Észak-Magyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-31 / 179. szám

Űi búzából őrlik már a lisztet ..................................p m.......... A Z MBP B0RS0D-A3AÚJ-ZEMPLÉH MEGYEI BIZOTTSÁGA ES A MEGYEI TAHACS LAPJA Xll. évfolyam, 179. szám Ara 50 fillér 1956 július 31, hedd Megkezdte munkáját az országgyűlés áj ülésszaka Tizenegy óra múlt néhány perccel, amikor megszólaltak a ház folyo­sóin a csengők, a terembe szólítva a nép képviselőit. Az országgyűlés sorrendben huszonnyolcadik ülése kezdődött meg hétfőn délelőtt, de bízvást mondhatjuk, hogy ez az ülésszak — már előkészítésében — jelehtős mértékben különbözött leg­felsőbb államhatalmi szervünknek az elmulat években végzett munkájá­tól. Ezekben a napokban az egész ország figyelme a parlamenti mun­ka kérdései felé fordult. Tükröző­dött. cl nagy érdeklődés már a meg­nyitó ülésen is. A hallgatóság ren­delkezésére álló karzatok már jóval a tanácskozás megkezdése előtt meg­teltek, s egyetlen üres hely sem ma­radt a sajtó és a rádió tudósítóinak páholyaiban, ott volt számos külföl­di lap, hírügynökség munkatársa is. A parlament új ülésszakának je­lentőségét emeli, hogy részt vesz rajta a Lengyel Népköztársaság Szejmjének küldöttsége is. Tizenegy óra után öt perccel lép­tek az ülésterembe a párt és a kor­mány vezetői. Az ülést Rónai Sándor, az ország­gyűlés elnöke nyitotta meg. Bevezetőül elmondotta, hogy az országgyűlés határozata alapján az- országgyülés elnöksége meghívta ha­zánkba baráti látogatásra a Lengyel Népköztársaság Szejmje küldöttsé­gét. — A baráti lengyel nép képvise­lői július 23-án érkeztek hazánkba és résztvesznek az országgyűlés mai ülésén. Üdvözölte a lengyel küldöttséget, majd bejelentette, hogy a Lengyel Népköztársaság Szejmje parlamen­ti küldöttségének vezetője, Stanis­law Kulczynski elvtárs, a Szejm el­nökhelyettese üdvözölni kívánja az országgyűlést. A leitgyel Szejm elnökkelyeílesének beszéde Stanislaw Kulczynski bevezetőül köszöntötte a képviselőiket, köszö­netét mondott a lengyel Szejm kül­döttségének meghívásáért. Beszélt arról, hogy népeinket a messze tör­ténelmi múltban gyökerező testvéri barátság szálai fűzik össze. A Szejm küldöttségének vezetője ezután a lengyel nép felszabadulása óta elért eredményeiről és a hatéves terv eredményeiről beszélt. Hangsúlyozta: sokat végeztünk az ország újjáépítése és kultúrájának felemelése terén. Ezzel szemben a dolgozók életszínvonalának felemelé­sében kevesebbet végeztünk, mint amennyit akartunk és kevesebbet, mint amennyi hat évvel ezelőtt lehet­ségesnek látszott, amikor hozzálát­tunk a szocializmus alapjainak fel­építését szolgáló hatéves tervünk megvalósításához. A ránkkényszerített hidegháború,- az agresszív Wehrmacht feltá­masztása, a határaink felé inté­zett fenyegetések, a háború ör­vényének szélén topogás szá­munkra idegen politikája arra késztetett bennünket, hogy fo­kozzuk az iparosítási programot a hatéves terven belül és to- vábbi erőfeszítést tegyünk a vé­delmi ipar kiépítésére. Mindez kedvezőtlenül éreztette hatását a mezőgazdaságfejlesztési tervek­ben és a mezőgazdasági terme­lés növekedésében. Á hatéves tervet a fokozott bizton­ságérzet körülményei között zártuk le, de a mezőgazdasági termelés el­maradt gyorsan újjászülető orszá­gunk népességének növekedése mö­gött. Az elmúlt évekre jellemző há­borús veszélyeztetettség állapota és a személyi kultusszal kapcsolatos je­lenségek ismert komplexuma még az­zal is megterhelte népgazdaságunkat, hogy kénytelenek voltunk a gazda­sági élettel kapcsolatos intézkedése­ket a szocialista elvekkel ellenkezően titkossá tenni, aminek következtében a tervezés túlzott centralizálására, a bürokrácia elharapódzására, az ellen­őrzés és a bírálat demokratikus for­máinak korlátozására került sor és végeredményben további anyagi ká­rok keletkeztek a termelésben és er­kölcsi károk a törvényesség terén. E kérdések ma mélyreható és sokoldalú elemzés és bírálat tárgyát képezik Lengyelországban — mind a politikai pártokon belül, mind az erre hivatott államhatósági szerveknél. Ezután a* új ötéves terv célkitűzé­seinek főbb számait ismertette. Meg vagyunk győződve arról — mondotta ezután —, hogy népeink munkalendülete biztosítja számunkra a békét és a kívánt jólétet, ezek alap­ján pedig a kultúra felvirágzását. Engedjék meg, hogy a lengyel nép nevében őszinte szívvel további sike­reket kívánjak a testvéri magyar népnek alkotó munkájában, a béké­ért és a népek közötti barátságért vívott harcában. (Taps.) Befejezésül legyen szabad a Len­gyel Népköztársaság Szejmje nevé­ben meghívni a magyar parlamenti küldöttséget lengyelországi látogatás­ra — mondotta nagy taps közben, majd szavait a magyar—lengyel ba­rátság éltetésével fejezte be magyar nyelven. Átszervezik a szénbányászati, valamint vegyipari és energiaügyi minisztériumot A nagy tapssal fogadott üdvözlő szavak után Mekis József, a Minisz­tertanács elnökhelyettese beterjesz­tette a Szénbányászati Minisztérium és a Vegyipari és Energiaügyi Mi­nisztérium átszervezéséről szóló tör­vényjavaslatot és kérte a törvény- javaslat tárgyalására a sürgősség kimondását és bizottság elé utalása helyett előadó kijelölését. Az országgyűlés hozzájárult a tör­vényjavaslat sürgős tárgyalásához s a törvényjavaslat előadójául Gosztonyi János képviselőt jelölte ki. Ezután megkezdődött a törvényja­vaslat tárgyalása. Gosztonyi János előadói beszédé­ben hangsúlyozta, hogy iparunk s különösen nehézipa­runk jobb, gazdaságosabb veze­tése érdekében szükséges a szén­bányászat!, valamint a vegyipari és energiaügyi minisztérium át­szervezése. ÍAmint az előterjesztett törvényjavas­lat indokolása is hangsúlyozza, nép­gazdaságunk jelenlegi energetikai helyzetét hátrányosan befolyásolja, hogy a széntermelés és a villamos- energia-termelés s általában az ener­giagazdálkodás nem egy miniszté­rium hatáskörébe tartozik. Nálunk az energiabázis döntően a szénre épül s éppen ezért energiabázisunkat a jö­vőben úgy kell fejlesztenünk, hogy a szenet gazdaságosabban használhas­suk fel. Az átszervezett új miniszté­riumtól nem utolsósorban általában energiaellátásunk megjavítását is várjuk. Ugyancsak ismeretes, hogy vegy­iparunk előtt a második ötéves terv­ben igen nagy feladatok állnak. Mindezek alapján javasolom a tisz­telt országgyűlésnek, hogy az előter­jesztett törvényjavaslatot indokolása alapján fogadja el. Javasolom továb­bá, hogy módosítsa Népköztársasá­gunk alkotmányának 24. paragrafu­sát, amely a minisztériumok elneve­zéséről és számáról intézkedik. A törvényjavaslathoz senki sem je­lentkezett szólásra s az országgyűlés egyhangúlag elfogadta azt, majd Kristóf István az Elnöki Tanács tit­kára kapott szót, aki beszámolt a Népköztársaság Elnöki Tanácsának az országgyűlés 1956. évi február 11- én berek esztett ülésszaka óta kifej­tett működéséről. Különösen nagy jelentősége van — mondotta — a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége július 18-ika és 21-e között megtartott ülé­sének, amelynek határozatai, az or­szág további demokratizálása, a tör­vényesség megszilárdítása, egész dol­gozó népünk jólétének megvalósítása érdekében az élet minden területén előremutatóan meghatározták a leg­fontosabb tennivalókat. Az állami élet demokratizmusá­nak fejlesztése az Elnöki Ta­nácsra is jelentős szerepet, fel­adatot ró; Az Elnöki Tanács munkáját is fel kell élénkíteni, tartalmasabbá kell tenni, biztosí­tani kell azt, hogy az Elnöki Ta­nács megfeleljen az alkotmány­ban reá bízott feladatoknak. Az Elnöki Tanács az elmúlt hóna­pokban foglalkozott munkájának megjavításával, újabb, jobb módsze­rek kialakításával. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy az Elnöki Tanács munkája megfeleljen népünk bizalmának s ha­tározataink, törvényeink segítsék dolgozó népünket a boldog jövő, a szocializmus építésében, második öt­éves tervünk sikeres megvalósításá­ban — mondotta, majd ismertette az Elnöki Tanácsnak a két ülésszak kö­zött hozott határozatait. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az országgyűlés két ülésének időszaka között tizenhárom törvényerejű ren­deletet alkotott. Ezeket a Hivatalos Lapban közzétettük és az Alkotmány 20. paragrafusának megfelelően, az országgyűlés jelen időszakán bemu­tatjuk. Több törvényerejű rendeletet so­rolt fel, majd kérte, hogy az ország- gyűlés vegye tudomásul az Elnöki Tanács munkájáról szóló beszámolót. A miskolci István-malomban megkezdték az új búza őrlését. A malom naponta 20 vagon búzát őröl meg. Ehéten péküzemeinkben megkezdik az új lisztből a kenyér sütését. Képünkön a miskolci állami gazdaság gyöm- rőpusztai üzemegységéből beszállított búzát rakják le a malom raktárába* Miután az országgyűlés jóváhagyta a beszámolót, Apró Antal a Minisz­tertanács elnökhelyettese beterjesz­tette c szabálysértési bizottságokról szóló törvényjavaslatot, amelyet ki­adtak előkészítésre a jogügyi bizott­ságnak. Pongrácz Kálmán a jogügyi bizottság elnöke az országgyűlés ügy­rendjéről szóló javaslatot, valamint az országgyűlés és az országgyűlési képviselők munkájáról szóló határo­zati javaslatot terjesztette be. Változások a Mms«zleHanács összetételében Az elnök ezután bejelentette, hogy a következő átirat érkezett az or­szággyűléshez a Népköztársaság El­nöki Tanácsától: A Magyar Népköztársaság Elnö­ki Tanácsa a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének javaslatára a Minisztertanács összetételének megváltoztatásá­ra a következőket javasolja: Az országgyűlés Gerő Ernőt a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének első titká­rává történt megválasztása foly­tán a Minisztertanács első elnök- helyettesi, Boldoczki János kül­ügyminisztert, Kiss Árpád vegy­ipari és energiaügyi minisztert, Altomáre Iván élelmiszeripari minisztert, Erdey-Grúz Tibor ok­tatásügyi minisztert tiszte alól mentse fel. Az országgyűlés Hidas Istvánt, a Minisztertanács elnökhelyet­tesét a Minisztertanács első el­nökhelyettesévé, Marosán Györ­gyöt a Minisztertanács elnökhe­lyettesévé, Horváth Imrét kül­ügyminiszterré, Czottner Sándor szénbányászati minisztert bánya és energiaügyi miniszterré, Sza­bó Gergelyt vegyipari minisz­terré, Nyers Rezsőt élelmiszeripa­ri miniszterré, Kónya Albertet ' oktatásügyi miniszterré válasz- sza meg. Kérjük a tisztelt országgyűlést, az előterjesztett javaslatot fo­gadja el. Kelt Budapesten, 1956 jul. 30-án. Aláírások: Nagy Dániel a Nép- köztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke, Kristóf István a Népköztársaság Elnöki Taná­csának titkára. Az országgyűlés az egyes felmen­tések, illetve kinevezések tárgyában külön-külön szavazott s Gerő Ernőt a Minisztertanács első elnökhelyet­tesi, Boldoczki Jánost a külügymi­niszteri, Kiss Árpádot a vegyipari és energiaügyi miniszteri, Altomáre Ivánt az élelmiszeripari miniszteri, Czottner Sándort a szénbányászati miniszteri, Erdey-Grúz Tibort az ok­tatásügyi miniszteri tiszte alól fel­mentette. A továbbiakban Hidas Istvánt a Minisztertanács elnökhelyettesét a Minisztertanács első elnökihelyette­sévé, Marosán Györgyöt a Miniszter- tanács elnökhelyettesévé, Horváth Imrét külügyminiszterré, Szabó Ger- gelyt vegyipari miniszterré, Czottner Sándort bánya- és energiaügyi mi­niszterré, Nyers Rezsőt élelmiszer- ipari miniszterré, Kónya Albertet pe­dig oktatásügyi miniszterré megvá­lasztotta. Ezután az elnök bejelentette az or­szággyűlésnek, hogy Vég Béla és Npzvál Ferenc országgyűlési képvise­lők1 felmentésüket kérték a Népköz- társaság Elnöki Tanácsában viselt tisztük alól. Az országgyűlés a bejelentést tudo­másul vette, majd a Hazafias Népfront Országos Tanácsa Elnökségének javaslatára Gerő Ernő és Rónai Sándor or­szággyűlési képviselőket a Nép­köztársaság Elnöki Tanácsának tagjaivá megválasztotta. Végül bejelentette, hogy Farkas Mihály a Baranya megyei választó- kerület képviselői mandátumáról le- mondott, s a lemondás folytán meg­üresedett képviselői helyre pótkép­viselő behívásáról a Népközt,ársasát? Elnöki Tanácsa intézkedik. Az elnök ezután tizenöt perces szü­netet rendelt el. Szünet után Hege­dűs András elvtárs a Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke emelke­dett szólásra. Hegedűs András elvtárs besséde Hegedűs András elvtárs beszédé­ben többek között a következőket mondotta: — Nem egészen nyolc hónap telt el azóta, hogy a Minisztertanács be­számolt tevékenységéről az ország­gyűlésnek. E rövid idő alatt nagy fejlődés ment végbe hazánk politikai és gazdasági életében: tovább szilár­dult népi demokratikus rendsze­rünk; a munkások, a dolgozó parasz­tok és az értelmiségiek eredményes munkája nyomán jelentős sikereket értünk el az ipari és mezőgazdasági termelésben, s ennek hatása egyre inkább érezhetővé válik népünk anyagi és kulturális szükségleteinek jobb kielégítésében, külkereskedelmi helyzetünk megjavításában, az egész népgazdaság fejlesztésének meg­gyorsításában. E sikerek továbbfejlesztésére, az- előttünk álló feladatok eredmé­nyes megoldására kedvező felté­telt, bizonyos mértékig új hely­zetet teremtett a Magyar Dolgo­zók Pártja Központi Vezetősé­gének július 18—21-i ülése az­zal, hogy — helyesen alkalmaz­va a magyar viszonyokra a Szovjetunió Kommunista Párt­ja XX. kongresszusa határoza­tait — nagy jelentőségű politi­kai, gazdasági és kulturális pro­gramot adott egész szocialista építőmunkánknak. — A Központi Vezetőségnek a második ötéves terv irányelveiről hozott határozata irányt mutat a kormány számára is a népgazdaság fejlesztésében, a dolgozók anyagi és kulturális életkörülményeinek meg­javításában. A Minisztertanács leg­utóbbi ülésén kötelezte a miniszte­reket, az Országos Tervhivatal el­nökét és az országos főhatóságok vezetőit, hogy a határozat szellemé­ben dolgozzák ki a részletes máso­dik ötéves tervet, amelyet még ez év decemberében a Minisztertanács az országgyűlés elé kíván terjeszte­ni. — A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége határozatai is­mételten bebizonyították, hogy pár­tunk egész dolgozó népünknek hiva­tott vezető ereje, a Minisztertanács, mint a legfelső államhatalmi szervünknek, az országgyűlésnek végrehajtó szerve, legfontosabb fela­datának tartja, hogy gyakorlati in­tézkedésekkel, tettekkel segítse pár­tunk Központi Vezetősége határoza­tainak valóra váltását. Ez vezetett bennünket a Minisztertanács műkö­déséről szóló beszámoló elkészítésé­nél is. A Minisztertanács az elmúlt idő­szakban elsősorban a gazd"~^gi kér­dések megoldására összpontosította figyelmét. Az ipar elolt álló legfontosabb feladat; tüssaki színvonal emelése a mi Hegedűs elvtárs ezután az ipar el­ső félévi eredményéről szólott, majd hangsúlyozta: Az ipari termelés eredményei elsősorban hős munkásosztá­lyunknak köszönhetők. Engedjék meg, hogy e helyről is tolmá­csoljam a Minisztertanács forró köszönetét bányászainknak* ko­hászainknak, az ipar összes mun­kásainak, műszaki vezetőinek és dolgozóinak nagyszerű teljesít­ményükért, becsületes és áldo­zatos helytállásukért. (Nagy taps.) A kormány a következő hónapok­ban az ipar területén legfontosabb feladatának a fűtőanyag és az ener­giaellátás zavartalanságának biztosí­tását és az anyagellátás megjavítá­sát tekinti. Megköveteljük a fűtőanyagokkal és az árammal való legszigorúbb ta­karékosságot, az állampolgároktól pedig azt kérjük, hogy ők is a lehető legnagyobb mértékben takarékos­kodjanak a fűtőanyaggal és az áram­mal. Az iparban elért eredményeink az első félévben nagyobbak lehettek volna, ha a termelés anyagellátását folyamatosan biztosítani tudjuk. Ezt azonban nem tudtuk megtenni. Ezért a Minisztertanács egyik legfonto­sabb feladatának tekinti a ter­melés anyagellátásának megjaví­tását, a folyamatos termelés anya­gi feltételeinek biztosítását. A továbbiakban ismertette a Mi­nisztertanács intézkedéseit és terveit az anyagellátás megjavítására, majd rámutatott, hogy az ipar vezetése előtt álló feladatok közül egyik leg­fontosabb a műszaki színvonal eme­lése. A kormány úgy látja, hogy a mű­szaki fejlesztés megjavítása érdeké­ben gyors előrehaladást kell elérni a gazdasági vezetés megjavításában vállalati és minisztériumi szinten egyaránt. Meg kell változtatni azt a gya­korlatot, hogy a műszaki fejlesz­tési feladatok elhanyagolásáért nem alkalmaznak olyan felelős- ségrevonást. mint egyéb terv­számok nem teljesítése esetén. Az ipar gyorsütemü fejlesztése és a műszaki színvonal emelése elsőd­legesen az iparban történő beruhá­zások nagyságától és hatékonyságá­tól függ. Ebből kiindulva a kormány fontos feladatának tekinti a beru­házások előkészítésének és lebonyo­lításának gyökeres megjavítását. A beruházások előkészítését rend­kívüli mértékben lassította az, hogy az értékhatáron felüli beruházások programjait és nagyrészt tervezési feladatát is, a Minisztertanács hagy­ta jóvá, anélkül, hogy érdemben tudott volna foglalkozni az egyes be­ruházások részleteivel. A jövőben az értékhatáron fe­lüli beruházások programját és tervezési feladatait általában a beruházó miniszter, vagy megbí­zása alapján az iparigazgató, az értékhatáron aluli beruházásokat pedig az iparigazgatók és válla­lati igazgatók hagyják jóvá. A tervezett új üzemek vagy üzem­bővítések határidőre történő megva­lósítása — a beruházások jobb mű­szaki előkészítése mellett — meg­követeli a beruházások szétforgá- csoltsógának felszámolását és az erők, elsősorban az állami építőipar erőinek összevonását a jelentősebb’ beruházások teljesítésére. Különös gondot kell fordítanunk az olyan kiemelkedő létesítmé­nyekre, mint a magyar szerves vegyipar és műanyaggyártás új hatalma« köz­pontjára, a Tiszavidéki Vegyikombi-' (Folytatás a 2. oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents