Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-23 / 225. szám

▼Márnán, 1956. szeptember 25. MZAKMAOTAKOR8ZAO Apró Antal nyilatkozata a területrendezésről Éjszakai repülés Miskolcon A MÖHOSz miskolci csoportjának Szőnyi Márton repülőklubja az országban elsőként megkezdte a fiatal tár­sadalmi motoros repü­lők éjszakai repülős­kiképzését. Az éjsza­kai »vakrepülésben« azok vesznek részt, akik nappal lefüggö­nyözött vezetőfülké­ben, minden külső irá­nyítás nélkül, csupán a műszerek után tájé­kozódva tudnak biz­tonságosan repülni. A kiképzésben részt­vevő repülők társadal­mi munkában készí­tették elő a repülő­teret éjszakai repülés­re, az előírásoknak megfelelően. A beren­dezés elkészítéséhez a diósgyőri nagyüzemek értékes segítséget nyújtottak. Az első éjszakai re­pülésre a péntekre vir­radó éjszaka került sor. Az irányfényekkel, leszálló jelekkel kivi­lágított repülőtérről Farkas Endre és Já­nosi József szállt fel az első géppel, hogy az előírt feladatokat elvégezze. Ugyancsak ez éjszaka indult első éjszakai repülésére Szauer Endre 23 éves fiatal' motoros repülő is. Az ifjú miskolci re­pülők között nagy ér­deklődést váltott ki az éjszakai repülős-kikép­zés, melyet két héten keresztül tartanak. Megkezdték az új, ötszáz ágyas miskolci kórház építését Az egyre növekvő Miskolc betegellátásának megjavítására új, 500 ágyas kórház építését kezdték meg. A nyolcemeletes »kórházpalota« Mis­kolc új városrészében, a Kilián gimnázium mellett lévő lakótelep szom­szédságában épül. Az ország legmodernebb kórházában a belgyógyászat, sebészet melleÚ külön 80 ágyas gyermekosztályt, tüdő- és nemibeteggondozót, valamint korszerű járóbeteg rendelőintézetet létesítenek. Több, korsze­rűen felszerelt műtő, röntgenszobák,'valamint fizikoterápiás kezelés biz­tosítja a betegek legkorszerűbb gyógyítását. A kórházban több mint 50 orvos foglalkozik majd közvetlenül gyfc gyítással. A kórháznak külön konyhája, valamint mosodája is lesz. Az új kórház építése berendezéssel együtt mintegy 60 millió forint­ba kerül és a második ötéves terv országos viszonylatban is egyik leg- nagyobb egészségügyi létesítménye lesz. A tervek szerint a hétfőn meg­kezdett földmunkát tavaszig elvégzik, s akkor látnak hozzá a falak épí­téséhez. Az év végéig íöbli iiz’et éöii5, vendéglő és míiszali klub nyílik az új tiszaparti városban Mint ismeretes, a Minisztertanács elfogadta a területrendezésről az or­szággyűlés elé terjesztendő javaslat szövegét. A Magyar Távirati Iroda munkatársa a javaslattal kapcsolat­ban kérdéseket intézett Apró Antal­hoz, a Minisztertanács elnökhelyet­teséhez, a területrendezési kor­mánybizottság vezetőjéhez. Az aláb­biakban közöljük a kérdéseket és Apró Antal válaszát. Kérdés: — Milyen célkitűzések teszik szükségessé a területrendezést és milyen szempontok vezetik a kor­mányzatot a javaslat összeállításá­nál? Válasz: — Az ország jelenlegi közigazga­tási beosztásának átszervezése, az elaprózott megyék, járások, Buda­pesten a kis területek összevonása olyan intézkedés, amely elősegíti, hogy az állam mind eredményesebben teljesítse alap­vető gazdasági-, szervező- és kulturális nevelő funkcióit. A nagyobb megyék, járások ki- . alakításánál arra törekszünk, hogy az igazgatási egységek lehetőleg egybeessenek a gazdasági körzetek­kel és minél egyszerűbb, minél ol­csóbb legyen az államigazgatás. A Magyar Dolgozók Pártja III. kongresszusa kimondotta: olyan rendszabályokat fogana tosítsunk, amelyek az államigazgatást egysze­rűbbé, olcsóbbá teszik. E határozat végrehajtása során már eddig is ■ tettünk intézkedéseket. Áliamigaz­. gatásunkban az elmúlt évben is szá­mos egyszerűsítést hajtottunk vég­re; látnunk kell, hogy az eddig vég­rehajtott egyszerűsítési intézkedé­sek, a minisztériumok hatásköre egy részének átruházása a taná­■ .csokra, az önálló gazdálkodás kiala­kítása a nagyobb területeken szoro­san összefügg a megyék és a járá­. sok területének átrendezésével. A nagy történelmi múltra vissza- x tekintő megyei rendszert természe­tesen továbbra is fenntartjuk. A megyék és a járások területi összevonásánál a párt és a kor­mányzat ügyel arra, hogy a tervezett intézkedések figye­lembe vegyék a történelmi ha­gyományokat. Ez megnyilvánul a megyék elnevezésében is. Pél­dául a Szeged székhellyel meg­szervezendő déltiszántúli állam- igazgatási egységnek a terve- zetben a Békés—Csongrád me­gye elnevezést javasoljuk. A Minisztertanács az or&zággyű- \ésnek összevonás útján tizenkét megye kialakítására tesz javasla­tot. Ezek a következők: Baranya megye, Bács-Kiskun megye, Békés-Csongrád megye, r­Borsod-Heves megye. Fejér-Veszprém megye, Győr-Vas megye, Hajdú megye, Pest megye, Somogy megye, Szabolcs megye, Szolnok megye, Zala megye. A területrendezés nem egyes me­gyék és járások megszüntetését je­lenti, mert a fejlődés során kiala­kult társadalmi, földrajzilag egysé­ges, néprajzilag sajátos területek továbbra is fennmaradnak. E terü­letek azonban nagyobb földrajzi egységekké alakulnak át. Kérdés: Milyen előnyökkel jár a lakosság számára a javasolt területrendezés? Válasz: Erre vonatkozóan már vannak ta­pasztalataink. Ismeretes, hogy 1950- ben is hajtottunk végre területren­dezést, s ennek során egyesült pél­dául Borsod, Abauj és Zemplén megye. A volt Abauj és Zemplén megye lakossága már saját tapasz­talataiból tudja, hogy a főleg a mezőgazdasági jellegű terület számára igen sok előnyt jelentett az egyesítés az ipari .jellegű Borsod megyével. A la­kosság érdekét szolgálta például, hogy az Abauj-Zemplép-i lakos­ság a megyén belül jutott piac­hoz. A mezőgazdaságból felsza­badult dolgozók a megyén belül juthattak munkához, s igénybe vehették Borsod megye fejlet­tebb egészségügyi-kulturális in­tézményeit. Az egyesített terület a népgazdaság szempontjából harmonikusan fejlő­dött és csökkentek az igazgatási cé­lokra fordított kiadások is. A jelen­leg javait- területrendezés hasonló előnyöket jelent nemcsak az ipari, hanem a mezőgazdasági jellegű me­gyék lakosságának is. A területrendezés mindenekelőtt elősegíti, hogy az igazgatás jobb és olcsóbb legyen. Számos készülő ha­tásköri és szervezeti intézkedés cél­ja, hogy a dolgozókat közvetlenül érintő kérdéseket a jövőben a közsé­gekben és a városokban, de legfel­jebb a járásokban intézzék el. így átalakul a központi szervek és a megyei szervek államigazgatási sze­repe is, a megyék egyre inkább elvi irányító szerepet töltenek be. Az alsófokú helyi szervek hatáskörének növelésével a lakosság régi kíván­ságát teljesítjük. Nemcsak az ügyintézésbe, hanem gazdasági téren is megnyilvánul a területrendezés előnye. A megnövelt megyék nagyobb anyagi eszközök fe­lett rendelkeznek majd, s a na­gyobb hatáskör birtokában az eddiginél hathatósabban és a helyi kívánságokat fokozottab­ban figyelembevéve, fejleszthe­tik területüket. Kérdés: Hogyan gondoskodik a kormány­zat a területrendezés során létszám- felettivé váló dolgozókról? Válasz: A párt és a kormány legfontosabb feladatnak a dolgozók életszínvona­lának emelését tartja. Emelni akar­juk a nyugdíjakat, tovább akarjuk javítani a dolgozók életkörülmé­nyeit. Mindezt csak úgy érhetjük el, ha a termelés növelésén túl gazdasá gj életünk minden területén — az ál­lamapparátusban is — csökkentjük az igazgatással járó kötelezettsége­ket, takarékoskodunk. A megyék, a járások és Budapes­ten a kerületek összevonása, vala-! mint az ezzel párhuzamos egyéb in­tézkedések megvalósítása, jelentős számú dolgozót érint személyében, i eddig megszokott munkájuk helyett más területen kell elhelyezkedniök. A kormány tervet dolgoz ki az át­szervezés során létszámfelettivé váló munkaerők elhelyezésére, s gondoskodik arról, hogy a télvíz idején ne kerüljenek a jelenleginél hátrányosabb hely­zetbe. A Minisztertanács számos egyéb in­tézkedési: is tesz, hogy az átszerve­zés minél kisebb zökkenővel járjon, a munka folyamatossága biztosítva legyen. (MTI) Tiszaszederkény község határá­ban nagy munka folyik. Itt épül a Tiszavidéki Vegyikombinát dolgo­zóinak új, szocialista városa. A ti- szaparti városban jelenleg 363 új lakás épül. Az első kétemeletes, Lapostetős — tizenkét lakásos — házat augusztus 20-án adták át rendeltetésének. November végéig további hatvan lakás készül el. Ezekben a lakótömbökben fűszer, hús és tejboltot, valamint vendég­lőt is rendeznek be. A vendéglő és a műszaki klub az év végén nyílik meg. A klub három szobájában szakkönyvek, folyóiratok, társas­játékok várják majd az érdeklődő­ket. Az építkezés vezetősége már a télre készülődik, hogy a hideg na­pokon is zavartalanul folyjon a munka. Úgy döntöttek, hogy a két- százkilencvenegy lakásból álló hat épületet december végéig tető alá hozzák. Ennek érdekében új moz­galmat indítottak, amelynek az a lényege, hogy egy-egy emeletet tíz nap alatt építenek fel. A maguk­szabta határidőt pontosan betartják az építők. A téli munkák sikeres elvégzésére most központi habarcs­telepet létesítenek, ahonnan majd szivattyúkkal nyomják a meleg habarcsot az épületekbe. Nemrég kezdték meg a két csarnokból álló előregyártó telep építését, amely decemberben készül el. A telepen négy kazán dolgozik majd, s na­ponta hatszáz méter vasbeton­gerendát gyártanak. Az építkezés »téliesítésével-« a 291 új lakást a határidő előtt egy hónanoal adiák át rendeltetésének. 400 Fí-os SZOT utalványokat Anna-bányai szénnek ?yors és szervezett házhozszállítása céljá­ból átveszi a TÜZÉP V. sajóparti, Gábor Áron u. 24, Márta-bányai és Anna-bányai telepe. A fuvaro­soknál kézbenlévő, beváltatlan SZOT utalványokat is célszerű, az Anna-bányai szénnek házhozszál­lítása céljából, fenti telepeknek átadni. a ijimavau gépgyár vasszerke­zeti üzemének dolgozói 1954. dere­kán kezdték meg a kalapácsos da­rálók gyártását. Az eltelt több, mint két év alatt az ország: sokszáz falujába, termelőszövetkezetébe, állami gazdaságába jutottak el a jól bevált mezőgazdasági gépek. A diósgyőri gépgyár dolgozói pénte­ken készítették el az ezerháromszá­zadík darálót. A gyártás megkez­dése óta — szerkezeti és technoló­giai tökéletesítéssel —, több mini 80 kilogrammal csökkentették a darálók súlyát és körülbelül har­madával kevesebb idő alatt készí­tenek egy darabot, mint az első időkben. Az év végéig még 100 darab 24 kalapácsos daráló készül a diósgyőri gépgyárban. Az osztályharc néhány kérdése A Szovjetunió Kommunista Párt­** jának XX. kongresszusa rend­kívül nagy jelentőséget tulajdonított az osztály ha re helyes értelmezésé­nek s ezért felülvizsgálta az ezzel kap­csolatos érvényben lévő tanításokat, elméleteket. A kongresszus egyön­tetűen megállapította: nem helyt­álló az a megállapítás, amely sze­rint a szocializmus erőinek növeke­désével az osztályharc is tovább éle- Eődik. Miért nem helytálló a mai viszo­nyok között az osztályharc általános élesedéséről szóló elmélet? Elsősorban azért nem, mert az otóbbi évek során a szocializmus érői számára kedvezően alakult a nemzetközi helyzet. Olyan nagyje­lentőségű nemzetközi események, változások követték egymást, ame­lyek döntően a szocialista tábor ja­vára billentették a mérleg serpe­nyőjét. Hogy csak néhányat említ­sünk: A Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok végleg kilép­tek az elszigeteltség helyzetéből, a szocializmus világrendszerré vált. A szocialista tábor országai — köz­tük hazánk is — sikeres erőfeszíté­seket tettek a vitás nemzetközi kér­dések tárgyalások útján történő megoldására. Mindjobban szélesed­nek diplomáciai, kereskedelmi, kulturális kapcsolataink a nyugati kapitalista államokkal, fokozottan kibontakozik a nemzetközi munkás­egység megteremtésének lehetősége. Másodsorban azért nem helyes az osztályharc általános élesedésé­ről beszélni, mert a felszabadulás óta eltelt 11 esztendő alatt nálunk is alapvetően megváltozott társadal­munk politikai, gazdasági és kultu­rális arculata. Megerősödött népi de­mokratikus rendszerünk, megszilár­dult a munkásosztály hatalma. A kapitalista szektor a nagybirtokok felosztásával és az államosításokkal elvesztette hadállásait. (Jelenleg például Ernőd községben a volt földbirtokosok és kulákok tulajdo- ttaoan mindössze 39 hold földterü­let van.) A kulákok korlátozása he­lyett lényegében a kulákság egyré- szét már likvidáltuk, egyrésze pedig átadta földjét az államnak, vagy a termelőszövetkezeteknek. Az egész országban mindössze néhány ezerre tehető a kulákgazoaságok száma. A kulákság jórésze az élet különböző területein helyezkedett el, egyrésze pedig csak annyi földet tartott meg, amennyit maga és családja megművel. így a kulákságot nem le­het osztálynak tekinteni — csak mint osztálymaradvány létezik. Népi demokratikus rendszerünk megszilárdulása jelentősen gyengí­tette az osztályellenséget. Többen közülük beleilleszkednek népi rend­szerünkbe. pártunk Központi Vezetősége 1 megszívlelte a XX. kongresz- szusnak az osztályharc helyes ér­telmezésére vonatkozó útmutatásait, — felhívta figyelmünket a falusi osztályharcban, különösen a közép­paraszttal szemben elkövetett hi­bákra és azok gyors kijavítására. Nyíltan, őszintén kell beszélnünk. A valóság az, hogy az elmúlt évek­ben a lenini hármas jelszó követke­zetes alkalmazását hangoztattuk ugyan, a gyakorlatban azonban másként cselekedtünk. A kulákok korlátozása közben elkövettük azt a hibát, hogy sok jómódú középpa­rasztot kuláklistára helyeztünk. A kulákok ellen foganatosított admi­nisztrációs rendszabályok ezeket a középparasztokat is sújtották. Mind­ez sértette a dolgozó parasztok igaz­ságérzetét, közülük többen eltávo­lodtak pártunktól, rendszerünktől. Az emődi középparasztok például egészen ez év elejéig — pártunk parasztpolitikájának megváltozá­sáig — kerülték a falu párttitkárá­val, pártfunkcionáriusaival való ta­lálkozást Túlságosan merev határt szab­junk a középparasztság és a kulá­kok között. Volt idő, amikor a kö­zépparasztok szükséglete iránt nem tanúsítottunk kellő figyelmet, nem hallgattuk meg véleményüket, nem igyekeztünk szövetségesünknek megnyerni. Sokhelyütt nem bíztak eléggé a középparasztban, mert an­nak talán jobb életmódja volt, mint a szegényparasztoknak, vagy a ter­melőszövetkezeti tagoknak. A kö­zépparaszt gazdasági erősödését, a saját és családja szorgalmas mun­kájából teremtett jómódot sokszor azonosították a kulákosodás folya­matával. Jogtalanul kulákká minő­sítettek olyan középparasztokat, mint idős Kosa Lajos, Mió Bertalan, idős G. Rémiás István emődi lako­sokat és még sok másokat, akik a valóságban nem voltak kizsákmá­nyolok, cselédet sohasem tartottak. Ezt jól tudták a községbeliek is, de nem volt könyörület számukra. Idős Kosa Lajos középparaszt egész életében családjával művelte földjét, mégis 1949-ben kuláklistára tették. Állandóan zaklatták, koholt vádak alapján több ízben letartóz­tatták. 1953-ban 6 hónapi kényszer- munkára ítélték. Elszomorító esetek voltak ezek. Mo6t igazságot szolgál­tatunk id. Kosa Lajosnak, Mió Ber­talannak és velük együtt többezer középparasztnak. Visszakapták be­csületüket, munkakedvüket. A ku­láklistára helyezett középparasztok ügyének rendezése kedvező vissz­hangot keltett dolgozó parasztsá­gunk körében. A jövőben kettőzött erővel kell őrködnünk, hogy senkit se sújtsunk igazságtalan ítéletekkel, soha ne forduljon elő, hogy közép­parasztokat kulákokká nyilvánít­sunk. lónéhény helyen tapasztaljuk, ^ hogy többen nem értik meg az - osztályharcban bekövetkezett változásokat, az osztályharc mai ala­kulásának szükségességét, okait és körülményeit. Sokféle nézet kava­rog az emberek fejében, sokféle vé­lemény hangzik el. Főként falusi pártszervezeteinkben és helyi állami hatalmi szerveinkben bizonytalan- kodnaki Megesik, hogy az egyik végletből a másikba esnek. Van olyan nézet, amely az osztályharc jelentőségét próbálja kisebbíteni, a másik pedig mesterségesen tovább akarja élezni. Mindkét felfogás ká­ros, ártalmas a párt politikájára nézve. Mert mi lenne, ha nem vennénk figyelembe, hogy a nemzetközi hely­zetben enyhülés állt be és hogy ha­zánkban hallatlanul megnövekedtek a szocializmus erői? Mi értelme len­ne, ha folytatnánk korábbi évek mesterségesen szított osztályharcból eredő politikáját? Nyilvánvaló, hogy törvénytelenségek sorozatát követ­nénk el egyes dolgozó rétegekkel szemben, eltávolítanánk magunktól a középparasztság nagyrészét. Meg­ismétlődnének azok a súlyos hibák, amelyek kijavításáért napjainkban fáradozunk. S nem utolsósorban elejét vennénk a XX. kongresszus hatására kialakult új, egészséges légkör terjedésének, meggátolnánk hazánkban a demokratizálási folya­mat térhódítását. Ezt pedig nem akarjuk. Súlyosan hibáznánk azonban ak­kor is, ha ezután lebecsülnénk az osztályharc szerepét társadalmi rendszerünkben, ha a legkisebb mértékben is elnézőek lennénk az osztályidegen elemek demokrácia­ellenes, pártellenes megnyilvánulá­saival szemben. felvétve találkozunk olyan meg- nyilvánulásokkal is, amelyek egyáltalán nem tartják szükséges­nek az osztály harcot. Az osztály­ellenség és védelmezői azt szeret­nék, ha kezet nyújtanánk minden­kinek, tekintet nélkül arra, hogy kulák, földbirtokos-e az illető, vagy jogtalanul kuláknak nyilvánított középparaszt. Nem szükséges bőveb­ben magyarázni, hogy mindez hiú ábránd, ami nem valósulhat meg. Pártunk politikájából következik, hogy a jogtalanul kulákká nyilvání­tott középparasztoknak igazságot szolgáltatunk. Orvosoljuk jogos sé­relmüket, s megvédjük őket min­denfajta törvénytelenséggel, túlka­pással szemben, az osztályellenség­gel azonban egyességet soha nem kötünk. Fontos feladatunk, hogy éberek legyünk és felfigyeljünk az ellenség legkisebb mozgolódására, politikai aktivitására és az ellenük folytatott harcban legfőbb fegyvernek a poli­tikai felvilágosító munkát tekint­sük. A falu népe előtt leplezzük le az osztáfyellenség esetleges kártevé­seit, tárjuk fel szándékait. Szüntele­nül törekedjünk arra, hogy szemer­nyi befolyást se gyakorolhasson a becsületes emberekre, a község dol­gozó parasztjaira. Politikailag elszi­getelni az osztályidegen elemeket a falu aprajától és nagyjától — falusi pártszervezeteink, az egész párttag­ság egyik fontos feladata. De ez a munka még gyengén halad. Éppen ezért az osztályharc jelenlegi sza­kaszában a fő erőt a politikai ne­velőmunka megjavítására fordítsuk. A marxizmus tanítása szerint amíg osztályok vannak, osztályharc is folyik, de — a körülményektől füg­gően — más és más formák között* Amikor tehát az osztályharc alaku­lásáról beszélünk, azalatt az osztály­harc formájának megváltoztatását értjük, nem pedig az osztályharc szükségességét, avagy szükségtelen­ségét vitatjuk. A kapitalista környezet, az ellen­séges sajtó és rádió propagandájá­val számolnunk kell. Figyelembe kell venni azt is, hogy egyes osz­tályidegen elemek nem nyugszanak bele vereségükbe. Ezért éberek le­gyünk mindig. Harcoljunk ellenük, minden ellenséges megnyilvánulás ellen, de ennek a harcnak főformá­ja a politikai munka, az építő, ne­velő munka legyen. A jövőben, még a kuláksággal ^ szemben sem az adminisztra­tív rendszabályok alkalmazását kell előtérbe helyezni, hanem azon kell igyekeznünk, hogyha lojálisak a rendszer iránt, őket is átneveljük és céljaink szolgálatába állítsuk. Csak akkor sújtsunk le rájuk törvényeink szigorával, ha ártanak rendszerünk­nek, ha szabotálják az állammal szembeni kötelezettségek teljesfté- sét-* LOVAS LAJOS Elkészült az ezerkárotn századik kalapácsos daráló a DIMÁVAG-ban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents