Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-23 / 225. szám

fmnmmmmm AZ MSP BQRSOD-ABAÖJZEMPIÉN MEGYEI BIZOTTSÁGA £$ A MEGYEI TANÁCS LAPJA Több szenet a hasának XII. évfolyam, 225. szám Ára 50 fillér Tiszielet és becsület a derekasan, iái dolgozó párt- és állami funkcionáriusoknak! CB. I.) Az utóbbi időben kissé di­vattá vált a pártfunkcionáriusok egyoldalú, elfogult, általánosító bí­rálata. Aki a júliusi párthatározat alapján áll, ezzel semmiképp sem érthet egyet, hiszen a párt egysége azt kívánja, hogy minden becsüle­tes funkcionáriust, párttagot és pár- tonkívülit tömörítsünk a júliusi ha­tározat köré és munkájukat asze­rint ítéljük meg, hogyan veszik ki részüket e fontos határozatok végre­hajtásából. De vajon ezt a célt elérjük-e, ha brutális támadást intézünk a párt­funkcionáriusok ellen? Úgy tűnik fel a dolog, mintha a múltban elkö­vetett igazságtalanságokat, törvény­sértéseket szinte kizárólag a funkcio­náriusok okozták volna, holott vilá­gos, hogy egész pártunk, sőt nem­csak a mi pártunk politikájának sú­lyos hibáiról van szó. Az ilyen igaz­ságtalan beállítás és a pártfunkcio­náriusoknak ezért történő bírálata nem helyes. Egyáltalán nem segíti elő a funkcionáriusok munkáját, to­vábbi fejlődését. Kétségkívül vannak pártfunkcio­náriusok, akik azt várják, hogy a Központi Vezetőség minden kérdést tisztázzon s utána majd ők is állást foglalnak, munkához kezdenek. Ez persze elítélendő. De a funkcioná­riusok többségére nem ez a jellem­ző! A párt- és állami funkcionáriu­sok többsége saját munkaterületén, saját pártszervezetében, a júliusi párthatározat megjelenése után azon­nal munkához látott, sikerrel dolgo­zik és sikerrel fog dolgozni a jövő­ben is a pártélet lenini normáinak helyreállításáért, a hibák orvoslásá­ért, a szocialista demokrácia kiszé­lesítéséért. Friss levegő támadt a. júliusi párt­határozat után: a szókimondás és a nyíltság levegője. A dolgozók fellép­nek a hibák ellen, mert együtt érez­nek a párttal. Ebben a légkörben a funkcionáriusok munkája a dolgozó' tömegék ellenőrzése alá kerül. Ez a nyílt, eleven kapcsolat nélkülözhetet­len ahhoz, hogy a párt- és állami funke ionár iuso k eredményesen dol­gozhassanak, hogy pártunk tömegbe­folyását szakadatlanul erősítsék. Azt kérjük a dolgozóktól, hogy a júliusi párthatározat talaján bírál­ják funkcionáriusainkat. Ahogy má­sok igénylik a türelmet és embersé­get, joggal igényelhetik pártfunkcio- náriusaink is, hogy türelemmel, em­berséggel és megértéssel ítéljék meg munkájukat. Nem tudunk, nem lehet egyetér­teni azokkal, akik kirohannak a pártfunkcionáriusok ellen és a párt ^országos politikájának hibájáért egyesegyedül a funkcionáriust von­ják felélősségre, ezért bírálják meg­engedhetetlen módon. Ne feledjük el, hogy a párt- és állami funkcionáriusok túlnyomó többsége jóhiszeműen követte el a hibákat, abban a meggyőződésben, .hogy a pártfegyelem és a szocializ­mus érdekei szerint jár el. A pártfunkcionáriusok munkájá­nak megítéléséiben most az a döntő, hogyan segítik a júliusi határozat megvalósítását, miként munkálkod­nak a párt politikájának érvényesí­téséért. Az a kérdés, vajon rendel­keznek-e azzal az odaadással, melyet nagy ügyünk, a szocializmus építé­se minden kommunistától megköve­tel. Az a kérdés, vajon rendélkez- nek-e a funkcionáriusok azzal az er­kölcsi bátorsággal, hogy felülemel­kedjenek saját, esetleges