Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-29 / 230. szám

ftsomfeat, 1956» szeptember 29» GSZARS1AGTASOS52AQ *í Sok-sok gazdag élmény várja a „Hegyaljai Hét" résztvevőit Sárospatak ódon utcáin, a vár, az ősi gimnázium környékén nagyobb részben már állnak az ünnepi pavi­lonok. Serény kezek tisztogatják, Bzépítgetik a várost, építik az emel­vényeket, hogy minél barátságosab­ban fogadhassák azokat, akik szerte az ország területéről ide ké­szülődnek vendé^égbe — a sok gazdag élményt, pompás szórakozást és nem utolsó sorban értékes tanul­ságot ígérő »Hegyaljai Hét« ünnep­ségeire . ; j Holnap, szeptember 30-án, dallal, tánccal, vidámsággal kezdetét veszi a most elsőizben megrendezett »Hegyaljai Hét« Ünnepsége, megnyílik a kiállítás és a vásár. A műsor már készen van, de a ki­állítás rendezői, felelős szervezői szerint * még bővülhet, szolgálhat egy-két meglepeté»ssel. Az igazi han­gulatot persze a látogatók sokasága adja majd. Mert a szórakozás, az ünnepség is úgy jobb — ha minél több embert, látogatót egyesít. Az ünnepségekre számszerint nem is lehetne megmondani, hogy mennyit, de — igen sok látogatót vár Tokaj- Hegyalja az ország minden részéből. S azt, hogy ne sajnálja ezért senki a fáradságot, a változatos műsor biztosítja. Az ünnepi hét célja, hogy minél többen megismerjek To- kaj-Hegyalját — nemcsak világ­hírű borait, hanem szokásait és kultúráját is. Ennek jegyében állította össze a rendezőség az ünnepségek műsorát is, olyan sokrétűen, hogy ki-ki megtalálja szórakozását. Tme néhány szám a gazdag program­ból. Vasárnap a vendégek fogadása, ünnepi megnyitó beszéd a szabad­téri színpadon. Utána mindenki vá­logathat a műsor számai között. Lesz tudományos előadás a tokaj­hegyaljai rekonstrukcióról, várláto­gatás, múzeumlátogatás, vagy meg­tekintheti a kiállítást. Az ebédutáni műsor még bőségesebben ontja á színt, a szórakozást. Ugyan ki nem lesz majd kiváncsi a Tokaj-Hegyalján évszázadok óta hagyományos — és ma ismét gazdagodó népi szokás, a színes szüreti felvonulásra? Nem fog hiányozni ebből az ősi szokás egyetlen pompája, mozzanata sem. S hogy a régmúltat idéző események után ízelítőt kapjunk a korszerű technikából is — ejtőernyős bemu­tató következik a felvonulás után. Ez­után kulturális és sportesemények szórakoztatják a részvevőket. Báb­színház,' a 180 tagú Szlovák Népi­együttes bemutatkozása és labda­rúgótorna várja az ünnep közönsé­gét. Az esti órákban a miskolci Déryné Színház művészei a »Tosca« című opera bemutatásával szórakoz­tatják majd a színházkedvelők sere­gét. Később a hagyományos szüreti táncmulatság várja a megnyitó min­den látogatóját. De nemcsak az első nap, a hét minden napja bővelkedik színekben, eseményekben. Hangversenyek, tu­dományos előadások, viták zajlanak le. A mezőgazdasági termelésről, a rekonstrukció helyzetéről és holnap­járól hallgathatnak előadásokat a Hegyaljai Hét részvevői. Ezenkívül a kiállítás és a vásár pavilonjai is várják a látogatókat. A kiállításon többek között bemu­tatják, hogyan készül szőlőből az erős, hangulatédesítő bor, a párat­lan tokaji aszú. S persze meg is le­het kóstolni. A tokajhegyaljai álla­mi gazdaság több mint 500 hekto­liter különböző minőségű bort szál­lít a helyszínre. Bizonyosan nagy sikere lesz — hozzájárulnak az ün­nepség hangulatának emeléséhez. B. S. dL ólmaid kanyfa Szeptember 19-i számunkban »Barbarizmus« címmel cikket kö­zöltünk. A cikk élénk visszhangot keltett az olvasók körében. Az alábbiakban az egyik hozzászólást ismertetjük: »A napokban olvastam az Észak- magyarországban, hogy a Bajcsy- Zsilinszky utcán ismeretlen tette­sek szórakozásból derékba tördel­ték a fiatal fákat. A vandalizmus így folytatódott: A Herman Ottó Múzeumban meg­rendezett képzőművészeti kiállítás­ról