Észak-Magyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)

1956-06-08 / 134. szám

r Pénteki 105«. jtinltus 8. ßSZAKMAGYÄRCmSZAG Gyorsítsák meg a fel készülést a kenyércsatára a mezőcsáti gépállomáson A gépjavítás határideje már több tnint egy hete lejárt, de még négy cséplőgép és egy (kombájn nincs ki­javítva a mezőcsáti gépállomáson. Az elmaradást persze lehet így is, úgy is magyarázni, de egyik sem csökkenti a hibát. Kétségtelen, hogy egy sor alkat­rész, tartozék hiánya akadályozta a gépállomás munkáját. Az aratógépek javításával például már végeztek, de két géphez nem tudták meg a műi napig sem beszerezni a nagy asztalkerekeket, ezek nélkül pe­dig annyit ér a gép, mintha nem is volna. A FÖMÁV naponta ígéri, hogy az aratás megkezdéséig leszállítja a hiányzó kerekeket, ez azonban nem nagyon megnyugtató. 13 aratógép közül nyolchoz nincsen lánc. Ha ezt időben nem kapják meg, a nyolc géppel egyáltalán nem tudnak dol­gozni, nem beszélve arról, hogy a többi 5 gép is megviselt, kopott lánccal van felszerelve. Pedig ha ennyi gép kiesik a munká­ból, a meglévőkkel a felét sem ' tudják learatni a tervezett 1920 1 hold gabonának. Négy cséplőgé­pet golyóscsapágy hiányában nem tudnak kijavítani. A megyei tanács gépállomási igaz­gatósága sem végez kifogástalan, tervszerű munkát. A mezőcsáti gép­állomáson a napokban kellett volna megtartani a nyári gépszemlét, ame­lyet azonban 3—4 nappal elodáztak. Ha a gépeket időben felülvizsgál­nák, s feltárnák a hibákat, gyorsab­ban tudnának segíteni azok helyre­hozásán. Ez a 3—4 napos késés könnyen ugyanennyi késést okozhat az aratásban is. Hogy ez milyen veszteséget jelent, ahhoz nem kell külön magyarázat. Tudni kell azon­ban minden egyes vezetőnek, dolgo­zónak, hogy csak esy százalékos szemveszteség a megyében több mint 3 és félmillió forint értékű gabona elhullását jelenti. S persze nemcsak objektív okok hátráltatták a munkát a mezőcsáti gépállomáson. A téli gépjavítás hiá­nyos elvégzése egészen mostanáig érezteti káros hatását. Igen sok gép romlott el a tavasszal munka köz­ben, s hogy a szántást, vetést mégis folyamatosan végezhessék, minden erőt az elromlott gépek rendbentar- íására fordítottak. Igv elérték, hogy a műszaki kiesést egészen alacsony­ra tudták szorítani, de közben a nyári munkagépek javítása nem haladt.-------- H ★ -----------------------­E mellett szervezetlenség, fegyel­mezetlenség is akadályozta a mun­kát. A gépállomás szerelői, műhely­munkásai nem állíthatják, hogy mindent megtettek, tudásuk legja­vát adva dolgoztak a gépjavítás si­keréért. Jellemző a műhely munka- fegyelmére, hogy a műszak megkezdésétől egé­szen estig hol az egyik, hol a másik dolgozó csomagolja ki reggelijét tízóraiját, uzsonnáját, s zavartalanul falatozik. Persze a napi félórás ebédidőt is perc­nyi pontossággal kitöltik. A gépállomás főmérnöke elbeszél­getett a dolgozókkal, s megkérdezte tőlük: helyesnek tartják-e az ilyen­fajta magatartást? Külön-külön mindegyik belátta, hogy ez helyte­len, mert zavarja a munkát, de ami­kor elrendelték, hogy naponta 10 perc a reggeli és 20 perc az ebéd­idő, akkor nem tetszett senkinek. Pedig ha a gépállomás műhelyének dolgozói kiszámítanák, hogy az el­pocsékolt percek mennyi időt rabol­tak el a munkából, bizonyára meg- hökkennének. Lehet, hogy a® az egy kijavítatlan kombájn is már régen munkára készen állna, ha alaposan kihasználták volna a perceket. W Pá r t é 1 e t Bratásn készülnek az ózdi termelöszüvetkezetek kommunistái Még néhány hét s falun megkez­dik a kenyércsatát, az aratást, a a cséplést, a tarlóhántást, a másod­vetést és a gabonabegyűjtést. Olyan munka, olyan harc lesz ez, amely ha megkezdődik, nem tűr határo­zatlanságot, megtorpanást. Jól át­gondolt, előkészített, gyors cselek­vést követel. Jövő évi kenyerűnkről van szó, ezzel pedig nem lehet ját­szani, hiszen második ötéves ter­vünk célja az életszínvonal emelése. Ehhez a mezőgazdaságnak öt esz­tendő alatt 27 százalékos növekedést kell elérnie. S mivel ez az év már a második ötéves terv első éve, már ezévben is el kell érni a tervezett 3 százalékos termésátlag növekedést. Ennek egyik fontos része a nyári mezőgazdasági munkák pontos, gyors elvégzése. A siker titka — a gondos, előrelátó felkészülés A kenyércsata sikere jelentős részben az előrelátó, alapos felkészü­léstől függ. Ezért igen helyesen te­szik az ózdi termelőszövetkezetek kommunistái a sajónémeti Petőfi Tsz és az ózdi Rákóczi Tsz tagjai, hogy ismét figyelembe veszik az el­múlt évek tapasztalatait. A sajóné- metiek élükön özv. Bárdos Józsefné parttitkárral, az ózdiak pedig Sáfi Lászlóné párttitkár elvtárssal már rpost felmérték erejüket s mindent megtesznek, hogy a kény ér csatában sikerrel helytálljanak. Mindkét termelőszövetkezetben a május havi párttaggyülésen a kom­munisták már elmondották javasla­taikat. A sajónémetiek különösen a gépi aratás előkészítésére hívták fel a gazdasági vezetők figyelmét. Ne­kik ugyanis sík területen van a ga- bbnájuk s így a gépi aratásnak min­den feltétele megvan, őszi kenyér- gabonából 105, őszi árpából 10, ta­vaszi árpából 40, zabból pedig 3 hold vár learatásra. A párt- és a tsz ve­zetősége már most megbeszélést foly­tatott az ózdi gépállomás vezetősé­gével, s megkötötte 120 hold leara- tására a szerződést. A vezetők a tagsággal mindjárt azt is megbeszélték, hogy a többi, dombos területen lévő 38 hold ga­bonát munkacsapatokkal, a család­tagok bevonásával aratják le. A tsz tagsága megvitatta a tavalyi beta­karítás tapasztalatait és intézkedé­seket javasolt a hibák megelőzé­sére. Már a jövő évi termésre is gondolnak Többéves rossz tapasztalat az ózdi járásban is, hogy aratás idején min­den más munka háttérbe szorul. Pe­dig mennyi fontos tennivaló esik er­re az időre! Itt van például a takar­mány betakarítása, szárítása és be­szállítása úgy, hogy tápértéke töké­letesen megmaradjon. Az elmúlt év­ben például az ózdi gépállomás csak szerződéseket kötött, a géperő biz­tosításáról azonban nem gondosko­dott. így a Rákóczi Tsz vezetősége a here másodszori levágását — ka­szálógépek hiányában — résziben végeztette el, így az elvénült s táp­értékének 50 százaléka elveszett. A tsz vezetősége, Nagy Imre elnök és Demeter Zoltán agronómus már most minden erejével azon fárado­zik, hogy közvetlenül az aratás után jól végezzék majd el a tarlóhántást és a másodvetést. Nagy körültekin­tést igényel az egyidőben vagy köz­vetlenül az aratás után elvégzendő munkák megszervezése. A Rákóczi Tsz-nél 40 holdon kell elvégezni a zöldtrágyázást, 20 holdon a tarló­vetést, 40 holdon vörösiheréből a fe- lülvetést. Ezért helyes, hogy a kom­munisták ösztönzésére a tagság már most gondol a jövő évi termésre, s arra serkenti a gazdasági vezetőket, hogy a tarlóbántást idejében végez­tessék el a gépállomással. Tudvale­vő, hogy a tarlóhántás megakadá­lyozza a talajnedvesség elpárolgá­sát, meggyorsítja a gyommagvak ki­kelését, így a későbbi szántással el-- pusztítJhatják azokat. Harc a szemveszteség nélküli betakarításért Sok harcot megért, de végül is biztos révbe ért a sajónémeti Petőfi és az ózdi Rákóczi Tsz tagsága, amely ma már nem ismer magánál boldogabb, elégedettebb nagy csalá­dot. Olyan bizakodással néznek mindkét szövetkezet tagjai a holnap elé, mint még soha. Bizakodásuk alapja a szorgos munka, az ésszerű gazdálkodás, s ennek biztos gyümöl­cse a jó termés. Büszkék is a néme­tiek 85 hold őszi kenyérgabonájuk­ra, 24 hold ősziárpájukra, 14 hold tavaszbúzájukra és a 10 hold zabra, amely szépen zöldéi, hullámzik az ózdi határban. De többen vannak olyanok, akik azt magyarázzák, amikor a szem­veszteségről van szó: jut is, marad is — ha jó a termés. Kilátásaik az idén sem rosszak, de persze ez nem szülhet elbizakodottságot. A kommu­nisták igen helyesen emlékeztettek mindkét tsz-ben: számolni kell azzal is, hogy megismétlődhetik a tava­lyi, kivételesen csapadékos nyár. A múlt évben, amikor beállt az esős idő, felborultak a tervek, kapkodás kezdődött a gépállomáson, mindkét tsz-ben s a határban. Ebből igen helyesen a májusi párttaggvülésen azt a tanulságot vonták le. hogy a kedvező és a kedvezőtlen időjárásra egyaránt fel kell készülni s nemcsak napokban, hanem órákban is gon­dolkozzanak, minden percet kihasz­náljanak. A pártszervezetek kiadták a jel­szót: »-Harc minden szem gaboná­ért!« Ennek érdekében á munkacsa­patok között megszervezik a páros­versenyt. Nem feledkeznek meg a figyelőszolgálat megszervezéséről sem, hiszen nagyon fontos, hogy tá­jékozottak legyenék a gabona éré­séről, s ennek alapján határozzák meg az aratás ütemét. Az idén átlagosan 3 százalékkal akarjuk emelni a mezőgazdaság ter­méshozamát. A gabona — legfonto­sabb terményünk — betakarítása egész népünk ügye. Nagyon jól tette tehát a sajónémeti Petőfi Tsz és az ózdi Rákóczi párt- és gazdasági ve­zetősége. hogy már most megkezd­te az alapos felkészülést, hogy min­den erőt mozgósítani tudjon a nyá­ri mező(g0zdasági feladatok elvégzé­sére, a szemveszteség nélküli ara­tásra. így dolgoznak az ózdi határban, így kell dolgoznia megyénk vala­mennyi termelőszövetkezetének, pártszervezetének, de nem utolsó­sorban az ózdi gépállomásnak is, hogy jövő évi kenyerünket biztosít­suk! DRAGOS GYULA Fiatal hengerészek a féléves terv határidő előtti teljesítéséért A borsodmegyei DISZ-bizottság felhívást intézett a megye fiataljai­hoz, hogy termelési győzelmekkel köszöntsék június 24-ét, az ifjúsági találkozó napját. A Borsodnádasdi Lemezgyárban a felhívásra élénk vetélkedés indult meg a fiatalok kö­zött. A hengerműben 8 DISZ hen­gerész-brigád vállalta, hogy féléves tervek határidő előtti teljesítésével köszöntik a fiatalok seregszemléjét. A DISZ-brigádok máris szép ered­ményeket értek el. Puzsik Ferenc 74 tonna, Kelemen Gábor 70 tonna, Kurtán Imre brigádja pedig 61 ton­na anyagot hengerelt terven felül s eddig mintegy 10—12 napos előnyt szerzett. A hengerészek példáját kö­vették a többi üzem fiataljai is. A Ságvári üzemben közel 150 fiatal tett felajánlást a találkozó tisztele­tére.' A% idei bányásznapon ünnepli a sajókazai bányaüzem fennállásának 170. évfordulóját Írott oklevelek tanúskodnak róla, hogy 170 évvel ezelőtt, 1786- ban a felszíni kibúvások kiterme­lésével kezdték meg a szén bányá­szatát Sajókazán. Az akkori Rad- ványi-uradalomban használták fel kovácsszénnek az így nyert szenet. A környék lakói is oda jártak, ha­bár akkor fűtésre még inkább a beláthatatlan erdők fáját használ­ták. A nagyüzemi bányászkodás később, mintegy 80 esztendeje kez­dődött meg az Orbán-völgyben. Azóta a sajókazai szénterületen úgynevezett »vándorbányászko- dást« folytatnak. A bányaüzem mind tovább települ a széitrétegek- nek megfelelően. Most az úgyneve­zett Sólyom-völgyben fejtik a sze­net, mintegy 4 kilométerre az első aknanyilástól. De az újabb feltárá­sok már Sajókaza község másik végén, a jelenlegi bányaüzemtől mintegy 2 kilométerre fekvő szén­területet kutatják fel. A sajókazai bányászok a neveze­tes évfordulót méltóképpen akar­ják megünnepelni. Szeptember 4-* én, az idei bányásznapon nagysza­bású ünnepségek során kiállítás keretében akarják bemutatni bá­nyájuk fejlődését, a régi bányatér­képeket, bányászeszközöket. Nemcsak külsőségeikben akarják ezt az évfordulót emlékezetessé tenni, de jobb munkával is készül­nek rá. A bányaüzem félévi tervét jxinius 5-én befejezte. Képek a június 3-i megyei béketalálkozóról Loy Árpád Kossuth-díjas frontmester a tiszaluci Vörös Hajnál Tsz el­nökével, Tóth Ignáccal és a kitüntetett tsz dohányos brigádvezetővel4 Drahosnévál beszélget. A külföldi vendégek az úttörőkkel barátkoznak. (Balról jobbra: a ko-* reai, a lengyel, a kínai és a csehszlovák követség küldöttei.) A szentisváni Újvilág Tsz küldöttei. A gyűlés legidősebb, 84 éves küldötte hallgatja a beszédet. A nagy melegben jólesett a hideg sör.

Next

/
Thumbnails
Contents