Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-05 / 209. szám
2 CSZAKMAGTAROBSZAG Szerda* 1956. szeptember 5, Az árugabona értékesítése növeli a termelőszövetkezeti tagság pénzbeli jövedelmét A TERMELŐSZÖVETKEZETEK kenyér- és takarmánygabona termébe a kedvezőtlen időjárás ellenére felülmúlja az egyéni gazdák termés- eredményeit. A cséplési jelentések szerint kenyérgabonából a termelőszövetkezetek 1.7 mázsával termeltek többet, mint az egyéni dolgozó panasztok. A termelőszövetkezetek a nagyüzemi gazdálkodás előnyeinek kihasználásával jóval több árugabonát takarítottak be, mint az egyéniek.Az árugabona értékesítése növeli a termelőszövetkezeti tagok pénzbeli jövedelmét. Példák bizonyítják ezt. A kesznyéteni Szabadság Termelőszövetkezet az eladott szabad kenyérgabona után 147 ezer forintot kapott. A mezőcsáti Szabadság Termelőszövetkezet tagjai közül Németh István 10 mázsa, Vigh Sándor 5 mázsa kenyérgabonát adott el szabadon az államnak. Németh István 2800 forintot, Vigh Sándor pedig 1400 forintot kapott. Annak ellenére, hogy a tsz-ekben több termett és az árugabona értékesítése növeli a termelőszövetkezeti tagság pénzbeni jövedelmét, vannak termelőszövetkezetek, állami és párt- funkcionáriusok, akik nem látják ennek jelentőségét. Pedig a tsz-ek árugabonájára népgazdaságunknak nagy szüksége van, ugyanakkor a termelőszövetkezeti tagság pénz jövedelme növelésének egyik alapvető módja az árugabonafelesleg állami szabad áron való értékesítése. Vannak mégis termelőszövetkezetek, amelyek jelentős mennyiségű árugabonájukból többet eladhatnának, mint amennyit eddig eladtak. Ilyen tsz a borsodivánkai József Attila és Petőfi Termelőszövetkezet is. Beadási kötelezettségük teljesítése után mindösz- sze 9 vagon kenyérgabonát értékesítettek szabadon, pedig jóval többet tudnának eladni az államnak anélkül, hogy tartalékuk jelentősen csökkenne. Egyébként, ahol a tsz tagok egész éven át becsületesen dolgoztak, ott még kenyérgabona felesleggel is rendelkeznek. MI AZ OKA annak, hogy több tsz a borsodivámkaiakhoz hasonlóan kevesebb árugabonát értékesít szabadon, mint amennyire ereje telne? Egyik oka az, hogy vannak állami és párfcfunkoionáriusok, akik a gabona eladását a termelőszövetkezetek részéről károsnak tartják.Pedig nincs igazuk azoknak, akik így vélekednek! A termelőszövetkezeti „tagság zárszámadásánál azon méri le évi munkájának eredményét, hogy mennyi természetbeni és pénz- juttatást kapott. A termelőszövetkezeti tagság akkor tartja jónak a zárszámadást, ha a természetbeni juttatással párhuzamosan több pénzt kap munkaegységenkint. A termelőszövetkezet vezetőségének tehát arra kell törekednie, hogy a tagoknak munkaegységenkint minél több pénzt tudjon osztani. Egészen bizonyos, hogy a termelőszövetkezeti tagok nem fognak megharagudni, ha többet kapnak, mint amire számítottak. Jellemző, hogy a borsodivánkai termelőszövetkezet egyik tagja szintén megkérdezte: ha olyan sok pénzt kaphatnának (a Petőfi Termelőszövetkezet több mint 140 ezer forintot) az árugabona állami szabad áron való eladásából, miért nem adnak el többet az államnak? Ez azt mutatja, hogy a termelőszövetkezetek tagsága előtt is érthetetlen ez a ma* ga tartás. A borsodivánkai Petőfi Termelőszövetkezet vezetői és tagjai éppen ezért helyesen határoztak úgy, hogy több árugabonát adnak el az államnak, mint amennyit előbb terveztek. AKADNAK, akik úgy vélekednek, hogy a szabadpiacon az állami szabad árnál néhány^ forinttal magasabb áron is el tudják adni felesleges gabonájukat. Valóban, a termelők és a fogyasztók között kialakuló ár valamivel magasabb az állami szabad" árnál. Ez attól is függ, hogy milyen a kínálat és a kereslet. De felmerül a kérdés: van-e olyan fogyasztó, aki a termelőszövetkezettől annyi kenyérgabonát tudna felvásárolni, s azért 140 ezer, vagy 280 ezer forintot egyszerre ki tudna fizetni? Van-e olyan fogyasztó, aki Bodolai Imrének, a kesznyéteni Szabadság Termelőszövetkezet tagjának — aki 21 mázsa kenyérgabonát adott el az államnak — egyszerre 5880 forintot ki tudna fizetni? Ilyen felvásárló nincs — csak az állam. Az államnak nem egy és két mázsa kenyérgabonára van szüksége, hanem többszáz, több ezer vagonnyi kenyérgabonára. Ezért szükséges, hogy mind az egyéni termelők, mind a mezőgazdasági termelőszövetkezetek árugabonájuk többségét az államnak adják el. Az állam központilag biztosítja a kenyér-, liszt- és süteményellátást. (Itt jegyezzük meg, hogy magánkereskedők viszonteladásra kenyérgabonát nem vásárolhatnak!) Nem szabad elfelejteni azt sem, hogy a fogyasztó, aki egy-két mázsa kenyérgabonát akar megvásárolni, nem megy el sem Cigándra, se Kesznyétenbe, se Bonsodivánkára megkeresni a termelőszövetkezeti tagokat. A miskolciak és az ózdiak a piacon, lakóhelyükön akarják megvásárolni szükségletüket. így tehát a gabonát a termelőnek el kell szállítani a piacra. Persze a fuvarköltség akkor is költség, ha saját fogattal végzik, tehát csak növeli a költségeket. Látni kell végül azt is, hogy az állam, a munkásosztály, a dolgozó nép sokat áldoz a tsz-ekre, így joggal elvárja az árugabona felesleggel rendelkező tsz-től, tsz és tszcs tagoktól, hogy feleslegeiket elsősorban az államnak adják el. Ezzel nem is járnak rosszul, hiszen becsületes, jó árat kapnak érte. A SZABADGABONA felvásárlása fontos gazdasági és politikai érdek, s jó politikai munkát követel meg a párt, állami és begyűjtő szervektől. A pártszervezetek, az állami szervek és begyűjtő szervek feladata, hogy a szabadgabona eladását megbeszéljék azokkal a termelőszövetkezetekkel, amelyeknek árugabona feleslegük van. VASZIL ISTVÁN JÖJJENEK EL MÁSKOR IS! Scribe-darab Miskolcon A miskolci színházlátogató közönségnek ritka élményben volt része hétfőn este. Seribe vígjátékának, az Egy pohár víz-nek fényesre csiszolt előadásában gyönyörködhetett olyan művészek előadásában, mint Lázár Mária, Bozóky István, Barta Mária, Ilosvai Katalin, Zenthe Fe-> renc, Deák Lőrinc és az együttes többi tagja. Seribe klasszikus szinten mozgó íróművészete, kifinomult szatírája, ellenállhatatlan hatásúvá érlelt csattanói Bozóky rendezésében és az együttes ragyogó összjátékában magukkal ragadták a közönséget. A kiváló művészek a szerény és inkább jelképes értékű díszletek közt is meg tudták teremteni a 18. századelő Angliájának, politikai légkörének, a királyi udvarnak történelmi levegőjét. És különösen a dölyfös, kikent eszű, férje had- vezéri dicsőségét mindenáron a maga javára kamatoztató Marlborough hercegnő (Lázár Mária) és még raffináltabb politikai vetély- társa, Bolinbroke lord (Bozóky) borotvaélen vívott párharca nyűgözte le a nézőket és váltott ki szüntelen derűt a nézőtéren. Nem kevesebb sikere volt az összjátékban fontos szerepet betöltő, az Anna királynő gyenge akaratú, romantikus női egyéniségét leheletfínoman érzékeltető Barta Máriának, az udvari ármánykodások harcai közben egyre okosodó kis Abigail kedves alakját megelevenítő Ilosvai Katalinnak, meg a Masham hadnagy szerepében darabos, rokonszenves katonafigurát formáló Zenthe Ferencnek. A szellemes darab és a legkényesebb műélvezo-igényekhez szabott kamara-játékstílus hálás visszhangra talált a közönség sorai közt, egy-egy frappáns mozzanatnál minduntalan nyíltszíni taps jelezte az elismerést s a felvonás végeken forrón ünnepelték a budapesti együttest, köztük a Déryné Színház volt kiváló művészeit, Bozóky Istvánt és Barta Máriát. Az előadás végén szűnni nem akaró tapsvihar azt az óhajt fejezte ki: jöjjenek el máskor is! Miskolc várja, szívesen látja és szeretettel fogadja mindig azokat a művészeket, akik igaz művészetet hoznak, akik gazdagítják színházi kultúránkat. (hb) A megyei pártbizottság ágit. prop* osztályának körleméoye Értesítjük a meghívott elvtársakat, hogy a megyei pártbizottság agitáeiós és propaganda osztálya által 1956. szeptember 5-re tervezett vitát — amely az Északmagyarország c. lap eddigi munkáját kívánja ér-» tékelni — elhalasztjuk és helyette szeptember 12-én, szerdán délután 15 órakor a megyei tanács tanácstermében tartjuk meg. Az elhalasztást a szeptember eleji zsúfolt Programm tette szükségessé. MB. AGIT. PROP. OSZTÁLY* Életet mentett 10 ember testének bőre Vas Sándort, a nagykovácsi Béke Tsz gépkocsivezetőjét nemrég rendkívül súlyos égési sebekkel a Kun utcai kórházba szállították.'Vas Sándor kocsijának motorját javította, miközben a benzin meggyulladt, a láng belekapott ruhájába, ingébe és a lángoktól bőrfelületének nyolcvan százaléka elégett. A mély és kiterjedt égési sebek a gépkocsivezető életét veszélyeztették. A kórház orvosai és az ápolószemélyzet mindent megtett, hogy a súlyos beteget megmentse. A sorozatos vérátömlesztés és a gondos kezelés nyomán javult a beteg állapota, az életnek azonban csak úgy lehetett végképpen megmenteni, ha pótolják az elégett bőrt. A Béke Termelőszövetkezet 27 dolgozója ajánlotta fel testének bőrét Vas Sándornak. A huszonhét tsz* tag közül kiválasztották azt a tizet* aki a műtétnek legjobban megfelelt. Valamennyiük felső lábszárából 200—300 négyzetcentiméter bőrt választottak le és azt sikerrel ültették át a beteg testére. Állapota azóta gyorsan javul, s néhány hét múlva elhagyhatja a kórházat; Vas Sándor hálásan gondol a kórház áldozatkész orvosaira, ápolóira ás a Béke Termelőszövetkezet tagjaira, akik a műtéttel járó többhetes ágyhozkötöttséget is vállalták azért, hogy az ő életét megmentsék. (MTI) Küzdelem a percekért Kedden reggel 6 óra 55 perckor megállt a munka a diósgyőri durvahengerműben. A hengerészek birodalmát ideiglenesen a karbantartók szállták meg. Megkezdték az üzem hengersorainak, gépi berendezéseinek, darupályáinak nagyjavítását. Nagyszerű hagyományai vannak ennek a csatának. Az elmúlt évben is jóval határidő előtt végeztek a nagyjavítással, így a karbantartók sokszáz tonna hengereltaeéllal gazdagították a népgazdaságot. Vértesi Tibor elvtárs a hengerüzem gépészeti részlegének vezetője most a javítási hadszíntér főparancsnoka. Előtte fekszenek a grafikonok, a tervek, minden órában ellenőrzi, hol mutatkozik lemaradás. Csakhogy ezt hiába vizsgálja, mert lemaradásról szó sincs! Az eredeti tervhez képest minden munkánál 3—4 órás előrehaladás mutatkozik. Ennek az időelőnyvan. Már egy héttel ezelőtt, a nagyjavításra váló készülődés napjaiban megbeszélésre hívták össze a karbantartókat és a hengerésze- két. A nagyjavítás taktikáját beszélték meg. Ott volt a gyár vezetője Valkó Márton elvtárs is, aki meleg szavakkal köszöntötte a javításban résztvevő dolgozókat. Beszéde után néhány másodperces csend következett s valaki ezt mondta: »Nem 8, hanem 6 nap alatt végzünk a nagyjavítással.« A szavak után dübörgő taps fejezte ki a helyeslést. Kezdetét vette a harc a percekért, a kétnapos előnyért. Temérdek pénzt jelent a két nap, hiszen egy óra alatt mintegy 60.000 forint értékű árut tud termelni az üzem. Nem is beszél most senki a 8 napról, csak arról, hogy vasárnap reggel 6 órakor ismét felzúgjanak a hengersorok motorjai, meginduljon a hengerlés. Biztosak vagyunk benne, hogy a fogadalmat Diósgyőr nagyszerű karbantartói, s a se-* gédkező hengerészek minden körülmények között valóra fogják váltani. A legnagyobb küz* delmet a vasszerkezeti szerelők vívják. Fel* adatuk a durvahenger* mű darupályáin a si* nek kicserélése. Náluk a legnehezebb a foga* dalom valóraváltásai Ha ők késnek, késik az egész nagyjavítás, mert daru nélkül nem in* dúlhat meg a termelési Zemlényi István és Hajdú Ferenc elvtár* sak váltóműszakban dolgoznak, ők irányít* ják a síncserét. Mind* ketten régi szákmun* kasok s ha valahol ne* hézség mutatkozik, ma* guk is segítenek. A diósgyőri durva* hengermű nagyjavító* sán igen jól érvényesül a kollektív szellem. A fizikai dolgozók, mér* nökök vállvetve küz* denek, hogy határidőn belül készek legyenek* S készen lesznek, mert tudják, hogy a határ* idő csökkentésével ii hozzájárulhatnak az élt üzem cím megtartását hoz. cÁ megértés legközvetlenebb nyelve a zene Az alábbiakban közöljük Galánffy Lajos, a zeneművészeti szakiskola igazgatójának az MDP városi bizottsága augusztus 29-1 értelmiségi ülésén elmondott felszólalását. (Megjegyezzük, hogy az egyébként értékes felszólalás nem minden egyes részével értünk egyet. Szerk.) Sok sző esik mostanában országszerte zenei életünk megjavításáról. A vitába beleszólt zenei életünk vezetője Kodály Zoltán is. Hangoztatta, hogy a zenei kultúra alapja az éneklés, kulcsa pedig az általános iskolákban van. Az általános iskolákban az énektanítás nem kielégítő, mellékvágányon halad. Egy példával szeretnék erre rávilágítani. A most kezdődő tanítási évadra a debreceni egyetem egy kiváló eredménnyel végzett történelemszakos tanárt irányított Miskolcra. Az oktatási osztály, mivel történelemszakos pedagógusra úgylátszik nem volt szüksége, az illetőt az egyik általános iskolához helyezte ének- szakos tanárnak. Még szerencse, hogy a fiatal kartárs felesége véletlenül zenetanár, aki most lelkesen oktatja férjét, hogyan kell énekkart vezetni, hogyan kell szo-mi-t tanítani, — de a példa fényesen igazolja Kodály Zoltánt. A Népművelési Minisztérium zeneoktatási osztálya állandóan fékezi vidéki zeneművészeti szakiskoláink káderképzését azzal, hogy kijelenti: nincs hová elhelyezni őket, pedig Miskolc 31 általános iskolája közül jó ha hét-nyoloban van szakszerű énektanítás. (Az ország 6 zeneművészeti szakiskolája évente 30—40 jól- képzett karvezetőt és énektanárt tud «*%ii az országnak.) Ezek után a vidékről jobb, ha nem beszélünk. Természetesen vannak lelkes általános iskolai zenepedagógusok a legeldu-1 gottabb falvakban is. De ez csak I véletlen. Áldozatos munkájuk gyű-1 mölcseiről többé-kevésbé csak mi I zenepedagógusok és tanítványaik tudnak. Miskolcon elindult a mozgalom: alakítsuk meg a zenebarátok körét! örömmel értesültem, hogy a kezdeményezést Földvári Rudolf elvtárs cikke nyomán a Hazafias Népfront vette kezébe. Földvári elvtárs cikke jó utat mutat, valóban előre viszi az ügyet. A program egyetlen pontjával nem értek csak egyet, mikor azt írja: »Sok, nagyon sok még a tennivalónk, hogy megyénk és városunk lakosaival megszerettessük, megkedveltessük a zene minden fortélyát, különösen a komoly zenét, a zenekari hangversenyeket is beleértve.« Zenén nekünk csak jó zenét szabad értenünk és nem mindenfajta kávéházi jazz és színházi operettzenét. hs ha már a színházról van szó; amikor végre a Népművelési Minisztérium zenei főosztályát sikerült meggyőzni, hogy a» színházi zenekar éppen amiatt nem lehet Miskolc zenei életének központi képviselője, mert egyrészt egyformán nyújt jó és selejtzenét, másrészt a színházban a zene csak az árokból hangzik, tehát csak kiegészítő része a színházi életnek. Ugyanakkor — mint értesültünk — 13 milliót akarnak fordítani a város színházának korszerűsítésére. Nem tudom, hogy ez a horribilis ösz- szeg befektetése ésszerű-e egyetlen intézménybe. (Csorba Barna elvtárs cikkéből tudjuk, hogy ez az ösz- szeg talán nem is lesz elegendő és aggodalmaink vannak, hogy a színház épülete egyáltalán kdbírja-e az átalakítást?) Félreértés ne essék: nem vitatom a színház hatalmas kulturális szerepét a tömegnevelésben. Magam is lelkes színházlátogató vagyok. Mégis nem tudom, nem volna-e ésszerűbb 3—4 milliós költséggel biztonságossá tenni az épületet és aztán megtervezni egy új, második színház épületét, melyre a 200 ezres Miskolcnak szüksége van. Sokkal sürgősebbnek látom egy kulturális, népművelési épület emelését a város közepén omladozó volt zsidótemplom helyére és anyagából. Azt hiszem — kiváló szakértő mérnök megjegyzéséből tudom —, hogy 4—5 millió forintból kitelne egy olyan népművelési palota, 7—800 főnyi befogadóképességű hangversenyteremmel, kiváló minőségű hangversenyzongorával (mert ez sincs Miskolcnak), amely egyben a miskolci zenebarátok székhelye lenne. Itt lehetne a filharmonikus zenekar próbaterme is. Talán ide helyezhetnénk el azt a bizonyos nagy hangversenyorgonát, melyet már egyszer a Népművelési Minisztérium felajánlott Miskolcnak és amelyre már olyan régóta áhítozunk. Nálunk járt nemrégen egy cseh orgonaművész, ismertette velünk Gottwaldov új ipari város épülését. A gyárak, a nehézipari épületek mellett emelnek épületeket a kultúrának is. Nagy, ezer személyt befogadó hangverseny- termet építettek, 4 manuáló® hatalmas orgonával. Szerintem ez észszerű és korszerű építkezés; Földvári elvtárs programot kíván adni a zenebarátok körének. Javaslatát csak azzal egészítem ki: legyen a zenebarátok körének első programja; harc Miskolc 'hangversenyterméért! Meggyőződésem, hogy hangversenyéletünk kifejlődésének egyik fő akadálya a korszerű hangverseny- terem hiánya. A zeneművészeti szakiskola, az úgynevezett zenepalota hangversenyterme kicsi; A színház akusztikája rossz, megszerzése hangverseny céljaira igen drága. A színháznak hangversenyzongorája nincs, a zongoraszállítás igen nehézkes. A régi hangversenyteremben jelenleg a Kossuth-mozi működik; Olyan hangversenyteremre van szükség, amely valóban a jó zene fellegvára lesz, ahová a közönség a jó zenéért megy. Földvári elvtárs a zenekultúra ABC-jének megismertetését és megszerettetését javasolja. Csak kiegészítem ezt a nevelőerejű programot, amikor azt mondom: miért ne legyen Miskolc és Borsod megye jó példa? Kodály végső célja: a zenei kulturális felemelkedés lehetőségének egyetlen útja a mindennapi éneklés minden magyar ember számára. Ahogy mindennap olvasunk újságot, vagy regényt, úgy énekeljünk mindennap néhány népdalt egyedül, vagy kórusban. Ennek gyakorlása, oktatása az általános iskolákban kell, hogy történjék. De azért, hogy idáig eljussunk, hogy az általános iskolákban mindennapos éneklés, mindennapi énekóra legyen, harcot kell folytatnunk. Legyen ez a harc is a Hazafias Népfront által vezetett zenebarátok körének országos jelentőségű kulturális feladata. Van már olyan általános iskolánk, ahol mindennapos éneklés folyik. Büszkék lehetünk rá, hogy itt Miskolcon is van ilyen úgynevezett éneklő, vagy zenei általános iskola, melynek három osztálya e tanévben nyílik meg. Pillanatnyilag mind a három osztály a tanítóképző gyakorló iskolájáéhoz van kapcsolva, mint zenei tagozatú iskola heti 6 énekórával. Az éneklést legkiválóbb énekpedagógusaimk vezetik. Világos, hogy a napi éneklés gyakorlásai gyermekkorban hozza az igényli magával, hogy azt később felnőtl korban is megtartsa. Ebből a gondolatból fejlődhetnek ki a jó öntevó* kény kórusok; Addig is, míg minden iskola eljul a 6 órás éneklésig, tegyük a követ-* kezőket: Létesítsünk Miskolc minden általános iskolájában és a vidéken ott, ahol lehetőség van rá, egy éneklő tagozatú osztályt, továbbá a meglévő zenei általános iskolát önállósítsuk státusában, adjunk neki önálló épületet* Csak a napokban hallottam, hogy a városi pártbizottság és a városi tanács harcot indított a volt zsidó iskola épületének visszaszerzéséért* Engedje át az épületet a belügyminisztérium és adjunk benne helyet a zenei általános iskolának. Az épület többi részét adjuk át az I. kerületi Egressy Béni zeneiskolának* amely 450 növendékkel működik már 4 éve épület nélkül, illetve a mi nyakunkon, a Zeneművészeti Szakiskola épületében, akadályozván mindkét nevelő intézmény zavartalan munkáját. Ügy tudom, hogy a belügyminisztérium hajlandó is átadni az épületet. Egyezzék meg tehát a két testvér minisztérium — az oktatási és a népművelési —, hogy ki mennyi helyet foglalhat el benne; Ha az itt javasolt kulturális programot Miskolc városa végrehajtaná, lenne színiházunk, hangversenytermünk és önálló zeneiskolánk. Országszerte példát mutatnánk nem« csak kulturális fejlődésünk, hanem a nép vagyonának gazdaságos kihasználásában is. Ezeket a javaslatokat vegye kezébe a Hazafias Népfront és az általa vezetett zenebarátok köre, ilymódon mi, akik a zenei nevelés erkölcsi erejét és eredményét hirdetjük, meg lennénk nyugodva afelől, hogy Miskolc valóban fejleszteni akarja zenei kultúráját*