Észak-Magyarország, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-05 / 184. szám

Vasárnap, 11556. augusztus 5. esZAKMAGTAROKSZAG 3 Virágzó élet, nagyszerű eredmények a susai termelőszövetkezetben Küldjünk elegendő épíiőmunkást Tisxapalkonyára ! Naponta adunk .hírt Tiszapalko- tiyáról, naponta tájékoztatja az or­szágot a rádió, a távirati iroda, a megjelenő kiadványok, folyóiratok, s mégsem tudunk eleget beszélni és írni erről a hatalmas műről, az itt folyó — sokszor szinte emberfeletti í— munkáról. A cikkek, hírmagya­rázatok és beszámolók csupán le­rögzítik a puszta tényeket: elkészült a vízlágyító berendezés, kipróbálták ezt meg ezt a kazánt, beemelték a íerdehíd egyrészét, elkészült egy tar­tópillér, s ilyen meg ilyen alakú, ilyen meg ilyen magas. Az olvasó, aki még nem járt Tiszapalkonyán, s nem látta még az épülő mű táv­lati körvonalait, csupán csak elkép­zeli, s tudomásul veszi a közölt té­nyeket, az újabb eredményeket, de vajon el tudja-e képzelni, le tudja-e a puszta sorokból fényképezni lel­ki szemei elé mindazt, ami az egy­kori mocsaras, fűzfás, szikes pusz­taságon, Tiszapalkonya és Tiszasze- derkény határában történik? Beszélgettünk csehszlovák szere­lőkkel félig magyarul, félig néme­tül, kézzel-lábbal mutogatva. Mon­danom sem kell, hogy nagyszerűen megértettük egymást, hiszen a be­szédtéma előttünk volt, az épülő mű emeletszintjeit jártuk, s együtt néztünk szét a legfelső emeletről a tágas alföldi síkságon messze, egé­szen a mezőcsáti és a miskolci ha­tárig. A tetőről néztünk szét, amely már véglegesen elkészült, s mint­egy monumentális pajzsként maga alatt, őrzi az épülő mű milliókat érő berendezését. Itt mondta Jaroslav Skrna az alattunk elterülő tájra mutatva, hogy: »történelmet írunk a magyar lapokra« És én, most éppen ezért nemcsak a számokról, az időleges adatokról, a puszta tényekről akarok írni eb­ben a rövid beszámolóban, hanem az emberekről, a műről is. Az itt folyó gigászi munkáról szeretnék képet adni, ha kicsit halványát, s homályosat is erről a történelemről. Nemrégen néhányszavas rövid hír jelent meg a lapokban: »Tisza­palkonyán a magyar és csehszlovák szerelők megkezdték a III. számú kazán nyomáspróbáját«. Ennyi volt a hír, a paszta tény. De mi van mögötte? Az erőmű délkeleti oromzatán még mindig ott van a miniumfes­tékkel rajzolt figyelmeztető tábla: III. SZÁMÚ KAZÁN NYOMÁSPRÓBÁJA JULIUS 20. És ettől kezdve nyolc napig tar­tott éjjel-nappal szüntelen a meg­feszítő nagy munka: az első vizsga a szerelők és építők, a tervezők vizsgája. Lezárták a hatalmas ka­zán egész csőrendszerét, vízzel töl­tötték' fel, s megkezdődött a 158 lég­körös nyomáspróba, vagy ahogy ők mondták: a nagy próba. Az első nyo­más után hamarosan jelentkeztek a durva hibák: itt egy rossz he­gesztés, ott egy gyenge tömítés, amott egy vékony cső repedt meg. Újra le kellett ereszteni a vizet és a mérnökök, szerelők, hegesztők, préselők munkához láttak. Hargi­tai Bertalan, Horváth Károly, Lég- rádi Lajos, Jarosláv Skrna, Ajkai, Tauz, Németh és Mike szerelők szinte nem is pihentek ez alatt a nyolc nap alatt, mert az újabb pró­báknál úiabb hibák jelentkeztek, újabb rohamot kellett indítani elle­nük. Végül a 158-ik légkörnél már csak halvány gyöngyözés volt ész­lelhető az egyes csöveken. Kijaví­tották és felsóhajtottak: sikerült a főpróba! Jobban sikerült, mint gon­dolták. Most már következhet a hőszigetelés és a befalazás, S ami­kor e sorokat írom, nemsokára már ezzel a munkával is végeznek. * Eoy másik hír arról számolt be, hogy beemelték a szénszállító ferde hídját, s nem sokkal később már azt írják a lapok, hogy meg­kezdték a vízlágyító üzem kavics­szűrő és ion kicserélő tartályainak nyomáspróbáját is. ;.. Szabó és Nemecsek elvtársak­kal járom a hatalmas művet. A két »vezérkari főnök« elgondolkozva szemléli a telepet. Utasítást ad, vi­tatkozik, magyaráz, s közben még a pipa is kialszik Szabó elvtárs szá­jában. Rágyújt, s úgy magyaráz újra. Az erőmű kazánjainak üzemelte­téséhez nagymennyiségű víz szük­séges, amelyet a Tiszából nyernek. Ám e vizet vegyi úton lágyítani kell, mert a kemény víz lerakódást okozna a kazánokban. Külön vízlá­gyító üzemrészt kellett építeni, amelyben 13 — egyenként csaknem 30 ezer literes kavicsszűrő — és 5 darab 20 ezer literes ion kicserélő lágyító tartály van elhelyezve. Ezekben szűrik ki vegyi úton a Tisza vizéből az idegen anyagokat, s ilymódon még a desztillált víznél is lágyabb vizet nyernek. Eddig 17 szivattyút szereltek már be, s ezek segítségével közéi 200 ezer liter vi­zet szállítanak percenként. — De ez az adat — mondja most mosolyogva Nemecsek elvtárs — szinte eltörpül, úgyszólván semmi az erőmű hatalmas méreteihez ké­pest. ★ Á déli részén gőzhenger fo­rog körbe-körbe. 600 tonna porsze­net sűrít. Elszörnyülködök ezen a hatalmas mennyiségen, de az építők erre is csak mosolyognak. Hiszen ez a szám is semmi ahhoz képest, hogy az erőmű teljes kapacitással 450 vagon szenet fog elemészteni naponta. Az ittlévő 600 tonna csu­pán csak tartalék — a beindulás­hoz. Mert a tiszapalkonyai építők úgy tervezik, hogy december 1-én bein­dítanának egy üzemegységet. Min­denképpen áramot akarnak termel­ni. — Ámde ennek még nagy akadá­lya van, — mondja elkomorodva Szabó elvtárs: kevés az építőmun­kás. A gépszerelők lassan már min­denünnen kiszorítják őket, hisz nincs alap, ahová szereljenek. Már­pedig ahhoz, hogy a december 1-i indítás terve valóra váljon, az szük­séges elsősorban, hogy elegendő építőmunkás legyen, s elegendő anyagot szállítsanak Tiszapalko- nyára. Az ittlévő építők és szerelők min­denesetre vállalták, hogy a Köz­ponti Vezetőség határozata értelmé­ben mindent elkövetnek ígéretük val óra váltásáért. ÓNODVÁRI MIKLÓS . Három évvel ezelőtt a Nagy Imre politika következtében már-már ar­ról beszélgettek »egyesek«, hogy a susai tsz életképtelen, fel kellene oszlatni, hogy ott csak koldulni le­het, de keresni nem. Ekkor Görgei Barna és Gyüre Sándor elvtársak otthagyták a gyá­rat és a tsz élére álltak. Szívós ne­velőmunkával megérttették a tag­sággal, hogy a haladás, az érvénye­sülés útja egyedül a szövetkezeti társasgazdálkodásban van. Fáradságos munkájuk nem volt hiábavaló. Az ingadozókban meg­szilárdult a bizalom, hittek a párt szavában, melyben nem is csalód­tak. A susai t6z évről-évre gyarapo­dott, emelkedett a termésátlaga, ugyanakkor emelkedett a tagság munkaegysége is. Tavaly aratáskor még igénybe kellett venni a patro­náló Kohászati Üzemek aratóbrigád­jait is »munkaerő hiányában«. Az idén azonban nagyot változott a tsz élete. Most már saját tapasztala­tukból tudják, hogy a pártra mindig lehet számítani, szilárdan bízhatnak benne, mert amit a párt megígér, meg is tartja. Megszilárdult a tsz-tagság egy­sége, megnövekedett aktivitása, minden fontosabb tennivalót kö­zösen határoznak el, így na­gyobb kedvvel végzik a saját maguk által meghatározott mun­kájukat. A susai tsz tagsága elhatározta, hogy az idén a patronáló brigádok segítsége nélkül saját erejéből le­aratja a 119 holdnyi aratni valóját. Az aratás előtt Görgei Barna párt­titkár és Gyüre Sándor tsz-elnök megbeszélést tartott a tagsággal, tervszerűen kidolgozták, hogy me­lyik nap hol és mennyit akarnak le­aratni. Az első nap 12 kaszás állt a ga­bonatáblába. így is szépen haladtak, de az igazi jó munkát a tsz asszo­nyai indították el. Összebeszéltek, hogy a gyárban dolgozó férjeiket is bevonják az aratásba. Másnap már délután valamennyi asszony férjé­nek keze alatt sorra dőltek a ren­dek, vidámabban haladt a munka. Kerek tíz nap múlva már küldték a jelentést a járási pártbizottságra: a susai tsz tíz nap alatt saját erejé­ből levágott 75 hold búzát, 23 hold árpát, hat hold zabot és ezt mind keresztekbe is rakták, közben még levágtak 15 hold lóherét is. Ezzel a járás területén elsők között végez­tek az aratásban. A KV július 18-í határozata után ígéretet tett a tagság, hogy augusztus 10-ig befejezik a csép- lést is. A tsz-ben soha ilyen jó versenyszer lem nem volt. Szívvel-lélekkel dol­gozik valamennyi tag, azonban az aratási munkával kapcsolatban mé­gis külön kell szólni néhány olyan dolgozóról, akinek példáját más tsz- ben is követhetnék. Itt elsősorban azokról szólunk, akik önként ajánlották fel segítsé­güket a tsz-nek. Volher János gyári dolgozó, akinek a felesége a tsz-ben dolgozik, a gyári munka után haza­jövet nem egy esetben csak egy al­mát és egy darab kenyeret tett a zsebébe és már sietett is az aratók közé, hogy a jó időt kihasználva, mielőbb befejezzék az aratást. Ba­logh Sándor szintén gyári dolgozó, aki példamutató munkájával segí­tette az aratás mielőbbi befejezését; Ifj. Szabó László és Lászlóné, mint családtagok, az aratás idején beáll­tak a tsz-be, hogy a tsz vállalását elősegítsék. P. Tóth Jánosné fia és lánya is ott dolgozott az aratók kö­zött. Azt mondják, úgy megy jól a munka, ha elsősorban a vezetők mutatnak példát. A susai tsz-ben ebben nem is volt hiány. A munka nehezéből derekasan kivette a részét Tóth Béla ta­nácselnök feleségestül, Görgei Barna párttitkár és Gyüre Sán­dor tsz-elnök is. Megkértek a tsz-tagok, hogy ha cikket írok róluk, ki ne hagyjam belőle Sólyom Barnabást, Mihály János és felesége nevét, no meg Uj- pál Istvánné könyvelőjét, aki férjé« vei együtt résztvett az aratásban; Olyanok is örömmel jöttek segíteni* akik nem csoporttagok, mint pl. ifj« Tartó Lajos és felesége. Olyan asszony is van a susai tsz- ben, mint P. Tóth Jánosné, akinek már idáig 250 munkaegysége van. A susai tsz az idei aratáskor be­bizonyította, hogy megáll a maga lábán is, szoros egységbe forrva ké­pes a legnehezebb feladatok megol­dására is. Szabó Ferenc ★ A párt kérésének teljesítéséért Jobb munkát várunk a sajószentpéteri gépállomástól A Borsodi Szénbányászati Tröszt , dolgozói megfogadták, hogy ez év­ben 30 ezer tonna szenet adnak ter­ven felül. A borsodi bányászok sza­vát tett követte. Az első félévben olyan lendületes munkát végeztek, hogy az évi vállalást túlteljesítették és mintegy 40 ezer tonna szenet ad­tak terven felül a hazának. A közelmúltban pártunk felhívás­sal fordult az ország bányászaihoz, hogy az olajmezők átmeneti terme­lés-csökkenése idején terven felül több szenet adjanak. Az elmúlt 11 év során a párt szavára mindig tet­tekkel válaszoltak derék bánászaink. Most is ezt várja a párt, hogy ha­sonlóképpen cselekedjenek. Egy sor olyan intézkedésre van tehát szükség, amelyek megterem­tik a többtermelés feltételeit. Az első és legfontosabb feladat a szál­lítás megjavítása. A bánfalvi üzemnél átálltak a 600 milliméteres nyomtávú szál­lításra, amelynek következtében a szállítás­hoz szükséges új csillék biztosításá­val a termelőmunka zavartalanná válik. Az ormosi II. akna termelésé­nek fékje is a szállítási üzemzava­rokban keresendő. A szállítás átállí­tása itt is megoldja a még meglévő problémákat. A József-aknán az a terv, hogy termelvényét átviszik az ormosi IV-esre és így rendbe tudják hozni az aknát. A gépi jövesztés terén is öntevé­keny intézkedésekre van szükség. A Sajószentpéteren dolgozó »Sahtyor« kombájnhoz házilag alacsony kapa- rót készítenek, s ezzel biztosítani tudják, hogy a szállítóberendezés magassága a jövesztőgép kihordó magasságával egyezzen. A Donbassz- kombájnokkal ugyancsak házilag olyan vágópatkót készítenek, amely lehetővé teszi, hogy a teljes telepét egy rátára kivágják. Szuhakállón az elővájási munkák meggyorsítására feltörés-fúrógépet állítanak üzembe. A frontfejtések előrehaladási sfebes- ségének meggyorsítása végett, s nem utolsósorban a bányafa-visszanyerés növelése céljából Szeles-aknán, Ru- dolítelepen, Sajószentpéteren és a későbbiek során Anna- és Lyukó- bányán rablóvitlákat állítanak be. A többtermelés fokozásában döntő szerepe van a külfejtési munkáknak. Ezért a kurityáni külfejtésű üzem termelőkapacitásának kétszeresére való emelése érdekében négy darab baggert állítanak üzembe, a hozzá­tartozó dömperekkel. A múlt hónap­ban Ormosbányán megkezdték a II. számú külfejtés letakarítását, ennek a külfejtésnek is nagy sze­repe lesz a többtermelésben. A többtermelés alapvető feltétele a teljesítmények növelése, amelyhez elengedhetetlenül szükséges a mű­szaki feltételek biztosítása. Fokozni kell a bányákban a politikai felvilá­gosító munkát és a pártszervezetek­nek foglalkozniok kell a műszaki káderekkel, a 100 százalékon alul dolgozó csapatokkal. A műszaki káderek patronálják az új csapatokat, Bányász elvtársak! Frontbrigád vezetők! Álljunk újra csatasorba, úgy, mint az elmúlt időkben, amikor több szenet kért az ország tőlünk. Most azonban a mennyiségi terv- teljesítés mellett indítsunk harcot a gazdaságosabb termelésért. Ter­meljünk 1 százalékkal olcsóbban, hogy csökkenjen az egy tonna szénre eső önköltség. Takarékoskodjunk a bányafá­val, a robbanóanyaggal és mind­A Borsodi Szénbányászati Tröszt öt sajómenti bányaüzeme az év elejétől versenyben áll egy­mással a szén Önköltségének csök­kentésére. Az olcsóbb termelés ér­dekében valamennyi bányaüzem­ben újítást is bevezettek. A sajókazai bányaüzemben pél­dául az ácsoláshoz, máglyázáshoz használt bányafa visszanyerésére vezettek be újítást. Eddig a be­ácsolt bányafát elrobbantották, s elomlasztásnál úgy szedték ki. Most egy készülék segítségével lyukat fúrnak a bányafába, s fej­szével kiütik. Az így visszanyert bányaíát négyszer, ötször is fel tudják használni. Az újítás segít­ségével most 7 forinttal olcsóbban termelik a szén tonnáját, mint ja­nuárban. Az edelényi bányaüzemben a vágathajtás meggyorsításával ér­ték el, hogy az elővájásokból ki­kerülő szén tonnája 16 forinttal kerül kevesebbe, mint az év ele­jén. Január 1-től a mai napig az edelényi bányaüzem így csaknem a legjobb munkamódszerrel dolgozó bányászok ismertessék meg minden­kivel munkamódszerüket. Egész biz­tos, akkor valamennyi bányaüzem­ben emelkedni fog a teljesítmény, az egy főre eső termelés. Csak a mindenre kiterjedő figyelem, a hi­bák azonnali kiküszöbölése, az egy­séges összefogás, akarat és helytál­lás biztosíthatja, hogy mind több szenet adjanak a borsodi bányászok terven felül a hazának, hogy telje­síteni tudják a párt kérését. ezek mellett javítsuk a minőséget is. Ne feledkezzünk meg a legfon­tosabbról, a front sebességnövelé­séről sem. Ennek érdekében rövi­dítsük meg az átszerelési és az omlasztási időt, hogy ezáltal is nö­veljük a' termelékenységet. így biztosítsuk a párt kérésének telje­sítését, a terven felüli 300 ezer tonna szenet. EGYÜD ISTVÁN frontbrigádvezető, Farkaslyuk Hasonló jó eredményt értek el az önköltség csökkentésében a be- rentei szénbánya dolgozói is. Itt az új fejtési módszerre való átté­réssel több munkahelyet biztosí­tottak a szénen dolgozóknak, ami több szenet eredményezett. Csök­kent a fenntartás, s ezzel a kiter­melt szén önköltsége mintegy 240 ezer forinttal kevesebb. A gazdaságosabb termelésért folytatott harc eredményeként az öt sajómenti bányaüzem az év ele­jétől a mai napig mintegy 1 mil­lió forinttal csökkentette a kiter­melt szén önköltségét. Megyénk gépállomásainak nagy­része gondosan felkészült az idei aratás-cséplési munkák sikeres el­végzésére. Nem így cselekedett azonban a sajószentpéteri gépállo­más — legalábbis a Miskolcon folyó cséplési munkák azt igazolják. A városi tanács mezőgazdasági osztálya és a begyűjtési hivatal ve­zetője a cséplés megkezdése előtt személyesen érdeklődött a gépek ki­javítása felől, s részletesen megbe­szélték a gépek rajontervét is. A gépállomás vezetői akkor büszkén szóltak arról, hogy minden egyes gép ki van javítva, s csak a munka megkezdését várják. A munka meg is kezdődött, a »jól kijavított« gé­pek azonban egymás után állnak le, hol egy, hol két napra. Cséplés he­lyett a javítóbrigádot várják, amely a rossz szervezés miatt sokszor oda megy, ahol éppen nincs rá szükség. Szirmán például a cséplés első nap­ján eltört az elevátor, amelyről a tanács azonnal értesítette a gépállo­mást. Azóta napok teltek el, s még ma sincs elevátor a gépen. Ehhez a géphez a megállapodás ellenére munkacsapatot sem biztosítottak. A miskolci Alkotmány Tsz-nél másfél hét óta félnapokat áll a gép, mert a traktorosok nem segítik egymást a gép kijavításában. Arra hivatkoznak, hogy az nem az ő trak­Belgrád (MTI) A spliti kerületi bíróság kihir­dette ítéletét azoknak a katolikus papoknak a bűnügyében, akik nép- és államellenes tevékenységet foly­tattak. A bíróság dr. Ante Pilepics teoló­giai főiskolai tanárt öt és félévi, Zdravko Osztojics katolikus papot négy és félévi börtönbüntetésre ítélte, egy teológiai hallgató két évi, egy pedig másfél é\d börtönbünte­tést kapott. A bíróság döntése alapján a hit- felékezetek jogairól szóló törvény 22. paragrafusa értelmében a spliti teológiai főiskolát nyolc esztendőre, a püspöki gimnáziumot pedig hat évre bezárták. Az ítélet indokolása szerint a két paptanár az állami és társadalmi rend ellen izgatta a hallgatókat, soviniszta és fasiszta eszméket ter­toruk. Ez egyáltalán nem viszi előre a munkát. A példák egész sora igazolja, hogy a gépállomás nem készült fel kel­lően a nagy munkára. A II. kerü­letben két nappal később kezdhet­ték csak el a cséplést azért, mert ennyi időbe került, amíg előkerítet­ték a gép vezetőjét és összeszedték a géphez szükséges szijjakat és egyéb felszereléseket; A városi tanács ezekről a hibák­ról sokszor értesítette már a gép­állomást. A sürgetésekre olyan »megnyugtató« választ küldtek* hogy másütt még rosszabbul men­nek a munkák. Sem a tanács, sem a termelőszövetkezetek, sem a dol­gozó parasztok nem nyugodnak ebbe. bele, s jogosan követelik, hogy a gépállomás sürgősen javítsa meg munkáját. A munka zöme még hátra van, a sajószentpéterieknek mindent el kell követniök, hogy helyrehozzák a hibákat. Biztosítsák, hogy a javí­tóbrigádok időben, e mindig meg­jelenjenek s az elromlott cséplőgé­peket üzemképes állapotba hozzák; Lássák el kellő mennyiségű üzem­anyaggal a gépeket és teremtsenek szilárd munkafegyelmet a traktoro­sok között. KRIZSÁN BÉLA mezőgazdasági osztályvezető jesztett, aminek, következtében ä spliti teológiai főiskola és gimná­zium ellenséges tevékenység közép­pontjává vált. (MTI) Sa j őszen fpéter en megalakult a Vöröskereszt kultúr- csoportja. A csoport keretében szín­játszócsoport és zenekar működik; Eddig Szirmabesenyőn, Kondón és Parasznyán lépett fel. s minden al­kalommal kivívta a nagyszámú kö­zönség elismerését. A kultúrcsoport eddigi bevételét az egészségház és a bölcsödé díszítésére fordította. Az együttes most új darabok betanulá­sával foglalkozik, új műsorával augusztus 12-én mutatkozik be a sajószentpéteri közönség előtt. Felhívás a borsodi bányák front-brigádvezetőihez Újításokkal egymillió forinttal csökkentették a szén önköltségét a sajómenti bányaüzemekben 700.000 forintot takarított meg. ítélet a jugoszláv katolikus papok ügyében A Miskolci Üveggyárban kertész­üvegnek és más erős üvegezéshez al­kalmas inkurrens méretek (30x30 18x38 és 21, 41.5 cm-es) drótüvegek kaphatók m2-ként 16.80 forintos egy­ségáron. A helyszínen Is átvehetők de vasúton ládában is megrendel­hetők. Miskolci Üveggyár Miskolc. Tatár u. 56.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents