Észak-Magyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-22 / 172. szám

ÍSZAKTOAGTAROBSZAG

Vasárnap, 1956- július SS»

2

m üb

fi Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének ülése

(Folytatás az 1. oldalról )

hoz nemcsak az eszmei-politikai elap van meg, hanem a szervezeti feltételek is megvannak. De hatalmas aktivitást kell kifejtenünk és a gyakorlatban nap mint nap meg kell szerveznünk az életbe, való átültetését annak, amit mi úgy foglaltunk össze a beszámoló címében, hogy pártegységgel a szociálista demokráciáért. E jelszó mindkét elemének egyforma jelentősége van és csak együtt lehet a kettőt kivívni és megvalósítani azokat a feladatokat, amelyek pártunk, népünk előtt állanak. A pértegység, a KV, a párt eszmei- politikai egysége, szilárdsága az alapvető feltétele annak, hogy ezt a nagy munkát sikerrel elvégezzük.

Az SZKP XX. kongresszusa nagy, hatalmas távlatokat nyitott a világ

valamennyi kommunista- és munkáspártja, valamennyi ország munkásosztálya, a haladó emberiség előtt. Számunkra is hatalmas segítséget nyújtott.

De a segítségnek a felhasználása és a gyakorlatba történő átültetése nálunk sem ment és nem mehetett teljesen simán, hiszen óriási a megvalósítandó feladat. A PB azonban úgy gondolja, hogy a KV-vel eggyé- forrva megtaláltuk most azt a fonalat, amelyet kézbevéve, az egész párt, minden kommunista odaadó segítségével, győzelemre tudjuk vinni a harcot a szocialista demokráciáért, az ország további felemelkedéséért, népünk életszínvonalának az emeléséért, 3 szocializmus diadalmas felépítéséért országunkban. (Nagy taps.) (MTI)

ATaujug kommentárja a brioni tárgyalásokról

Belgrád (TANJUG)

A jugoszláv közvélemény és a politikai körök megelégedéssel fogadták a brioni tárgyalások befejezését és a három államférfi közös nyilatkozatát.

A tárgyalásokkal és a közös nyilatkozattal kapcsolatban Belgrád- ban rámutatnak néhány momentumra, amely különösen fontosak a brioni tárgyalások eredményeinek elbírálásánál.

Ismételten megmutatkozott, hogy India, Egyiptom és Jugoszlávia igen jelentős szerepet játszik a mai világban, amidőn erőfeszítéseket tesz a jelenleg fennálló nehéz és bonyolult problémák megoldása érdekében. Biztosra vehető, hogy ez a három ország a jövőben még nagyobb erőfeszítéseket tesz ebben az irányban.

A három államférfi közös nyilatkozata határozottan elítéli a világnak tömbökre való felosztását és a kollektív biztonság, valamint az országok közötti együttműködés kiszélesítése érdekében száll síkra. Mindaddig, amíg a tömbök fennállnak és a nemzetközi problémák megoldásához a tömb-politika szellemében fognak hozzá, nem szűnik meg az emberek rettegése az esetleges újabb összetűzésektől, amelyek következményeit a fegyverkezés és a haditechnika mai stádiumában nem nehéz megjósolni; ■

Éppen ezért a három ország képviselői rendkívül nagy jelentőséget

tulajdonítanak a tömb-ellentétek kiküszöbölésének és támogatást nyújtanak minden, még a legkisebb kezdeményezésnek is, amely hozzájárul a cél megvalósításához. A három államférfi teljes támogatásáról biztosítja azokat a népeket, amelyek még nem nyerték el függetlenségüket és önállóságukat. (MTI)

A Francia Kommunista Párt kongresszusának

pénteki ülése

Joliot-Curie üzenete

Párizs (MTI)

A Francia Kommunista Párt XIV.

kongresszusának pénteki ülésén, amelyen Georges Frischmann elnökölt, Ivonne Dumont a francia nők és a nőmözgalom helyzetéről beszélt, majd Henri Martin a francia fiatalság helyzetét ismertette és beszámolt a fiatalság békeharcáról.

Ezután Jacques Duclog mondotta el kétórás beszámolóját „A községi tanácsok a dolgozó tömegek szolgálatában’' cím alatt.

Az ülés folyamán Laurent Casanova felolvasta Frédéric Joliot-Curie- nek a kongresszushoz Intézett üzenetét. Joliot-curie jelenleg orvosi kezelés alatt áll és egészségi okból nem vehet részt a kongresszus munkájában.

Joliot-Curie hangsúlyozta: minden kommunistának kötelessége, hogy gazdagítsa a pártnak és vezetőinek tapasztalatait, hogy megvalósuljon a párttagság és a vezetőség közti állandó kölcsönös kapcsolat. Rámutatott a pártfegyelem szükségességére, mert ez igen nagy erőt jelent.

Nem helyes azonban, hogy a határozatok végrehajtása pusztán a fegyelem nevében történjék, anélkül,

hogy mélyebb egyetértés jönne létre. Joliot-Curie felelt azoknak, akik a XX. kongresszus után arra hívták fel a kommunistákat, hogv „szabaduljanak fel.’’ Mit akarnak tőlünk, mitől szabaduljunk fel? — tette fel a kérdést üzenetében Joliot-Curie- — Én sohasem éreztem magam ilyen szabadnák. Milyen' szabadság volna az, ha engednénk azok felhívásának, akik széthúzást akarnak előidézni sorainkban? A kommunisták, sokkal inkább, mint bárki más, kívánják a szabadságot, de elvetik azt a szabadságot, amely embertársaink kizsákmányolásából áll. Nem szabad tűrni olyan szabadságot, amely megalkuszik a kapitalista rendszerrel. Persze az emberek nem tökéletesek, tévedések történtek és

egyes tévedések súlyosak is. Ezek azonban nem érintik sem a szocialista tant, sem a szocialista rend-» szert. A hibákat mindenkinek el kell ítélnie és mindannyian szem-» tanúi vagyunk annak, hogyan bírálják azokat a hibákat, amelyeket olyan jelentős személy követett el, mint Sztálin.

Joliot-Curie ezután a Francia Kommunista Párt nemzeti szerepét méltatta, majd így fejezte be:

Munkásainknak, földműveseink-* nek és értelmiségünknek jeles tulaj-» donságaik vannak és biztos vagyok) abban, hogy az emberek boldogságáért és a békéért dolgoznak, azzal az alkotó lelkesedéssel, amely előmozdítja egy nemzet boldogulását és hasznos a világ számára.

A kázsmárki »Szabadság T. er me! őszövetkezet bat nap alalt végzett az aratással

ÓNODVÁR! MIKLÓS CERUZARAJZAIBÓL

p ©

A BÁRÓ nagyon szerette a kutyákat. Általában jobban, mint az embereket. Tizenkét gyönyörű, fényesszőrű vadászkutyája volt. Ezek mindig azt ették, amit ő. Cselédei pedig, ami ezektől megmaradt, vagy amit már előzőleg elloptak.

Volt egy rövidlábú bozontos szőrű kis pincsi kutyája is. Foxi volt a neve.

Egyszer ez a kutya kiszabadult a kastélyai

hói. Én éppen arra jártam, megláttam, magamhoz csalogattam és be akartam fogni a kis lcocsimba. Foxi azonban nem volt hajlandó velem játszani, mert morgott, ugatott, ellenkezett és megharapta a kezemet. Nagyon megharapta, megkékült és feldagadt a helye. Apám megijedt, amikor fájós kezemmel

sírva hazaszaladtam, a báróhoz rohant és kérte, hogy az autóján vitessen el az ónodi orvoshoz.

A báró, amikor meghallotta a történetet, Foxi után rohant. Fehér pokrócba bugyolál- ta, szó nélkül autójába ült és megparancsolta a sofőrnek, hogy hajtson az állatorvoshoz.

ÉN HÁROM hétig betegeskedtem utána.

<Űqip izuits iia&jAa^al)

A LEGRÉGEBBI emlék, amely gyermekkoromból egzerobejut, egy színes üvegdarab. Valami zöldesszínű orvosságosüveg-töredék. A présház mögött tapostam bele, el is vágta a lábam, vérzett utána, de én a sebre ügyet sem vetettem. A kezdeti ijedtséget felváltotta a csodálkozás, amelyet a seb okozója, a színes üvegtöredék váltott ki belőlem. Felvettem, forgattam, vizsgálgattam. Aztán keresztül néztem rajta és igen érdekesnek tűnt, hogy zöldesszínűnek látom a világot, a magasban a felhőket, a napot. Egész nap ezzel játszottam és este, amikor lefeküdtem, magam mellé rejtettem az ágyba.

AZ A SZÍNES üvegdarab gazdaggá tett, kincset ért nekem. Olyan boldog voltam, hogy nem cseréltem volna a báróval sem.

A szikszói járásban a kázsmárki Szabadság Termelőszövetkezet

szombaton este lapzártakor a következő táviratot intézte az Eszak- magyarország szerkesztőségéhez:

A kázsmárki Szabadság Termelőszövetkezet örömmel jelenti, hogy a Minisztertanács határozatában előírt kilenc nap helyett az

aratást hat nap alatt befejezte. A termelőszövetkezet tagjai ezen ke-* resztül is bebizonyították, hogy ma-» gukévá tették az SZKP XX. kon-» gresszusa útmutatásait. Továbbra is kifejezésre akarják juttatni ra-» gaszkodásukat a nép vezető erejé-» hez, a Magyar Dolgozók Pártjához és annak Központi Vezetőségéhez«

o

A MISKOLCI MÁV NAPKÖZI OTTHON KŐSZEGI NYARALÁSÁRÓL

A KŐSZEGI ERDŐK, Jurisics Miklós ősi vára környékének méltóságteljes csendjét vidám gyermekkacaj, nótaszó veri fel. A miskolci MÁV napközi otthon apró emberkéi nyaralnak itt más városok vasutas napköziotthonainak gyermekeivel együtt. A kis emberpalánták kisebb csoportokban, egy-egy fehérköpenyes óvónéni vezetésével, vidáman barangolnak a gyönyörű környezetben, virágot gyűjtenek, játszadoznak, „kikapcsolódnak” az otthoni, a miskolci életből.

*

MENÜKÁRTYA egy szürke hétköznapról:

Reggeli: kakaó vajaskenyérrel; tízórai: szalámi és csokoládé; ebéd:

njaloLó Qjotíú (L útfájL

••••••••••••••••••••••••••••••••••••••#••••••••••

Hozzászólás —------—

S

zebeni Győző cikkéhez

Öt héten át vizsgáztattam Miskolcon és vidéken zenét tanuló ifjúságunkat. Ezután kissé rózsaszín szemüvegen át nézve válaszolhatok Szebeni elvtárs július 1-i cikkére.

Kilenc évvel ezelőtt ismertem nieg Miskolcot. Akkor a városi zeneiskola *— az egyedüli zenei intézmény Miskolcon — 400 gyermeket nevelt, többségükben a jobbmódú értelmiség gyermekeit. Abban az évben 4—5 hangversenyt rendeztek, s a közönség csupán abból a rétegből tevődött össze, amely már a múlt rendszerben rászokott a zenére. E közönség, mivel kevés volt ebben az időben a hangverseny, valósággal kiéhezett a jó zenére és ha a Filharmónia befutott nagy művészt léptetett fel Miskolcon, biztosították a telt házat még a színházban is. A felszabadulás utáni új közönség ekkor még csak moziba járt.

Ma nem egy, hanem négy zenei intézmény neveli ifjúságunkat — s nem kétszáz, hanem 2500 gyermeket. A zenei szakiskolán kívül még két állami zeneiskolában tanul zenét az ifjúság — mindhárom zenei intézményben nagyrészt munkás-paraszt gyermekek. A szakiskola, mely a főiskola lépcsője, s egyben szaktanári diplomát is nyújt, maga mellé fejleszti a többi felsőmagyarorszagi zeneiskolákat is. A szakiskola felügyelete alatt áll az egri, ózdi, salgótarjáni és hatvani zeneiskola is.

A három miskolci zenei intézménynek példamutató együttesei is alakultak. Legifjabb az Erkel Zeneiskola gyermekkara és kamarakórusa. Már sok első díjat szerzett. Az Egressy Zeneiskola 120 tagú gyermekkara, zeneKara, a szakiskolai tanár irányítása alatt álló Megyei Központi Kórus, a Műegyetem, a Járműjavító kórusai, a szakiskola női kamarakórusa és zenekara meglepő eredményekről tanúskodnak. A szakiskolai női kar munkája talán — reméljük — magja lesz egy valamikor 4—500 éve* múltra visszatekintő

énekes kultusz elindításának (a bécsi Sänger-Knaben mintájára). A szakiskolai zenekar szinte felnőtt együttesek színvonalát meghaladó előadását olyan ifjaktól kapjuk, akik 5—6 évvel ezelőtt még a Palóczy-utcai általános iskola tilinkós zenekarának voltak legjobb furulyásai, a vonósok pedig mind az új intézmény neveltjei.

Mi a helyzet vidéken? Négy évvel ezelőtt az Oktatásügyi Minisztérium levelező, énektanári tanfolyam vezetésével bízta meg a szakiskolát. A három éves tanfolyam eredményeként 50 általános iskolai énektanár dolgozik a megyében, mint kórusvezető, előképző és szolfézstanár.

Megyénkben a Ságvári Kultúr- versenyen 153 kórus és 54 zenekar vett részt. Élenjár a sárospataki tanítóképző vegyeskara, Tóth Károly zenetanár vezetésével és az abauj- szántói járási tanács vegyeskara — élén Bakonyi Bélával. Ezek a kórusok, amelyeknek tagjai rajongással éneklik klasszikus és mai szerzők műveit, népdalokat, elérték a kiváló miskolci kórusok színvonalát. Pár évvel ezelőtt nem gondoltuk volna, hogy a répáshutai női parasztkórus Neuwach Régi dalocskáját, a hódos- csépányi női kar Kodály Biciniákat fog énekelni. (Az előbbinek Deme Dezső, az utóbbinak Nagy István a vezetője.) Mezőkeresztes tsz községben Cs. Szabó Pál Mozart-estet rendezett az Egressy Zeneiskola meghívásával. Ezen az estén a helyi úttörők Mozart kánonokat énekeltek, a zenetörténeti anyagot pedig maga Cs. Szabó Pál ismertette. Igen kiváló munkát végeztek más zenepedagógusok is, mint Szabó Elemér Borsodivánkán, Gaál István, Póta István Mezőkövesden, Puskás Károly Szerencsen, Szűcs Gyula Putno- kon, Nagy János Tokajban és még sokan mások. Munkájuk eredménye nemcsak a kórus-szervezésben mutatkozik. Előképző és szolfézs tamással is küzdenek az analfabétizmus ellen, kottaírásra, olvasásra nevelik együtteseink utánpótlását.

A Megyei Tanács is szervezett nyári szolfézs tanfolyamokat a pedagógusok számára. A karnagyi konferencia ugyan lebecsülte az ilyen tanfolyamok eredményeit, nekünk azonban e téren is vannak kimagasló sikereink. Völfli Mihály például Hercegkúton jó parasztkórust szervezett. Vancsó Gyula Sajóbábony- ban új módszereket vezetett be az énektanításban. Horváth Imre Gesz- telyen két kórust hívott életre.

Zenekaraink közül igen kitűnően működik az ózdi, sátoraljaújhelyi, a sajószentpéteri, a szerencsi, az ede- lényi, részben fúvós, részben szim- fónikus zenekar. Az utánpótlás nyilván olyan együttesekből fog kikerülni, mint a 80 tagú sajószentpéteri furulya-zenekar, élén Makó Zoltán fiatal énektanárral, vagy a fügödi Kurucz András vezette úttörőzenekar.

Gombamódra nőnek az utánpótlást biztosító kórusok, mint a Malinov- szkij utcai, a Tóth Pál, a felsőzsolcai, az olaszliszkai általános iskolák kórusai. A kiváló miskolci Tanítóképző és Óvónőképző énekkara mellé sorakozik a Villamosipari Technikum és a Földes Gimnázium, valamint az abaujszántói Technikum énekkara;

Ezek a gigászi eredmények mellett felmerülnek olyan nagy problémák, mint: miért nincs közönsége a hangversenyeknek, miért nem kapnak helyi és vidéki művészeink megfelelő szereplési lehetőséget. Ilyen kérdésekről gyakran esik szó napjainkban. Az előbbiek bizonyítják, hogy nem a zenei oktatásban van a hiba, hiszen ötször annyi gyerek tanul ma zenét, mint 8—9 évvel ezelőtt. Az általános és középiskolák tanítási színvonala is fejlődik. Bizonyára ennek hatása lesz a koncertéletre is, mert az új közönséget most neveljük. A kórusókban éneklő zenekarokban működő gyermekek másképpen mennek el a hangversenyre, mint azok,

akik nem tanultak zenét a múltban. A felnőtt korosztály azonban, amely eljutott a mozitól a színházig, operáig, operettig, még nem jutott el a koncertekig. Csupán olyan nagynevű művészek hangversenyeit lehet megrendezni telt házzal, mint Czifra György, vagy Fischer Anni. Ennek oka az is, hogy egymást érik a rendezvények s a miskolci közönségnek valóságos «koncert-gyomorrontása« van. Ajánlatos lenne az, ha kultúrotthon .vezetőink és üzemeink kultúrfelelősei minél több olyan művészt hívnának meg, akiknek a városi hangversenytermekben nem jut hangversenylehetőség. Művészeink nem azért nem mennek az üzemekbe, mert nem akarnak, hanem mert nem hívják őket. De a szakiskolai tanárok örömmel vállalkoztak a megyei tanács által bányászlakta vidékeken szervezett brigádhangversenyekre. A városi tanács segítségével pedig eljutott Perecesre az Egressy Zeneiskola a Makrancos királylány című gyermekoperával.

