Észak-Magyarország, 1956. június (12. évfolyam, 128-153. szám)
1956-06-01 / 128. szám
Péntek, 1956. június 1, 3 DÍSZ-ÉLET I Qt ern így kelt törődni a fiatalok kát Scsaszny Miklós elkeseredett fiatalember. Hogy mi oka van a 19 éves fiúnak erre — aki mellesleg DISZ-titkár is — nem nehéz kibogozni. Kezdjük talán az elején. ^ Tavaly végezte el Nyíregyházán az építőipari technikumot, utána az Építőipari Minisztérium másfélévi szakmai gyakorlatra a miskolci ingatlankezelő vállalathoz helyezte. A fiatal technikus nagy tervekkel foglalta el új munkahelyét, s így érthető volt elkeseredése, amikor közölték vele, hogy nem dolgozhat önállóan. Az első hónapban Bánó- czi Zoltán brigádjába osztották be segédmunkásnak. Három kőművest kellett kiszolgálnia, később már ö maga vakolt, sőt kőművesmunkát is végzett. Rövid idő eltelte után saját kérésére, mint önálló kőműves dolgozott. Szép teljesítményt ért el, jól keresett, s munkájával meg voltak elégedve. A második hónap végén — nem tudni miért és kinek a kezdeményezésére — leminősítették segédmunkásnak. Scsaszny Miklós egy szót sem szólt. Technikus létére sepregette a műhelyt, oltotta a meszet, téglát rakott, maltert kevert, s amit rábíztak becsületesen elvégezte. Nem szólt ífőla senkinek sem, de a szive mélyén lázongott, mert technikus társai mér mint gyakorló technikusok dolgoztak. Igaz ugyan, hogy a miniszteri rendelkezés módot ad arra, hony a gyakorló technikusokat kőműves szakmunkásként is alkalmazhatják, de a rendelkezés arra is lehetőséget nyújt, hogy hat hónap múltán technikusi teendőkkel bízzák meg őket. Scsaszny Miklós tehát segédmun- háskodott s minden vigasztalása az volt, hogy dolgozhatott a DISZ-ben. Megbarátkozott fiatal társaival, szervezett, agitált, érdeklődött problémáik iránt, s társai megszerették. S ezek után senki sem csodálkozott azon, hogy az egyik DISZ taggyűlésen őt választották meg DlSZ-tit- kárnak. Nemcsak a fiatalok szerették, hanem az idősebbek is. Dei József és Madarász János művezető, az üzem k/ét legjobb dolgozója, sokat beszélgettek vele. Látták milyen szorgalmasan dolgozik s egy szép napon aláírták tagjelölt felvételi kérelmét. Elérkezett a-taggyűlés napja. Miklósnak még' sohasem dobogott így a szive. Érezte, hogy nagy dologról van szó. A taggyűlésen elmondotta önéletrajzát s az elvtársak helyeselték felvételéL Csak egy valaki ellenezte felvételét — Sós József, az ingatlankezelő vállalat igazgatója, aki azt bizonygatta, hogy Scsaszny szakmailag nem tud semmit, már pedig aki munkájával nem bizonyította be, az nem méltó a párt tagjainak sorába. Nem lehet elmondani, hogy mit érzett Scsaszny Miklós e szavak után. Mert az rendben van, hogy nem engedték szakmunkásként dolgozni, leminősítették segédmunkásnak és a kötelező IV. kategória helyett csak III-sál fizették —- ami óránkint körülbelül egy forintot jelent —. de hogy ezzel vádolják, az már sok. Elsápadt, majd meg elvörösödött amikor felállt s elmondotta: — Amióta idekerültem a vállalathoz senki sem segített, főképpen az igazgató elvtárs nem! Hagyták, hogy segédmunkádként dolgozzam. Ott pedig nem tudtam megmutatni, hogy mit tudók, mert teljesítményben sepregetni nem lehet. Társaim, akikkel végeztem, már mind technikusok, csak engem nem hagynak boldogulni. A taggyűlés elég viharos volt. A végén úgy határozott, hogy Scsaszny Miklóst önálló szakmunkám kell beosztani, három hónap alatt bizonyítsa be, hogy igenis tud dolgozni, s akkor újra tárgyalják tagjelöltfelvételi kérelmét. Ez nem is olyan régen történt. S most végre Scsaszny Miklós Önállóan dolgozik. Még pedig nagyon szorgalmasan, mert be akarja bizonyítani, hogy igenis méltó a tagjelöltségre. Az egészhez még csak annyit: a fenti eset iskolapéldája annak, hogyan nem szabad bánni a fiatalokkal. Mert vajon mi történt volna, ha Sós elvtárs egyetlen egyszer is felkeresi ezt a fiatalembert a munkahelyén, ha elbeszélget vele, s megtudja. hogy mi bántja, mit szeretne. De Sós elvtárs nem jutott odáig. S nem jutott el más sem. Az ingatlan- kezelő vállalatnál nemcsak Scsaszny Miklóssal nem törődnek, hanem a többiek sorsa is közömbös a vezetők nek. Ideje lenne felfigyelni erre , tenni is valamit ellene. ÚTTÖRŐ CSiPATGÁRDISTI TALÁLKOZÓ ALBEBTTELEPES A bányászközség kispajtásai és az úttörőkkel lelkesen foglalkozó pedagógusok most ismét öregbítették jó hírnevüket. Tíz bányásziskola úttörő csapatgárdistáit látták vendégül az alberttele- piek. A találkozó reggelén mintegy 350 gyermek kacagása töltötte be az iskola udvarát. A műsor igen induló elhangzása után Huszanyica Ilona köszöntötte a megjelenteket, majd Kuti István igazgató, az oktatásügy kiváló dolgozója mondott ünnepi beszédet. Ezután a tíz bányásziskola csapatgárdistái cserélték ki tapasztalataikat. 25 kis úttörő szólalt fel s valameny- nyien ügyes gondolatokkal, jó ötletekkel gazaag von. iNemcsaK a kispajtások,.de a szülők is megcsodálták az iskola múltjáról szóló kiállítást, amely közel ezer anyagot ölelt fel. A kiállítás megnyitása után mesefilmet vetítettek a gyermekeknek, majd megkezdődött tíz bányászközség úttörő csapatgárdistáinak találkozói á. A pirosnyak- kendős kis, komoly emberkék között SzaíúöS vendég is helyetfoglall Ott voít Lóy Árpád Kossuth-díjas bányász és felesége. Baán Barna, az iskola 30 évvel ezelőtti első tanítója és a helyi szervek több vezetője. Az ifjúsági jaiuitcUK. uuzza úttörőéletük további megjavításához. Délután folytatták a tanácskozást, amelyen számos komoly határozatot hoztak. így többek között elhatározták, hogy minden év március 15-én a szuha- völgyi bányász úttörő- csapatok között a tanulmányi színvonal emelése érdekében szellemi' olimpiászt rendeznek. Az eredményesebb sportmunka érdekében minden évben három alkalommal — ősszel, tavasszal és télen — valamennyi sportágban versenyeket rendeznek a szuhavölgyi bányász úttörők a kitűzött vándorserlegek elnyeréséért. Min den év május 1-én í képzőművészet felien dítése érdekében képzőművészeti kiállításokat rendeznek. Egy díszes albumot létesítenek, amelyben minden év május 27-én csakis a legkiválóbb szuha völgyi bányász úttörő pajtások neve kerülhet be. Loy Árpád Kossuth-díjas bányász javaslatára kitörő lelkesedéssel határozták el azt is, hogy Jósvafő mellett társadalmi úton állandó jellegű út törőtábort létesítenek A nagyszerű úttörő találkozó végén a ven déglátó alberttelepi pajtások értékes aján dákokkal lepték meg megjelent tíz község küldöttéit. Délután az édességekkel és hűsítő Halókkal teli büffében majd a színvonalas tornabemutatón és ké sőbb a hangulatos úttörőbálon szórakozott a többszáz úttörő csapat- gárdista. VITA a második Ötéves terv irányelveiről A kukoricatermés növeléséért Az abaujszántói járási párt-végre- hajtóbizottságot és a járási tanács végrehajtóbizottságát sokat foglalkoztatta az utóbbi időben egyes növényféleségek termelése tovább fejlesztésének kérdése. Ehhez nagy segítséget adtak a második ötéves terv irányelvei, amelyeknek gondos tanulmányozása után mérlegeltük járásunk természeti adottságait, talajviszonyait. Szakszerű vizsgálások után megállapítottuk, hogy vidékünk kiválóan alkalmas arra, hogy korszerű agrotechnikai módszerek alkalmazásával az eddiginél lényegesen több és jobb minőségű kukoricát termeljünk. Ennek az adottságnak kihasználásával nemcsak dolgozó parasztságunk jövedelmét gyarapítjuk, de hozzájárulunk az állattenyésztés fejlesztéséhez, az ország hús- és zsírellátásának további javításához. Mind e célok elérésére és a nálunk is gyakran előforduló abraktakar- mányhiány megszüntetésére elhatároztuk, hogy a második ötéves terv második évében a jelenlegi 1.1-—12 százalékról 16 százalékra növeljük kukorica vetésterületünket. Követendő példa előttünk a mezőcsáti járás, amely az összes szántóterület 20 százalékán termel kukoricát. A két járás között nincsen olyan lényeges éghajlati és domborzati különbség, ami indokolttá tenné a 8 százalékos különbséget. Mit jelent járásunk számára, h*. a szántóföldek 16 százalékán kukoricát termelünk? Azt. hogy a ielenlegi területet 1 300 holddal növeljük. Ezzel holdaníkint csupán 14 mázsa májusi morzsolt kukoricát alapul véve már a jövő évben 18.200 mázsa többtermést érünk el, ami 3.640 sertés hizlalására elegendő. Ennek értékesítésével évenkint mintegy 728.000 forint többletjövedelemhez jutnak a járás termelő- szövetkezetei és egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjai. A korszerű agrotechnikai módszerek széleskörű alkalmazásával természetesen további kukorica terméstöbblet biztosítását is számításba vesszük. Többek között növelni fogjuk a négyzetesen vetett területet, állandóan fokozzuk a vetőmag felújítást, s évről-évre több heterózis kukoricát termelünk, nymodon holdanként minimálisan 3—4 mázsás terméstöbbletet akarunk elérni. Végeredményben a terület növelésével és a terméstfokozó eljárások helyes alkalmazásával elérhetjük, hogy mintegy 1 millió 52 ezer forint összegű bevétellel gyarapodik járásunk dolgozó parasztsága. Ahhoz, hogy ezt a célt elérjük,^ a termelőszövetkezetek és az egyéni gazdák messzemenő támogatására van szükség. Kétségtelenül valamennyien megértik, tapasztalatból tudják, hogy a mi vidékünkön előnyösebb a kukorica termelése az árpáénál. Nem egy példa van arra, hogy aszályos esztendőben, amikor az árpa csak 5—6 mázsás tormást adott, kukoricából 12—14 mázsát takarítottak be holdanként. Kitartót meggyőző munkával ezért végetve- tünk annak a helytelen nézetnek* hogy az abaujszántói járás termé- szetadta sörárpatermő terület, s maradjon továbbra is az. Ez a felfogás semmiképpen sem szolgálja járásunk állattenyésztésének fejlesztését és még kevésbé szolgálja a dolgozó parasztság életszínvonalának emelését. Az egy holdon termelt 8 mázsa árpáért a gazda 2.240 forintot kap, az ugyanakkora területen termelt kukoricáért, 14—16 mázsát számítva, jóval 3.000 forinton felül. Még szembetűnőbb a különbség, ha a termést hizlalásra fordítjuk, hiszen míg 8 mázsa árpából alig másfél sertést tudunk meghizlalni, az egy holdon termelt kukoricából három sertés is meghízik, emellett jóminőségű silótakarmányt is nyerünk. Nem csupán egyetemes népgazdasági érdek, hanem minden egyes dolgozó paraszt saját érdeke is, hogy az abaujszántói járás kedvező adottságait kihasználva, már a jövő évben növeljük a kukorica vetésterületét, korszerű agrotechnikai módszerek alkalmazásával több és jobb minőségű kukoricát termeljünk. BAJUSZ ZOLTÁN, az abaujszántói járási tanács vb. elnöke. Ünnepség a pedagógusnap alkalmából A megyei tanács és a miskolci városi tanács végrehajtóbizottsága a hagyományossá vált pedagógus nap alkalmával ünnepséget rendez a Déryné Színházban. Ünnepi be* szédet Iván István elvtárs, a me* gyei tanács végrehajtóbizottságának elnöke mond. Az ünnepség keretében kiváló munkát végző pedagógusoknak nyújtanak át kitüntetést. Majd ezt követőleg gazdag műsorral ünneplik pedagógusainkat a város legjobb kultur- munkásai. A pedagógusnapi ünnepség június 2-án, szombaton délután 3 órakor kezdődik. BEKEPOLITIKÁNK BIZONYSÁGA — MÁSODIK ÖTÉVES TERVÜNK AZ SZKP XX. KONGRESSZUSA íóta — amelynek munkája hatalmas jelentőségű volt nemcsak pártunk, hanem egész dolgozó népünk számára — a legfontosabb intézkedés második ötéves tervünk irányelveinek kidolgozása és vitára bocsátása. A XX. kongresszus szelleme érvényesül abban a tényben, hogy faz egész ország közvéleménye foglalkozik jelenünk és holnapunk nagyszabású terveivel. Elmondhatjuk, hogy az irányelvek tervezete »anyagi erővé vált-«: mióta nyilvánosságra került és megvitatása elkezdődött, nőtt a dolgozók aktivitása, a megbeszéléseken, éppúgy mint a munkapadoknál. Az értékes kiegészítő javaslatok és a szép termelési eredmények egyaránt a második ötéves terv sikerének alapvetését szolgálják. Egészséges, örvendetes folyamat ez. Ha a munkások és műszaki vezetők évekre előre látják feladataikat, ismerik üzemük és az egész népgazdaság fejlesztésének terveit, öntudatosabban, nagyobb cselekvőkészséggel és tetterővel dolgoznak terveik végrehajtásán. A tervjavaslat körül kibontakozó Vita a szocialista demokratizmus további fejlődését bizonyítja. Egyben olyasvalamit is, ami pártunk és nép- köztársaságunk demokratizmusának a szocialista humanizmusnak fontos összetevője: a béke akarását és az elszántságot a béke megvédelmezé- sére. Nincs, nem lehet békepolitikánknak szebb, ékesebb bizonysága mint Ötéves tervünk. Másrészt: felemelő, új céljaink megvalósításának fő feltétele a nemzetek közötti békés együttműködés. VIZSGÁLJUK MEG ötéves tervünknek, ezt a két oldalát, a szocialista építés, távlatainak és a békepoli- tikáriak összefüggéseit. Második ötéves tervünk irányelvtervezete a szocialista építésnek, a dolgozó nép jóléte növelésének hatalmas programja. Áthatja a dolgozókról való mesz- szemenő gondoskodás. Részletesen megszabja a dolgozók életkörülményei javításának, kulturális felemelkedésének módszereit. A munkások és alkalmazottak reálbérének 25 százalékkal, a dolgozó parasztok pénzbeli és természetbeni jövedelmének 25 százalékkal kell növekednie öt esztendő alatt. Az állami kiskereskedelem és a földművesszövétkezetek áruforgalmát több mint 25 százalékkal emeljük. Oldalakra rúgnak azok az adatok, amelyek a békés alkotómunka viszonyai között élő társadalom további felemelkedéséről, virágzásáról szólnak. Honvédelmünk szükségszerű biztosítása mellett minden erőnket iparunk, mezőgazdaságunk, közlekedésünk és külkereskedelmünk fej lesztésére, népünk életkörülményeinek javítására fordítjuk. így válik lehetővé, hogy a 43—46 százalékkal magasabb nemzeti jövedelem, mellett 1960-ban a lakosság összfogyasztása 30—36 százalékkal haladja túl az 1955. évi színvonalat. Megyénkben például 1955-ben egy-egy lakosra át lagban 4048 forint értékű vásárlás jutott, 1960-ra ez a szám 5500 forintig emelkedik. lékának évi jövedelme 1000 dolláron alul marad, tehát a létminimum 20 százalékát se éri el. (íme: a valóság a kisebbség mesés jövedelme, mam- mut-profitja és luxus-élete alapján szőtt legendákkal szemben!) A munkások reálbére a háború előtti helyzethez képest Angliában 30 százalékkal, Olaszországban 37 százalékkal süllyedt. Egy olasz parlamenti bizottság megállapította, hogy ebben az országban a családok 11.8 százaléka teljes nyomorban él, 11.6 százaléka szegénységben, 65.6 Százaléka közepes színvonalon és csupán 11 százaléka dúskál az élét'javaiban. Az II Mondo című olasz lap írja: »a hivatalos vizsgálat szörnyű igazságot tár elénk: Olaszországban a koldusok (6 millió 180 ezer személy s a felerészben kői dusok) együttesen 12 milliót tesznek ki, azaz az ország lakosságának negyed részét. Mindez annak a következménye hogy az imperialista országok évről évre gigászi összegekkel növelik katonai kiadásaikat. Az USA a háború utáni években 340 milliárd dollárt költött hadicélokra, 1950—54 között négyszer annyit. Angliában több mint négyszeresére, Franciaországban háromszorosára növekedtek ezek a tételek. HOGY VILÁGOSAN LÁSSUK ötéves tervünk, szocialista építömun kánk békés jellegét, egybevetésként érdemes szemügyre venni néhány olyan adatot, amelyek a kapitalista országok gazdaságának merőben más jellegét világítják meg. A fegyverke zés, a militarizálás a háborús politika mellett, természetszerűen, háttérbe szorulnak a dolgozók érdekei. Az Egyesült Államokban a létfenntartási! költségek 1950-től 1954-ig — hivatalos adatok szerint — 14 százalékkal emelkedtek. A lakosság 69 százalékának jövedelme jelenleg kevesebb évi 5000 dollárnál, holott egy négy tagú család létminimuma — megint csak hivatalos amerikai adatok szerint évi 5400 dollár. A családok 10 százavik gálád terveiket, addig mi, a Szovjetunióval és a népi demokratikus országokkal együtt fő figyelmünket az életszínvonal emelésére, a dolgozók jobb anyagi és kulturális ellátottságának biztosítására fordítjuk. ötéves tervünk békés alkotó jellege tükröződik abban is, hogy kidolgozásánál messzemenően figyelembe vették a szocialista tábor országainak gazdasági együttműködését és a kapitalista országokkal folytatandó kereskedelem lehetőségeit is. Leszűrve az első ötéves terv végrehajtásában szerzett tanulságokat, jobban felmértük hazánk sajátosságait, gazdasági adottságait, bátrabban támaszkodunk már a tervezésnél is a baráti országok egyre szélesebbkörű gazdasági együttműködésére. Felhasználhattuk az SZKP XX. kongresszusának messze előremutató tanulságait. MÁSOPIK ÖTÉVES TERVÜNK irányelvtervezetének minden részét áthat ja az a szándék, az a törhetetlen törekvés, hogy békés viszonyok között fejlődő hazánk gazdagabbá, erősebbé váljék. Második ötéves tervünk fő feladata, hogy lerakjuk hazánkban a szocializmus alapját. A technika fejlesztése útján folytatjuk a szocialista építést, a termelés fejlesztésével egyidejűleg uralkodóvá tesszük mezőgazdaságban is a szocialista termelési viszonyokat, rendszeresen emeljük a dolgozó nép jólétét. Míg az elvakult, háborúra spekuláló, nyugati monopolista körök az em'ceri élet millióinak kioltására szöÖTÉVES TERVÜNK és a béke politika elválaszthatatlansága abban az értelemben is világos, hogy felemelő szép céljainkat csak békés viszonyok között érhetjük el. Ebből a szempontból kiváltképpen fontos a XX. kongresszus határozott útmutatása és állásfoglalása a különböző gazdasági és társadalmi berendezkedésű országok békés egymás mellett éléséről. Nem sok idő telt el e világ- történelmi jelentőségű esemény óta. de ebben a rövid szakaszban is számos új eredmény igazolta a szovjet politika helyességét, realitását, az együttműködés lehetőségeit. Gondoljunk itt a Szovjetunió vezetőinek angliai látogatására, az SZKP és a Francia Szocialista Párt moszkvai tanácskozásaira, a skandináv államok baráti üzenetére, amelyben meghívták Bulganyin és Hruscsov elvtársat általában a rendkívül megélénkült diplomáciai, nemzetközi tevékenységre, amely a feszültség tovább’ enyhítését, egészségesebb légkör kialakítását célozza. A terveink sikeres megvalósításához szükséges béke fenn tartása, persze, nem pusztán a »diplomáciai hadmozdulatokon-« fordul meg, hiszen az országok közötti közeledés, a tisztultabb holnapot szolgáló nemzetközi egyezmények is a népek szívós, következetes harcának eredményeként jönnek létre. Ebből a küzdelemből ezután iS, még sokrétűbben ki kell venni a részünkét* Nem lankadhat ilyen irányú tevékenységünk sem! Mindenütt hallatni kell szavunkat, ahol a béke ügyéről esik szó. Ismeretes, hogy nemzetközi kapcsolataink — gazdasági, tudományos és kulturális téren egyaránt — számottevő mértékben kiszélesedtek* Hírünk a világban sokkal jobb, mint évekkel ezelőtt. Eredményeink gyakran olyan köröket is elismerésre késztetnek, amelyek nem sokkal ezelőtt csak aesarkodni tudtak népi demokráciánkra, vagy legalábbis bizalmatlansággal fogadtak minden országunk előrehaladásáról szóló hírt.> A Szovjetunió fáradozásainak eredményeként az elmúlt esztendő végén hazánk az Egyesült Nemzetek Szervezetének tagja lett. Immár ezen a világfórumon is segítheti hozzájárulásával a békeerők küzdelmét. NAGY ELGONDOLÁSAINKHOZ szükség van valamennyi hazafias erő összefogására, a népi-nemzeti egység erősítésére. A Hazafias Népfrontmozgalmat tehát sürgősen ki kell emelnünk stagnálásából. »A Hazafias Népfront megerősítése és aktivizálása — húzta alá a május 18-i budapesti pártaktívaülésen a Politikai Bizottság beszámolója — módot ad arra, hogy pártunk a mozgalmon keresztül is közelebb jusson a legszélesebb pár- tonkívüli tömegekhez és ezáltal is elmélyítse pártunk befolyását.-« A párt és a tömegek eleven kapcsolata — az ötéves terv megvalósításának kiapadhatatlan erőforrása. Ehhez pedig nagy segítséget nyújt a népfrontmozgalom. ^ MÉG TART a második ötéves terv irányelveinek, hatalmas nemzeti programunknak országos vitája. Tíz- és tízezrek vesznek részt benne. Minden hozzászólás, minden javaslat — népünk békés szándékainak, alkotó erőfeszítéseinek bizonysága. S még inkább erről beszélnek a milliók tettei, akik mindennapi munkájukkal, gondolataikkal és termelésükkel, eszükkel és kezükkel az új világot építik?
