Észak-Magyarország, 1956. július (12. évfolyam, 154-179. szám)
1956-07-06 / 158. szám
2 ÉSZAKMAGTARORSZAO Péntek, 1956, július 6, A Béke-V ilágtanács Irodájának nyilatkozata és level* az amerikai, a szovjet és az angol kormánykoz wr ■ Párizs (TASZSZ) A Béke-Világtanács Irodája június 23-tól 25-ig Párizsban ülést tartott. Az ülésen dokumentumokat fogadtak el, amelyeket közlés végett eljuttattak a sajtóhoz is. A Béke-Világtanács Irodájának nyilatkozata többek között hangoztatja: A Béke-Világtanács úgy vélekedik, hogy az új nemzetközi helyzetben nemcsak újabb erőfeszítésekre, hanem mélyenszóntó változásokra van szükség a problémák megoldásának megközelítésében és a békéért folytatott harc formáiban. A Béke-Világtanácsot az az elhatározás tölti el, hogy a maga részéről megteszi ezeket az erőfeszítéseket és végrehajtja ezeket a változtatásokat: A népek kezdik felismerni a nem- •zetközi feszültség enyhülésének áldásait. A népek vágyódtak az enyhülés után, harcoltak érte és az enyhülés már most kedvezően tükröződik a kormányok közötti viszonyban.Mindemellett tovább folyik a fegyverkezési verseny, az atomfegy-. verkisórletek, újabb döntő fegyvernemek keresése. Ennélfogva a békeszerető erők együttes akcióira ma még jobban szükség van, mint valaha, hogy nyugaton és keleten egyaránt eltűnjék a bizalmatlanság, amely még mindig bénítja az államok közötti együttműködést és a fontos nemzetközi kérdések rendezését. A bizalmatlanság eloszlatásához szükség van az amerikai és a szovjet nép támogatására. A bizalmatlanság eloszlatása nem valósulhat meg a különböző tömbökhöz tartozó néook. valamint olyan országok részvétele nélkül, amelyek — mint például India és Jugoszlávia — függetlenek maradtak e tömböktől. Ilyen körülmények között a Béke- Világtanács állandóan kapcsolatot keres minden olyan szervezettel, amely a béke ügyéért dolgozik. A Béke-Világtanács a maga részéről végrehajtja mindazokat a változtatásokat és módosításokat, amelyek megkönnyíthetik az együttes akciókat. Reméli, hogy az összes egyéb csoportosulások és alakulatok erőfeszítéseket tesznek a béke védelmét. szolgáló tevékenység valamennyi formájának összehangolására. A békeszerető szervezetek közötti bizalom megteremtése végett a Béke-Világtanács hajlandó résztven- ni eszmecserékben és megkeresni a megegyezést minden olyan kérdésben, amely a nemzetközi problémákkal kapcsolatban felmerülhet. Az Amerikai Egyesült Államok, a Szovjetunió és Nagy-Britannia kormányához küldött levélben a Béke- Világtanács kéri, hogy szüntessék be az atomfegyver robbantási kísérleteket, mert azok veszelvo^tet^k az emberiség egészségét. (MTI]© „Bonn semmibe veszi a nép akaratát“ A német sajtó a bonni parlament hadkötelezettségi vitájáról Berlin (MTI) A német demokratikus lapok csütörtöki száma vezető helyen foglalkozik a bonni szövetségi gyűlés szerdán lezajlott hadkötelezettségi vitájával. A hadkötelezettségi törvény- javaslat második olvasásban való megvitatása — mint már beszámoltunk róla — viharos hangulatban zajlott le és az Adenauer-koalíció maradványa csupán csekély többséget tudott elérni javaslata mellett. — Bonn semmibe veszi a nép akaratát — írja nagybetűs címében a Neues Deutschland, Németország Szocialista Egységpárljának központi lapja. Adenauer még magasabbra emeli a gátat Németország két- része között. — A vitát olyan többség döntötte el — írja —, amely a valóságban a konszernek urainak, a militaristáknak és a fasisztáknak parányi kisebbségét képviseli, amely azonban hatalmát arra használja, hogy Nyugat- Németországban újra feltámassza a militarizmust. A kormánykoalíció pártjai semmibe véve a nép akaratát, második olvasásban is keresztülerőszakolták a hadkötelezettségi törvényjavaslatot. A Neues Deutschland a továbbiakban rámutat, hogy a hadkötelezettség bevezetése nem felel meg sem a nép akaratának, sem érdekeinek, majd leszögezi: — A hadkötelezettség bevezetése Nyugat-Németországban ismét »emberanyagot« szolgáltat a militaristáknak és Németországot a háború és a polgárháború felé taszítja. A lap végül népszavazást követel a hadkötelezettség bevezetésének kérdésében. A nyugatnémet sajtó egy része is a hadkötelezettség bevezetése ellen foglal állást. A független Stuttgarter Zeitung leszögezi, hogy »Bonn hadkötelezettségi terve nem illik bele a nemzetközi politikai képbe.« — Felfegyverkezéssel sohasem lehetett megoldani az ellentéteket — írja a lap, majd megállapítja, hogy az ilyen tények csak útjában állanak a Kelet—Nyugat közötti feszültség enyhítésének. London (MTI) A londoni rádió jelentése szerint Husszein jordániai király magához kérette Duke ammani angol nagykövetet és aggodalmának adott kifejezést azokkal a hírekkel kapcsolatban, hogy Izrael csapatokat vont össze a jordániai határon. A jordániai király közölte: Jordánia fenntartja a védekezés jogát támadás esetére. Husszein király az Egyesült Államok és Franciaország ammani nagyköveteit hasonlóan tájékoztatta. A jordániai hadsereg parancsot kapott, hogy legyen készenlétben. Szerdán este az arab légió csapatait is készenlétbe helyezték. Gazából az APF azt jelentette, hogy az egyiptomi fegyveres erők is parancsot kaptak, hogy álljanak készen az Egyiptom, vagy más ország ellen irányuló esetleges izraeli támadás visszaverésére. Szíriái csapatokat is összevontak az izraeli határ mentén. Az APF jelentése rámutat arra, Befejeződtek a magyar-izraeli kereskede'mi tárgyalások Tel-Avivban 1956 július 3-án aláírták az 1956—57. évre szóló magyar-izraeli kereskedelmi megállapodást. A megállapodás az elmúlt időszakhoz képest a két ország közötti áruforgalom növelését irányozza elő. Magyarország elektromos cikkeket, gépeket, fémipari termékeket és más árukat szállít Izraelbe, ahonnan többek között foszfátot, gyapjufona- lat, autógumit, citromot, narancsot és egyéb árukat importálunk. (MTI) hogy Izrael ismét folytatja a Jordán- folyó szabályozási munkálatait és e munkák védelmére csapatokat rendelt a Jordán vidékére. Tel-Avivban az izraeli hadsereg szóvivője közölte, hogy szerdán reggel egyiptomi csapatok két alkalommal is izraeli területre hatoltak be. A londoni rádió jelentése szerint az izraeli külügyminisztériumban koholmánynak minősítették a csapatösszevonások hírét. A sajtójelentések nyomán Jordánia libanoni ügyvivője felkereste a libanoni tájékoztatásügyi minisztert, hogy közölje vele: Jordánia izraeli agressziótól tart. Szalam államminiszter, ideiglenes miniszterelnök a hír vétele után a köztársasági elnök rezidenciájára sietett. Rendkívüli minisztertanácsot hívtak össze, amelyen részt vett a libanoni hadsereg parancsnoka is. Szalam a Miniszter- tanács ülése után kijelentette, hogy »az arab országok izraeli agresszió esetén azonnal Jordánia mellé állanának«: Izraeli—jordániai feszültség állítólagos izraeli csapatös^zevonások miatt ^/JtklSkUESTER VOLTAM ___ m ártabAny á n Nem szerencsés véletlennek — más körülményeknek köszönhetem, hogy három hétig mázsames- ter voltam Mártabányán. Az igazat megvallva kissé idegenkedtem a munkakörtől. De majdcsak megbirkózom ezzel a feladattal — gondoltam —, s talán nem vallanak szégyent velem. Zsebemben az ideiglenes megbízólevéllel, egy napsütéses júniusi napon megkezdtem a jó már- tabányai szén mérlegelését. Egymás után jöttek a »kundsaf- tok«. Nappal az úgynevezett »maszekok«, meg a tanács fuvarosai és magánosok, éjjel pedig a közüle- teknek szállító gumikerekesek. A bőséges júniusi esőtől felázott fekete sártengerben inukszakadtáig huzó lovak, cifrábbnál cifrábban káromkodó kocsisok, az érkezési sorrendre ügyelő örökké szigorú kapuőrök, — ebben a környezetben kellett ellátni felelősségteljes új munkakörömet. Voltak, akik azt a tanácsot adták, hogy tartsam jól nyitva a szememet, mert itt bizony könnyen lehet tévedni. De voltak, akik azt tanácsolták, hogy a fuvarosokkal szemben ne legyek túlságosan szigorú, mert ugy-e soha nem tudhatja az ember : : : Bevallom, elgondolkoztam ezeken a »iószándé- ku« figyelmeztetéseken, úgy éreztem magam, mint a farkasok közé került mesebeli bárány. A kezdeti bizonytalanság után kezdtem megszokni új beosztásomat. A mérlegelés már szinte hibátlanul ment: 50 kg-ot le : 2 mázsát rá — ismételgettem gépiesen a mérlegre álló fuvarosok felé. A vasúti mérlegeléssel nem volt sok bajunk, mert annak használhatatlanságáról, illetve megbízhatatlanságáról egy jegyzőkönyv tanúskodott, — úgynevezett átlagsúllyal könyveltük el tehát legtöbbször az elszállítandó vagonokat. Már-már azt gondoltam, hogy nem is olyan nehéz dolog ez a mázsamesterség, hiszen ~a fuvarosok nagj’része rendesen viselkedett — eltekintve egy-két kirívó esettől. Néhány napos mázsamesteri ténykedésem után azonban keserűen döbbentem rá, hogy ahány fuvaros, annyi szokás . j Az egyik napon — emlékszem, vasárnap reggel volt —■ az egyik fiatal diósgyőri fuvaros^ 5 csengő forinttal akart »megjutalmazni«, mert 6 óra után kiadtam neki a szenet: Mikor a felkínált pénzt felháborodva visszautasítottam, arcáról zavart csodálkozást olvastam le. Alig múlt el ez a kis epizód, egy volt rendőrtiszt — aki most magánfuvarosként keresi a kenyerét — kisüstönfétt pálinkával akarta honorálni a kért soronkívüliségeb Kezdtem csodálkozni: mi ütött ezekbe az emberekbe, hogy éppen, velem szemben ilyen előzékenyek* kedvesek? Észrevételeimet közöltem az üzemvezetőséggel is. Egy másik napon fürgemoz- gásu gépkocsivezető keresett fel a mázsaházban és a szénutalvánnyal együtt ropogós ötvenforintost tett az asztalomra. Amikor kérdőre vontam, olyasmit mondott, hogy: »tegye csak el, nekem megéri, ha soronkívül bemehetek, maga meg jól jár, hiszen tudom, hogy magukat sem fizetik valami rózsásan«. Visszaadtam a felkínált pénzt és kiutasítottam a mázsaházból. Ennyi »jóakaróval« még nem találkoztam, titokzatos volt előttem, hogy tulajdonképpen milyen cél vezeti ezeket az embereket. Alig ocsúdtam fel a csodálkozásból, amikor az elmúlt hét keddjén a Mélyépítő Vállalat gépkocsijával szenet szállító N. N. mérlegelés közben zsebembe akarta csúsztatni a »honoráriumot«; Ennek fele se tréfa, gondoltam felháborodva* azonnal behívtam az éppen szolgálatban lévő munkaügyi vezetőt és előtte szedtem le a keresztvizet újabb »jóakarómról«. A mérlegelésnél tűnt ki, hogy a 6 mázsa 90 kg-os többletet szerette volna »honorálni«. Még egy hasonló kalandban volt részem, ekkor az egyílc ismert diósgyőri fuvaros, K. I. —• nyilván arra számítva, hogy szeretem a jó házibort — húsz mázsa kockaszén ellenében felajánlott negyven liter bort. Hála makacs gyomorbajomnak, le tudtam küzdeni a kisértést. Befejezésül csak annyit: ezalatt a rövid három hét alatt átélt kellemetlenségek és kalandok sorozatáról tájékoztattam az illetékeseket is. A kétszakos szállításra való átállással azonban megszűnt mázsamesteri ténykedésem; Nem baj, megérte nekem is, az üzemnek is, hogy három hétig mázsamester voltam Mártabányán. Végezetül: két értékes észrevé-J tellel lettem én is, az üzem is gazdagabb. Az első az, hogy a szénmérlegelés ellenőrzése egyenlő a nullával. (Engem három hét alatt senki sem ellenőrzött.) A másik az* hogy az általam leírt esetek eddig soha nem fordultak elő(!?) Nem furcsa ez ki«sé? Ugy-e az; ha senki, én legalább annak tartom. Ezúton javaslom az illetéke** seknek: szervezzék meg jobban a kitermelt szén elszállításának ésl mérlegelésének ellenőrzését. OLÁH LÁSZLÓ tudósító; (Az események fordulata s a pap erőszakossága megtöri Juliikat. Pálos Dezső — hogy végleg hatalmába kerítse a 'ányt — felesége öngyi’kosságáért a felelősséget Juliikéra hárítja. Megfenyegeti: ha nem lesz a felesége, meghurcolja a nevét. erkölcsileg tönkreteszi. A megrémült tanítónő nem lát át a pap szövevényes hálöián s inkább félelemből, mint meggyözödésbő1 igent mond.) * J ulika csak akkor döbbent rá arra, amit tett, amikor átlépte a parókia küszöbét. Csak állt, állt fehér menyasszonyi ruhában az előszoba falának dőlve, földbegyökerezett lábbal. Mindenen ami előtte volt, a falakon, a bútorokon, a szőnyegeken és a képeken a halott asz- szony kezenyomát látta. Megborzadt, ahogy a pap lakásába belépett. A belső szobában a násznép már a bor mámorában úszott, mindenki örült, vigadott, csak az ünnepelt asszony állt némán az előszobában tengernyi bánatával. Most már ráeszmélt: ezt a játszmát elvesztette, a játék végzetes lett számára. Ügy érezte már, hogy csak szalmaláng volt a pap iránti fellobbanása. Az esküvői szertartáson lezárult az utolsó aktus: nem szereti Pálos Dezsőt. Férje jött ki a szobából s megérintette a fiatalasszony karját: — Mi történt veled?.a Te nem akarsz bejönni? Julika összerezzent. Szíven ütötte a. rideg hang. Eddig még sohasem tegezte a pap s ez most furcsa volt. Szinte trágár íze volt a sok kedves bók után. Feltekintett: ingujjra vetkezve állt előtte a férfi, kezében egy pohár bor s most is olyan furcsán, ijesztően vigyorgott, mint mindig, amikor nagyon örült valailtí- nek. Julika szinte szédült ettől a nézéstől és már bizonyos volt abban, hogy Pálos Dezső sem szereti ói. CujHjloáti húJdtát * múm$ miitMazjz&h J assan teltek az első napok, hetek. Julika már érezte: sohasem fogja tudni megszokni a tiszteletes közelségét, s nemhogy szeretet, de még megértés sem lesz köztük soha. Pálos Dezső nem az az ember, akinek megismerte. Az ígéretek, a bókok és a szép szavak le- pattogzottak a tiszteletes visszataszító bensőjéről. Most, hogy együttélésük alatt teljes valójában megismerte a papot, ellenszenves és groteszk lett előtte ez az ember. Szinte félt tőle s bosszantotta minden mozdulata, cselekedete, szokása. Furcsa volt előtte, ahogy odahaza látta és ahogyan ájtatos arccal szenteskedve, a hívők közt megpillantotta. Ezért nem is járt templomba s Pálos ezt nem is kifogásolta. Maga sem érzi át hivatását, csak foglalkozásnak tekinti állását, jól jövedelmező, érdekes foglalkozásnak. Mezőfalva népe, éppúgy hálójában vergődik, mint Julika. Pálos Dezső tudja, hogy mit csinál, érti a dolgát, s minden képessége megvan arra, hogy az elvakult hívőket kiszipolyozza. A pénz érdekében adósait még a szószékről is kiprédikálja. Kemény szíve még akkor sem tört meg, amikor hűséges kurátora húsz évi szolgálat után váratlanul meghalt; — háromszoros áron temette el. Csoda, ha e arc- piritó cselekedet miatt a kurátor nem fordult meg a koporsójában-f De ha megfordult is, mit számít az Pálos Dezsőnek? Hiszen csinált ő már ennél csúnyább dolgokat is. Neki egy istene van: a pénz. Ezért prédikál, és az elvakult hívők jól megfizetik a prédikációt. S pénzben nincs is hiány a mezőfalvi parókián: telik házvezetőnőre, bútorra, ruhára, utazásra, kirándulásra. Julika igazán nem panaszkodhat, hiszen Pálos Dezső — ha kell: ropogós százasokkal rakja ki a derékalját. Ámde pénzen nem lehet boldogságot vásárolni, s különösen Julika elvesztett boldogságát nem lehet visszaszerezni. Mindennap egyre jobban kitárul előtte a tiszteletes eladdig rejtett világa, s Julika már undorodva gondol a jövőre, amely ki tudja, milyen meglepetéseket tartogat még számára? Ez hát a boldogság, amelyet a, tiszteletes adhat, ez hát Pálos Dezső és az ő világa? Elveszettnek, eladottnak érzi magát: ifjúságát, boldogságát és erejét adta el a papnak. Pálos Dezső maga is jól látja Julika vívódását, de annál nagyobb erővel szorítja karmai között. Örömét leli a tehetetlen nő vergődésében. S Julika vergődik, sírva fekszik, sírva kel, s egyre kiutat keres aggasztó sorsából. De hol van itt kiút? Hiszen Pálos Dezső elől eddig még senki^em menekült meg élve. Pálos Dezső erős akaratú ember, Julika pedig gyenge ahhoz, % hogy el tudjon menni tőle. Pedig végérvényesen elhatározta már, hogy otthagyja a papot, történjék bármi. Szobájába zárkózik, s levelet ír anyjának. Hosszú, panaszos levelet, hogy szabadítsa ki, vigye el magához a paptól. Hosszú levelet ír, egyik oldalt a másik után. Nem hallja, hogy kopogtatnak, a nevén szólítják előbb halkan, aztán erőteljesebben. Csak ír, ír sebesen, írja panaszos kiáltását haza az anyjának. A tisztelete^ tanácstalanul áll az ajtó előtt, hiába kérleli, Julika nem nyit ajtót. S ekkor Pálos Dezső tehetetlen dühében baltáért rohan. Agyonütöm őt is, — ordítja s belevágja a fejszét az ajtóba. A deszka reccsen, a zár leesik, szabad az út, bemehet. Á„m ekkor ijedt elszántsággal valaki lefogja a karját — Gyilkos! Mit tettél a lányommal? A pap megtorpan, Ricóné áll mellette. m ulika csak odahaza tudta meg az események hátterét. Édesanyja megérezte, hogy valami baj van Mezőfalván. Csodálatos az anyai szív, mindent megérez. Az ebédfőzést hagyta abba, hogy elérje a vonatot, amely szerencsére a közeli Mezöíalvára indult. Csupán egy balonkabátot borított a háziruhára s úgy sietett Julikához. Az utolsó pillanatban érkezett. Lehet, hogy szörnyű tragédiát akadályozott meg ezzel, a pap már mindenre el* szánt volt. Nem szerette, de félté-* kény volt Julikéra.. ? ötvenféle járó öregedő ember.;, Julika csak a válóper tárgyald* J sán találkozott a tiszteletes* sei. Fekete ruhában, sápadtan, bűn* tudattal vegyes érzelmekkel tekint* getett maga elé s halkan, szinte be* tegen felelt a bíró kérdéseire. Nem kötötte meg magát, nem tagadta meg a válást, engedte hogy meg* hozzák az ítéletet: felbontották há* zasságukat. A pap némán lépett Ju* Ilkához, hogy utoljára kezetfogjon vele. De Julika mozdulatlan maradtt mint a szobor. A játéknak végei m M eg jegyzés: Ez a történet nem. írói fantázia szüleménye. Igaz történet, az én feU adatom csak az volt, hogy fel* jegyezzem, rendszerezzem az ese* ményeket és megváltoztassam a neveket. A történet szereplői ma is élnek4 Ricó Julika végre megszabadult a nyomasztó érzésektől, s lassan be* gyógyul, a lelkén ejtett seb is. Újból tanít, s a munka jót tesz neki. Pálos Dezső is éli a maga világát« Negyedszer is megnősült. Ügy teszt mintha semmi sem történt volnat csupán lépett egyet — előre. Nap* közben be-benéz a parókiával szem* benlévő iskola ablakán, aztán háza* ballag. megborotválkozik és elindul a. templomba prédikálni az ájtatos híveknek, a tiszta, erkölcsös életrőU a® Vége, =••