régebbi hi­báikon, hogy tudnak-e helyesen, tárgyilagosán ítélni, képesek-e arra, hogy helyes, a párt politikáját tük­röző tetteikkel is önkritikát gyako­roljanak ..esetleges elkövetett hibáik­ért. Napjaink gyakorlata és tapasz­talata azt bizonyítja, hogy pávtfunk- cionáriusaink rendelkeznek ezzel az erkölcsi bátorsággal. A mi pártfunkcionáriusaink követ­kezetesen dolgoznak a szocialista demokrácia kiszélesítéséért. Kétség­telen, hogy akad ezek között funk­cionárius, aki szavakban egyetért a júliusi párthatározattal, de tettei nem azt igazolják, az ilyeneket az élet félre fogja állítani a haladás útjából. Erről van szó tehát és nem a múlt sebeinek felszaggatásáról. A párt júliusi határozata azt kérte vala­mennyiünktől, hogy nyissunk tiszta lapot. Ezt a pártfunkcionáriusokat brutálisan támadók nem akarják megérteni. Vajon nem szembeszegü­lés ez a párt kérésével? Vajon me­hetnénk-e előre, ha a szemrehányá­sok Özőnének zsilipjét nyitnánk fel?! Meg kell azt is őszintén monda­nunk, hogy egyesek ezt az egészsé­ges légkört, a kibontakozó vitát ar­ra használják fel, hogy megtámad­ják a pártfunkcionáriusokat. Tagad­nak mindent, tagadják pártfunkcio­náriusaink csaknem 12 esztendős eredményes munkáját: a földosztást, a rohammunkát, a falujárást, a ha­talom megszilárdításáért folytatott mérhetetlen, felbecsülhetetlen küz­delmet. Amikor a pártfunkcionáriusok vé­delmeiben szót emelünk, ne gondol­ja senki, hogy ezzel a szocialista demokratizmust akarnánk korlátoz­ni. A brutális támadás, a demagógia ellen folytatott harctól senki se félt­se a demokratizmust. Aki támogatni akarja a demokratizmust, annak a párt mögé kell felzárkóznia, annak minden funkcionáriust, párttagot és pártonkívülit egyaránt a júliusi ha­tározat mögé kell tömörítenie. De talán nézzük meg közelebbről, kik is ezek a párt- és állami funk­cionáriusok? Miféle emberek? Mun­kások, dolgozó parasztok, értelmisé­giek. A munkásosztály, a dolgo­zó parasztság és az értelmiség legjobbjai, akik népi demo­kráciánk nagy eredményeinek el­érésében becsületesen, derekasan kivették részüket. Ezeknek az em­bereknek ne szavaznánk bizalmat? Kölcsönös bizalmat! E jelszó kell. hogy vonatkozzék a pártfunkcioná- riusakra is. Sikeres munkát csak a bizalom légkörében lehet végezni. Azok, akik bizalmatlanságot szavaz­nak a pártfunkcionáriusoknák, bi­zalmatlanságot szavaznak a munkás­osztály, a dolgozó parasztság, az ér­telmiség legjobbjainak. , : Aki figyelmesen tanulmányozta a- Magyar Dolgozók Pártja Központi; Vezetőségének határozatát értelmisé­gi politikánk néhány kérdéséről, an­nak figyelmét feltétlenül megragad­ja a következő megállapítás: „Értel­miségünkhöz tartozik a párt- és ál­lami funkcionáriusok nagy része is: gyakorlati munkájuk és az ezzel kapcsolatos tanulmányaik során megfelelő általános- és szakművelt­ségre tettek, illetve tesznek szert.“ Napjainkban is nagyon sokan tanul­nak az egyetemeken, középiskolák­ban, általános iskolákban. Sokan el­végezték az 5 hónapos, az 1 és 2 éves pártiskolát és sokan tanulnak ma is ezeken az iskolákon. Nem egy pártfunkcionáriusunk szerzett már oly magas műveltséget, mint egyes diplomával rendelkező egyének Ezekután vajon nem helytelen-e mű­ve le ti enséggel, tudatlansággal vádol­ni általában pártfunkcionáriusain- kat? Nagyon is helytelen és meg­gondolatlan vádaskodás ez! ) Jóakaratú, segítőszándékú, elvtár- sias, emberi, megértő bírálatot kér­nek, követelnek pártfunkcionáriuísa- ink. A szókimondás, a nyíltság friss levegőjében igénylik pártfunkcionári­usaink a dolgozó tömegek ellenőrzését mert tudják, hogy e nélkül eredmé­nyesen nem dolgozhatnak; mert tud­ják, hogy az építő bírálat nyomár jobban megfelelnek a párttagság bi­zalmának, a dolgozók bizalmá­nak. Amikor ezt a kritikát ezt a bírálatot kérik, igénylik, egy­ben. joggal visszautasítanak minden olyan hangot, amely a pártfunkcio­náriusokat brutálisan támadja, becs- mérli és majdnem 12 évi munkájuk­ban csak a hibákat veszi észre. Adjuk meg pártfunkcionáriusaink­nak. amit kérnek és ha mások sérel­mét orvosoljuk manapság, orvosol­juk a pártfunkción ár msekét is, el­végre ők is emberek, méghozzá nem akármilyen emberek, hiszen mindig ott vannak, ahol szükség van rájuk. A társadalom érdekében, népünk, a szocializmus nagy ügye érdekében áldozatot, fáradságot eddig sem saj­náltak és ezután sem fogják kímél­ni erejüket. Tisztelet és becsület a derekasan, jól dolgozó párt- és állami funkcio­náriusainknak. Munkálkodjanak oda­adással a dolgozó nép érdekében, a szocializmus építéséért, a párt ügyé­ért! í95ö szeptember 23, v< Elutaztak BudapA®|TÍ az UNESCO vezetői“^ Szombaton délelőtt kétnapos buda­pesti tartózkodás után elutazott a magyar fővárosból Luther Evans, az UNESCO főigazgatója és Tor Gjes- dal, az UNESCO tájékoztatási főosz­tályának vezetője. Búcsúztatásukra a ferihegyi repülőtéren megjelent Szarka Károly külügyminiszterhe­lyettes, Jóboru Magda, az UNESCO magyar nemzeti bizottságának elnö­ke, az oktatásügyi miniszter első he­lyettese és a külügyminisztérium több munkatársa. (MTI) A szuhakállói bányaüzem ifjú brigádjai élen haladnak a termelés­ben, hogy teljesítsék a pártnak tett ígéretüket. Képünkön: Homyák József ifjú brigádjának két tagja, Homyák András és Divinszky Máté csillébe rakja a kitermelt szenet. A brigád az utolsó dekádban 136.2 százalékra teljesítette tervét. Ülést tartott az országgyűlés jogügyi bizottsága Az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága szombaton ülést tartott. A bizottság meghall­gatta Molnár Erik igazságügyminisz­ter tájékoztatóját a legfontosabb tör­vényelőkészítő munkálatokról. A ké­szülő törvényjavaslatok közül már az országgyűlés legközelebbi ülés­szakán napirendre kerül az állam- igazgatási eljárás általános szabá­lyairól szóló törvényjavaslat. Ugyancsak a legközelebbi ülésszak elé kerül a polgári és büntető peres eljárás módosításáról szóló javaslat. A polgári eljárás módosításában egyebek közt lényeges az a rendel­kezés, amely egyszerűsíti a házasság felbontására irányuló eljárást. Az igazságügyminiszter tájékoz­tatta a bizottságot több, már készülő törvényjavaslatról is. Ezeket részben az országgyűlés következő üléssza­kain tárgyalják. Ilyenek például a választójogi törvény, valamint a Munka Törvénykönyvéinek és az ál­lampolgársági törvények reformja, részben pedig egy hosszabb lejáratú, Ötéves törvényelőkészítő munka ré­szei. Végül a bizottság foglalkozott az országgyűlés legközelebbi ülésszaka elé kerülő területrendezési törvény- javaslat kérdésével is és elhatározta, hogy a javaslatot egész terjedelmé­ben és minden részletében alaposan és megfelelő időben megvitatja. (MTI) Kicserélték a magyar-jugoszláv határjelek karbantartásáról és feiúiitásáról szóié egyezmény ratifikációs okmányait A Magyar Népköztársaság kormá­nya és a Jugoszláv Szövetségi Nép- köztársaság kormánya 1956 január 18-án Belgrádban egyezményt kötött a magyar—jugoszláv határon a ha­tárvonal és a határjelek felújítására és karbantartására. Az egyezmény ratifikációs okmányait szombaton délben Budapesten cserélték ki. A ratifikációs okmányok kicseré­léséről szóló jegyzőkönyvet magyar részről Sebes István külügyminisz­terhelyettes, jugoszláv részről Dalibor Soldatie, a Jugoszláv Szövetségi, Népköztársaság budapesti rendkívüli követe és meghatalmazott minisztere írta alá. (MTI) Ruházati cikkek őszi kiárusítása Szeptember 23-án a kereskedelem megkezdi az őszi cikkek kiárusítását. Ezek között olyan ruhadarabok van­nak, amelyek hosszabb idő óta fek­szenek a raktárakban, így például csizmonadrá^ök, i*őí ttfpsed ’ kábát- és ruhaanyagok, különböző méretű női kulikabát, női télikabátok, ezenkívül blúzokat lehet vásárolni csökkentett árakon. (MTI) Hétfőn megkezdi működését a belügyminisztérium sajtóirodája Pőcze Tibor belügyminiszterhelyettes sajtótájékoztatója. Szombaton a belügyminisztérium tiszti házában tartott értekezleten Pőcze Tibor rendőrvezérőrnagy, bel­ügyminiszterhelyettes tájékoztatta a sajtó és a rádió képviselőit arról, Üogy ismét megalakult a belügymi­nisztérium sajtóirodája. Bejelentette, hogy az iroda hétfőn, szeptember 21-én kezdi meg működését. — A demokratizmus szélesedéséhez hozzá­Bata István üdvözli távirata a bolgár néphadsereg napja alkalmából Pert Pancsevszki hadseregtálbomok elvtársinak, a Bolgár Népköztársaság nemzetvédelmi minisztere Szófia A bolgár néphadsereg napja al­kalmából forró üdvözletemet és őszinte jókívánságaimat küldöm a testvéri bolgár néphadsereg harco­sainak, tisztjeinek és tábornokainak. Kívánom, hogy a bolgár néphad­sereg további sikereket érjen el a harci és a politikai kiképzésben, a béke, valamint a bolgár nép eredmé­nyeinek megvédésében. Budapest, 1956. szeptember 23-án. Bata István vezérezredes, a Magyar Népköztársaság honvédelmi minisztere. tartozik — mondotta többek között —, hogy az állampolgárokat, az or­szág lakosságát az élet minden terü­letéről az igazságnak megfelelően és időben tájékoztassuk. Ezt a célt szol* gálja á belügyminisztérium sajfótrei ' dájának újbóli létrehozása is A la­kosság joggal elvárja, hogy erről a területről is nyíltan, őszintén meg­mondjuk mi a helyzet,, beszéljünk munkánkról, eredményeinkről, hibá­inkról és kérjük a lakosságot, hogy segítsen nekünk. Egyik legfontosabb feladatunk minden erővel harcolni azoknak a hibáknak kiküszöböléséért, amelyek a múltban gyakran súlyos törvény- sértések formájában előfordultak — hangoztatta. — A törvényesség meg­szilárdítása terén máris jelentős eredményeink vannak, egyre ritkáb­bak a törvénysértések, s nincs olyan törvénysértés, amit ha felfedünk, megtr-iatlanul maradna. (MTI) (juhász néni gondtalan öreg napjai Ahogy elhagyjuk Borsodivánka utolsó házait, az országúitól jobbra egy magasranyúló akácfacsoport mögül kis fehér épületek tűnnek fel: a József Attila Termelőszövetkezet baromfitelepe. Itt helyezték el a 'zözös aprójószágot, ahol zavartalanul szaladgálhat­nak, s szekerek, autók nem zavarják a százával nyüzs­gő kis állatokat. Olyan szép helyet választottak erre a célra, hogy dús fáival, az ott folyó tiszta patakkal akár nyaralónak is beillene. Ennek a szép kis telepnek a „vezetője“ özv. Ju­hász Istvánná. Ide jár naponta dolgozni, csaknem az­óta, amióta megalakult a József Attila Tsz. Juhász néni 73 éves. Az élet gondjai milliónyi ap­ró ráncokat gyűrtek napbarnított arcára. Szemét szo­rosan összehúzza, ha a távolba néz, így szemléli mesz- sziről is az idegeneket, akik elég ritkán fordulnak meg a telepen. Eltörölhetetlenül élnek benne a ke­serves évtizedek erhlékeí, de az a néhány gondtalan év, amit a tsz-ben töltöttszinte megfiatalította az őszhajú asszonyt, örül a látogatóknak, hisz teljesen egyedül van naphosszat, aztán csak az idegeneknek lehet büszkélkedni a baromfiakkal. A tsz. tagjainak mit meséljen róluk, hisz úgyis tudnak mindent. — Hat éve dolgozom ezen a telepen, de a tsz-nek már 7 éve vagyok tagja — teszi hozzá szigorúan. — Az első esztendőben nem tartottunk baromfit, de ké­sőbb mégis úgy látták, hogy hasznos foglalkozni vele, s van is, aki gondjukat viseli, örömmel vállaltam azért, hogy dolgozhassak, hasznomat lássák, s ha el is járt az idő a fejem fölött, ezt a leönnyű munkát vígan ellátom. — Nem szorulok a gyermekeimre — mondja büszkén. — tornyom és a vejem is tsz-tag, nem a miénkben, hanem a Petőfiben dolgoznak. Akad­na miből eltartani, de nekem nincs rá szükségem. Éppen most szorulnék rájuk, amikor olyan jól élek,' mint eddig soha? — Szegény öregem (így hívja férjét, aki nemré­gen halt meg) mezőőr vőlt, keserves kenyeret ettünk egész életünkben. Fiamat 9 éves korában kiskondás­nak adtuk, hogy pótoljon abba, amit keresünk. És hatvannál is több év telt el, amíg elértem, hogy elé­gedett ember vagyok. Volt olyan év, hogy lű mázsa életet vittem haza, aztán forintot és egyéb terményt is bőven. Én csak egy dolog miatt vagyok elégedet­len: miért nem tehettem meg legalább 20 évvel előbb azt, amire csak most, vénségemre került sor. Annyi szép ruhát vettem, amióta Isz-tag vagyok, amennyit fiatal koromban szerettem volna hordani, de akkor nem tellett. Nagyon szereti a termelőszövetkezetet. Ott nem hagyná semmi kincsért. Aki, szorgalmasan dolgozik a közösben, annak megvan mindene. ‘— Mert mi kell az embernek: szép otthon, tele kamra. Márpedig, aki megdolgozok érte, az a mi szö­vetkezetünkben elérheti. Nemcsak az életerős fiatal, de még az ilyen idős is, mint én, mert arról is gon­doskodnak — mondja Juhász néni. — Az évi kenyér már a kamrában van, s pénz is jut megint bőven. Sosem felejtem el, amikor az első 6C0 forintot kap­tam a tsz-ben. Tengersoknak láttam, életemben nem volt egyszerre ennyi pénz a kezemben. Most meg ha kétezret adnak, morgok az orrom alatt: csak ilyen kevés? Aztán mégis boldogan süllyesztem a szoknya- zsebbe, tudom, hogy sokáig elég lesz a háztartásra, meg egy-két darab új ruhára. Felteszi a pápaszemét, s egy nagy füzetből sorra mondja, hány magnakvaló liba, kacsa, pulyka és tyúk, mennyi kisállat van most a telepen. A nyáron az ez­ret is túlhaladta, de azóta sokat eladtak belőle, meg a beadást is teljesítették. íráshoz, számoláshoz nem szokott a keze, de a baromfitelep vezetőjének ehhez is kell értenie. Olyan büszkén mondja, hogy „magam írók be mindent“, mintha legalábbis milliós könyve­lést vezetne. Juhász néni élete sok fáradsága után a terme­lőszövetkezetben találta meg boldogulását, ahol tisz­telik, becsülik, s könnyű munkával gondtalanul, megelégedetten éU öreg napjait. $Szarvas Amse}

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents