Észak-Magyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-07 / 185. szám

Kedd, 1956. augusztus 7. CSZAKMAGTARORSZAG 3 A törvény mindenkit egyformán kötelez Százezrek, milliók helyeslik azokat az intézkedéseket, amelyeket a Köz­ponti Vezetőség hozott a szocialista törvényesség megszilárdítására. A párthatározat megvalósításával a jö­vőben megakadályozzuk a törvény­sértéseket, demokratikusabb alapokra helyezzük az állami szervek munká­ljál Mindannyiunk feladata, hogy ügyeljünk a szocialista törvényesség betartására. De nem szabad elfelej­tenünk, hogy a szocialista törvényes­ség kétoldalú dolog. Helytelen, téves nézeteket vallanak azok, akik a tör­vényességnek csak egyik oldalát tart­ják szem előtt s közben megfeledkez­nek arról, hogy az állampolgároknak nem csupán jogai; hanem kötelességei is vannak. Egyes rövidlátó emberek nagy előszeretettel hangoztatják a törvények betartását az állam részé­ről, de hallgatnak akkor, amikor az állampolgári fegyelem megszilárdítá­sára terelődik a szó. Pedig a törvény egyformán kötelezi az állami szerve­ket és az állampolgárokat. S most vizsgáljuk meg, vajon ho­gyan látják a törvényesség két olda­lát — például Hangony községben. Az elmúlt napokban olyan jelenté­sek érkeztek az illetékes megyei szer­vekhez, amelyek szerint ebben a köz­ségben nehézségekbe ütközik az »E« gabona (szabad gabona) begyűjtése. Habár augusztus 3-ig már 53 hap- gonyi termelő csépelte el gabonáját, közülük még egyetlen egy sem kötött értékesítési szerződést. A községi tanács vezetői akkoriban ügy nyilatkoztak, hogy ők nem tehet­nek semmit a szerződéskötések érde­kében, mert a gazdáknál »-mindössze néhány kilogramm gabonafelesleg maradt-«. A törvény az törvény — hangoztatták —, senkitől sem lehet elvenni a háztartási szükségletet és a vetőmagot. Ezzel a megállapítással mi is egyetértünk, — ahol nincs, ott ne keressünk. Csakhogy nem egészen úgy fest a helyzet, ahogyan azt a községi ta­nácsnál előadták! Hogyan lehetséges, hogy a termelők nagy többségénél nem maradt gabonafelesleg? Talán rossz volt a termés? Vagy talán a községi tanács dolgozói rosszul isme­rik a tényleges helyzetet? Úgy áll a dolog, hogy a községi ta­nács vezetői — sajnos — súlyos mu­lasztást követtek el. Egyrészt rosszul értelmezték a törvényességet, nem követelték meg az állampolgári fe­gyelmet, másrészt pedig nem tanul­mányozták a Minisztertanács, az ille­tékes minisztériumok rendelkezéseit. A megyei begyűjtési hivatal és az ózdi járási ügyészség a napokban megvizsgálta a hangonyi helyzetet. Bebizonyosodott, hogy a községi ta­nács és a begyűjtési hivatal több esetben helytelenül járt el a háztartási szükséglet elbírálásánál. Ugyancsak hibát követtek el az ara­tási szerződéskötések felülvizsgálásá­nál is. A Minisztertanács rendelete értel­mében a termelő csak olyan közeli családtagnak adhat háztartási szük­ségletre gabonát, aki nem rendelke­zik önálló keresettel, vagy akit a ter­melő tart el. S mégis mi történt Hangonyban? Figyelmen kívül hagyták a rendele­teket, nem nagyon vizsgálták, hogy kinek jogos vagy jogtalan meghagyni a háztartási szükségletet.* Ennek igazolására tényeket mon­dunk el: * Tóth Ágoston hangonyi lakosnak 12 mázsa 54' kilogramm gabonája ter­mett. Miután a vetőmagot és a ház­tartási szükségletet félretette, kiadta a cséplő- és az aratórészt, eleget tett beadási kötelezettségének. Ezután maradt 647 kilogramm gabonafeles­lege. A rendelet értelmében ebből a mennyiségből 520 kilogrammot kel­lett volna értékesítésre beadni, de addig csűrték-csavarták a dolgot, amíg ki játszották a törvényt, — egy szem gabonára sem kötöttek értéke­sítési szerződést. Tóth Ágoston ugyan­is vejének — aki gyári munkás — fe­dezte háztartási szükségletét. Ezután persze néhány mázsával megcsappant feleslege. Tóth Ágoston azonban ara­tási szerződést is kötött egy idegen személlyel, s természetesen az arató- részesnek is ki kellett fizetni a bérét. Végül a 647 kilogramm gabona el­fogyott anélkül, hogy értékesítési szerződésre valamennyit is beadtak volna. Egy másik példa, özvegy Bodor Ágostóiménak a cséplési lap szerint ■ ■■ ■■■■■! immwm »MM-. 570 kilogramm gabonafeleslege van. Azaz csak lenne, ha ő is úgy nem cselekedett volna, mint Tóth Ágos­ton és még többen mások. De özvegy Bodor Ágostonná is kiadta vejének, Tengely Zoltánnak a háztartási szük­ségletét fedező gabonamennyiséget. Állítólag Tengely Zoltán műveli a földet, a megyei begyűjtési hivatal csoportvezetője azonban megállapí­totta, hogy a vő fuvarozással foglal­kozik. Meggyőződésünk, hogy Ten­gely Zoltán jövedelmének jelentős részét fuvarozással szerzi, már pedig ez esetben nem tarthat igényt anyó­sától háztartási szükségletre, annál kevésbé, mert Bodor Ágostonná búzá­ját nem ő aratta le, hanem egy csalá­don kívül álló egyén. Ez csak két példa a sok közül, de eléggé megmutatja a való helyzetet. A vizsgálat után bebizonyosodott, hogy a községi tanács és a begyűj­tési hivatal súlyos mulasztást köve­tett el azzal, hogy nem vizsgálta meg tüzetesen az egyes termelők helyze­tét, s nem ismerte a rendelkezése­ket. Kricsfalusi elvíárs, a községi tanács titkára például még azt sem tudta, hogy érvényben van-e a ga­bona forgalmi korlátozásáról szóló rendelkezés? A nagyfokú tájékozat­lanság miatt a tanács vezetői nem tudták következetesen képviselni az állam érdekeit, nem tarttatták be a termelőkkel a felsőbb állami szervek rendelkezéseit. A gazdálkodók jóindulatára bízták, hogy kötnek-e értékesítési szerződést, avagy sem? A történtekért felelősség terheli a járási tanács mezőgazdasági osztályát is, mert nem győződött meg arról, hogy Hangonyban ismerik-e a Mi­nisztertanács rendelkezéseit? Nem segítette, nem ellenőrizte a tanács munkáját sem. Amint látjuk, Hangonyban is sokan egyoldalúnak vélik a törvényességet. Ezért a pártszervezetnek és a tanács­nak mind szélesebb körben tudatosí­tania kell, hogy a törvénysértések, a rendeletek megszegése nem tartozik népi demokratikus rendszerünk jel­legéhez. Nem gyengíteni, hanem erő­síteni kell államhatalmunkat, — be­tartani a rend el eteket, beadni azt, ami az államnak jár, — őrködni, így is a törvények megtartása felett; Az éves vállalások teljesítésének néhány tapasztalata a Borsodnádasdi Lemezgyárban A Jelszabadulás <5ta dolgozó népünk határtalan alkotó kedvének és tehetségének kibontakozásával olyan hatalmas eredményeket értünk el, amilyenekre a kapitalizmus Idején még csak megközelítő példa sem akadit. Borsodinádasdon is a lemez­gyárban a tömegek alkotó kedvét lel­kes, szocialista munkaverseny fokoz­ta, Ennek nagyszerű küzdelmeiben sok-sok kiváló ember emelkedett az országosan ismert mtmkahősök sorá­ba. A gyár szakszervezeti és gazdasá­gii vezetői (jó munkát végeztek a verseny szervezésében. Az üzem jó- néhányszor kiválóan teljesítette ter­vét. Az előirányzat teljesítésével ma sincsen baj, az egyes műhelyek glo­bálisan teljesítik kötelezettségüket; De az eredmények egyetlen mun­kást, egyetlen vezetőt sem tehetnek elbizakodottá annál kevésbé, mert a terv és a vállalás néhány pontjánál Súlyos elmaradás mutatkozik. A második negyedévben a gyár dolgozói vállalták, hogy 4 napos előrehaladásra tesznek szert. Sajnos a vállalás e pontját nem teljesítet­ték, még a másfél napos előnyt sem tudták elérni. Megfogadták, hogy csökkentik a hengertöréseket is, ami jelentős önköltségcsökkenést tett volna lehetővé. ígéretüket e tekin­tetben sem tartották meg, a henger­törések 287.300 forintos kárt okoz­tak. A lemezgyártás selejtje is növe­kedett, a tervezett 80 ezer forintos megtakarítás helyett 377 ezer forint selejtkár keletkezett; A szakszervezeti aktívák, íumkcionáriusok joggal a műszaki vezetők hibáira hivatkoznak. Az el­maradások nagyrésze ugyanis a ter­vezett műszaki intézkedések végre Hem hajtásából származik. De a műszaki dolgozók is kifogá­solják a szakszervezeti aktívák munkáját. Miért? Mert a szakszer­vezet versenyszervező munkájában bizonyos hanyatlás tapasztalható. A versenykihívások és a felajánlások egy része ugyanis formális, csupán a terv százalékos túlteljesítésére vo­natkozik. Kevés vállalás határozza meg, hogy milyen mértékben ki­írón hozzájárulni a műszaki intéz­kedési terv végrehajtásához. A szak- szervezet csupán műszaki feladat­lak tartja ezt, nem mozgósít a mű- Izaki lazaságok megszüntetésére. Kétségtelen, hogy a hibák már a vállalások megtételénél kezdődnek, hatványozott mértékben mégis a verseny értékelésénél vagy —■ ha egyáltalán beszélhetünk róla — a verseny ellenőrzésénél jelentkeznek. A ve rsenyér tékelések legtöbbször csak a versemyfelelős iratcsomóit duzzasztják, vagy valamelyik mű­szaki vezető fiókjában mint »titkos ügyiratok-« hevernek. Az egyik mun­ka elvégzésére például versenyt in­dítottak. Az igazgató 3000 forintot ajánlott fel a verseny első helye­zettjének. Habár a verseny határ­ideje, július 1. régen elmúlt, a dol­gozók még három és fél hét múlva is hiába érdeklődtek a verseny eredményéről. Sem választ, sem pénzt nem kaptak! Általában elmondhatjuk, hogy a i versenynyilvánosság a gyárban na­gyon hézagos. Ki ezért a felelős? Sajnos csaknem valamennyi szak- szervezeti bizalmi és műszaki ve­zető. lgax, a szakszervezeti bizalmiak felelősségét csökkenti, hogy egyes vezetők lebecsülik, gátolják munká­jukat. Ha a törvényesség érdekében a mértéktelen túlórázások ellen szót emelnek, elnémítják őket, mondván: kis pontok vagytok ti ahho2, hogy ilyenekbe beleszólja­tok. Helyzetüket megnehezíti a sze­mélyi függőség is, mert ha valame­lyik bizalmi tovább folytatná a vi­tát, merészségét bizonyára megto­rolnák. Sajnos a szakszervezeti bizalmiak tekintélyének helyreállításáért az üzemi bizottság sem harcolt kellő­képpen. A vállalatvezetőség még egyszer sem vont felelősségre olyan műszaki dolgozót, aki gátolta a szakszervezeti bizalmiak munkáját. Még a függetlenített szakszervezeti vezetők is csak a tagsági díjak be­szedésére használták fel a bizalmia­kat, A szakszervezeti vezetők, bizal­miak előtt most nagy feladatok ál­lanak. Legfontosabb, hogy a XX. kongresszus szellemébén igényeljék mindenkor az alkotó munka legjobb segítését, a bírálatot. Legyenek ön­kritikusak, s ha valahol hibát lát­nak a verseny szervezésében, azon­nal intézkedjenek megszüntetésére. Ne csak reszortfeladatnak tekintsék a versenyszervező és ellenőrző mun­kát, hanem tegyék a szakszervezeti munka szerves részévé. Ha a verseny szervezése kö­zös ügy lesz, akkor a gyár nemcsak globális tervteljesítésről számolhat be, hanem a legapróbb részletekben is teljesíti tervét és a vállalásokat, így aztán nem kell majd pirulniok a lemezgyár dolgozóinak adott sza­vuk megszegése miatt. Két országoshírű kőműves brigád egy műszak alatt 759 négyzetméter falat vakolt be és 75 köbméter falat épített fel Miskolcon a Malinovszkij úti új lakótelep építkezésein két — egy­összegű utalványozással dolgozó — országoshírű kőműves brigád kelt ver­senyre, hogy az alkotmány törvénybeiktatásának hetedik évfordulóját ki­váló munkával köszöntse. A nagy verseny hétfőn reggel kezdődött; A 20 tagú Bukovenszki gépi vakolóbrigád — amely a 107 lakásos H jelzésű épületben már 79 két­szobás összkomfortos lakást vakolt be — vállalta, hogy 0.5 százalékos habarcsszóródás mellett műszakonkint 720 négyzetméter falat vakol kész­re. A 85 fős Henri Martin DISZ-brigád pedig arra tett fogadalmat, hogy augusztus 20-ig a H jelzésű lakótömb építését befejezi és a 69 lakásos J jelzésű épületbe 13.0.000 téglát épít be.­A verseny első napja nagyszerű győzelemmel zárult: Bukovenszkiék felülmúlva legjobb teljesítményüket 759 négyzetméter falat vakoltak be. .a Henri Martin DISZ-brigád 15 kőművese pedig 75 köbméter falat helye­zett el a J-épületen. így egy-egy kőműves — szovjet gyorsfalazással 5—5 köbméter falat épített fel egy műszak alatt. Miért nem veszik igénybe a vásárlók a kedvezményes burgonya és hagyma megrendelést és házhozszállítást ? A naptár még augusztust mutat, de a gondos háziasszonyok már most felkészülnek a télre. Az éléskamrák polcai megtelnek lekvárral, befőttel, az előrelátóbb asszonyod pedig már a burgonya és hagyma beszerzést is emlegetik. Ez utóbbiak a miskolci háziasszonyoknak az idén sokkal egyszerűbbnek ígérkeznek, mert a Zöldség- és Gyümölcsértékesítési Vállalat még nyár elején bejelen­tette a fogyasztóknak, hogy téli bur­gonya és hagyma szükségletüket na­pi áron, díjtalanul házhoz szállítja. Ez a felhívás azóta is olvasható minden zöldség és gyümölcs bolt­ban. Eszerint az Ella burgonya kiló­ja 1.20-ért, a Gül Baba 1.50-ért, a hagyma kilója pedig 2.— forintért kapható, illetve ennyit kell befizet­ni az OTP-nél ellenértékként szep­tember 1-ig. A vállalat a megrendelt árut szeptember 15. és november 30. között leszállítja. A napokban felkerestük Barna László elvtársat, a miskolci Zöld­ség- és Gyümölcsértékesítő Vállalat igazgatóját, hogy megtudjuk, milyen érdeklődést tanúsítanak a fogyasz­tók a téli szükséglet ilyen kedvez­ményes beszerzési lehetősége iránt. — Eléggé gyér az érdeklődés — válaszolta. — Talán azért, mert még távol van a tél. Mindössze egy tu­cat ^megrendelés érkezett burgonyá­ra és hagymára. Az idei gazdag termés még a tavalyinál is többet ígér, pedig az is rekordnak számí­tott. Ez lehetővé teszi, hogy az igé­nyeket korlátlan mennyiségben ki­elégítsük. A házhozszállítás rendkí­vül előnyös a vásárlóknak, hiszen nem kell a beszerzéssel időt tölte- niök, de előnyös a vállalatnak is a tárolás szempontjából. A város téli burgonyaszükségletének fedezésére ugyanis többszáz vagon burgonyát és hagymát kell raktároznunk, de megfelelő raktárunk elég kevés vám Nagy segítség tehát, ha e mennyiség egy részét a fogyasztók saját élés­kamrájukban tárolják. Természete­sen ez csak másodlagos szempont; Az első és legfontosabb az, hogy a fogyasztókat minél jobb minőségűi olcsóbb áruval lássuk el. Az érdek­lődők csekély száma azonban bizal­matlanságra vall. — Mi az oka a bizalmatlanság­nak? * — Sokan úgy vélekednek, hogy az előrevásárlás olyan mint a -zsákba macska-«. A vevő kifizeti, de nem tudja, hogy milyen árut kap; Pedig csak válogatott árut adunk, pontosan kimérve. A burgonyát zsá­kokban szállítjuk, egy-egy zsákban öt ven kiló lesz. — Talán szívesebben fogadták vol­na a fogyasztók, ha nem előre, ha­nem utólag, részletekben kellene fi­zetni az összeget. Erre nincs lehető­ség? — Ez csak abban az esetben le­hetséges, hogyha egy vállalat meg­rendeli dolgozóinak egy tételben, s fizetésükből részletekben levonja az összeget. ^ Egyébként a vállalatok élénken érdeklődnek a téli beszerzés új formája iránt. Egyik ktsz 50 má­zsát rendelt dolgozóinak, s remél­jük, hogy a jövőben a háziasszonyok is nagyobb érdeklődést tanúsítanak az új beszerzési mód iránt — fejez­te be nyilatkozatát Barna elvtárs; 1 mezfigazdaságfejlesztési járulék újabb szabályozásáról szóló miniszterlanácsi határozat végrehajtásénak felfüggesztéséről A Minisztertanács határozatot ho­zott a mezőgazdaságfejleszrtési járu­lék újabb szabályozásáról szóló mi­nisztertanácsi határozat végrehajtá­sának felfüggesztéséről. Eszerint azokkal a mezőgazdaságfejlesztési járulék fizetésére kötelezettekkel szemben, akiket a' felülvizsgáló bi­zottság középparasztnak minősít az említett határozat végrehajtását 1956. január 1 napjától kezdődő ha­tállyal fel kell függeszteni. Általá­nos jövedelemadójukat a földterüle­tük nagyságának megfelelő dolgozó paraszti birtokcsoportra érvényes adótételek alkalmazásával kell ki­vetni. Adóhátralékaikat felül kell vizsgálná, s azokból a mezőgazdaság- fejlesztési járulék címen fennálló hátralékot teljes egészében, az együt­tesen kezelt adóból fennálló hátralé­kot pedig a kulákterhelésből szár­mazó összeg erejéig törölni kell; (MTI) Ahová az ország kenyerét gyűjtik Egy délután a nyékládházi termény raktárban A magtár falai szin­te patyolatfehé­rek. A teremben ha­lomban áll a búza, az ország kenyerének egy hatalmas morzsája. Ta­lán valamelyik kőbá­nyai fiúcska szel majd abból a cipóból, amely belőle készül. Jó bá­mulni a gabonahegyet, amely már napok óta egyre növekszik. A má­zsán zsákok sorakoznak — Berta Istváné, Fe­kete Gyuláé és id. Plosz János bácsié. A begyűjtő előtt sze­kerek várakoznak. A lovak türelmesen rág­csálják a zöldborsó­szalmát. A faluvégén valahol gép búg, hangja megnmegcsuklik köz­ben. A terményraktárban fiatal fiú hajol a hár­tyavékony bizonylatok fölé és szorgalmasan irogat, Mészáros Mar­git adminisztrátor pe­dig zöld vaskazettából ropogós papírpénzeket számol az asztalra, on­nan meg a szalmakala­pos Fekete Gyula bácsi kezébe. Van, aki ezer, ezer­ötszáz forinttal gazda­godva érinti meg ka­lapja szélét, s elköszön. Id. Plosz János bácsi 2000 forintot számol bele a súlyos bőrbuk­szába. 530 kiló szén. öregszemű búzát adott be szabadra, amelvet megtoldott még 110 kiló rozzsal. Mészáros Margit »kasszája« alá­nosán aoad, mert Nyék- ládházán is lói fizetett az idén a gabona. Nagy öröm ez, a gazda öröme é« nörsze az országé is. yorsan gyűlik e ^ gabona, már a tervezett mennyiség 32 g 7 -rat 41? a S7ÓU ftá.erq Vár. A felvásárló Van- czák Sándor kicsit nyugtalan, mert sok a szekér, s kevés a ce­ruzaforgató ember. Nyugtalansága érthető, mert fél, hogy károso­dás éri vagy a gazdát, vagy az államot. A nagy torlódásban ilyes­mi bizony a nagy elő­vigyázat ellenére elő­fordulhat. De nem tü­relmetlen senki, min­denki nyugodtan vár sorára. Pedig szeretnék már a géptől tjpszállí- tani azt, ami az államé. Részben mert a fris­seség jutalmazással jár, másrészt cséplés idején kéznél a fuvar. A legdöntőbb érv azon­ban az, hogy senki nem akar utolsó lenni. Nap­jainkban nem ez a jel­szó a faluban: gyorsan bevinni a gabonát, ha­nem 24 órán belül tisz­tázni az adósságot. Nyékládházón tehát kerekedik, dagad az ország cipója. Mert a parasztok megértették: mindenkinek a maga módján segítenie kell az ország gyarapítását. Ki vaslapáttal, ki tollal, ki pedig érett, nagy­szemű búzával. Amint a begyűjtők mesélik, a viták is el­maradtak. Tavaly és azelőtt még nem egy­szer nedves gabonát hoztak be és a vita he­vében mérni kellett a fajsúlvt. Néha más ocsu is volt bőven a zsákok­ban. Akadt, aki üszkös gabonát akart hinteni az ország cipójába. Most mindez a múlté. A gabona nem nedves, s ha szemetesen csénel a gén, korholják a trak- toristát, meg a génállo­mást. Burshardt János becsapta saját magát, mert szemetes gabonát hagyott portáján a cséplőgép. S hogy ne kelljen szégyenkeznie a begyűjtő előtt, kirostál­ta búzáját. Rosszul járt, mert 5 mázsából 50 kilogramm ocsu gyűlt össze, amelyet bizony nem számolt el neki senki. Viszont nyugodt lelkiismerettel, tiszta búzával állított be a begyűjtőhöz. A terményraktárban állandó zsákoló­munkás dolgozik. Erő­teljes, izmos fiatalem­ber, Rácz Józsefnek hívják. A gazdáknak jólesik a figyelmesség* mert mire ész bekap­nak, a legény már ha­jigái ja ki a kocsiderék­ból a zömök zsákokat* Ezen a délutánon is két özvegy asszony, egy 12 éves fiú és egy leendő édesanya helyett ön­tötte fel a búzát Rácz József. A papírmunka is a lehető leggyorsab­ban megy. A két fiatal nagyon ügyes, ritkán számolják el magukat* A telepvezető Vanczák Sándor elvtárs gyakran segít nekik; A terményraktár naplementével zár. A gazdák felülnek szeke­reikre, s hazaindulnak: A felvásárlók a jól vég­zett napi munka után fáradtan, de elégedet­ten térnek haza. Szá­molják a napokat és a lehetőségeket. Ügy ter­vezik, hogy augusztus 15-re bezárják a mag­tárt és elküldik a sok jó búzát és rozsot a nép nagy éléskamrájába Párkány László

Next

/
Thumbnails
Contents