Észak-Magyarország, 1956. május (12. évfolyam, 104-127. szám)
1956-05-19 / 117. szám
AZ MOP BOKSOD-ABAÚJ-ZEMPLÉN MEGYEI BIZBTTSAGAIM MEGYEI TANÁCS LAPJA XII. évfolyam, 117. szám Ára 50 fi 19Jó május 19, szombat A Magyar Dolgozók Pártja budapesti pártbizottságának aktívaülése A Magyar Dolgozók Pártja budapesti pártbizottsága pénteken délután aktivaülést tartott a Nemzeti Sport- csarnokban. Az aktívaülés elnökségében foglalt helyet Apró Antal, Ács Lajos, Hegedűs András, Hidas István, Kovács István, Mekis József, Rákosi Mátyás, Szálai Béla, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tag- jái, Bata István és Piros László, a Politikai Bizottság póttagjai, Egri Gyula, Vég Béla, az MDP Központi Vezetőségének, budapesti pártbizottságának több tagja; több megyei pártbizottság titkára, a párt- és az állami munkában, a termelésben, a kulturális munkaterületen kitűnt dolgozók. Az ünnepélyesen feldíszített Sportcsarnokot zsúfolásig megtöltötték a meghívott pártmunkások. Az aktívaülést Kovács István, a Magyar Dolgozók Pártja Politikai Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára nyitotta meg. Ezután Rákosi Mátyás, a Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetőségének első titkára tartotta meg beszámolóját. A harkovi gőzmozdony villamos-berendezést gyártó vállalatot nagyteljesítményű gépi berendezéssel látják el. Nemrégen nagyméretű esztergagépet állítottak munkába, amelyen 170 tonna súlyú munkadarabok esztergálhatok. A képen: Hidrogenerátor-tengely megmunkálása a kahovkai vizierő^ mű építkezés számára az uj esztergagépen. Rákosi Ulátyás elvtárs beszéde Tisztelt Pártaktíva! Kedves Elvtársak! Alig negyedév telt el azóta, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XX. kongresszusa megkezdte korszakformáló munkáját és bátor, a marxizmust-leninizmust tovább gazdagító következtetéseket vont le a jelenkor olyan fontos nemzetközi kérdéseire, mint a szocialista és kapitalista rendszer békés egymás mellett élése, a háború elkerülhetősége és a szocializmusba való átmenet békés. formái a különböző országokban. Nem kevésbé fontosak a XX. kongresszus határozatai a pártélet lenini normáinak szigorú betartásáról, a kollektív vezetésről, a párton belüli demokrácia fejlesztéséről, a kritika és önkritika erősítéséről, valamint a személyi kultusz maradványa elleni állhatatos harcról. Ma már nyilvánvaló a XX. kongresszus óriási jelentősége, mely nemcsak a Szovjetuniót, s annak kommunista pártját, de az egész nemzetközi kommunista és munkás- mozgalmat, a világ minden népét érinti. Mindannyiunk számára világos, hogy egész nemzetünk, az egész jövőnk szempontjából milyen^ sors- döntőek voltak az olyan események, mint a Nagy Októberi Szocialista Forradalom, vagy a Szovjetunió győzelme a második világháborúban. Felszabadulásunk, egész szocialista fejlődésünk ezeknek az eseményeknek egyenes folyamánya. Hatalmas jelentőségű nemcsak pártunk, de egész dolgozó népünk számára a XX. kongresszus munkája is. Ezért kísérte soha nem tapasztalt figyelemmel e kongresszus menetét az egész magyar nép, ezért üdvözölte és helyeselte az ott hozott határozatokat. Ezért valljuk mi, magyar kommunisták, magunkénak azokat az eszméket, melyek a XX. kongresszust lelkesítették és fűtötték, s ezért tekintjük őket vezérfonalul további munkánkban, a szocializmus építésében. Két hónapja, hogy pártunk Központi Vezetősége megkezdte a XX. kongresszus határozatainak a magyar viszonyokra való alkalmazását. Mit tett ez idő alatt pártunk Központi Vezetősége? Mindenekelőtt dolgozó népünk elé tárta a kongresszus anyagát. A pártértekezleteken, a pártaktívákon, pártunk százezres tömegei előtt ismertettük és megtárgyaltuk a XX. kongresszus munkáját, s mozgósítottuk a pártot arra, hogy egész tevékenységében érvényre jussanak a pártélet leninf normái, s hogy a Központi Vezetőségtől kezdve a megyei, járási és helyi szervezetekig az eddiginél sokkal következetesebben kerüljenek alkalmazásra a kollektív pártvezetés lenini elvei. Újabb fontos intézkedések a nép {ólét emelésére Pártunk Központi Vezetősége nyilvánosságra hozta és megvitatás céljából a dolgozók elé terjesztette a magyar népgazdaság fejlesztésének második Ötéves tervéről szóló irányelveket. Ezekben az irányelvekben már felhasználtuk a XX. kongresz- szus és a Szovjetunió hatodik ötéves tervének tanulságait. A kormány, pártunk Központi Vezetőségének javaslatára évi 900 millió forint értékű árleszállítást hajtott végre, hogy ily- módon is emelje a dolgozók életszínvonalát. Még ebben az esztendőben olyan bérkorrekciók kerülnek végrehajtásra, elsősorban az alacsonyabb fizetési kategóriáknál, melyek évi kihatása 800 millió forint. A párt javaslatára a Minisztertanács szabályozta az újonnan épült lakások elosztásának rendjét olymódon, hogy az új lakások kétharmadát a termelésben közvetlenül részvevő dolgozóknak kell juttatni és Budapesten a tanácsok osztják szét az új lakások negyven százalékát. Kibocsátás előtt áll a rendelet, mely napi hat órára csökkenti a vegyi iparban és a Kohó- és Gépipari Minisztérium egyes üzemeiben az egészségre ártalmas munkahelyen dolgozók munkaidejét: A Miniszter- tanács újabb rendszabályokat foganatosított e dolgozók panaszainak és bejelentéseinek gyorsabb elintézésére. Előkészületben vannak a tanácsok mellett létesítendő szabálysértési bizottságok. E bizottságok a kisebb ügyeket, melyekért azelőtt gyakran börtönbüntetést szabtak ki, ezentúl bírósági beavatkozás nélkül, helyben, gyorsan rendezik. Tavaly november óta újabb amnesztiával több mint kilencezer közönséges bűncselekmény miatt elítélt ember került szabadlábra s több mint tizenegyezer kisebb bűnügyben megszüntették az eljárást. Egy sor rendszabály van kidolgozás alatt, melynek célja, hogy a párt- és az állami életben megerősödjön a demokrácia szelleme s a szocializmus építéséből népünk legszélesebb rétegei az eddiginél sokkal aktívabban kivegyék részüket. Végül, de nem utolsó sorban jelentékenyen megjavult a közellátás. Néhány vidéki hely kivételével, ahol © hús- és zsírellátás körül időnkint még nehézségek vannak, az élelmiszerellátás jó, s soha az iparcikkek ilyen minőségben és választékban nem álltak a lakosság rendelkezésére, mint most. Népgazdaságunk fejlesztésének, második ötéves tervünknek irányelveit az egész dolgozó nép a legnagyobb helyesléssel és örömmel fogadta, mert érezte, hogy ezzel még szélesebben kitárul előtte a szocializmus építésének, hazánk további felvirágoztatásának és a népjólét emelésének nagyszerű perspektívája. (Nagy taps.) E terv célkitűzései reálisak, megalapozottak, számba veszik a felszabadulás óta eltelt tizenegy esztendő fejlődésének hatalmas eredményeit és tapasztalatait, pártunk III. kongresszusának utasításait s mindazt, amit hároméves, ötéves tervünk megvalósítása, valamint a Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának tanulságai számunkra nyújtottak. Kidolgozásuknál Központi Vezetőségünk számolt azokkal a lehetőségekkel, melyeket a szocialista országok közötti együttműködés a jövőben fokozottan nyújtani fog és nem felejtkezett meg az eddigi tervgazdálkodásunk folyamán elkövetett hibákról sem. Az első ötéves terv menetét részben zavarta, hogy végrehajtása közben olyan célokat is tűztünk magunk elé, melyek meghaladták erőinket, 1953 júniusa után megkezdtük e hibák kijavítását s komoly eredményeket értünk el az életszínvonal megjavítása, az áruellátás terén. Javult a parasztság termelési kedve is. Gyorsabb lehetett volna fejlődésünk, ha az 1953—54-es esztendők gazdaságpolitikájában megnyilvánult jobboldali nézetek nem okoztak volna komoly károkat. Elég megemlítenem, hogy 1954-ben egész ipari termelésünk csak 0.3 százalékkal növekedett. A nehézipar termelése 1954- ben majdnem 3 százalékkal volt kevesebb, mint 1933-ban, A nemzeti jövedelem 4 százalékkal volt kevesebb 1954-ben, mint a megelőző évben. A termelékenység esett, az önköltség emelkedett. A termelőszövetkezetek jelentékeny része feloszlott. Soha a tervgazdálkodás óta ilyen visszaesés a termelésben és a nemzeti jövedelemben nem fordult elő, mint 1954-ben. A hiányok pótlására feléltük tartalékaink jelentékeny részét s az anyagellátás még ma is sínyli ennek következményeit, Megnőtt külföldi adósságunk. Amikor Központi Vezetőségünk határozottan fellépett e jobboldali elhajlás ellen, leleplezte és elszigetelte ennek hordozóit, akkor megváltozott a helyzet: megszűnt a termelésben a visszaesés, az egyhelyben topogás, emelkedett a munka termelékenysége, csökkenni kezdett az önköltség és népgazdaságunk minden területén újra megindult az egészséges fejlődés. Az elmúlt 1955-ös esztendő a második ötéves terv előkészítésének éve volt, s emiatt egy évre korlátozott feladatai nem adtak elég perspektívát. Ez © perspektíva, szocialista építésünk széles távlatai most, a második ötéves terv célkitűzéseiben bontakozik ki s ad új lendületet, új energiát a további munkákhoz, az újabb sikerekhez. A második ötéves terv irányelvei azt az alapvető feladatot tűzik ki célul, hogy az egész népgazdaság termelő erőinek további jelentős fejlesztésével egyidejűleg a mező- gazdaságban is uralkodóvá váljanak a szocialista termelési viszonyok, rendszeresen emelkedjen a dolgozó nép életszínvonala és szilárd alapon folytatódjék az ország további fel- vir ágozása. A Szovjetunió Kommunista Pártja XX. kongresszusának munkáján vörös fonalként húzódott végig a dolgozók anyagi és kulturális életszínvonalának emelése. A mi második ötéves tervünkben is ez az alapvető, nálunk is erre kell a főfigyelmet fordítani. Ez a terv megvalósításának egyik legfőbb biztosítéka s egyben mutatója annak, hogy a tervben is erőteljesen érvényesül a XX. kongresszus szelleme. A második ötéves terv idején jelentékenyen növekszik a dolgozó nép életszínvonala Jól tudom elvtársak, hogy valamennyien ismerik a második ötéves terv irányelveinek fő mutatóit. Ezért csak röviden szólok róluk. A szocialista ipar termelése öt év 'alatt 50—52 százalékkal, a mezőgazdaságé 1950—54. évek összes mezőgazdasági termeléséhez képest az 1956—60. évek összes mezőgazdasági termelése mintegy 27 százalékkal nő. Ennek alapján a nemzeti jövedelem 1960-ban 43—44 százalékkal lesz nagyobb, mint 1955-ben. öt év alatt mintegy 78 milliárd forintot kell beruházni, amihez még a termelőszövetkezetek körülbelül két milliárd forint összegű beruházása járul. A lakosság fogyasztása 1960- ben 34—85 százalékkal lesz nagyobb, mint 1955-ben volt. A munkások és alkalmazottak egy keresőre jutó reálbérét a második ötéves terv időszakában átlagosan legalább 25 százalékkal kell emelni. Ugyanez idő alatt a parasztság pénzbeli és természetbeni jövedelmének mintegy 25 százalékkal kell emelkednie. A második ötéves terv folyamán fokozatosan meg kell kezdeni elsősorban a nehéz, a földalatti és az egészségre ártalmas munkáknál a hét órás munkanapra való áttérést, AI második Ötéves terv idején tehát a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonala jelentékenyen emelkedik. A termelés fejlődésének üteme viszonylag lassúbb, mint az első ötéves terv folyamán. Ez egyrészt a terv gondosabb megalapozottságával, a helyesebb arányok kialakításával függ össze, másrészt azzal is, hogy a második ötéves terv időszakában a nemzeti jövedelem minden egy százalékos emelkedése közel 50 százalékkal nagyobb termékmennyiséget ad, mint az első ötéves terv során. A második ötéves terv beruházásai legtöbbet az alapanyag-termelés elmaradottságának 'megszüntetésére fordítanak, hogy ezzel megjavuljon az anyagellátás, melynek nehézségei komolyan zavarják a termelést s ami miatt sok a panasz a dolgozók között. Különösen erőtelje-# sen nő a vegyipar, melynek fejlődési üteme valamennyi iparágét) meghaladja. A vegyipar termelései a második ötéves terv alatt megkéV szereződik, ami ugyancsak jelenté^ kényén hozzájárul az alapanyag-ter- melés elmaradottságának felszámol lásához. Az irányelvek nem annyira a nagyszámú új létesítmények-*' re, hanem a meglévő üzemek modernizálására fordítják a hangsúlyt* Ez elsősorban Budapestre vonatkozik, ahol a megnövekedő termelést' főleg a meglévő gyárak rekonstrukciójával, új gépek beállításával, az* ipar műszaki színvonalának emelésével kívánja a terv biztosítani. Az ötéves terv célkitűzései között rendkívül fontos az ipar műszaki színvonalának emelése, az ipar és a közlekedés korszerűsítése s ami ezzé! jár, iparunk motorjának, a gépiparnak további gyorsütem ü növelése. A fért iránvvonaláuBli mcgvitatá«»« fokozta a dolgozók aktivitását A második ötéves terv irányvonalait a párt ezúttal, nagyon helyesen, megvitatás céljából az egész dolgozó nép elé bocsátotta. Ezt a lépést — melynek lényege, hogy az ötéves tervet a dolgozók véleményének kikérésével, aktív közreműködésükkel, kezdeményezésük szabadabb ki bontakozásával akarjuk kidolgozni — mindenütt örömmel és lelkesedéssel fogadták. Ebben a tényben is annak bizonyítékát látják, hogy pártunk e téren is érvényre juttatja a XX. kongresszus szellemét. «■Ez a mi tervünk- — mondják most az üzemekben a dolgozók és ennek megfelelően fognak a terv megtárgyalásához és kiegészítéséhez. Mióta a terv irányvonalainak megvitatása elkezdődött, pártszervezeteink, pártfunkcionáriusain'k és párttagjaink aktivitása fokozódott, munkájuk konkrétabbá vált, tekintélyük emelkedett a dolgozók és a műszaki értelmiség előtt. Azt is tapasztaljuk, hogy a vállalati tervezés során a dolgozók cselekvőén vesznek részt a tervezés munkájában, s kiszélesedik látókörük, mikor üzemük fejlesztési terveit s ezzel kapcsolatban saját feladataikat évekre előre látják és felvetik. De látják és bírálják a hiányosságokat is. Mindenütt tapasztalható, hogy komolyan megnőtt a dolgozók aktivitása, vitakészsége, harcosabb lett magatartásuk és hangulatuk. — Rengeteg javaslat érkezik ©z ötéves terv irányvonalaihoz. Ezek a javaslatok igen sokrétűek és gyakran helyesen mutatnak rá a tervezés egyes gyengéire vagy a meglévő, de ki nem használt lehetőségekre. A legtöbb üzemben a dolgozók nemcsak javaslatokat tesznek, de keményen kiállnak és harcolnak javaslataik elfogadásáért, azért, hogy előterjesztéseiket a vállalati tervbe beépítsék. A csepeli R. M. Művekben, a Lenin Kohászati Művekben* a Tatai Szénbányászati Trösztnél és másutt, rengeteg olyan beruházást nem igénylő javaslatot tesznek a dolgozók, melyek alapján csökken az állásidő, növekszik a gépek kihasználása, szükségtelenné válik külföldi importanyag vagy gép behozatala, gazdaságosabbá válik a termelés, csökken az anyagfelhasználás. — Ugyanakkor helyenkint az is tapasztalható az irányelvek megvitatásával kapcsolatban, hogy lazítani kívánják a terveket, vagy lehetőségeinket meghaladó beruházásokat követelnek, pedig a beruházások növelése legtöbbször csak az életszin-* vonal emelésének rovására történik. — Hatalmas mozgósító ereje van annak, hogy a terv irányelveit az egész nép elé vittük és végleges kidolgozásába bevontuk az üzemek, a bányák, az építkezések, a Magyar Tudományos Akadémia, a kutatóintézetek, az egyetemek, a hivatalok, az állami gazdaságok, a gépállomások dolgozóit, a termelőszövetkezetek tagjait és az egyénileg dolgozó parasztokat is. Legtöbbjük nagy örömmel és alkotó kedvvel vesz részt az országépítő vitában. Most gondoskodnunk kell arról, hogy a felmerült használható javaslatok és kiégés szítések bele is kerüljenek a tervekbe, hogy mindazok, akik aktívan résztvettek a tervek megvitatásában, lássák, hogy nem dolgoztak hiába,, hogy jogos kritikájukat és helyes javaslataikat megszívlelik és valóraváltják. Gazdasági vezetőink biztosítsák a termelés ütemességét és folyamatosságát — Ami alapanyagellátásunkat illeti az itt tapasztalható nehézségeknek részben objektív okai vannak, például a külföldi nyersanyag nem érkezik meg idejében. Ezen csak fokozatosan lehet segíteni az export, az import növelésével, készletek felhalmozásával, melyek a folyamatos termelést biztosítják. De egy sor üzemben előfordul, hogy a hónap első és második dekád- jában a munka lazán, lassú ütemben folyik, sok az állásidő. Az utolsó dekádban viszont kezdődik a túlórázás, s hóvégi hajrá, melynek eredményeképpen végülis legtöbbször teljesítik a havi tervet. Az egyszerű munkás azt látja, hogy az anyagot, a hónap utolsó tíz napjában így vagy úgy előteremtik. Az anyag tehát megvan, de mert a szervezés, a termelés folyamatosságával való törődés rossz, szinte megszokottá válik a hóvégi rohammunka, a kapkodás, az anyagpazarlás és ami ennek velejárója: a növekvő selejt, a minőség romlása és nem egyszer a dolgozók keresetének csökkenése. — Rá kell mutatni elv+ársak, hogy most, amikor minden téren támogatjuk és bátorítjuk az építő kritikát, ez a helyzet hovatovább tarthatatlanná válik. A dolgozók egyre türelmetlenebbül követelik a hibák kiküszöbölését. A minisztériumok, elsősorban á Kohó- és Gépipari Minisztérium, a Könnyűipari Minisztérium, az Élelmi- szeripari Minisztérium és az iparigazgatóságok, gyárigazgatók, az üzemek vezetői számoljanak ezzel az új jelenséggel. Most már nem lehet a dolgozók kritikáját, javaslatait, újításait, a hibák kiküszöbölésére irányuló erőfeszítéseit úgy kezelni, mint egy félévvel, vagy egy évvel ezelőtt» A pártdemokrácia és az állami demokrácia fejlődése ezen a téren is kezdi meghozni gyümölcseit s az az egészséges türelmetlenség, mely most a hibákkal, a bürokratikus módszerekkel szemben életünk minden területén megnyilvánul, feltétlenül megköveteli, hogy gazdasági vezetőink változtassanak eddigi módszereiken, dolgozzanak szervezettebben, előrelátób- ban, tervszerűbben, biztosítsák ater(Folytatás a Z. oldalon.)
