Észak-Magyarország, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-27 / 228. szám

jZAKMAGYARORSZÄ Csütörtök, 1956. szeptember 27. ^mm*—-* is A NAGYÜZEMI GAZDÁLKODÁS EREDMÉNYE; TÖBB SZÖVETKEZETI TAGNAK . MAR SAJÁT AUTÓJA VAN CSEHSZLOVÁKIÁBAN A borsod megyei tanács mezőgaz­dasági küldöttsége a Kassa kerületi Nemzeti Bizottság vendégeként négy napig Csehszlovákiában tartózkodott. Az ott szerzett tapasztalatokról Hegyi Imire országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront borsodmegyei bizottságának alelnöke az alábbiakat mondotta: — Képviselői munkám során a ba­ráti Csehszlovákiában járt dolgozó parasztoktól és termelőszövetkezeti tagoktól igen sok jót hallottam a szlovákiai »JRD«-kröl — vagy ahogy mi nevezzük, az egységes falusi föld­művesszövetkezetek életéről, fejlődé­séről. Ezek után nagy érdeklődéssel készültem Szlovákiába — ahonnan sok értékes, hasznos tapasztalattal jöttem haza. Első nap küldöttségünk a kassai kerületi mezőgazdasági kiállítást tekintette meg. Itt a legegyszerűbb kisgépektől a kombájnokig nagyon sok korszerű gépet láttunk. A kis­gépek közül különösen felfigyeltem egy kézzel tolható motoros fűkaszá­ra, amely gazdaságosabbá és könnyebbé tenné a magyar szakcsoportok munkáját. Idehaza sók szépet hallottam a inagygéresi egységes földmű vesszö- vetkezetröl. Most alkalmam volt meggyőződni a hír igazságáról. Nagy­gépesben — egy földműves kivételé­vel — az egész község lakossága tagja a szövetkezetnek, amely hét éve alakult meg. Tagjai — módosabb és kevesebb földdel rendelkező gaz­dák — teljes egyetértésben, jókedv­vel és nagy szorgalommal dolgoznak. Munkájuk eredményeként szövet­kezetük milliomos lett. A látogatás során tapasztaltuk az állam nagy­fokú segítségét. A szövetkezet meg­alakulása és földterületének tagosí­tása után állami támogatással azon­nal megindult az építkezés. Ezt úgy végezték, hogy figyelembe vették a szövetkezet további fejlődését és a gazdaság központját aszerint telepí­tették. Az állami támogatás még a gépesítésben, a műtrágya elosztásban és az előnyös szerződésekben mutat­kozik meg. A szövetkezetben a szer­ződéses seirtéshízlalás rendkívül gaz­daságos és vélem _nyem szerint ez jövedelmük főforrása. A tagok élete napról napra szépül. Jelenleg is csaknem HO házat építenek, rádió minden lakásban szól s lassan több motorkerékpárjuk lesz, mint bicikli­jük. Itt hallottam, hogy Leleszen és Királyhelmecen több termelőszövet­kezeti taginak már saját autója van. A szövetkezetben az egyes problé­mák eldöntésénél a tagság vélemé­nye dönt. A járási mezőgazdasági osztály nem »bábáskodik« és »nem segíti agyon« a szövetkezetét. Kül­döttségünknek az volt a véleménye, hogy a tagok magukénak érzik a szövetkezetét. Megtekintettünk Lőcse mellett egy kísérleti gazdaságot is, ahol fűmag- termeléssel foglalkoznak. Érdekes­sége a gazdaságnak, hogy az istálló- trágyából gázt állít elő. Egy vas­lemezzel bélelt betonsilóba 900 mázsa trágyát préselnek s így három hónapon át naponta 64 köbméter gázt nyernek. Az így érlelt trágyát három hónap után kihordják a földekre, a gázt a háztartásokban használják fel- He­lyes volna, ha nálunk is foglalkozná­nak ilyen kísérletekkel, különösen az Alföldön és ahol kevés fa terem. Segítené az állami gazdaságokban é$. termelőszövetkezetekben az önkölt­ség csökkentését s komoly hasznot jelent a dolgozóknak, a szövetkezeti tagoknak. Csehszlovákiában a mezőgazdasági munka nagyrésze már gépesítve van. A szepesi falvak határában érdekes és könnyen kezelhető burgonyaki­emelő gépeket láttunk az egyéni dol­gozó paraszt oknál, A leg kisebb hegyi falvakban is géppel vetették a rozst. A látogatások után a küldöttség megfogadta, hogy a Szlovákiában szerzett hasznos tapasztalatokat me­gyénk termelőszövetkezeteinek fej­lesztésében hasznosítja — fejezte be nyilatkozatát Hegyi Imre. Etffv nan alatt terven télül 721 tonna kohí«?afi terméket gyártottak a diósgyőri kőbánat dolgozói A diósgyőri kohászat dolgozói napról napra keményen küzdenek azért, hogy a harmadik negyedévben is megtartsák a Minisztertanács és a SZOT vándorzászlaját és élüzemszinten tegyenek eleget feladataiknak. Az üzemek közötti szívós vetélkedés a keddtől szerdáig tartó munka napon kimagasló eredményre vezetett: valamennyi nagy és kisebb üzem magasan tervelőírása felett tett eleget kötelezettségének. így a nagyol­vasztómű kohászai tervein felül n2., a martinászok 43 tonna nyersvasat és acélt gyártottak. A legjobb eredményt a hengerészek érték el: a há­rom hengermű kollektívája kereken 550 tonnával szárnvalta túl nap1 hengerlés! tervét. Jól megálltak a helyüket az öntödék dolgozói is. A keddről szerdára virradó munkanapon terven felül 721 tonna kohász»* termék készült el a diósgyőri kohászatban. Ezzel a diósgyőriek szerdáig esedékes havi tervükön felül már több mint 4500 tonna többlettel ren­delkeznek. Borsodi jegyzet ] Uj g SfUUt Ha valamit építeni akarnak, akkor oda előbb téglát, követ, meszeti cementet visznek, aztán felixmul az építőipari vállalat és elkezd építeni. Így történt ez Sajószentpéteren is. Már az év első napjaiban látni lehetett, hogu valami készül a régi iskola mellett, mert mintegy előőrs­ként — anyagokat »vonultattak« fel. • — Igen, iskola lesz itt, új négytantermes iskola —• mondogatták, s pedagógusok, szülők örültek, hogy megszűnik a tanteremhiány. Az épí­tők március elején hozzá is láttak a munkához. De hogyan? A tanulók, tanítók, szülők egyaránt azt várták, hogy a kőművesek és az ácsok frissen munkához látnak. Nein így volt. Annyi történt csupán, hogy az üveggyárból átsétált négy ember és tessék-lás- sék megkezdte a munkát. (A határidőre való kezdés az építőiparban a legtöbb esetben prémiumtényező!) Megkezdték és abba is hagyták• A határidő nem sürget -*■ m-ondották az építőipari vállalat dolgozói, amikor a tanítók, a szülők az új iskola elkészülése után érdeklődtek. Hogy ne legyen túlságosan feltűnő, senkisem mondhassa, hogy a Borsodmegyei Állami Építőipari Vállalat csak vállal és nem épít, az első napokban megkezdett át&étálgatás tovább folytatódott. Hetenkint egyszer, vagy két­szer az üveggyártól, vagy az MTH intézettől átjött az iskolához néhány kőműves. Természetesen ez alatt a másik két munkahelyen állott a munka. így ment ez a játék egész nyáron át. A vasútról hazafelé igyekvő 8ajószentpéteriek nem kis rosszmájúsággal, bosszankodással jegyezték meg: — Ügy készül ez az iskola, mint a Luca széke. Ha olyan építőipari ember hallotta ezt, aki érdekelt volt «•* tilta- kozóan jegyezte meg: — Nem., október elsejére készen lesz! Az építkezés azonban még most is csak az alapoknál tart. S az építőipari vállalat most már tényleg Luca-nap körüli időre ígéri az iskola elkészültét. Decemberre... Csakhogy a munka most sem halad kielégítően, Az új Iskolába kerülő fiatalok kérik az építőket — legalább a Luca-napl határidőt tart­sák be! De a sajószentpéteriek is ezt kérik, mert nem szeretnék, ha úgy módosulna az öreg közmondás, hogy »úgy készül, mint a Luca széke, egy kicsit gyorsabban a sajószentpéteri iskolánál«. (Géczi) Jlalxősjianak a láiiQ&k! Ez a címe annak a plakátnak, amelyen színházunk fiatal művészei­nek egyik lelkes csoportja meghir­deti, hogy irodalmi délutánokat ren­dez legnagyobb költőink verseinek népszerűsítésére, a vers mondó mű­vészet eddig elhanyagolt műfajának ápolására. Örömmel üdvözöljük a kezdeményezést, amivel fiatal művé­szeink termékenyebbé akarják tenni Miskolc kulturális életét s elő akar­ják segíteni halhatatlanjaink na­gyobb megbecsülését. De adjuk át a szót a fiatal művészek szószólójának: Miskolc szeretett közönsége kö­rében még eléggé lanyha az érdek­lődés a versmondásnak művészeink vagy elfoglaltsága miatt is igen el­hanyagolt művészete iránt. Pedig ennek a műfajnak a kiművelése jelenti nagy géniuszaink, lobogó lelkű költőink gondolatainak életre- támasztását, életbentartását. Mi fiatal színészek összefogtunk, hogy az első lépéseket megtegyük ennek az elhanyagolt műfajnak a kivirágoztatásához. Szeretnénk a versmondás ezer lehetőségét ki­használva érdeklődő közönségünk előtt megeleveníteni messzire su­gárzó tehetségű költőink gondola­tait, érzéseit, küzdelmeit. Tervünk az, hdgy október elsején, hétfőn tartandó irodalmi délutánunk után minden második hétfőn a Déryné- utca* Kamaraszínházban délután 4 óra', kezdettel tartjuk irodalmi sorozatunkat. Ebben a műsorban szerepelnek egy-egy műsor kere­tében: Vörösmarty, Petőfi, Arany, Ady, Kosztolányi, Tóth Árpád, Ju­hász Gyula, József Attila stb. ver­sei. Kérjük az irodalmat szerető kö­zönséget, hogy érdeklődésével se­gítsen bennünket a meglehetősen nagy nehézségek leküzdésében. Most, amikor az egész országban lelkesen tör fel a művészetek iránti érdeklődés, ne hagyjuk mi sem könyveinkben üszkösödni ha­talmas tehetségű költőink lobogó gondolatait. Az érdeklődést váró, alkotni vágyó fiatal színészek nevében NAGY ATTILA Miért kellett korlátozni átmenetileg a személy forgalmat Sajtótájékoztató a Közlekedés- és Postaiig?i Minisztériumban A Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztérium, tekintettel az erős őszi forgalomra és az üzemanyaghiányra, átmenetileg korlátozza a távolsági autóbuszközlekedés forgalmát és szeptember 30-tól többszáz vonat közlekedését is megszünteti. Az in­tézkedés szükségességéről és okairól Bebíits Lajos közlekedés- és posta­ügyi miniszter szerdán tájékoztatta a sajtó képviselőit. A miniszter először az autóközle­kedési korlátozásokról beszélt. El­mondotta, ennek oka elsősorban az, hogy nem rendelkeznék elegendő üzemanyaggal. Ugyancsak nehezíti az autóközlekedés helyzetét, hogy a rendelkezésre álló üzemanyag elosz­tása nem zavartalan, így az elmúlt három napban számos tehergépko­csit és autóbuszt kellett kivonni a forgalomból. K ül kereskedelmünk most már intézkedett az üzemanyag be­szerzéséről s az autóközlekedési korlátozást előreláthatólag ok­tóber elejéin megszüntethetjük. F) átumok, adatok; ne- vek, évek, hóna­pok. Egy ember sorsa« »Született 1905-ben, Diósgyőrben, a magyar munkásosztály egyik fel­legvárában. Anyja: Zsiak Anna. Apja foglalkozása gyári kovács, az ő fog­lalkozása lakatos. A négy középiskola elvégzése után tanuló lett, aztán segéd. 1925-ben belépett a szakszervezetbe, huszon­hétben eszperantó tanfolyamra irat­kozott be, emiatt leszámolták a gyár­ból és két éven keresztül a legna­gyobb bizonytalanságban, egyik nap­ról a másikra tengette életét. 1933-ban végre munkát kapott és két évig a nagy kovácsműhelyben dolgozott. 1938-ban belépett a szo­ciáldemokrata pártba, s követelte a munkások jogát, harcolt foggal, kö­römmel a munkásérdekekért. Negyvenötben a szociáldemokrata párt titkára lett, az üzemi bizottság­ban alelnöki tisztséget kapott. Az emberek szerették, maguk közül va­lónak tartották és adtak a szavára.« ; ;. így sorakoznak egymásután a {jegyzőkönyvben a fekete sorok, így következik Hudecz Sándor életrajza. S aztán... a következő sorban em­lékezetes dátum, szinte kiáltó mon­dat következőik: »1950 júliusában le­tartóztatták« és.;-, és itt 39 hónap hiányzik! IV em beszél erről Hudecz Sándor 1 sem. Arra kér, ne is faggas­sam, fátyolt borított rá, ami elmúlt, az elmúlt, így könnyebb. De az arca, szeme, megviselt alakja beszél he­lyette eleget. Súlyos hibát követtek el, akik ezt tették. Hallgattak a rágalmazó szóra, a pártegység megbontóira, nem hit­tek a munkásember szilárd jellemé­ben, a káros személyi kultusznak hódoltak vakon, írásban elintézték egy ember sorsát, úgy kezelték, mint egy aktát. Hudecz Sándort letartóz­tatták, mert szociáldemokrata volt. Nem azt nézték, hogy munkásember, hogy a munkások jogaiért harcolt, hogy a kommunisták oldalára állt, hogy a végén maga is kommunista lett. Nem ezt nézték, hanem azt, hogy — szociáldemokrata volt! Letartóztatták, meghurcolták s megfosztották párttagságától. Attól a párttól választották el, amelyben harcolt és amelyben igazát akarta kerestetni. Igen: így kell ezt leírni, keményen, súlyosan —, ahogy történt, s ahogy nem lett volna szabad megtörténjék. Ez fájt neki is. Fájt, hogy éjszaka mentek érte, éjfél után. Megverték az ablakot, álmos szeme elé tartot­ták a letartóztatási parancsot s el­vitték, mielőtt szólhatott volna: »Várjatok elvtársak, borzasztó téve­désben vagytok!« De nem így tör­tént. Éjszaka vitték, titokban, s mire a nap feljött, egy kommunistával gyengébb lett a párt. Mindent elfelejt, de ezt az egyet nehéz kitörölni az emlékezetből. z az eljárás szinte az őrület határára juttatta. Hiszen abból az életből szakították ki, amelyben harcolt, s amelyben látta a harc ér­telmét, eredményeit. A legnagyobb küzdelem idején bénították meg, a párt testéről választották le, s ez úgy hiányzott neki, mint gyermekek­nek az édesanya. Ettőlfogva érezte, hogy üres, céltalan, tartalmatlan az élete. »Minek szívom a levegőt, miért vagyok én egyáltalán? Hát miért vagyok, ha nem vehetek részt a harcban, ha nem lehetek köztük, ha nem láthatom őket, ha nem tehe­tek egy lépést sem a közös ügyért. Hát mivégre való akkor az én éle­tem?« De sokszor megfordult ez a gondolat a fejében, s de nehéz volt ilyenkor elviselni a nehéz pillanato­kat! Sok ember van, aki felhördül, ha nem teljesülnek egyéni vágyai, aki büszkén mutogatja tagsági könyvét, de visszariad az első nehézségnél, s ha hibát követ el a párt, beburkoló» zik, hallgat. Azt is letagadná talán, hogy kommunista, de menten előáll, az elsők között van, ahol a dicsősé­get s a jogokat osztogatják. Ezek ellen harcolt Hudecz Sándor, s ezért — mert hallgattak a rágalomra, győ­zött a rosszindulat, meghurcolták jogtalanul, alaptalanul A párt nevében követték el a hi­bát, engedte, hogy elfogják, meg­hurcol jak derék katonáját. S Hudecz Sándor hiába beszélt, nem hallgatta meg senki, nem sietett segítségére a párt sem. S ez nagyon fájt, mert nem ezt érdemelte. Csupán egy gon­dolat tartotta benne a lelket, a hal­vány remény, hogy: az igazságot semmilyen gonoszság nem tudja el­fojtani, az igazság győzedelmeskedni fog! ^ |V[ őst itt ülök Hudecz Sándor mel­L x lett az asztal másik oldalán. Belső zsebéből levelet húz elő, s ide­adja, hogy olvassam. A levél rövid, de annál többet mond. A megyei pártbizottság értesíti benne, hogy eredeti tagsággal, erkölcsi és anyagi rehabilitációval visszavették <*. párt­ba. Még nem tudja, melyik alapszer­vezethez fog tartozni — valószínűlég a második kerületihez—, de kommu­nistának érzi magát, aminthogy kommunistának érezie magát akkor is, amikor mások nem tartották an­nak. Boldogan, féltve teszi el az ér­tesítést, amely becsületét, hitét és életcélját adta vissza. De valami még nagyon bántja. Szakszervezeti tagságát még mindig nem kapta vissza. Pedig írt ezért már nem is egy levelet. Száraz, hiva­talos választ kapott: nem veszik vissza, mert szociáldemokrata volt(!). Ezt nem tudja megérteni, s nem tudja megérteni más sem- öt nem veszik vissza, őt: Hudecz Sándort, aki már 1925-ben szakszervezeti tag vplt. akkor is, amikor nem nagyon volt ajánlatos szakszervezeti tagnak len­ni Diósgyőrben; Ez forralja még • vérét, de nincs ereje az asztalra ütni,-mert öreg és beteg már. De becsü­lete, megsebzett becsülete nagyon fáj neki. H udecz Sándor megbékélt a párt­tal, s talán soha olyan boldog nem volt, mint most, amikor a me­gyei pártbizottság oszlopos kapuján belépett. Hiszen hazament! Csak akkor fogta el valami belső szoron­gás a szívét, amikor a régi harcos­társakat, Frank elvtársat, Mráz elv­társat s a többieket meglátta. Igen, mert ez a találkozás, ez az egymásra- találás sok év után történt meg. S amíg ő tehetetlenül kereste igazát, a régi harcostársak • továbbharcoltak, egészen új világot teremtettek. S most nagyon sajnálja, hogy ebben a harcban nem vehetett részt, nem lehetett köztük, hogy őt ennek a harcnak némely szakaszában bizony ...ellenségnek tekintették, kizárták a pártból. Hudecz Sándor öreg és beteg em­ber. Nem dolgozik, nyugdíjat kap. De a rehabilitáció újra megfiatalí­totta, visszaadta régi erejét és hitét. Valami új erő, kimondhatatlan lel­kesedés szállta meg, amikor a párt hivatta és tisztára mosta becsületét. De szeretne megbékélni a szak- szervezettel is. Hiszen onnan indult el valamikor sok, sok évvel ezelőtt, s lehetetlen, hogy erre ne emlékez­zenek az elvtársak ott, ahol az eluta­sító választ szövegezték! — Örülök, hogy újra párttag lehe­tek — mondja — és nagyon szeret­nék mái* egy taggyűlésen részt venni. ^ rra a kérdésre, hogy mi a szán­déka ezután — szinte felindul- tan feleli: — Dolgozni akarok elvtárs! Vala­hogy majdcsak pótolom az elmulasz­tott éveket. A pártjnunkát szívesen vállalom, mert van időm rá. Nyug^ díjas vagyok, s majdcsak elboldogu­lok valahogy. Hiszen olyan jó az em­berek közt lenni! ÖNODVÁRI MIKLÓS A miniszter ezután a vasúti közié* kedés korlátozásáról beszélt. Ismer-* tette, hogy ez a korlátozás szeptem- bor 30-tól előreláthatólag három hét- re szól. Énnek is több oka van. Első" sorban nem áll a MÁV rendelkezésére elegendő mennyiségű szén és az áruszállítások mértéke sokkal nagyobb, mint azt az év elején várták. Megemlíti az árvízsuj tóttá vidékek építőanyag-szállítását, az üzemek alapanyaggal való ellátását, fi az élel­miszerszállítást. A vasútnak vala­mennyi árut idöbeai el kell szálli- tani, mert a késlekedés felmérhetet­len károkat okozhat az üzemek munkájában, a lakosság élelmiszer- ellátásában. — így természetesen nem a teher, — hanem a személyszállításnál ke­rül sor átmenetileg forgalomkorláto­zásra. Ez azt jelenti, hogy mintegy hatszáz személyvonat közlekedését szüntetik meg. Egy-egy fővonalon az eddigiektől eltérően egy pár személy­vonat és egy pár gyorsmotor- onat közlekedik majd. A mellékvo­nalakon szintén csökkentik a sze­relvények számát. Az intézkedés a motoros- és a villamosvonalak, va­lamint a munkás vonatok közlekedé­sét nem érinti. A munkásvonatoikat egyébként ez idő alatt jól fűthető sze­mélykocsiikból állítják össze, A nem műnk ás vonattal utazók közlekedését nem tudják zavartala­nul lebonyolítani. Ezért — mivel a lehetőségek korlátozottak — a lakos­ság megértése szüksége ahhoz, hogy az átmeneti nehézséget a vasút min­den zökkenő nélkül áthidalhassa« Kérjük a lakosságot, hogy az utazásokat lehetőleg halász- szák el arra az időre amikor a MÁV ismét teljes kapacitással dolgozhat. Csak igen sürgős és fontos esetekben vegyék igénybe a vasutat. A miniszter még több intézkedés­ről szólt, amelyek a korlátozott for­galom zavartalan lebonyolítására vo­natkoznak és felelt a sajtó képvise­lőinek kérdéseire. Többek között elmondotta, hogy a távolsági gyorsmotorvonatokat csak vonalhasználati jeggyel le­het igénybevenni és ezekhez a vonatokhoz csak annyi jegyet ad­nak ki, amennyi a férőhelyek száma. A személyvonatoknál szintén korlátozzák a jegy­kiadást. Átmenetileg megszüntetik az IBTJSZ- nál az elővételi jegyek eladását A korlátozás a nemzetközi gyorsvona­tok közlekedését nem érinti. A kü­lönvonatok számát azonban csökken­tik és szeptember 30-tól megszünte­tik az IBUSZ hétvégi vonatok köz­lekedését. Továbbra is gondoskod­nak a postaforgalom zavartalan le­bonyolításáról. A postai küldeménye­ket ném személyvonatokkal, hanem gyorstehervonatokkal továbbítják; Mégváltoztatják ezek menetrendjét, hogy az ujságszállításban se legyen fennakadás. A korlátozás ideje alatt a vasúti szabadjegyek nem érvénye­sek, (MTI) tr

Next

/
Thumbnails
Contents