Észak-Magyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-20 / 144. szám

Szerda, 1956. Junius 20. CSZAKMAGYAROESZAO 3 Aratás előtt AZ EDELENYI ALKOTMÁNY TSZ-BEN As edelényi Alkotmány Tsa gazdasági udvarára sorra állnak be a lucernával megrakott szeke­rek. Óráról órára magasabbra nő a nagy kazal. Galkó Lajos elvtárs, a tsz elnöke elégedetten nézegeti a sok takarmányt: lesz bőven mivel etetni az állatokat. A 30 hold ló­herét most gyűjtik fel, s renden fekszik már a széna is. — Igyekezni kell a munkával — mondja Galkó elvtárs —, nemso­kára itt az aratás* s akkor minden munkáskézre szükség lesz. — Hogyan készült fel a tsz az aretás-cséplésre, hogy most is az elsők között legyen a kenyércsatá­ban? — kérdezzük. — A »haditerv-« már kész a leg­apróbb részletekig — válaszolja; — összesen 170 hold kalászosunk van. 100 holdat szerződtettünk le gépi aratásra, 70 hold maradna kézi erőre. Azért mondom, hogy maradna, mert a szerződés nem je­lenti, hogy a gépállomás csak 100 holdat arasson. Ha győzi a gép, akár valamennyit levághatja, hi­szen gyorsabban, olcsóbban és jobban dolgozik. Tavaly úgy volt, hogy amíg az északibb területen nem tudtak aratni, nálunk dolgoz­tak. Most is szívesen látnánk két aratógépet a táblákon. Természe­tesen ha kedvezőtlen időjárás, vagy más ok miatt nem haladna olyan ütemben a munka, ahogy szeretnénk, a tsz tagjai is kaszát fognak. Naponta 20—22 ember arat majd. Legfeljebb 10—12 napot szánunk az aratásra. — A behordással nem lesz sok bajunk, mert a tavalyi mód­szerek szerint megint a táblák vé­gében kijelölt területre gyűjtjük a terményt, 7—8 szérűt létesítünk ez idén is. így nemcsak gyorsab­ban megy a munka, hanem keve­sebb fogaterővel tudjuk lebonyo­lítani a behordást, emellett tűzbiz­tonsági szempontból is előnyösebb a helyzet. Kevesebb lesz a szem­veszteség, mert nem kell a ter­ményt kilométeres utakon döcög- tetni. , — Ki fog segédkezni a cséplés- nél? — Már kijelöltük azt a 18 em­bert, aki majd a gép mellett fog dolgozni. 1.300-as nagy cséplőt ka­punk, s naponta legalább 200 má­zsát akarunk elcsépelni. Reméljük, hogy Szász András, a gép vezetője is mindent megtesz majd ezért. Kilenc asszony is dolgozik majd a gép mellett. Mindenki tudja már feladatát. Az a célunk, hogy a le­hető leggyorsabban, veszteség nél­kül kerüljön a gabona a raktárba. A tsz tag jeti gondoskodnak arról is, hogy az aratás-cséplés ide­jére a kapásnövények is rendben legyenek; A kukoricát addig harmadszor is megkapálják, a cukorrépát pedig — amely eddig három kapálást kapott — az aratás előtt feltöltik, hogy be ne gyomosodjon. A do­hánytermelő brigád is rendbehozza a földeket, hogy segédkezni tudjon a nagy munkában. — Mikor kezdik az aratást a tsz-ben? — Legelsőnek az őszi árpát arat­juk le, méghozzá úgy látszik nem­sokára. Olyan szépen érik a vetés, hogy körülbelül 10 nap múlva vág­hatjuk. Július első napjaiban azután teljes erővel folytatjuk a munkát. — Milyen termésre áteámítanak? — Sajnos, a jég kárt okozott a kalászosokban s így búzából a ta­valyi 16.5 mázsát nem igen érjük el, de a 14 mázsás tervet jóval túl­haladjuk. A többi gabonaféléből is többet takarítunk be a tervezett­nél. Állam iránti kötelezettségün­ket — a kenyérgabonát kivéve — már mindenből teljesítettük. Augusztus 20-ra, megalakulásunk évfordulójára teljesítjük beadá­sunk utolsó részét is, s az alkot­mány ünnepén vidám mulatságot rendezünk majd a jó munka örö­mére. ÉLMÉNYEIM a dolgozó nők első világkonferenciájáról Nemcsak a magyar, de az egész világ dolgozó női nagy érdeklődés­sel kisérték a dolgozó nők első világkonferenciájának munkáját. Az országos nőtanács határozata alap­ján a konferencia második napján az ország minden részéből 60 tagú népviseletbe öltözött parasztasszo­nyokból és parasztleányokból álló küldöttség üdvözölte a konferencia résztvevőit. Borsod megye dolgozó parasztasszonyai közül hárman vet­tünk részt ebben a küldöttségben. Nagyon örültünk ennek a megtisz­teltetésnek. Büszkék voltunk, hogy ott lehetünk mi is azok között, akik gyönyörű népviseletünkben, a rét minden virágának színpompájában játszó ruháinkban üdvözölhettük asszonytársainkat. Külön autóbusz vitt bennünket a MÉMOSZ-szék- házába, a konferencia színhelyére* Nekem jutott az a megtiszteltetés, hogy a magyar dolgozó parasztasz­szonyok nevében köszönthettem a konferencia küldötteit. Ajándékaink átnyújtása után mi is nagy érdeklődéssel hallgattuk a konferencia felszólalóit. A konfe­rencián lévő rövid tartózkodásom tapasztalata az, hogy a Szakszerve­zeti Világszövetség kezdeményezése a konferencia összehívására idő­szerű és helyes volt. Egy közös cél vezette a konferencia résztvevőit — nemzetiségre való tekintet nél­kül —, hogy harcolni kell a nőknek a munkához s az élethez való jogá­ért, a megkülönböztetés minden formája ellen. Mi magyar paraszt­asszonyok úgy segítjük a dolgozó nők világtalálkozójának sikerét, ha minden mezőgazdasági munkát idő­ben elvégzünk, jól felkészülünk a szemveszte ségnélküli aratásra és minden erőnkkel harcolunk má­sodik ötéves tervünk célkitűzései­nek megvalósításáért. LÁZÁR GÁSPÁRNÉ EPITKEZESEKMEZ CEMENTET! Sürgősen ürítsék ki a He jő- csabai Cementüzem raktárait Á tavasz elején nagyon sok épí­tőipari vállalat küzdött anyag­hiánnyal. Különösen szükiben vol­tak az építkezések a cementnek; Ez a hiány azóta úgyszólván meg­szűnt, s mostanában egy-két válla­lattól és a TÜZÉP-től eltekintve minden építkezésnek rendelkezésé­re áll a nélkülözhetetlen építő­anyag. Minthogy azonban a Tüzép-tele- peket naponta nagyon sok kisla­kásépítő keresi fel, s majd mind­egyiket cement nélkül küldik el, meglátogattuk a cementgyártás fel­legvárát, a hejőcsabai hatalmas cement és mészműüzemet, hogy megtudjuk: mi az oka a jelenlegi nehézségeknek ? A silók tömve — s ahol kell, mégsincs cement A porfelhőbe burkolódző ce­mentmű nap, mint nap hirdeti: tel­jes erővel folyik a termelés. Erre nagy szükség is van, mert az üzemnek a februári kiesést még mindig nem sikerült pótolnia, ha bár április óta száz százalékon f/- lül termel. Jelenleg már szinte csordultig tele van a négy hatal­mas, egyenkint 6000 tonnás siló. Kissé elgondolkoztató: miért nincs akkor cement ott, ahol kell? Először a szállítások rendszerét vizsgáltuk meg. Azt tapasztaltuk, hogy az üzem az utóbbi időben pontosan, hiánytalanul leszállítot­ta a megrendeléseket. Hol tehát a hiba? Lassan kibontakozott előttünk a szállítások szövevényes rendszere, s könnyen megállapítható volt, hogy a diszponálások rendszerével van baj. A legyártott anyagok fe­lett ugyanis a budapesti épület- anyagellátó vállalat rendelkezik; ő a főmegrendelő, a termelt meny- nyiséget ő osztja szét. Miután két szemünkkel láttuk, hogy a raktá­rak megteltek, habár az üzem meg­rendeléseinek eleget tett — ért­hetetlen, hogy a vállalat miért nem rendel terven felül? Miért nem ad pótrendeléseket, mikor van anyag bőven? Tudomásunk szerint az árvizsujtotta területek lakásépítkezései két kézzel várják az anyagot. A pótmegrendelések s minden terven felüli szállítás, he­lyes anyagelosztás megakadályoz­ná azokat a visszaéléseket, ame­lyek Tüzép-telepeinknél éppen a hiányos anyagszállítás miatt elég gyakran előfordulnak. Érdemes lenne megvizsgálni a felsőbb szerveknek: hasznos-e ez a kizárólagos diszpoziciórendszer? Véleményünk szerint a megye ér­tékesítő vállalatai részére feltétle­nül lehetővé kellene tenni — a ce­mentipar tőszomszédságálban —* hogy önállóan, s közvetlenül tehes­senek megrendeléseket. A MÁV biztosítson több vagont A silók nemcsak a közvetlen szállítások és a terven felüli ren­delések hiánya miatt töltődnek fel állandóan, hanem szállítási nehéz­ségek miatt is. A vasút nem biz­tosít elegendő szállító eszközt. A MÁV főigazgatóságnak okvetlenül teljesíteni kell a hejőcsabaiak ké­relmét, hogy adjon több vagont, mert a leállás veszélye fenyegeti, üzemüket. Azért szólunk idejében, mert a küszöbön álló aratás, cséplés után a nagymennyiségű mezőgaz­dasági termény szállítása úgy igénybe veszi majd a vasutat, hogy később még nehezebb lesz a szállítási helyzet. Meggyőződésünk, hogy orszá­gunk egyetlen építkezése 6em akar leállni a nélkülözhetetlen hejőcsa­bai 300-as cement hiánya miatt. Ezért hangsúlyozottan kérjük: az építőanyagellátó vállalat sürgősen diszponáljon a raktári készletek felett, a MÁV pedig biztosítson va­gonokat a szállításhoz, tegye lehe­tővé, hogy a cement az építkezé­sekhez kerüljön* SzÁtjunk hozzá Háborús bűnös tömeggyilkosokat ítélt el ■ a Békés megyei bíróság A Békés megyei bíróság egy hétig tárgyalta Gyulán Boldizsár János volt csendőrőrmester, egy háború alatti csendőrkülöiiítmény parancs­nokának és négy társának ügyét. Az öt vádlott ellen emberek törvény­telen kivégzése és megkinzása miatt emelt vádat az ügyészség. 1944 október első napjaiban a szovjet csapatokkal együtt küzdő román egységek elfoglalták Méhke­rék és Kötegyán községeket, ahon­nan rövid idő múlva a német és ma­gyar fasiszta csapatok néhány napra visszaszorították őket- Boldizsár és társai ez alatt a négy-öt nap alatt több embert összegyűjtöttek a környék lakosságából, s több napon át kí­nozták őket, majd — amikor parancsot kaptak a foglyoknak Szentesre szállítására, egyrészüket, tizenöt férfit, két nőt és három gyermeket Doboz község temetőjé­ben puskalövésekkel és kézigráná­tokkal önhatalmúlag, kegyetlenül megöltek. Parancsnokságuknak azt jelentették, hogy a foglyok légitá­madás áldozatai lettek. A Békés megyei bíróság a vádlot­tak és számos tanú meghallgatása után hirdetett ítéletet. Boldizsár Já­nos elsőrendű vádlottat életfogytig tartó. Kalocsai György másodrendű vádlottat tizenkét évi, Magyar Fe­renc harmadrendű vádlottat tíz évi, Molnár' Józsefet öt és félévi, Tóth Józsefet hat évi börtönre ítélte a bíróság. Az ítélet még nem jogerős. w// A diósgyőri Mártabónya MSZT-szervezetének titkáráé a szó Az MSZT munkájáról szóló sajtó­vitába ezúton közlöm észrevételei­met. Balogh elvtárs említette cik­kében, hogy városunkban vannak olyan üzemek, vállalatok, ahol rósz- szül dolgozik az MSZT-szervezet, csupán a tagdijat szedi be. Lehet, hogy vannak ilyen alapszervezetek, de szerintem nem ez jellemzi a miskolci MSZT munkáját. Többek között a mi kis bánya­üzemünkben is eredményes munkát végeznek az MSZT vezetőségének tagjai és aktivistái. Büszkék va­gyunk MSZT-brigádjainkra, kima­gasló eredményeikre. Kanalas Fe­renc, Juhász Károly és Kerekes Ist­ván MSZT-brigádjai állandóan 100 —160 százalék fölött teljesítik ter­vüket. Jelentős fejlődést értünk el a tagtoborzás terén is. Már közel 200 dolgozónk vette át új tagsági könyvét. A szovjet—magyar barát­ság további elmélyítését szolgáljuk azzal ás, hogy filmvetítéseket, elő­adásokat rendezünk, s a szakszer­vezettel karöltve megismertetjük bányászainkat a szovjet bányászat fejlődésével. Közel félszáz az »Üj Világ« előfizetőinek száma. A lehe­tőséghez mérten mozgalmas kultu­rális életünk van. Nagy sikereket ér el zenekarunk, színjátszócsopor­tunk. Nem dolgozunk nagy látvá­nyossággal, de lelkes MSZT-tag- jaink szorgalma kézzelfogható ered­ményeket hoz. Jelenleg nagy, csa­ládias kirándulást tervezünk a Bükkbe. Szervezetünk életében a XX. pártkongresszus óta jelentős váltó-* zás állott be. Megjavult kapcsolat tunk a páitszervezettel és a többi tömegszervezettel. Most szorgal­mazzuk, hogy a Központi Vezetőség határozata szellemében szorosabb együttműködést valósítsunk meg a Hazafias Népfronttal és még jobban, ismertessük a Szovjetunió, vala­mint a népi demokratikus országok életét. Ha vannak is városunkban hiá­nyosságok az MSZT-szervezetek életében, hangsúlyozom, nem ezek a jellemzők munkánkra. MSZT alapszervezeteink többségükben eredményes munkát végeznek. Le­hetnek rossz, hanyag munkát végző alapszervezetek, vezetőségi tagok és aktivisták, de városunkban és üze­meinkben fizikai és értelmiségi dolgozóink, diákjaink támogatják az MSZT munkáját, határtalan lelkesedéssel munkálkodnak a szov-* jet—magyar barátság elmélyítésén* Ez már számtalanszor bebizonyoso-* dott. Akkor is láthattuk, amikor városunkban, üzemeinkben jártak a szovjet kulturális küldöttség tagjait akiket szívből fakadó, magyaros vendégszeretettel fogadtunk. ígérjük, hogy a XX. kongresszus szellemében a mi kis területünkön a diósgyőri Mártabányán tovább ápoljuk a magyar—szovjet barátsá•* got, tovább javítjuk az MSZT alap-* szervezet munkáját. ' LASSÚ ANDRÁS MSZT-titkár, Mártabánya. A Termény forgalmi Vállalat MSZT alapszervezetének véleménye Az Északmagyarország június 15-i számában cikk jelent meg az MSZT szervezetek munkájáról. Ezzel kap­csolatban az alábbi megjegyzést tesz- szük: Véleményünk szerint a cikk írója meglehetősen egyoldalúan bírálta vá­rosunkban az MSZT alapszervezetek munkáját. Alkalmasint nem vett elég fáradságot ahhoz, hogy a cikkében említett alapszervezeten kívül meg­nézzen még néhány más alapszerve­zetet is. Mi nem azonosítjuk magun­kat a cikk szedőjének általánosság­ban mozgó kritikájával. Vállalatunk MSZT alapszervezeté­nek létszáma százon felül van. Ez 90 százalékos szervezettségnek felel meg. Rendszeres előadásokat tartunk. Nemrég foglalkoztunk előadás kere­tében az atom békés célokra történő felhasználásának lehetőségeivel. Az Üj Világ című hetilapra 26 előfizetőt szerveztünk be. Tagkönyvét vala­mennyi alapszervezeti tag kiváltotta és a tagdíjat befizette, ezzel is kifeje­zésre juttatva az MSZT-hez való szo­ros viszonyát. A barátsági hónapban vállalatunk dolgozói munkafelajánlá­sokat tettek, s MSZT-brigád is ala­kult. Egyetértünk a cikk írójával abban, hogy több segítséget kaphatnánk; Nekünk például nincs kultúrtermünk és a Szentpéteri kapuban lévő iroda­háznál a kötött közlekedési lehető­ségek hátráltatják az előadások meg­tartását. E nehézségek ellenére igyekszünk javítani munkánkon, ki­küszöbölni a meglévő hibákat, hogy városunkban az MSZT mind eredmé­nyesebben. dolgozzon. ZEISLER ENDRE Terményforg. Váll* Junius 29-én: a harmadik bákekölcsffn hatodik sorsolása GyüngySsSn Az idei ötödik államkölesönsorso- lást, a III. békekölcsön hatodik hú­zását június 29-én délután 4—6 óra között Gyöngyösön rendezi az Or­szágos Takarékpénztár, Ezen a sorsoláson 187.850 egész kötvény számát húzzák ki a szeren­csekerekekből 59.613.400 forint nye­reménnyel A vándorszinészségtál — a Magyar Népköztársaság érdemes művésze % kiiüntáiésig Az idei színházi fesz­tiválon nagy öröm érte Kovács Terust, a mis­kolci Déryné Színház művésznőjét. Kitűnő alakításaiért, művészi munkája elismeréséül a Magyar Népköztársa­ság érdemes művésze lett. A kiváló színmű­vésznő több mint 40 esztendővel ezelőtt lé­pett először a »szent dobogóra« s azóta szívvel-lélekkel a mű­vészetnek él. Sok év­tizedes, sikerekben gaz­dag munkájáról így nyilatkozott a Magyar Távirati Iroda munka­társának: — Nehéz feladat egy idősebb színész életé­ről, munkásságáról be­szélni, hiszen pályafu­tása alatt annyi min­dent látott és tapasz­talt, Hogy arról több­kötetes regényt lehetne írni. így vagyok én is. Színészi pályám tulaj­donképpen nem is 40, hanem 62 évvel ezelőtt kezdődött, amikor Ózd és Eger között az er­dőkkel borított ország­úton egy ekhós szeke­rén megláttam a nap­világot. Szüleim ugyan­is színészek voltak és előadásra utaztak a vá­rosba. Édesapám sze­rint a közönség már kétéves koromban szi­vébe zárt — amikor a Cigánybáróban léptem fel előszöri Gyorsan teltek gyermekéveim. A színtársulattal város­ról városra, faluról fa­lura vándoroltam. Ti­zennégy éves korom­ban Miklósi Gábor szín- igazgató társulatához kerültem. Tőle tanul­tam meg az igazi mű­vészetet. A Sasfiók cím­szerepe után Bánk bán Melindáját alakítottam. A színpad — amelyen játszottam — boroshor­dókon állt, a díszletek is egész kezdetlegesek voltak, de a közönség, a hálás közönség helyé­ről felállva tapsolta já­tékomat. — Feledhetetlen évek következtek: művésze­tem egyik fénykora. Debrecen. A János vi­téz bemutatója. Az elő­adás után, amikor fiá- kerba szálltam, a város fiatalsága kifogta a ko­csiból a lovakat és vi­dáman nótázva húzták a konflist végig a fő­utcán, egész a szállá­somig. Az ősi magyar városban mentem férj­hez és 34 év óta boldo­gan élek párommal, Beleznay Istvánnal, a miskolci Déryné Szín­ház művészével. Debre­cen után Pestre kerül­tem. Belvárosi Szín­ház, Magyar Színház, Vígszínház, Fővárosi Operettszínház — mind sikereim gazdag állo­másai voltak. A felsza­badulás után a mis-* kolci közönségnek elő-* szőr a Warrenné mes■* térségé címszerepében mutatkoztál be. A ju-> talom percekig zúgó taps volt. A város ha-* mar megszeretett és én ezt a szeretetet — le-* hetségemhez mérten —*■ a legjobb alakításokkal igyekszem viszonozni, — Eddig azt gondol■* tam, hogy színészi pá-1 lyafutásom fénykorát fiatalkoromban értem el. — Ma már más a véleményem. A felsza­badulás után lettem igazán művész és ezért a művészetért az Elnöki Tanács a Magyar Nép- köztársaság érdemes művésze kitüntetést adományozta. A szín­házi fesztiválon egyik ismerősöm azt kérdez■* te: hogy érzem magam, meddig akarok még játszani? A kérdés után önkénytelenül Bernard Shaw széllé- mes mondása jutott eszembe. Amikor a nagy írótól egyik ba-> rátja megkérdezte: hogy vagy? ö így válaszolt! 90 éves korában az em-* bér vagy jól van, vagy meghal. Ezt én így ér-* telmezem magamra: Ha már nem tudok ját* szani, akkor meghal■* tam — fejezte be nyi-* latkozatát Kovács Te*» rus művésznőé

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents