Észak-Magyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-12 / 190. szám

Vasárnap, 1956. augusztus Iá.

ESZAKMAGTAROKSZAÖ

5

Géphasználati társulások

Üdvözöljük

as élüzem cím legújabb tulajdonosait

Gépállomásainknak rengeteg gon- Öot okozott eddig az egyéni gazdáikkal való szerződéskötés, őszi, vagy tavaszi szántás előtt éppen csakhogy végigszaladták a traktorosok a falut, s akiknek szerencséjük volt, azoknak sikerült megkötni a szerződést. Még kevesebb ideje volt a gépállomásnak a menetirányterv kidolgozására. A sok apró parcellán a munkák sorrendjét megállapítani szinte lehetetlen volt, s hiába futkározott üresjáratban egy-egy gép a dűlő egyik végétől a másikig, a kapkodás miatt mégis sokszor megtörtént, hogy szárítatlanul maradt egy-két darab föld.

Ezért igen nagy jelentősége van ©írnak a SZÖVOSZ-igazgatósági határozatnak, amely a földművesszö- vetikezetek keretén belül alakuló géphasználati társulások alakításáról szól és a földművesszövetkezetek feladatává teszi a tsz-ek részére igénybe nem vett traktorok munkáira az egyéni gazdákkal való szerződéskötést. Eszerint a gépállomás a termelőszövetkezetek számára felesleges gépeket a munkák idejére a géphasználati társulás rendelkezésére bocsátja, az pedig intéző bizottságot választ tagjai sorából. Ez az intéző bizottság határozza meg a traktorok menetiránytervét. A földművesszövetkezet a szerződések megkötésében, s a szükséges hivatali teendők intézésében segíteni fogja a társulást, s a beszedett szántási díjaikat is a földmű vesszövetkezet adja át egy összegben a gépállomásnak.

Ahol eddig már megindult a gép- használati társulások szervezése — ott mindenütt nagy örömmel fogadták. Mivel a társulást nem köti semmiféle központilag kialakított szervezeti forma, több helyen. így Heves megyében is már túllépték a földművesszövetkezetek az eredeti elgondolásokon. Itt a géphasználati társulásoknak adják át azokat a kisgépeket is, amelyeket eddig a földművesszövetkezet kölcsönzött a gazdáknak. Az ő elgondolásuk az is, hogy amíg a fogatos gazdák földjén 6zánt a traktor, addig azok kedvezményes áron hordanak, vetnek, boronáinak a géphasználati társulás igával nem rendelkező tagjainak.

Géphasználati társulásaink első gyakorlati vizsgája az őszi mélyszántás megszervezése lesz. Abban az esetben, ha sikerülne az őszi idényben legalább egymillió Holdon elvégezni az őszi mélyszántást, a hozzávetőleges számítások szerint

csak ezzel 60 millió forinttal növelhetnénk a mezőgazdasági termelés értékét 1957-ben. E munkában nagy segítségünkre lesznek a most alakuló társulások is.

A géphasználati társulás tagjai részére a gépi szántáson kívül, természetesen lehetőség nyílik a gépállomás többi munkagépének használatára is. A társulás intéző bizottsága silótöltőgépet, szecskavágót, fűkaszát, traktoros vontatót, motoros permetezőt is igénybevehet a gépállor mástól.

Kormányunk már eddig is biztosított előnyöket az alig megalakult társulások részére. Tárgyalások folynak azonban arról, hogy ezt a kedvezményt négyszeresére, ötszörösére emeljék fel. Ha a társulás tagjai 30 holdnál nagyobb területen, tehát táblákon szántatnak, még nagvobb kedvezményekhez juthatnak. Ezenkívül a gépállomás minden leszerződött és elvégzett munka után bizonyos összeget prémium címen átutal majd az intéző bizottságnak, amelyből a közös pénzügyi alap megteremtésére is lesz lehetőség.

Bár sok helyen, így Heves 19 községében. Komárom megvében a Rajna és Vidéke körzeti földmű vesszővé t.keze then is alakult már géphasználati társulás, de van olyan vidék, ahol - idegenkednek szervezésétől.

A DISZ Központi Vezetősége és az Egészségügyi Minisztérium javaslatára a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottsága elhatározta, hogy helyt ad a fiatal orvosok és jogászok kérésének és javasolja, hogy a Minisztertanács intézkedjék az orvosok és a jogászok doktori címének visszaállításáról 1952-ig visszamenő hatállyal. 1952-ig ugyanis az egyetemek orvosi és jogi karain végzettek az orvosi és e jogászi szakma gyakorlására való képesítésük megjelölésére automatikusan jogot kaptak a doktori cím (dr) használatára.

A párt ezzel a döntéssel megszünteti azt — a fiatal orvosok és jogászok számára 1952-ben kialakult — sérelmes helyzetet, amely abban nyilvánult meg, hogy sokan fiatal orvosaink és jogászaink képesítését !és tudását a régi egyetemeken nyújtott képesítésnél és tudásnál alacsonyabban értékelték és nem egyTöbb gépállomás arra hivatkozik, hogy nem kapott még utasítást a szerződéskötésben beálló változásról, s nem hajlandó ez ügyben tárgyalni a fö ldművesszövetkezettel.

Több elevenség, frisseség, ötlet és önálló gondolat kell, hogy a géphasználati társulásokat a helyi földművesszövetkezet keretén belül valóban a lakosság szövetkezeteivé tegyük. Az elmondottak csak érintették a lehetőségeket, az élet sokféle változatát hozza majd az újfajta társulásnak. Abban az esetben, ha a föidművesszövetkézet vezetősége ügyesen lát hozzá a szervezéshez, bizonyosan elérhetjük, hogy a gép- használati társulások elősegítsék a termelés fokozását.

Ahol már meg is alakult a gép- használati társulás, ott a földművesszövetkezet a szervezésről térjen át a gazdasági munkára: kisérje figyelemmel tevékenységét, s támogassa anélkül, hogy túlságosan bábáskodna fölötte. Úgy hisszük, az lesz a leghelyesebb módszer, ha a tagság minél több kezdeményezését, ötletét megvalósítják. így valóban a gépi munkát szerető egyéni gazdák szövetkezetévé válik a géphasználati társulás.

szer bizalmatlansággal viseltettek a doktori címmel nem rendelkező orvosaink és jogászaink iránt.

A doktori cím visszaállítása nem érinti a tudományos minősítések 1952-ben bevezetett rendszerét. Ennek ugyanis egyik igen magas — de tudományos teljesítményt követelő fokozata a »-tudományok doktora-« cím, s így a képesítést jelző »dr« cím semmiképpen sem azonos a Magyar Tudományos Akadémia által »-adományozott« »-orvostudományok doktora«, illetve a »jogtudományok doktora« tudományos fokozattal. (MTI)

~ A Begyűjtési Minisztérium jelenti: A Begyűjtési Minisztérium augusztus 10—i értékelése szerint az alkotmányünnepi versenyben a megyék versenyében Borsod megye a II. csoport 5. helyén álH.

Borsod ipara második negyedéves teljes termelési tervét 102,8 százalékra, termelékenységi tervét 103,1 százalékra teljesítette, terven felül

29,780.000 forint értékű terméket adott népgazdaságunknak. óriási eredmény ez, hiszen a második negyedéves teljes termelés 23,3 százalékkal, a termelékenységi terv pedig 17,7 százalékkal volt magasabb, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Borsod dolgozói tehát a második negyedévben becsülettel helytálltak.

Ez a siker azt bizonyítja, hogy pártunk és kormányunk bizton számíthat Borsod kohászaira, bányászaira, gépgyári *munkásaira. A megye dolgozói e hatalmas termelési győzelemmel újra kivívták dolgozó népünk elismerését, öregbítették Borsod iparának hírnevét.

Pártunk és kormányunk is elismeri Borsod dolgozóinak eredményes, odaadó munkáját. A napokban sok borsodi gyár, bánya, vállalat homlokzatára kerül fel az élüzem jelvény, pártunk és kormányunk kitüntetése.

A szép győzelem alkalmával, amikor Borsod dolgozói átveszik az üzemüket, bányájukat, vállalatukat ért nagy kitüntetést, az élüzem jelA nagy magyar hadvezér, Hunyadi János halálának ötszázadik évfordulója alkalmából a Hunyadi János Emlékbizottság emlékkiállítást rendezett a Nemzeti Múzeumban.

A szombat délben megtartott megnyitó ünnepségen megjelent* Apró Antal, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, a Minisztertanács elnökhelyettese és Mekis József, a Minisztertanács elnökhelyettese, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagjai, Darvas József népművelési miniszter, Kállai Gyula, a Magyar Dolgovényt, szeretettel köszöntjük mind- annyiukat, elsősorban azokat, akik a sikert elősegítették. Gratulálunk az ózdi és a borsodnádasdi kohászoknak, -akik a második negyedévben mindent elkövettek, hogy több és jobb minőségű nyersvasat, hengerelt acélt adjanak népgazdaságunknak. Üdvözöljük a borsodi bányászokat, akiknek jó munkájával üzemük élüzem lett. Köszöntjük a miskolci és a diósgyőri fűtőház, valamint a miskolci Gömöri állomásfőnökség derék vasutasait, akik ugyancsak kiérdemelték a második negyedévben az élüzem kitüntetést. További sikereket kívánunk a szerencsi cukorgyár, a miskolci mély- fúró vállalat, a miskolci 10-es számú postahivatal dolgozóinak, akik szintén kiérdemelték az élüzem jelvényt.

S amikor valamennyi élüzem- címmel kitüntetett üzem, bánya, vállalat dolgozóinak gratulálunk, azt kérjük tőlük, hogy a magas kitüntetés még jobb, még eredményesebb munkára ösztönözze őket. Élüzem címmel kitünte ett gyáraink, bányáink derék munkásai továbbra is ugyanolyan lelkesen dolgozzanak, mint a második negyedévben> legyenek élharcosai a párthatározat megvalósításáért vívott harcnak.

zok Pártja Központi Vezetősége kulturális osztályának vezetője.

Jelen volt a megnyitáson a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője és tagja. Ott volt a Hunyadi emlékünnepség alkalmából hazánkba érkezett albán, bolgár, csehszlovák, jugoszláv, lengyel és román küldöttség.

Megnyitó beszédet Szabó Pál, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa alelnöke, a Hunyadi Emlékbizottság elnöke mondott. (MTI)

UJabb két nagy vízierőmü építési tervei készültek el Jugoszláviában

Belgrad (TASZSZ) Mint a Borba közli, elkészült két újabb vízierőmű építésének terve. Az erőműveket Boszniában és Hercegovinában, a Trebisnica folyó mellett építik és évente 2400 millió kilowatt villamosenergiát fognak termelni, majdnem annyit, mint most Jugoszlávia valamennyi vízierőművei A trebisnicai vízierőművek főként a Szovjetunió és a Német Demokratikus Köztársaság segítségével épülő aluminiumkombinátot látják majd el árammal. (MTI)

Megkapják a doktori címet a fiatal orvosok és jogciszok

Elevenítsük fel a népi kollégiumok kalació hagyományait

Néhány nappal ezelőtt a fiatal, energikus tanárral, Papp László elvtárssal akadtam össze a miskolci utcán. Még a népi kollégiumi mozgalom idejéből ismerjük egymást. Egyike azoknak a nevelő-tanároknak, akik a felszabadulás első éveiben jóformán anyagi ellenszolgáltatás nélkül, éjjel-nappal talpaltak, rohantak, tárgyaltak, vitatkoztak, a semmiből kollégiumokat hoztak létre, pihenés nélkül tanítottak, neveltek.

A közös élményekre, emlékékre, ismerősökre terelődött beszélgetés közben a szó.

— Sokat járok a megyében, — mondom eközben —, hol itt, hol ott akadok össze volt szemerei, bajomi, vagy karacsbeli kollégistákkal. Ilyenkor mindig elém villan a kép, ahogy valamelyikük kis motyójával, talán egyetlen rend ruhájával megjelent a kollégiumban és szerényen, vagy magabiztosan mondta: Vegyetek fel a kollégiumba, tanulni akarok! És ma ő tanít, gyógyít, épít, üzemet vezet, vagy a dolgozók ügyes-bajos dolgait intézi.

— Emlékszel még Boronkai Bercire? — néz rám kérdőn. — Orvos Budapesten. Kollégista társunk volt Szalai elvtárs, a Központi\ Vezetőség titkára is. Mi van a cigándi fiúkkal?

— Dócs János a Szovjetunióban végezte el az egyetemet, Iski Karcsi a Rákosi egyetemen tanult; Király mezőgazdasági akadémiát végzett. Zöld Lenike a városi párt-végrehajtóbizottságon dolgozik; Dobi Zoli járási úttörő-ti-tkár Edelényben.

És peregnek a nevek. Mindenki, aki szóbakerül, a társadalom egy-egy alkotó tagja, aki a párt segítségével indult neki az életnek.

— Milyen nagy dolgokat is csináltunk! — emlékezik vissza Papp elvtárs. — Magunk se tudtuk akkor. Romos épületben ütöttünk tanyát, se ajtó, se ablak nem volt. Mi lesz velünk? — kérdezte egyik-másik. — Mi lenne, rendbehozzuk a helyiséget! Igaz-e, fiúk? — mondottuk. Az ablakon besüvített a szél, éjjel védett helyre, szorosan a fal mellé húzódtunk. Sokat éheztünk, dehát ki törődött ezzel? Csak azt láttuk, hogy megnyílt az egyszerű emberek gyermekei előtt is a tudás kapuja. Bátrak voltunk, sőt merészek, teürekészek,

nem ismertünk lehetetlent, ha a kö- I zösség ügyéről volt szó.

Igen érdekes, sajátos volt a kollégium légköre. A tanárok és tanulók között őszinte, mély barátság fejlődött ki. A tanulók úgy fordultak problémáikkal tanáraikhoz, mint apjukhoz vagy testvérükhöz.

— Még azzal is beállítottak hozzám: — Laci bácsi, megismerkedtem egy kislánnyal. Nézzed már meg, helyes-e, ha foglalkozom vele? Ugyan már, — mérgelődtem, — még jó, hogy azt nem kéritek, hogy udvaroljak helyettetek.

A kollégiumi élet az átalakuló társadalom egyik lüktető életere volt. A tanulókat minden érdekelte a világon, S micsoda viták zajlottak le! Mi a kolhoz, milyenek lesznek nálunk a szövetkezetek, hogyan zsákmányolja ki a tőkés a munkást? — és így tovább. Mindenre volt válaszuk, mindenről volt véleményük, jól vagy rosszul, de mindenbe beleszóltak.

— Éjfélig benn ültek nálam. Beszéltünk, vitatkoztunk. Hiába mondtam, hogy menjetek már, fiúk, feküdjetek le, aludni is kell, nem kell folyton politizálni. Azok csak könyörögtek: — Laci bácsi, úgy érdekel bennünket! Beszéljünk róla még egy kicsit. S nekem szegezték a kérdést: milyen lesz nálunk a szocializmus?

A kollégiumban persze nemcsak országos problémákkal, hanem a magunk nevelésével, a fiatalok jó tulajdonságainak fejlesztésével, a hibák nyesegetésével is foglalkoztunk. Igen érdekesek voltak »a bírálat, önbírálat esték«. Olyan elnökségféle telepedett az asztal köré és egymásután vette sorba a kis kollektívát, a szoba tanulóit: — Nézd, Jancsi, — mondta az egyiknek, — rólad az a véleményünk, hogy szorgalmas, jó tanuló vagy. Ha így haladsz, jó mérnök, vagy tanár lesz belőled. Látjuk, segítesz is a társaidon, türelmesen ma- gyarázgatsz Jóskának. De van benned valami, ami nem tetszik. Néha önző vagy. Két tányérral szedsz, mikor a másiknak csak fél jut.;:

Sokan mondták később: — Most, évek múlva értem csak, milyen nagy segítséget adott nekem a kollégiumi élet, mit jelentettek a politikai viták, a szemináriumok, amelyeken először ismerkedtem meg a szocializmus eszméivel. Eleinte kétkedve hallgattam magam is a kommunista diákok ma- gyarázgatásait, aztán kinyílt'a szemem és ma már a közösség problémáival való foglalkozás életszükségletemmé vált. A kollégium politizáló légköre egész életre megadta hozzá az alapot.

Valahogy úgy voltunk ott, mint egy nagy család. Nem volt egymás előtt titkunk és mindenben segítettük egymást. Ha valamelyik kollégistának ünnepségre kellett mennie, öten- hatan adták össze öltözékét vagy egy másik otthon maradt, hogy elmehessen. És ha valamelyik elmaradt a tanulásban, a félszoba magyarázott neki, hogy megértse a sinus, cosinus, vagy tangens tételeket. Megosztottunk egymással mindent.

Nevelő tanár kevés volt. Ki irányította az ifjúság munkáját? Az ifjúság önmaga. Mindent megtárgyalt, megvitatott, megszabta a feladatokat, terveket kovácsolt. Megfegyelmezte a kollégium szabályait megsértő hallgatókat és akinek a jó szó nem használt, kitették a szűrét. A tanároknak nem ösztönözni, hanem inkább fékezni kellett a lobbanékony, a közügyekkel igen élénken foglalkozó ifjúságot. Bármiről volt szó, a kollégistákat mindenütt meg lehetett találni. Államosítás, választás közeledett? Dalolva, beszélve, agitálva bejártuk a fél megyét. Hol töltöttük volna másutt a vasárnapokat, mint falun, ahol kultúrelőadá- sokat tartottunk s beszéltünk arról, hogy milyen lesz az új élet.

Egyízben a nevelő-tanár azzal állított be: — Gyerekek, közeledik a VIT és a vietnami fiataloknak nincs pénze, hogy odautazzanak. Töprengve néztünk egymásra, hiszen magunknak sem volt, sokunknak még tankönyve sem. Dehát segíteni kell a vietnamiakon! Egy kis kollégista-bizottság állított be a diósgyőri-vasgyár vezetőihez: adjanak munkát! S a diáksereg nekiállt csákányolni, lapátolni, hogy segíthesse a távoli vietnami fiatalokat.

Még sok hasonló élményt

frissített fel közöttünk a beszélgetés.

Hogy miért írom most le ezeket? Hogy a sokat vitatott Nékosz munkájának miért csak pozitív vonásait emelem ki? Azért, mert,egyik-másik diákotthonban tett látogatásomon azt a benyomást szereztem, hogy a mosdóvízzel együtt csaknem kiöntöttük a gyereket. Nem vitás, hogy a Nékosz munkájában sok olyan torz vonás is volt, mint az avantgardizmus. Voltak diákok, akik mindennel foglalkoztak, csak éppen a tanulással nem. Fegyelmezetlenek voltak, nem egyszer visz- szaéltek a tanárok bizalmával. Egyik- másik diákotthonunk élete viszont most olyan, mintha kiszakadt volna az életből, mintha már nem folyna harc a régi és új eszmék, elméleteik között. Társadalmi szükségesség tehát, hogy diákotthonainkban — természetesen erősen megszűrve — felélesszük a népi kollégiumok jó módszereit.

Ezekkel a gondolatokkal kerestem fel a megyei tanács oktatási osztályán Madarász György elvtársat.

—- Bennünket is erősen foglalkoztat a diákotthonok nevelési problémája, — mondotta. — Szó sincs arról, hogy ezekben minden rossz. Munkájukban figyelemreméltó a szívós, szorgalmas tanulás. A diákotthonok tanulóinak tanulmányi eredménye például jóval magasabb, mint a bejáróké. Az együttélés, a közös tanulás, a sok közös probléma összekovácsolja a diákokat. Jónéhány diákotthonunkban olyan a tanulók élete, úgy Összeforrottak, mint egy nagy család tagjai. De a politizálás, a társadalom problémáival való foglalkozás, bizony elég gyengén áll, hiányzik a népi kollégiumok tanulóira jellemző nyíltság, lelkesedés, tennivágyás, vitaszellem.

— Miben nyilvánul ez meg?

—- Egész sereg diáknál tapasztalható, hogy szépen tudja fejtegetni a marxizmus-leninizmus egyes tételeit, a párt álláspontját, de szemmel látható, hogy ezt csak betanulta, nem vált vérévé. Nem vet fel problémákat, nem vitatkozik. Talán attól tart, hogy nem javasolják felsőbb iskolára, ha nem helyesen nyilatkozik. Ez igen káros jelenség.

— S miért, nem lehet a diákotthonokban megteremteni az élénk vitát?

— Ez sokkal nehezebb probléma, mint ahogy látszik. Sok akadályozó tényező van. Ilyen például, hogy a diákotthonokban előtérbe került a gazdasági érdek. Zavart okozott az eddigi beiskolázási rendszer merevsége is.

Beszélgettem nevelő-tanárokkal, azt mondották, hogy a korrepetálás mellett nem jutott elég idejük

I

a tanulókkal való foglalkozásra. Mi ebben az igazság?

— A jelenlegi tananyagok mellett túlzsúfolt a tanulók feladata. Kísér* letet folytattunk, mennyi idő szüksé* ges az anyag elsajátításához. Jele» tanulónak legalább 5 óra, — az írás beli feladat elkészítésén kívül, — k£* zepes tanulónak 8—9 óra. Ha ehhea hozzászámítjuk az iskolai és a szak* köri foglalkozásokat, kiderül, hogy * tanulóknak nincs idejük olvasásra, szórakozásra, társalgásra. Azt lehet mondani, mindent utasításra tesznek

— Miért ilyen zsúfolt a tananyag?

— Az élet egyre több ismeretet követel. Itt van például az atomi izikaa Amikor mé-g én tanultam,, alig volt néhány sor róla a tankönyvben, ma pedig külön fejezet tárgyalja. Többet kell tehát tanulni, hiszen a régi anyagokat nem selejtezik ki. Vagy itt van az irodalom problémája. Ez az anyag is folyton bővül. Megnehezíti a tanulást, hogy irodalomtörténetünk nincs rendszerezve.

— Milyen megoldást lehetne találni?

— Egyedüli megoldás lenne, ha a technikumi képzést felemelnénk a főiskolák színvonalára. A technikumokba a tanulók a gimnázium elvégzése után iratkoznának be, így lehetőség nyílna arra, hogy a diákok megfelelő alapképzettséggel foglalkozzanak az egyes szakterületek anyagával.

— Mennyire nevel önállóságra, hogyan dolgozik a DISZ-szervezet?

A DISZ működése elég korlátozott. Inkább mint összekötő kapocs működik. Szervezeti felépítése sem a legszerencsésebb. A diákotthonokban 14—18 éves fiatalok vannak, akiknek mások az életkori sajátosságaik, más a fejlettségük, politikai tudásuk. A DISZ-szervezet jelenlegi szervezeti felépítésével nem tud megfelelően foglalkozni velük. A kollégiumi tanács sem tud eléggé étvényt szerezni az ifjúság ‘ akaratának, nem tudja eléggé fejleszteni az önállóságot.

— Véleménye szerint mit kellene átvennie a diákotthonoknak a kollégiumi élet jó módszereiből?

— Szerintem a mai diákotthonok becsületes, szorgalmas munkájába, fegyelmezettségébe, bele kellene vinnünk a népi kollégiumok elevenségét, vitaszellemét. Nagyobb önállóságot kellene biztosítani az ifjúságnak, leI hetővé tenni, hogy a DISZ a kollé- igíumi élet vezetője legyen.

CSORBA BARNA

Megnyílt- a Hunyadi lános em'ékkiállitás