mieink érezték magu­kat odaát. Sajnáljuk* hogy vendégszereplésük­nek némi nehézséget okoz az a körül­mény, hogy előadásaikat nem a szín­ház épületében tarthatják, hanem az átépítés miatt ezidő szerint ideigle­nes megoldást jelentő diósgyőrvas- gyári Művelődés Házában, ami tech­nikai korlátokat szabott operaelőadá­suknak éppúgy, mint a szombaton bemutatott Raduz és Mahulisna című szlovák balett bemutatójának. A kis színpadon a Don Juan opera díszle­teinek csak egy részét tudták beépí­teni és így a játéknak nem voltak meg a kellő távlatai. A pénteki első vendégjátéknak ezenkívül voltak olyan előzményei is, mint az, hogy vendégeink útközben felmerült aka­dályok miatt későn érkeztek Miskolc­ra, így az előadást este 8 óra helyett csak fél 10 óra köiúil kezdhették meg. Fáradtabb közönséggel álltak szem­ben, mint rendes körülmények kö­zött. I iícséretére azonban a kassai mű- vészeknek, előadásukon egy­általában nem látszott meg, hogy őket is kifárasztotta az út és a több­órás rostokolás, amire útközben kény­szerültek. Hősiesen, a művészet igaz­hívőinek lelkesedésével, odaadásával, a függöny utolsó legörcftüléséig lan­kadatlan frissességgel énekelték végig Mozart Don Jüanjának minden opera­együttest kemény próbára tevő parti­túráját. Az operát a kassai színház Mozart születése 200. évfordulójára, a Mozart bicentenáriumra tűzte műsorára, s ezzel a vendég játékával nekünk, mis­kolciaknak is alkalmat adott arra, hogy a halhatatlan muzsikusról mél­tóképpen emlékezzünk meg. A kassai szlovák színháznak — tudnunk kell — főerőssége az opera- társulat és általában a zenés művek előadó gárdája. 14 operát, 7 balettet és 5 operettet tartanak állandóan műsoron. Operaelőadásaik közül is egyik legkiemelkedőbb színvonalú a Don Juan, amire joggal büszke a kassai színház. A kitűnően fegyelme­zett zenekaron, a gazdag hanganyagú kóruson kívül tizenegy olyan szóló­énekest állíthat a társulat az opera szolgálatába — három, szerepet kettős szereposztásban énekelnek —, akik túlnyomórészt ugyan nem dicseked­hetnek túlságosan dinamikus hang­anyaggal. de annál kulturáltabb énektudással, moduláló készséggel és színészi tehetséggel rendelkeznek. A mozarti mű gyakori triói, kvartettjei és több sextetije éppen a kollektív kiegyensúlyozottság és a magas kul­turáltság folytán csodálatos finom össze hangzás ban, egymás szerényte­len túléneklése nélkül úgy érvénye­sül, ahogy , a zongoraművész ujjai alatt a jól értelmezett zenemű. Különös értéke az előadásnak Ka­rol Marecek Don Jüanja, akinek ér­zékien lágy baritonja, szerencsés külső megjelenése, egész habitusa és pompás színészi játéka egyesíti mind­azt, amit az életet, a gyönyöröket habzsoló, léha, ellenállhatatlan nő­hódítóról, a szerelmi kalandok klasz- szikus hőséről elképzelünk. Az az ér­zésünk, hogy maga Mozart és nehéz­sorsú szövegírója, Lorenza da Ponte is ilyennek képzelte ezt a daliás pi- perkőcöt, ezt a minden jóban tob­zódó, feudális korszakbeli léhűtőt, akinek egy emberélet éppúgy nem terheli meg a lelkiismeretét, mint a sok letiport női erény, amíg pokolra nem küldi őt a költői igazságszolgál­tatás. És ilyennek képzelték megejtő baritonját is. Tie ugyanilyen szerencsés össze- tételű művész Boris Simanov- sky (Leporello), aki a gyönyörök ár­nyékában a hű, de lázadozó szolga szerepében nemcsak basszusának szí­nesen zengő árnyalataival, hanem le- bilincselően rokonszenves játékával, ízes humorával is meghódította a drága élményű est közönségét. A női énekesek első sorába tartozik Anna Poláková, Donna Elvira megszólal- tatója. Dinamika tekintetében ő a drámai mozzanatok legmeggyőzőbb tolmácsolója ebben a nagyobbrészt vigoperai alaptónusú zenedrámában, Ladislav Kuckó (Don Ottavio) hang­erőben kissé szűkölködő, de ugyan­csak kiművelt tenorjával szemben. A vidám hangok, a kedves humor és az egyszerű paraszti életderű végtelenül kedves szószólói: Bozena Hanáková (Zerlina) és az együgyű, tiszta szívű Masettot hűen alakító finom barito­nista, Anton Matejcek. Mind róluk, mind a többi énekesről, Elena Gmuc- kováról, (Anna), Bruno Chmielről (a kormányzó) elmondhatjuk, hogy az együttes összhangjába intelligensen illeszkednek, kitűnő szövegkiejtésük, szellemes összjátékuk az operát azok számára is érthetővé teszi, akik nem értik a szlovák nyelvet s akik netán nem ismernék ennek a Miskolcon rit­kán színre kerülő operának mondani­valóját. Ladislav Holoubek karnagy tar­totta kézben íz egész nagy zenei in­strumentumot, amelynek minden kis fogaskereke lelket kap Karol Jernek rendezésében és a dirigens biztos ve­zényletével. Kár, hogy Ján Hanák díszletmegoldásai a szűk színpad miatt nem érvényesültek egészükben. De kárpótoltak ezért a hiányért a gyönyörű, egységes korabeli stílus­ban tervezett kosztümök, ruhák, me­lyek szinte minden képben új meg új, külön művészi élvezetet nyújtot­tak. Magának a főhős Don Jüannak a ruhaváltozatai a művészi ötletgaz­dagságnak és ízlésnek egész tárházá­ról tanúskodnak. t/ özönsé'günk már az első képek **■ után mind fokozottabb érdek­lődéssel kísérte a magas színvonalú előadást, Sihuzamosabbak lettek a tapsjutalmak s az első felvonás után viharos vastapssal köszönte meg a szép élményt, miközben emléktár­gyakkal is kifejezést adtak dolgozó­ink őszinte elismerésüknek, Miskolc népe baráti érzéseinek. Az előadás végén, a nagy szextett elhangzása után percekig helyükön maradva ünnepelték a szívünkbe férkőzött művészeket. HAJDÚ BÉLA A területrendezésről A tegnapi lapok közölték, hogy a párt Központi Vezetősége és a Minisztertanács a következő évek­ben nem tartja célszerűnek a terü­letrendezést, s így az ezzel kapcso­latos törvényjavaslatot nem is ter­jesztik az országgyűlés elé. A Köz­ponti Vezetőség javaslata és a kor­mány döntése hangot adott az or­szág közvéleményének, s elejét vet­te. hogy az ország államai és gazda­sági szervezetét kellő előkésztés nélkül, máról holnapra megbolygas­sák. Ezek Szerint kell-e egyáltalán a te­rületrendezés vagy sem? — kérdez­hetik joggal olvasóink. Mielőtt vá­laszt adnánk erre a kérdésre, ismer­tetnünk kell a január 1-re tervezett területszervezés előzményeit. A felszabadulás óta már jó né­hányszor felvetődött a gondolat: túl aprók Magyarország megyéi és já­rásai. Ez — különösen a helyi szer­vek hatáskörének hiányában — bü­rokratikussá teszi az ügymenetet, másrészt pedig felduzzasztja az ál­lamapparátust, amely egyébként is drága, költséges. A legutóbbi tizen­két esztendő alatt többfajta elképze­lés is volt a megyei, járási és kerü­leti határok megváltoztatására. De a hivatalos szervek ezeket — mint fél­megoldásokat — elvetették. 1950-ben azután megszüntették az úgyneve­zett csonka megyéket, s módosítot­tak néhány megyehatárt. így lett az országnak 19 megyéje és 140 járása. De később nyilvánvalóvá vált. hogy állami szervezetünk még min­dig szétaprózott. Különösen észre le­hetett ezt venni egyes „törpe-járá­soknál“. Lassan, apránként meg is szüntették ezeket az egészen oicmy járásokat, mint például a kőszegit, a tétit, a balatonfüredit, a tokajit, a nagylétait stb. Jelenleg 128 járása van az országnak. Ilyen előzmények után alakult ki 1956-ban az elkép­zelés 10—12 megye és 90—100 járás kialakítására. A végrehajtás határ­idejét — mint ismeretes — 195? ja­nuár 1-re tervezték. Ez gyakorlati­lag annyit jelentett volna, hogy en­nek a nagyarányú területrendezés­nek az előkészítésére mindössze há~ A Központi Ve­zetőség júliusi ülése óta párttaggyülésen. aiktiva- értekezleten, a legkülön­bözőbb vitafórumokon.. _____________________ a sajtó hasábjain sok­szor elhangzik a párt jelszava: pártegységgel a szocialista demokráiciáért! Valóban egyik legfontosabb feladatunk: meg­teremteni a párt sorainak eszmei, politikai, szer­vezeti egységét. — megszilárdítani a pártegy­séget. Nem kell különösebben hangsúlyozni. hogy: a párt eszmei, szervezeti cselekvésegysége a for­radalmi élcsapat lényegéhez tartozik: a párt einélkül nem volna párt. Nélkülözhetetlen fel­tétele ez a munkásosztály egységes fellépésének, az összes forradalmi erők összefogásának. A párt egysége a szocializmus győzelmének elengedhe­tetlen követelménye. Nyilitan és őszintén meg kell mondanunk, hogy a júliusi párthatározat előtt a párttagok egyrészénél és a párthoz tartozó értelmiség egy- részénél, a munkásak és dolgozó parasztok kö­rében az ingadozás, a bizalmatlanság jelei mu­tatkoztak. Az ingadozás és a bizalmatlanság je­lei mutatkoztak az elkövetett súlyos hibák miatt, s főleg azért, mert megtorpant a XX. kongresszus útmutatásainak magyar viszonyok­ra való alkalmazása. A párttagság, de az egész magyar társada­lom gyökeres fordulatot várt. mind a pártélet. mind pedig a közélet demokratizálásában, a szo­cialista törvényesség megszilárdításában, az el­követett hibák kijavításában. Vártuk — nagyon is jogosian és türelmetlenül — a személyi kultusz maradványainak radikális felszámolását. Fel­sőbb pártszerveinkben azonban a gyors és ha­tározott tetteket a tétovázás, a huza-vona vál­totta fel. Ez károsan kihatott a pártagság ma­gatartására, kisebbítette a párt tekintélyét, csökkentette a párt tömegbefolyását. Emiatt és még más tényezők hatására is meggyengült a párt eszmei, szervezeti eselékvésegysége. A Központi Vezetőség júliusi határozata új helyzetet teremtett a párt, életében. A politikai, gazdasági éís szervezeti jellegű határozatok bi­zonyos mértékig véget vetettek a párttal és a pártvezetéssel szemben azelőtt jelentkező bizal­matlanságnak. kétkedésnek, megteremtették a párt egységének, a párt és a tömegek közötti kapcsolat megszilárdításának alapját. Megérle­lődtek a pártegység létrehozásának feltételei. De maga a pártegység még korántsem olyan szilárd, s nem olyan sebezhetetlen. mint ami­lyenné mi akarjuk-kovácsolni. A párttagság sok kérdésben feleletre vár, szilárdabb és megala­pozottabb elvi állásfoglalást követel a felsőbb pártszervektől. A Központi Vezetőség júliusi ülésén kidol­gozott és gyakorlati intézkedésekkel alátámasz­tott helyes politikai irányvonal minden kommu­nista számára lehetővé tette, hogy teljes ere­jével és meggyőződésével, szívvei-lélékkel ki­áll joai a párt politikája mellett. ^ tuliusi ülése előtt más módon merült fel a pártegység kérdése, mint napjaink­ban. Az ülés előtt a pártegység legfőbb prob­lémája az volt. hogy kialakuljon az a világos és egyértelmű politika, amely megfelel a XX kongresszus szellemének. Bizony nem volt fa&nmyű feladat a jelenlegi politikai irányvonal IfiSalakítása — meg kellett küzdeni és küzdünk Gondolatok a pártegységről ma is az önmagunkban lévő visszahúzó erőikkel, melyek gyakran útját állták és állják a .júliusi párthatározat megvalósításának. A Központi Ve­zetőség júliusi határozata megteremtette a párt­egység lényeges feltételeit, tág teret engedett a még tisztázatlan, megoldatlan kérdések előtt is. Nyíltabb lett az emberek tekintete, beszédeseb­bé váltak tetteik. Napjainkban minden különö­sebb féleleméirzés nélkül elmondhatják vélemé­nyüket — s ezt igen helyesen teszik — a párt politikájával kapcsolatosan, sőt joguk és köte­lességük. hogy beleszóljanak az ország sorsának formálásába. Pártunk tagjai továbbra is vitat­kozzanak, személyre való tekintet nélkül mond­janak bírálatot a hibákról. Pártunk minden őszinte, segítő szándékú bírálatot, javaslatot örömmel fogad, s kéri. igényli elsősorban a párt­tagság szabad légkörben fogant őszinte hang­ját. segíteni akarását. Az imént szóltunk* arról, hogy a pártegy­ségnek csupán az alapját teremtettük meg. lét­rejöttének csak feltételeit biztosítottuk. Mit kell tenhünk annak érdekében, hogy az egység mi­hamarabb .létrejöjjön? Nem akarunk fontossági sorrendet felállítani, de véleményünk szerint leglényegesebb az hogy következetesen végre­hajtsuk a júliusi pártihatározatot, ugvanakkjor elsöpörjünk minden akadályt és akadályozót a fejlődés útjából. A pártegység megteremtése érdekében erő­teljesebben munkálkodjunk azon. hogy eltűn­jék mindenfajta megkülönböztetés pártunkban, ho'gy azok. akik azelőtt a kommunista párt tag­jai voltak, a volt szód áldemokraták, azok az elvtársak. akiket napjainkban rehabilitáltunk, munkás, paraszt és értelmiségi párttagok, ösz- szeforrjanaik, egy emberként küzdjenek a párt helyes politikájának valóraváltásáért. Ehhez még hozzátesszük azt, hogy a legsürgősebben és a leghatározottabban igazságot kell szolgáltat­nunk azoknak a párttagoknak és oártonkívü- l'ieknek. akiket a hibás politika következtében anyagi károsodás, erkölcsi sérelem ért. Olyan szellemet kell kialakítanunk a pár­ton belül, hogy annak hatására párttagjaink önállóan, saját fejükkel gondolkozzanak, szün­telenül bátorítsuk ő'ket a pártszerű, szabad vé­leménynyilvánításra. Sajnos a múltban ez elől elzárkóztunk, éppen a személyi kultusz elbur­jánzása miatt. Jónéhány éven keresztül elter­jedtek pártunkban a diktatórikus módszerek, többen fizikai kényszert alkalmaztak sók párt­tag ellen, szép számmal akadtak olyanok akik kiskirályoskodtak és olyanok is. akik ha ellen- véleménnyel találkoztak, ellenségnek demagóg­nak neveztek becsületeseket.' Egyes vezetők el­lenvéleményt nem tűrő hangnemben utasítgat- tak. parancsolgattak, olyan színben tüntették fel magukat, mintha a pártot védenék, a dolgo­zó nép érdekeit képviselnék. Pártunk sók kiváló harcosát börtönbe juttatták, meghurcolták, ki­végezték. Szörnyű tragédia ez pártunk számára és keserű tanulságul szolgál mindannyiunknak. A pártegység megteremtésének egyik előfeltétele többek között az is. hogy eevszer- smindenkorra száműzzük a hazugságot a párt­tagság félrevezetésének módszereit. Soha többé hazugságot! — ezt vall­ják ma százezrek és milliók á párton belül _____________________ és társadalmi életünk = ==== mindéül területén. Nem feledkezhetünk meg arról, hogv akad­nak még vezetők, akik hajlamosak arra. hogy a párton belül még mindig elfojtsák a szabad vélemény-njúlváinítást. Ezek ellen erélyesen fel kell lépnünk. A jó vezető meghallgat minden véleményt, akár helyes, akár ellenkező véle­mény is az. Nagyon megszívlelendő a kínai kommunista párt központi lapjának — a Zsen- minzBdpao-naik — nemrégiben a Szabad Népben hivatalosan közzétett vezércikke, amely azt. fej­tegette. hogy a vezetők ne féljenek a párton be­lül az ellenvéleményektől. „Az okos vezető — írja a lap — nyitott füllel hallgatja meg az el­lenvéleményeket is. S mi több, nemcsak a tár­ton belüliek, hanem a. púrtonkívüliek ellenvéle­ményét is, hogy azutáni a különböző megoldások figyelembevételével alakítsa ki a többség bele­egyezését megnyerő álláspontot. Csak ilyen módszerekkel lehet az őbjetív valóságnak meg­felelő döntéseket hozni.f< Nagyon örülnénk an­nak. ha mindenki tudomásul venné az idők sza­vát, s a jövőben maximálisan segítené a párt­tagságot és a laártonkívülieket is a szabad véle­ménynyilvánítás gyakorlásában. Egyesek még rosszától ag néznek azokra a párttagokra, akik eey-két vonatkozásban nem értenek teljes egészében egvet a párthatározat­tal. a párttagság többségének véleményével. Ezek az elvtársak azonban elfelejtik, hogy a párttagnak joga van arra. hogy egyéni vélemé­nyét a pártfóram előtt is elmondja. Joga van arra. hogy még a határozat meghozatala után ’S fenntartsa egyéni véleményét, vagy azzal a fel­sőbb párteszervhez forduljon. Természetesen nem engedhető meg. hogy valaki is megsértse a centralizmus elvét hogy a határoza* hozatala uátn ne hajtsa végre azt minden ingadozás nél­kül. legjobb tudása szerint. A ma: belpolitikán helyzetben számolnunk kell azzal a ténnyel, hogy egyes helyeken pár­ton belül kétféle irányzattal találkozunk. Az egyik: a feltörekvő új. következetesen a XX kongresszus szellemében terjed a másik: a rég1 időszak irányzata, melynek követői még ra­gaszkodnak a régi kiváltságos helyzetükhöz, ne­hezen tudnak új módon dolgozni a visszahúz* erő miatt. Nekünk, kommunistáknak elvan egv- séges. követésre méltó irányzatot kell győzelem­re juttatnunk, melynek alapgondolata a XX kongresszus útmutatásainak és a júliusi hatá­rozat megvalósítása. Olyan politikai irányvona­lat kell kialakítanunk — s ez csak harc. türel­mes nevelő felvilágosító munka útján lehetsé­ges —. melyet párttagságunk döntő többsége magáénak vall. Tud uk azt. hogy a pártegység megterem­tésének útjában még akadályok vannak. Létez­nek a párton belül visszahúzó erők. amelyek fékezik a demokratizmus kiszélesítésének, a tör­vényesség megszilárdításának, a .pártegység meg­teremtésének folyamát. De éppen az a felada­tunk, hogy minden erőnkkel győzelemre vigyük a napjainkban végbemenő forradalmi átala­kulást* rom-négy hónapot biztosítanák. Ennyi idő alatt azonban csak elha­markodottan lehet előkészíteni egy ilyen — szinte az egész országot megmozgató intézkedést. A párt és a kormány a dolgozók. a szakemberek véleményének meghallgatása után szembenézett a tényekkel. A tények pedig azt bizo­nyították, hogy kell ugyan rendezni és csökkenteni az ország államigaz­gatási határait, illetve apparátusát, de nem elhamarkodott, elsietett, mó­don. Ilyen rövid idő alatt ugyanis nem lehet jól, a lakosság érdekei­nek messzemenő figyelembevételé­vel megállapítani az új megyehatá­rokat és megyeszékhelyeket sem. Ezer meg ezer apró momentumot kell egy ilyen területrendezésnél számításba venni, amelyeknek fel­kutatása csak hosszas, tudományos és helyszíni vizsgálat alapján lehet­séges. A mostani területrendezés ellen szólt mindenekelőtt az ország la­kás- és munkaerőhelyzete. A jelen­legi lakáshelyzet talán legégetőbb problémánk, s ezt egy országos te­rületrendezéssel csak súlyosbítottuk volna. Mert igaz. hogy a megszűnő megyék helyén sok helyiség felsza­badul — de az újonnan kijelölt me­gyeszékhelyek amúgy is rossz lakás- viszonyai esetleg kétszeresen súlyos­bodtak volna. A felszabaduló mun­kaerőt pedig a termelésiben kell el­helyezni, amennyiben a területren­dezéssel tényleg az apparátus költ­ségeinek csökkentését akarjuk elér­ni. Márpedig köztudomású, hogy a legutóbbi években lassítottuk a nagy beruházásokat, a nagy építkezése­ket, s ezzel mintegy csökkentettük az ipar nagy szívóhatását is. Tehát a területrendezéssel felszabaduló munkaerő gyors elhelyezése is nagy gondot jelentett volna. Az idei területrendezés gondola­ta az ország nagy demokrati­zálási és egyszerűsítési folyamatá­nak jegyében született. De vajon eléggé egyszerűsítettük-e már az ál­lamigazgatási ügymenetet, elég ha­táskört adtunk-e már a helyi szer­veknek ahhoz, hogy egy ilyen nagy méretű területrendezés után — a megnövekedett területű megyéknél — ne legyen központosítva az ügyek intézése? Más szóval: el tudna-e minden tigyet intézni egy állampol­gár jelenleg a községi vagy a járási tanácsnál, s nem kellene-e sok pro­blémával — az újonnan kijelölt —1 száz-százhúsz kilométer távolságra lévő megyeszékhelyre utazgatni9 nem egyszerűsítettük még eléggé az apparátust, s nincs még kellő ha­táskörük a helyi szerveknek. Ezért is hangsúlyozza a Minisztertanács határozata, hogy meg kell gyorsí­tani a hatáskörök átadását és az ügyintézés egyszerűsítését. Természetesen az államigazgatás egyszerűbbé, olcsóbbá tétele — a la­kosság érdekeinek szem előtt tartá­sával — néhány év múltán szüksé­gessé teszi a területrendezést. Kell a területrendezés, mert kicsi az or­szág, s nagy az államigazgatási ap­parátus. amely viszont nagyon sok pénzt emészt fel. Néhány év múlva kell rendezni a megyék és járások határait, mert azt kívánja a lakos­ság érdeke, hogy kevesebb legyen az irányító szerv és annál hatható­sabb a helyi ügyintézés. He ez a területrendezés márhosz­^ szas előkészítő munka, a lehe­tőségek és szükségletek felmérése alapján fog megtörténni. S valószí­nűleg nem egyszerre az egész or­szágban, hanem fokozatosan, aprán­ként, minden nagyobb megrázkód­tatás nélkül. Jelenleg tehát az a fel­adatunk. hogy fejlesszük állami és társadalmi életünkben a szocialista demokratizmust, s nagyobb önálló­ságot adjunk a helyi szerveknek. Ezt. a célt szolgálja a párt javaslata., a kormány rendelkezése, amely teg­nap látott napvilágot. Szabó László (Megjelent a Szabad Népben). Vállalatok! Közüietek! Figyelem: Hibás mérlegeik szakszerű javí­tását vállaljuk; Miskolci Vas- és Fémipari Ktsz.. Arany János utca 34. LIBAMÁJ FELVÁSÁRLÁS! A Mezőgazdasági Termékeket Értékesítő Szövetkezeti Központ megkezdte a libamáj felvásárlását Átvételi árak: I. oszt. kg-ként 120.— Ft II. oszt. kg-ként 90.— Ft III. oszt. kg-ként 50.— Ft IV. oszt. kg-ként 35.— Ét Átvétel mindennap reggel 7 órá­tól 15 óráig a Béke-tér 5. szám alatti Baromfibegyüjtő Kiren­deltségen

Next

/
Thumbnails
Contents