Észak-Magyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-257. szám)

1956-10-07 / 237. szám

Hatalmas részvét mellett eltemették a párt mártírjait

Szombaton délután a Kerepesi temetőben a párt és a munkásmozgalom nagy halottal közé örök nyugalomra helyezték a párt mártírjait: Rajk László, Pálffy György, dr Sző- nyi Tibor és Szalai András elvtársakat.

A gyászdrapériákkal övezett Kos- suth-mauzoleum előtti téren ravatalozták Jel a mártírok koporsóját.. Nemzetiszinü. vörös és fekete zászlókat lobogtatott a szél a koporsók körül; mögöttük a Magyar Dolgozók Pártjának jelvényét helyezték el. A koporsók előtt vörös bársonypárnan nyugodtak Rajk László, Pálffy György, dr. Szönyi Tibor és Szalai András elvtársak kitüntetései, ame- lyeltet a haza és a párt szolgálatában szerezlek. Pálffy György altábornagy koporsóján ott volt tábornoki sapkája és kardja. Géppisztolyos harcosok álltak a koporsók mellett, gyászkarszalagos tisztek álltak sorfalat a ravatalhoz vezető úton s a ravatalnál a néphadsereg díszzászlo- alja sorakozott fel, gyászszalagos csapat zászlóval.

Pontban 12 órakor a gyászinduló hangjai mellett megindult Budapest népének menete, hogy elvonulva a ravatal előtt megadja a végső tisztességet a párt mártírjainak. Három órán át süni sorokban, végeláthatatlan menetben tisztelegtek a gyárak munkásai, az értelmiségiek, a néphadsereg tisztjei és harcosai, az egyetemek és a főiskolák hallgatói — mintegy százötvenezren haladtak el a ravatal előtt.

A mártírok koporsójánál öt. percenként váltották a díszőrséget. A díszőrség tagjai közölt ott voltak Rajk László. Pálffy György, dr. Szönyi Tibor és Szalai András legközelebbi barátai, harcostársai, a spanyol szabadságharcban résztvett magyar önkéntesek, a párt sok régi katonája, a magyar társadalmi élet kiváló vezető személyiségei. Díszőrséget álltak az írók. a tudósok, a művészek, az újságírók, a tömegszervezetek vezetői, a néphadsereg tábornokai és tisztjei, a párt harcosai.

A ravatal előtti, téren percről percre gyűltek a koszorúk, a virágcsokrok. amelyeket a budapesti dolgozók hoztak, hogy leróják végső kegyeletüket a mártírok előtt.

Három óra előtt tíz perccel a koporsók mellett a Magyar Dotqozók. Pártja vezetői, álltak diszőrxéget: Apró Antal. Ács Lajos, Hegedűs András, Kovács István. Kiss Károly,

Marosán György, Szalai Bela, Bata István, Gáspár Sándor, Piros László, Egri Gyula, Vég Béla.

Három órakor vége szakadt a budapesti dolgozók néma tiszteletadásának; megkezdődött a g y ászszertartás. A gyászolók hatalmas tömegében ott voltak a mártírok hozzátartozói. Eljöttek a párt vezetői, ott volt Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsálnak elnöke, megjelent a Magyar Dolgozók Pártja Központi. Vezetősége, a Népköztársasági Elnöki Tanácsa- és a Minisztertanács számos tagja, a tömegszervezetek vezetői, a politikai, gazdasági és a. kulturális élet kiváló személyiségei. a tábornoki kar tagjai. Megadták a végső tisztességet a mártíroknak egykori munkatársai, barátai. a spanyol polgárhábonl magyar szabadságharcosai. Hatalmas tömegben vettek részt a temetésen a Magyar Dolgozók Pártjának tagjai, a főváros lakosai.

A gyisztnduló hangjai után elsőnek Apró Antal, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a Minisztertanács elnökhelyettese mondott gyászbeszédet az MDP Központé Vezetősége és a Minisztertanács nevében.

— Tisztelt Gyászoló Közönség! Tisztelt Elvtársak és Elvtársnök! Soha nehezebb és tragikusabb kötelességet nem teljesítettünk, mint most. amikor pártunk, kormányunk, a Hazafias Népfront nevében, a szocializmust építő forradalmi magyar munkásosztály és egész dolgozó népünk neveiben búcsút, veszünk kiváló elvtársamk tói, barátainktól. Rajk Lászlótól. Szönyi Tibortól, Pálffy Györgytől. Szalai Andrástól, akiket 1949-ben provokációs, hamis vádak alapján halálra ítéltek.

Becsületbeli, elvtársi kötelességünknek teszünk eleget most. amikor elvtáirsaink földi maradványait a magyar munkásmozgalom, az' 1919-es proletárdiktatúra mártírjainak, az illegális harcok hősi halottainak sírjai mellé térhetjük. Utolsó aktusát végezzük el annak a rehabilitációnak. amelyre pártunk Központi Vezetősége határozatai és népünk akarata kötelez bennünket.

Elvtársak!

Tudatában vagyunk annak, hogy még a legteljesebb rehab-litáció sem teheti meg nem történtté azt, ami történt, hogy drága elvtársainkat nem tudjuk feltámasztani, bármennyire megadjuk is emlékűiknek a nekik kijáró tiszteletet. Nem tudjuk teljesen begyógyítani azt a sebet, amelyet haláluk ütött családtagjaik szívén és amely — ha időlegesen is — sok százezer magyar dolgozóban gyengítette meg a hitet a szocializmus magasa bbrendú erkölcsében és igazságában.

Keserűség és bánat tölti el szívünket. amikor mártírhalált halt elvtársaink sírja előtt állunk. mert hitelt adtunk hét évvel ezelőtt a hazug rágalmaknak és nem tudtuk megvédeni életüket a haza. a párt üdvére. Mélységesen fájlaljuk, hogy a súlyos hibák és bűnök elvtársaink tragédiájához vezettek. Az ö mártírhaláluk is hozzájárult ahhoz, hogy — ha hibákkal és késve is — ráébredjünk arra, hogy dolgozó népünknek a szocializmus, az új Magyar- ország építése során elért nagyszerű Eredményei mellett építő munkánkban mélyreható komoly politikai hibák jelentkeztek.

1953 előtt pártunk, államunk vezetésében sok esetben a szocializmustól teljesen idegen vezetési gyakorlat kerekedett felül, sokszor megszegték a szocialista törvényességet, megsértették alkotmányunkat, az emberi szabadságot és ennek következtében a szocializmus építésének ügye és a szocialista humanizmus eszméi sok esetben elváltak egymástól. Ez mérhetetlen károkat okozott nemcsak belpolitikai életünkben, hanem sokat ártott nemzetközileg is népi államunknak, pártunk tekintélyének, más országokban élő barátaink, jóakaróink között is.

A párt és állami vezetésben felelősségre vontuk és vonjuk azokat, akik ezeket a szégyenteljes törvénytelenségeket elkövették.

Rajk László és mártírtársai halóporai is örök emlékez telest jelentenek. Sohasem felejtjük el, hogy a szocializmus építésének minden időben a humanizmus teljes győzelmét is magával kell hoznia az élet minden területén.

A mi pártunk hosszú évtizedeken át az elnyomatás legnehezebb esztendeiben is mindig a magyar haladásért, a magyar nép szabadságáért folytatott küzdelem élén járt. Sok áldozatot hoztak a magyar kommunisták a nép szabadságáért. A felszabadulás után egyetlen párt voltunk, amelynek világos programja volt, amely nem ingadozott, szervezte, vezette a munkásosztály, az egész dolgozó nép harcát, hogy a háborút vesztett, lerombolt ország talpraálljon. A dolgozó nép részéről tisztelet, megbecsülés övezte a pártot, mert soha nem volt a pártnak a nép érdekeitől eltérő politikája.

Mindig bátor hirdetői voltunk a dolgozók nemzetközi összefogása, a béke megvédése ügyének is. Annál fájdalmasabb tisztelt elvtársak, hogy ilyen jelentős síi kerek után olyan tragédiák fordulhattak elő, mint amelyeknek mártírhalált halt elv- társaink áldozatul estek. De most sem fél a párt kimondani az igazat, nyíltan beszélünk, rámutatunk a hibákra, visszaélésekre.

A párt, a kormány mélyen elítéli a történteket. Elvtársaink sírja elölt valamennyi magyar kommunista nevében

megfogadjuk, hogy tanulva a múlt hibáiból, mindent megteszünk azért, hogy soha többé olyan szörnyűségek elő ne forduljanak. mint amelyeknek drága elvtársaink áldozatul estek.

Tudjuk jól, hogy amikor pártunk Központi Vezetősége nyíltan feltárta az elkövetett súlyos törvénytelenségeket, nyilvánosan felfedte a visszaéléseket, voltak sokan a jószándékú emberek között olyanok, akik a párt, a szocializmus iránti hitükben meginogtak és a szocialista építés egyes vezetőinek vétkeiből magának a szocializmus eszméinek az esendóségére következtettek, kétségbe vonták a munkásáé parasztállamot irányító pártnak vezetŐ6zerepét a szocialista átalakulásban.Voltak, akik elvesztették a jövőbe veteti hitüket és a szóéiu l izmushoz vezető utunk helyességét, alapvető irányvonalát vonták kétségbe: Soké

százezres párttagságunk, munkás- osztályunk, népünk többsége azonban nem ingok meg. Az erőseket, akik továbbra is ural és építői akarnak lenni a szocialista hazának, ha meg is rurdítette, meg is rázta az, ami történt, egyben meg is edzette. fel is vértezte. A kommunista munkások, parasztok és értelmiségiek döntő többsége nem egyszerűen sopánkodott, siránkozott az elkövetett hibák és bűnök felett, hanem előre, a jövőbe nézve kereste annak biztosítékát, hogy a Rajk elv- társsal és a többi mártírhalált halt elvtárssal történtek soha többé ne fordulhassanak elő.

Sokakban felmerül a kérdés, hogy „vajon mi a biztosíték arra. hogy hasonló törvénytelenségek, törvénysértések a jövőben nem fordulnak dől* — Ez jogos kérdés. Erre a kérdésié népünk színe előtt kötelesek vagyunk válaszolni. A biztosíték erre a párt, a biztosíték mi, kommunisták vagyunk, pártunk sokszázezres tagsága, mert megvan ■ bennünk a képesség és a szilárd elhatározás, hogy tanulunk a múlt hibáiból és ha 1953 után voltak is még ingadozások —- mert voltak —. ezeket határozottan felszámoltuk és felszámoljuk. Bizonyíték erre a Központi Vezetőség júliusi határozata, annak végrehajtása.

A mi pártunkban megtan az a képesség és akarat, hogy nyíltan beszél hibáiról, ugyanakkor előremutat. vezeti, szervezi tovább a harcot új győzelmek felé. Ezt a törekvésünket segíti, támogatja minden hazáját szerető dolgozó.

Biztosíték továbbá a magyar dolgozó nép, amelynek fokozott részvétele az állam, a gazdaság, a társadalom ügyeinek intézésében további fejlődésünk érdekében életbevágóan fontos és szükséges. Biztosíték továbbii közéletünkben a szocialista demokrácia széleskörű kibontakoztatása és erőteljes foytatása a szocializmus építésének. Biztosítani kell a néptömegek kezdeményezését és ellenőrzését társadalmi életünk minden területén. Ugyanakkor'

fokozzuk éberségünket nemcsak népi riemkoratikus rendszerünk még meglévő ellenségeinek aknám un kajával szemben, hanem azokkal szemben is, akik gátolni próbálják a kővel keztelések bátor levonását az elkövetett hibákból. valamint azokkal szemben is, akik az elkövetett hibákat ürügyül akarják felhasználni a szocialista demokratizmus kereteinek áttörésére, hogy így utat nyissanak a polgári demokrácia és vele a kapitalizmus visszaállítására:

Elvtársak!

Fogadjuk meg Rajk László es a többi elvtára sarja előtt, hogy mins K 0

o éj m m

KESERV TANULSÁG

Örök nyugalomra helyezték négy drága elv-társunkat, a munkto- mozRaloin tisztaszivű harcosait, a meggyalázott igazság és emberség mártírjait. Százezrek kísérték utolsó útjukra, milliók őrzik szivükben, kitephetétlenül, a bűnösen rákent iro -soktól megtisztított emléküket. Egyéniségük. nemes küzdelmük, egész életművük makulátlan tisztaságban fénylik, ragyog előttünk. Rajk László elvtárs. a magyar kommunista mm galom kimagasló alakja. Szönyi Tibor. Pálffy György, a Központi Vezetőség volt tagjai és Szalai András, a Központi Vezetőség káderosztályanak volt helyettes vezetője, annyi szenvedéssel és dicső harccal teli történelmünk legjobbjai között foglalnak helyet, összekapcsolja okét, a szabad ságit ősöket, a nép ügyébe és a megg.valázhaló. de soha el nem tiporhat* igazságba vetett áldozatos hitük.

Soha nem ejtettek foltot a nép. a párt lobogóján, mégis ilyen koholt, gálád vádak miatt fosztották meg őket életüktől, becsületüktől. Szivünket tépi, hasítja a gyötrő, fájdalmas, kínzó kérdés: miért kellett így történnie? Hogyan következhetett be ilyen tragédia, amely népünk legkiválóbb fiai közül ragadott el emelkedett szellemű, á legszentebb eszmények diadaláért viaskodó harcosokat. Miért zúdult tank ilyen csapás, amely ártatlan embereket és a partot egyaránt sújtotta? Milyen erők béklyózták le emberi és kommunista öntudatunkat, szocialista erkölcsise- giinket és oltották ki a humanizmus fényeit?

A nehéz, fájdalom és lesújtó szomorúság óráiban is hangot keli adnunk ezeknek a nyomasztó miérteknek, hogy soha többé vissza ne térhessenek a gyalázat és megaláztatás napjai. A marxizmiis-leninizjnus szellemével ellenséges személyi kultusz, a szocialista demokrácia sarba- tiprasa. a pártélet lenini normáinak durva megsértése nyitott utat- a provokációs pöröknek, amelyekben oly szörnyű veszteséget szenvedett a Ing. az emberség és az igazság. És oly súlyosan, tragikusan ártottak a párt. a nép, a szocializmus ügyének, l.ehe tőséget nyújtottak a dogmatizmus leple mögött elkövetett törvénytelenségekre, az alkotó-teremtó. elörelen- dítő szabadság visszafojtja*». a szocialista eszményeket durván eltorzító és megsemmisítő önkény térhódítására. A provokációs pörökbeti gyakran történt hivatkozás a part egységére, össze forrott sugara, erejére, de éppen ennek ártottak legtöbbet a sxeinfényvcsztő hazugságok. A pártot akkor védjük igazán és méltóan, ha féltőén vigyázunk tiszta .szellemére, ha mindig és következetesen a műnkáaosztály. a nép igazságának politikáját folytatjuk, ha a kollektiv vezetés és a legbensóbb szocialista demokratizmus szakadatlan fejlesztésével állandóan építjük, erősítjük kapcsolatait a tömegekkel, ha mélységes őszinteséggel és szilárdsággal elhatároljuk magunkat a mnltbaa elkövetett hibáktól és bűnöktől.

Törhetetlen hűségünket a lenini tanúshoz, kérlelhetetlen szembenállásunkat azokkal a hibákkal, amelyek ártatlan elvtársaink életét oltották ki. — minden ékesszólásnál beszédesebb tettekkel kell újra és újra megmutatnunk. A júliusi pártliatái <zal és számos intézkedés — ilyen tett. Alkalmasak arra hogy elősegítsék a bizalom egészséges áradását. Pártunk harcát szolgálják népi demokratikus rendszerünk demokratizmusának. az igazságosságának fejlesztéséért.

Nem elég a mardosó önvád, a mult keserű tanulságainak levonása. A törvénytelenségekkel ütött sebek begyógyitasához további lettekre van szükség, amelyek kézzelfogható erővel tanuskodnak a mult hibáival való leszámolásról. Meg kell gyorsítani, megyénkben is. a rehabilitációs eljárásokat, hogy ismét csatasorba állíthassuk, az országépítés és párt- erősítés érdekében hasznosíthassuk sok-sok jogtalanul meghurcolt, télrc- állított elvtárs. hazafi tudását, szorgalmát, áldozatkészségét, nép iránti szeretetét. Még mély-ebre kell ereszteni a szocialista demokratizmus gyökereit, hogy fája gazdag gyümölcsöket érleljen. Ne felejtsük: nem csupán a személyi kultusz, a dogmatizmus. a szektariánus gondolkozás, hanem az ellene megindítandó harc késedelmes kedése, huzavonája is karokat okozott. Gyors cselekvésre van llát szükség, mert a nép ügye. a párt igazsága -:em tűr percnyi halasztást sem.

Az egész ország mély megrendülésé, szívből fakadó gyásza kísérte a végtisztesség tttján Rajk László elvtársat és társait. Az ajkakon ki nem mondott szavak égtek: semmi sem taszíthat többé bennünket a jogtip- rás. az embertelenség útjára. Pártunk, híven dicső múltjához, minden erejével harcol és harcolni fog dolgozó népünk eiovehaiadasaért. a nemzetközi munkásmozgalom erősítéséért. Tragikus körülmények között elpusztult drága eivtársaink mártirinma erre a harcra sorakoztat fel bennünket: küzdelemre a pártért, a népért, az emberiségért, az igazságért, a szocializmusért.

dent megteszünk a biztosítékok megteremtésére annak érdekében, hogy hasonló törvénysértések soha többé ne fordulhassanak elő. hogy’ a párt és a nép, — a munkásosztály és a nemzet. — a szocialista építés és a humanizmus ügye soha többé ne válhasson el egymástól.

De ez a fogadalom elvtársak, nem ment fel bennünket az alól a kötelességünk alól. hogy választ adjunk: hogyan történhetett mindez? Ha azt mondjuk, hogy mindennek a személyi kultusz volt az oka. akkor igazat mondunk ugyan, de az igazság túl általános ahhoz, hogy valóban megmagyarázzuk a történteket. Nyilvánvaló, hogy a történtek egyik főoka a sztálini hibákban, azoknak lemásolásában keresendő. Ezzel magyarázható döntően az is. hogy a Rajk elvtárs elleni rágalmakat ösz- szekapcsolták Tito elvtárs és a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége más kiváló vezetői elleni rágalmakkal.

További oka volt a történteknek az osztályharc állandó élesedésének torz elmélete. Közéletünkben a demokratizmus fejlődésének elmaradása. a tömegek igényeinek, politikai ellenőrző szerepének, véleményének lebecsülése, párt- és állami életünkben.

De nem szabad megfeledkezni az okok felsorolásánál a személyi kultuszon épülő vezetésnek arról a törekvéséről sem. amely nem tűrte a véleménynyilvánítást, a bírálatot, az eszmecserét, a vélemények harcát. a választott testületekben a kollektív vezetést.

Mindehhez járult még az is, amit ma már világosan látunk, hogy számos kérdésben elméletileg is helytelenül fogtuk fel a népi demokratikus fejlődés első, polgári demokratikus szakaszáról való áttérést a szocialista átalakulás szakas/ara, abból a hamis nézetből kiindulva, hogy a szocialista szakaszra a diktatúra erősítése és a polgári demokratikus szakasz formáinak mellőzése a jellemző.

Rajk László elvtárs, a magyar kommunista mozgalom kiemelkedő alakja volt. Népszerű pártmunkás volt. Népszerűségét annak köszönhette, hogy mindig áldowtkéMB, feleimet nem ismerő. bátor, őszinte vezető volt. Élete, tevékenysége össze volt forrva pártunk tagságával, a dolgozó nép életével, törekvéseivel.

Rajk László elvtárs szegény csizmadiamester fia volt, aki saját erejéből, nagy szorgalommal végezte el iskoláit. Az Eötvös kollégium tagjaként már kora ifjúságában kapcsolatba került a forradalmi munkás- mozgalommal. Mint kommunista értelmiségi a későbbi években hivatásos forradalmár lett.

1930 óta tagja volt a Kommunisták Magyarországi Pártjának, megjárta a Horthy-rendszer börtöneit.

Ott találjuk öt a harmincas évek derekán az épitömunkások nagy sztrájkjában, mint a sztrájk egyik vezetőjét.

A háború alatt újból börtönbe került Rajk elvtárs. 1944-ben, hosszas, keserves fogság után szabadult. Azonnal bekapcsolódott a párt munkába. Az. illegális kommunista párt Központi Vezetősége titkáraként folytatta a harcot a németek ellen, a hazaéruló Horthy-rezsim ellen. Fáradhatatlanul dolgozott a mun« kásosztálv felszabadításáért. Kezdeményezője volt a kommunista és a szociáldemokrata párt szervezeti és politikai egyesítéséért folyó harcnak és az antifasiszta népfront létrehozásának, a demokratikus erők tömörítésének a háború alatt.

Szervezte, vezette az ellenállási mozgalmat. Együtt dolgozott, harcolt Bajcsy-Zsilinszky Endrével, Kiss János altábornaggyal. A háború utolsó évében ismét elfogták. Később Németországba hurcolták» 1945 májusában tért vissza. Tagja volt a Központi Vezetőségnek, a Politikai Bizottságnak, a párt főtitkár- helyetteseként dolgozott, neve, tevékenysége elválaszthataltanul összefonódott az új, független, szabad, demokratikus Magyarország megszt- lárdításával. Vezette a közigazga'as átszervezését, megszervezte a népi rendőrséget. Mint. a népfront politika következetes szószólóját, harcosát 194« március tizenötödikén a népfront főtitkárává választották, Rajk László elvtársat még törvénytelen letartóztatása előtt egyesek

(Folytatás a 2. oldalon.)

Apró Antal gyássbesséde