Észak-Magyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-07 / 237. szám
< Yaslmap 1956. október 1. ÉSZAKMAGYARORSZAG 7 Itélkö ztiapok harcosai .................................................................................................................................................... I rodákban, földeken, értekezleteken jártam. Szellemi életünk egyezem harcosait. az alkotó, tevékenykedő értelmiségieket kerestem. A lelkűkbe, életűikbe szerettem volna látni, s megkeresni bennük az örök emberit. Ezzel próbálkozom most is. Nem hősöket választottam, nem szellemi életünk nagyjai között kutattam — az egyszerű értelmiségieket kerestem bajaikkal, örömeikkel, problémáikkal együtt. AZ AGRONÖMUSNÖ Fiatal, szöke.hajű, kissé szeplős lány. Egy éve az edelényi tanács agromómusa. Ha érdeklődnek felőle, mosolyogva beszél róla a tanács- titkár. s az elnök. De ez a mosoly nem a lebecsülésé, hanem a szere- teté. Egyéves munkájával megmutatta, hogy fiatal lány is kivívhatja az öreg tsz-tagok. egyéni gazdák és asszonyaik megbecsülését. Takács Marika benn ül irodájában íróasztala mellett. A tanácsülés számára készít jelentést. Nem. nem őróla akarnak írni, hanem a mezőgazdaságról, nyugtatja meg Vadászi elvtárs, a vb. titkár, amikor bevezet hozzá. Elpirulva felelget a kérdésekre, amelyek a munkák állására vonatkoznak. Aztán- rátérünk a személyes ügyekre. Góndölom, mások is kíváncsiak , lehetnek Takács Marikára, tarjában elmondom hát, amit tőle megtudtam. Egy éve végezte Putnokon a mezőgazdasági technikumot. DISZ vezetőségi tag volt. Szülei Zubogyon laknak, odajár haza hetenkimt. Apja az útfenntartó vállalatnál kubikos. Ennyit az önéletrajzból; — És hogyan él most? Mit csinál egész héten? — Dolgozom. Eljárok a földekre s jelentéseket, meg beszámolókat készítek a vb. ülésre. — És a napi munka után? — Hazamegyek, megvacsorázom és lefekszem. — Társadalmi munkát nem szokott végezni? — Nem nagyon. — A DISZ-ben nem dolgozik? Hiszen Putnokon vezetőségi tag volt. Itt miért nem veszi ki részét a PlSZ-munkából? Úgy látszik, mintha habozna, egy kis töprengés után felel: — Mert itt egyáltalán nincs a DISZ-ben szervezeti élet. Gyorsan követik egymást a kérdések. Hát akkor miért nem csinálta meg ő? Nem gondolt arra, hogy ez neki is kötelessége volna? — Amikor az átjelentóm megjött, « párttitkár elvtárs azt mondta, hogy szól majd. Azóta sem szólt senki, hogy mit csináljak. Nézem ezt a fiatal lányt, s valami emlék nyilallik a szivembe. Tíz év előtt, amikor az én korosztályom volt tizenkilenc éves. mennyi tűz. mennyi lelkesedés lobogott áz ilyen f át »lókban, az akkor érettségizet t munkás- és paraszt ifjúságban, a későbbi népi kollégistákban. Pedig sokszor jóllakásnyi kenyér is alig akadt abban a háború utáni időkben. Tovább érdeklődöm az élete felől. Elmondja, bogy elsején kilencszáz- cgjTiéhány forintot -kap. Ebből száz a lakásra kell. Ketten laknak egy szobában. Háromszáz elmegy kosztra. Reggel és este — ismétlem, reggel és este — összesen félliter tejet eszik kenyérrel. A fennmaradó pénzt hazaadja, mert otthon a családnak is szüksége van rá. Mint egy kis hő6re, úgy nézek erre a lányra. — Szokott-e moziba járni? r- Igen. — hetenként egyszer elmegy a moziba barátnőjével. Ez az egyedüli szórakozása. — És cukrászdába? Az is van Edelónyben! — Csak ritkán. Aki oda jár, az megeszi a fizetését — neveti él magát.. Aztán a feléül érdeklődöm, hogy mrlven céljai varrnak azonkívül, hogy egyszer bizonyosan férjhez lakar rtienni. — Célok, vágyak? Öreg vágyókén már a'hboz — mosolyodik el egy kis kurta sóhajtás közepette. — öreg? Dehogy. Csak éppen a társadalom nem találta még mer leikéhez az utat. Vagy ötven hozzá hasonló fiatal értelmiségi van Edelényben. Ki törődik velük? Ki TAPOLCAI thermal fűtőm hétköznapokon 13—1» óra 30 percig, szombat és vasárnap egész nap nyitva tartjuk. Augusztus 20 strand hétköznap 11 órától 18 óra 30 percig, vasárnap egész nap nyitva van. — Mindkét belső medence várja kedves vendégeinket. MISKOLCI VÍZMÜVEK ÉS FÜRDŐKkarolja fel őket? Nem lehetne részükre ifjúsági szállóikat létesíteni? Azt hiszem, lehetne. Most, amikor a diákifjúság nevelésének ügye nemzeti ügy lett. helyes volna, ha az illetékesek a gyárakban, földeken dolgozó Takács Marikák ügyét is felkarolnák. A GftPESZMftRNÖK Nem ifjú kezdő már, három évtizedet, meg egy háborút hagyott a háta mögött. Olyan értelmiségi, aki már a múltban is annak számított, hiszen 1943-ban szerezte érettségi bizonyítványát. No, nem valami nagy örömére, mert a kővetkező évben már „angyalbőrbe" bujtatták. Kar- paszománnyal. Igen. karpaszományos gyalogos lett Simon Bélából. Csakhát olyan ember volt. aki szerette megmondani az igazat. Erről a szokásról a húszegynéhány éves fiút még a múltbeli középiskolák katonai drill- je. meg a nagyhangú leventeoktatók, segédoktatók sem tudták leszoktatni. Nem csoda, hogy mire Drezdába cipelték szerelvényüket, úgy „össze- ugrott" az őrmesterrel, hogy levétették vele a karpaszományt Kis híja. hogy hadbíróság elé nem állították. Nem tetszett néki. hogy ellopták a legénység részére kiutalt ennivalót. Amikor hazajött a szovjet hadifogságból. beiratkozott a miskolci műszaki egyetem gépészmérnöki karára. El is végezte tanulmányait. Jelenleg a horbolyai bányaüzemnél gépészeti vezető. A keresetre sincs panasza. Megél belőle, családjával együtt. Igaz, minden nap Miskolcról kell kivona- toznia. amíg lakáskérdése Kazincbarcikán meg nem oldódik. Ez bizony nem könnyű, mert így a továbbtanulásra se nagyon jut idő. Munkahelyén azok között él. akik közül származik: a munkások között. Vannak különleges problémái? Nincsenek. Megbecsülik, segítik. Igaz. néha úgy érzi. hogy az idősebb mérnök kar társak nem szívesen adják á.t tapasztalataikat. — Pedighát — mondja Simon elv társ — ez nagy segítség lenne minden fiatal mérnök számára. Ezen a helyzeten még változtatnunk kell. Azt hisszük, hogy az értelmiségi határozat eloszlatja azt a bizalmatlanságot, amely eddig az idősebb értelmiségieket elválasztotta a fiataloktól. Láthatják mindannyian, hogy nem ellenük, hanem értük is történik minden ebben az országban. A pArtfunkcionArius 1' V ............... ......................................III.» II——............ M R övid beszélgetésiről adok számot az alábbiakban. Egy értekezlet szünetében, éppen az akkoriban megjelent értelmiségi határozatról volt szó. Párttagok, pártonkívüllék, értelmiségiek és munkások vitatkoztak. Mi ketten álltunk az egyik sarokban. Régi jó barát volt. aki velem szemben állt. Pártfunkcionárius. Nagy Gyulának hivják, negyven felé járó férfi. A kazincbarcikai városi pártbizottság agitációs és propaganda osztályának a vezetője. Életét jól ismerem, öt éve Kazincbarcikán pártfunkcionárius. Azelőtt kőműves volt. majd művezető. Arról folyt a szó. -ki az értelmiségi? Értelmiségi-e az a munkás, vagy panaszt, aki pártfunkciónál-tussá lelt? Azt sokszor észrevettem* hogy sokkal inkább munkásnak, parasztnak, mint értelmiséginek érzi magát. Ez részben osztálybecsületből, részben szerénységből fakad. Erről beszélgettünk. — Az ilyen ember mégiscsak munkás. Én kőműves vagyok — mondta; — De öt éve szellemi munkát végzek Irányító, szervező munkát. — Ez természetes, hiszen munkás- paraszt államban élünk. A munkásosztály vezet és tud is vezetni. Hiszen nemcsak az értelmiség képes szellemi munkát végezni. Ebben igazat kell adnom neki. A nép ezerszámra neveli ki a tehetségeket. Úgy látom azonban, hogy még van néhány érvem. Csak rövid tőmondatokban utalok munkájára: — Ott voltak a nyolctantermes iskola körüli problémák, s az a mozgalom, hogy kultúrház is kell Kazincbarcikának, nemcsak vendéglátóipari kombinát. Ez honnan indult el? Nem a párttól? És azoknak, akik résztvettek benne, akik az egészet mozgatták, nem szellemi erőfeszítések egész sorát kellett tenniük? Vége volt a szünetnek, a vita odabenn már más kérdésről folyt. De a beszélgetés után mindketten jobban láttuk, hogy ml az, ami valak** értelmiségivé tesz. A TANÍTÓ Őszhajú férfi és egy kedves-mosoly ú, ezüsthajó asszony ül velem szemben. Nagy Zoltán sajószentpé- teri tanitó és felesége. Mindketten pedagógusok. Zoli bácsi már 39 éve, felesége pedig 17 éve neveli az ifjúságot. — Bizony — moaidja Nagy Zoltán, — ma már olyan gyermeket is tanítok, akinek a nagyanyját is tanítottam. — Lehet-e ennél nagyobb büszkeség? A sajószentpóteri református templom melletti iskola kis tanítói lakásában született ötvenkilenc esztendővel ezelőtt Nagy Zoltán tanító. Már apja is itt tanított, ő sem lett más. Ma már idős ember, de még tele tűzzel, lelkesedéssel. Ez a tűz. szenvedély, a kultúrahintés vágya igazán csak a felszabadulás után bontakozhatott ki benne. A két háború közötti időkben mindig mellőzés volt osztályrésze. A Horthy-rend- szer nem tudta megbocsátani neki forradalom alatti magatartását. Nagy Zoli bácsi 1919-ben a vörös őrség parancsnoka volt. O is ott volt, amikor visszaverték az Edelény felől. a Vörös Jankó patakon étnyomuló cseh elleiiforradailmár csapatokat. De nem ezekről, hanem a jelen gondjairól beszélgetünk a virágos verandán. Egy élet munkája és a bárom gyerek segítése hozzájuttatta óikét, hogy ma már- a 6aját házukban lakhatnak. Sok harcba, nélkülözésbe került, míg beköltözhettek, de most már övék fölöttük a tető. Hosszú, küzdelmes élet van az idős tamitépár mögött. Mi után vágyakoznak most? A nyugalomra. De jelenleg még mindketten tanítani akarnak. Nemcsak azért, mert a nyugdíj fejenkint bizony az ezer forintot sem érné el, hanem azért is. megszokták maguk körül « gyermeksereget. megszokták sivalkodá- sát. megszokták maguk körül látni a jövőt. Egy élet baja. gondja gyűlt össze a két fehérhajó homlok alatt. De szemeik csillogók, szájukon ott a barátságos mosoly. Jó így kinézegetni a kicsiny udvarból. Kinn zajlik az élet. Aztán, ha sötétedik, jó bemenni a szobába, s « felgyűlő villanyfénynél megnézni azt a virágot, amelyet a vázába állított Zoli bácsi. Amft ugyan neki hoztak a kisfiúk, de amit — csak olyan ifjú szívvel, mint harminc esztendővel ezelőtt — ma is hazahoz a feleségének. ★ Talán problémáfclan a kép? Nincsenek benne tragédiák? Hogy pállasz talán egy-kettővel több i6 akad? Lehet. De ez az igazság. Hogy vannak másféle problémákkal küzdő értelmiségiek? Igen. vannak. Hogy vannak, akik mindenben a rosszat látják? Vannak, — ki tagadhatná? De az élet. ez a lassan döcögő nagy szekér csak megy előre. A ma bánata. — a holnap öröme, köny- nye helyén nevetés fakad. S míg az idő lépeget, az értelmiség is egyre jobban megtalálja helyét a társadalomban. _ GÉCZI GYULA — ETŰ MAGOT hogy vrta.rinkrt az Ü»iö*frrt6tit>t8l mérved jük. H I G 0 S A N nrrlvrs rsávázósrrr kitűnő határt) at üazögfertózes ellen. A földmüvesszövetkezetck «tervezik meg tagjaik szamara a tárva* csávázási. Hlt.OSAN beszerezhető: a fóldműves- szöveikeretekben, az Állami Kiskereskedelmi Vállalat boltjaiban ás a vétóul sehol toV ban. Forgalomba bozza: a Műtrágya ás Nóvánj-vádőszer Ertákesltd Szövetkezeti Vállalat megyei kizeodeltságe. a m'á Uítux... Vannak emberek, akik mások, esetleg a nagy többség véleményét állandóan ellenzik. Hogy miért? Csak azért! Solcan mondják például, hogy a gép az ember szolgálatában áll. A MÁV rakodási főnökség álláspontja szerint ez nem igaz. hanem éppen ellenkezően — az ember ran a gépért! Ujdiósgyörben a pcrecesi országúti őrháznál történik az érkezett áru átrakása a MÁV normálnyomtávu vasúti kocsijaiból a keskeny nyomtávú kocsikba. A csillék, kábeldobok, bányatámok. motorok, villamosmozdonyok átemelése mind kézzel történik. Egy bányarsille .'ti1 t/a „csak“ 5 métermázsa, a kábeldob aJig cgy-két kilóval könnyebb 40 mázsánál. Ember legyen a talpon, aki erőlködés nélkül megemeli ezeket. Januárban a. szállítómunkások legerélyesebb követelésére a MÁV egy DE MAG emelőszerkezetet épített itt. A pénzkeret azonban néhány forinttal szűkebb volt. nem futotta belőle egy kis kapcsoló berendezés felszerelésére. A DE MAG azóta ott áll, nem használhatják. Ha útban ran, arrébb tolják. Utóvégre a MÁV szerint az ember van a gépért/ A rakodási fónök-sét vezetői minden héten megígérik, hogy a következő héten felszerelik a kapcsolót, megszüntetik a rendkívül vesiélyes és fáradságos kézimunkát. Mindeddig azonban semmi sem történt. Reméljük a bírálói igazságán nem a jövő héten fognak gondolkozni . . . (pásztory) SflO-it ES TESTNEVELÉS Visszakerül-e a Di. Vasas az l-be í t — Hadnagy Béla olvasónk hozzászólása — MINT a labdarúgás lelkes rajongója, kívánok hozzászólni az Északin agyarország múlt vasárnapi számában indított vitához, amely a Di. Vasas NB. I-be való beosztásáról szól. Kétségtelen, hogy mi vidéki sport- kedvelők is nagyon szeretnénk NB I-os mérkőzésekéi látni Amikor ezt megállapítjuk, azt is szóvá kell tennünk: nem tudjuk megérteni, hogy ez a kiváltság miért csak a fővárosi dolgozóké. Aminthogy az ő kiváltságuk a nagy nemzetközi mérkőzések megtekintése is. Bár nem tartozik szigorúan a tárgyhoz, de meg kell említenem azt is, hogy az illetékeseknek nem igen jutott eszükbe, hogy Nagymiskolc dolgozóit idönkimt az NB. I-ért kárpótolják egy-egy nemzetközi, vagy legalább a válogatott keret edzőmérkőzésével, ha már az NB. I. mérkőzések látványától igen helytelenül megfosztották városunkat. Jó volna, ha Budapesten is megfontolás tárgyává tennék, hogy mi miskolciak is éppen olyan igényt tartunk kiemelkedő sportesemények megtekintésére, mint bármely fővárosi dolgozó. Ebből következik, högy igenis kívánjuk, hogy a Dl. Vasas visszakerüljön az NB. I-be, de csak- abban az esetiben, ha ott a csapat meg tudta állni a helyét. Úgy .gondolom, abban nagyon sokan egyetértenek velem, nincs értelme, hogy egy évig az NB. I. hátsó régióiban kullogjon a csapat és az év végén isimét a kiesés sorsára jusson. Kevesen kívánják azt. hogy az üröm több legyen, mint az öröm. Sokan vallják velem együtt: szívesen szurkolnánk az NB. 1.-ben is egy olyan csapatnak. ...int mondjuk a Salgótarján, amely kitűnően megállta ebben az évben is a helyét. AHHOZ, hogy a Di. Vasas szereplése ne hagyjon kívánnivalót maga után, véleményem szerint, erősíteni kellene a csapatot. Hogy milyen formában. ezen a téren nem akarok a szakemberekkel vitába szállni, de ha valaki azt mondaná, hogy fiatalokat kell nevelni, erre azt felelem: ez valóban helyes, de csak akkor, ha a főváros a tehetséges fiatalokat nem fogja „elszipkázni", — mint ahogy ezt sok esetben tapasztaltuk, (pl. Pa- licskó és Dudás esetében, a korábbi ígéretek ellenére is). Azt azonban ki kell fejeznem, hogy jó hatással lenne a Dl. Vasasra is, ha a diósgyőri játékosok — és persze a vidéki játékosok — semmiféle tekintetben nem lennének hátrányban a fővárosiakkal széniben. Néhány szóval foglalkoznom kell a közönséggel is. mert arra gondolok és úgy tudom, hogy nem minden fővárosi csapat dicsekedhet olyan szépszámú közönséggel, mint a diósgyőri A döntés meghozatalánál a közönség érdekét is szem előtt kell tartani. EGYBEVETVE: azt hiszem, velem együtt nagyon sok szurkolónak az a vágya, hogy a Diósgyőr kerül jön visz- sza az. NB. I-be, jól képzett, ütőképes csapattal Ifj. Baditr Pál hozzászólása NAGYON helyeslem azt a kezdeményezést, hogy a Dl. Vasast és a Győri Vasast ismét osszák be az NB. I.-be. Valóban jogtalanul ejtették ki ezt a két csapatot az NB. I-ből. De eltekintve ettől, az ország második városa megérdemli, hogy életképes NB. I-es csapata legyem, Bár én nem vagyok Di. Vasas szurkoló, mégis helyesnek tartanám, ha a Di. Vasast újból beosztanák az NB. I-be. A vidéki városok közül állandóan M iskolának van a legnagyobb közönsége, legtöbbször nyolc- tízezer néző tekinti meg a mérkőzéseket, de előfordul az is, hogy 12.000 néző is jelen van egy mérkőzésen, mint például legutóbb a helyi Di. Vasas-Törekvés derbin. Ilyen nézőszámra sem Salgótarjánban, sem Szegeden, sem Pécsett ritkán találunk példát. Pedig a felsorolt helyeken NB. I-es csapatok vannak. TEKE Ar országos Béke Kupa csapatbajnokság miskolci csoportjában megyénk csapatai a következő mérkőzéseken' vesznek részt: Zagyvapálfalvai üveggyár—Ózdi Vasas. Salgótarjáni Vasas—Perec esi Bányász, Miskolci Bástya —Salgótarjáni Üveggyár. Szolnoki Építők—Szerencsi Kinizsi. Burg any atarola>ra alkalmas NAGYMÉRETŰ PiNCÉKE! keres bérbe az t'zemélrlme- zcsi Vállalat Miskolc, Rákóczi u. 4. sz. a kassai Állami nemzeti szIxhAz vendégjáiEka a D i 6 « g y éf r v a a g v i r * MŰVELŐDÉS HAZABAN Október lf—14, vjvarnap este 8 órakor Mozart: DON JUAN Opera 3 felvonásban. Jozcf Gresak: Balett Jegjek válthatok a Művelődés Haza és a Kamaraszínház pénztáránál. Jegyeit)jegyzés a színház közönségszervező irodájában. (Tel.: lé-0(9) és a? üzemi közönségszervezőknél. Október 13, szombat este 8 órakor e* 14-óu, vasárnap délután 3 órakor I
