Észak-Magyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-20 / 170. szám

AZ MDP B0RS00-AB9ÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA

XII. évfolyam, 170. szám

Ara 50 fillér

1956 július 20. péntek

Pártegységgel a szocialista demokráciáért

A Politikai Bizottság beszámolója a Központi Vezetőségnek

A Déryné Színház művészeinek egy csoportja a kassai színház lépcsőini

■•■•■•■•■•■■■■•■•a

A Központi Vezetőség napirendjének második pontjaként meghallgatta a Politikai Bizottság beszámolóját Pártegységgel a szocialista demokráciáért címmel. A napirend előadója Gerő Ernő elvtárs, az MDP Központi Vezetőségének első titkára volt.

Tisztelt elvtársak!

A helyzet úgy alakult, hogy nem minden problémára kiterjedő, részletes beszámolót tarthatok, hanem csupán a legfőbb kérdésekre térhetek ki, amelyek a nemzetközi, helyzetet, valamint országunk és pártunk belső helyzetét jellemzik, valamint az előttünk álló, s általunk, pártunk, kormányunk által megvalósítandó legfontosabb feladatokra. Ez abból a szempontból helyesnek látszik, hogy ily módon a legfőbb kérdésekre, a legfontosabb tennivalókra lehet irányítani a figyelmet. Másrészt alá akarom húzni, hogy a kérdések, amelyekről itten szó lesz, s a feladatok, amelyeket meg kell oldanunk, nem rögtönzött módon, nem hirtelen, nem máról holnapra merültek fel. E kérdéseket hosszú idő óta vitatjuk. A nemzetközi és a belső helyzetről, pártunk helyzetéről, meggyőződésem szerint, világos kép alakult ki, s nem kevésbe világosak és kézzelfoghatóak a feladatok, a tennivalók!

Ehhez hozzá kell fűzni, hogy jelen beszámolón kívül, amelyet a Központi Vezetőség meghallgat, a' Központi Vezetőség tagjainak és póttag-1 ja inak kezében ott van az erre a kér-| désre vonatkozó részletes határozati

javaslat, továbbá a második öté^ terv eredeti irányelv-tervezete és Politikai Bizottság által, a széleskörű. országos vita alapján, s a Központi Vezetőség sok tagjának részvételével elkészített, számos tekintetben lényegesen módosított új tervezet, amely — amennyiben ezt a vita figyelembevételével a Központi Vezetőség majd határozattá emeli — a legközelebbi évekre bizonyos tekintetben pártunknak szinte második programja lesz, mint ahogyan a nagy Lenin az első szovjet népgazdasági tervet nevezte. Nyilvánvaló az is, hogy .a határozati javaslatot, amelyet a jelen napirendi ponthoz a Politikai Bizottság előterjesztett, a vita alapján tökéletesíteni kell, amihez valószínűleg bizottság kiküldése is szükséges lesz. oly módon, hogy a Központi Vezetőség még jelen ülésén véglegesen dönthessen róla- Mint bevezetőül említettem, nem lehet szó most arról, de erre nincs is szükség, hogy a nemzetközi és a belső helyzetről mindenre kiterjedő, részletes elemzést adjunk. Ezért itt csak a leglényegesebbekkel lehet foglalkozni, ami valóban döntő a nemzetközi helyzetre és a mi belső helyzetünkre vonatkozóan.

A nemzetközi helyzet szempontja ból a legjellemzőbb, a legfontosabb az, hogy a legutóbbi három év folyamán, amely Sztálin halála óta telt el, lényegesen, alapvetően megerősödtek a szocialista tábor állásai és sok tekintetben új nemzetközi helyzet alakult ki. Megszilárdult a szocialista világrendszer. Hála a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának, hála e vezetés merész, átgondolt, lenini politikájának, az imperialisták tervei a háború közvetlen kirobbantására, felborultak, és sikerült lényegesen meggyengíteni az imperialisták hatalmi állásait.

A nagy ázsiai, nem szocialista országok egész sora, mint India, Indonézia, Burma és egész sereg ; más ország, valamint az arab országok nagy része az amerikai és angol imperialistáknak felmondta az engedelmességet, közeledett és közeledik a szocializmus táborához, csatlakozott a béke megvédelmezésének ügyéhez és a hatalmas szocialista táborral együtt óriási békeövezetet alkot.

Csökkent a háborús feszültség, kitolódott a háború kirobbantásának közvetlen veszélye. Megerősödött a szocialista világrend gazdaságilag és politikailag. Mindez hatalmas sikere a kommunizmust építő Szovjetuniónak, a Kínai Népköztársaságnak, az egész szocialista tábornak, a haladó emberiségnek.

A háborús feszültség csökkenése, s a háború közvetlen veszélyének eltolódása nem jelenti azonban, hogy a harc a két tábor között megszűnik vagy ellanyhul. Erről sokan megfeledkeznek. A közvetlen háborús, katonai összeütközés veszélye eltolódott, bár nem szűnt meg. Ugyanekkor azonban ideológiailag és politikailag a harc éleződik. Az imperialista táboron belül repedések mutatkoznak. Franciaország már távolról sem olyan biztos oszlopa az Atlanti Szövetségnek, mint volt néhány évvel ezelőtt. Anglia és Amerika között élesednek az ellentétek.

A nemzetközi helyzet megváltozása az amerikai imperializmust, s a többi imperialista köröket is arra kényszeríti, hogy taktikát változtassanak, de a harcot nem adják fel, hanem más helyzetben, más formák között folytatják ezt. Igyekszenek megbontani a szocialista tábor egységét. Igyekeznek kihasználni azt, hogy a Sztálin személye körül kialakult személyi kultusz felszámolásával, s a szocialista, proletárdemokrácia fejlődésével a népi demokratikus

országokban aktivizálódnak , azok az elemek is, akik a régi népellenes rendszer haszonélvezői voltak. Ezeket ,az elemeket a demokrácia nyújtotta lehetőségek kiaknázásával igyekeznek mozgósítani reakciós, imperialista céljaik érdekében.

Az imperialisták mindent elkövetnek, hogy ezekre a belső reakciós erőkre támaszkodva zavart keltsenek a népi demokratikus országokban, megkíséreljék meglazítani a kapcsolatokat ezek között az országok és a Szovjetunió között, s megpróbálják gyengíteni a szocialista tábort. És ha arról beszélünk, hogy a közvetlen háborús veszély eltávolodásával élesedik az eszmei-politikai harc, akkor ehhez hozzá kell tenni a harcnak olyan, távolról sem eszmei formáit is, mint kémek, diver- zánsok, provokátorok bedobása a népi demokratikus országokba és a Szovjetunióba, mint hadirepülőgépek rendszeres, provokációs berepülése, mint polgári repülőgépünk békés utasai ellen a minap végrehajtott banditatámadás stb. Továbbá figyelembe kell venni olyan formákat is, mint amilyen a poznani véres provokáció volt. Súlyos hiba lenne le nem vonni a tanulságokat a poznani provokációból a mi helyzetünkre és a mi feladatainkra vonatkozóan is. Egyébként az ellenség nyíltan felveti, erről nem egy ellenséges lapban és nem egy imperialista rádióadásban volt szó, hogy az ellenség „magyar Poznanokra” törekszik; Az éhes disznó makkal álmodik!

Röviden tehát, a jelenlegi nemzetközi helyzet lényege az, hogy a szocialista tábor megerősödött, az imperialisták pozíciói pedig meggyengültek. Mi haladunk előre á magunk helyes útján. Egyes in^perüdista körök azonban ebbe belenyugodni ném akarnak, s mindent elkövetnek, hogy megzavarják előrehaladásunkat a béke megszilárdítása, a szocializmus építése, népünk életszínvonalának emelése útján.

Széleskörű demokratizálódási folyamat megy végbe országunkban

Ami országunk és pártunk belső helyzetét illeti: a legfontosabb e tekintetben az, hogy 1953 júniusa óta, bár távolról sem egyenletesen s nem időleges visszaesések nélkül, különösen azonban a Szovjetunió Kommunista Pártjának történelmi jelentőségű XX. kongresszusa után széleskörű demokratizálódási folyamat megy végbe országunkban. Megnőtt a párttagok s a pártonkívüli dolgozók aktivitása, közvetlen részvétele az állami, a gazdasági, a társadalmi, a pártmunkában. Ezzel együtt nagymértékben megnőtt a párttagok, a pártaktivisták s pártonkívüliek jogos bírálata hibáinkkal szemben és alkotó kezdeményezése annak érdekében, hogy a hibákat és hiányosságokat minél előbb leküzdjük, s hogy minél eredményesebben építsük országunkban a szocializmust, minél biztonságosabban emelhessük népünk életszínvonalát, ami egész munkánk egyik legfontosabb céljaEz a hatalmas aktivitás, cselekvőkészség, alkotó, segítő bírálat,

amely a tömegekből kibontakozik, (mérhetetlen, lébirhatatlan erő. Pártunknak és vezetésének értenie kell ahhoz, hogy ezt az erőt sikeresen használja fel az előttünk álló feladatok eredményes megoldására.

Ezt a megnövekedett aktivitást mutatja az a vita is, amely a második ötéves terv irányelv-javaslata körül kibontakozott és valósággal népi mozgalom jellegét öltötte. Ismeretes, hogy csupán írásban több mint 35 ezer javaslatot tettek a fizikai dolgozók, értelmiségiek, szövetkezeti és egyénileg gazdálkodó parasztok, különféle kisemberek, szervezetek, tudományos és egyéb intézmények. Mindez azt mutatja, hogy a mi rendszerünk igazi népi rendszer, hogy a dolgozók, ha bírálják is egyes hibáinkat és kinövéseinket, ha fellépnek a bürokratizmus ellen, magukénak vallják népi demokratikus rendszerünket.

tenie jóhiszemű, becsületes, megtévedt embereket is. Jó órában mondjam, nálunk Poznan nem volt, de az egyik imperialista rádió azt, ami a Petőfi Körben történt, dicsekedve »kiß-Poznrannak« nevezi. A Petőfi Körben voltak helyes dolgok is, elhangzottak megszívlelendő javaslatok is, amint azt a Központi Vezetőség június 30-i határozata világosan megállapította. A Petőfi Körben sok becsületes, pártunkhoz, népi demokráciánkhoz hűséges ember volt, köztük nem kevésszámú

kommunista* aki félti a pártot, feltétlen híve a szocializmusnak, jó magyar hazafi és egyben proletár internacionalista is. Ugyanakkor azonban azt is meg kell mondani* hogy a Petőfi Körben és körülötté kezdett egy második politikai centrum kialakulni, amely szemben állott az ország igazi politikai központjával, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségével; Kétségtelen, hogy ennek szervezett jellege volt.

Páriánk fő irányvonala megfelelt

a szocializmus építése, népünk, az ország érdekeinek

Nem feledkezhetünk meg az osztályellenségről

Ugyanakkor azonban, amikor kibontakozott és tovább bontakozik a pártban és a párton kívül a tömegeknek ez az aktivitása, amelyet mindenképpen bátorítani, fejleszteni, s a pártnak irányítania kell, egyben az ellenség is kísérletet tesz arra, hogy megpróbálja a maga számára kihasználni a helyzetet. Természetesen, súlyos hiba volna mindenkit, aki egy vagy más kérdésben ném ért egyet a párttal vagy annak vezetésével, ellenségnek tekinteni. Nem szabad elfelejteni, hogy az új helyzetben sok rendes párttagnál és pártonkívülinél van értetlenség, hogy nem könnyű tájékozódni az új viszonyok között, s hogy egyeseket az ellenség is megzavar anélkül, hogy ezt ők maguk is észrevennék. Aki nem lát tisztán, az még nem ellenség, éppen az ellenség próbálja elérni, hogy mindenkit egy zsákba gyömöszöljünk, hogy az egy vagy más kérdésben nem kellő megértést vagy értetlenséget tanúsító embereket azonosítsuk az ellenséges

elemekkel, mert az ellenség számára szükséges ez, mint valami fedezék. Mindenesetre, ha az ellenséges elemekkel azonosítanánk azokat, akik nem helyesen tájékozódnak az új helyzetben, akik egy és más kérdésben értetlenséget tanúsítanak, ezzel nem a pártnak, nem a munkásosztálynak, nem a népi demokráciának használnánk, hanem az ellenségnek.

Azonban megfeledkezni arról, hogy ellenség van, hogy az ellenség az utóbbi időben aktivizálódik — s hogy különösen a külső imperialista erők megkísérlik a belső reakciós erőket mozgásba hozni, abból kiindulni, hogy most már teljes az osztálybéke bent az országban és nemzetközileg, hogy már mindenki „jóember* — végzetes hiba volna. Nem kommunisták, hanem burzsoá liberálisok volnánk, ha mi ilyen módon ítélnénk meg a helyzetet. Az osztályellenség igenis működik. És részben sikerült befolyása alá keriJogosan lehet feltenni a kérdést, hogyan jött létre ilyen helyzet? Vajon nem volt helyes pártunk politikája, pártunk fő irányvonala a XX. kongresszus előtt és a XX. kongresszus után? Pártunk politikája lényegében helyes volt, pártunk fő irányvonala megfelelt a szocializmus építése, népünk, az ország érdekeinek! A Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa után, a márciusban tartott központi vezetőségi ülésen nem volt lehetőség arra, hogy maga a Központi Vezetőség részletesen kidolgozza azokat a tennivalókat és intézkedéseket, amelyeket a XX. kongresszus szellemében a magyar viszonyok figyelem- bevételével meg kell valósítanunk. Talán helyesebb lett volna egy hónappal később tartani a Központi Vezetőség ülését és mindjárt a Központi Vezetőség ülésén, a konkrét tennivalókat is magában foglaló határozatot elfogadni. így a Központi Vezetőség a Politikai Bizottságnak csak általános utasítást és irányelveket adhatott arra vonatkozóan, hogy milyen módon dolgozza ki a tennivalókat. A Politikai Bizottság ehhez a feladathoz hozzáfogott.

Mi úgy gondoljuk,, hogy a XX. kongresszus után a Politikai Bizottság irányvonala helyes volt. De a helyes politikai elgondolások, helyes politikai állásfoglalás végrehajtásában és megvalósításában egy ideig volt bizonyos tétovázás, huzavona. Ebben szerepet játszott az, hogy a Központi Vezetőség első titkára, Rákosi elvtárs —- bár igyekezett — nem tudta teljes mértékben az új követelményeknek megfelelően átállítani saját munkáját és a Politikai Bizottság, valamint a Központi Vezetőség titkárságának munkáját, amely utóbbinak elsősorban feladata a Központi Vezetőség és a Politikai Bizottság határozatai végrehajtásának biztosítása. Belejátszottak ebben tétovázásba a személyi kultusz és a törvényesség kérdésében régebben, főiként 1953 júniusa előtt elkövetett súlyos hibák, amelyeknek felszámolása még 1953-ban elkezdődött, de közben egy időre némileg megtorpant, hogy azután újabb lendülettel folytatódjék s végül most elérkezzék a befejezéshez. Végül hozzájárult a bizonytalanságihoz az is, hogy a Politikai Bizottság nem érezte maga mögött — s ennek különféle okai voltak — a Központi Vezetőség egységes támogatását. Ellenkezőleg, azt érezte, hogy a Központi Vezetőségben, részint a Politikai Bizottsághoz vagy annak egyes tagjaihoz való viszony tekintetében nincsen meg a teljes egyöntetűség, s másrészt nincsen teljes egység a párt által követendő politika minden kérdésében a Központi Vezetőség tagjai között.

Persze, hogy a helyzet így alakult, ebben mindenekelőtt a Politikai Bizottság a hibás, mert nem volt elég határozott és bátor a gátló tényezők megszüntetésében; mert nem vezette következetesen az eszmei-politikai harcot a múltbeli hibák felszámolásáért és a XX. kongresszus szellemének érvényesítéséért a magyar viszonyok között, valamint állami, társadalmi, gazdasági és párt- életünk következetes demokratizáló-, dásáért. Bár a pártszervezetekben vitatkoztak, a párttagság aktivizáló* dott, a pártmunka felélénkült, a leg-> fontosabb, az ország egész sorsét érintő kérdésekről mégsem elsősor* ban a párton belül folytak a vitáké s nem a Központi Vezetőség, a Politikai Bizottság, a vezető pártszer** vek irányításával. Meg kell jegyezni* jóllehet, ez nem a döntő, hogy ezenkívül a DISZ Központi Vezetősége* illetve ennek intéző bizottsága i® hibát követett el, amikor a Petőfi Kör vezetését kiengedte a kezéből? Súlyos hiba volt1 továbbá részünkről. hogy kiengedtük a kezünkből a Szabad Nép és általában a sajtó irányítását, s nem megfelelően irányítottuk a rádiót, ami természetesen nem kis zavart hkozott .pártkádereink, aktivistáink, párttagságunk és a becsületes, pártunkhoz ragaszkodó* népi demokráciánkat támogató dolgozók között.

A pórt a vita híve. de nem engedhet teret az ellenséges nézetek hirdetésének

A Politikai Bizottság, s ez utóbbinak kezdeményezésére a Minisztertanács is számos intézkedést tett és további intézkedések meghozatalát készítette s készíti elő a túlzott centralizmus megszüntetésére az államigazgatásban és a népgazdaságban. Elindította az államigazgatás és az egész államgépezet egyszerűsítésének fontos munkáját. Lépéseket tett a demokratizmus kiszélesítésére. Ugyanakkor azonban, minthogy nem maga irányította az eszmei-politikai harcot, ez helytelen irányba csúszott. Igenis vitázni kell. Részleteiben és alaposan meg kell vitatni a párt politikáját s az ország előtt álló fontos feladatokat. Mint említettem, nem volt helyes, hogy az alapvető kérdéseket nem a párt- szervezetekben vitattuk meg; Ezen változtatnunk kell. De persze, nemcsak a pártszervezetekben lehet és kell vitatkozni. Vitatkozzanak egymás között a biológusok, a közgazdászok, a filozófusok, a történészek, a fizikusok, írók stb. stb. Nem feltétlenül szükséges, hogy a part és annak vezetése mindenben és mindenkor közvetlenül beleszóljon az ilyen vitákba.

Vitázni kell a pártban, de á marxi-lenini párt — mint ahogyan ezt tanítónk, a nagy Lenin mondotta — nem vitaklub, ha- ' nem harci szervezet. Ezért vitázni lehet, sőt kell a határozat meghozatala előtt, a határozatot pedig a párt minden tagjának, minden szervezetének és minden szervének végre kell hajtania.

S ehhez még hozzá kell fűzni, hogy' a párt a vita híve, a szabad véleménynyilvánítás híve, de nem engedhet teret ellenséges nézetek hir- ' detésének, olyan nézetek hirdetésének, amelyek ellentétesek népi demokráciánk lényegével, annak alkotmányával;

A pártnak szüksége van szövet^ ségesekre. Együtt akar működni minden becsületes hazafival* minden jószándékú és jóhiszemű emberrel, mégha ezek nem marxisták—leninisták is! De m •*

(Folytatás a 2. oldalon.)

Megszilárdult a szocialista világrendszer