Martsa István egyik kiállított kisméretű szobrát ismeretlen tettes ellopta. Ugyanott Somogyi József egyik szobráról ismeretlen tettes letörte a lófigurát. Másik példa: Megyénk egyik fes­tője országos kiállításra készült cs út mellett festette tájképét. Egy kerékpáros suhanó, miközben el­hajtott mellette, a készülő olajkép­re napraforgóhéjakat köpött. A festő kezdhette elölről munkáját. Hová fog vezetni, ha ez a van­dalizmus a kultúrával szemben így folytatódik? Erélyes intézkedések­re lenne szükség! KORKOS JENŐ Miskolc, Vörösmarty u. 18. Igaza van a levélírónak! A ha­tóságok a legerélyesebb intézkedé­sekkel akadályozzák és büntessék meg az ilyen fenegyerekcskedést, gátolják meg a semmit nem be­csülő barbarizmus terjedését. IOBB LESZ A HOLNAP fimmmithmwíiííit J iiTiiíiiiiiiliilííiMiTiíAliiWilfiTiííriliTifMlM^^ Az új embert legtöbbször tar­tózkodással fogadják- Méginkább bizalmatlanok hozzá, ha sohasem látták a faluban, de még a kör­nyéken sem. Nem is titkolta senki idegenkedését, amikor a tiszalcará- di Táncsics Termelőszövetkezetbe Budapestről érkezett új elnök. — No, eltol sem sokat várha­tunk — mondogatták az emberek egymás között. — A külsejére rá van írva, hogy nem ért semmit a paraszti munkához. Ez még januárban történt. Ilyen fogadtatás után Nemere Lajos elv­társ, — aki hat évig volt a légi­erők tisztje — méltán elkesered­hetett volna. Gyakorlati termelő­szövetkezeti kérdésekben eléggé járatlan lévén, kezdetben bizony fnagyon nehéz dolga akadt. Ho­gyan kezdjen hozzá azoknak a ba­joknak az orvoslásához, amelyeket a régi vezetőség 1949 óta okozott? Kezdje az adósságokkal? A terme­lőszövetkezetnek 700 ezer forint adóssága volt. Vagy kezdje a föld­méréssel? Az alakulás óla egyet­len egyszer sem mérték fel a te­rületet. Sehol sem tudott rábuk­kanni arra, hogy mekkora is való­jában a termelőszövetkezet birto­ka. A tanácson sem tudtak bővebb felvilágosítási adni erről. A földeket f elmérték, de az utób­bi időben belépett új tagok 180 holdja, — amely nincs tagosítva, szerteszét van a határban — még a napokban is rejtegetett meglepe­tést számára. Rábukkantak ugyan­is 30 holdra, amely törvény sze­rint a szövetkezethez tartozik. A volt vezetőség, sőt a helyi tanács néhcfaiy tagja is tudott erről a föld- darabról, csak éppen nem akarta a tagság tudomására hozni. Tekin­télyes jövedelmet tettek zsebre ab­ból a földből. Ilyen előzmények után Nemere elvtárs alaposan átvizsgál­ta a dolgokat. Rájött arra, hogy nem a tagság a hibás abban, amié. rt őt olyan tartózkodóan fogadták. Az emberek megszokták, hogy év elején ígérnek nekik fűt-fát, de amikor a megvalósításra kerül sor, az egészből nem lesz semmi. Ben­ne sem bíztak. Az első lényeges feladat a mun­kaegység növelése volt. Gyanakod­va figyelték, hogy az új elnök a múlt évi számadáskor kapott 25 forint munkaegység helyett az idén 32 forint értékűt tervezett. Senki nem hitt benne, hogy az valóban úgy is lesz. A növények helyes ápolása azonban meghozta az ered­ményt. Az idei aszályos esztendő­ben is egy-egy murijaiégységre 37, sőt lehet, hogy 40 forint értéket fognak szétosztani. Az egyik este az elnök szobájá­ban összegyűltek az emberek. Az íróasztalt borító papíron számok sorakoztak. SzámUgattak. Az ered­mény az lett, hogy csodálkozva felkiáltottak: — Megvalósítottuk, amiben nem hittünk! Az elnök tehát állta a szavát. Nemcsak ebben, hanem a minden­kit sokat foglalkoztató előlegkiasz- tásban is. Az elmúlt évben 3 kilo­gramm búzát osztottak ki fejen- kint előlegnek. Lehetett, hiszen bőséges, jó termés volt. S amiben senki sem hitt, ebben az évben is megfeapták a 3—3 kilogramm bú­zát. Az adósságokat nagyrészben törlesztettéki Mindössze 150 ezer forint tartozásuk maradt fenn, amelyet még ebben az esztendő­ben ugyancsak ki fognak fizetni. Ez azt jelenti, hogy zárszámadás­kor a termelőszövetkezet teljesen tehermentes lesz. Ez bizony nagy győzelem. A kívülálló egyéni parasz­tok más szemmel fognak rájuk nézni. Ma már a termelőszövetkezet tagsága bízik Nemere elvtársban. Ez megmutatkozik akkor is, ami- kór vitára kerül sor az egyéni gazdákkal. Eddig, ha csepülték a szövetkezetét, a tsz-tagság még tü­zelte őket. Most próbálja meg ezt valaki! A tagság egyemberként védi meg elnökét s a maga igazát. A jövő még biztatóbb. Az évi jövedelmet 1 millió 200 ezer fo­rintra tervezik. Szándékosan írom, hogy tervezik, mert most már nem egyedül az elnök hisz ebben. A múlt évi termeléssel nemcsak a. termelőszövetkezet házának a szobái, de a padlás, a pincék, sőt egyéb helyiségek is zsúfolásig vol­tak. Már régen 25 vagonos mag­tárt és 10 vagonos kukoricaszán­tót szerettek volna építeni — 1100 holdról lenne mit begyűjteni, — de hiába volt minden próbálko­zás, eddig ezt nem tudták meg­tenni. Amikor kereten kívül enge­délyezték a magtár felépítését, akkor meg az építőanyagot nem biztosítottak számukra.. Most a Mi­nisztertanács új határozata után reménykednek, bizakodnak az em­berek. Az állatok is gyorsan sza­porodnak. már új istálló is kellene. További álmuk a. tejház felépítése. Egy ember munkájának az eredmé­nye lenne mindez? A szövetkezet tagjai talán maguk sem értik még a közös erejét, azt, hogy minden rajtuk múlott. Régebben soha nem emeltek szót a volt vezetőség el­len, még akkor sem, amikor lát­ták, hogy nem a szövetkezet sike­res, jobb élete, a tagság nagyobb jövedelme, hanem saját egyéni jó­létének biztosítása a célja. Az új elnök sokat tett annak érdekében, hogy megmagyarázza, mi a lényege a termelőszövetkezet­nek. Az emberek meghallgatása, a problémák tisztázása és főleg a mindannyiuk előtt álló célok eléré­se, — ez vezette Nemere elvtársat, amikor hozzáfogott a munkához. Ma már mindannyiuk előtt vilá­gos, hogy ezen az úton tovább ha­ladva, még jobb lesz a holnap. URBAN NAGY ROZÁLIA BESZÁMOLUNK VÁLASZTÓINKNAK j llllllllimMmilllMIKMIHINIIMliaiHIMMIIimillllMimMUMlIIIIIMIMWIIIINIIIMMMIMIMIUHIMIIUIlS Gém Ferenc elvtérs képviselői munkásságáról Országgyűlési képviselői munkám­ban igyekezetem arra irányul, hogy az encsi járás dolgozó parasztjaival és lakosaival, a választókkal a leg­szorosabb kapcsolatot kiépítsem és fenntartsam, megismerjem a járás gazdasági, közlekedési, egészségügyi és kulturális helyzetét, dolgozóinak gondolkozását, problémáit és igyek­szem lehetőségeimhez képest a hiá­nyosságokat a törvényes keretek között megoldani. 1953 óta mintegy 18 képviselői be­számolót és fogadónapot tartottam, meglátogattam a járás területén több termelőszövetkezetet, gépállomást, iskolát és más intézményt. Beszél­gettem sok választópolgárral, egy­részt ünnepi ö»sszejövetelek, járási értekezletek alkalmával, másrészt a községben, illetve egyes dolgozókkal a lakásukon. A járás dolgozói a képviselői be­számolókon, valamint a fogadóórá­kon és a beszélgetések alkalmával sok-sok problémát szóvátettek. Ezek jórészét a járási párt és járási tanács vezetőinek, dolgozóinak segít­ségével el tudtuk intézni. Sok jogos panaszt az illetékes minisztériumok segítségével intéztünk el. Még 1954 októberében például a járásban sok dolgozó lakást épített, de a munkát cseréphiány miatt nem tudta befejezni. Az Építésügyi Mi­nisztériumhoz fordultam, amely féré­semre a szükséges mennyiségű több vagon cserepet kiutalta. Több ter­melőszövetkezetnek sikerült elintézni épületre, mezőgazdasági területre, vagy erdőre vonatkozó jogos igényét. Egyes községek kulturális intézmé­nyeinek berendezéséhez, vagy épít­kezéseihez támogatást tudtam kiesz­közölni a Népművelési Miniszté­riumtól. Ezeken kívül vannak olyan közérdekű problémák, amelyekben még nem értünk el végleges meg­oldást, de elintézésük folyamatban van. Ilyenek például a Gagyvendég és környéke, Fáj és Szemere, vala­mint a Szalaszend községi rétek le- csapolásának, illetve vadvizlevezeté- sének ügye. A feladat megoldását a földművelésügyi, illetve a vízügyi szervek részben már megkezdték, részben 1957-ben fogják megkezdeni és elvégezni. Vannak azonban a járás dolgozói­nak olyan közérdekű és szerintem jogos kérései, amelyeket sajnos nem tudtam elintézni. Ilyen például Büt- tös és Litka közötti műút megépíté­sére, illetve a már régebben megkez­dett műútépítés befejezésére vonat­kozó kérés. E két kérés teljesítése rendkívül fontos volna a mezőgazda- sági munkák megkönnyítése szem­pontjából és abból a szempontból is, hogy mintegy 8 km-rel megrövidí­tené az utat a járás székhelyéhez. Ugyanakkor autóbusz kör járat léte­sítését is lehetővé tenné a járásban. Sajnos a Közlekedésügyi Miniszté­rium kérésemet elutasította azzal, hogy az út megépítése nem hozzá tartozik. Eredménytelenül végződött a Népművelésügyi Minisztériummal folytatott tárgyalás is annak érdeké­ben, hogy Szemere, Fáj, Litka, Szala­szend és környéke vándormozit kap­jon, s hetenkint egyszer e községek lakosai is megnézhessenek egy-egy keskenyfilmet. A minisztérium és a megyei tanács egymásra hivatkozik, de segítséget egyik sem ad. Képviselői beszámolóim és fogadó­óráim alkalmával arról győződtem meg, hogy a járás dolgozói csak nagyon kivételes esetekben jöttek hozzám személyes kérelmekkel. Legtöbbször a fentemlített közérdekű problémákat tárták fel. Meggyőződé­sem, hogy ezek megoldása szükséges* a kérdések jogosak. Ez a vidék ugyanis a felszabadulás előtt rend­kívül háttérbe volt szorítva és a fel- szabadulás óta sem sokat tettünk gazdasági és kulturális felemelke­dése érdeké ben. A/községek többsé­gében ma sincs villany, egyes helye­ken az iskola egyetlen tantermét használják gyűlések, istentiszteletek* bálok megtartására, minden közös összejövetelre. Egész sor községben az egyetlen szórakozóhely a föld­művesszövetkezet italboltja. A Her- nád-völgy kivételével a járás mező­gazdasági területe túlnyomó többség­ben gyenge minőségű erdőtalaj. Mű­velése régi, elmaradott módszerek szerint történik. A terület közleke­dése szintén nem kielégítő. A község' dolgozói közül nagyon sokan a bor­sodi iparvidékre járnak dolgoznia Ezeknek korán reggel kell elindul­niuk és csak este későn érhetnek haza, semmi lehetőségük nincs a kulturális fejlődésre. Eddigi képviselői tevékenységem egyik hiányossága az, hogy keveset foglalkoztam a szocialista szektorok, az állami gazdaságok és a gépállo­mások dolgozóinak problémájával Egyes kérdésekben nem harcoltam elég következetesen, hogy a szerin­tem jogos kéréseket teljesítsék. A közeljövőben munkámban mindenek­előtt a szocialista szektor dolgozói*«' nak problémáival kívánok elsősor­ban foglalkozni. Célom, hogy elősegítsem a járás gazdasági és kulturális fejlődését. Felhívom mind az állami, mind a megyei szervek figyelmét arra, hogy ez a vidék eddig háttérbe szorult* viszonylag elmaradt a fejlődésben kulturális, közlekedési és egészség- ügyi téren. Éppen ezért fokozottab­ban kell segíteni lakosságát abban, hogy egyszintűre kerüljön a fejlettebb vidékek dolgozóival. Egész képviselői tevékenységem­ben a szocialista törvényesség jelen­tőségéről igyekeztem meggyőzni a járás dolgozóit és arról, hogy gazda­sági problémáinkat mindenekelőtt a mezőgazdaság fejlesztésével, a nagy­üzemi társasgazdálkodás módszerevei tudjuk megoldani. A járás dolgozó parasztjainak tekintélyes része ma már elindult ezen az úton és minden remény megvan arra, hogy a jövőben a többi is követni fogja ezt az utat, amely az egész járás gazdasági és kulturális felemelkedésének az útja; GÉM FERENC OsZl KIÁRUSÍTÁSON — Valami virágosat szeretnék; szatént, de lehet bársony is. TIa pettyes az sem baj, csali szép legyen. Magas, fekete nő áll az elárusító pultnál, pongyolát akar venni. A kérésből nehéz kitalálni, hogy milyen az a valami, amit szeretne, ami lehet pettyes is, virágos is. De a fürge kis Szeles Éva azonnal ugrik és már az asztalon fekszik egy cso­dálatosan szép bordó pongyola, s választéknak mellé rögtön divatos kord-bársonyból készültet is kínál. Ilyenkor az őszi kiáru­sítások idején egész nap serényen jár az elárusí­tók keze. Sőt nemcsak a keze — a szája is. Ügy­látszik, hogy amit di­csérnek, az jobban tet­szik. Van is forgalom! A napi bevétel átlagosan 45—50.000 forint,. Külö­nösen nagy keletje volt a leszállított árú puplin- és vászonblúzoknak. Az ízlésesen megvarrt, 33 forintos blúzok a kiáru­sítás első napján délelőtt 8-tól 10 óráig elkeltek. De még ma is bejött 80 vevő, aki azt kérte::, Megérkezik a bolt ve­zetője, Madarasi elvtárs, Gondterhelt az arca. — örülök, hogy el­mondhatom, mennyire elkeserítettek *— kezdi. — Képzelje csak el 1954 decemberében jöttem ide. Akkori évi eladási átlagunk nem volt több kétmillió forintnál. De a múlt év minden negyed­évét eddig nálunk soha nem tapasztalt ered­ménnyel zártuk. Az év végén elértük, hogy 4 millión felül volt a for­galmunk. Ebből kiindul­va most olyan tervirány­zatot kaptunk, amely szerint a napi bevételek­nek el kell érnie az 50 ezer forintot. — De hiszen most is van olyan nap, amikor elérik, megvan a biztosí­téka, hogy a jövőben is így lesz — próbálkozom. — Igen ám, csakhogy nem minden nap — csap le érvelésemre Madarasi elvtárs. — Kivételes na­pok ezek, minden héten kétszer, háromszor, leg­főképpen szerdán és pén­teken, amikor a megyé­ből nagy a felhozatal a miskolci piacokra. — S mit jelent ez a terv a bolt számára? — Először is fel kell emelni a létszámot.- A közelmúltban vettünk fel kisegítő munkaerőt, de még mindig hiányzik kettő. Ez béralapemelést is jelent, havonta mint­egy 1800 forintot. A má­sik igen lényeges kérdés az, hogy ilyen raktárral mint most nekünk van, hogyan tudjuk biztosí­tani a terv végrehajtá­sát? Végigmegyünk a helyi­ségen. Az eladói részen tömött sorokban függe­nek a szebbnél szebb kabátok, ruhák, divatos kosztümök, változatos­színű blúzok és szok­nyák. Hátul a raktárban az asztalok, sőt az aszta­lok alja is tele van ösz- szehajtogatott, eladásra váró árukkal. — Ügy igyekszünk rendet teremteni, hogy minden csomót megszá­mozunk. Ezzel a mód­szerrel az eladást gyor­san lehet lebonyolítani. De még így sincsen meg az a i raktárkészletünk, amely biztosítani tudná a következő negyedévre áruellátásunkat, a terv teljesítését. Hárommillió 900.000 forintos készlet­nek kellene lennie a raktárban és ilyen zsú­foltság mellett is csak 1 millió 600.000 forintos árunk van. Két egészen fiatal leány lép Szeles Éva felé, aki azóta már ki­kísérte a pongyolát vá­sárló magas, fekete höl­gyet. Szoknyát kérnek. A legszebb dolgokat mutat­ják nekik a tropikáltól a kordig és a tweed­szoknyák legkülönbö­zőbb változatait.;; Egyik sem tetszik. — Táncolni szeretnék benne — mondja a ma­gasabbik. Az egész vá­rosban nem találok ma­gam nakvalot. Talán még máshol is megnézem. Elmennek az elképzeli szoknya után. A munkanap végefelá közeledik, de a forga­lom nem csökken. Ajánl­ják, hogy jöjjek el havi fizetéskor, akkor igazán nem könnyű bírni mo­sollyal és nyugodt ide­gekkel. Mert mindenki­nek más tetszik, senki nincsen megelégedve* pedig az elárusítók iga­zán nagyon igyekeznek: Most is azzal búcsúz­tatnak mindenkit: — Reméljük, máskor is vásárolni fog nálunk; Annyi szép holmink van; Lehet válogatni; (N n.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents