Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-07 / 211. szám

2

eSZAKMAGYABOBSZAG

Péntek, 1956. szeptember 7,

Senki nem aette éizjfe, li&qjy. ötoen éae. kányáin

Ölvén évvel ezelőtt, 1906 őszéin vette először kezébe Lovász Anitái a bányászlámpát. És a lámpa ötven év óta nem esett ki a kezéből; ma is ott látni munkalkezdetkor őt is, a bányászlámpát is a felolvasó helyem

ötven esztendő;:s

Mennyi minden történt azóta, hogy az öreg Lovász először lement a bányába! Két világégés, s mindkettő után két diadalmas forradalom köszöntött a perecesi bányászokra.

Lovász elvtárs ott volt mindenütt, aihol a többiek. Először is, most is, a mi tizenegy évünk alatt. Nem csoda hát, ha az ötven munkában eltöltött esztendőből az utolsó tizenegy maradt meg legszebb emlékei között. Hiszen ezek az évek voltaik azok, amelyek alatt más lett a bányászélet. Olyan, amilyennek minden bányász csák álmodta azelőtt.

Ég az álmok között bizony helyet kap az öregedő emberben olyasmi is, hogy „engem itt megbecsülnek, félévszázados jó munkámért ki is tüntetnék”.

Nem kétséges, hogy erre gondolt Lovász elvtárs is, amikor hetekkel előbb behivatta a lyukóbányai. üzem munkaügyi osztályvezetője, s elmondotta, hogyha négy hónapot igazol, akkor a bányásznapon megkapja az ötvenéves jubileumi pénzt. Ennyit mondott csak, s várta az írást, illetve a két tanút.

Ezek is megjöttek, s az öreg Lovász elvtárs várta a bányásznapot. Nagy nap ez neki. Ötven kemény esztendő van mögötte.

Az ünnepélyen ott volt az első sorban. Mellette ülték a csehszlovák elvtársak. Azok is bányászok. Még nem tudják, — gondolta Lovász elvtárs — hogy kicsoda ő, Lovász Anitái, aki ötven éve bányamunkás. Akit most itt az összes elvtárs ünnepelni fog.

A barossaknai üzemvezető, Sólymosa László elvtárs megtartotta az ünnepi beszédet, Kiss elvtárs a tröszt küldötte pedig elkezdte kiosztani a jutalmat. Ismeri ő is jól Lovász elvtársat, hiszen éveken keresztül szintén Perecesen élt. De néki sem tűnt fel, hogy a jutalmazottaik közüli éppen Lovász elvtárs hiányzott.

Az öreg pedig várt. Először azzal hitegette magát, hogy csak azért nem ő az első, mert ezzel akarnak az ünnepélynek súlyt adni. De már vége felé járt a jutalomosztás, s őt még mindig nem szólítják. „Biztosan én leszek a legutolsó” — gondolta, de mér ideges remegés futott át arcán. ^Utoljára adják nékem ki a nagyobb ünneplés kedvéért.”

De bizony ebből sem lett semmi.

Nem is akart hinni a fülének, amikor bejelentették, hogy az ünnepély hivatalos része befejeződött. Csak állt, s nézett körül tétován. Hát ezt érdemli ő? Igaz, szombaton mondták,

hogy a jubileumi jutalmat hétfőn megkaphatja. De hogy egy szóval se említse meg senki, hogy ő ötven esztendőt itt töltött, dolgozott?

Odaálit az igazgató, Cseh elvtárs elé:

— Hát ezt érdemiem én? Énrólam nem esik egyetlen szó sem?

Az igazgató elfoglalt ember, sok ideje nem volt arra, hogy az öreg bányásszal foglalkozzék. Kezébe nyomott egy ebédjegyet.

— Itt van öreg. Ebédeljen meg maga is.

Lovász A flint odalépett, de torkát sírás fojtogatta. Lám ötven év becsületes munkája után kifizették: „Itt van öreg, ebédeljen meg maga is...”

Hát ez kell neki, ez az ebédjegy? Főz neki otthon az asszony, vagy a lánya. Hiszen otthon is várják, hogy az ötven éves munka után mivel megy haza.

Keserű zokogás rázta a szívét egész utón. — ö nem érdemel semmit, vele nem törődik senki.

Fáradtan dőlt le az öreg a heve- rőre. Lányai, veje vigasztalták, a szomszédok pedig háborogtak:

— Ilyet csinálni vele! Hát ezt érdemelte?

.. %

Kondi elvtárs — akit akkor hívtunk fel a szerkesztőségből, amikor az eset tudomásunkra jutott —, azt mondta a lyukóbányai üzem munkaügyi osztályáról, hogy őket is nagyon bántja a dolog. Másképen kellett volna ezt elintézni, ö is érzi, hogy az öreg bányász érzékenységét nehezen tudják kiengesztelni. Milyen eljárás is az, hogy a pénzit egy nappal az ünnep után nyomják a kezébe?

De bárkit is megkérdeznénk, akinek csak egy kis köze van a dologhoz, mindenki beismerhetné:

— Igen, én is tévedtem.;;

Ezzel azonban az ügy nincs elintézve. Egy kis szív, egy kis emberség még mindig helyrehozhatja az ember telensóggc-1, szívtelenséggel ütött sebet. Addig is, amíg ez megtörténik, hadd szorítsuk meg képzeletben az öreg Ixyvász Antal kezét, sok egészséget kívánva — és több megbecsülést kérve számára. És ezt, úgy hisszük, nyugodtan tehetjük valamennyi olvasónk nevében.

— Géczi —

Diósgyőri kohászok nagyszerű győzelme

Néhány nap múlva a Lenin Kohászati Művekben nagyjavításra áll le a III. kohó. Amíg a javítás tart a kohó természetesen nem termel, ami hátrányosan befolyásolja a tervteljesítést, ha a kohászok nem lennének előrelátóak. Elhatározták: olyan előretartásra

tesznek szert., amellyel biztosítják a javítás ideje alatt is a terv teljesítését. Eíiihez elsősorban a lemaradást kellett behozniuk.

Az első negyedév végén 2399.1 tonna volt a lemaradás, amelyből a második negyedév végére letörlesztettek 1493.89 tonnát. A harmadik negyedévben tehát még mindig volt a kohónak 900.2 tonna adós- Ezt a mennyiséget tegnap

reggelig letörlesztették, sőt terven felül 55.6 tonnát termeltek. A szép győzelem a kohó dolgozói együttes, jó munkájának köszönhető. De szólni kell azokról is, akik élenjártak, példát mutattak. Első helyen az I. kohó brigádjainak munkáját kell dicsérni. A B. Szabó, B. Tóth és a Szekeres brigád csütörtökön reggelig havi tervét 119 ^százalékra teljesítette. A három brigád együttesen 212.6 tonnát adott terven felül. Ugyanilyen elismeréssel kell beszélni a III. kohónál dolgozó Gulyás, Szűcs és Bodovics brigádról is A diósgyőri kohók dolgozói ismét bebizonyították, hogy mindenkor lehet rájuk számítani;

AU

lesiobbi

anyasznapi verseny legjobbjai

Mint ismeretes, a bányásznapi verseny legjobbjai részére a minisztérium trösztönként 25.100, összesen 251.000 forint jutalmat tűzött ki." A minisztérium közlése szerint, orsz ágos viszonylatban a következőik kerültek az első helyre: A frontbrigáddk versenyét a pusztavámi Tetzl János brigádja nyerte. A fejtésben a rónabányai Kadlot András, az előváj ás'ban a zagyvái Kovács Lász ló, a feltárásban a dorogi I-es bányában dolgozó Daühner Károly brigádja lett az első. Az alberfctelepi Tátrai Tivadar a fenntartó, az Emő-bányai Pörzsás László a szállító, a tokodi Sós János a karbantartó brigádok versenyét nyerte meg. A legjobb básnya- vezető a várpalotai kőfejtés vezetője Krausz István. A legjobb főmérnök a sajókazad Czermen Gusztáv. Ugyancsak sajókazai a legjobb bányamester Tóth Dániel és a legjobb körletvezető, illetve harmadvezető Berkes János és Tinyo Elek is. A várpalotai beszáló bányában van a legjobb felvigyázó Szabó József, míg a lőmesterek, illetve számítási felvigyázók versenyét az oroszlányi XIX-es bányában dolgozó Zip- perer János és a padragi Orbán József nyerte. (MTI)

ELSŐSÖK

Harminchárom évvel ezelőtt édesanyja kezébe kapaszkodva egy kisfiú lépte át a sátoraljaújhelyi iskola fényesre taposott kőküszöbét. Félt, — nagyon félt a tanító úr somfavesszejétől, melyről olyan sokat meséltek neki a »nagyok«.

Ugyanez a kisfiú ma az élet hosszú szakaszának végigjárása után újra átlépte ezt a kőküszöböt. Csodálkozva állt meg az első osztály előtt, ahol mosolygószemű apróságok búcsúztak édesanyjuktól. Egy sem akadt köztük aki félt volna. De ez nem is csoda, ők már nem hallhattak a somfavesszőről, csak a szerétéiről, amely a barnára festett ajtón túl várja őket.

43 kislány ült a zöldrefestett padokban, velük szemben Sebestyén Endrévé áll és ismerkedik gyermekeivel. Sorba kérdi a nevüket s amikor már mindegyiket ismeri, magyarázni kezd.» Nagy leckét ad fel a kicsinyeknek. Az iskolai fegyelmet ismerteti velük. A csend, a karbatett kéz, a jelentkezés gyakorlása bizony nagy feladat a gyerekek számára, hiszen legtöbbjük most találkozik először ezekkel a fogalmákkal. A szeretet és a tanítónő nagy gyakorlata azonban meghozza a kívánt eredményt Igaz néha eltéved egy kis kéz és belekotor a hátitáskába, amely ott lapul a zöldmázos pad fiókjában. Kivesz egy kis süteményt, vagy egy szem gyümölcsöt, nézegeti aztán CSV gyors harapás és a kis törvényszegő már dugja is apró kezét a háta mögé. Rádöbben, hogy vétett a fegyelem ellen.

Közben száll a szó. A gyermekek észre sem veszik, hogy tanulnák.

— Miért járunk iskolába? Ki tudja?

Szűcs Anikó nyújtja magasra két ujját:

— Azért, hogy ne legyünk tudatlanok — mondja.

Szerdahelyi Klárika is jelentke* zik. — Hogy megtanuljunk olvasni és tudjuk mi van a képeskönyv* ben... — Belepirul a boldogságbai mikor a tanítónő megdicséri a jó feleletért.

Kelecsovai Ildikó sem bírná ki* ha nem mondaná el Ő is véleményét, de mert nem néz rá a tanító néni, belekottyan a csendbe:

— Hogy verset taúuljunk. Én már Uidok is egyet. Az óvodában tanultam. Elmondom, jő? s felelet* re sem várva fújia, fújja a sorokat:

— Hazám, hazám... édes hazám*

Nagy sikere van a fiatal előadóművésznek és sikerén felbátorodva egymásután jelentkeznek a többiek*

A versek után szó esik arról iSi hogy ki mi szeretne lenúi. A leg- több apróságnak már van erről valami elképzelése.

És így van ez a fiúk osztályában

is.

Éles Lászlóné tanárnő csodálkozz va hallgatja a válaszokat. Sok éve tanít és nem először tßszi fel a kér- dést, de talán még sohasem volt ilyen változatos a felelet.

Akad, aki orvos, tanár, gépkocsi* vezető, sőt aki csillagász akar lenni* Vald Gáborka választotta magának ezt a ritka hivatást. S hogy miért? — Egyszer elvitt édesapám —* mondta — Lőrinc főmérnök bácsi* hoz és ott egy készüléken át meg* mutatták nekem a csillagokat. Na-> gyón megtetszettek nekem, ezért akarok csillagász lenni. Kosztyő András édesapja fűtő, s mivel And* ráska nagyon szereti apukáját, gé* pészmérnök szeretne lenni, hogy szép mozdonyt tervezhessen sző*

TnCLTOsm

Jó sokáig tart a pályaválasztás megbeszélése, utána pedig felröp* pen a dal, s száll szerte mint a fe* hér galamb*

VÉKONY SÁNDOR

Bajorország nem lát alapot a kommunista párti képviselők mandátumainak megvonására

mandátu«

• Berlin, (MTI)

Az Adenauer-kormánynak az az utasítása, hogy a Német Kommunista Párt betiltása után nyomban von ják meg a kommunistapárti képviselőktől mandátumaikat,’ a tartományi parlamentekben és más nép- képviseleti szervekben több más tartományhoz hasonlóan Bajorországban sem halad a Bonn által megkívánt gyorsasággal. A bajor belügyminisztérium mindeddig semmiféle jogi alapot nem talált arra, hogy megvonja a kommunistapárti képviselőktől mandátumaikat; a bajor belügyminisztert felszólították arra, lépjen érintkezésibe a többi tartomány belügyminiszterével, hogy alakítsanak ki egységes álláspontot a

— Mert tudja

7 ^kecském a beadás, az beadás, az adó az adó;

Ez bizony mind nyűg a paraszt nyakán 3 y;

— Igen, de amióta világ a világ, azóta mindig kellett adót fizetni;

S ezelőtt régen semmit sem kapott érte az ember, most meg tudja, hogy az országot építik vele;

— Hát hiszen nem mondom, hogy nem, de azért velünk „maszek” parasztokkal is többet lehetne törődni. Mert tudja — isten látja lelkem, ha nem igaz —, községünkben sok mindennek híján van a paraszt. Azt mondják, hogy mindent a városba visznek. No, de majdcsak lesz valahogy!

Erzsó mérne a maga módján így mondotta ©1 véleményét a falu életéről, a Miskolc—Ózd felé közlekedő személyvonat egyik fülkéjében. Úgy határoztam, hogy elkísérem falujába, Alacskára, s választ keresek szavaira*

A község a hegyek közé fészkelte be magát. Lakóinak száma mindössze 900. A gazdálkodók valamennyien egyénileg dolgozó parasztok. A lakosság j elentős része azonban ipari munkás, aki a környék bányáiban, üzemeiben dolgozik. Több napot tartózkodtam közöttük, így módomban volt megismerkedni életükkel, munkájukkal, utána járni Erzsók ménje panaszainak.

Sok mindent megtudtam — azt is, hogyan állnak az államipolgári jogok és kötelességek teljesítésével. Érdemes összehasonlítani, hogy aránylik a faluban a jogók élvezete a kötelezettségek teljesítésével;

1955-ben a falu adott az államnak:

1. 477 mázsa kenyérigabonát,

2. 127 mázsa takarmánygabonát,

3. 101 mázsa vágómarhát,

4. 58 mázsa sertést,

5. 246 ezer forint adót;

1955-ben a falu kapott az államtői:

1. 1028 mázsa lisztet,

2. 112 mázsa cukrot,

3; 90 mázsa 2sírt,

4j 194 mázsa kenyeret,

EGY KIS SZÁMADÁS A JOGRÓL ÉS A KÖTELESSÉGRŐL ALACSKÁN

5; 20 mázsa sertés- és marhahúst,

6, 2 millió forint értékű kereskedelmi és

ipari cikket,

7; 150 mÓ2sa műtrágyát;

Habár persze ezek az adatok nem adják vissza teljes hűséggel a való életet, jól mutatják, hogy Alacska dolgozó parasztjai éltek jogaikkal; A falu élete jobbra fordult, sokat fejlődött. Ki ne emlékezne a Horthy rendszer ONCSA kölcsö- nére, amelyen 25 év alatt a faluban 15 családi ház épült fel. Ugyanakkor persze arra is kell emlékezni, hogy Sikur András 4 holdas dolgozó parasztnak el kellett adnia épülő házát, mert nem tudta a kamatot fizetni;

Ma más a helyzet. 11 év alatt 36 gyönyörű új családi ház épült a faluban. Négy építés alatt áll, tíz gazda . pedig nemrég nyújtotta be házépítési kérelmét a tanácshoz.

Aztán itt van az állami támogatás ügye; Vajon miért növekedett Kiss András 10 holdas középparaszt, Elek László 5 holdas dolgozó paraszt és az egész falu termésátlaga? Azért, mert olcsó műtrágyát használtak, — ez tette lehet ő- vé az átlagosan 2.5 mázsás termésnövekedést! S persze az is, hogy olcsó mezőgazdasági kisgépeket, boronát, ekét, szőlőprést, kukoricadará- lót vásárolhattak, amelyek megkönnyítették, eredményesebbé tették munkájukat.

El kell ismerni azonban, hogy hibák is akadnak a faluban. A különböző állami szervek nem minden területen biztosítják Alacska lakóinak törvényekben rögzített jogait. Ha Erzsó nénje arról panaszkodna, hogy az építkezési anyagok elosztásánál igazságtalanságok vannak, senki sem cáfolhatná meg. Abban is igaza lenne, ha panaszkodna. hogy több árucikk, például rizs, nem kapható. Hiányzik a kisebb-nagyobb ügyek gyors, bürokráeiarnentes intézése is. Elkezdhették volna már a Sajószentpéter és Alacska közötti bekötőút építését is a sok ígérgetés után;

Amikor a vonatban Erzsó nénije említett© a beadás és az adó terheit, már-már hajlottam

arra, hogy ezt nagyobb problémának lássam. De amikor megismertem a falu helyzetét, megnyugodtam. Uj fculturházat, mozihelyiséget láttam, amely nyáron háromszor, télen pedig négyszer tart hetente előadást. Aztán új kutakat fúrtak a községben, az iskolákat korszerűsítették; autó- buszjáratot indítottak, Mindezt miből? A befizetett adóforintokból!

És most beszéljünk a begyűjtésről is; Ugyan miből vásárolna a falu népe lisztet, kenyeret, zsírt a népboltban, ha nem az államnak beadott terményekből és termékekből? Mit enne a város lakossága, az ipari munkásság, amelynek munkája, termelése teszi lehetővé a falu ellátását! Erről sem szabadna megfeledkezni Alacskán, hiszen sokszorosan visszakapják, amit beadnak az államnak! Nézzük talán isimét a számokat;

1956-ban a falu kapott az államtól:

1; 1100 mázsa lisztet#

2; 535 mázsa cukrot#

3; 70 mázsa zsírt,

4. 145 mázsa kenyeret#

5. 15 mázsa húst,

6. 21.554 forint adókedvezményt,

7; 1 millió 500 ezer forint értékű kereskedelmi és ipari cikket#

8. új utak építésére, rendezéséire 200 ezer forintot;

Ha ezekután megnézzük, mit adott a falu, azt látjuk, hogy kötelességteljesítése körül nincs minden rendben.

1956-ban a falu az államnak mindössze 585 mázsa kenyérgabonát adott — 41 mázsával tartozik. Sertésből 91 mázsát adott — 44 mázsával tartozik. Takarmánygabonából 234 mázsát adott — 62 mázsával tartozik. Adóbevételi terve teljesítésével a falu messze lemaradt, 230 ezer forintot még nem fizetett be az államnak!

Bizony kedves Erzsó nénje! Ezekből az adatokból az látszik, hogy Alacskán az emberek szívesebben hangoztatják a jogokat, mint a kötelességeket. Ezért billen néha a mérleg nyelve a „tartozik” oldal felé. Jó volna erről is beszélni a vonaton és a faluban, mert előbb-utóbb rá kell nincs jog kötelesség nélkül!

DRAGOS GYULA

kommunista képviselők maival kapcsolatban;

Baden-Württemberg tartományi ■kormánya a napokban határozatot hozott arról, hogy továbbra is meghagyják a kommunista városi tanácstagok és körzeti képviselőik mandátumait.

Alsó-Szászországban a tartományi parliament jogi bizottsága tárgyalásokat folytat arról, hogy a mandátumok elrablására irányuló bonni utasítást vógrehajtsák-e. (MTI)

Szeptember 16-án Sátoraljaújhelyen sorsolják a IV. békekölcsönt

Az Országos Takarékpénztár itf nap múlva újabb államik ölcsönsor- solást * rendez. Ezúttal szeptember

16-án Sátoraljaújhelyen a IV. békekölcsön ötödik sorsolására kerül sor# Az egynapos húzáson 78.500 köt-* vényszámot sorsolnak kd 24,913.800 forint nyereménnyel.— 130 ezer éves koponyát talált a hesseni Rhunda falu környékén egy tanító. A koponyát egy megáradt pa-i tak mosta ki a földből. A tudósok megállapítása szerint a neandervölgyi embertípushoz tartozó 35—40 éves nő koponyája.

— REPÜLŐ TELEVÍZIÓS ADÓ* Svédországban repülő televíziós adó-1 val folytatnak kísérleteket. A műsort Stockholmból sugározzák és azt 6000 méter magasságban szálló repülőgép* bén elhelyezett adó továbbítja. A műsor a svéd fővárostól 500 kilo* méter távolságban is fogható.

•*- Uj világrekord. Az NSU motor-* kerékpárgyár egyik 250 köbcentiméteres spéciéi gépével az amerikai Sóstó melletti nyílegyenes betonúton új gyorsasági világrekordot állatott fel. A rekord: 330 kilométer, 40 kilométerrel több a régi világrekordnál.;

\

TOTÓN I