Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-13 / 216. szám

2 (SZAKMAGYAROR8ZAQ Csütörtök, T956. szeptember IS. A jobb zöldségellátásért A Jóból is megárt a sok Töredelmesen be kell vallanom, hogy nekem egyformán tetszenek az operettek és a táncdalok. Egyszerre kettőt hallgatni azonban mégsem kellemes, — amit a Vasgyárban a Déryné Színház legutóbbi vendégjátékul alkalmából sajnos másokkal együtt megállapíthattam. A szabadtéri színpadról Kálmán Imre örökszép melódiái, a Csár­dáskirálynő akkordjai keltek szárnyra, a szomszédos nagyvendéglö kert­helyiségéből pedig a mambó és a többi lábmozgatásra ingerlő dallam hallatszott. Ez a kettő egyesülve élvezhetetlen hangzavart keltett. Hiába mentek a küldöttségek a vendéglő vezetőihez, hogy halkítsák le az erő­sítőt; 3 percig csendes volt, utána ismét üvöltött a csúnya masina. Sokat bosszankodott az a kétezer egynéhányszáz néző, aki a két előadáson ott volt. Szeretnék látni majd a Montmartrei ibolya előadását is és hallani a kísérőzenét. De, ha az történik, ami a Csárdáskirálynő elő­adásán, inkább el sem mennek. Reméljük a vasgyári nagyvendéglő tánczenekara és üzemvezetősége megadja nekik a lehetőséget és a Montmartrei ibolya előadása alatt nem fogja használni a túlerős hangszórókat. Ennyi tisztelettel igazán tartoz­nak a kultúra harcosainak, a Déryné Színház művészeinek és Diósgyőr dolgozóinak. (pásztory) Sárospatakon már készülnek a hegyaljai hétre Annak ellenőre, hogy ebben az évben megyénkben már sóikkal több gondot fordítottunk a városok zöld­ségellátására, még mindig komoly problémát okoz megfelelő, olcsó áron friss zöldséget vásárolni a csarno­kokban. A tapasztalatok alapién ahhoz, hogy megszűntessük a zöldségellá­tás még jelen pillanatban is komoly problémáit, két fontos feladatot kell megoldaniuk a szakembereknek, a termelőszövetkezeteknek és az álla­mi gazdaságoknak. A zavartalan, folyamatos ellátás érdekében első­sorban tovább kell növelni a zöld­ségtermő területeket, másodsor­ban pedig az adottságokat kihasz­nálva, gondoskodni kell arról, hogy a lehetőséghez képest, önerőnkből lássuk el a megvet pr:mör árukkal. A zöldségtermő terület növeke­désében már ezévben is voltak szá­mottevő eredményeink, hiszen ter­melőszövetkezeteink és állami eáz- das^amk együttesen mintecv 2000 holddal nagyobb 'területen folytat­tak száraz kertészkedést és mintegy 1100 holddal nőtt az öntözéses terület is. A zökteégtermő terület további növelésére — mind az öntözéses, mind a száraz kertészetet tekintve, — állami gazdaságainkban és ter­meit szövetkezeteinkben megvannak az adottságok. Az Ongai Állami Gazdaságban például még ezévben sem hasznosították a berzéki üzem­egység többszáz holdas öntözéses területét. De megvan a lehetősége a kertészet növelésére megyénk csak­nem valamennyi termelőszövetkeze­tének is, különösen Miskolc környé­kén. A négy miskolci termelőszövetke­zet már eddig is sok mázsa zöldség­félét szállított elsősorban a város piacára. Habár a zöldségtermelésből minden évbein jelentős haszonra tesznek szert, még korántsem ter- mehvsík amny’t, amennyi munkaere­jükből és földterületükből kitelne. A miskolci termelőszövetkezetek jövő terveit illetően beszélgettem Borcmyai Károly elvtárssal, a vá­rosi tanács mezőgazdasági osztályá­nak megbízott főagronórousával Bo- rornyai elvtárs elmondotta, hogy már hosszú idő óta foglalkoznak az­zal a gondol attal, hogy a miskolci termelőszövetkezetek több primőr­árut termeljenek melegházi ha ita­tással. Ehhez azonban mindeddig hi­ányzik a melegvíz. Úgy látszott, hogy az Augusztus 20. strandfürdő megoldja a problémát, de vize a szük«5é<«es 75 fok helyett alig éri el a 40 fokot. A Vörös Ojgyör Termeloszovetke- E zetben a salakgranuláló vizét akar­ták felhasználni melegházi palánta- nevelésre, sajnos azonban ezt csak hatalmas összegű beruházással le­hetne megvalósítaná. A miskolci Alkotmány Termelő- szövetkezet a nehézségek ellenére sem hagyott fel a melegházi zöld- ségpalánta-neve lés tervével. Jövőre olyan melegházakat akar létesíteni, amelyeket szénnel fű lenek. Mint­hogy erre a beruházások mindössze tízezer forintba kerülnek. a melesrházi termelés kifizetődő a termelőszövetkezet számára. ’"sré've arról, hosry a kora ta­vasszal minden ház’ai-szany a szo­kottnál hamarabb és kedvezőbb áron jut majd zöldségféléhez Az adottságok íelhaszná'ásával. az Alkotmány Termelőszövetkezet kez- derr én vezéréh ez hasonló ötletek Íréi az eddigieknél ielenfősen nagyobb eredménveket érhetünk el a zöld- séPterme'ésben. A mezőkövesdi ter­melőszövetkezetek is könnyen hasz- norith»tiák meleghez* termelésre a Zsóri-fM-dő vizét, a Sjajó-, a Hemád- és a Bőd rog-menü termelőszövetke­MOSZKVA: Szeptember 12-én a moszkvaiak szívélyes búcsút vettek Sukarno elnöktől és Indonézia más képviselőitől, akik kéthetes Szovjet­unió-beli tartózkodás után repülő­gépen Jugoszláviába indultak. BERLIN: A szociáldemokrata par­lamenti frakció keddi ülésén, amely első tanácskozása volt a parlamenti szünet befejezése óta, Ollenhauer, a párt elnöke éleshangú támadást inté­zett az Adenauer-kormány ellen. Hangoztatta, hogy a kormánynak a Szovjetunióhoz intézett legutóbbi jegyzéke a parlament megkérdezése és beleegyezése nélkül született, a kormány titkos munkálkodásának eredményeképpen. BERLIN: Eduard Herriot, a fran­cia nemzetgyűlés tiszteletbeli elnöke, a radikális szocialista párt elnöke zetak pedig öntözéses termeléshez a folyók vizét. Borosnyai elvtárs véleménye sze­rint a kertészetek növelésének még egy jelentős problémája van. Kevés a iólkópzett kertészeti szak­ember. a szakkéDzettség hiánya pe­dig. — mint a tapasztalatók bizo­nyít iák — sokszor kárt okoz a ter­melőszövetkezetek kertészeteiben. Ezen elsősorban úey kellene segíte­nünk, hogy az állami gazdaságok ker'é'z-sz-j kém béréi patronálnák a ‘•'vr'eiőszövetkezetek kertészeit. Ehhez ezeknek a svaVembereknek közelebb kellene kerülniük a terme­lőszövetkezetekhez. Ha ezeike4 - "—.via—z,kát meffold- h° •> szövetkezetek meakao^k a megfelelő szakma* segítséget, ha a murikaerö és ezzel ewütt a ve­tésterület cvaranodik. akkor nyu­godtan mandhatiük. hogy egyszer é« ’z'b’den.korra megszűnnek a ház' asszonyok pondiai. mert a váré csarnokokban, a megye termelőszö­vetkezeteinek stand iáin bármikor bőven éc olcsóé vásárolhatnak egész­séges, fries WCMséeet. URBAN NAGY ROZÁLIA ■SMfc. ----­n yilatkozott a Neues Deutschland párizsi tudósítójának az Német Kom­munista Párt betiltásáról Herriot kijelentette: -közlöm önökkel, hogy a Német Kommunista Párt betiltását eredményező intézkedést nem isme­rem el«. TOKIO: A japán külügyminiszté­rium közölte, hogy Japán hivatalosan kérte a Szovjetuniótól a béketárgya­lások folytatását — jelenti a Reuter iroda. LONDON: A londoni rádió jelen­tése szerint egy jordániai szóvivő kö­zölte. hogy Hebron térségében szer­dán reggel izraeli erők megtámadtak egy jordániai rendőrségi állomást és tizenkilenc jordóniait megöltek. Ugyanebben a térségben két nappal ezelőtt hat izraeli katona esett el egy összecsapásban. Sárospatakon szeptember 30 és október 7 között rendezik meg a hegyaljai hetet. Ehhez hasonló nagyszabású rendezvény még nem volt ezen a vidéken, s a mostani tapasztalatok alapján a jövőben rendszeresen tartanak majd hasonló ünnepségeket. A bor-, szőlő- és gyümölcskiállitásra nemcsak Bor­sod, de az ország egész területéről beneveztek már a résztvevők, akik legszebb termékeikkel büszkélked­nek majd a bemutatón. A sárospatakiak sokezer vendéget várnak a hegyaljai hétre. Ott lesz­nek a vendégek között a miniszté­riumok, a diplomáciai testületek képviselői, valamint 200 csehszlo­vák és osztrák vendég is. A kül­földi vendégeket a történelmi 7lá- kóczi-várban helyezik el. A 66 szá­zalékos utazási kedvezmény min­denki számára lehetővé teszi, hogy ellátogathasson Sárospatakra. A községi tanácson már megtar­totta első ülését az operatív bizott­ság, amely nagy vonalakban össze­állította a hét gazdag programját. Nemcsak a kétnapos országos vá­sár, de a borkóstolók is vonzóak lesznek a látogatók számára. A bor­kóstoló pavilonokban előre elkészí­tett 1—5 literes palackokban a ven­dégek meg is vásárolhatják azokat a borfajtákat, amelyek a legjobban ízlettek nekik. Sárospataki neveze­tességekkel díszített kulacsokban is árusítanak majd hegyaljai borokat, A hegyaljai hét vendégei napon­ta változatos kulturális és sportmű­sorokat, tornabemutatókat láthat­nak. Fellépnek többek között az Ál­lami Operaház neves művészei, s műsort adnak megyénk népszerű kultúrcsoportjai közül a tlszaicarádi, cigándi és - mikóházi népiegyüttes tagjai Nagyszabású dalosversenyt is rendeznek a hegyaljai hét során, A versenyre eddig 11 csoport jelent­kezett, többek között Karcagról és Debrecenből, sőt még a Dunántúl-' ról is. Igen szépnek ígérkezik a sá­rospatakiak szüreti. felvonulása, amely a szőlőnyitástól a szüreti bálig bemutatja a szőlőművelés egész folyamatát. Ezenkívül sok öt­letes látványosság várja a látogató­kat. Még nem döntötték el véglegesen, de valószínűleg az iskolakertben rendezik meg az ünnepséget. A kert melletti két utcában állítják fel a bor-, a szőlő- és gyümölcspavilono­kat, elárusító helyeket. A községi tanács vezetői lelkesen készülnek arra, hogy a hegyaljai hét látoga­tóinak felejthetetlen napokat sze­rezzenek. Azt akarják, hogy gazdag élményekkel, szép emlékekkel tér­hessenek haza ne csak a borsodi, da hazánk messze tájairól és a külföld­ről érkező vendégek is. Szeptember 22-én avatták fe1 Mezőkövesden Kis'ankó Bon néni em'ékházáL A Népi Iparművészeti Tanács és a Háziipari Szövetkezetek Szövetsé­ge az 1954-ben elhunyt neves népművésznek, Kisjankó Boriinak méltó emlékét állít. Megvásárolták mezőkövesdi házát, ahol a hires népművész a matyó kézimunka mestere évtizedekig dolgozott. Mindent úgy állíta­nak vissza benne, ahogyan azt Bori néni annak idejében elrendezte, s a barer dózist néhány alkotásával ki is egészítik. A múzeum jellegű Kis­jankó Bori emlékházat szeptember 22-én avatják fel. Kti LfÖLDl HÍREK iiiutmimmiiiiiHHHi i j a Legyen szívügyünk megye építőiparának megerősítése Két hónappal ezelőtt egyik városrendezési kérdésekkel foglal­kozó cikkünkre 11 válaszlevél érke­zett a szerkesztőségbe. Valamennyi levél azonos gondolatokat tartalma­zott: büszkélkedünk városunkkal Miskolccal, más városbelieknek és önmagunk közt is- dicsekedve han­goztatjuk, hogy területére, létszámara és fontosságára való tekintettel az ország második nagyvárosa vagyunk. Mégis szégyenkeznünk kell olyan fogyatékosságok miatt, amelyek az ország sokkal kisebb városaiban is már régen megszűntek. A levélírók egyetértettek azzal a megállapítással, hogy lassan, vontatottan halad az építkezés, bonyodalmasán,, rosszul szervezetten halad a városrendezés, amelynek egyes tervei — amellett, hogy szebbé, hangulatosabbá, jelen­tőségéhez méltóbbá igyekeznek tenni városunkat — több esetben azzal a veszéllyel fenyegetnek, hogy nem tudjuk elhelyezni a lakókat a lebon­tásra, átalakításra kerülő házakból, még ezzel is továbbnöveljük a lakás­nélküliek számát. Nenn vádaskodás, s nem jogtalan követelőzés csendül ki e levelekből, hanem a féltő gond, a szeretet váro­sunk iránt. Persze, vannak olyanok nem is kis számban, akik napról napra türel­metlenebbül keresik fel a tanácsot, hogy .megfelelő lakáshoz jussanak — ám de hiába. Ezekre az emberekre sem mondhatjuk, hogy elégedetlen­kedők, mert kérelmük jogos. Hazánk minden polgárának joga van arra, hogy életkörülményeinek megfelelő, egészséges lakáshoz jusson. És ezt kötelességünk is biztosítani, mert ha valakinek azt mondjuk: -várjon, vár­jon türelemmel« — meg nem tettünk semmit! Az ember tudatát léte hatá­rozza meg. Mérhetetlenül fontos te­hát, hogy mindenkinek biztonságos, meghitt családi otthona legyen, ahol kényelmesem berendezkedhet, kipi­henheti fáradalmait, foglalkozhat családjával. Aki így él, mindennap újult erővel, frissen lát munkához. Csakis e jogos igény kielégítésével haladhatunk egyre biztosabban ki­tűzött célunk felé, valósíthatjuk meg az emberiség új, jobb korszakát. A .fejlődés törvényszerűsége azonban súlyos akadályokat gördít elénk. Az utóbbi esztendőik folyamán felduzzadt, kétszeresére szaporodott a város lakossága, érthető tehát, hogy máról holnapra nem tudjuk kielégí­teni a növekvő igényeket. A meg­épített új lakóházak csak lizedrész- nyit enyhítettek a gondon. Még min­dig többezer család szorong kényel­metlen, rossz lakásban és várja, hogy igazi otthont kapjon. Pártunk és kormányunk mindent elkövetett már eddig is, hogy meg­oldja a fontos problémát. Ennek a törekvésnek bizonyítéka a sokszáz új lakóház, a selyemréti új városnegyed, a Rácz Ádám-utcai bérházak sora, a Kilián-gimnázium melletti város­rész, a gombamódra épülő kis családi házak tömege, a szövetkezeti építke­zés, az építési kölcsön megszavazása. S ennek a törekvésnek a megnyilvá­nulása az a határozat is, amelyet vá­rosunk lakói a legnagyobb örömmel vettek tudomásul, hogy javaslatukra a második ötéves terv folyamán öt­ezer új lakást építenek Miskolcon. A határozat bejelentése óta meg­élénkült az érdeklődés. Sokan kere­sik fel a különféle intézményeket, hogy megtudják: mikor kezdődik a nagy építkezés, hová épülnek az új házak, milyenek lesznek, elikószültek- e már a tervek. Megyénk építőiparára tehát Igen­igen nagy, de megtisztelő feladat vár. ötezer lakást, ötezer boldog csa­ládi otthont kell építenie az arra rá­szorulóknak. Figyelembe kell venni a dolgozók javaslatait, alkotó kezde­ményezéseit. Okulva az eddigi ta­pasztalatokból, tovább kell fejlesz­teni az építészeti technika színvona­lát, új eljárások, korszerű munka­módszerek bevezetésével, a modern építészeti stílus figyelembevételével, alkalmazva a legjobban bevált típu­sokat még korszerűbbé, még kényel­mesebbé és szebbé kell tenni az újon­nan építendő lakóházakat. htekimetben — amellett, hogy méltán lehetünk büszkék építőipa­runk eddigi eredményeire: a felsorolt új városnegyedekre, bérházakra és lakótelepekre — el kell ismernünk, nem egyszer hibák is történtek. A lakók véleményét tolmácsoljuk ezzel; a lakókét, akik személyesen, vagy levélben keresik fel a tervező és ki­vitelező vállalatokat, gyakran az Északmagyarország szerkesztőségét, hogy elmondják észrevételeiket, meg­jegyzéseiket, panaszaikat. E vita­indító cikkben nincs szándékunkban ezek teljes felsorolása, de meg kell emlitenünk a leggyakoribb hibákat,' amelyek sokszor nem Is építészeti, hanem tervezési felületességből ered­nek. Sokat vitatott és a város lakossá­gát igen érdeklő téma a selyemréti lakótelep végleges kiépítése. Vannak, akik — mert szívügyüknek tekintik a város szép arculatának kialakítá­sát — szabad idejüket azzal töltik, hogy megszemlélik építkezéseinket, érdeklődnek, javaslatokat tesznek, (amelyeket az illetékesek meghallgat­nak ugyan, de nem minden esetben értékesítenek) és figyelmeztetnek ar­ra, hogy a helyes stílusban, a modern építészeti elveknek megfelelően épít­sünk ki egy-egy lakónegyedet. Hogy a Selyemrét példájánál maradjunk: megelégedéssel szemléljük az új bér­házakat, de közben arra gondolunk, jnilyen lesz ez a «skatulyaszerű« ko­lónia, ha így megy tovább? Elgondol­koztató ezért az a javaslat, hogy két- hóromféle tervvel változatosabbá kell tenni a lakónegyed épületeit. Termé­szetesen azzal mindenki tisztában van, hogy a lakásgondok enyhítése, a dolgozók fokozottabb igényeinek kielégítése gyors ütemet diktált, s hogy nem álltak minden időben ren­delkezésünkre megfelelő anyagok. A lakóházakat nem építhettük két- három emeletnél magasabbra, mert ezen felül már lift felszerelése lett volna szükséges és ez több bérház- nél akkora költséget jelent, hogy abból egy új bérházat lehetett volna emelni Ez azonban még nem aka­dálya annak, hogy gazdaságosságra, a modern elvek megvalósításéra tö­rekedjünk. Többmillió forintos költ­séggel lakóházainkat nem egy-két évre építjük, a dolgozók pénzével, áldozatos munkájával a jövőt alapoz­zuk meg. Tervezőinknek, építőink­nek e megtisztelő, hatalmas munká­ban gondolniuk kell arra — s bizo­nyára gondoltak —, hogy alkotásaik évtizedek múltán, a jövő korszakban is megfeleljenek a követelmények­nek. Ugyancsak a vita egyik tárgya­ként kívánjuk megemlíteni a kérdést: milyen legyen a megépítendő lakó­házak teteje: lapos, gyöngykaviccsal fedett, vagy gerinces? Sokan azzai érvelnelc, hogy a gerinces padlástető jobb, a másik álláspont szerint vi­szont a lapostető gazdaságosabb és olcsóbb. Természetesen a gazdaságos­ságra, az olcsóbbra való törekvés sem engedheti meg, hogy átcsapjunk a másik végletbe és a korszerűség határa alatt maradjunk. Példa erre néhány egyszobá. összkomfortos se­lyemréti lakóház (I.-es bérház), amelyben alacsonyak a másod ik emeleti szobák, a földszinti lakások­ban a konyhába nem fér be egy ren­des asztal — nem is szólva szekrény­ről — a normális, szép ablakokkal ellentétben kicsinyek az ajtók; az egyik lakónak például nem fórt be rajta az íróasztala és szekrényét is csak úgy tudta bevinni, hogy lesze­relte az elejét. A Rácz Ádám-utcai bérházak egyikében a közművek be­vezetéséhez a beköltözés után fogtak hozzá. Egy másik bórhózban elön­tötte a pincét a talajvíz és máig sem tudják hogyan, — ide folyik be a szenmyosatorna is. S így lehetne so­rolni tovább az esetek sorozatát, amelyekre majd valamelyik későbbi cikkünkben fogunk kitérni. A megye építőiparának — terve­zőknek, beruházóknak és kivitelezőik­nek — nagy feladatai megoldásánál figyelembe kell vennie a követelmé­nyeket, s arra kell törekednie, hogy az előbbiekhez hasonló hibák ne for­duljanak elő. A második ötéves terv új célkitűzései megnövekedett fel« adatok elé állítják építőiparunkat, amelynek még korszerűbb, még gaz­daságosabb létesítményeket kell al­kotni, — lényegesen olcsóbban. E megnövekedett feladatok vizsgálatá­nál mérlegre kell tenni lehetőségein­ket, bizonyságot kell szerezni arról, hogy a rendelkezésre álló anyagi és munkaerőforrásokkal megyénk építő­ipai a határidőre, a korszerű követel­ményeknek megfelelően meg tudja-a valósítani 70—80 milliárd forintos befektetést előirányzó terveinket, s a hatalmas összegből azt tudja-a adni, amit kérünk tőle? A mérlegelés eredménye pitlanat- nyilag nem éppen megnyugtató. Me­gyénk építőipara súlyos szakmunkás­hiánnyal küzd, s ennek megszünte­tésére még mindig nincs megfelelő utánpótlás. A tervezés több helyütt nem alapul megfelelő, előzetes szak­tanulmányra, s ilyenkor az építkezés során módosításolcat kell végrehaj­tani. Elmaradt a fejlődés mögött az épitöanyagipar is, nem tudja bizto­sítani a kért anyagot, ezenkívül nem egyszer komoly minőségi kifogás alá esnek a különféle építőanyagipart termékek. Erre utalt parlamenti interpelláció­jában Földvári Rudolf elvtárs, or­szággyűlési képviselő, a Központi Ve­zetőség tagja, a megyei pártbizottság első titkára. A megyei pártbizottság elhatározta, hogy szakemberek bevonásával felül­vizsgálja megyénk építőiparának helyzetét, megállapítja a hiányossá­gok okait, s a dolgozók bevonásával választ kér arra, hogy miként lehet változtatni a meglévő fogyatékossá­gokon. Az összegyűjtött tapasztalato­kat ezek után a Központi Vezetőség elé terjeszti. Ebből a nagy munkából részt vállal az Északmagyarország is. La­punk hasábjain helyt ad a dolgozók észrevételeinek, javaslatainak, széles­körű vitát szervez, amelyet ezzel a cikkel indítunk el. Olvasóink, főleg az építő- és épitöanyagipar dolgozói írják meg véleményüket, hogy mi­lyen javaslataik vannak a munka meggyorsítására, megjavítására, me­gyénk építőiparának megerösítésércj

Next

/
Thumbnails
Contents