Észak-Magyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-10 / 239. szám

2 esZAKMAGTARORSZÜb Szerda, WSÖ. október 10 (Szellemi Életűnk kiválóságai­A zuzmók szerelmesének igazáért Még 1954 decemberében a Kohó című folyóiratban, a Széphalom elődjében jelent meg Szabó Béla cikke Fóris Ferencről. A cikkíró fel akarta rázni a közvéleményt, rá akarta döbbenteni az illetékeseket, hogy Miskolcon kiváló tudós él, akit a világ tudományos közvéle­ménye megbecsül, a nemzetközi tudományos élet számottevő mun­kásai között tartja nyilván, a város oktatási osztálya és egyéb illetéke­sek azonban officiálisan nem tart­ják másként nyilván, mint tapasz­talt általános iskolai tanárt. Szabó Béla megbecsülést és támogatást kért Fóris Ferencnek, a zuzmók szerelmesének. Fóris Feri bácsi házán kis fehér tábla hívja fel a figyelmet: »Nem­zeti értékű magán zuzmógyüjte- mény«. Az ország legjelentősebb ilyen összegyűjtött anyagát mond­hatja magáénak. 4000 fajtát, 35.000 példányt tartalmaz a gyűjtemény: Gyűjtési naplója tíz kötetet tesz ki. A háború szétdúlta a gyűjteményt, de a kitűnő tudós most már nagy­jából pótolta a veszteséget, ismét ép és egész a kincsetérő anyag. Hazánkban a zuzmóknak nincs különösebb népgazdasági jelentő­sége, bár mint Feri bácsi mondja, a zuzmókból illatszerek és egyéb hasznos cikkek is nyerhetők. — Ha most kezdeném pályámat — jegyzi meg Feri bácsi — talán megpróbálnám, hogy kimutassam azt a tényt, amely szerint, egyes zuzmók települési hajlamai, vala­mint az egyes erdei talajok külön­böző fák telepítésére való alkal­massága közöt milyen összefüggés van. Ennek aztán volna népgazda­sági jelentősége. Dehát már eljárt az idő... ­Bizony eljárt és eljár. Feri bácsi friss arca egészséget sugároz, a természetet járó, s azzal élő em­ber erejét. De 65 év, mégis csak 65 év. A vakációk és a szabadnapok telnek főként gyűjtéssel. Azért is telepedett három, és fél évtizeddel ide, hogy a Bükk és a Zempléni hegység zuzmóvilágát gyűjtse. És Feri bácsi járja a hegyeket, gyűjti, gyűjti a zuzmókat fáradhatatlanul. — Most főként a gyűjtésen van a léyeg, sietni kell. Ki kell hasz­nálni az időt, amíg lehet. Aztán ha majd íróasztal mellé kényszerülök, akkor intézem el a meghatározást. De miért kevés a szabadideje? Miért nem tudtak még mindig az ország egyik kiváló botanikusának becsületes nyugdíjat biztosítani? Miért kell még 65 esztendős korá­ban is ezt a szaktudományt a ke­nyérkereső munka mellett egyéni szenvedélyként űznie? Hát olyan gazdagok vagyunk világhirű bota­nikusokban, hogy másra pazarol­hatjuk idejüket? 700 forintos nyug­díjból pedig aligha jutna elegendő energia erre a munkára, így tehát még tanít, írja a vázlatokat, a tan­meneteket, — negyvenegy néhány esztendős tanári múlt után is. Mert ilyen formaságokat kérnek még tőle számon a tanügyiek. Az ö ideje nem elég drága nekik. Miért nem engedik, hogy a tudományra fordítsa? Pedig nyugdíj, tisztes nyugdíj, s ha erre nincs lehetőség, legalább mérséklés járva neki a tanári terhek alól, azonos fizetés­sel, — az ésszerűség és a tudomány nevében! Hogy még jobban aláhúzzuk munkájának tudományos jelentősé­gét, meg kell mondanunk, hogy ő ennek a szakágnak Szatola Ödönön kívül egyetlen nemzetközi tekin­télyű képviselője hazánkban. És az úgynevezett tudományos közép- káderekkel sem állunk valami fé­nyesen. No és mi volna, ha biztosítanánk számára egy külföldi, esetleg szlo­A szentgotthárdi kaszagyár pengéi a meibournei olimpián A szenitgotth árdi kaszagyár kitűnő termékei felkeltették a sportszak­emberek fiigyeimét és fél évvel ez­előtt a tatai edzőt aber ban ankétét tartottak a gyár vezetői és több vi- vószakember. Megbeszélték az elké­szítendő pengék keménységét, sú­lyát, méretét. S a vívőválogatott ke­ret tagjai azóta sűrűn látogattak a kaszagyárba és gyártás közben többször jó tanácsokkal látták el a tőrök és a kardok készítőit. A tőrök és a kardok kifogástala­nul elkészülitek és a legjobb kétszá­zat még e héten útnak indítják Melfoöuraébe. (MTI) vá,kiai gyűjtőút lehetőségét? Feri bácsi erre csak legyint. Pedig mi nálunk boldog-boldogtalan utazgat, nylon fehérneműért és olcsó bő röndért, szállít szalámit és nylon órát, hoz bőröndöt és háromlövetű rúzst, de Fóris Ferencnek — akit a világ neves botanikusai között emlegetnek a szakfolyairatok és a évkönyvek, s aki rengeteg külföldi ország tudósával áll levelező kap csolatban — nem jut módja kül­földi útra! Mindenesetre az a nagy öröme megvan, hogy az új, enyhült nemzetközi légkör biztosítja a sza badabb érintkezést, a cserét. Természetesen Fóris Ferenc el hanyag olásáért nem háríthatjuk elsősorban a városra a. felelősséget Ezt a »Canadian Field Naturalist**, a »Register of Lichenlogical Wor­kers and Contribution.<* által mélta­tott tudóst még a Tudományos Akadémia vem méltatta tudomá­nyos rangfokozatra, pedig eredmé­nyei napnál fényesebben szólnak mellette. Hiába, vidéki tudós! Sajnos Szabó Bélának nem sikerült felrázni annak idején a közvéleményt, de talán a városi tanács illetékes osztályai most, amikor önállóságuk növekszik, te­hetnének egyetsmást. Bizfosíthht- nák a megfelelő munkakörülményt, esetleg a külföldi utat a zuzmók szerelmese számára. S ez ugye nem is kevés!? SÁNDOR LÁSZLÓ A Filharmónia táncdalestje »Csak a. szépre emlékezem** cím­mel az Országos Filharmónia októ­ber 15-én, hétfőn este 6 és fél 9 órai kezdetfel táncdal estet rendez a Béke filmszínházban. Túrán László »Budapest« tánc­zenekara ez alkalommal mutatko­zik be a miskolci közönségnek. A műsorban fellépnek: Hollós Ilona, Boross Ida, Szente Ákos, Tóth Éva és Pongrácz Imre. Konferál: dr. Hegedűs János. Az Országos Fil­harmónia ezúton is értesíti a kö­zönségszervezőket, hogy jegyigé­nyeiket. legkésőbb csütörtök délig jelentsék be az Országos Filharmó­nia kirendeltségénél. Kitűnően mutatkozott be a miskolci szimfonikus zenekar Rjosszű évék kultürpolitlkaii küz­delmeivel egyik első nagy eredmé­nyét élvezhette a miskolci közönség hétfőn este a Kossuth moziban: a miskolci szimfonikusok első zenekari hangversenyét. Sok-sok cikk, felszó­lalás, vita előzte meg ezt a bemutat­kozást, ezt a diadalt. Mert elmond­hatjuk, hogy a miskolci szimfonikus zenekar meghódította a város szivét. Bölcs előrelátás volt a hangver­senyt a város legnagyobb befogadó­képességű termében megtartani, mert a publikum a zeneiskolai elő­adóteremnél kétszer nagyobb Kos­suth mozi minden ülőhelyét elfog­lalta. A hangverseny színvonala messze meghaladta a várakozást. Nemcsak azért, mert sokáig feledhetetlen él­ményt nyújtott a nemzetközi Liszt verseny egyik résztvevőjének, Annié Petit francia zongoraművésznőnek a fellépése, hanem azért is, mert a zenekar olyan zenei kultúráról adott tanúbizonyságot, amely jóval több volt, mint amit alig két hónapos megalakulása után bárki várhatott tőle. A műsor első számaként Wág- ner: Bolygó hollandijának nyitá­nyát adta elő a zenekar. Megérde­melt sikert aratott. Ezt követte Liszt Esz-dur zongoraversenye. Ek­kor ismerkedett meg a közönség a kitűnő, fiatal francia zongoraművész­nővel. Az ifjú művésznő különösen technikai felkészültségével vívta ká a közönség elismerését. Játéka igéül jó benyomást keltett, a hallgatóság között aligha volt olyan, aki észre­vette, hogy a zenekarral — kései ér­kezése miatt — csak közvetlenül az előadás megkezdése előtt, tudott „ufó- próbát” tartani, Zongorista és zene­kar kitűnően, egy behangoltén ját­szott. Ráadásként Anniié Petit Liszt VI. rapszódiáját, majd Ravel: Tokkátá- ját adta elő. Ezeknél a számoknál nemcsak különleges technikáját csil­logtatta, hanem mély átélés is jelle­mezte játékát. A szimfonikus zenekar legna­gyobb sikerét Mendelsohn olasz szimfóniájának előadásával nyújtot­ta. Róna Frigyes karnagy kitűnő ve­zénylésével szinte maradéktalanul érzékeltette a rendkívül dallamos mű minden finomságát, szépségét A mű tolmácsolása mindvégig zavarta­lan, művészi élményt nyújtott; Bizonyára a két ezt követő hang­verseny is ugyanolyan jelentős mű­vészi élményt fog nyújtani, mint az első bemutatkozó szereplés. A Fil­harmónia ez alkalmakkor is kiváló, nemzetközi tekintélyű zongoristákat kíván szerepeltetni. A mezőkövesdi színjátszó csoport tervei (Tudósítónktól.) A mezőkövesdi kultúrotthon Önte­vékeny színjátszó csoportja az utób­bi években nem egyszer adta tanu- jeI1ét annak, hogy helye a megye legjobb színjátszói között van. Nem­csak kezdeményező bátorságuk, ha­nem az elért eredmények is azt mu­tatják. Elég, ha itt a népi együtte­sek országos fesztiváljain elért si­kerekre utalunk. A csoport tevékenységét az utób­bi időben nagyban fékezték szemé­lyi ellentétek, s az a körülmény, hogy a fölöt tes kulturális szervek­től korántsem kapták meg — hozzá­vetőlegesen sem — azt a segítséget, amit a csoport méltán megérdemelt volna. A nagysikerű Bánk bán előadással csak Mezőkeresztesre si­került eljutni. A kazincbarcikai sze­replés — a csoport, odaérkezése után — az utolsó pillanatban hiúsult meg, ugyancsak az erre hivatott lelkiismeretlen munkája Az Észákmagyaror- szág szeptember 9-i szá­mában „Nagyhomokosi gondok“ címmel cikket írtam a tanya tűrhetőt- . ■■■ ­.... l en lakásgondjairól. Megírtam — ahogy van —, hogy omladozik hat­van család feje felett a hajdani uraságépítetie, egészségtelen lakás teteje. Hatvan család hiába kér, nem kap házhelyet, ahová építsen, bontási engedélyt a düledezó épületekre, hogy felhasz­nálhassa a még használható anyagot. Ezt a fel- szabadulás óta már százszor kérték, de mind­eddig — illetve a cikk megjelenéséig — még csak meg sem győződött senki helyzetükről. Szerencsen a járása tanács illetékes szervei ki­jelentették: ott helyben a még 1945-ben kiosz­tott házhelyekre nem lehet építeni, mert Nagy­homokost nem nyilvánították tanyaközponttá, be kell költözzenek a szomszédos Tiszaiad ány községibe. Az ám, csakhogy ott sem kaptak ház­helyet, amire építhetnének. így aztán maradt minden a régiben. Panaszkodhattak ha akar­tak, rájuk se hederített senki. — Egészen a cikk megjelenéséig. Pár nappal ezelőtt ismét ellátogattam Nagy­homokosra, megnézni mi történt azóta, hiszen a hatvan sokgyermekes csalód kérve-kérte, hogy próbáljunk tenni valamit, ha másért nem. a gyermekek egészségéért. Úgy gondolom, hogy ami tőlem tellett meg­tettem, — megírtam a cikket. Mit tehetne mást ez újságíró? S most érdeklődtem, volt-e valami foganatja? Nem akarok elébevágni a dolognak, de röviden megmondhatom: — nem sok foga­natja volt! Csopák Ferenc tanító arcáról már leolvas­tam ezt. amint betessékelt: — A cikk után kijöttek, szétnéztek, de sem­mi sem történt, ami megoldaná problémánkat ■— mondotta. Hanem történt más. ami . elgondolkodásra készteti az embert. Csopák elvtárs elmondja, hogy éppen Tiszaladányban járt. amikor meg­érkezett oda Ringer elvtárs, a járási tanács vá­ros- és községgazdálkodási osztályának vezetője. A következőképpen kezdte a nagyhomokosi ügy „intézését“: Eljöttünk, hogy megválaszoljuk az újság­cikket. Kibírtunk mi már annál nagyobb kriti­kát is. A szavaik annyira felháborították Csónak elv-társat. hogy azonnal szót emelt ellenük: — Senkit nem akarok jogtalanul támadni, bántani, de véleményem szerint Ringer elvtáxs megérdemli a bírálatot, mert nem kíván változ­tatni magatartásán. Tokajban, Tarcalon és másutt is panaszkodnak már intézkedéseire. (Szabad legyen itt megjegyeznem, hogy két-há- rom hónappal ezelőtt a meeyei tanács végre­hajtó bizottságának elnöke feljegyzést kapott né­hány, Ringer elvtárs munkájával kapcsolatos MÉGEGYSZER NAGYHOMOKRÓL rendéi etek ugyanis azt. mondják, hogy csak tanyaközponttá nyilvánított .helyeken lehet építkezni. Van persze kivétel is. A V. K. G. M. 1955 áprilisában megjelent, a 14/1955. III. 3. minisztertanácsi határozat végre- ft it áfáról szóló rendeletének d) pontja szerint: na a tanya termelőszövetkezeti tanyaközpont lenne, négy kilométernyire Tiszaladónytól, ak­kor a nagyhomokosiak ott építkezhetnének, ahol mint cselédek születtek és éltek, ahol a felsza­badulás után először teljesjogú emberek lettek, s ahol juttatott földjük fekszik. A rendelet a) pontja szerint pedig akkor is építkezhetnének, ha a szomszédos községben (Tiszaladányon) nem kaphatnának műszakilag kifogástalan házhe­lyet. E két rendelethez szeretnék néhány meg­jegyzést fűzni. Mindenekelőtt: ki merné azt ki­jelenteni a 'nagyhomokosiak gondolkodásmódja, tervei alapján, hogy Nagy hóm okos egy-két, vagy három év múlva nőm válik termelőszövetkezeti tanyaközponttá? Különben az sem egészen helyénvaló dolog, hogy az egyik gyűlésen az előadó azt mondta a nagyhomokosiaiknak: állja­tok be a termelőszövetkezetibe és lesz házatok. Erről még ma is haragosan beszélnek a nagy­homokosiak. Egyébként nyugodtan meg lehet állapítani, hogy Tiszaladányon műszakilag nem találnak olyan helyet az építkezésre, mint amilyen Nagy­homokoson van. Ha lenne ember, aki ezt ki­mondaná, nem érné semmi károsodás. Végül azt a választ kapták Csopák elvtársék: az itt a hi­ba, hogy ha kint a tanyán építkeznek, később kulturházat és villanyt kémek, ami az állam­nak fölös teher. Nos, a nagyhomokosiak gyűlé­sen kijelentették, hogy tíz évig semmit sem kérnek az államtól. És olyan emberek, akik társadalmi munkában vállalnák az ut rendbehozását, sőt mást is, ha arról lenne szó. A beszélgetés végén Csopák élvtárs azt mondta: — Küldöttséget küldenek az illetékes mi­niszterhez, ha már itt helyben nem intézik el ügyüket. Szerintem restelni való ez a helyi, járás’ és megyei szervek önállóságára, felelősségvál­lalására nézve. De hadd menien csak a küldött­ség’ Én máris javaslom az illetékes minisz­térium vezetőinek: adjanak igazat a nagyhomo- kosiaknak! Minden tekintetben megérdemlik és szükség van rá. BARCSA SÁNDOR ügy kivizsgálásáról, de a vizsgálat eredménye mindeddig ismeretlen.) Igen érthető Csopák elvtárs felháborodása a felsőbb szervek vezető munkatársának ilyen bemutatkozása ellen. De igen érdekes, hogy Csopák elvtárs mindezt tartózkodóan közölte és meg is jegyezte: — „Elmondom, pedig tudom, hogy megérzem majd. Mert mintha már most sem úgy beszélnének velem, mint a cikk előtt.,.“ Nem, Csopak elvtársi Ennek nem szabad megtörténnie. Túl vagyunk, túl kell lennünk már azon, hogy a jogos bírálatért valakit sére­lem, mellőzés érjen. S ha mégis érne — az illetőknek keményen felelniük kell érte! Ilyen előzmények után természetesen nem sok intézkedés történhetett. Mentségére váljon Ringer elvtársnak, hogy amikor meglátta saját szemével (!) a nagyhomokosi lakásokat, mind­járt megváltozott a hangja és a véleménye. Úgy nyilatkozott az összegyűli; nagyhomokosiaknak, hogy hamarosan intézkednek. Az ígéret azon­ban még mindig csak ígéret — három hivatalos papirszelet kivételével. Ringer elvtáns az egyi­ken értesítette Csopák elv társat (miért éppen őt?), hogy Tiszaladányon 31 házhely van be­építetlenül. de 31 tiszaladámyi lakos hat hóna­pon belül megkezdi az építkezést. — Ez any- nyit jelent a nagyhomokosiaknak, hogy Tisza­ladányban. nem kapnak házhelyet, — legalábbis nem alkalmas helyen. A második írást Homyák Janos, a megyei tanács csoportvezető főmérnöke küldte, s közölte Csopák elvtárssal, — amit ő közölt a megyével —, hogy a nagyhomokosi gazdák közül ki hol szeretne lakást építeni? Harmincegyen Tiszaladányon, heten Tarcalon, többen Tokajban és másutt. Igaz ugyan, hogy valamennyien inkább helyben építkeznének ha­nem ezt nem lehet (?!).- J; A harmadik írást a tiszaladányi tanács vb. titkára tette elém, hírt az első valamirevaló in­tézkedésről. Ringer elvtárs közli benne, hogy amennyiben a megállapított tízegynéhány ház­hely műszakilag nem felelne meg — s nem fog megfelelni, mert vizenyős, vízjárásos helyen fekszik, — akkor a tanács kisajátítással juttasson házhelyet a nagyhomokosiaknak. Hanem a titkárnak, a tanács végrehajtó bizott­ságának — és talán még Ringer elvtársnak is — az a személyes véleménye, hogy a legjobb len­ne,_ ha a nagyhomokosiak ott helyben, a már íása-ben kimért szópfekvesü, minden tekintet­ben megfelelő házhelyre építhetnének. szervek miatt A csoport megkapta és birtokba vette az úgynevezett, tűzoltó nagy­termet, az utolsó hónapokban itt mutatkozott be a közönségnek, de most az a veszély fenyeget, hogy ezt is elvesztik. Hová mennék ak­kor? Lassítja a munkát az a körül­mény is, hogy Mezőkövesden a külön­böző intézményeknek apróbb kul hír­csoportjai vannak, amelyek elvon­ják az együttes legjobb tagjait e ré­szeire bontják a csoportot. Mindez­zel sokat lehetne és kellene is fog­lalkozni. Az öntevékeny szin játszócsoport vezetősége most ülést tartott és meghatározta a következő évad szín­padi tevékenységét. Csizmarek: Bo­ci-boci tarka és Seribe: Egy pohár víz című darabját viszik színpadra, március 15-re pedig ünnepi előadás keretében Kiss Gyula és Varga István most készülő hazafias tárgyú darabjának bemutatóját készítik elő. Készül a csoport egy szavalóestre is, amelyen Petőfi legszebb verseit tolmácsolják. Ezt éppúgy, mint a vi­lágirodalom legszebb verseit meg­szólaltató másik szaval óestet, az iro­dalmi körrel együtt rendezik meg; Ezeken kívül is sok terv. A szinjátszócsoport vezetősége szerint ez idei jó eredmény előfel­tétele, hogy a csoport az eddiginél jóval több segítséget, támogatást kapjon, erkölcsi és anyagi v’onatko- zásban egyaránt, A kulturális szer­vek munkája nem merülhet ki ad­minisztrációs munkák hajszolásá­ban. fő tevékenységük az legyen, hogy ahol népi értékek jelentkez­nek, ott minden erejükkel segítsé­gükre siessenek. Ha ez mezőkövesdi vonatkozásban megtörténne, a szín­játszó csoport nemcsak a matyó- földnek, de az egész megyének is komoly kulturális tényezőjévé válna» Nép- és táncdal ének esek, tánczenészek vizsgaideje A megyei tanács és a Miskolc városi tanács népművelési osztálya felhívja a megye és a város területén működő nép- és tánczenészeket, valamint a nép- és táncdalénekeseket, hogy a kategorizáló vizsgákat ezévben október 22 és novem­ber 30. között rendezik. Felhívjuk az érdekeltek figyelmét, hogy a vizsgára 3 napon beiül, október 13-ig jelentkezzenek a lakóhelyük szerinti il­letékes járási, Miskolcon a városi tanács népművelési osztályán. Vizsgára jelentkezniük kell mindazok­nak, akik az elmúlt évi vizsgáztatásokon valamilyen oknál fogva nem jelenhettek meg, vagy Ideiglenes ,,C” minősítést kap­tak. Azok jelentkezését is elfogadják a tanácsok, akik vizsgaeredményüket ,,ka­tegóriájukat” egy évi rendszeres tanulás után magasabbra kívánják emelni. A vizsgadíj ezévben is 35 forint, amely összeget a jelentkezéskor kapott csekken kell befizetni a megyei tanács népműve­lési osztályának 657.003—306. sz. letéti számlájára. A befizetés üres biancó csek­ken történik, az össr.eg rendeltetésének feltüntetésével. Egyéb felvilágosítást a városi és járási tanácsok adnak. Megyei és városi tanács népművelési osztálya. Kukoricacsutka a-ként 14.40 Ft. árban a miskolci, mezöcsátí, szikszói, mezőkövesdi, hernátl- németi és sárospataki Tüzép te­lepen lakosság és közületek ré­szére szabadon kapható« S akármelyik oldal­ról vizsgálom a dolgot, a rendeletek, paragrafu­sok ellenére nekem is ez a véleményem1; A

Next

/
Thumbnails
Contents