A műsorpolitikában is észrevehető javulás mutatkozik. Pár évvel ezelőtt a Szózat még «-tiltott műnek« számított. Ezt eredményezte az elmúlt évek túlbuzgó kultúrpolitikája. Sok- karnagy azonban még nem tudja, hogy az ilyen hibákat már helyesbítettük és nemcsak lehet, hanem kötelességünk is nagy nemzeti hagyományainkat ápolni, örvendetes, hogy a népdalokon és a zeneileg sikerült mozgalmi dalokon kívül a klasszikus, a mai magyar zeneszerzők és a baráti népek szerzőit hallhatjuk, a régi dilettáns fércmunkák helyett, amelyekkel még néhány évvel ezelőtt találkoztunk hangversenyeink műsorán.

Végül még meg kell állapítanunk, hogy megyénkre vonatkozóan nem érvényes az, amit Kodály Zoltán kifogásolt" a Művelt Népben. Vezetőink nálunk ugyanis többségükben látogatják már hangversenyeinket, zenei intézményeinket. Legfeljebb azt kérjük, hogy érdeklődésük még fokozódjék és szélesedjék. Reméljük, ha azon az úton haladunk, amelyen elindultunk, elérjük, hogy rövidesen a koncertjegyekért is éppúgy sorba- állnak az emberek, mint a mozik

l előtt.

t ERDÉLYI LÁSZLÓNE

zöldborsóleves, kirántotthús bur go* nyával és uborkasalátával, csokoládé; uzsonna: májkrémes kenyér; vacsora: tejbegríz csokoládéval. Csokoládé egyébként minden napon kétszer kerül „terítékre”.

Ehhez aligha kell kommentárt fűzni!

*

NAPIRENDBEN a rendes, tamfie- netszerű óvodai foglalkozáson felül kisebb-nagyobb kirándulások, a környék nevezetességeinek megtekintése, mesefilmek vetítése szerepel. No meg persze sok-sok napozás, alvás és hízás. A hízási tervet remekül teljesítették.

ESTE a hálószobákban, a katonás rendben sorakozó ágyakon kipirult arccal figyelték a házi stúdió műsorát. Minden este jelentkezett a Kőszegi itflókus és azokat a gyerekeket, akik aznap valami „hibát követtek el”, megdorgálta, akik pedig példamutatóan jók voltak, megdicsérte és ajándékmuzsikával köszöntötte. Estéről estére ismétlődött az izgalom3 „jaj, ugyan mit fog ma este mondani rólam a Kőszegi Mókus?” Aki dicséretet kapott, annak a . nevében másnap az óvónéni megírta Miskolcra a szülőknek is.

NAGY ÉLMÉNY volt a búcsúzás« A szorgalmas kis óvodások a Kőszegen töltött idő alatt remek kis kultúrműsort tanultak be, tánc- és énekszámokkal, népi jelenetekkel szórakoztatták egymást és a minisztérium kiküldötteit. Ugyancsak nagy élmény volt a visszautazás a Duna csillogó szalagja mellett. Minden gyerek az ablaknál tolongott, gyönyörködött a legtöbbjük által először látott folyamóriás hömpölygé- sében.

*

BÁRMILYEN kedves is volt a Kőszegi Mókus esténkénti műsora, azt kell mondanunk, hogy fukarkodott a dicsérettel. Vagy talán nem érdemelnek köszönetét azok a szervek, amelyek lehetővé tették a gyermekek nyaralását? Nem érdemel dicséretet Ibolya óvónéni, a napközi otthon vezetője, aki éjt nappallá téve igyekezett a nyaraló gyerekek édesanyját helyettesíteni? Nem jár-e dicséret Éva és Sárika óvónéniknek, akiknek a nyaralás nem pihenést, hanem fokozottan felelősségteljes munkát jelentett? Meg lehet-e szóval köszönni Erzsiké és Mariska da- dusnéniknek a szerető gondoskodást, az éjszakai szolgálatban a sok-sok betakargatást?

A Kőszegi Mókus mulasztását is szeretnénk ezzel a néhány sorral pó- ívfoii;

B. Mj