Észak-Magyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-24 / 148. szám

i ____Vasárnap, 1956. június 24» É &ZAXMAGYJOHMBZAa 3 Ta nácsaink javasolták Javaslatok tömege borítja az asz­talt. Holt papírok, holt számokkal, mégis mennyi igényes, életrevaló kívánságot fejeznek ki. Kis falvak húzódnak meg a számok mögött, amelyek lakói ma még lámpával világítanak. Apró falusi gyermekek vannak a számok mögött, akik ott szoronganak a szűk tantermekben. Villanyt, tantermet, utat, hidat, kultúrházat kér a falu, s a járási tanácsok ezeket a kéréseket továb­bították ide a megyei tanács terv­osztályához. A megyei tanács megfelelő osztá­lyain tanulmányozták a járások ja­vaslatait és ezeknek figyelembevé­telével állították össze saját javas­lataikat, amelyeket összesítve tár­nak majd a végrehajtóbizottság elé. A járások nem fukarkodtak a ké­relmekkel. Csak néhány példát ve­gyünk: összesen 2068 állami és 1960 szövetkezeti lakás építését ja­vasolták. 205 kutat, 105,5 kilométer belterületi utat és 44,2 kilométer járdát építenének. 26 tőzoltószertár kellene és 3 strandfürdő. 157 falu kér villanyt. A tervosztály már szakágazaton­ként csoportosította a javaslatokat. Az oktatás fejlesztésével kapcsola­tos javaslatokban 30 óvoda, 87 álta­lános iskola, összesen 285 tanterem megépítése és 7 általános iskolai napközi otthon létrehozása szere­pel. Az egészségügyi létesítménye­ket 18 bölcsödével, 4 szülőotthon­nal, 35 orvosi rendelővel és váró­szobával, 19 orvosi lakással kíván­ják többek között fejleszteni. A sá­toraljaújhelyiek egy 30 ágyas gyer­mekosztállyal akarják kórházukat bővíteni. Igényeket támasztanak a sport fejlesztésére is. A megyében 20 sportpálya és 6 atlétikai pálya megépítését javasolták. A mezőcsáti járási tanács díszes kötésbe fűzte össze javaslatait. Itt szó van arról is, hogy a járás mivel kívánja segíteni a második ötéves terv sikerét. Célul tűzték ki, hogy a második ötéves terv időszakában járásuk területén a mezőgazdaságot 90 százalékban a kollektív nagy­üzemi gazdálkodás útjára térítik. A mezőcsátiak mindenképpen hozzá akarnak járulni maguk is a jólét növeléséhez. Ezt célozzák a termés­átlag növelésére készített terveik, például 1960-ban a kenyérgabona termésátlagát a tsz-ekben 10,5 má­zsára, az egyéni gazdáknál pedig 9,8 mázsára kívánják növelni. Cu­korrépából a tsz-ekben 188 mázsa, az egyéni gazdáknál 172 mázsa ter­mésátlagot akarnak elérni. Fejlesztik a szarvasmarhatenyész­tést is. 1956-ban 1621 tehenet tarta­nak, ezzel szemben 1960-ban 2809 tehenet akarnak nevelni. Ezzel egy­idejűleg természetesen növelni fog­ják az állatok tejhozamát is. A mezőcsátiakhoz hasonló terve­zések, ha megvalósulnak, több mód nyílik majd arra, hogy a sok kére­lem és javaslat jórésze megvalósul­jon. 820 kilóval csökkentették a bukóprések súlyát Péntekéül volt egy esztendeje, hogy a DIMÁVAG Gépgyárban megkezdték a »PN 2« és »PN 4«-es tipusu bukóprés-gépek gyártását. Ezalatt az idő alatt — ezekből a nagyobbrészt exportra készülő — külföldön nagy keresletnek örven­dő gépekből 500 darab hagyta el a gyárat. A gyártás megkezdése óta a gyártmányfejlesztés során beveze­tett szerkezeti és technológiai töké­letesítésekkel a két présgép gyár­tási idejét csaknem 200 órával, a gépek súlyát pedig — az eredeti súly ötödével — összesen 820 ki­logrammal csökkentették. FELHÍVÁS a megye 19I9-es v öröskatonái hoz és öreg harcosaihoz Elvtársak! A szerencsi 1918—19-es vöröskatonák és öreg harcosok június 21-én találkozót tartottak, amelyen felhívást szerkesztettek Borsod megye minden vöröskatonájához és öreg harcosához. A felhívás szövege: 7 Szervezzetek ti is találkozókat s adjátok át tapasztalataitokat a fiatalabb elvtársaknak. Segítsetek megyénk munkásmozgalmá­nak, különösen az 1919-es harcok emlékeinek felkutatásában és összegyűj­tésében. O Kapcsolódjatok be régi meleg harcos szívvel a Hazafias Nép- front munkájába, legyetek élenjárói a fiatalok hazafias neve­lésének, minden erőtökkel járuljatok hozzá a szocialista építő munkához. Szerencs, 1956. június 21. TEGZE JENŐ az 1919-esek bizottságának elnöke * A megyei pártbizottság ágit. prop. osztálya felhívással fordul a megye összes 1919-es kommunistáihoz, öreg harcosaihoz és a munkásmozgalom minden résztvevőjé­hez. a pedagógusokhoz, hogy segítsenek elbeszélések és dokumentumok alapján a me­gye munkásmozgalmának összeállításában. Minden dokumentumot és feljegyzett emlé­ket küldjenek be a megyei pártbizottság ágit. prop. osztályára. Háro ,A szocialista kultúráért46 Uj vásárcsarnokot avattak Miskolcon Szombaton reggel 6 órakor ünnepélyes keretek között adta át a forgalomnak a 11. kerületi tanács a dolgozók által rég óhajtott új vásár- csarnokot. — A párt III. kongresszusának határozata értelmében és Vörös Diósgyőr dolgozóinak kívánságára hoztuk létre ezt az évtizedek óta nélkülözött létesítményt — ruondotta Grósz Károly elvtárs, a II. kerületi tanács VB. elnöke — ... És most, amikor átadom rendeltetésének, arra kérem a kerület dolgozóit, úgy fogadják és úgy vigyázzanak erre a csar­nokra, mint saját munkájuk gyümölcsére, mint a saját tulajdonukra, hi­szen valamennyiünk munkája fekszik ebben a létesítményben. A Lenin Kohászat követ, homokot, meszet, a DIMÁVAG Gépgyár tartó oszlopokat és előregyártott elemeket, a Borsodvidéki Gépgyár * vasanyagot és meg­munkálást, az Üveggyár üveget, a 100-as ipari tanulóintézet famegmun­kálást, mi pedig a munkánkat adtuk. így tudtuk felépíteni 60 000 forint állami támogatással a ma 640 000 forint értékű csarnokot. (v. s.) Tíznaponként két összkomfortos lakást vakol be megtakarított anyagból a misko’ci Bukovenszki-brigád Miskolcon, a Malinovszkij úti új lakótelep 107 lakásos H-jelzésű épü­letének belső vakolását tíz nappal ezelőtt kezdte meg Bukovenszki Pál húsz fős brigádja. Az egyösszegű utalványozással dolgozó gépi vakolpbrigád tagjai egymással versengve, péntek regge­lig kilenc és félezer négyzetméter falat, vagyis tizennyolc 2 szobás összkomfortos lakást vakoltak kész­re. A híres kollektíva ez idő alatt a habarcsszóródás csökkentésével annyi anyagot takarított meg, amennyiből két összkomfortos la­kást tudnak bevakolni. Bukovenszkiék most azért harcol­nak, hogy a habarcsszóródást telje­sen megszüntessék. A műszakiak segítségével ■*— a szovjet szakiroda- lomból szerzett tapasztalatok fel- használásával — a gép szórófejére olyan gumi tölcsért terveznek, amelynek segítségével kis nyomás­sal is egy helyre összpontosíthatják a szóródást. Az újítás bevezetésével további megtakarításra számítanak az építkezésen. A borsodi bányákban is okozott károkat a felhőszakadás Az utóbbi napok viharos időjá­rása következtében a Borsodi Szén- bányászati Tröszt üzemeiben mint­egy 300 vagon termeléskiesés je­lentkezett. A hatalmas, felhőszaka­dásszerű vihar következtében ked­den délután ki kellett üríteni a sa- jókazai bányaüzemhez tartozó Sze­les I-es és Szeles II-es aknát. A hatalmas víztömeg mintegy méteres magasságban ömlött az aknán ke­resztül a bányába. A kiürített két aknában azonnal hozzákezdtek az iszaptakarításhoz, g már megkezdő­dött a termelés is. Más üzemekben a hatalmas vi­harok áramkiesést okoztak. A bán­falvi, valamint kurityáni, felsőnyá- rádi, alberttelepi, szuhakállói és más üzemekben kedden délután 4 órától majdnem éjfélig teljes áram­szünet volt. A felhőszakadás egyes helyeken az utakat is megrongálta. Határidő előtt teljesítette a szikszói járás adó- és kötelező biztosítási tervét A második ötéves tervben a diósgyőri ko­hászatban fokozottan térnek rá az oxigénbe- fuvatásos acélgyártásra s az acélműben külön konverter-üzemet is lé­tesítenek. A gyár lé­nyegesen nagyobb oxi­génszükségletének ki­elégítése érdekében a tavaly üzembehelyezett oxigéngyár teljesítmé­nyét — a tervek sze­rint — 1957-ben a há­romszorosára növelik. Az üzembővitést már az idén megkezdik és ebben az évben több mint hárommillió fo­rint felhasználásával beépítésre kerülő levá­lasztó készülékekkel és kompresszorokkal az oxigéngyár teljesítőké­pessége az év végéig megkétszereződik. érdeméremmel kitüntetett Diós- győrvasgyári Művészeti Együttes június 30-án, szombaton és július 1- én, vasárnap este fél 9 órakor a Le­nin Kohászati Művek Bartók Béig Művelődési Ház szabadtéri színpa­dán (Rákosi kert) rendezi meg ezévi bemutatóját. Az új jövedelemadó-rendelet a szikszói járásban a kötelezettség tel­jesítésének megszilárdulását eredmé­nyezte, amit bizonyít a járás szép eredménye és az, hogy a községek túlnyomó része: Léh, Kiskinizs, Rá- sonysápberencs, Kupa, Kázsmárk, Halmaj, Felsődobsza, Csobád, Aszaló, Homrogd, Nagykinizs, Tömör, Szent- istvánbaksa, Alsóvadász és Gadna CSM-ADI m SZERENCSEN x „Beszél a szabadság véres napja írül S keble áttüzesül és arca felpirul.” (Arany: Családi kör.) A 48-as szabadságharc megfá­radt katonái családi tűzhelyek pis­lákoló lángjainál élesztgették emlé­keik kihúnyó parazsát. Szívesen hallott beszéd volt mindenütt a hon­véd elbeszélése, mert a szabadság messze-világ- ló, hősi tettei elevenedtek meg a családi körök apró és idős lalcóinak képzeletében. Több mint félévszázadon keresztül hatottak a varázslatos mesék; a rokkant honvédek mankóját már szú rágta, s csak egy-két ezüst-szakállú, kopott dol- mányú öreg idézte a szabadság szép napjait, amikor fiúk és unokák kardjaiban kiújult az ősök harca, amelyet dicső Tanácsköztársaság néven véstek a történelem márvány oszlopába. E kornak hősei, harcosai napjaink családi körében pergették le emlékeiket, idézve me­gyénk eseményekben gazdag történetét. Azért nevezem bátran családi körnek, mert az öreg •veteránok szaván „néma kegyelettel függött öreg s fiatal, serdülő lányka és gyermek. A kép mitsem változott egy évszázad alatt, majdnem úgy festettek az öreg harcosok, mint Arany lát­ta őket az alföldi tanyákon, a szabadságharc bukása idején. Csakhogy akkor a szabadság em­lékét idézte a szó s most a hősi históriákat ge­nerációk lelkesítésére, bátorságra és igazabb gondolkodásra elevenítették meg a derék tizen- kilencesek. A szerencsi kultúrotthonbán volt ez a ta­lálkozó, ahová összesereglettek a járás reszke­tőkezű, csillogó borostája öregei. Mondhatnánk úgy: bölcsei. Az asztaloknál közibük ékelődtek a párt fiatal munkásai, cukorgyári munkáslá­nyok és úttörők. Nem szónokoltak nekünk ezek a kedves nagyapák, hanem beszélgettek velünk, mint odahaza szokás az eperfa'alatt. Úttörők gyűrűjében pillantottam meg Tegze Jenő bácsit, Szerencs egykori direktóriumi elnö­két. Mesélt a nála hatszoi' fiatalabb úttörőknek: — Éppen ma, június 23-án 37 éve annak, amikor Szerencs felé törtek a románok. Mi sze­kérre ültünk, hogy elmeneküljünk kegyetlen bosszújuk elől. Én Rubi Jóska szekerére ültem fel, aki akkor 17 éves legény volt. Most ő is itt ült köztünk, meg kell kérdezni tőle is, hogy történt az eset. — S mi történt az úton? ■— érdeklődött az egyik pajtás. — Gönc felé indultunk s a falu határában egy nádasban ránkcsaptak a románok. Nekem Sikerült egy csónakon elmenekülni, de a szegény Rubi Jóskát elfogták kocsistól, lovastól. Közben odaérkezett a sárgulóbajuszú Rubi Józsi bácsi, akit Molnár Marietta úttörő kérlelt: — Tessék elmesélni, mi történt azután, ami­kor elfogták Rubi bácsit a románok. — Mi történt, kislányom? Elmesélem elejé­től, biztos érdekelni fog benneteket. Akkoiűban a cukorgyár igazgatója Nemes Géza volt, aki nekem — a cselédjének — lelkemre kötötte, hogy be ne fogjak a kommunistáknak. Én bi­zony befogtam, mert személy szerint ismertem valamennyi szegény embert. Amikor a gönci nádashoz érkeztünk, egyszercsak' lövéseket hal­lottunk. Tegze elvtárs beszaladt a nádasba, én meg fogságba estem. A románok hazahoztak s itthon csizmával rátapostak a kezemre, lábamra és belerúgtak a fejembe is. Állandóan arról faggattak, hogy kit szöktettem meg, én bizony nem- árultam el. Mi, a hallgatók óvatosan megnéztük Rubi bácsit. Beszédközben észrevettük, hogy az alsó fogsora hiányzik, helyén fekete lyukak ásítoz- nak. Rubi bácsi folytatta a történetet: — Én a jelenről is tudok nektek beszélni gyerekek, mert én öreg fejjel 1947-ben tanul­tam meg írni, olvasni az abaujszántói pártisko­lán. S most nektek, gyerekeknek mondom el: nagyon boldog vagyok, hogy a mi kis 19-es csa­ládunk így összejött. Higyjétek el, kibuggyant szememből a könny, amikor megtudtam, hogy mégegyszer valakinek eszébe jutottunk. Megeredt az öreg veteránok nyelve, s áradt az emlékek sokasága a fiatalok felé. Ott ült a hallgatóság között a fiatal Szabó József, a já­rási pártbizottság első titkára is, akinek édes­apját halálra gyötörték a csendőrök. Láttuk, amint szeretettel végigpásztázott tekintetével az öregek között, mintha édesapját kereste volna közöttük. Az egyik csoportból Farkas Elemér bácsi hangja hallatszott: — Emlékszel Jóska, a fehér koporsóra?! Mi­lyen máglyát raktunk diája, hogy lángolt, hogy sistergett a szerencsi piactéren a koporsó. — Mit jelképezett az a fehér koporsó Ele­mér bácsi? — A múltat fiam. Azt vetettük tűzre, s az Internacionálé hangjai mellett elhamvasztottuk a szerencsi piactéren. Elgondolkoztunk mindannyian. Lám: milyen ragyogó fantáziája volt apáinknak, nagyapáinknak. Hol jár­nak ehhez néha a mi sekély es ötle­teink! Mert ez volt ám a néphivogatás, a sze­gény ember-toborzás csodálatos módszere! Az asztal végén egy tiszt kipirult arccal hallgatta Rizner Orbán bácsi históriáit. Egy mai parancsnok, három csillaggal a vállán, s egy 1919-es parancsnok ősz fürtjeinek, ráncokba- gyűrt barázdáinak, élet-rendfokozatával homlo­kán! — Én fiam, századparancsnok voltam, 80 kemény szerencsi legény tartozott a századom­ba. Itt is ül közöttünk egynéhány — s elmond­ja a neveket. Mintha névsort olvasott volna az egykori századparancsnok, mert az ősz, reszkető- fejü bajtársak katonásan felálltak, mint 37 év­vel ezelőtt. Gábor József főhadnagy kérlelte a vörös- katonákat: meséljenek a régi harcokról. Rizner bácsi készülődött neki a történetnek. — Az egri csatát mesélem el, mert ott bi­zony csoda furfanggal sikerült győzni. A száza­dom 1919 nyarán Eger alá vonult. A fehérek bitorolták a várost, s mi megüzentük nekik, hogy adják meg magukat, mert tízezren állunk a város kapuja előtt, 16 ágyúval. (Pedig csak 120-an voltunk, ágyunk egy fia sem, muníció is nagy szükiben.) A fehérek hogyan, hogy sem elvonultak, mi meg elfoglaltuk a várost. Halot­tunk csak egy volt, az örökké vidám Pintér bor­bély, sebesültünk szintén egy, a közöttünk ülő Szoboszlai Sándor. Egy történelmi filmet pergettek le előttünk a szerencsi öregek. Nem lehetett mély tisztelet és megilletődés nélkül ősz fürtjeikre pillantani. Ezért döbbentett meg a hír: a jelen­lévő öreg veteránok ötven százaléka nem tag­ja pártunknak. S miért? Mert egyik-másik 1948- ban nem tudta megmondani, mi a polgári de­mokrácia és a népi demokrácia között a kü­lönbség, mert egynéhány kicsinyes, szűk látókö­rű vezetőnek nem tetszett az öregek bátor szó­kimondása és jószándékú nyersesége. Pedig a párt elsősorban az övék. Ők ágyuk fényében ta­nulták a párt és szabadság szeretedét. mi gyak­ran puszta papírról. S ez nagy különbség. Szü­lessék hát meg minden elismerés, tisztelet s anyagi áldozat is a veteránok áldozatkész em­berségükért, mert mindezekkel nagyon adósaik vagyunk. PÁRKÁNY LÁSZLÓ adóbevételi tervüket már túlteljesí­tették. A kötelezettség teljesítését nagyban elősegítette az adóívek ki- kézbesítése, amit a dolgozó paraszt­ság megelégedéssel vett kézhez. A kivetési összeg ellenőrzése után a dolgozó parasztság a járási pénzügyi osztály által tartott panasznapokon megtette észrevételeit és az esetleges tévedéseket azonnal helyrehozták. Ezekután az önkéntes adófizetők nagy tábora hozzáfogott a félévre esedékes adóösszegek kifizetéséhez. Nem rosszabb az eredmény a kö­telező biztosítási díj rendezésénél sem, mert az eddig esetleg vonakodó dolgozó paraszt is belátta, — mivel a járásban szórványosan jégkárok keletkeztek —, hogy a biztosítás mi­lyen nagyjelentőségű a kárt szenve­dett számára. Simkó István Szikszó.-------—o----------­T anítsuk meg gyermekeinket helyesen közlekedni Ismét itt a szünidő. Sok-sok gyermek játszadozik az utcán. Sokan néni is tud­ják, milyen könnyen érheti őket baleset. Ha véletlenül kigurul a labda az útra s a gyermek utánaszalad, könnyen elütheti valami jármű. Veszély leselkedik az ut­cán rollerező gyermek testi épségére is. A rendőrség mindent megtesz a gyer­mek-balesetek számának csökkentése végett, de ehhez a szülők segítsége is szükséges. Azt várjuk tőlük. hogy tanítsák meg gyermekeiket helyesen közlekedni. Némely szülő többet megenged gyermekének, mint szabad lenne. Az ilyen gyermeket ér aztán rendszerint szomorú tragédia. A gyerme­kek testi épsége érdekében tanítsák meg őket arra. hogy: az utcán nem szabad rollerezni. Ha az úttesten át akarnak menni, a járdáról való l.elépés előtt elő­ször balra, aztán az úttest közepére ér­ve jobbra figyeljenek. Soha ne szaladgál­janak a gyermekek az úttesten, mindig a kijelölt helyen haladjanak keresztül s ha ilyen kijelölés nincs, akkor az útkereszte­ződéseknél s útburkolatoknál kell át­menni, mert a járművek itt amúgy is csök­kentik sebességüket. Szoktassuk le a gyermekeket arról, hogy villamoslépcsőn utazzanak. mert ennek következtében különösen sok baleset tör­ténhet. A szülök a fontos közlekedési szabá­lyokra oktassák ki gyermekeiket. Ez testi épségük megőrzését szolgálja. BM BORSODMEGYEI FŐOSZTÁLY közrendvédelmi és közlekedési osztály. A Szerencsi Cukorgyár az 1956. évi cukorrépa átvétel idejére ideiglenes munkára keres répa­átvevőket és adminisztrátorokat. Jól számoló, pontos gyors és ad­minisztratív munkában jártas dolgozók írásban jelentkezzenek a Szerencsi Cukorgyár Termel­tetési Osztályán. Jelentkezési határidőt iútiiis 1. Háromszorosára növelik a diósgyőri oxigéngyár teljesítményét

Next

/
Thumbnails
Contents