Észak-Magyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-02 / 181. szám

Csütörtök, 1956. augusztus 2. ESZ AKM AGY A BORS Z AO 3 Tervek a szénfelhasználás csökkentésére Ä Központi Vezetőség határozata Ismételten felhívja a figyelmet az anyagtakarékosságra s különösen hangsúlyozza a fűtőanyagok ésszerű és gazdaságos kihasználását. Több he­lyütt, különösen nagyobb gyárakban 5 üzemekben — nálunk, Borsodban is — a helytelen tárolás és meggon­dolatlan pazarlás miatt 10 és 100 ezer forint értékű fűtőanyag vész kárba napjainkban is. Az ország bányászai 300.000 tonna szenet ígértek az év hátralévő részében, ám ez nem je­lentheti azt, hogy a felhasználó ipar­ágak teljes megnyugvással vegyék tudomásul: elegendő fűtőanyag áll majd rendelkezésükre. A Központi Vezetőség határozata utal arra: fel kell mérni a lehetőségeket, hogy egyes gyárakban, üzemekben hogyan lehetne a szénfelhasználást csökken­teni? Sok szénből kevés meleg A napokban a Borsod vidéki Gép­gyárban beszélgettünk a szénfelhasz­nálás csökkentésének terveiről és le­hetőségeiről. A statisztikai adatok szerint nyári időszakban 30—40 tonna a havi szénfelhasználás, télen aztán ugrásszerűen megemelkedik mintegy 100 tonnával. A múlt évi adatok sze­rint 130—140 tonna szenet használ­tak fel átlagosan a téli hónapokban. Mindezt a műhelyek és szerelőcsar­nokok fűtésére s hozzá kell tennünk, hogy még ilyen nagymennyiségű szénfelhasználás mellett is gyakran panaszkodtak a dolgozók az egyenet­len fűtésre. Már pedig 100 tonna szén havonta komoly mennyiség, ha a Borsodvidéki Gépgyár területét fű- tendő köbméterekben tekintjük. S ez a szám figyelmeztetőleg inti az ille­tékeseket a jelenlegi állapotok felül­j vizsgálására. Barkóczi István elvtárs, a gyár energetikusa kérdésünkre elmondta, hogy — bár mindezideig még nincs jelentősebb változás, már meg vannak a tervek (igaz a múlt évben is meg­voltak) s a közeljövőben minden le­hetőt elkövetnek a széntakarékosság- ra, amellett, hogy fokozottabban biz­tosítják majd az egyenletes fűtést is. Mennek, vagy maradnak? — A legtöbb kalória — mondotta Barkóczi elvtárs — a szerelőcsarno­kokban vész el. Túlmagasak a gyár csarnokai és rossz a hőszigetelésük. Hasonlóképpen. ez a helyzet a kettes telepen megépített új szerelőcsarnok­ban is. Bár a gyár vezetői szóltak — mielőtt még az építkezés elkezdődött, hogy hőszigeteléssel kell ellátni a te­tőt az új és a régi csarnokon is, — azt a választ kapták, hogy nem- érdemes a rengeteg pénzt rááldozni, mert a gépgyárat úgyis hamarosan kiköltöz­tetik a városból. Nemrégen aztán azt a választ kapták, hogy a kiköltözte­tésből a második ötéves terv alatt még sem lesz semmi, de arról megint nem esett szó, hogy a tetőket csak el kell látni hőszigeteléssel. — Pedig — mondja Barkóczi elv­társ, s mondja a gyár minden dolgo­zója — ez volna most a legszüksége­sebb tennivaló. (S külön idekíván­kozik még a másik megjegyzés: ha az előző évben és hónapokban any- nyira biztos volt, hogy máshová köl­tözik a gyár, miért áldoztak a II. te­lepi csarnok építésére annyi pénzt, hiszen nyilvánvalóan megszűnik majd az átköltözéssel. Ha pedig ott marad, akkor miért nem látták el korszerű hőszigetelő tetővel? Mindenesetre ol­csóbban jöttek volna ki, mintha majd újraépíteni kezdik.) Ami megérné a pénzt Hivatalos vélemény szerint 141.000 forintba kerülne a két csarnok tete­jének átépítése. Sok pénz, de még így is kifizető lenne, ha felszámoljuk, hogy csupán egy fűté ' idény alatt közel ennyi értékű meleg tűnik el a rosszul szigetelt tetőkön. A beszerelt nagyteljesítményű Hütting-kályhák- ban éjjel-nappal fűteni kell, renge­teg szén elenyésztődik csupán a két szerelőcsarnokban s még sincs meg­felelő egyenletes hőmérséklet. A jól hőszigetelt tetőszerkezet viszont biz­tosítaná az egyenletes hőmérsékletet s bár pontosan nem tudtuk kiszámol­ni, de hozzávetőleges adatok szerint is, nagy szénmennyiséget takaríthat­nának meg. Egyszóval a tetőszerke­zetbe belefektetett pénz egy év alatt megtérülne a visszamaradt kalóriá­ban. Lényegesen kevesebb lenne a gyár átlagos szénfelhasználása egy hónap alatt. Á terv tehát megvan. Van mód a szénfelhasználás csökkentésére a Borsodvidéki Gépgyárban is! No és a lehetőség? Bizonyára megvan az is, hiszen — mint a fentiekből ki- deliül — megérné a pénzt a terv ki­vitelezése még akkor is, ha a máso­dik ötéves terv végén mégis elköl­tözne a gyár. Ez a cikk természetesen csak fel­vetette a problémát, a gyár vezetőin és az illetékes felsőbb fórumokon múlik, hogy tettekkel is megvalósít­sák a Központi Vezetőség határoza­tát! ÓNODVÁRI MIKLÓS Adjon az állami f Jegyzetek az állampolgári fegyelemről Ha rajtam múlna, kitörölném a szótárból azt a magyartalan és egyébként téves hiedelmekre okot adó szót, hogy: globálisan. Ki én! — mert néhány kevésbé törvénytudó embert valósággal beleránt a bajba. Sokszor hallhatjuk, amikor a taná­cson büszkélkedve kijelentik az elv­társak: globálisan teljesítettük a be­adási tervet. És ha jobban utána­nézünk a dolognak, rádöbbenünk, hogy ez a »globális-« maga a törvény­telenség! Ugyanis, hogy a község tel­jesíthesse tervét, a kötelességtudób­bak többet adnak, mint kellene, ugyanakkor az állampolgári fegye­lemmel hadilábon állók halasztgatják a dolgot, nem tudják mire várnak, adósságuk évről évre gyűlik, s a vé­gén már annyival tartoznak az állam­nak, hogy maguk is megrettennek tőle. így áll ezzel a haszontalan »globá­lissal« most a forrói községi tanács ás. Pedig Forrón igencsak tudják, mi dukál az állampolgárnak jog szerint, viszont — amint a tények igazolják arról megfeledkeznek, hogy az éremnek két oldala van: a jogok túlsó oldalán a kötelességek. No de hogy szót értsünk, elmondom a for­rói tapasztalatokat. Adjon az állam — nak az államnak, annál több jut neki. Itt van tehát a 10 forint, — a Tő- kéczki Ferencek zsebében. Mert a 90 forintot, még ha verejtékezve is, de előteremtjük a »globális« eredmé­nyekből, a kötelességtudóak kétkeze munkája által, de mennyivel köny- nyebb lenne, ha nem okozna gondot a Tőkéczki Ferencek hiányzó 10 fo­rintja! Az állampolgári fegyelem de miből íme a községfejlesztési terv, ame­lyet a kívánságok szerint állítottak össze: »A Sárospart-utcát ki kell kö­vezni, mert leragadnak a szekerek, összeg: 70.000 forint. A Petőfi-utcát úgyszintén — s ez sem kevesebb 80 ezer forintnál... Bővítsük a villany- hálózatot, szereljük fel a hangoshír­adót (20.000 forint), újítsuk fel és parkosítsuk az óvodát (kb. 5000 fo­rint), állandósítsuk a bölcsödét és befogadóképességét 40-ről 60-ra nö- \reljük. Aztán kell mozi, meg kultúr- ház is...« És így tovább. A két utca kövezésére az állam elp !s teremtette a pénzt, az egyik már kész is, a másik készülőben. És a többi? Ahhoz honnan vegyük a pénzt? Hát arra is adjon az állam! S épp itt a bökkenő. Nyújtózkodnánk mi, csak a takarónk lenne hosszabb... Mert próbáljon nekem valaki a közös kasszából 100 forintot adni, ha nincs benne csak kilencven. És hol az a 10 forint? Mindjárt meglátjuk. Mi az állam? A hatalom birtokosa a dolgozó nép. Forró községben például az állam egy része (bocsánat a képletességért) Tőkéczki Ferenc és Jankó Ferenc. Az utóbbi egy fillérrel sem tartozik, az előbbi annyival, hogy le sem írom. Pedig gazdasági körülményük és a családi helyzetük többé-kevésbé azo­nos. Namármost, maradjunk csak Tő­kéczki elvtársnál. A fia egyetemen tanul az állam költségén, jobban mondván a Jankó Ferencek költsé­gén. Mert az apa semmivel nem járul fia taníttatásához, sőt még eltartásá­hoz sem, pedig a fiú megeszi az ő kenyér és hús fejadagját, amit az állam mindennap odateremt az asz­talára. És minél kevesebben tartoz­mindenkire vonatkozik! Hogy miért? Egyszerűen azért, mert ez törvény! A törvényt mi ma­gunk hoztuk, abból az elhatározásból kiindulva, hogy szocializmust aka­runk építeni. S mivel minden dolgozó ember számára építjük a jobb jövőt, minden dolgozó ember kötelessége ezt a harcot támogatni. Közösségi társadalomban élünk, tehát senki nem vonhatja ki magát a kötelezett­ségek alól. Nem, mert a forrói adó­sok, Tőkéczki Ferenc, Firtkó András, Nagy ^nos és a többiek nem »globá­lisan« részesülnek az állam juttatá­saiból sem a jelenben, sem a jövő­ben, hanem ténylegesen. Tessék csak ezen egy kicsit elfogulatlanul gondol­kodni. És egyébként is igazságtalan­ság volna élvezni más emberek mun­kájának gyümölcsét miközben ma­gunk csak ölhetett kezekkel várjuk a termést;:! „Hajtsák be azon, aki bírja!” »5 egyébként is mit ad nekem az állam?« — így nyilatkozott Bodnár- né. Megbocsásson, elvtársOő, én a magam részéről egyik kijelentésével sem érthetek egyet. Az elsővel rész­ben azért nem amint, az előbb már mondottam, részben pedig a követ­kezőkért: az állam nem kér lehetet­lent. Kell a kenyér is, a hús is, üres gyomorral nem lehet dolgozni. Már­pedig, ha nem alkotunk, hiába várja, hogy olcsóbb legyen a végvászon, a bútor és egyebek. Saját magukat hi­báztassák a felgyülemlett adósságért! No de a múlton hiába kesergünk... Inkább javasolni szeretnék valamit. Amint körültekintettem portáju­kon, szemembe ötlött, hogy csak egy malacka röfög az ólban. Most jó a kukoricatermés, vegyenek hozzá mé" egyet, jó zsírosra hizlalják fel, s meglátja, mindjárt könnyebb lesz. Jut is, marad is. Nincs itt »bírásról« szó —, de egy kis akaratról feltét­lenül! Ami pedig kijelentésének másik részét illeti? Nos, nem akarok anyagi javakra hivatkozni, arra, amit az ál­lam ad. De számoljunk csak egy ko­moly erkölcsi ténnyel. Az állam és a ■ mi törvényeink a biztosíték arra, hogy soha többé nt kerüljünk szolga­sorba, a megalázott emberek közé. A párt mellett az állam, a mi törvé­nyeink a biztosíték arra, hoö,r nagy­szerű jövő áll előttünk. Az állam adta önnek a jogot, az emberi méltóságot', a kultúrálódás korlátlan lehetőségét. S mindezzel nem számolunk? Kétség­telen, ma még nem fenékig tejfel az élet. De találkozott-e már ön olyan dolgozó emberrel, aki minden áldozat nélkül épített házat? Nem. Hát a szo­cializmust sem lehet a semmiből fel­építeni ! „Hallottad már?” Igen, már hallotta, de hogy honnan indult el a hír, arra senki nem tud választ adni. Forrón megindult az ellenséges rá­galomhadjárat. S mindenek előtt az állampolgárikw £egrab*at- igyekeuüek lazítani. »Hallottad?-,Elengedik,.a be­adást!« Ostobaság! S mivel sok em­ber nem olvas újságot, és nem infor­málja őket senki a való igazról — azon rágódnak, azon tanakodnak, amit az ellenség hírharangja kolom- pol. Pedig ez a rémihír nem újkeletű. Éppen az ellenség célja, hogy a dol­gozó parasztok adóssága évről évre szaporodjon s ezzel együtt meggyűl­jék a gondjuk is. És még mindig vannak, akik fel­ülnek az ellenségnek, Ki a hibás ezért? A pártszervezet Az új intézkedések nagyobb lehetőséget adnak a miskolci városi tanácsnak is Rohács Gyula vb. titkár nyilatkozata A Központi Vezetőség iránymuta­tása nyomán az országgyűlés most foglalkozik azokkal a kérdésekkel, amelyeknek megoldása az állami élet demokratizmusának kiszélesíté­sét, a tanácsok jogkörének növelé­sét szolgálja. Erről a nagyjelentősé­gű munkáról Rohács Gyula elvtárs, a miskolci városi tanács vb. titkára a következőket mondotta: — A túlzott centralizmus hátrá­nyait elsősorban a tanácsapparátus érezte. Intézkedéseinél a miniszté­riumok és egyéb főhatóságok sok­szor egymásnak ellentmondó rende­letéi kötötték. A pénzügyi gazdál­kodásban csak látszólagos önállósá­gunk volt. Nem rendelkeztünk meg­felelő anyagi erőforrásokkal, hogy a ránkháruló feladatoknak eleget tudtunk volna tenni. Hogy csak egy példát mondjak: Miskolcon 10 mozi működik — de ezeknek bevétele a megyei tanácsot illette — lévén a moziüzem megyei vállalat. Hasonló­képpen: a hirdető vállalat, amely Miskolcon dolgozik és miskolci ese­ményeket hirdet — a Népművelési Minisztérium felügyelete alá tarto­zik. Most, a tanácsok hatáskörének ki- terjesztésével 62 vállalatnak és in­tézménynek, többek között az Avas szállónak, a Tejipari Vállalatnak, a Tüzép-telepeknek és az állami áru­háznak helyi kezelésbe adását kér­tük. Mindezek olyan vállalatok, amelyek miskolci igényeket elégíte­nek ki, mégis eddig Pestről irányí­tották őket. Gondolunk egy miskol­ci idegenforgalmi hivatal felállításá­ra, valamint a lillafüredi barlangok városi kezelésbe vételére is. Most már minden reményünk megvan arra, hogy a szükségletek­hez mérten gazdálkodhatunk a meg­állapított béralap terhére a létszám- kerettel. Eddig például egy gépíró­női állás betöltése is komoly nehéz­ségekbe ütközött, jóllehet más rovat­nál volt szabad keretünk. Ez a visz- szás állapot most már meg fog szűnni. Ennek során meg tudjuk javítani a kerületi tanácsok apparátusának munkáját. Igen jó lenne olyan ren­delkezés is, hogy a költségvetésben megállapított összeggel szemben el­ért megtakarítással a tanács szaba­don rendelkezzék. Ez sok »menetköz­ben« adódó kiadás fedezését lehető­vé tenné, ugyanakkor csökkenne az a bürokratizmus, melyet az okozott* hogy minden póthiteligénylési kére­lemmel a pénzügyminisztériumhoz kell fordulni. Végezetül, de nem utolsó sorban 3 az új intézkedések nagyban növelik a tanácsok felelősségét, s egyben megszilárdítják tekintélyüket is. A nagyobb feladatok maradéktalan el­látására jól képzett tanácsappará­tusra van szükség. Éppen ezért örömmel várjuk a tanácsokhoz az új, fiatal értelmiségieket, akiknek tudása, az elsajátított gyakorlattal együtt biztosíték lesz arra, hogy a tanácsok maradéktalanul megbirkóz-' nak majd a megnövekedett fela­datokkal — fejezte be nyilatkozatát Rohács Gyula elvtárs, a végrehajtó- bizottság titkára; semmit nem hall! Ez a baj! A pártszervezet nem mű­ködik elég hatékonyan. Felvilágosító munka? Ritkaság.. Meggyőzni az egyéni gazdákat, mi is az az állam- polgári fegyelem, miért kell az, mi az összefüggés jogok és kötelességek között? — minderről szó sem esik. S persze, így aztán kevesen értik, hogy nem mindegy: »globálisan«, avagy ténylegesen teljesítjük a be­adási tervet. Bűnös mulasztást követ el a pártszervezet akkor, amikor tűri, hogy néhány tökkelütött félrevezesse a falut! A pártszervezet közönyét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy a községi pártszervezetnek mindössze egyetlen dolgozó paraszt tagja van! És azt hiszem, itt kell ke­resni a baj okát. Mert ahol élénken tevékenykedik a pártszervezet, ott az élet egészen más tapasztalatokat mu­tat. Az embereket nevelni kell —, de ki cselekedje ezt, ha nem a kommu­nisták? Ha »más« nevel, abból csak félre- nevelés lesz. Halljon Hát a pártszervezet, s lás- J son végre munkához! CSALA LÁSZLÓ1 Határidő előtt öt héttel megkezdték a timpatkonyai erőmű szénszáüüo ferde hídjának beemelését * Kedden délután vidám ünnepséget rendeztek Tiszapalkonyán. A baráti csehszlovák nép és a budapesti Április 4. Gépgyár szerelőit ken szöniöíték, akik a határidő előtt sikeresen befejezték a III. számú ka­zán hatósági nyomáspróbáját. A házi ünnepségen a dolgozók megfogad-! ták, hogy a Központi Vezetőség határozatainak mielőbbi megvalósítását jó munkájukkal segítik. Vállalták, hogy a IV. számú kazán „hideg’’ nyomáspróbáját — augusztus 20 tiszteletére — határidőre elvégzik. Szerdán újabb nagyszerű munkagyőzelemről érkezett jelentés. Emá-í nuel Paeanda csehszlovák vezetőszerelő irányításával az Április 4* Gépgyár legjobb brigádjai — határidő előtt öt héttel — megkezdték a II. számú szénátadó állomást és a kazánházat összekötő csaknem 100 tonna súlyú szénszállító ferde híd beemelését. A közel 120 méter hosz- szú és 5 méter széles ferde hidat — amely három lábon fekszik majd » két részben a földön szerelték és szegecselték össze. Ä dolgozók gon­dos előkészítő munka után, a ferde hid felső, mintegy 40 tonnás, rén szét — egy speciális kétágas portál darú segítségével — emelik a kazán­ház 35 méter magas szintjére. A szerelők megígérték, hogy a ferde hid alsó résznek beemelését szombaton és vasárnap végzik cl. Szerda reggel még egy győzelemről adott hirt Tiszapalkonya: aa erőmű vezénylőtermében és a 120 kilovoltos szabadtéri elosztó álló* máson a VERTESZ brigádjai megkezdték a szerelési munkákat. 0 Minisztertanács határozata a lefefepedés engedélyhez kötésének megszüntetéséről A Minisztertanács rendelete sze­rint augusztus 1-től Budapesten, Miskolcon, Sztálinvárosban, Ka­zincbarcikán, Komlón és Várpalotán a letelepedési — és a jelenlegi ideig­lenes tartózkodási engedély rendsze­re megszűnik. A rendelet szerint augusztus 1-től ezekben a városok­ban az állandó és az ideiglenes be­jelentkezés korlátozás alá nem esik. A felsorolt városokra is vonatkozik azonban az a szabály -— amely az egész ország területére érvényes —* hogy az ideiglenes lakásbejelentke­zés csak hat hónapig érvényes, utá­na vagy ki kell jelentkezni az ideig­lenes lakásból, vagy pedig kérni kell a rendőrségtől az ideiglenes beje­lentkezés további fenntartásának engedélyezését. (MTI) A Minisztertanács határozata egyes fogyasztási cikkek árrendezéséről árát 97 százalékkal kell A Minisztertanács, figyelembe vé­ve a dolgozóknak azt a kívánságát, hogy korlátozni kell az egyes embe­rekre és a társadalomra egyaránt káros, túlzott mértékű tömény szeszesital fogyasztást, elhatározta, hogy a rum és a pálinka fogyasztói árát ötven százalékkal, a brandy fogyasztói árát harminc százalékkal, a likőr fogyasztói árát 20 százalék­kal, a gyümölcspálinka fogyasztói árát 20 százalékkal, a finomszesz fo­gyasztói emelni. Egyidejűleg elrendelte, hogy a zsír árát kilónkint két forinttal, a sza­lonna és tepertő árát tíz százalék­kal, az átlagminőségű (kommersz) kimért borok fogyasztói árát húsz százalékkal, az átlagminőségű (kom­mersz) palackozott borok fogyasztói árát tíz százalékkal csökkenteni kell: A rendelkezések 1956 augusztus hó elsején lépnek életbe. (MTI) Több mint harmadára csökkent a szeszesilalfogvasztás Miskolcon az új árak érvénybelépésének első napián A kormány határozata a rum és égetett szeszesitalok árának feleme­léséről, illetve a borárak leszállttá­Már több mint 100 vagon gabonát csépeltek el a keselyíihalmi állami gazdaságban A keselyühalmi állami gazdaság dolgozói már az elmúlt hét végére befejezték a kenyérgabona aratását. A kombájnok és aratógépek együtte­sen 1647 holdról takarították be a kalászosokat, ami egyrészt a rossz idő­járás, másrészt az itt-ott dőlt kalászok miatt nem volt könnyű teljesít­mény. A gazdaság valamennyi aratógépkezelője és kombájnvezetője szinte átlagon felüli teljesítményt nyújtott. De külön említésreméltó Ladányi József aratógépkezelő munkája, aki 203 holdat aratott le. Molnár Tibor aratógépkezelő 186, Nyitrai János 136 holdról takarította be a gabonát. Az aratás befejezése után, most a cséplésben születnek jobbnál jobb eredmények. A cséplőcsapatok már túl vannak a 100 vagonos teljesítmé­nyen. A cséplőgépek közül különösen jól dolgozik a DISZ cséplőcsapatok versenyébe is benevezett Sajcz Miklós 21 fős munkacsapata. A munka­csapat eddig már jóval több mint 30 vagon gabonafélét csépelt el és az elsők között van az országos versenyben is. sáról, Miskolcon már az új árak ér* vénybelépésének első napján ked­vező eredményt hozott. így például a szerdai hónapos vásár alkalmából hét piackörnyéki italboltban dél­előtt mindössze 63 liter pálinkát és 400 liter bort mértek ki. A régi árak, mellett hasonló vásári nap délelőtt­jén ugyanezen italboltokban több mint kétszáz liter pálinkát és 240 liter bort fogyasztottak. így a töményszesz italok fogy asz-1 tása több mint harmadára csökkenti borból pedig kereken a kétszeresét mérték ki az új árak érvénybelépé­sének első napján. — FUKIEN délkelet-kínai tarto­mány vadászai a tél befejezte óta 530 tigrist és leopárdot terítettek le*

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents