Észak-Magyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)

1956-07-08 / 160. szám

4

ESZAKMAGYARORSZAG

Vasárnap, 1956 július 8,

*

Több gondot a tanácsok pártellenőrzésére

A szerencsi járási tanács és a

_ járási pártbizottság közös brigádja nemrégiben megvizsgálta, mit! tett Tárcái község tanácsa, pártszervezete és dolgozó parasztsága a párt- határozatok végrehajtása érdekében. Hogyan dolgoztak, hogy magasabb legyen a terméshozam, több jusson minden dolgozó paraszt kamrájába és az egész ország ellátására. A bizottság alapos munkát végzett. Több napon át vizsgálta a tanács, a pártszervezet és a termelőszövetkezetek munkáját. Beszélgettek tsz tagokkal, egyénileg dolgozó parasztokkal és természetesen a pártszervezet és a tanács vezetőivel, tagjaival is, mígnem tisztán látták a község 'eredményeit, problémáit. (Ez hasznos és szükséges ellenőrzés, követendő példa!) A tapasztaltakat jegyzőkönyvbe foglalták, hogy fél, vagy egy év múlva meggyőződhessenek a közben végzett munka sikeréről, arról, hogyan fogadták meg a község vezetői a jó tanácsot, hogyan valósították meg a bizottság javaslatait?

A jegyzőkönyv különösen részletesen tárgyalja a tanács és a párt- szervezet munkáját. És ami — véleményünk szerint — a vizsgálat egyik erénye: megmutatja, hogy azokért a hiányosságokért, amelyek a tanács munkájában tapasztalhatók, elsősorban a pártszervezet, a kommunisták a felelősek. Előtérbe helyezte a tanácsok pártellenőrzésének kérdését, a pártszervezet segítségének szükségességét a tanács mindenirányú munkájához.

\ jegyzőkönyv szerint: »Hiá- nycsságként kell megemlíteni, hogy a 3 százalékos termésemelési tervet mind a mai napig nem’készítették el — a tanács! — és maga a párt-végrehajtóbizottság sem .tett ellenőrző és szervezett intézkedést a terv előkészítésére.-« Megállapította a bizottság, hogy a tanács negyedéves munkaterve nem foglalkozik a termelőszövetkezeti mozgalom, a Petőfi és Rákóczi termelőszövetkezetek fejlesztésének kérdésével. Ez meglátszik a végzett munkán is. Itt is megemlíti a jegyzőkönyv a pártszervezet, a pártbizottság hiányos munkáját, elsősorban a pártellenőrzés hiányát. Hiszen magátólértetődő, fr— a párthatározatokból is világosan kitűnik, — hogy a pártszervezeteknek, a kommunistáknak segíteniük, ellenőrizniük kell a tanácsszervek és tömegszervezetek munkáját. Márpedig az ellenőrzés — ha meg is van az állandó összeköttetés a tarcali pártszervezet és tanács tagjai között •— amint azt az eredmények is mutatják, hiányos: ’Ezt világosan bizonyítja, hogy a tanács nem vett be munkatervébe olyan fontos feladatokat, amelyeknek megoldását a Minisztertanács határozata előírja és a dolgozó parasztság, a falu holnapja is megköveteli.

Igaz, hogy a tanács vezetői el-el- jjárnak a párt-végrehajtóbizottság

üléseire, a taggyűlésekre és a párt- szervezet, a pártbizottság vezetői is ott vannak a tanácsüléseken. Hozzászólnak a kérdésekhez, állástfoglal- nak. A vélemények, határozatok bekerülnek a jegyzőkönyvbe is, de a későbbiekben a pártszervezet már nem kéri számon a tanács vezetőitől, hogy hol tartanak a javaslatok, a határozatok megvalósításában? S a tanács vezetői is megfeledkeznek arról, hogy egy-egy problémánál kérjék a pártszervezet, a kommunisták segítségét. Márpedig így az erő szétfor- gácsolódik, ezért akad bőven hiányosság.

A tanácsszervek pártellenőrzésé** nek kérdése, — a helyes, megfelelő segítség, és ellenőrzés — természetesen megyénk jónéhány községében éppenúgy hiányos, mint Tarcalon. Spisák Jánosné elvtársnővel, Gönc község tanácsának vb. elnökével hosszasan elbeszélgettünk arról, hogyan nyilvánul meg náluk a pártszervezet segítése, ellenőrzése. Spisák elvtársnő elmondotta, hogy a pártszervezet, főleg Simon elvtárs, a pártbizottság titkára hathatósan segít nekik, eljár a tanácsülésekre. Néhány tanácsvezető és tanácstag — Spisák elvtársnő is —, pártbizottsági tag, tehát rendszeresen résztvesz a pártbizottsági üléseken. A tanács pártellenőrzésére, segítésére példa-^ ként említette a vb. elnök a Balló- közi útépítés ügyét. Ennél hiányosságok voltak, amelyekre Simon elvtárs figyelmeztette a tanácsot. A tavasszal a vetésnél is sokat segített a párttitkár és néhány népnevelő. De olyan példát nem említett Spisák elvtársnő sem, hogy a pártalapszervezet, vagy a pártbizottság végrehgjtóbizottsága megtárgyalta volna a tanács munkájának eredményeit és hiányosságait. Arról sem beszélt, hogy a tanács kérte volna a pártszervezet segítségét egy-egy feladat végrehajtásához. És ez kevés kivétellel így van, szinte minden községben.

A Magyar Földtani Társulat évi vándorgyűlését az idén Miskolcon rendezte meg. A vándorgyűlésen a geológiával és egyéb földtani kérdésekkel foglalkc^ó intézmények és vállalatok küldöttei vették rését, mintegy 250-en.

A gyűlést pénteken délután nyitották meg, amikor is a borsodi bamakőszénmedence földtani viszonyait, valamint ezt a területet kitermelő Borsodi Szénbányászati Tröszt következő évi feladatait ismertették.

IV em arról van szó, hogy akadna község, ahol a tanács és a pártszervezet teljesen elszakadva dolgozik, — hiszen a tanács vezetői párttagok, vagy vezetőségi tagok, ismerik nagyjából tehát egymás problémáit, — hanem a konkrét segítségről. Az kellene, hogy a pártszervezet vagy párt-végrehajfőbizottság titkára két tanácsülés, vagy vb. ülés között megbeszélje a tanács vezetőivel, hogyan állnak a munkával, megkérdezze, milyen segítséget kérnek a pártszervezettől, a kommunistáktól. Helyes lenne, ha a pártszervezet, a pártvezetőség, amikor szükséges, megbírálná a tanácsot, mert hibát követett el, nem jól határozott, S természetesen nem arra gondolunk, hogy a párttitkár, a pártszervezet dolgozzon, gondolkozzon és határozzon a tanács helyett. Ez hiba lenne, nem férne össze á tanácsdemokratizmussal. Olyasféle együttműködésre van szükség tanács és pártszervezet között, mint amilyen az abaujszántói tanács és pártbizottság, pártszervezet között volt, amikor a kötelességteljesítésről, a hátralékok megszüntetéséről volt szó. A pártszervezet és a tanács közös erővel dolgozott. A kommunisták és a tanácstagok felosztották egymás között a területet, gyűléseken értékelték az eredményeket, szabták meg a tennivalókat. így lett az adóssággal küzdő községből néhány hónap alatt a járás első és a megye harmadik községe.

A falu előtt most sok és nehéz munka áll. Hogy a feladatokat minden községben jól hajthassuk végre, feltétlenül szükség van a tanács és pártszervezetek szoros együttműködésére. Természetesen mind a tanácsnak, mind a pártszervezeteknek megvannak a maguk feladatai. De a pártszervezetek feladatai között ott kell hogy szerepeljen a tanács munkájának ellenőrzése, segítése is. A tanács vezetői pedig, ha probléma van, sohase feledkezzenek meg kérni, igényelni a pártszervezet segítségét.

BARCSA SÁNDOR

Szombaton, az ankét második napján a résztvevők a helyszínen tanulmányozták a rudabányai vasérc- és a perkupái gipsz anhidrit telep földtani kérdéseit, kőzettani viszonyait. Az ismertetéseket bányajárás követte.

Vasárnap, a vándorgyűlés utolsó napján a Bükk-hegység kialakulásának, valamint geológiai rétegvonalainak kérdését vizsgálták meg.

A Magyar Földtani Társulat vándorgyűlése Miskolcon

Fej nélkül csépelni sem lehet...

Igaz, fej nélkül mást sem lehet végezni, de gabonát csépelni különösen nem. Ahhoz cséplőgép, cséplővezető kell, okmányok, eredménytömbök kellenek, még akkor is, ha a tolcsvai Harcos Termelő- szövetkezet akar, illetve szeretne csépelni. Mert szeretne, hiszen kellene néhány mázsa hízónakvaló árpa... Igen ám, de bizonyos okok miatt az Tolcsván nem is olyan egyszerű.

Két nappal ezelőtt a tolcsvai tsz- tagok elhatározták, hogy megkezdik a cséplést. Levágták az árpát, cséplőgép is volt, hát miért ne csépelnének? Néhányan csapták is már a tenyerüket, hogy: »hajrá, villára« —, hanem közbejött valami ... Először a cséplővezető hiányzott, már pedig anélkül nem megy a gép, akárki akármit mond, hiszen felelősség is van a világon és éz a cséplőgépvezetőé. Szóltak is a tsz-tagok a sárospataki gépállomásra, hogy s mint lesz a dolog. És ha késve is, de egyszerre csak megérkezett a cséplővezető ... Most már tényleg a villanyélre kaptak — volna a tsz-tagok, ha újabb bökkenő nem akad. De akadt, mert melyik cséplővezető kezdhetne hozzá a csépléshez eredménykönyv nélkül. Az a törvény szerint kell. Elindult hát a cséplovezető a tanácsházára a szükséges könyvekért. Közben a tsz-tagok elhatározták, hogy addig pihennek és készítik a zsákokat... Amikor látták, hogy jön a cséplővezető, megragadták a villanyelet és... Ha-* nem a cséplővezető a fejét fogta, ami nem is csoda, mert a tanácsnál nem volt, aki átadta volna a könyveket ... így hiába volt gép, árpa, munkaerő. — a cséplő nem indulhatott.

Hogy ki ezért a hibás? — mert hogy hibás valaki az bizoflyos —» talán nem is nehéz kikutatni. Any- nyi bizonyos, hogy a sárospataki gépállomás intézkedéseiben hiányosságok vannak. S ez a hibák gyökere. A tolcsvai termelőszövetkezet tagsága panaszkodik az arató- gép munkájára is. Felében-harma- dában köti be a kévéket. A fiatal aratógépkezelő nem tud mit kezdeni a hibával, a brigádvezetőt pe- dig — három nappal ezelőtt * egész nap nem látták a területen*

Ehhez nincs sok hozzáfűznivaló, csak annyi: mi lesz ha jobban megindul a munka? Akkor nem csak a tolcsvajak fogják majd a fejüket a gépállomás fejnélküli intézkedése miatt. De reméljük a gépállomásiak is fogják majd a fe-> jüket, mert felelősség is van a vilá- gon. B. S*

Irodalmi beszélgetés a miskolci értelmiségi klubban

A Központi Vezetőség június 30-i határozata után Miskolcon többen fordultak a megyei és a városi pártbizottsághoz, mi a párt álláspontja a további nyilvános viták rendezéséről, mert a TTIT ,rodalmi szakosztálya és a Hazafias Népfront városi bizottsága egy irodalmi beszélgetést hirdetett csütörtökre a TTIT értelmiségi klubjában. Akik ezt kérdezték, nyilván félreértették a párthatározatot, amely nem kívánja korlátozni az egészséges viták kibontakozását, amint azt az Északmagyarország hasábjain is hangoztattuk. Pártszerveink nemcsak örömmel látják, de támogatják is az olyan építő jellegű vitákat, amelyeknek résztvevői a népi demokrácia talaján állva hozzák felszínre a szocializmus építése közben elkövetett hibákat és azt a célt szolgálják, hogy az azok kijavítására irányuló helyes javaslatokkal erősítsük népi demokráciánk alapjait, segítsük politikai, gazdasági és kulturális fejlődésünket.

Az irodalmi vita rendezését vezető pártszerveink nemcsak örömmel fogadták, hanem támogatták is. A csütörtöki vitaesten, amelynek előadója Kónya Lajos kétszeres Kossuth-dijas költő volt, az ér* telmiség különböző rétegeinek kép- viselői mellett ott láttuk pártunk több vezetőemberét, aki élénk figyelemmel kísérte Kónya előadását. Kónya több irodalmi kérdést vetett fel és előadása után élénk eszmecsere fejlődött ki. Ebben résztvettek a jelenlévő vezető pártfunkcionáriusok is. A felvetett kérdéseket az idő rövidsége miatt nem lehetett tisztázni s éppen ezért a jelenlévők között egyöntetűen az a vélemény alakult ki, hogy szükség van további ilyen, még jobban előkészített vitákra.

Helyi pártszerveink hathatósan támogatják az értelmiségnek azt a törekvését, hogy Miskolcon is alakuljon ki eleven, lüktető szellemi élet, amely megtermékenyíti íróinki művészeink alkotó munkáját. Üdvözölnek minden olyan megmozdulást, vitát, amely előbbre lendíti tudományos, irodalmi, művészeti problémáink megoldását, egész kulturális életünk gazdagodásáti pozitív irányban fejleszti értelmiségünk aktivitását a szocializmus felépítésében és biztosítja a XX* kongresszus szellemének érvénye- sülését hazánkban.

— Az én ügyemet tessék megírni, az igazán újságba való .;}

Ezekkel a szavakkal keresett fel az elmúlt héten Lengyel János vasgyári munkás. EÍmondotta, hogy 1951-ben vett egy házat s azt újjáépítési kölcsönnel hozta helyre. A házban volt egy lakó is, de az épületben valamikor egy lakás volt, amely két szoba, konyha, előszoba, s fürdőszobából állt. Egy ajtót elfalaztak és így lett belőle két külön- bejáratú, szoba-konyhás lakás. Lengyelék, mikor a házat megvették, beköltöztek a lakás egyik felébe, s most, hogy megüresedett a másik része is, igénylést adtak be rá. Végső fokon a VKG minisztérium döntése alapján áprilisban meg is kapták a lakást. De csak papíron. A baj ott van — mondotta —, hogy a lakásban még mindig benne van az előző lakó bútora, s a tanács nem intézkedik, mert az illetőnek összeköttetései vannak.

Ez a panasz, amelyet »ki kell vizsgálni«. Első látásra azt gondolná az ember, hogy egyszerű a dolog. Megbíráljuk a III. kerületi tanácsot, miért nem szerez érvényt április óta a VKGM határozatának. Ahogy azonban elindulunk az első szál nyomán, újabb és újabb szálak kapcsolódnak hozzá, majd teljesen össze- ikuszálódik az egész. Olyan »ügy« lesz belőle, amelynek se eleje, se vége. Olyan ügy, amelyet ha megemlítünk egyes emberek előtt, úgy érzik, mintha hideg vízzel öntötték volna nyakon őket. Mások lemondóan legyintenek, a harmadik kerületi tanács dolgozói pedig mossák kezüket: »Minket utasított az akkori elnök- helyettes«.

Míg Lengyel János igazát kerestem, eljutottam a kerületi tanácstól a városi tanácsig, a városi ügyészségre, a megyei ügyészségre, a városi bíróságra stb. Mindenütt részletes felvilágosítással szolgáltak. De mindenki másutt keresi a hiba gyökerét. Lengyel János már külön lá- dikóban őrzi afcokat az iratokat, leveleket, amelyek ebben a lakásügyei születtek. Éjszakája, nappala a. ul telik, hogy tanakodik, panasz/ A LENGYEL-ÜGY I

limiMinMIIMIIIIIIIIIIIIIIIIiniUmillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllMIIIIIIIIIINIIIIIIIIMIIillllHllllllllllllllllllllUIHIIIlllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilUllllllllllliMIIHIIIIIIIillllll

kodik, fenyegetőzik, sőt ' mondjuk meg nyíltan — rágalmaz is, csakhogy célt érjen. Valójában Lengyel János már teljesen azonosul az ügygyei, egyénisége háttérbe szorul, s marad belőle a »Lengyel-ügy«.

Induljunk el a szálak nyomán, nézzük, miért nőhetett óriáskígyóvá ez a lakáskiutalás. De már most, az elején leszögezhetjük, hogy Lengyel Jánosra sem vet valami jó fényt, ha »ügyét« megírjuk, de hát ő akarta így. Mindenesetre a többi ügytulajdonos tanulhat belőle valamit.

Lengyefék házában Ambrus Imre lakott feleségével és anyósával mint lakó. Ambrus Imre felesége meghalt, ő pedig szüleihez költözött, de bútorát bennhagyta a lakásban, mert anyósa továbbra is ott maradt. A háztulajdonosok szerették volna megszerezni a lakásnak ezt a részét is és úgy látták, hogy most itt az alkalom. Visszaalakíthatják otthonukat két szoba komfortos lakásra. Ha minden esetben becsületesen, törvényszerűen igyekezte!^ volna eljárni, talán azóta rég célhoz érnek, különböző, saját magúk által előidézett bonyodalmak nélkül, ök azonban meg nem engedhető módszereket alkalmaztak. A szó szoros értelmében ki üldözték az idős Orczinét a lakásból, kizárták az utcára, s az asszony nem egyszer a tanács vagy a rendőrség segítségét kérte, hogy haza tudjon menni. Lengyeléknek ez a magatartása kétségtelenül elítélendő. Azt azonban elérték, hogy a lakás formailag megüresedett, mert Orcziné nem tudott ott lakni. Ambrus Imre, hogy anyósán segítsen, elment a tanácshoz, felajánlotta lakását, ha helyette anyósának adnak egy égrenyíló szobát.

A tanácson megörültek az ajánlatiak. Kapva kaptak az alkalmon, annyira, hogy mielőtt még lakást biztosítottak volna az idős asszonvnak, már ki is utalták a megüresedettnek tekintett részt — Fenyve- siéknek, vagyis egy harmadik családnak. Ezt a kiutalást megfellebbezték Lengyelék, s a kérelemhez csatoltak egy rajzot, amelyen már úgy tüntették fel az egész lakást, mintha közös bejáratú lenne, amilyen a megosztás előtt volt. Másodfokon nem tudtak arról, hogy a lakás valójában nem üres, s minden helyszíni szemle nélkül helytadtak a fellebbezésnek.

Miután Lengyel valójában hamis rajzot adott be, tovább halmozta saját hibáit, még több bajt zúdított a nyakába. Míg ügye fellebbezés alatt állott, neki fogott s a rajz szerint kivágta a konyhája és a szomszéd szobája közti falat, ajtót tett be, a külső másik bejáratot pedig befalazta. Valójában tehát befalazta Ambrus bútorát, jogtalanul behatolt egy idegen lakásba. Ekkor jöttek ki a harmadik kerületi tanács emberei, hogy ha kell, karhatalommal is visszaállítsák az ajtót. Lengyelné ellenszegült, írást követelt — amelyet nem tudtak felmutatni neki —, gyalázkodott, dulakodott, 6 mi lett belőle? Egy újabb akta az ügyészségen hatósági közeg elleni erőszak címén. Ugyanakkor a tanács emberei ellen Lengyelék is feljelentést tettek.

Mire tehát megjött a másodfokú döntés, amely Lengyelék javára szóit, ők már sok újabb hibát követtek el, amivel azt idézték elő, hogy az ügyészség óvást emelt a döntés ellen. így került az ügy a VKG Minisztériumba, ahol szintén jóváhagyták Lengyelék kérését.

Az 1954-ben megkezdett vita ilyen stádiumba került 1956 áprilisára, s ilyen stádiumban van ma is. A Lengyeléket illető helyiség Ambrus Imre bútorraktára 1954 óta, Orcziné ismerősöknél, rokonoknál húzódiik meg és az ügy elakadt. De miért?

Elsősorban szőrt. m°rt a tanács

olyan lakással kezdett gazdálkodni, amely valójában nem volt üres, sőt ma sem az, csak éppen nem hasznosítja senki. Ha tehát a III. kerület elvileg és jogilag is üresnek tekinti ezt a lakást, miért nem tudnak ennek a jognak két év óta érvényt szerezni a gyakorlatban is? Lengyelék most már joggal követelik, hogy a felsőbb határozat folytán őket illető helyiségeket használni is tudják. A VKG minisztériumi döntés azonban úgy szól, hogy Lengyeléké legyen a lakás, ha Orczinénak másikat biztosítottak. Tulajdonképpen tehát csupán Lengyelék önkényeskedésén múlik az, hogy Orcziné jelenleg nem tartózkodik a lakásban. E felett még sokat lehetne vitatkozni' jogilag is, de akik vitatkoznának, már nagyon megunták az egészet, úgy tesznek: csakhogy van már végre valami döntés, ha sántít is, ha nem is értünk vele egyet, de fejezzük már be a Lengyel-ügyet.

lsen, fejezzük már be végre, de ne zárjuk le anélkül, hogy néhány tanulságot ne vonnánk le belőle.

Először is a panaszos magatartásával kapcsolatban: Lengyel János megvan győződve arról, hogy neki igaza van. Azt azonban tudnia kellett volna, hogy lakásügyet nem lehet olyan egyszerűen, egyik napról a másikra elintézni. Ha tehát az első fok nem hagyta jóvá az ő igényét, türelmesen meg kellett volna várnia a másodfokú döntést. Lengyel János azonban nem bízott a tanácsban, nem bízott a többi felsőbb szervben sem, amelyhez ügyével fordult. Fenyegetőzött, rágalmazott, protekciókat emlegetett, holott éppen ő maga keresett meg minden lehető és lehetetlen alkalmat arra, hogy a maga részére, ha nem is protekciót, de »ösz- szeköttetéseket« szerezzen. Sok mindenhez joga van a panaszosnak, de ugyanakkor elemi kötelessége, hogy I tis7t.pt'>» a h-atőcácfn* tiszt.pfip a ta-l

nácsot és főleg bizalma legyen irántuk. Lengyel János úgy kereste igazát, hogy közben ő maga egyre- másra követett el törvénytelen dolgokat. Emberileg így tehát érthető, hogy bármennyire igyekszik is valaki, nehezen képes elfogulatlanul dönteni olyan, ember ügyében, aki őt rágalmazza, mindennek lehordja< Ugye, hogy a panaszosnak sincs mindig tökéletesen igaza?!

Második tanulságképpen

szólnunk kell lakástörvényeinkről; Az egyik, jelen esetben alkalmazható paragrafus szerint széleskörű jogot biztosítunk a háztulajdonosnak ahhoz, hogy beköltözhessen a saját házában lévő lakásba, vagy lakásigényét megüresedés esetén kiterjessze lakása többi részére is. Na már most, ha ezt a háztulajdonosok szószerint értelmezve fel akarnák használni, mi lenne belőle? Az, hogy a bíróságot elárasztanák azok a peres ügyek, melyeket a házigazdák lakóik ellen indítanak, vagy fordítva. Még pedig azért, mert ezeket a törvényeket nem lehet időtől és helytől függetlenül érvényesíteni. Különösen Miskolcon nem, ahol igen súlyosak a lakásviszonyok, mert ugyancsak szűkében vagyunk a helyiségeknek. Éppen ezért szükségessé vált, hogy ezzel a rendelettel egyidejűleg tanácsainknak széleskörű mérlegelési jogot adjanak a helyi esetek elbírálásához; Különböző értelmezési utasításokat adtak, amelyek több megszigorítást írnak elő a házingatlanban való terjeszkedésre. Tehát végeredményben van olyan törvény, ami széleskörű jogot biztosít a háztulajdonosoknak, csakhogy ennek a törvénynek van egy másik oldala is, amely miatt nem minden esetben lehet neki érvényt szerezni. Joggal kérdezzük, ha így vart, hogyan ragaszkodjunk szilárdan lakástörvényeinkhez? Vagy melyikhez ragaszkodjunk? "fogyab tárjunk el törvényesen, ha az egyiket elmossa a másik? Áttekinthetőbb. szabatosabban megfogalmazott lakástörvényekre van szükség tehát 1 ahhoz, hogy a »Lengyel-ügyek« ne

(

nője’nek az égig.

ADAMOVICS ILONÄ