Észak-Magyarország, 1956. október (12. évfolyam, 232-257. szám)
1956-10-26 / 253. szám
északmagyarország Miskolc és Diósgyőr dolgozóinak hatalmas egységtünteté Miskolc, október 24, délután 1 óra. A város lakossága óriási leíkese- aóssel fogadja Góró Ernő leváltását és Kádár János megválasztását a Központi Vezetőség első titkárává. A villanyrendőrnél, a Városháztéren és végig a főutcán csoportokba verődnek az emberek és ujjongva tárgyalják az eseményt. Elvegyülök a csoportok közé. Üdvrivalgással fogadják a piros-fehér-zöld zászlókat a házakon s hazafias jelszavakat kiabálnak. A munkások csoportjai egyre ömlőnek az Egyetemváros felől. A villanyrendőrhöz közel a saroknál is embercsoport beszélget. Követelésekről, tervekről, problémákról folyik a szó. — Bízzunk Nagy Imrében. Az majd megcsinálja, ami kell! Ha előbb jött volna, nem lett volna’ semmi baj. Azok meg, akik azt hitték, hogy most itt mi zavargást, fosztogatást csinálunk és közben a tűzön megsüthetik a maguk kis pecsenyéjét, — tévedtek. A teherautókon, villamosokon egyre többen jönnek a város felé. A Szemere-utca sarkánál kérdezősködnek, mi történik odakint. Bizakodnak, hogy minden meg fog oldódni, teljesítik a munkás- és diákküldöttek követeléseit. Az üzletek redőnyei zárva vannak, a rendőrök és katonák barátságosan beszélgetnek az emberekkel. Lobognak a zászlók. Miskolcon a felvonulás e a tüntetés nem csapott át zavargásokba s ez elsősorban az öntudatos borsodi hazafiaknak és a pártbizottság, a munkástanács helyes intézkedéseinek köszönhető. 1 S Zj Október 25, reggel 6 óra. A DIMÁVAG Gépgyárban röpgyűléseket tartottak a dolgozók, ahol egységesen követelték Gerő Ernő leváltását. Ezután a DIMÁVAG Gépgyár dolgozói átvonultak a Lenin Kohászatba, s kérték a kohászokat, csatlakozzanak 21 pontjukhoz. Közben a Nehézszerszám Gépgyárban elfogadták a DIMÁVAG felhívását és a gyár dolgozói az utcára vonultak. A Lenin Kohászati Müvek dolgozóinak nagyrésze is kivonult a gépgyáriak felhívására, számos munkás pedig dolgozik, hogy a kohóknál, a martinkemencéknél zavartalanul folyjon a termelés. A tömeg zárt sorokban, nemzeti színű zászlókat lengetve, Kossuth- dalokat énekelve megindult a váro6 felé, a Nehézipari Műszaki Egye- temre.-Délelőtt féltíz óra. A vasgyári üzemek többezer főből álló oszlopa nemzeti zászlókkal, ütemes: vesz- szen Gerő! Magyar Kormányt akarunk! Éljenek a diákok! — felkiáltásokkal. minden rendzavarás nélkül folytatta útját. Közben kisebb, rövidebb ideig a villamosforgalom leállt, tíz óra körül azonban már zavartalanul bonyolódott le a forgalom. Az üzletek nagy része — kivéve a fűszer-, kenyér- és húsboltokat — bezárt. Ugyancsak szünete] a bíróságokon és általában véve a többi hivatalokban is a munka. A felvonulókat a város lakossága amerre elvonultak, megtapsolta, a házak nagy részét nemzeti lobogók kai díszítette fel. A város utcáin egyre szaporodó tömegek helyeselve figyelték az eseményeket. A felvonulók minden rendzavarás nélkül, a megyei pártbizottság székháza előtt elhaladva, az egyetemváros felé tartott. Rend^varás nem volt. A villamosok és autóbuszok rendszeresen közlekednek. „És áldó imádság mellett mondják elszent neveinketSi Történelmi napok forró pillanataiban igen nagy a kortárs felelőssége, hogy röviden rögzítsem minden mozzanatot, eseményt, amely i az utókor számára dokumentum gy generáció szabadságvágyáról, rkölesi emelkedettségéről, egy et hivatástudatáról. ^4 ködös, borongás, őszi napba vl- fényként csillan bele a száll izzó zsarátnoka. A DIMA- dolgozóinak lelkes csapata férfimarokkal döngetik a Kohászati Művek kapuját. B italház kapuit, ajtóit le- HS ott dolgozó értelmiség-lőtt, de nem lehetett elzár- (szabadság szent fáklyájának sát. Az ajtót belülről a mű- értelmiségiek, kívülről a Dl- fAG munkásai segítették ki- A többi már ment magá- ' rí líriffiftw— 'inkásőrséget tartottak, helytállásukkal megakadályozták, hogy a nép vagyonát károsodás érje. Hosszú esztendők óta először fordult elé, hogy a felvonulásra nem kellett toborozni az embereket. Ki merné tagadni, hogy éveken keresztül teher volt az embereknek a kényszerű kivonulás. Most lelkes versengés folyt a háromszinií zászlóért és az érezte magát megrövidítve. akinek nem jutott az igaz hazafiak legszentebb jelképéből, a nemzeti trikolórból. S megindult a csodálatos em.ber- áradat. Pillanatok alatt születtek új jelmondatok, nem olyanok, mint amilyeneket „álmatlan éjszrt- kákon“ fogalmaztak íróasztal mell&tt íl hat/ilrvm KnihdMtfflWí országútján. Ki merészelné összehasonlítani ezt. a felvonulást a ki- parancsolt menetek hangulatával. Régebben egy-egy utcasarok a lemaradók búvóhelye volt, most pedig új és friss erők csatlakozó pontja A krónikás akkor teljesíti híven hazafias szent kötelességét, haj annyit rögzít meg a felvonulásiét, hogy aki. látta a vasgyártól o^mü- egyetemig kígyózó félszádezerre dagadt emberáradatot, jfe 'büszke örömteli érzéssel Wmpithatja meg nTu'lésztvdófr^ebben az eseményben. amely méltó az 1848-as márA villanyrendőrtől a megyei pártbizottságig A békés tüntetőket a. villanyrendőrnél többezer miskolci dolgozó fogadta. Sokan csatlakoztak hozzájuk és hazafias dalai'at énekelve haladtak a. megyei pártbizottság épülete elé. Közben a fiatalság és az üzemek, hivatalok dolgozói jelszavakat kiabáltak. — Váltsák le Gerő Ernőt/ Jobb vezetőt a párt éléret Demokratikus és független Magyarországot! A lakóházakban és középületekben kinyíltak az ablakok, itt is. olt is nemzeti zászlókat lengetett az októbervégi enyhe szellő. Háziasszonyok, fiúk és lányok üdvözölték a békés, öntudatos felvonulókat. A megyei pártbizottság épülete előtt lassított a menet. Ebben a pillanatban a magasban, a harmadik emeleten hatalmas nemzetisein zászlókat tűztek ki. A felvonulók hatalmas tapssal üdvözölték a megyei pártbizottság együttérzését. A párt és a nép egy volt ezen a megmozduláson. A miskolciak nem engedték fellépni a provokátorokat. Bé- késen követelték jogaikat és győzött a józan ész. A megyei pártbizottság vezetői a járdáról integetve üdvözölték a miskolci üzemek munkásait, fiataljait. Néhány perc múlva az Egyetem- város fiataljaival találkoztak. Közösen éltették ezután Nagy Imre elvtársat és megyebizottságunk első tiU kárát, Földvári Rudolf elvtársat. Nagy volt a felvonulók örömes amikor a Kossuth rádió bejelentette, hogy Gerő Ernőt leváltották és helyette Kádár János elvtárs lépett a párt élére. A tüntetés megelégedéssel végző- teljesült a jogos kívánság. nőkéi. Ahol végigmentünk a bogózott házsorok közötted szabadság szent füzétől landoló öröm- könnyc^j^x^tjl a.njjß\ nagyma- "^ckendőlengetései kísérték a ^Jfíabadság dladalútját. Olyan volt ez a menet, mint az áradat, amely egyre nő. hatalmasodik, elsöpréssel fenyegeti mindazt. ami a keserves esztendők alatt felgyülemlett a nemzet tragikus ciusi ifjak vagy örökségéhez, s a krónikás boldog, hogy megérhette ezt a napot, amilvor olyan hazafiak veszik kezükbe népünk jövő századaira is kiható módon a dolgozó nép ügyeinek intézését, akikre áll a költő szava: „És áldó Imádság mellett, mondják el szent neveinket.“ VÖLGYI BÉLA Megkapó pillanatok Talán száz évvel ezelőtt, a 48-as szabadságharc hősei voltak ennyire lángolók, ennyire szabadságot szeretni és védenitudók, mint amilyenek Miskolcon a csütörtöki tüntetés résztvevői. A DIMÄVAG munkásai a saját körükből alakult munká6ta nács vezetésével már napokkal előbb megszövegezték memorandumukat a kormányhoz. Két nap telt el azóta, s “esten ezalatt patakokban ömlött a ér a jogos kívánságok elismerteté- éért. — Szabadságot, függetlenséget, ezzel a jelszóval indult Miskolcon a tüntetés, amelyen már az első félórában sok tízezer főnyi tömeg vett részt. Igen, ők a pestiek is azt akarják, mint mi DIMAVAG-beliek, meg kohászati dolgozók: jobb életet, emberségesebb életkörülményeket. S ahogy elmúlt ez éjszaka, az emberek kezükbe vették a ptros-féhér- zöld zászlót. Az első sorokban felcsendült a dal: Kossuth Lajos azt üzente: Elfogyott a regimentje Ha mégegyszer azt üzend, Mindnyájunknak el keli menni Éljen a magyar szabadság, éljen a haza! Száll, száll a dal, az ablakokban idős nénikék jelennek meg. Kendővel integetnek, s a házakon piros fehér-zöld zászlók lengenek. öreg bácsika hajlik ki az egyik ablakon. Úgy látszik kicsit nagyot hall, mert bal füléhez illeszti kezét, s felragyog az arca, amikor meghall- gy a felvonulók teljes szabadteljes függetlenséget követel- "eljes szabadságot, függetlensé- ogy ne fordulhasson elő soha hogy belső harcokban kelljen Iniadrága magyar vért. A fiavérét, akik Petőfi nyomdokain úőször mutathatják meg. hogy alt ki belplük a nemzethez tar- magasztoc érzete. Az öregedik nagyapáik meséi után még emlékeznek arra, hogyan törte 349-ben a külső zsarnokság, a tkény a szépen ívelő magyar - ilmat. ut eszébe az öreg bácsikának, reszketős kezeit tapsra öszszeüti és reménykedő szemekkel néz az utcán egyre jobban áradó, egyre jobban duzzadó tömegre. Míg tapsol, Integet, nevet — egy könnycsepp is lopakodik szemébe. De ez már nem tétlenség fájdalmának könnye. A nép erejéből, hitéből fakad. ✓ Végig a Hejőcsaba felé vivő utón hullámzik a tömeg. Vannak akik már visszafelé jönnek az egyetemi városból, mások pedig teherautókon és gyalog az egyetemi város felé tartanak, ahol 'h gyűlés még tart. Üléseznek a munkások és a diákok küldöttei az egyetemen, kint pedig a tömeg elszánt akarattal szavazza meg a DIMÁVAG-beliek és az egyetemisták 21, illetve 11 pontját Az egyik kis-kertes ház előtt három pöttömnyi gyerek áll. Zászlócskákat lobogtatnak, s mint kiknek igazán joguk van tüntetni, nagyon kedvesen, szívrehatóan kiáltoznak; *— Éljen a haza: s i i;. Hogy mennyit tanulhatnának ezektől a kisgyerekektől azok, akik az évek során elfelejtették ezt gyakorlatban megvalósítani és átélni. O, GY; Egynegyed ötkor az ózdi bányászati és kohászati technikum levelező tagozatának tanulói zászlóikkal, Kossut h-nót ákat énekelve vonultak fel az iskolából a kultúrotthon helyisége elé. A többszáz főnyi diákcsoport szónoka három pontijói álló javaslatot terjesztett a gyűlés elé. 1. Teljes egyenjogúsági, követelünk a Szoyj’oV-ríióval. 2. Kivétetjük, hogy a magyar kormán// biztosítson teljes amnesztiát 9^ "budapesti szabadságharcosok részére. 3. Követeljük, hogy a szovjet csapatok azonnal vonuljanak ki Budapestről és a rendhelyreá 11 ítás után az ország területéről! A gyűlés elhatározta, hogy a három pontot táviratilag közli az állam- vezető szervekkel. A gyűlésen egy fels/óJaló javasolta, hogy válasszanak 5 tagú küldöttséget, akik a követelés szövegét továbbítják. A tömeg továbbra is együttmaradt és fél hét tájban már mintegy ezer {őre növekedve az ózdi kohászat» üzemek kapuja elé vonult; A kohászati üzemek igazgatója felszólította a gyár dolgozóit a munka folyamatos biztosítására, a felvonulókat kérte: hagyják dolgozni a gyár munkásait. A tömeg ezután a Szabadság-téri szovjet emlékműhöz vonult. Először az emlékmű tetején álló szobrot, majd az emlékművet is ledöntették. A hangulat egyelőre békés; HORVATH KÁLMÁN Csütörtök délelőtt a & zéclienyi-utcán — Jönnek a diósgyőri munkások! Futótűzként terjedt el a hír csütörtökön reggel a város főútvonalán, s (nyomában sietősebbre váltak a léptek, lecsapódtak az üzletek redőnyei. izgatott, s egyben lelkes várakozás lett úrrá az embereken. A statárium ellenére népes csoportok verődtek össze a villanyrendőr környékén. Többszézan várták a felvonulókat. Sokak szívében fészkelt az aggodalom: hátha az lesz a vége, mint Budaipesten, hátha vérontással zajlik le a munkások tüntetése. Ezt a gondolatot lehetett kiolvasni az utcán várakozók szeméből, különösen a szülőkéből, akik aggódva siettek középiskolás gyermekeik elébe, hogy hazavigyék őket, mielőtt fiatalos forrófejüséggel bármi meggondolatlanságot tennének. Tíz óra felé a színháznál feltűnt az, első teherautó, amelyen nemzetl- szimü lobogókat lengetve éneklő ifjúmunkások üdvözölték a tömeget. Az utca népe viharos tapssal, éljenzéssel fogadta a diósgyőrieket. Voltam már felvonulásokon, jól megrendezett május 1-i ünnepségeken, de ilyen forró, szívből jövő lelkese Tüntetés a Petőfi-szobornál Megfókezhetetlen erő, hosszú évek óta felgyülemlett sérelmek, a magyar hazaszeretet izzó lángja az, ami a város utcájára hajtotta a miskolci« kát. Hatalmas embercsoportok özönlöttek autóbuszon, villamoson, kerékpáron, gyalog, a Nehézipari Műszaki Egyetem felé. Üzemi munkások, értelmiségiek, diákok, több mint harmincezres tömege itt megalakította a munkás- és diáktanácsot. A tömeg elhatározta, hogy a Petőfi-szobor előtt ünnepséget rendez, ahol a 48-as forradalmi ifjúság szellemében megvitatják a követeléseket, amelyet a kormány elé terjesztenek. Megkapó és felemelő volt az a fegyelmezettség, ahogy az óriási tömeg egész rövid idő alatt tehergépkocsikon, autóbuszon, s a zöme pedig zárt sorokban elindult a belváros felé. Hogy honnan vettek annyi nemzetiszínű zászlót, nem tudni. Zászlóerdő borította az út két oldalán a házakat, zászlóerdő alatt menetelt a tömeg a Petőfi térre. A felvonulók száma egyre inkább növekedett. Az utca népe közül mind többen álltak be a menetelük soraiba. A Petőfi téren már sokezer ember varia az érkezőket. Nagy éljenzéssel köszöntötték a K06suth-nótát énekelve közeledő munkásokat, értelmiségieket, diákokat. A munkás- és diáktanács egyik tagja — egy kék ballonkabátos egyetemista — a Petőfi-szobor talapzatára állt és ismertette a DIMÁVAG munkásainak követeléseit. A kb. 50.000 főre emelkedett tömeg egyhangúlag magáévá tette ezeket a követeléseket és elhatározta, hogy a szénbányák, a közlekedés és az élelmiszeripari üzemek kivételével a követelések teljesítéséig mindenhol leállnak a munkával. Elhatározták; mindenhol rendkívül fegyelmezetten viselkednek, s tartózkodnak minden olyan megnyilvánulástól, amely akár a köznek, akár az egyénnek bármilyen kárt okozna. A Petőfi-szobor előtti gyűlés leg- meghalóbb és legfelemelöbb pillanatai akkor következtek be, amikor Nagy Attila, a Déryné Színház művésze felállt az ércbe mintázott Petőfi-szobor mellé. Az emberek levették sapkájukat, kalapjukat s az ifjú színész ajkáról felcsend ültéit a Nemzeti dal csodálatosan időszerű szavai: Talpra magyar, hí a haza, Itt az idő, most vagy soha! A nép, akárcsak 1848-ban, esküre emelt ujjakkal, a versmomdöval együtt szavalta a Nemzeti dal refrénjét : Esküszünk, esküszünk, rabok tovább nem leszünk! Amikor a művész az utolsó versszakhoz ért: Hol sírjaink domborulnak, unokáink lebofulvak, s áldó imádság mellett mondják el szent neveinket. — felnőtt férfiak szeméből csordult ki a könny, az asszonyok zokogva sírtak. A vers után a Budapesten hősi haryban elesett mártírok emlékére kitűzték a gyászlobogót. Petőfi Sándor szobrát piros-fehér-zöld zászlók erdeje borította el. A gyűlés után az emberek szétoszlottak ugyanolyan fegyelmezetten, ahogy jöttek. Ott voltunk mi is a gyűlés résztvevői között, s hallgattuk, amint az emberek a csodálatos élményekről, a nemzeti érzéstől felbuzdulva indultak hazafelé. EgyüMérzüftk a 'fülltetokikéi. Biztosaik vagyunk, hogy nem fog elfajulni ez a hősies és becsületes nemzeti mozgalom a provokatörök izgatása következtében. Bízunk Miskolc dolgozó népében. dóst, ilyen viharos éljenzést nem hallottam. Pedig a felvonulók nem öltöztek ünneplőbe. A martinkemen- céktöl, esztergapadoktól, szereldék- ből, vagy íróasztaloktól Jöttek sokan, csak úgy kék munkaruhában, hegesztő szemüveggel, olajosán, őket ünnepelte ma Miskolc népe. A Széchenyi utcán a házak falán szinte percek alatt megjelentek o három- színű zászlók, a villamosokon éa buszokon 16 csakhamar ezeket lobogtatta az októberi szél. S a felvonulók mindvégig hűek maradtak ehhez a zászlóhoz, nagy forradalmi hagyományainkhoz; ügyetlen pártellenes, provokációs megjegyzés sem hangzott el, egyetlen pofon nem csattant, öntudatosan, fegyelmezetten viselkedtek, úgy, ahogy a diósgyőriektől elvártuk. Sok év keserűsége oldódott fel ezekben az órákban. A személyi kultusz, időszakában a munkásőkra erőszakolt kényszerű hallgatás és fejbó- igatás utolsó órája ütött. A munkások bele szóltak, még hozzá nagyon határozottan felszólaltak az ország ügyeinek intézésébe. Követelték, hogy több vezető, aki korábbi intézkedései csak szégyent hozott a nemzetre, aki ártatlan emberek vérével szennyezte be kezét: álljon félre, mert a munkások nem biznak benne; Ezen a viban* déelőttön nagyon sok érdekes beszélgetést lehetett hallani a Széchenyi utcán. — Jöjjön szomszédasszony vegyünk kenyeret, ki tudja mi lesz még itt. A kenyériizlet előtt, hosszú sorban legalább 150 ember várakozott, de a kérdezett asszony így felelt: — Majd veszek délután, hiszen sütnek a pékek. Természetes bizalommal mondta ezt. Igen, sütnek, hiszen a munkások, valamennyiünk mindennapi kenyeréről van szó! Ez az őszhajú bamaka- bátoH asszonyka nem is tudja elképzelni, hogy a sütőipar derék munkásai ezekben a nehéz órákban cserbenhagynák a nagyüzemek munkásait. dolgozóit, a város lakosságát. Az egyetem felé vonuló fiatalok utolsó csoportja még el sem tűnt a szemlélők elöl, amikor a rádió közölte, hogy Gerő Ernő — akinek leváltását a munkásak követelték —» már nem a párt első titkára. A tégi jelszavak elhaltak, — újak születtek. Hömpöl/göU, hullámzott a dallam ezernyi ember ajkán, olyanok is énekeltek, akik máskor rossz hallásukra vagy harígjuk V va hallgattak. A délutáni óráikba? ‘-'el ek megnyugodtak, e\z utc; fe 'aU*nive1 csökkenti a fe »• I kások hazatértek 1 otttv fts Jelentés Ozdról
