Észak-Magyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-14 / 139. szám

<e5sflf®rtő& 1996. jünitis U< ESZAKTWAGYAltCfRSZAO 3 HOVÁ LETTEK A FIATALOK A DISZ-BOLTOKBOL? Ä múltkoriban betértem a Széche­nyi utca 12. szám alatt lévő Zöldség­es Gyümölcsboltba. A tágas helyi­ség átalakítására már két ízben te­kintélyes Összeget költöttek. pe nemcsak mutatós külseje teszi von­zóvá az üzletet, hanem az a kis üveg­re festett tábla is. amely az ifjúsági szövetség jelvényével hirdeti: DISZ- snintabolt. Jóleső érzéssel léptem a boltba, de nagyon rossz érzéssel távoztam. Miközben ugyanis soromra vártam, az alábbi nem éppen épületes be­szélgetésnek voltam fültanuja; Vevő: Nem viszem el ezt az almát, mert rothadt. Hét forintért igazán adhatnak egészséges, élvezhető árut. Eladó: Nagyon sajnálom, nekem felsőbb rendelkezésre el kell adni a rothadtat is. Vevő: Nem hiszem, hogy ilyen ren­delkezés lenne, mert a romlott árut leértékelik; Eladó: Igen leértékelik, de a kü- tenbözetet az ón fizetésemből vonják le. Nem fizethetem meg a maga al­máját. Nem részletezem tovább, elég eb­ből ennyi is. Mindenesetre a vevők közül többen közbeszóltak és kije­lentették, hogy a rothadt almát min­den rendelet ellenére sem fogják megvenni és az eladó ahelyett, hogy vitatkozna, kiválogathatná a rothad­ta kát az épek közül. S mindez olyan üzletben történt, amelynek bejárata felett ott a DISZ zászlaja. Az a zászló, amely alatt már annyi fiatal vívta meg győztes csatáját az üzemekben, gyárakban, hóviharral, vagy árral küzdve. Ez alatt a zászló alatt építik újjá a fiatalok ezrei Mo­hács szigetét , s itt ebben a boltban azon felül, hogy szégyent hoznak kereskedelmünkre — bemocskolják a DISZ nevét. Megkérdeztem a vi­tatkozó eladót: — Ez DISZ minta­bolt ugy-e? Emlékeztetni akartam csak erre, de ő valóságos sértésnek vette, s dühösen válaszolta: — Nem. Dehát miért akkor a DISZ minta­bolt tábla? Miért nem veszik le? Egy ál talán miért nincsenek itt fiata­lok? Hová lettek? Ideje mór erre a kérdésre vála­szolni. mert Miskolcon több ifjúsági boltot létesítettek, amelyekben azon­ban csak néhány hétig, vagy még addig sem dolgoztak fiatalok. Elké­szítették a «cégtáblákat-«, jelentették a központnak, hogy vannak már if­júsági boltok, aztán a fiatalokat szé­pen elhelyezték máshová. A selyem­réti ifjúsági cukrászdában pillanat­nyilag egyetlen DISZ tag dolgozik. Vagy beszéljünk városunk legna­gyobb csemegeüzletéről, az Élelmi­szer Kiskereskedelmi Vállalat 31, sz. boltjáról. Itt 95 százalékban fia­talok dolgoztak és pedig nagyon de­rekasan. Teljesítették tervüket is, de mire arra került a sor, hogy meg­kapják a kitüntető Ifjúsági Bolt cí­met, a púit mögött kicserélődtek az emberek. A fiatalok helyébe olyanok kerültek, akik már jóval túl vannak a DISZ tagság korhatárán. Ez a helyzet csaknem minden ifjú­sági boltban. S most joggal kérdez­zük: miért? Nem lehet bízni a fia­talokban? Ez hihetetlen, mert me­gyénkben ezer meg ezer fjatal dolgo­zik felelős beosztásban az élet kü­lönböző területein és valamennyi de­rekasan ellátja feladatát. Megbecsü­lik Őket, értékelik tudásukat, igye­kezetüket és ez még jobb munkára ösztönzi őket. Miért nem kapnak le­hetőséget a kereskedelemben a fia­talok, hogy megmutassák mit tud­nak? És a fiatalokkal szembeni bi­zalmatlansággal kapcsolatban felve­tődik a kérdés, mi lesz a szakmai utánpótlással? Egy vagy két év múl­va kit hibáztatnak'majd a fiatalok nevelésének elhanyagolásáért? Olyan problémák ezek, amelyek­nek megoldása nem tűr halasztást. A DISZ boltok mostani formája Mis­kolcon egyszerűen átlátszó kirakat­politika. Erre pedig semmi szükség sincs, ezzel nem segítjük az ifjúság nevelését. KECSKÉS RÓZSA Modern, szép étkezdét kaptak az alberttelepi bányászok Az alberttelepi bányaüzemben dolgozók száma az utóbbi évek­ben csaknem megháromszorozódott. A bányászok ellátásándk biztosítá­sára tavaly másfél millió forintos beruházással új, korszerű, 500 sze­mélyes üzemi konyhát és éttermet építettek. Az új üzemi konyhában naponta ötszáz bányász kap teljes ellátást, napi 6.80 forintért. Bőséges reggeli mellett ebédre 3, vacsorára pedig kétfogásos menüt kap. Nemcsak az adag kiadós, de minden nap több­féle étel között is választhatnak. A tiszta, virágokkal díszített ebédlőben négy személy es asztalok­nál szolgálják fel az ételt a bányá­szoknak. Bent a korszerű, dupliká- tor-üstökkel és egyetemes háztar­tási gépekkel felszerelt konyhában a higiénia követelményeinek meg­felelően készítik el az ételeket. A főzéshez szükséges nyersanyagokat: a húst, szalonnát, tésztaféléket, zöldséget külön-külön raktárakban tárolják. Az étkezdében most üzembeállí­tottak egy új fagylaltgépet is. Mióta fagylaltot lehet kapni, megállapít­hatóan csökkent a bányászok szesz- fogyasztása. Még a nyár folyamin saját cukrászatot létesítenek, va­lamint bevezetik az étlap szerinti étkezést is. A nógrádi bányákból megérkeztek az első szénszállítmányok a tiszapalkonyai erőműbe A tiszapalkonyai erőműben gyors ütemben épülnek az ország legnagyobb szénportüzelésű kazánj ai. Egy-cgy kazán naponta annyi gőzt termel majd, amennyivel 17.500 kétszobás összkomfortos lakást le­hetne fűteni. A kazánok üzemeltetését a borsodi és nógrádi szénme­dencékben termelt barnaszénnel biztosítják. Az első gépegység indításához már megkezdték a szén szállítását a nógrádi szénmedencéből. A mizserfai és kisterenyei bányákból na­ponta 20—25 vagon barnaszén érkezik a tiszaparti erőműbe. A nagy- mennyiségű szenet a szabadban tárolják. Buldózerek segítségével szét­terítik és hengerezéssel tömörítik, hogy megóvják az öngyulladástól. Szerda reggelig már 2700 tonna szén érkezett a telepre, ahol 20 ezer tonna tárolására készültek fel a palkonyáiak­A DISZ, a SZOT és az OTSB felhívása Á Dolgozó Ifjúság Szövetsége Központi Vezetősége, a Szakszerve­zetek Országos Tanácsa titkársága és az Országos Testnevelési és Sportbi­zottság elnöksége felhívással fordul az ország sportszerető ifjúságához: Fiatalok! Ifjak és leányok! Sport­életünk egyik legjelentősebb, leg- nagyobbméretű tömegsport demon­strációja, az 1956. évi tömegsport- események országos seregszemléje, az »Ifjúsági sporthét« lesz — hang­zik a többi között a felhívás. Az »Ifjúsági sporthét« keretében kívánjuk megrendezni a szakszerve­zeti és falusi szpartakiádok döntő küzdelmeit, a járási és megyei sport­napokon legjobban szereplő tornász- csapatok színes bemutatóit. Az augusztus 18-án kezdődő ifjú­sági sporthét programját nemzetköz! atlétikai viadal gazdagítja. E sportesemények felejthetetlen él- ményt nyújtanak majd mindazon sportolóknak, akik lelkiismeretes fel­készülés árán eljutnak az országos döntőkig és a Népstadionban talál­koznak a melbournei olimpiára ke* szülő élsportolókkal. Fiatalok! Fiúk és leányok! Minél többen vegyétek ki részeteket e nagyszerűnek ígérkező »ifjúsági sporthét« előkészületeiből. Váljék e seregszemle méltóvá a magyar ifjúság eddigi nagyszerű megmozdulásaihoz, hirdesse az olim­piai eszme és a népek közötti barát­ság diadalát és nyújtson felejthetet­len élményt, örömet valamennyi résztvevő fiatalnak! (MTI) Hétnapos előnyt szereztek az ország legnagyobb kéményének építői A tiszapalkonyai erőmű III-as és IV-es kazánjának üzemeltetéséhez 120 méter magas 'kéményt építenek. Az ország legnagyobb kéményének falazását április közepén kezdte meg — egyösszegű utalványozással — Martin Ádám vezérkőműves 8 fős brigádja; A kiváló kollektíva a határidő be­tartásáért harcolva ésszerűsítette munkáját. A kémény belsejében — az új technika bátor alkalmazásával — lépegető állást készítettek, ame­lyet csigasorral emelnek a szüksé­ges magasságba. így elérték, hogy műszakon kint nem kell az állást szétbontani és újra felépíteni. Az új eljárással több mint két köbméter drága gömbfaanyagot és 7 napon­kint 16 munkaórát tudnak megtaka­rítani. Ezidő alatt pedig 48 köbméter falat építhetnek fel. A jól dolgozó brigád — Kvintovlcs József főművezető irányításával » szerda reggelre 23 méter magasban építette fel . kéményt és a tervhez viszonyítva 7 napos előnyt szerzett. A dolgozók most megfogadták, hogy november 7. helyett már október 20- án átadják az ország legnagyobb kéményét. A Minisztertanács ülése Pártélet ({jin béri köze Lieg heti fDeAÍÍS őszhajű ember Kristóf----------1 Bálint, a hollóházai por­celán- és kerámiagyár igazgatója. Nemrég töltötte be 53. évét. Sze­meiben a tapasztalt, öreg harcos megfontoltsága, határozottsága csil­log. Napsütéses, szép nyári dél­után találkoztunk vele, s amíg egy­más mellett lépkedtünk a gyár ud­varán, Kristóf elvtárs az üzemről és az emberekről beszélt rm forró szeretettel. A ztán betértünk az irodájába. 'Amíg tett-veit, eszembe jutott, mi­lyen hazug is az a szóbeszéd, hogy senki sem próféta a saját hazájá­ban. Kristóf elvtárs itt dolgozott a gyárban mint korongozó, majd ké­sőbb mint művezető. Negyven éves szakmai tapasztalat áll mögötte. Az egyik legidősebb munkással, Hook Jánossal ő volt a gyárban a legelső élmunkás. S telt-múlt az idő, 1955 május 15-én kinevezték igazgatónak. Solcan mondták el, mennyire megörültek a gyárban, amikor Kristóf elvtárs lett az igaz­gató. Liáttam, amint a gyár idősebb munkásai milyen figyelemmel hall­gatták szavait és amint heves fia­talok tisztelettel fogadták intelmeit. Amikor a gyár üzemeit jártuk, az emberek igyekeztek megelőzni őt a köszönéssel, de — nem sikerült ne­kik. S mindenkivel váltott egy-két kedves szót. Most csend van körülöttünk, nyu- godtan beszélgethetünk. Kristóf elvtárs arról beszél, mint változott meg az utóbbi évek alatt a gyár arca, hogyan változtak meg az em­berek, születtek bennük új tervek, új gondolatok. Mindenki azt nézi, miként lehetne még gazdagabb* még tartalmasabb az élete. ] Kristóf elvtárs közbevetőleg meg- ’ jegyzi: • ~~ És nemcsak a gyár változott L flieg, hanem mi vezetők is* Kérdően néztünk rá ==> ő pedig így folytatta: — Arról van szó, hogy ma párt-1 szervezetünk sokkal közelebb áll az emberekhez, mint évekkel ezelőtt. Ez a változás kihatással van a gazdasági vezetésre is. Úgy érzem, hogy mi is emberibb közelségbe ke­rültünk munkatársainkhoz. Ma már a termelés nemcsak gazdasági feladat, hanem elsősorban politikai ügy, a gyár ügye. Szemmellátható volt, hogy Kris­tóf elvtársnak jól esett ez a val­lomás. Kikívánkozott belőle. A lassan pergő beszélgetésből ki­rajzolódott előttem a gyár, az em­berek munkája, a párt és a gazda­sági vezetés ragyogó együttműkö­désének nagyszerű példája. c&Z üzent te*mélvényei igen ■—■■I. fontos helyet foglal­nak el az ipari gyártmányok kö­zött. Nemcsak tömegcikkeket, edé­nyeket, hanem — népművészek nagyszerű munkájával — gyönyörű és értékes kereskedelmi áruféle­ségeket is készítenek. így érthető, hogy a munkások nagy felelősséget éreznek munkájuk iránt, s hogy a pár talapszervezet vezetősége a gaz­dasági vezetéssel szorosan együtt­működve, a termelés ügyét legfon­tosabb ügyének tekinti. Amikor a pártalapszervezet tit­kára, Tagda Gyula elvtárs szóvá- tette Kristóf elvtárs előtt a gyár tervteljesítésében mutatkozó hiá- nyosságokat, ebben elsősorban se­gítőkészség vezette. Mindjárt azt ajánlotta az igazgatónak, hogy a kommunisták helyesebb elosztásé- val oldják meg a gyár termelésé- ben lévő problémákat. Kristóf elv­társ örömmel fogadta a jó tanácsot, s ma már büszkén beszélnek arról, hogy a termelés úgyszólván vala­A Minisztertanács kedden ülést tartott, amelyen részt vettek a me­gyei és megyei jogú városi tanácsok vb. elnökei; A Minisztertanács a pénzügymi­niszter előterjesztése alapján meg­tárgyalta a tanácsok gazdálkodási és költségvetési jogkörének kiszéle­sítését, a pénzgazdálkodás egyszerű­sítését. Megállapította, hogy a dol­gozók fokozott bevonása az állami irányításba, az ügyintézés meggyor­sítása és megjavítása megköveteli, hogy tovább növeljük a tanácsok hatáskörét és felelősségét. A Minisztertanács határozata a megyei tanácsok hatáskörébe utalja a költségvetési szervek létszám- és béralap gazdálkodását. Ez lehetővé teszi a megyei tanácsok végrehajtó bizottságainak, hogy évközben a szükséghez képest létszám és meg­határozott keretek között — költ­ségvetés átcsoportosításokat hajtsa­nak végre. A jövőben a Miniszterta­nács a fővárosi, a megyei és a me­gyei jogú tanácsok szerinti részlete­in ennyi fontos poszt jóm. kommun nisták állanak. Kommunista parancsnokok irá­nyítják a termelést az alapanyag- gyártástól kezdve egészen a kiké­szítésig. Akár a masszamalomrész- leg művezetőjét, Zsofcsák Gyulát, a korongozóműhely művezetőjét, Odrabina Jenőt és Magyari Gyulát, akár a mázolok művezetőjét, Magyari Imrét, az égetőknél Szo- lecki Jenőt, a festőknél Miki Nán­dort, az osztályozónál Tagda Gyu­lát, vagy a MEO-nál Steiner Bélát említjük, mind szorgalmas, példa­mutató, igyekvő vezetők* akiket szeretnek beosztottjaik. Jó -munkájukról tények beszél­nek. öt hónapi tervteljesítésük 100 százalék felett van. A termelt ke­reskedelmi áruk minősége is 7.6 százalékkal növekedett a terve­zetthez viszonyítva. Bővült a vá­laszték is három féle új készlet: sü­teménye stál, tányér és különféle háztartási edénykészletek gyártásá­val. A párt és a gazdasági vezetés szoros együttműködésének ered­ménye, hogy a műszaki színvonal az elmúlt hónapokban jelentősen emelkedett,. Az edénytermékek gyártása. például szalagrendszerben folyik. Megkezdte a szénpor fel- használására működő brikettprés is a termelést s így az önköltséget je­lentősen csökkentették. Az újítók nagyszerű munkájának köszönhe­tő, hogy dolgozik már a samottmű- helyben a pofástörő és a törőhen­ger is. Ugyanitt felszerelték az osz­tályozó szitát is. amely a fizikai munkát, a kéziszitálást kiküszö­bölte. Ragyogó terveik közül csupán egy példát kívánunk megemlíteni: a gazdaságosabb termelés érdeké­ben elhatározták az előéaetés kikü­szöbölését. Úgy gondolják, hogy a régi kemencére ráépítenek egy zsengéid (égető) kemencerészt, s így a z&engélés külön kalória fel- használást nem kíván. Azelőtt elő­ször elektromos kemencékben tör­tént az élőégetés, most ez a zsen­géig beépítésével feleslegessé vá­lik. !* cAtnik&P' bent ülünk az---------------irodában, arra kérjük Kristóf elvtársat, hogy beszéljen munkájáról, tevékenységéről, ismét csak a gyárról, az emberekről kezd beszélni. Poroszlai Károly samott- munkásról, Kabodik István koron- gozóról, Barta Sándor kemence­munkásról, ónodi Miklósné festő­ről, Háluska Pál égetőről és a töb- biekről, akiknek teljesítménye rendszeresen 150—160 százalék fe­lett van. S amikor megjegyezzük, hogy tudomásunk szerint Kristóf elv társ maga is a gyár legszorgal­masabb újítói közé tartozik, s meg­kérdeztük, hogy összesen eddig hány újítást adott be, mosolyogva azt válaszolja: — Honnan tudnám én azt elv­társak? Nem számolom! Mi viszont megszámoltuk. Nemré­gen vezették be ötvenedik újítását. — Nem szeretek magamról be­szélni, jobban szeretem, ha tetteim, s a dolgozók beszélnek rólam — mondja Kristóf elvtárs. S a dolgozók csakugyan beszél­nek is róla, többet mint gondolná. Ö az első ember például, aki reggel megjelenik a gyárban és minden munkahelyet meglátogat, ö az, aki Tokár Ignácnak és Belkó András­nak ügyes-bajos dolgaiban eljárt, éppen úgy, mint más dolgozók egyéni ügyeiben. * £mbe*i közelségben van mun­—r- ■ katársóival. A párt és a többi gazdasági vezető szintén szorosan összeforrott a gyár mun­kásaival. Ma már egy a gondjuk, egy a bajuk, egy az örömük. E nagyszerű eayüttműködés egyre több örömet, újabb dicsőségeket hoz a gyár egész kollektívájának. DRAGOS GYULA zéssel tesz javaslatot az országgyű­lésnek a költségvetés jóváhagyására^ A Minisztertanács elhatározta, hogy azokat az ipari, közlekedési, kereskedelmi, mezőgazdasági, nép­művelési és egyéb vállalatokat és in­tézményeket, amelyeknek irányítása a tanácsok hatáskörében gazdaságo­sabb, mint a minisztériumokéban, a tanácsok irányítása alá kell ren­delni­A Minisztertanács megtárgyalta a Szabolcs-Szatmár megyei tanács végrehajtóbizottságának jelentését a helyi tanácsok és a tömegek kap­csolatairól. Megállapította, hogy a termelési eredmények, az állam iránti kötelezettségek teljesítése, a termelőszövetkezetek fejlődése, meg­szilárdulása bizonyítja, hogy Sza­bolcs-Szatmár megyében növekedett a dolgozók aktivitása. Mindezek elle­nére a helyi tanácsok és a tömegek kapcsolatának fejlődése nem kielé­gítő. A Minisztertanács rámutatott, hogy a tanácsok és a tömegek kap­csolatának növekedését még mindig gátolják az ügyintézésben meglévő hibák, a bürokrácia egyes felelőtlen állami funkcionáriusok törvénysér­tése és az, hogy a hibák elkövetői­vel szemben egyes vezetők engedé­kenységet tanúsítanak. A Miniszter­tanács felhívta a tanácsok végrehaj- tóbizottságainak figyelmét, hogy na­gyobb gondot fordítsanak a tanács és a tömegek kapcsolatának betar­tására, a tömegek bevonására az ál­lami munkába. A Minisztertanács a fővárosi ta­nács végrehajtó bizottsága jelentése alapján megtárgyalta Budapest la­káshelyzetét és több határozatot ho­zott; A Minisztertanács jelentése alap­ján a lakásgazdálkodás eddigi mű­ködésének és szervezetének felül­vizsgálását szükségesnek tartja és ennek végrehajtását a fővárosi ta­nács végrehajtóbizottsága hatáskö­rébe utalta. Kimondta, hogy a helyi építőanyag-gyártás fokozására a ta­nácsok részére megfelelő beruházá­si hiteleket kell biztosítani, (salak- téglagyártás, téglaégetés, stb.) A Minisztertanács felhívta a tanácsok figyelmét a debreceni városi tanács lakóházépítési kezdeményezésére: a tanács olcsó lakóház tervezésére pá­lyázatot hirdetett és a pályázat eredményeként Debreceniben a la­kóház építésének költsége jóval az országos átlag alatt van, ugyanak­kor a debreceni tanács nagy segít­séget nyújt mind a saját erőből* mind a szövetkezeti alapon történő lakóházépítkezésekhez. A Minisztertanács a lakáshelyzet megjavítása érdekében utasítást adott arra, hogy az eddiginél gyor­sabb ütemben kell hivatali helyisé­geket lakás céljaira felszabadítani!' A Minisztertanács a begyűjtési mi­niszter javaslatára határozatot ho­zott arra, hogy a begyűjtési töm' vény határidejének meghosszabbítá­sa és egyes szabályainak módosítá­sa^ végett javaslatot terjeszt az or­szággyűlés elé. amelyet megküld az országgyűlés gazdasági és pénzügyi bizottságának. # A Minisztertanács meghallgatta és jóváhagyta a pénzügyminiszter be­számolóját a magyar-jugoszláv gaz­dasági és pénzügyi tárgyalásokról '■wuj

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents