Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-21 / 223. szám

2 ÉSZAKMAGYAKÖRSZAG Péntek, 105®. swplember 21. GONDOLATOK A PÁRTMUNKÁRÓL •Riinnniiiiiiiiiiiiiniiiiiiiitiiit[tiiiiiiini!iiiiiiifiiiiiiiiiiiiniiiiHiiiiiiii!uiiiiiiiiiiiiiiiiii(iiii!!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiniiiiiiiniiiiiiniiiiiiiiii!iiiiHiiiiimiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiniiiiiiiiniiiiiuiinH]iii ÉS A PÁRTMUNKÁSRÓL iiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiijiiimHiiiuiiiHiiiiiiiiiiimiiiiinfiimiiiHiimiiiiiiiiiiiiitiiiniiiiiiiiuiiiiimiminiiiiiiiiiinimiiiiiiiiiiiiiiiiimtiiiifimmiiiMiimiiiinumimiriüiniminnniimrmiiiininminm pártunk, a Magyar Dolgozók A Pártja sok odaadó, hű kom­munistát nevelt fel a haza számá­ra. Ujtípusú embereket, akik ma­gas politikai képzettséggel és ki­emelkedő erkölcsi tulajdonságokkal rendelkeznek. Pártunk ezeket a tu­lajdonságokat a szocializmus épí­téséért folyó harc küzdelmei során fejleszti ki katonáiban: a párt- funkcionáriusokban, a párttagok­ban. A mi pártunk hajthatatlan forra­dalmi lendület és magasfokú akti­vitás szellemében neveli tagjait. Olyan embereket nevel, akik a párt és a dolgozó nép érdekében képesek leküzdeni minden nehéz­séget, a cél útjában álló minden akadályt. A pártfunkcionáriust, a párt harcosát a népért, a szocializ­mus nagy ügyéért való lelkes tevé­kenység jellemzi. A pártvezető, s az egyszerű párt­munkás, bármily kis dologról is legyen szó, egész lelkét beleadja a munkába, teljes erővel, lankadat­lan kitartással végzi a reá bízott feladatot. Erőt és energiát nem kí­mélve valósítja meg a párt és a kormány határozatait, amelyekben a nép jólétéről való állandó gon­doskodás ölt testet. A pártfunkcio­náriust nagy boldogsággal tölti el az a tudat, hogy munkája nyomán a párt határozata valósággá, a gya­korlati élet formálójává lehet. Borsod megyében is ma már igen nagy azoknak a pártfunkcio­náriusoknak a száma, akik teljes felelősségérzettel teljesítik a párt által reájuk bízott hazafias köte­lességüket. Vagy nem a dicséret hangján kell-e szólnunk olyan ipa­ri üzemek párt- és gazdasági veze­tőiről, mint például a DIMÁVAG Gépgyár, a Lenin Kohászati Mű­vek, az Ózdi Kohászati Üzemnek, az Ózdi Szénbányászati Tröszt és több más üzem pártmunkásairól, akik jó munkájukkal már többször elnyerték a büszke élüzem címet, s népgazdaságunk erejét gyarapít­ják. Nem a dicséret hangján kell-e szólnunk a járási pártbizottságok és tanácsok vezetőiről, munkatár­sairól, instruktorairól, akik nyáron a nagy meleggel, ősszel az esővel, télen pedig a faggyal és a hóval dacolva, becsülettel szolgálják a párt, a dolgozó nép ügyét. Olyan pártfunkcionáriusok, pártvezetők és kommunista gazdasági vezetők ezek az elvtársak, akiket nemes, alkotó nyugtalanság belső lángja fűt. Olyan vezetők ezek az elvtár­sak, akiket bajt az egészséges elé­gedetlenség, a haladásnak ez az ál­landó előrelendítő je, amely egyre nagyobb és nagyobb eredmények elérésére lelkesíti dolgozó népün­ket. persze, akadnak még me gyén k- ben olyan pártvezetők is, akiknek munkájában fogyatékos­ságokkal találkozunk, akik sza­vakban ugyan egyetértenek a párt határozataival, de a valóságban nem küzdenek teljes erejükkel ezek végrehajtásáért. Pártunk ezévi jú­lius 18—21-1 határozata megterem­tette az előfeltételét, s lehetősé­gét a pártmunka módszereinek megjavítására, a gazdasági építés meggyorsítására. már egyre több azoknak a partfunkcionáriu* soknak a száma, akik arra töre­kednek, hogy többet tegyenek, mint amennyit egyik-másik párt-, vagy kormányhatározat számukra megszab. Nincs olyan határozat, amelyik teljes egészében figyelembe vehet­ne minden helyi lehetőséget és tar­talékot. Alkotó módon dolgozó pártfunkcionáriusaink ezért mielőtt kidolgoznák a párt útmutatásainak végrehajtására szóló intézkedései­ket, igen helyesen, alaposan átgon­dolják, hogyan lehetne még job­ban felhasználni a helyi lehetősé­geket. tartalékokat. Számos példa bizonyítja öntevékeny, cselekvő munkájukat. Az Ózdi Kohászati Üzemekben ezévben már csaknem 11 millió forintot takarítottak meg a belső tartalékok feltárása, az újítások felhasználása révén. A miskolci lakásépítkezéseknél a Se­lyemréten dolgozó 95 tagú Henri Martin DISZ kőművesbrigád pél­dául már 24 hónapja teljesíti a „Kiváló dolgozó“ cím elnyerésének feltételeit, s kétnaponkint egy-egy emeletet húznak fel a jobb munka- megosztás révén. De sorolhatnánk még igen sok ipari üzem, bánya, építkezés dolgozóinak termelési si­kereit, győzelmeit. S amikor ezek­ről beszélünk, önkéntelenül is eszünkbe jutnak a pártfunkcioná­riusok, a párt egyszerű katonái, akik éjt nappá téve fáradhatatla­nul dolgoznak munkaterületükön, vesznek részt a gazdasági építés irányításában, hogy terveinket a népjólét megteremtése érdekében teljesíthessük. Sajnos azonban egyes pártveze­tők, pártfunkcionáriusok még nem kezdeményeznek eleget, nem fog­lalkoznak alkotó módon a határo­zatok végrehajtásával, s ennek ká­ros hatása meglátszik a gyakorlati életben is. Itt van az edelényi és a miskolci járás példája. E járások területén sok bányaüzem súlyosan elmaradt tervének teljesítésivel. A szocialista mezőgazdaság fejlesz­tésében, a tsz-mozgalom erősítésé­ben sem tudnak felmutatni megfe­lelő eredményt a két járásban. T? gyik-másik pártfunkcionárius, nártmunkás. alapszervi tit­kár. illetve vezetőségi tag munká­jára a gépies egyformaság nyomja rá a bélyegét. Fő gondjuk: forma:- lag végrehajtani a párt határoza­tait, de kiadott intézkedéseiket az általuk hozott határozatok megva­lósítását már nem igen kisérik fi­gyelemmel. Ormosbányán a járási pártbizottság szinte minden évben rendszeresen foglalkozik az üzem munkájává*, ugyanúgy, mint a bá­nyaüzem pártvezetősége, mégis a régi hibák rendre kiújulnak: a bá­nya nem teljesíti rendszeresen ter­vét, s laza a munkafegyelem. Nem lehetne azt mondani, hogy e bánya­üzem pártszervezeteinek vezetői nem dolgoznak eleget, hisz állan­dóan a bányaüzemben tartózkod­nak. s mindenütt ott vannak, ahol segíteni kell. A hiba abban van, hogy legtöbb esetben a rég megszo­kott módszerek szerint intézked­nek. nem gondolkodnak eleget új módszerek kidolgozásán. Hiányzik munkájukból az öntevékeny cse­lekvés. Az ormosbányai elvtársaknak nem szabad megfeledkezniük ar­ról. hogy a lelkesedés nem elég, a kommunista munkastílussal össze­egyeztethetetlen a hibák elnézése, a nehézségek előtti meghátrálás. A kommunistának nincs joga, hogy közömbös maradjon a hibákkal szemben. Nincs és nem lehet ment­sége annak a pártfunkcionárius­nak, aki gyáván hallgat a hibák­ról. . ' A pártfunkcionáriusnak, pártve­zetőnek mindenhez köze van, ami összefügg a párt politikájának meg­valósításával. a dolgozó nép érde­keivel és igényeivel. A kommunis­ta nem tétlenkedik, ha nehézsé­gekkel találja szemben masát, ha­nem szívósan harcol ellenük. T átnunkkellaz élet új vonásai- nak problémáit js. Az új mindig körültekintő figyelmessé­get, támogatást követel. Pártunk azt tanítja, hogy az új iránti ér­zék a pártfunkcionárius, a párt­munkás egyik fontos tulajdonsága. A gyakorlat megyénkben is azt bi­zonyítja, hogy ez a tanítás telje­sen helyes. Itt van például az újí­tómozgalom, az új technika kérdé­se. Száz és ezer merész újítás a pártszervezetek segítségével ter­jedt el a népgazdaságban, száz és ezer új munkamódszer, technikai eljárás tört utat magának, szorítot­ta ki az elavultat, az előrehaladást gátló régi módszereket. Ma mór büszkén elmondhatjuk, hogy a nap­nak szinte nincsen egyetlen olyan órája sem, amely alatt ne szület­ne egy-egy újítás, egy-egy új mun­kamódszer, amely szocialista építő­munkánkat gyorsítja. Csak a dicsé­ret hangján tudunk szólni például az ózdi gázgenerátor üzemvezető mérnökéről. Uthy Károly elvtárs­ról és munkatársairól, akiknek újítása révén a szénfos'yasztás 30 —40 százalékkal csökkent, havon­ta mintegy 4 ezer tonnát takaríta­nak meg népgazdaságunknak. A nagyszerű eredmények mellett vannak olyan területek is. ahol megfeledkeznek az újéri való harc­ról. Ha feltennénk a kérdést: ki ezért a felelős, sokan — nagyon helyesen — azt válaszolnák, ho-y a gazdasági vezetés és a pártfunk­cionárius. Igazuk van. hiszen első­sorban a oártvezető kötelessé' hogy harcoljon az énért és szemé lyes példamutatásával másokat is erre serkentsen. Ha ezt telnék pél­dául a KeletMlkki és az Északbor­sodi Erdőgazdaság pártmunkásai, az újítómoz^alom újabb és újabb eredményeiről, nem pedig fogya­tékosságairól, hibáiról beszélhetné­nek. Többen helytelenül azt gondol­ják, hogy csak a pártfunkcionári­us kötelessége észrevenni az új hajtásait, támogatni a dolgozók al­kotó kezdeményezéseit. Ez súlyos tévedés! A pártfunkcionárius — ér­tem alatta a kommunista gazda­sági vezetőt, kommunista műszaki értelmiségit, stb. — sem dolgozhat mindig a régi formulák szerint, új­ra és újra gyümölcsöztetni kell ta­pasztalatait. „A lényeg az. — tanít­ja Lenin elvtárs —, hogy ne érjük be az elért tapasztalattal, okvetle­nül menjünk tovább, érjünk el ok­vetlenül többet, a könnyebb fela­datoktól jussunk el a nehezebbe­kig. Enélkül nincs előrehaladás ál­talában és nincs előrehaladás a szocializmus építésében.“ Ez a le­nini megállapítás egyaránt vonat­kozik a párt-, gazdasági-, állami- és tömegszervezeti vezetőkre. Ez a lenini útmutatás kell, hogy vezesse pártvezetőinket, egyszerű párttagjainkat, — akár gazdasági, akár tanácsvezetőről legyen szó. Ebben a szellemben kell nevelni a kommunistákat, megtanítani őket az újat megismerni, s öntevéke­nyen cselekedni a társadalom ér­dekében. A pártfunkcionárius politikai ve­zető, aki az emberek széles töme­geivel tart kapcsolatot, s a szocia­lizmus felépítésének gigászi fel­adataira mozgósítja őket. Hogy a pártfunkrionárius e feladat magas­latán álljon, okvetlenül fejlesztenie kell önmagában az alkotó, kezde­ményező készséget, nagy követel­ményeket kell önmagával és má­sokkal szemben felállítania, állan­dóan törekednie kell a haladásra. I me néhány gondolat a párt­A munkáról és az egyszerű pártmunkásról, aki minden nap többet tesz a dolgozó nép, a társa­dalom boldogulásáért. Érdemes el­gondolkozni ezen és segíteni alko­tó munkáját. DRAGOS GYULA Borsodi jegyzet \ Jleaé! a feh&ZAúJeaiakk&z Második éve készülődök ezzel a levéllel. Sokáig abban reményked­tem, hogy nem lesz rá szükség, bíztam a zsolcaiakban. A múlt he­tekben már szinte nem hiába. Ép­pen szombat délután volt. A község főterét, az 1848-as emlékmű környé­két söpörték. Itt-ott már hatalmas kupac, hónapok alatt összegyűlt ló- trágya várt elszállításra. — Ügye nem nézhetik tovább itt ezt a szemetet — kérdem az egyik falubélit. Értelmetlenül nézett vissza rám, talán az itt szó hangsúlyozásán csodálkozott? — Nemcsak itt, de nézze az egész faluban sepernek. Nagy futball­meccs lesz holnap. Tisztelem, becsülöm sportolóin­kat, üdvözletükre én is szívesen összesepemém a házamtáját. De hétfő estére ismét trágyadomb nőtt az emlékmű tövében. A miskolci vásárról hazatérők ott etették lova­ikat, míg a vásározók a szemközti kocsmában itták az áldomást. Július 25-én a szoborhoz egy szál virágot sem vittek, vedig évfordu­lót jelöl ez a nap: 107 évvel ezelőtt, 1849 július 25-én itt csatázott a honvédsereg. A cár csapatai Zsolca körül tör­tek előre, s megközelítették a hon­véd hadállásokat. A helyzet egyre nehezebb lett. »Hátba kellene tá­madni az előreszaladt ellenséget« — mondogatták a magyarok. Gőzön Lajos honvédalezredes válla'ko­zott erre a hősies feladatra s ötven önként jelentkezőt kért. Egyember- ként állt melléje az egész zászlóalj. S Gőzön Lajos alezredes az ötven honvéddel csodát müveit. Rajta­ütésszerű támadással úgy megijesz­tették a cáriakat, hogy azok ha­nyatt-homlok menekültek vissza. Az 1860-as években a * Bor sód- megyei Honvéd Egylet szobrot ál­lított aZsolcánál elesett szabadság- hősök emlékére. Az emlékmű ma is ott áll Felső- zsolca főterén. S körülötte nyakig érő gaz, bokáig érő szemét. Talap­zatára évek óta egy szál virág sem jutott. Oldalán valami összefűzött drótszálak rozsdásodnak, valószínű­leg a mílleniumi ünnepségek alkal­mával elhelyezett koszorúk marad­ványai. De nem folytatom tovább. Akiknek írom ezeket a sorokat, maguk is látják a helyzetet, s ásót- kapát ragadva — mint valamikor az ötven zsolcal vitéz — rohamra indulnak a nemtörődömség, a tisz­teletlenség dvdvái ellen. (G. Zs.) Az a óűzanyas „ki UÍU" — Hallói... Az igaz­gató elvtárssal szeret­nék beszélni! — Ki kéri? — Honnan tetszik kérni? — Milyen ügyben szeretne az igazgató elvtárssal beszélni? — végtelenül udvarias kérdések, kellemesen csengő női hangon. Néha paprikás han­gulat vesz erőt az em­beren, gyorsan szeret­né lebonyolítani a te­lefonbeszélgetést, de nem megy, nem megy! Már a harmadik kér­dést »tetszik« ismeret­lenül feltenni kedves titkár elvtársnő, míg végül megmondja, hogy az igazgató elv­társ Budanesten van értekezleten. Hiszek amit akarok!? De ne általánosít­sunk! — Halló! Épütet­anyagfuvarozó Válla­lat? Az igazgató elv­társat kérném. — Ki kéri? — Ugyan miért fon­tos ez kedves elvtárs­nő? — Be akarom jelen­teni az igazgató elv- társnak, És ha én magam be­mutatkozom az igazga­tó elvtársnak, miután kapcsolt, az nem elég? Még egy próba 15— 237. — Statisztikai Hiva­tal? — Az igazgató elv­társat? Ki kéri?... Az É szakma aijaror­szágbai. olvastam a r napokban a megyei pártbizottság egyik in­tézkedéséről. *... a te­lefonosok, vagy a tit­kárnők nem kérdezhe­tik meg senkitől, aki telefonon keres vala­kit, hogy »ki kért«, sem pedig azt, hogy milyen ügyben keresi az illető elvtársat. Azonnal kap­csolni kell mindenkit, vagy ha nincs bent, pontos felvilágosítást adni, hogy mikor talál- ható.« Telefonos és titkárnő elvtársak legyen sza-» bad figyelmükbe aján­lani a közvélemény »határozott•* kérését: kövessék a fenti példát minél többen 8 minél előbb! NAGT Z. Oz ízrfer—onTirai fegyversziireti ve've?bizot!ság e’ltei'e Izraelt egv neiden« m«»tt Jeruzsálem (MTI) Az AFP jelenti: Az izráeli—Jordániái fegyverszü­neti vegyesbizottság amely sz^^n ülést tartott Jeruzsálemben, elítélte Izraelt amiatt a támadás miatt, amelyet szeptember 11-én egy Jordá­niái rendőrség ellen követett el Heb­ron közelében, Jordánia délnyugati részén. A határozat megállapítja, hogy egy zászlóaljnyira becsült izraeli fegyveres erők automata fegyverek­kel. gránátokkal és robbanóanyagok­kal felfegyverezve átlépték a demar­kációs vonalat és megöltek öt rend­őrt, tizenegy polgárőrt és négy ka­tonát, (MTI) Ciprus görög lakossága sztrájkba lépett három fiatalember küszÖ i ónál ló kivégzése miatt Nicosia (MTI) Az AP jelentése szerint Ciprus görög lakossága csütörtökön orszá­gos sztrájkba kezdett, tiltakozáskép­pen a három halálraítélt fiatalem­ber küszöbönálló kivégzése ellen; a kivégzést péntek reggelre tűzték ki. A ciprusi görög üzlettulajdonosok egyrésze csütörtökön már ld sem nyitott, a többi röviddel a nyitás után húzta le a redőnyt. A tisztvi­selők és gyárimunkások nem jelent­keztek munkahelyükön. Görög hírforrás szerint a sztrájk* amely fokozatosan terjed ki, hétfőig fog tartani. (MTI) 100 ezer szál szeműt vásárodat* már ezévben a nrskoldaW A Miskolci Kertészeti Vállalat —• a város egyetlen állami virágker­tészete — ez évben eddig már több mint 230 ezer szál, illetve tő virágot termelt és hozott forga­lomba. Ebből a mennyiségből 100 ezer szál szegfű, 30 ezer szál rózsa kelt el és mintegy 11 ezer cserepes hortenzia, ciklámen és egyéb virág került a miskolci lakások ablakai­ba. A város parkjaiba körülbelül 50 ezer muskátlit, begóniát és gla- dialát ültettek ki. Az év hátralévő részében a vál­lalat még 30 ezer üvegházi szeg­fűt, illetve rózsát, valamint 20 ezer krizantémumot és 20 ezer ősziró­zsát cikláment és egyéb virágot szállít a városban lévő üzleteibe. A vállalat eddigi virágforgalma mintegy 300 ezer forinttal többi mint a múU évben összesen volt. Ha tehát igaz a mondás, hogy „aki a virágot szereti, rossz ember nem lehet— akkor Miskolcon sok jó ember lakik. Az utóbbi 5 év alatt ötszörösére emelkedett a zeneoktatásban résztvevők száma Miskolcon Az 1956—57-es tanévben Miskolc két zeneiskolájában — a megenge­dett keretszámon felül — több mint ötszázan jelentkeztek felvételre. Az engedélyezett létszámon felül — a tantermek zsúfoltsága és egyéb okok miatt —- csak százzal tudták növelni a felveendők számát. így ezt a tan­évet mintegy 950 tanulóval kezdték a város zeneiskolái. Rendkívül megnövekedett a zene­pedagógusok munkacsoportjainál ta­nuló előképzősök száma is. A tava­lyi nyolcszázzal szemben az idén UOtbal többen jelentkeztek zenei előképzésre, ötven év statisztikájá­nak a tükrében még szembetűnőbb a zenetanulás iránti érdeklődés nö­vekedése. Ugyanis 1900-tói 1950-ig a zenetanulók száma alig haladta meg évenként a 400-at, míg az utób­bi öt év alatt — főként az általános iskolákban bevezetett tehetségkuta­tás eredményeként — évenként mint­egy ötszázzal emelkedett. így ma már Miskolcon 2500-an vesznek részt zeneoktatásban ebben az évben? Mit mond az őszről a meteorológia? Szeptember 21-én, pénteken nhiva- talosan“ is beköszönt az ősz. Bár egé­szen pontosan, a csillagászat megál­lapításait véve alapul, az idei ősz tu­lajdonképpen csak szeptember 23-án hárem óra harminc perctől kezdő­dik. Ekikor következik be ugyanis a napéjegyenlőség. Az igazi ősz első jele a Grönland felől érkező hideg légtömeg volt, amely fagyos leheletet hozott magá­val és alaposan lehütotte a levegőt. Nagykanizsán, Miskolcon hajnali fa­gyot mértek, s csak az állandó derült égnek köszönhető, hogy a nappali hő­mérséklet 20 fokig emelkedett. A de­rült éggel azonban szárazság járt együtt, amely már augusztusban és szeptemberben is igen erős volt. Az utóbbi négy hétben az ország terüle­tének körülbelül felén az átlag egy­negyedénél is kevesebb eső esett. Tlyén rendkívüli csapadékszegény nyárvég legutóbb 1952-ben volt. A rendkívüli időjárás okairól szá­mos téves nézet terjedt el. Egyesek a Mars közelségével hozzák kapcso­latba, holott a bolygónak semmi ha­tása sem lelhet a föld légkörére. Az ok minden valószínűség szerint a napban keresendő, ahol az utóbbi időben erős napfolt, tevékenységet észleltek. Szeptember 19-én például nagyobb csoportokban hatvan foltot figyeltek meg rajta, A foltok, a nap légkörének örvényei hatalmas ener­giaforrongásra mutatnak és nyilván­valóan befolyásolják a föld légkörét is, közvetve előidézhetik a viharokat és természetesen a száraz időjárást is. A csillagászok véleménye szerint a napfolttevékenység 1957-ben éri el a maximumot, ekkor jelentkezik majd a legtöbb foltcsoport. Szeptember végére a távprognózis továbbra is száraz, de me’egebb idő­járást jelez. A „vénasszonyok nyara** minden valószínűség szerint igen szép lesz és előreláthatóan lesznek napok, amikor a hőmérséklet a hu­szonöt fokot is eléri. A magasabb hegyek egyébként már jelzik a válto­zást. a déli áramlással érkező mele­gebb időt. A hegyekben ugyanis már magasabb hőmérsékletet mérnek, míg a síkvidéken megül a hideg Sfe- vegő. (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents