Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)
1956-09-23 / 225. szám
ÉSZAKMAGYARORSZAC Vasárnapi, 1656. szeptember 23. 8 lu wni HÁROM hónapja múlt, hogy Stinklhuber Kamill büszkén dagadó mellel lépett ki az iskola kapuján, kezében a díszes nyomású bizonyítvánnyal, amely arról tanúskodott, hogy a középiskola elvégzése után az alulírott bizottság »érettnek nyilvánította«. Mint ilyenkor lenni szokott, összeült a Stinklhuber család teljes kollektívája, hogy ünnepélyesen fogadja a család megérett tagját és döntsön a pályaválasztásáról. Stinklhuber Eduárd úgyis, mint apa és úgyis mint nyugalmazott sóhivatali főtiszt, átvette a bizonyítványt, hosszasan szemlélte, majd c vikkerét az asztalra koppantva megszólalt: — Hiába, ilyen világ ez! Egy Stinklhubernek ilyen bizonyítványt képesek adni! Tiszta elégséges, csak éppen hogy megfelelő. — Szentséges istenem! Mi lett ebből a gimnáziumból! — siránkozott a mama. — Jaj, amikor még főtisztelendő Blumenstock Xaver páter volt az igazgató, ilyen nem fordulhatott volna elő! Hogy fogsz most elhelyezkedni valahol, édes magzatom!? — Valami protekciót kell keríteni, anélkül ebben a világban nem lehet boldogulni, — vélekedett a papa. Kamillka egykedvűen piszkálgatta az orrát. Látszólag nem érdekelte túlságosan a szülői jajveszékelés. Ö tudta legjobban, hogy még ezt az elégséges bizonyítványt is alig-alig érdemelte meg. Valahogy csak lesz majd, gondolta és várta a családi tanács döntését. Az nem sokáig váratott magára. Miután a családi tanács csaknem valamennyi tagja egyetértett abban, hogy Ka- millkának protekcióra van szüksége, megbízták Melánia tantit, hogy azt szerezze is meg, mivel Melánia jelenlegi állása révén ide-oda tudhat némi kapcsolatot teremteni. Melánia néni, hétköznapi életében a HŰHÓÉRT vállalat gépírónője, legelőször is kiszemelte a vállalatot, amelyet Kamillka majd boldogítani fog. Hosszas megfontolás után a Transimpexre esett a választása, mert a szállítási csoportnál felfedezni vélt egy Kamillka képességeinek megfelelő munkakört és a Transimpex igazgatójának a gépírónője, tavalyelőtt együtt nyaralt a Balaton mellett a Melánia néni sógorával. etÖSZÖK is KÍSZEMEíTE A ííÁJAJATOT... Pontos haditervet dolgozott ki az ostromlott állás elnyerésére. Megkérte először az osztályvezetőjét, az ÜB-elnökét, az igazgatóját és a vállalati sportfelelőst, akik mind igazolták, hogy Stinklhuber Melánia kartársnő kifogástalan munkaerő, mindenhez és mindenkihez jól viszonyuk, stb., minekfolytán nevezett unokaöccse sem lehet rossz ember és nem lehet alkalmatlan a Transimpex szállítási csoportjánál való alkalmazásra. Utána felkereste a háztömbbizalmit és attól kért és kapott egy hasonló tartalmú igazolást. Ugyancsak igazolást szerzett be arról is, hogy Stinklhubet Eduárd rendes lakó, fizeti a házbért idejében, a szemétdíjat is, éjszakánként nem szokott kimaradoz- ni és járatja a pártsajtót, így Kamill fia az állás betöltésére alkül- más. EZEKET az igazolásokat szépen rendezte egy regiszteres dossziéban és azzal felkereste a kerületi, majd a városi tanácstagot és támogatásukat kérte. A tanácstagok feljegyezték a kérést. Ugyanezt tette még harmincegy különböző beosztású személy, akiket Melánia tanti támogatásuk kérése céljából felkeresett. A Stinklhuber család ragyogó arccal figyelte Melánia akcióit. — Nem hiába volt Melánia a családban a legélelmesebb mindig, — vélték, — ő ebben a világban is feltalálja magát. j Eközben a Transimpex igazgatójához egymásután érkeztek az ajánlólevelek, telefonhívások, melyek mind az ifjú Stinklhuber Kamill jótulajdonságait dicsérték és alkalmazásra ajánlották. Az első párat még türelemmel fogadta, később egyre idegesebben olvasgatta. Ki a csoda ez a Stinklhuber Kamill, hogy ilyen nagy cécót csinálnak vele? És miért kell a szállítási csoportnál egy kis adminisztrátori álláshoz ennyi szükségtelen protek- tort igénybevenni? Miért nem jelentkezik személyesen, minden protekció nélkül? Gyanús, roppant gyanús! Behívta a titkárnőjét: — Mit tud erről a Stinklhuber- ügyről? — Nálam is ■'ián még néhány ajánlólevél, — mondta csendesen a titkárnő, — tavalyelőtt együtt nyaraltam az egyik rokonával. — No, és az mit jelent? — Tulajdonképpen semmit, de ez a Stinklhuber család, hogy is mondjam, nem tudja elképzelni, hogy ■másképpen is lehet valamit elérni, mint protekcióval. — Na, hát majd megértik! PÁR NAP múlva a Stinklhuber család értesítést kapott, hogy a pályázott állást már betöltötték. — Az isten se tud ezeken kiigazodni! — sóhajtott Melánia tanti. — Pedig mennyi protekciót szereztem! Űgylátszik, más ügyesebb volt nálam. (B. M.) BOR S-őj iméi AZ UTITÁRSHOZ T. Üti társam! /An bizonyára nem emlékszik rám, ha egyébként az utazásra emlékszik is. Az étkezőkocsiban láttam önt. Csendesen üldögélt egyedül, reggelizett, majd elégedetten kortyolgatta a sört abból az üvegből, amelyet a pincér az asztalra tett. Nagyon jó lehetett a sör. mert még a szemüvegét is feltette, hogy a címkét elolvassa. »Budweiser Bier« — olvasta, elégedetten bólintott és kortyolgatott. Látszólag unta magát. Két férfi ült az asztalához, eszegettek, söröztek és beszélgettek, ön egy kis ideig csendben hallgatta, majd amikor arról beszéltek, hogy egyikük külföldre utazik rokonai meglátogatására, felélénkültén belekapcsolódott a beszélgetésbe. Elmesélte, hogy gyakran jár külföldön, ismeri a köröttünk lakó népek gazdasági viszonyait, igényeit, tudja, hogy miben hol »szűk a kereszt- metszet« stb. A két asztaltárs álmél- kodva hallgatta. Azután részletes tanácsokat adott, hogy hová mit vigyen az ismeretlen, mit érdemes vinni, mit lehet előnyösen csemcsel- ni, a vámőröket hol és milyen módon lehet »átejteni«, Csehszlovákiába milyen karórát, Romániába milyen női retikült érdemes vinni. Mire Vámosgyörkre értünk, a két asztaltárs az Ön jótékony közreműködése folytán képzett külföldi utazóvá vált. össze is állítottak egy jegyzéket, hogy Budapesten miket szerezzenek be az utazás előtt, de gazdaságföldrajzi ismeretük is bővült néhány olyan adattal, amit az iskolai tankönyvekben hiába kerestek eddig. A határátlépéssel összefüggő cserebere-oktatás lezárása után mindenféléről beszélgettek. Többek között az asztalon álldogáló sörösüvegekről, illetve a sörről is. Egyöntetűen dicsérték, latolgatták, vajon a minősége és az ára hogyan »viszonylik« egymáshoz. Üjra Ön vitte a szót. A mindenhez értő szakember fölényével jelentette ki, hogy az importcikkek fogyasztói árában a csomagolás ára is benne van, tehát akármennvibe kerül ez a sör, megéri, mert egy nagyon jóképű palack marad emlékbe a fogyasztónak, ami így, paradicsombefőzés idején, semmiképpen nem lebecsülendő dolog. Hatvan után az asztaltársak elbúcsúztak, gazdag tapasztalatokkal és két zónapörkölttel rakottan távoztak. ön pedig egy távolabbi asztalnál ismerősöket fedezett fel és átült azokhoz. Nemsokára a pincér újabb üveg Budweis-söröket vitt az asztalához. /^sendben utaztunk közel hat^ van kilométert. Rákos előtt jártunk, amikor az egész étkezőkocsi ön felé fordult. Hangosan vitázott, mondhatnám úgyis, hogy veszekedett a pincérrel, mert az az üres sörösüvegeket — mint a többi asztalokról is —- az ön asztaláról is el akarta vinni. Mindenki természetesnek találta, hogy a végállomás előtt a pincér az üres edényeket összeszedje, csak ön nem. Hangosan bizonygatta, hogy a sör importáru, a palack pedig csomagolásnak tekintendő, tehát az velejár. Pro és contra sokan beleavatkoztak a vitába. A vita egy kis mozgást vitt a félórás késéssel közlekedő vonat fülledt, meleg étkezőkocsijának tespedt hangulatába. Tetszik ismerni a régi római követelést: »panem et circenses«!? Hát ez esetben, a követelés első részét az Utasellátó teljesítette, a cirkuszt pedig ön szolgáltatta. A vita nem dőlt el az étkezőkocsiban, senki nem tudta megcáfolni a pincérnek azt az állítását, hogy ő meg van terhelve az üvegekkel, s ezt mindenféle jegyzékekkel bizonyította is, így a vita a Keleti pályaudvar egyik hivatalos irodájában folytatódott, ahová ön olyan büszkén vonult be, mintha kizárólag ezért utazott volna fel Budapestre. Nem érdekel különösebben a vita kimenetele, csak egyre vagyok kíváncsi és ezért írok Önnek ismeretlenül is: IVf i lett a sorsa annak a sörösüvegnek, amit ön — még a csencselési oktatást követő sörösüveg-eszmecsere során, tehát egy órával a pincérrel való üveg-vita előtt — szép csendben az aktatáskájába rejtett? Erősen megkülönböztetett tisztelettel üdvözli: BORSODI BORS ESZ ARM AGY ARORSZ AG A Magyar Dolgozók Pártja Megyei Bizottságának és a borsodmegyei tanács napilapja. Szerkeszt!: a szerkesztőbizottság. Felelős kiadó: Földvári Rudolf. SZERKESZTŐSÉG: Miskolc, Széchenyi u. SO. Telefonszámok: 15—015. 15—016, 15—017. RT ADÓHÍV AT Ali: Miskolc, Széchenyi u 30 Telefon: 15—907. 35-007. Terjesztik: a Megyei Postahivatal Hirlap- osztálya és a hírlap kézbesítő postahivatalok. — Előfizetés: postahivataloknál és kézbesítőknél. Borsodmegyei Nyomdaipari Vállalat Miskolc^ ßöUet&kfa VAJON MOST KIVEL LESZ AJÁ NLATOS JÓBA LENNI strandol ^ ÍGY IS LEHET ORVOSOLNI A SÉRELMET AZ ÁTSZERVEZŐK FIGYELMÉBE Megfelelő embert megfelelő helyre! Megmagyaráztam Vasárnap volt, forró délelőtt. Mégis a játszóterek, parkok, az utcák megteltek vidám emberekkel. Én már hazafelé igyekeztem. Azon töprengtem, hogy vajon a Holdrakéta eléri-e majd az ismeretlen bolygót, és, hogy a Marson terem-e görögdinnye... Eddig jutottam gondolataimban, amikor hirtelen elém kanyarodott egy ember. Kövér volt, izzadt kegyetlenül. Kezében kisebb csomag. Megállt előttem, s így szólt: — Tessék megmondani, merre van a H-épület ötödik szekciója? Sárospatakról jöttem, itt lakik egy jó ismerősöm, őt keresem. Szívesen megmagyarázom, csak jól tessék figyelni. — Menjen végig ai Á úton, a B- és az F-épület mellett. Az F-épület sarkánál forduljon balra, ott van a tanács, balra esik az M-épület, — még vakolatlan —. jobbra pedig az iskola. Az iskola mellett menjen végig egészen a moziig és a mozi mellett megtalálja a C utat. Itt aztán a Q, az R- és az S-jelű kockaépületek, illetve a Bükk-szálló és a C út déli oldalán megtalálja a H- épületet. Az idegen értetlenül figyelte magyarázatomat, én pedig, mivel őt nagyon szimpatikusnak találtam, tovább magyaráztam: — A H-épület tehát megvan. Az ötödik szekció körülbelül a római egyes és a római kettes jelzésű épület közé esik. Ott csengessen be a házmesternek, s ő majd megmondja, hogy hol lakik, akit keres. Tetszik érteni, úgye? Az idegen kissé elsápadt, egy pillanatig habozott, aztán katonásan kivágta: — Ho.;ke..; hogyne; ; . Hirtelen satikonfordult, s elindult. Jóebédhez szólt a nóta, mire hazaértem. Rádióztam, ettem, ittam, tétlenkedtem, de az az idegen sehogy sem ment ki a fejemből. Rettenetesen fúrta az oldalamat a kíváncsiság: vajon megtalálta? A fojtó meleg álomba ringatottj Álmomban megjelent előttem az idegen, s szúrós szemekkel, szemrehányóan nézett rám és így kiáltott: — Becsapott! Gazember! Délután a feleségemmel sétára indultam arra a H-épület felé. Egy- szercsak..; jajj!... egy sarkon elém kanyarodott a délelőtti idegen* Szólni akart, de én megelőztem: — Hát... izé... öööö-... nem talált? meg? Ne haragudjon, én nem tehetek róla, hogy eddig Kazincbarcikán még nem adtak nevet az utcáknak. — Most már csak azt mondja meg, — sóhajtott az emberem, — hogy a vasútállomáshoz merre vezet a legközelebbi út. Ismét magyarázni kezdtem: — Kimegy az Á útra. A B-épület mellett átmegy a C-épülethez, aztán ott a vasúti vágány mellett, a J-épülettel szemben... Mondanom sem kell, a magyarázat miatt lekéste a vonatot is. (SZEGEDI) Építkezéshez, feltöltéshez kiválóan alkalmas ?enerátorsa!afeot a Miskolci Üveggyár nagymeny- nyiségben ingyen ad. Jelentkezés az üveg-gyárban. Miskolc, Tatár utca 56. szám.
